Chapter 7

¹ Oh mely szépek a te lépéseid a sarukban, &oh fejedelem leánya! &A te csípõd hajlásai [olyanok,] mint a kösöntyûk, &mesteri kezeknek míve. ² A te köldököd, mint a kerekded csésze, &nem szûkölködik nedvesség nélkül; &a te hasad [mint a] gabonaasztag, &liliomokkal körül kerítve. ³ A te két emlõd, [mint] két õzike, &a vadkecskének kettõs fiai. ⁴ A te nyakad, mint az elefánttetembõl csinált torony; &a te szemeid, [mint] [a] Hesbonbeli halastók, a sok népû kapunál; &a te orrod hasonló a Libánus tornyához, &mely néz Damaskus felé. ⁵ A te fejed hasonló rajtad a Kármelhez, &és a te fejeden hajadnak fonatékja a biborhoz, &a király is megköttetnék fürteid által! ⁶ Mely igen szép vagy és mely kedves, &oh szerelem, a gyönyörûségek közt! ⁷ Ez a te termeted hasonló a pálmafához, &és a te emlõid a [szõlõ]gerézdekhez. ⁸ Azt mondám: felhágok a pálmafára, &megfogom annak ágait: &és lesznek a te emlõid, mint a szõlõnek gerézdei, &és a te orrodnak illatja, mint az almának. ⁹ És a te ínyed, mint a legjobb bor, &melyet szerelmesem kedvére szürcsöl, &mely szóra nyitja az alvók ajkait. ¹⁰ Én az én szerelmesemé vagyok, &és engem kiván õ! ¹¹ No, én szerelmesem, menjünk ki a mezõre, &háljunk a falukban. ¹² Felkelvén menjünk a szõlõkbe, &lássuk meg, ha fakad-é a szõlõ, &ha kinyílott-é virágja, &ha virágzanak-é a gránátalmafák: &ott közlöm az én szerelmimet veled. ¹³ A mandragórák illatoznak, &és a mi ajtónk elõtt vannak minden drágalátos gyümölcsök, ók és újak, &[melyeket oh] én szerelmesem, néked megtartottam!