__________________________________________________________________

           Title: The Holy Bible: Hungarian Translation
      Creator(s): Anonymous
        Language:
          Rights: Public Domain
   CCEL Subjects: All; Bible; Old Testament; New Testament
     __________________________________________________________________

Holy Bible

                             Hungarian Translation
     __________________________________________________________________

                                 Old Testament
     __________________________________________________________________

Genesis
     __________________________________________________________________

  Chapter 1

   ^1 Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.

   ^2 A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység
   színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.

   ^3 És monda Isten: Legyen világosság: és lõn világosság.

   ^4 És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a
   világosságot a setétségtõl.

   ^5 És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé
   éjszakának: és lõn este és lõn reggel, elsõ nap.

   ^6 És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a
   vizeket a vizektõl.

   ^7 Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt
   való vizeket, a mennyezet felett való vizektõl. És úgy lõn.

   ^8 És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lõn este, és lõn reggel,
   második nap.

   ^9 És monda Isten: Gyûljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre,
   hogy tessék meg a száraz. És úgy lõn.

   ^10 És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyûlt vizeket pedig
   tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó.

   ^11 Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fûvet, maghozó fûvet,
   gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az õ neme szerint, a melyben
   legyen néki magva e földön. És úgy lõn.

   ^12 Hajta tehát a föld gyenge fûvet, maghozó fûvet az õ neme szerint,
   és gyümölcstermõ fát, a melynek gyümölcsében mag van az õ neme szerint.
   És látá Isten, hogy jó.

   ^13 És lõn este és lõn reggel, harmadik nap.

   ^14 És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy
   elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és
   meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendõknek.

   ^15 És legyenek világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a
   földre. És úgy lõn.

   ^16 Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik
   világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet,
   hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.

   ^17 És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a
   földre;

   ^18 És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválaszszák a
   világosságot a setétségtõl. És látá Isten, hogy jó.

   ^19 És lõn este és lõn reggel, negyedik nap.

   ^20 És monda Isten: Pezsdûljenek a vizek élõ állatok nyüzsgésétõl; és
   madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén.

   ^21 És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a
   csúszó-mászó állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az õ nemök
   szerint, és mindenféle szárnyas repdesõt az õ neme szerint. És látá
   Isten, hogy jó.

   ^22 És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok, és sokasodjatok,
   és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön.

   ^23 És lõn este és lõn reggel, ötödik nap.

   ^24 Azután monda az Isten: Hozzon a föld élõ állatokat nemök szerint:
   barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint.
   És úgy lõn.

   ^25 Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat
   nemök szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemök
   szerint. És látá Isten, hogy jó.

   ^26 És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és
   hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a
   barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle
   állatokon.

   ^27 Teremté tehát az Isten az embert az õ képére, Isten képére teremté
   õt: férfiúvá és asszonynyá teremté õket.

   ^28 És megáldá Isten õket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és
   sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá;
   és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön
   csúszó-mászó mindenféle állatokon.

   ^29 És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó fûvet az egész föld
   színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek
   eledelül.

   ^30 A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a
   földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élõ lélek van, a
   zöld fûveket [adom] eledelûl. És úgy lõn.

   ^31 És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És
   lõn este és lõn reggel, hatodik nap.
     __________________________________________________________________

  Chapter 2

   ^1 És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege.

   ^2 Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az õ munkáját, a melyet
   alkotott vala, megszûnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet
   alkotott vala.

   ^3 És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon
   szûnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten.

   ^4 Ez az égnek és a földnek eredete, a mikor teremtettek. Mikor az Úr
   Isten a földet és az eget teremté,

   ^5 Még semmiféle mezei növény sem vala a földön, s még semmiféle mezei
   fû sem hajtott ki, mert az Úr Isten [még] nem bocsátott vala esõt a
   földre; és ember sem vala, ki a földet mívelje;

   ^6 Azonban pára szállott vala fel a földrõl, és megnedvesíté a föld
   egész színét.

   ^7 És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és
   lehellett vala az õ orrába életnek lehelletét. Így lõn az ember élõ
   lélekké.

   ^8 És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felõl, és abba
   helyezteté az embert, a kit formált vala.

   ^9 És nevele az Úr Isten a földbõl mindenféle fát, tekintetre kedvest
   és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és
   gonosz tudásának fáját.

   ^10 Folyóvíz jõ vala pedig ki Édenbõl a kert megöntözésére; és onnét
   elágazik és négy fõágra szakad vala.

   ^11 Az elsõnek neve Pison, ez az, a mely megkerüli Havilah egész
   földét, a hol az arany [terem.]

   ^12 És annak a földnek aranya igen jó; ott van a Bdelliom és az
   Onix-kõ.

   ^13 A második folyóvíz neve pedig Gihon; ez az, a mely megkerüli az
   egész Khús földét.

   ^14 És a harmadik folyóvíz neve Hiddekel; ez az, a mely Assiria
   hosszában foly. A negyedik folyóvíz pedig az Eufrátes.

   ^15 És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté õt az Éden kertjébe,
   hogy mívelje és õrizze azt.

   ^16 És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden
   fájáról bátran egyél.

   ^17 De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely
   napon ejéndel arról, bizony meghalsz.

   ^18 És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek
   néki segítõ társat, hozzá illõt.

   ^19 És formált vala az Úr Isten a földbõl mindenféle mezei vadat, és
   mindenféle égi madarat, és elvivé az emberhez, hogy lássa, minek
   nevezze azokat; mert a mely nevet adott az ember az élõ állatnak, az
   annak neve.

   ^20 És nevet ada az ember minden baromnak, az ég madarainak, és minden
   mezei vadnak; de az embernek hozzá illõ segítõ társat nem talált vala.

   ^21 Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék.
   Akkor kivõn egyet annak oldalbordái közûl, és hússal tölté be annak
   helyét.

   ^22 És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, a melyet kivett vala az
   emberbõl, asszonynyá, és vivé az emberhez.

   ^23 És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testembõl való
   test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberbõl vétetett.

   ^24 Annakokáért elhagyja a férfiú az õ atyját és az õ anyját, és
   ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.

   ^25 Valának pedig mindketten mezítelenek, az ember és az õ felesége, és
   nem szégyenlik vala.
     __________________________________________________________________

  Chapter 3

   ^1 A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten
   teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten,
   hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?

   ^2 És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcsébõl ehetünk;

   ^3 De annak a fának gyümölcsébõl, mely a kertnek közepette van, azt
   mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne
   haljatok.

   ^4 És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;

   ^5 Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból,
   megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak
   és gonosznak tudói.

   ^6 És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a
   szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak
   gyümölcsébõl, és evék, és ada vele levõ férjének is, és az is evék.

   ^7 És megnyilatkozának mindkettõjöknek szemei s észrevevék, hogy
   mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötõket
   csinálának magoknak.

   ^8 És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hûvös alkonyatkor a kertben
   jár vala; és elrejtõzék az ember és az õ felesége az Úr Isten elõl a
   kert fái között.

   ^9 Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?

   ^10 És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy
   mezítelen vagyok, és elrejtezém.

   ^11 És monda Õ: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél
   a fáról, melytõl tiltottalak, hogy arról ne egyél?

   ^12 És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, õ ada nékem
   arról a fáról, úgy evém.

   ^13 És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony
   pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém.

   ^14 És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted,
   átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és
   port egyél életed minden napjaiban.

   ^15 És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te
   magod között, és az õ magva között: az neked fejedre tapos, te pedig
   annak sarkát mardosod.

   ^16 Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselõsséged
   fájdalmait, fájdalommal szûlsz magzatokat; és epekedel a te férjed
   után, õ pedig uralkodik te rajtad.

   ^17 Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged
   szavára, és ettél arról a fáról, a melyrõl azt parancsoltam, hogy ne
   egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj
   belõle életednek minden napjaiban.

   ^18 Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezõnek fûvét.

   ^19 Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a
   földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.

   ^20 Nevezte vala pedig Ádám az õ feleségét Évának, mivelhogy õ lett
   anyja minden élõnek.

   ^21 És csinála az Úr Isten Ádámnak és az õ feleségének bõr ruhákat, és
   felöltözteté õket.

   ^22 És monda az Úr Isten: Ímé az ember olyanná lett, mint mi közûlünk
   egy, jót és gonoszt tudván. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy
   szakaszszon az élet fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen:

   ^23 Kiküldé õt az Úr Isten az Éden kertjébõl, hogy mívelje a földet, a
   melybõl vétetett vala.

   ^24 És kiûzé az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének keleti
   oldala felõl a Kerúbokat és a villogó pallos lángját, hogy õrizzék az
   élet fájának útját.
     __________________________________________________________________

  Chapter 4

   ^1 Azután ismeré Ádám az õ feleségét Évát, a ki fogad vala méhében és
   szûli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól.

   ^2 És ismét szûlé annak atyjafiát, Ábelt. És Ábel juhok pásztora lõn,
   Kain pedig földmívelõ.

   ^3 Lõn pedig idõ multával, hogy Kain ajándékot vive az Úrnak a föld
   gyümölcsébõl.

   ^4 És Ábel is vive az õ juhainak elsõ fajzásából és azoknak
   kövérségébõl. És tekinte az Úr Ábelre és az õ ajándékára.

   ^5 Kainra pedig és az õ ajándékára nem tekinte, miért is Kain haragra
   gerjede és fejét lecsüggeszté.

   ^6 És monda az Úr Kainnak: Miért gerjedtél haragra? és miért
   csüggesztéd le fejedet?

   ^7 Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fõvel járhatsz; ha pedig nem jól
   cselekszel, a bûn az ajtó elõtt leselkedik, és reád van vágyódása; de
   te uralkodjál rajta.

   ^8 És szól s beszél vala Kain Ábellel, az õ atyjafiával. És lõn, mikor
   a mezõn valának, támada Kain Ábelre az õ atyjafiára, és megölé õt.

   ^9 És monda az Úr Kainnak: Hol van Ábel a te atyádfia? Õ pedig monda:
   Nem tudom, avagy õrizõje vagyok-é én az én atyámfiának?

   ^10 Monda pedig [az Úr]: Mit cselekedtél? A te atyádfiának vére kiált
   én hozzám a földrõl.

   ^11 Mostan azért átkozott légy e földön, mely megnyitotta az õ száját,
   hogy befogadja a te atyádfiának vérét, a te kezedbõl.

   ^12 Mikor a földet míveled, ne adja az többé néked az õ termõ erejét,
   bujdosó és vándorló légy a földön.

   ^13 Akkor monda Kain az Úrnak: Nagyobb az én büntetésem, hogysem
   elhordozhatnám.

   ^14 Ímé elûzöl engem ma e földnek színérõl, és a te színed elõl el kell
   rejtõznöm; bujdosó és vándorló leszek a földön, és akkor akárki talál
   reám, megöl engemet.

   ^15 És monda néki az Úr: Sõt inkább, aki megöléndi Kaint, hétszerte
   megbüntettetik. És megbélyegzé az Úr Kaint, hogy senki meg ne ölje, a
   ki rátalál.

   ^16 És elméne Kain az Úr színe elõl, és letelepedék Nód földén, Édentõl
   keletre.

   ^17 És ismeré Kain az õ feleségét, az pedig fogada méhében, és szûlé
   Hánókhot. És építe várost, és nevezé azt az õ fiának nevérõl Hánókhnak.

   ^18 És lett Hánókhnak fia, Irád: És Irád nemzé Mekhujáelt: Mekhujáel
   pedig nemzé Methusáelt, és Methusáel nemzé Lámekhet.

   ^19 Lámekh pedig vett magának két feleséget: az egyiknek neve Háda, a
   másiknak neve Czilla.

   ^20 És szûlé Háda Jábált. Ez volt atyjok a sátorban-lakóknak, és a
   barompásztoroknak.

   ^21 Az õ atyjafiának pedig Jubál vala neve: ez volt atyja minden
   lantosnak és síposnak.

   ^22 Czilla pedig szûlé Tubálkaint, mindenféle réz- és vasszerszámok
   kovácsolóját: és Tubálkain hugát, Nahamát.

   ^23 Akkor monda Lámekh az õ feleségeinek: Oh Háda és Czilla,
   hallgassatok szómra, Lámekh feleségei, halljátok beszédem: embert
   öltem, mert megsebzett; ifjat öltem, mert megütött.

   ^24 Ha hétszeres a bosszú Kainért, hetvenhétszeres az Lámekhért.

   ^25 Ádám pedig ismét ismeré az õ feleségét, és az szûle néki fiat, és
   nevezé annak nevét Séthnek: mert adott [úgymond,] énnékem az Isten más
   magot Ábel helyett, kit megöle Kain.

   ^26 Séthnek is született fia, és nevezé annak nevét Énósnak. Akkor
   kezdték segítségül hívni az Úrnak nevét.
     __________________________________________________________________

  Chapter 5

   ^1 Ez az Ádám nemzetségének könyve. A mely napon teremté Isten az
   embert, Isten hasonlatosságára teremté azt.

   ^2 Férfiúvá és asszonynyá teremté õket, és megáldá õket és nevezé az õ
   nevöket Ádámnak, a mely napon teremtetének.

   ^3 Élt vala pedig Ádám száz harmincz esztendõt, és nemze [fiat] az õ
   képére és hasonlatosságára és nevezé annak nevét Séthnek.

   ^4 És telének Ádám napjai, minekutánna Séthet nemzette, nyolczszáz
   esztendõre, és nemze fiakat és leányokat.

   ^5 És lõn Ádám egész életének ideje kilenczszáz harmincz esztendõ; és
   meghala.

   ^6 Éle pedig Séth száz öt esztendõt, és nemzé Énóst.

   ^7 És éle Séth, minekutánna Énóst nemzette, nyolczszáz hét esztendeig;
   és nemze fiakat és leányokat.

   ^8 És lõn Séth egész életének ideje kilenczszáz tizenkét esztendõ; és
   meghala.

   ^9 Éle pedig Énós kilenczven esztendõt, és nemzé Kénánt.

   ^10 És éle Énós, minekutánna Kénánt nemzette, nyolczszáz tizenöt
   esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

   ^11 És lõn Énós egész életének ideje kilenczszáz öt esztendõ; és
   meghala.

   ^12 Éle pedig Kénán hetven esztendõt, és nemzé Mahalálélt.

   ^13 És éle Kénán, minekutánna Mahalálélt nemzette, nyolczszáz negyven
   esztendeig; és nemze fiakat és leányokat.

   ^14 És lõn Kénán egész életének ideje kilenczszáz tíz esztendõ; és
   meghala.

   ^15 Éle pedig Mahalálél hatvanöt esztendõt, és nemzé Járedet.

   ^16 És éle Mahalálél, minekutánna Járedet nemzette, nyolczszáz harmincz
   esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

   ^17 És lõn Mahalálél egész életének ideje nyolczszáz kilenczvenöt
   esztendõ; és meghala.

   ^18 Éle pedig Járed száz hatvankét esztendõt, és nemzé Énókhot.

   ^19 És éle Járed, minekutánna Énókhot nemzette, nyolczszáz esztendõt;
   és nemze fiakat és leányokat.

   ^20 És lõn Járed egész életének ideje kilenczszáz hatvankét esztendõ;
   és meghala.

   ^21 Éle pedig Énókh hatvanöt esztendõt, és nemzé Methuséláht.

   ^22 És járt Énókh az Istennel, minekutánna Methuséláht nemzette,
   háromszáz esztendeig; és nemze fiakat és leányokat.

   ^23 És lõn Énókh egész életének ideje háromszáz hatvanöt esztendõ.

   ^24 És mivel Énókh Istennel járt vala; eltûnék, mert Isten magához
   vevé.

   ^25 Éle pedig Methusélah száz nyolczvanhét esztendõt és nemzé Lámekhet.

   ^26 És éle Methusélah, minekutánna Lámekhet nemzette, hétszáz
   nyolczvankét esztendõt; és nemze fiakat és leányokat.

   ^27 És lõn Methusélah egész életének ideje kilenczszáz hatvankilencz
   esztendõ; és meghala.

   ^28 Éle pedig Lámekh száz nyolczvankét esztendõt, és nemze fiat.

   ^29 És nevezé azt Noénak, mondván: Ez vígasztal meg minket
   munkálkodásunkban s kezünk terhes fáradozásában e földön, melyet
   megátkozott az Úr.

   ^30 És éle Lámekh, minekutánna Noét nemzette, ötszáz kilenczvenöt
   esztendõt; és nemze fiakat és leányokat.

   ^31 És lõn Lámekh egész életének ideje hétszázhetvenhét esztendõ; és
   meghala.

   ^32 És mikor Noé ötszáz esztendõs volt, nemzé Noé Sémet, Khámot és
   Jáfetet.
     __________________________________________________________________

  Chapter 6

   ^1 Lõn pedig, hogy az emberek sokasodni kezdének a föld színén, és
   leányaik születének.

   ^2 És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és
   vevének magoknak feleségeket mind azok közûl, kiket megkedvelnek vala.

   ^3 És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben,
   mivelhogy õ test; legyen életének ideje száz húsz esztendõ.

   ^4 Az óriások valának a földön abban az idõben, sõt még azután is,
   mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok
   [gyermekeket] szûlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitõl fogva
   híres-neves emberek voltak.

   ^5 És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és
   hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz.

   ^6 Megbáná azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, és bánkódék
   az õ szívében.

   ^7 És monda az Úr: Eltörlöm az embert, a kit teremtettem, a földnek
   színérõl; az embert, a barmot, a csúszó-mászó állatokat, és az ég
   madarait; mert bánom, hogy azokat teremtettem.

   ^8 De Noé kegyelmet talála az Úr elõtt.

   ^9 Noénak pedig ez a története: Noé igaz, tökéletes férfiú vala a vele
   egykorúak között. Istennel jár vala Noé.

   ^10 És nemze Noé három fiat: Sémet, Khámot és Jáfetet.

   ^11 A föld pedig romlott vala Isten elõtt és megtelék a föld
   erõszakoskodással.

   ^12 Tekinte azért Isten a földre, és ímé meg vala romolva, mert minden
   test megrontotta vala az õ útát a földön.

   ^13 Monda azért Isten Noénak: Minden testnek vége elérkezett elõttem,
   mivelhogy a föld erõszakoskodással telt meg általok: és ímé elvesztem
   õket a földdel egybe.

   ^14 Csinálj magadnak bárkát gófer fából, rekesztékeket csinálj a
   bárkában, és szurkozd meg belõl és kivûl szurokkal.

   ^15 Ekképen csináld pedig azt: A bárka hoszsza háromszáz sing legyen, a
   szélessége ötven sing, és a magassága harmincz sing.

   ^16 Ablakot csinálj a bárkán, és egy singnyire hagyd azt felülrõl; a
   bárka ajtaját pedig oldalt csináld; alsó, közép, és harmad padlásúvá
   csináld azt.

   ^17 Én pedig ímé özönvizet hozok a földre, hogy elveszessek minden
   testet, a melyben élõ lélek van az ég alatt; valami a földön van,
   elvész.

   ^18 De te veled szövetséget kötök, és bemégy a bárkába, te és a te
   fiaid, feleséged és a te fiaidnak feleségei teveled.

   ^19 És minden élõbõl, s minden testbõl, mindenbõl kettõt-kettõt vígy be
   a bárkába, hogy veled együtt életben maradjanak: hímek és nõstények
   legyenek.

   ^20 A madarak közûl az õ nemök szerint, a barmok közûl az õ nemök
   szerint és a földnek minden csúszó-mászó állatjai közûl az õ nemök
   szerint; mindenbõl kettõ-kettõ menjen be hozzád, hogy életben
   maradjanak.

   ^21 Te pedig szerezz magadnak mindenféle eledelt, mely megehetõ, és
   takarítsd be magadhoz, hogy neked is, azoknak is legyen eledelûl.

   ^22 És úgy cselekedék Noé; a mint parancsolta vala néki Isten, mindent
   akképen cselekedék.
     __________________________________________________________________

  Chapter 7

   ^1 Monda az Úr Noénak: Menj be te, és egész házadnépe a bárkába: mert
   téged láttalak igaznak elõttem ebben a nemzedékben.

   ^2 Minden tiszta baromból hetet-hetet vígy be, hímet és nõstényét;
   azokból a barmokból pedig, a melyek nem tiszták, kettõt-kettõt, hímet
   és nõstényét.

   ^3 Az égi madarakból is hetet-hetet, hímet és nõstényét, hogy magvok
   maradjon az egész föld színén.

   ^4 Mert hét nap múlva esõt bocsátok a földre negyven nap és negyven
   éjjel; és eltörlök a föld színérõl minden állatot, melyet teremtettem.

   ^5 Cselekedék azért Noé mind a szerint, a mint az Úr néki
   megparancsolta vala.

   ^6 Noé pedig hatszáz esztendõs vala, mikor az özönvíz volt a földön.

   ^7 Beméne azért Noé és az õ fiai, az õ felesége, és fiainak feleségei õ
   vele a bárkába, az özönvíz elõl.

   ^8 A tiszta barmok közûl, és a tisztátalan barmok közûl, a madarak
   közûl, és minden földön csúszó-mászó állat közûl,

   ^9 Kettõ-kettõ méne be Noéhoz a bárkába, hím és nõstény: a mint Isten
   megparancsolta vala Noénak.

   ^10 Lõn pedig hetednapra, hogy megjöve az özönvíz a földre.

   ^11 Noé életének hatszázadik esztendejében, a második hónapban, e hónap
   tizenhetedik napján, felfakadának ezen a napon a nagy mélység minden
   forrásai, és az ég csatornái megnyilatkozának.

   ^12 És esék az esõ a földre negyven nap és negyven éjjel.

   ^13 Ugyanezen a napon ment vala be Noé és Sém és Khám és Jáfet, Noénak
   fiai, és Noé felesége és az õ fiainak három felesége velök együtt a
   bárkába.

   ^14 Õk, és minden vad az õ neme szerint és minden barom az õ neme
   szerint és minden csúszó-mászó állat, mely csúsz-mász a földön, az õ
   neme szerint és minden repdesõ állat az õ neme szerint, minden madár,
   minden szárnyas állat.

   ^15 Kettõ-kettõ méne be Noéhoz a bárkába minden testbõl, melyben élõ
   lélek vala.

   ^16 A melyek pedig bemenének, hím és nõstény méne be minden testbõl, a
   mint parancsolta vala Isten õnéki: és az Úr bezára utána [az] [ajtót].

   ^17 Mikor az özönvíz negyven napig volt a földön, annyira nevekedének a
   vizek, hogy felveheték a bárkát, és az felemelkedék a földrõl.

   ^18 A vizek pedig áradának és egyre nevekedének a földön, és a bárka
   jár vala a víz színén.

   ^19 Azután a vizek felette igen nagy erõt vevének a földön, és a
   legmagasabb hegyek is mind elboríttatának, melyek az egész ég alatt
   valának.

   ^20 Tizenöt singgel nevekedének a vizek feljebb, minekutánna a hegyek
   elboríttattak vala.

   ^21 És oda vesze minden földön járó test, madár, barom, vad, és a
   földön nyüzsgõ minden csúszó-mászó állat; és minden ember.

   ^22 Mindaz, a minek orrában élõ lélek lehellete vala, a szárazon valók
   közûl mind meghala.

   ^23 És eltörle [az Isten] minden állatot, a mely a föld színén vala, az
   embertõl a baromig, a csúszó-mászó állatig, és az égi madárig; mindenek
   eltöröltetének a földrõl; és csak Noé marada meg, és azok a kik vele
   valának a bárkában.

   ^24 És erõt vevének a vizek a földön, száz ötven napig.
     __________________________________________________________________

  Chapter 8

   ^1 Megemlékezék pedig az Isten Noéról, és minden vadról, minden
   baromról, mely õ vele a bárkában vala: és szelet bocsáta az Isten a
   földre, és a vizek megapadának.

   ^2 És bezárulának a mélység forrásai s az ég csatornái; és megszûnt az
   esõ az égbõl.

   ^3 És elmenének a vizek a földrõl folyton fogyván, és száz ötven nap
   mulva megfogyatkozának a vizek.

   ^4 A bárka pedig a hetedik hónapban, a hónak tizenhetedik napján,
   megfeneklett az Ararát hegyén.

   ^5 A vizek pedig folyton fogyának a tizedik hónapig; a tizedikben, a hó
   elsõ napján meglátszának a hegyek csúcsai.

   ^6 És lõn negyven nap múlva, kinyitá Noé a bárka ablakát, melyet
   csinált vala.

   ^7 És kibocsátá a hollót, és az elrepûlt, meg visszaszállt, míg a vizek
   a földrõl felszáradának.

   ^8 Kibocsátá a galambot is, hogy meglássa, vajjon elfogytak-é a vizek a
   föld színérõl.

   ^9 De a galamb nem talála lábainak nyugvóhelyet és visszatére õ hozzá a
   bárkába, mert víz vala az egész föld színén; õ pedig kezét kinyujtá,
   megfogá, és bévevé azt magához a bárkába.

   ^10 És várakozék még másik hét napig, és ismét kibocsátá a galambot a
   bárkából.

   ^11 És megjöve õ hozzá a galamb estennen, és ímé leszakasztott
   olajfalevél vala annak szájában. És megtudá Noé, hogy elapadt a víz a
   földrõl.

   ^12 És ismét várakozék még másik hét napig, és kibocsátá a galambot, és
   az nem tére többé õ hozzá vissza.

   ^13 És lõn a hatszáz egyedik esztendõben, az elsõ hónak elsõ napján,
   felszáradának a vizek a földrõl, és elfordítá Noé a bárka fedelét, és
   látá, hogy ímé megszikkadt a földnek színe.

   ^14 A második hónapban pedig, a hónak huszonhetedik napján megszárada a
   föld.

   ^15 És szóla az Isten Noénak, mondván:

   ^16 Menj ki a bárkából te és a te feleséged, a te fiaid, és a te fiaid
   feleségei te veled.

   ^17 Minden vadat, mely veled van, minden testbõl, madarat, barmot, és
   minden földön csúszó-mászó állatot vígy ki magaddal, hogy nyüzsögjenek
   a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön.

   ^18 Kiméne azért Noé és az õ fiai, az õ felesége, és az õ fiainak
   feleségei õ vele.

   ^19 Minden állat, minden csúszó-mászó, minden madár, minden a mi mozog
   a földön, kijöve a bárkából az õ neme szerint.

   ^20 És oltárt építe Noé az Úrnak, és võn minden tiszta állatból és
   minden tiszta madárból, és áldozék égõáldozattal az oltáron.

   ^21 És megérezé az Úr a kedves illatot, és monda az Úr az õ szívében:
   Nem átkozom meg többé a földet az emberért, mert az ember szívének
   gondolatja gonosz az õ ifjúságától fogva; és többé nem vesztem el mind
   az élõ állatot, mint cselekedtem.

   ^22 Ennekutánna míg a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg,
   nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szünnek.
     __________________________________________________________________

  Chapter 9

   ^1 Azután megáldá Isten Noét és az õ fiait, és azt mondá nékik:
   Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet.

   ^2 És féljen és rettegjen tõletek a földnek minden állatja az égnek
   minden madara: minden a mi nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala
   kezetekbe adatott;

   ^3 Minden mozgó állat, a mely él legyen nektek eledelûl; a mint a zöld
   fûvet, nektek adtam mindazokat.

   ^4 Csak a húst az õt elevenítõ vérrel meg ne egyétek.

   ^5 De a ti véreteket, a melyben van a ti éltetek, számon kérem; számon
   kérem minden állattól, azonképen az embertõl, kinek-kinek atyjafiától
   számon kérem az ember életét.

   ^6 A ki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten
   a maga képére teremté az embert.

   ^7 Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok, nyüzsögjetek a földön és
   sokasodjatok azon.

   ^8 És szóla az Isten Noénak és vele az õ fiainak, mondván:

   ^9 Én pedig ímé szövetséget szerzek ti veletek és a ti magvatokkal ti
   utánnatok.

   ^10 És minden élõ állattal, mely veletek van: madárral, barommal,
   minden mezei vaddal, mely veletek van; mindattól kezdve a mi a bárkából
   kijött, a földnek minden vadjáig.

   ^11 Szövetséget kötök ti veletek, hogy soha ezután el nem vész özönvíz
   miatt minden test; és soha sem lesz többé özönvíz a földnek
   elvesztésére.

   ^12 És monda az Isten: Ez a jele a szövetségnek, melyet én örök idõkre
   szerzek közöttem és ti köztetek, és minden élõ állat között, mely ti
   veletek van:

   ^13 Az én ívemet helyeztetem a felhõkbe, s ez lesz jele a szövetségnek
   közöttem és a föld között.

   ^14 És lészen, hogy mikor felhõvel borítom be a földet, meglátszik az
   ív a felhõben.

   ^15 És megemlékezem az én szövetségemrõl, mely van én közöttem és ti
   közöttetek, és minden testbõl való élõ állat között; és nem lesz többé
   a víz özönné minden testnek elvesztésére.

   ^16 Azért legyen tehát az ív a felhõben, hogy lássam azt és
   megemlékezzem az örökkévaló szövetségrõl Isten között és minden testbõl
   való élõ állat között, mely a földön van.

   ^17 És monda Isten Noénak: Ez ama szövetségnek jele, melyet szerzettem
   én közöttem és minden test között, mely a földön van.

   ^18 Valának pedig Noé fiai, kik a bárkából kijöttek vala: Sém és Khám
   és Jáfet. Khám pedig Kanaánnak atyja.

   ^19 Ezek hárman a Noé fiai s ezektõl népesedék meg az egész föld.

   ^20 Noé pedig földmívelõ kezde lenni, és szõlõt ültete.

   ^21 És ivék a borból, s megrészegedék, és meztelenen vala sátra
   közepén.

   ^22 Khám pedig, Kanaánnak atyja, meglátá az õ atyjának mezítelenségét,
   és hírûl adá künnlevõ két testvérének.

   ^23 Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadván, azt mindketten vállokra veték,
   és háttal menve takarák be atyjok mezítelenségét; s arczczal hátra meg
   sem láták atyjok mezítelenségét.

   ^24 Hogy felserkene Noé mámorából, és megtudá a mit vele az õ kisebbik
   fia cselekedett vala:

   ^25 Monda: Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt.

   ^26 Azután monda: Áldott az Úr, Sémnek Istene, néki légyen szolgája
   Kanaán!

   ^27 Terjeszsze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sémnek sátraiban; légyen néki
   szolgája a Kanaán!

   ^28 Éle pedig Noé az özönvíz után háromszáz ötven esztendeig.

   ^29 És vala Noé egész életének ideje kilenczszáz ötven esztendõ; és
   meghala.
     __________________________________________________________________

  Chapter 10

   ^1 Ez pedig a Noé fiainak, Sémnek, Khámnak és Jáfetnek nemzetsége; és
   fiaik születének az özönvíz után.

   ^2 Jáfetnek fiai: Gómer, Mágog, Madai, Jáván, Thubál, Mésekh és
   Thirász.

   ^3 A Gómer fiai pedig: Askhenáz, Rifáth, és Tógármah.

   ^4 Jávánnak pedig fiai: Elisah, Thársis, Kitthim és Dodánim.

   ^5 Ezekbõl váltak ki a szigetlakó népek az õ országaikban, mindenik a
   maga nyelve, családja és nemzetsége szerint.

   ^6 Khámnak pedig fiai: Khús, Miczráim, Pút és Kanaán.

   ^7 Khúsnak pedig fiai: Széba, Hávilah, Szábthah, Rahmáh, Szabthékah.
   Rahmáhnak pedig fiai: Séba és Dédán.

   ^8 Khús nemzé Nimródot is; ez kezde hatalmassá lenni a földön.

   ^9 Ez hatalmas vadász vala az Úr elõtt, azért mondják: Hatalmas vadász
   az Úr elõtt, mint Nimród.

   ^10 Az õ birodalmának kezdete volt Bábel, Erekh, Akkád és Kálnéh a
   Sineár földén.

   ^11 E földrõl ment aztán Assiriába, és építé Ninivét, Rekhoboth
   városát, és Kaláht.

   ^12 És Reszent Ninivé között és Kaláh között: ez az a nagy város.

   ^13 Miczráim pedig nemzé: Lúdimot, Anámimot, Lehábimot és Naftukhimot.

   ^14 Pathruszimot és Kaszlukhimot, a honnan a Filiszteusok származtak,
   és Kafthorimot.

   ^15 Kanaán pedig nemzé Czídont, az õ elsõszülöttét, és Khétet.

   ^16 Jebuzeust, Emorreust, és Girgazeust.

   ^17 Khivveust, Harkeust, és Szineust.

   ^18 Arvadeust, Czemareust, Hamatheust. És azután elszéledének a
   Kananeusok nemzetségei.

   ^19 Vala pedig a Kananeusok határa, Czídonból Gérár felé menve Gázáig;
   Sodoma, Gomora, Ádmáh, és Czeboim felé menve Lésáig.

   ^20 Ezek a Khám fiai családjok, nyelvök, földjök s nemzetségök szerint.

   ^21 Sémnek is lettek gyermekei; a ki Héber minden fiainak atyja,
   Jáfetnek testvérbátyja vala.

   ^22 Sém fiai: Élám, Assur, Arpaksád, Lúd és Arám.

   ^23 Arámnak fiai pedig: Úcz, Húl, Gether és Más.

   ^24 Arpaksád pedig nemzé Séláht, Séláh pedig Hébert.

   ^25 Hébernek is lett két fia: Az egyiknek neve Péleg, mivelhogy az õ
   idejében osztatott el a föld; testvérének pedig neve Joktán.

   ^26 Joktán pedig nemzé Almodádot, Sélefet, Haczarmávethet és Jerákhot.

   ^27 Hadórámot, Úzált és Dikláth.

   ^28 Obált, Abimáélt és Sébát.

   ^29 Ofirt, Havilát és Jóbábot. Ezek mind a Joktán fiai.

   ^30 És vala ezeknek lakása, Mésától fogva Séfárba menve a napkeleti
   hegyekig.

   ^31 Ezek a Sém fiai családjok, nyelvök, földjök és nemzetségök szerint.

   ^32 Ezek a Noé fiainak családjai az õ nemzetségeik szerint, az õ népeik
   között, és ezektõl szaporodának el a népek a földön, az özönvíz után.
     __________________________________________________________________

  Chapter 11

   ^1 Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala.

   ^2 És lõn mikor kelet felõl elindultak vala, Sineár földén egy síkságot
   találának és ott letelepedének.

   ^3 És mondának egymásnak: Jertek, vessünk téglát és égessük ki jól; és
   lõn nékik a tégla kõ gyanánt, a szurok pedig ragasztó gyanánt.

   ^4 És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek
   teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne
   széledjünk az egész földnek színén.

   ^5 Az Úr pedig leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet
   építenek vala az emberek fiai.

   ^6 És monda az Úr: Ímé e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és
   munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne
   vigyenek mindent, a mit elgondolnak magukban.

   ^7 Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvöket, hogy meg ne
   értsék egymás beszédét.

   ^8 És elszéleszté õket onnan az Úr az egész földnek színére; és
   megszûnének építeni a várost.

   ^9 Ezért nevezék annak nevét Bábelnek; mert ott zavará össze az Úr az
   egész föld nyelvét, és onnan széleszté el õket az Úr az egész földnek
   színére.

   ^10 Ez a Sém nemzetsége: Sém száz esztendõs korában nemzé Arpaksádot,
   két esztendõvel az özönvíz után.

   ^11 És éle Sém, minekutánna nemzette Arpaksádot, ötszáz esztendeig és
   nemze fiakat és leányokat.

   ^12 Arpaksád pedig harminczöt esztendõs vala, és nemzé Séláht.

   ^13 És éle Arpaksád, minekutánna nemzette Séláht, négyszáz három
   esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

   ^14 Séláh pedig harmincz esztendõs vala, és nemzé Hébert.

   ^15 És éle Séláh, minekutánna nemzé Hébert, négyszáz három esztendeig,
   és nemze fiakat és leányokat.

   ^16 Héber pedig harmincznégy esztendõs vala és nemzé Péleget.

   ^17 És éle Héber, minekutánna nemzé Péleget, négyszáz harmincz
   esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

   ^18 Péleg pedig harmincz esztendõs vala, és nemzé Réut.

   ^19 És éle Péleg, minekutánna nemzé Réut, kétszáz kilencz esztendeig,
   és nemze fiakat és leányokat.

   ^20 Réu pedig harminczkét esztendõs vala, és nemzé Sérugot.

   ^21 És éle Réu, minekutánna nemzé Sérugot, kétszáz hét esztendeig és
   nemze fiakat és leányokat.

   ^22 Sérug pedig harmincz esztendõs vala, és nemzé Nákhort.

   ^23 És éle Sérug, minekutánna nemzé Nákhort, kétszáz esztendeig, és
   nemze fiakat és leányokat.

   ^24 Nákhor pedig huszonkilencz esztendõs vala, és nemzé Thárét.

   ^25 És éle Nákhor, minekutánna nemzé Thárét, száz tizenkilencz
   esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

   ^26 Tháré pedig hetven esztendõs vala, és nemzé Ábrámot, Nákhort,
   Háránt.

   ^27 Ez a Tháré nemzetsége: Tháré nemzé Ábrámot, Nákhort és Háránt.
   Hárán pedig nemzé Lótot.

   ^28 Meghala pedig Hárán, az õ atyjának Thárénak szemei elõtt, az õ
   születésének földjén, Úr-Kaszdimban.

   ^29 Ábrám pedig és Nákhor võnek magoknak feleséget: az Ábrám
   feleségének neve Szárai; a Nákhor feleségének neve Milkhah, Háránnak
   Milkhah atyjának és Jiszkáh atyjának leánya.

   ^30 Szárai pedig magtalan vala; nem vala néki gyermeke.

   ^31 És felvevé Tháré Ábrámot az õ fiát, és Lótot, Háránnak fiát, az õ
   unokáját, és Szárait, az õ menyét, Ábrámnak az õ fiának feleségét, és
   kiindulának együtt Úr-Kaszdimból, hogy Kanaán földére menjenek. És
   eljutának Háránig, és ott letelepedének.

   ^32 Vala pedig Tháré kétszáz öt esztendõs, és meghala Tháré Háránban.
     __________________________________________________________________

  Chapter 12

   ^1 És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedbõl, és a te rokonságod
   közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked.

   ^2 És nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a
   te nevedet, és áldás leszesz.

   ^3 És megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki téged átkoz,
   megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.

   ^4 És kiméne Ábrám, a mint az Úr mondotta vala néki, és Lót is kiméne õ
   vele: Ábrám pedig hetvenöt esztendõs vala, mikor kiméne Háránból.

   ^5 És felvevé Ábrám az õ feleségét Szárait, és Lótot, az õ atyjafiának
   fiát, és minden szerzeményöket, a melyet szereztek vala, és a
   cselédeket, a kikre Háránban tettek vala szert, és elindulának, hogy
   Kanaán földére menjenek, és el is jutának a Kanaán földére.

   ^6 És általméne Ábrám a földön mind Sikhem vidékéig, Móréh tölgyeséig.
   Akkor Kananeusok valának azon a földön.

   ^7 És megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: A te magodnak adom ezt
   a földet. És [Ábrám] oltárt építe ott az Úrnak; a ki megjelent vala
   néki.

   ^8 Onnan azután a hegység felé méne Bétheltõl keletre és felüté
   sátorát: Béthel vala nyugatra, Hái pedig keletre, és ott oltárt építe
   az Úrnak, és segítségûl hívá az Úr nevét.

   ^9 És tovább költözék Ábrám; folyton délfelé húzódván.

   ^10 Azonban éhség lõn az országban, és Ábrám aláméne Égyiptomba, hogy
   ott tartózkodjék, mert nagy vala az éhség az országban.

   ^11 És lõn mikor közel vala, hogy bemenjen Égyiptomba, monda
   feleségének Szárainak: Ímé tudom, hogy szép ábrázatú asszony vagy.

   ^12 Azért mikor meglátnak téged az égyiptomiak, majd azt mondják:
   felesége ez; és engem megölnek, téged pedig életben tartanak.

   ^13 Mondd [azért,] kérlek, [hogy] húgom vagy; hogy jól legyen dolgom
   miattad, s életben maradjak te éretted.

   ^14 És lõn mikor Ábrám Égyiptomba érkezék, láták az égyiptomiak az
   asszonyt, hogy az nagyon szép.

   ^15 Mikor megláták õt a Faraó fõemberei, magasztalák a Faraó elõtt és
   elvivék az asszonyt a Faraó udvarába.

   ^16 És jól tõn érette Ábrámmal, és valának juhai, ökrei, szamarai,
   szolgái, szolgálói, nõstényszamarai és tevéi.

   ^17 De megveré az Úr a Faraót és az õ házát nagy csapásokkal,
   Száraiért, Ábrám feleségéért.

   ^18 Hívatá azért a Faraó Ábrámot és monda: Miért mívelted ezt velem?
   Miért nem mondottad meg énnékem, hogy ez néked feleséged?

   ^19 Miért mondottad: Húgom õ; azért vevém magamnak feleségûl. Most már
   imhol a te feleséged, vedd magadhoz és menj el.

   ^20 És parancsola felõle a Faraó némely embereknek, a kik elbocsáták
   õtet és az õ feleségét, és mindenét a mije vala.
     __________________________________________________________________

  Chapter 13

   ^1 Feljöve azért Ábrám Égyiptomból, õ és az õ felesége, és mindene
   valamije vala, és Lót is õ vele, a déli tartományba.

   ^2 Ábrám pedig igen gazdag vala barmokkal, ezüsttel és aranynyal.

   ^3 És méne helyrõl helyre délfelõl mind Béthelig, oda a hol elõször
   vala az õ sátora, Béthel és Hái között.

   ^4 Annak az oltárnak helyére, melyet ott elsõben készített vala: és
   segítségûl hívá ott Ábrám az Úrnak nevét.

   ^5 Lótnak is pedig, a ki Ábrámmal jár vala, valának juhai, ökrei és
   sátorai.

   ^6 És nem bírá meg õket az a föld, hogy együtt lakjanak, mert sok
   jószáguk vala, és nem lakhatának együtt.

   ^7 Versengés is támada az Ábrám barompásztorai között, és a Lót
   barompásztorai között; és a Kananeusok és a Perizeusok is ott laknak
   vala akkor azon a földön.

   ^8 Monda azért Ábrám Lótnak: Ne legyen versengés közöttem és közötted,
   se az én pásztoraim között és a te pásztoraid között: hiszen atyafiak
   vagyunk.

   ^9 Avagy nincsen-é elõtted mind az egész föld? Válj el kérlek, tõlem;
   ha te balra tartasz, én jobbra megyek; ha te jobbra menéndesz, én balra
   térek.

   ^10 Felemelé azért Lót az õ szemeit, és látá, hogy a Jordán egész
   melléke bõvizû föld; mert minekelõtte elvesztette volna az Úr Sodomát
   és Gomorát, mind Czoárig olyan vala az, mint az Úr kertje, mint
   Égyiptom földe.

   ^11 És választá Lót magának a Jordán egész mellékét, és elköltözék Lót
   kelet felé: és elválának egymástól.

   ^12 Ábrám lakozik vala a Kanaán földén, Lót pedig lakozik vala a
   [Jordán- ]melléki városokban, és sátoroz vala Sodomáig.

   ^13 Sodoma lakosai pedig nagyon gonoszok és bûnösök valának az Úr
   elõtt.

   ^14 Az Úr pedig monda Ábrámnak, minekutánna elválék tõle Lót: Emeld fel
   szemeidet és tekints arról a helyrõl, a hol vagy, északra, délre,
   keletre és nyugotra.

   ^15 Mert mind az egész földet, a melyet látsz, néked adom, és a te
   magodnak örökre.

   ^16 És olyanná tészem a te magodat, mint a földnek pora, hogyha valaki
   megszámlálhatja a földnek porát, a te magod is megszámlálható lesz.

   ^17 Kelj fel, járd be ez országot hosszában és széltében: mert néked
   adom azt.

   ^18 Elébb mozdítá azért sátorát Ábrám, és elméne, és lakozék Mamré
   tölgyesében, mely Hebronban van, és oltárt építe ott az Úrnak.
     __________________________________________________________________

  Chapter 14

   ^1 Lõn pedig Amrafelnek, Sineár királyának és Ariókhnak, Elászár
   királyának, Khédorlaomernek, Élám királyának, és Thidálnak, a Góim
   királyának napjaiban:

   ^2 Hadat indítának [ezek] Bera, Sodoma királya ellen, Birsa, Gomora
   királya ellen, Sináb, Admáh királya ellen, Seméber, Czeboim királya
   ellen és Bélah, azaz Czoár királya ellen.

   ^3 Mind ezek a Sziddim völgyében egyesûlének; ez a Sóstenger.

   ^4 Tizenkét esztendeig szolgálták vala Khédorlaomert, és a
   tizenharmadik esztendõben ellene támadtak vala.

   ^5 A tizennegyedik esztendõben pedig eljöve Khédorlaomer, és a
   királyok, a kik õ vele [valának], és megverék a Refeusokat Asztheroth
   Kárnajimban, és a Zuzeusokat Hámban, és az Emeusokat Sávé-
   Kirjáthajimban.

   ^6 És a Horeusokat az õ hegyökön, a Seiren, egész Él- Páránig, mely a
   puszta mellett van.

   ^7 És megtérének s menének Hén Mispátba, azaz Kádesbe, és elpusztíták
   az Amálekiták egész mezõségét, és az Emoreusokat is, kik laknak vala
   Háczaczon-Thámárban.

   ^8 Kiméne tehát Sodoma királya, Gomora királya, Admáh királya, Czeboim
   királya, és Bélah, azaz Czoár királya, és megütközének azokkal a
   Sziddim völgyében:

   ^9 Khédorlaomerrel, Élám királyával, és Thidállal, Gójim királyával,
   Amráfellel, Sineár királyával, és Ariókhkal, Elászár királyával: négy
   király öt ellen.

   ^10 A Siddim völgye pedig tele vala szurok-forrásokkal. És
   megfutamodának Sodoma és Gomora királyai, és azokba esének: a
   megmaradottak pedig a hegységbe futának.

   ^11 És elvivék Sodomának és Gomorának minden jószágát és minden
   eleségét; és elmenének.

   ^12 Elvivék Lótot is az Ábrám atyjafiának fiát jószágostól együtt, és
   elmenének; mert Lót Sodomában lakik vala.

   ^13 Eljöve pedig egy menekûlt és hírûl hozá a héber Ábrámnak, a ki
   lakik vala az Emoreus Mamrénak, Eskol atyjafiának és Áner atyjafiának
   tölgyesében, a kik meg Ábrámnak szövetségesei valának.

   ^14 A mint meghallá Ábrám, hogy az õ atyjafia fogságba esett,
   felfegyverzé házában nevekedett háromszáz tizennyolcz próbált legényét
   és üldözve nyomula Dánig.

   ^15 És csapatokra oszolván ellenök éjszaka õ és szolgái, megveré õket,
   és ûzé õket mind Hóbáig, a mely Damaskustól balra esik.

   ^16 És visszahozá mind a jószágot; Lótot is, az õ atyjafiát jószágával
   egybe visszahozá, meg az asszonyokat és a népet.

   ^17 Minekutánna pedig visszatért Khédorlaomernek és a vele volt
   királyoknak megverésébõl, kiméne õ elébe Sodomának királya a Sáve
   völgyébe, azaz a király völgyébe.

   ^18 Melkhisédek pedig Sálem királya, kenyeret és bort hoza; õ pedig a
   Magasságos Istennek papja vala.

   ^19 És megáldá õt, és monda: Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentõl,
   ég és föld teremtõjétõl.

   ^20 Áldott a Magasságos Isten, a ki kezedbe adta ellenségeidet. És
   tizedet ada néki mindenbõl.

   ^21 És monda Sodoma királya Ábrámnak: Add nékem a népet, a jószágot
   pedig vedd magadnak.

   ^22 És monda Ábrám Sodoma királyának: Felemeltem az én kezemet az
   Úrhoz, a Magasságos Istenhez, ég és föld teremtõjéhez:

   ^23 Hogy én egy fonalszálat, vagy egy sarukötõt sem veszek el
   mindabból, a mi a tiéd, hogy ne mondjad: Én gazdagítottam meg Ábrámot.

   ^24 Semmi egyebet, csupán a legények élelmét, és ama férfiak részét,
   kik én velem eljöttek volt: Áner, Eskhol, Mamré, õk vegyék ki az õ
   részöket.
     __________________________________________________________________

  Chapter 15

   ^1 E dolgok után lõn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne
   félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen
   bõséges.

   ^2 És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok
   nélkûl járok, és az, a kire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer?

   ^3 És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam
   szolgaszülöttje lesz az én örökösöm.

   ^4 És ímé szóla az Úr õ hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd:
   hanem a ki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd.

   ^5 És kivivé õt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a
   csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda nékie: Így lészen a
   te magod.

   ^6 És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az õnéki igazságul.

   ^7 És monda néki: Én vagyok az Úr, ki téged kihoztalak Úr-Kaszdimból,
   hogy néked adjam e földet, örökségedûl.

   ^8 És monda: Uram Isten, mirõl tudhatom meg, hogy öröklöm azt?

   ^9 És felele néki: Hozz nékem egy három esztendõs üszõt, egy három
   esztendõs kecskét, és egy három esztendõs kost, egy gerliczét és egy
   galambfiat.

   ^10 Elhozá azért mind ezeket, és kétfelé hasítá azokat, és mindeniknek
   fele [részét] a másik fele [része] átellenébe helyezteté; de a
   madarakat nem hasította vala kétfelé.

   ^11 És ragadozó madarak szállának e húsdarabokra, de Ábrám elûzi vala
   azokat.

   ^12 És lõn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és
   nagy setétség szálla õ reá.

   ^13 És monda [az] [Úr] Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod
   jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és
   nyomorgatják õket négyszáz esztendeig.

   ^14 De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és
   annakutánna kijõnek nagy gazdagsággal.

   ^15 Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó
   vénségben.

   ^16 Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága
   még nem tölt be.

   ^17 És mikor a nap leméne és setétség lõn, ímé egy füstölgõ kemencze,
   és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között.

   ^18 E napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, mondván: A te magodnak
   adom ezt a földet Égyiptomnak folyóvizétõl fogva, a nagy folyóig, az
   Eufrátes folyóvízig.

   ^19 A Keneusokat, Kenizeusokat, és a Kadmoneusokat.

   ^20 A Hittheusokat, Perizeusokat, és a Refeusokat.

   ^21 Az Emoreusokat, Kananeusokat, Girgazeusokat, és a Jebuzeusokat.
     __________________________________________________________________

  Chapter 16

   ^1 És Szárai, az Ábrám felesége nem szûle néki; de vala néki egy
   Égyiptomból való szolgálója, kinek neve Hágár vala.

   ^2 Monda azért Szárai Ábrámnak: Ímé az Úr bezárolta az én méhemet, hogy
   ne szûljek: kérlek, menj be az én szolgálómhoz, talán az által
   megépülök; és engede Ábrám a Szárai szavának.

   ^3 Vevé tehát Szárai, Ábrám felesége az Égyiptombeli Hágárt, az õ
   szolgálóját, tíz esztendõvel azután, hogy Ábrám a Kanaán földén
   letelepedék, és adá azt Ábrámnak az õ férjének feleségül.

   ^4 És béméne Hágárhoz, és az fogada az õ méhében; ez pedig a mint
   látta, hogy terhes, nem vala becsülete az õ asszonyának õ elõtte.

   ^5 Monda azért Szárai Ábrámnak: Bántódásom van miattad. Én adtam öledbe
   szolgálómat, és mivelhogy látja, hogy teherbe esett, nincsen elõtte
   becsületem. Tegyen ítéletet az Úr én közöttem és te közötted.

   ^6 És monda Ábrám Szárainak: Ímé a te szolgálód kezedben van, azt tedd
   vele a mit jónak látsz. Nyomorgatja vala azért Szárai, és az elfuta õ
   elõle.

   ^7 És találá õt az Úrnak angyala egy forrásnál a pusztában, annál a
   forrásnál, a mely a Súrba menõ úton van.

   ^8 És monda: Hágár, Szárai szolgálója! honnan jössz és hová mégy? És az
   monda: Az én asszonyomnak, Szárainak színe elõl futok én.

   ^9 Akkor monda néki az Úr angyala: Térj meg a te asszonyodhoz, és alázd
   meg magad az õ kezei alatt.

   ^10 És monda néki az Úrnak angyala: Felettébb megsokasítom a te
   magodat, hogy sokasága miatt megszámlálható se legyen.

   ^11 És monda néki az Úrnak angyala: Ímé te terhes vagy, és szûlsz fiat;
   és nevezd nevét Ismáelnek, mivelhogy meghallá Isten a te
   nyomorúságodat.

   ^12 Az pedig vadtermészetû ember lesz: az õ keze mindenek ellen, és
   mindenek keze õ ellene; és minden õ atyjafiának ellenébe üti fel
   sátorát.

   ^13 És nevezé Hágár az Úrnak nevét, a ki õ vele szólott vala: Te vagy a
   látomás Istene. Mert monda: Avagy nem e helyen láttam a látomás után?

   ^14 Annakokáért nevezé azt a forrást Lakhai Rói forrásának; ott van
   Kádes és Béred között.

   ^15 És fiat szûle Hágár Ábrámnak, és nevezé Ábrám az õ fiának nevét, a
   kit Hágár szûl vala néki, Ismáelnek.

   ^16 Ábrám pedig nyolczvanhat esztendõs vala, a mikor Hágár Ismáelt
   szûlé Ábrámnak.
     __________________________________________________________________

  Chapter 17

   ^1 Mikor Ábrám kilenczvenkilencz esztendõs vala, megjelenék az Úr
   Ábrámnak, és monda néki: Én a mindenható Isten vagyok, járj én elõttem,
   és légy tökéletes.

   ^2 És megkötöm az én szövetségemet én közöttem és te közötted: és
   felette igen megsokasítlak téged.

   ^3 És arczára borúla Ábrám; az Isten pedig szóla õnéki, mondván:

   ^4 A mi engem illet, imhol az én szövetségem te veled, hogy népek
   sokaságának atyjává leszesz.

   ^5 És ne neveztessék ezután a te neved Ábrámnak, hanem legyen a te
   neved Ábrahám, mert népek sokaságának atyjává teszlek téged.

   ^6 És felette igen megsokasítalak téged; és népekké teszlek, és
   királyok is származnak tõled.

   ^7 És megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és
   te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségûl,
   hogy legyek tenéked Istened, és a te magodnak te utánad.

   ^8 És adom tenéked és a te magodnak te utánnad a te bujdosásod földét,
   Kanaánnak egész földét, örök birtokul; és Istenök lészek nékik.

   ^9 Annakfelette monda Isten Ábrahámnak: Te pedig az én szövetségemet
   megõrizzed, te és a te magod te utánad az õ nemzedékei szerint.

   ^10 Ez [pedig] az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok én
   közöttem és ti közöttetek, és a te utánnad való magod között: minden
   férfi körûlmetéltessék nálatok.

   ^11 És metéljétek körûl a ti férfitestetek bõrének elejét, és az lesz
   az én közöttem és ti közöttetek való szövetségnek jele.

   ^12 Nyolcznapos korában körûlmetéltessék nálatok minden férfigyermek
   nemzedékeiteknél; akár háznál született, akár pénzen vásároltatott
   valamely idegentõl, a ki nem a te magodból való.

   ^13 Körûlmetéltetvén körûlmetéltessék a házadban született és a
   pénzeden vett; és örökkévaló szövetségûl lesz az én szövetségem a ti
   testeteken.

   ^14 A körûlmetéletlen férfi pedig, a ki körûl nem metélteti az õ
   férfitestének bõrét, az ilyen lélek kivágattatik az õ népe közûl,
   [mert] felbontotta az én szövetségemet.

   ^15 És monda Isten Ábrahámnak: Szárainak, a te feleségednek nevét ne
   nevezd Szárainak, mert Sára az õ neve.

   ^16 És megáldom õt, és fiat is adok õ tõle néked, és megáldom, hogy
   legyen népekké; nemzetek királyai származzanak õ tõle.

   ^17 Ekkor arczára borúla Ábrahám, és nevete és gondolá az õ szívében:
   vajjon száz esztendõs embernek lesz-é gyermeke? avagy Sára kilenczven
   esztendõs lévén, szûlhet-é?

   ^18 És monda Ábrahám az Istennek: Vajha Ismáel élne te elõtted.

   ^19 Az Isten pedig monda: Kétségnélkûl a te feleséged Sára szûl néked
   fiat, és nevezed annak nevét Izsáknak, és megerõsítem az én
   szövetségemet õ vele örökkévaló szövetségûl az õ magvának õ utánna.

   ^20 Ismáel felõl is meghallgattalak: Ímé megáldom õt, és megszaporítom
   õt és megsokasítom õt felette nagyon; tizenkét fejedelmet nemz, és nagy
   néppé teszem õt.

   ^21 Az én szövetségemet pedig megerõsítem Izsákkal, kit néked szûl Sára
   ez idõkorban a következõ esztendõben.

   ^22 És elvégezé vele való beszédét, és felméne az Isten Ábrahámtól.

   ^23 Vevé azért Ábrahám Ismáelt az õ fiát, és háza minden szülöttét, és
   mind a pénzén vetteket, minden férfiat Ábrahám házanépe közûl és
   körûlmetélé férfitestöknek bõrét ugyanazon napon, a mikor szólott vala
   vele az Isten.

   ^24 Ábrahám pedig kilenczvenkilencz esztendõs vala, mikor körûlmetélé
   az õ férfitestének bõrét.

   ^25 Ismáel pedig az õ fia tizenhárom esztendõs vala, mikor körûlmetélék
   az õ férfitestének bõrét.

   ^26 Ugyanazon napon metéltetett körûl Ábrahám és Ismáel az õ fia.

   ^27 És házának minden férfi tagja, háza szülöttei és kik idegen
   embertõl pénzen vásároltattak, vele együtt körûlmetéltetének.
     __________________________________________________________________

  Chapter 18

   ^1 Megjelenék pedig õ néki az Úr a Mamré tölgyesében, és õ ûl vala a
   sátor ajtajában, a hõ napon.

   ^2 És felemelé az õ szemeit, és látá, hogy ímé három férfiú áll õ
   elõtte. És látván, eléjök siete a sátor ajtajából, és földig meghajtá
   magát.

   ^3 És monda: Jó Uram, ha kedves vagyok te elõtted, kérlek, ne kerüld el
   a te szolgádat.

   ^4 Hadd hozzanak, kérlek, egy kevés vizet, és mossátok meg a ti
   lábaitokat, és dõljetek le a fa alatt.

   ^5 Én pedig hozok egy falat kenyeret, hogy erõsítsétek meg a ti
   szíveteket, azután menjetek tovább, mert azért tértetek be a ti
   szolgátokhoz. És mondának: Cselekedjél, a mint szólál.

   ^6 És besiete Ábrahám a sátorba Sárához, és monda: Siess, gyúrj meg
   három mérték lisztlángot, és csinálj pogácsát.

   ^7 A baromhoz is elfuta Ábrahám, és hoza egy gyenge kövér borjút, és
   adá a szolgának, az pedig siete azt elkészíteni.

   ^8 És võn vajat és tejet, és a borjút, melyet elkészített vala, és
   eléjök tevé: és õ mellettök áll vala a fa alatt, azok pedig evének.

   ^9 És mondának néki: Hol van Sára a te feleséged? Õ pedig felele: Ímhol
   van a sátorban.

   ^10 És monda: Esztendõre ilyenkor bizonynyal megtérek hozzád és ímé
   akkor a te feleségednek Sárának fia lesz. Sára pedig hallgatózik vala a
   sátor ajtajában, mely annak háta megett vala.

   ^11 Ábrahám pedig és Sára élemedett korú öregek valának; megszünt vala
   Sáránál az asszonyi természet.

   ^12 Nevete azért Sára õ magában, mondván: Vénségemre lenne-é
   gyönyörûségem? meg az én uram is öreg!

   ^13 És monda az Úr Ábrahámnak: Miért nevetett Sára, ezt mondván: Vajjon
   csakugyan szûlhetek-é, holott én megvénhedtem?

   ^14 Avagy az Úrnak lehetetlen-é valami? Annak idején, esztendõre
   ilyenkor visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának.

   ^15 Sára pedig megtagadá, mondván: Nem nevettem én; mivelhogy fél vala.
   De monda az [Úr:] Nem úgy van, mert bizony nevettél.

   ^16 Azután felkelvén onnan azok a férfiak, Sodoma felé tartanak vala.
   Ábrahám is velök méne, hogy elkisérje õket.

   ^17 És monda az Úr: Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, a mit tenni akarok?

   ^18 Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a
   földnek minden nemzetségei.

   ^19 Mert tudom róla, hogy megparancsolja az õ fiainak és az õ
   házanépének õ utánna, hogy megõrizzék az Úrnak útát, igazságot és
   törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit szólott
   felõle.

   ^20 Monda azután az Úr: Mivelhogy Sodomának és Gomorának kiáltása
   megsokasodott, és mivelhogy az õ bûnök felettébb megnehezedett:

   ^21 Alámegyek azért és meglátom, vajjon teljességgel a hozzám felhatott
   kiáltás szerint cselekedtek-é vagy nem? tudni akarom.

   ^22 És elfordulának onnan a férfiak, és menének Sodomába: Ábrahám pedig
   még az Úr elõtt áll vala.

   ^23 És hozzá járula Ábrahám és monda: Avagy elveszted-é az igazat is a
   gonoszszal egybe?

   ^24 Talán van ötven igaz abban a városban, avagy elveszted-é, és nem
   kedvezel-é a helynek az ötven igazért, a kik abban vannak?

   ^25 Távol legyen tõled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az
   igazat a gonoszszal, és úgy járjon az igaz mint a gonosz: Távol legyen
   tõled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-é igazságot?

   ^26 És monda az Úr: Ha találok Sodomában a városon belõl ötven igazat,
   mind az egész helynek megkegyelmezek azokért.

   ^27 És felele Ábrahám, és monda: Immár merészkedtem szólani az én
   Uramnak, noha én por és hamu vagyok.

   ^28 Ha az ötven igaznak talán öt híja lesz, elveszted-é az öt miatt az
   egész várost? És monda: Nem vesztem el, ha találok ott negyvenötöt.

   ^29 És ismét szóla hozzá és monda: Hátha találtatnak ott negyvenen? És
   monda Õ: Nem teszem meg a negyvenért.

   ^30 Mégis monda: Kérlek, ne haragudjék meg az én Uram ha szólok: Hátha
   találtatnak ott harminczan? És Õ felele: Nem teszem meg, ha találok ott
   harminczat.

   ^31 És õ monda: Immár merészkedtem szólani az én Uramnak: Hátha
   találtatnak ott húszan? Felele: Nem vesztem el a húszért.

   ^32 És monda: Ne haragudjék kérlek az én Uram ha szólok még ez egyszer:
   Hátha találtatnak ott tízen? És Õ monda: Nem vesztem el a tízért.

   ^33 És elméne az Úr, minekutánna elvégezte Ábrahámmal való
   beszélgetését; Ábrahám pedig megtére az õ helyére.
     __________________________________________________________________

  Chapter 19

   ^1 Mikor a két angyal estére Sodomába jutott, Lót Sodoma kapujában ûl
   vala, és a mint meglátá õket Lót, felkele eléjök, és arczczal a földre
   borúla.

   ^2 És monda: Ímé én Uraim kérlek, térjetek be a ti szolgátok házához,
   és háljatok ott, és mossátok meg lábaitokat; reggel korán felkelhettek
   és indulhattok útatokra. Azok pedig mondának: Nem, hanem az utczán
   hálunk meg.

   ^3 De nagyon unszolá õket, és betérének hozzá, és bemenének az õ
   házába; õ pedig szerze nékik vendégséget, és pogácsát is süte, és
   evének.

   ^4 Lefekvésök elõtt a város férfiai, Sodoma férfiai körûlvevék a házat,
   ifja, örege, mind az egész község egytõl egyig.

   ^5 És szólíták Lótot, mondván néki: Hol vannak a férfiak, a kik te
   hozzád jövének az éjjel? Hozd ki azokat mi hozzánk, hadd ismerjük õket.

   ^6 És kiméne Lót õ hozzájok az ajtó eleibe, és bezárá maga után az
   ajtót.

   ^7 És monda: Kérlek atyámfiai, ne cselekedjetek gonoszságot.

   ^8 Ímé van énnékem két leányom, a kik még nem ismertek férfiat, kihozom
   azokat ti hozzátok, és cselekedjetek velök a mint néktek tetszik,
   csakhogy ezekkel az emberekkel ne csináljatok semmit, mivelhogy az én
   hajlékom árnyéka alá jöttenek.

   ^9 Azok pedig mondának: Eredj el innen. Ismét mondának: Ez egy maga
   nálunk a jövevény s õ szabja a törvényt? Majd gonoszbul cselekszünk
   veled, hogy nem azokkal. És reá rohanának a férfiúra, Lótra, felette
   igen, és azon valának, hogy betörik az ajtót.

   ^10 De kinyújták azok a férfiak kezeiket, és bevonák Lótot magokhoz a
   házba és bezárák az ajtót.

   ^11 Az embereket pedig, kik a ház ajtaja elõtt valának, vaksággal verék
   meg kicsinytõl nagyig, annyira, hogy elfáradának az ajtó keresésében.

   ^12 És mondának a férfiak Lótnak: Ki van még itt hozzád tartozó? võdet,
   fiaidat és leányaidat, és mindenedet, a mi a tied a városban, vidd ki e
   helybõl.

   ^13 Mert mi elvesztjük e helyet, mivelhogy ezek kiáltása nagyra nõtt az
   Úr elõtt; és az Úr küldött minket, hogy elveszítsük ezt.

   ^14 Kiméne azért Lót, és szóla az õ võinek, kik az õ leányait elvették
   vala, és monda: Keljetek fel, menjetek ki e helybõl, mert elveszti az
   Úr e várost; de az õ võinek úgy tetszék, mintha tréfálna.

   ^15 És mikor a hajnal feljött, sürgetik vala az Angyalok Lótot,
   mondván: Kelj fel, vedd a te feleségedet és jelenlevõ két leányodat,
   hogy el ne veszsz a városnak bûne miatt.

   ^16 Mikor pedig késedelmeskedék, megragadák a férfiak az õ kezét és az
   õ feleségének kezét és két leánya kezét, az Úrnak iránta való
   irgalmából, és kivivék õt: és ott hagyák a városon kívül.

   ^17 És lõn mikor kivivék õket, monda az [egyik:] Mentsd meg a te
   életedet, hátra ne tekints, és meg ne állj a környéken; a hegyre
   menekülj, hogy el ne veszsz.

   ^18 És monda Lót nékik: Ne oh Uram!

   ^19 Ímé a te szolgád kegyelmet talált te elõtted, és nagy a te
   irgalmasságod, melyet mutattál irántam, hogy életemet megtartotta: de
   én nem menekûlhetek a hegyre, nehogy utólérjen a veszedelem, és
   meghaljak.

   ^20 Ímhol az a város közel van, hogy oda fussak, kicsiny is, hadd
   menekûljek kérlek oda, lám kicsiny az; és én életben maradok.

   ^21 Monda azért néki: Ím tekintek rád e dologban is, és nem pusztítom
   el a várost, a melyrõl szólottál.

   ^22 Siess, menekülj oda, mert semmit sem tehetek addig, míg oda nem
   érsz. Azért nevezték annak a városnak nevét Czóárnak.

   ^23 A nap feljött vala a földre, mikor Lót Czóárba ére.

   ^24 És bocsáta az Úr Sodomára és Gomorára kénköves és tüzes esõt az
   Úrtól az égbõl.

   ^25 És elsûlyeszté ama városokat, és azt az egész vidéket, és a városok
   minden lakosait, és a föld növényeit is.

   ^26 És hátra tekinte az õ felesége, és sóbálványnyá lõn.

   ^27 Ábrahám pedig reggel arra a helyre indúla, a hol az Úr színe elõtt
   állott vala.

   ^28 És tekinte Sodoma és Gomora felé, és az egész környék földje felé;
   és látá, és ímé felszálla a földnek füstje, mint a kemencze füstje.

   ^29 És lõn mikor elveszté Isten annak a környéknek városait,
   megemlékezék az Isten Ábrahámról, és kiküldé Lótot a veszedelembõl,
   mikor elsûlyeszté a városokat, a melyekben lakott vala Lót.

   ^30 Lót pedig felméne Czóárból, és letelepedék a hegyen, és vele együtt
   az õ két leánya is, mert fél vala Czóárban lakni; lakozék tehát egy
   barlangban õ és az õ két leánya.

   ^31 És monda a nagyobbik a kisebbiknek: A mi atyánk megvénhedett, és
   nincsen a földön férfiú, a ki mi hozzánk bejöhetne az egész föld
   szokása szerint.

   ^32 Jer, adjunk bort inni a mi atyánknak, és háljunk õ vele, és
   támaszszunk magot a mi atyánktól.

   ^33 Adának azért inni bort az õ atyjoknak azon éjszaka, és beméne a
   nagyobbik, és hála az õ atyjával, ez pedig semmit sem tuda annak sem
   lefekvésérõl, sem fölkelésérõl.

   ^34 És lõn másodnapon, monda a nagyobbik a kisebbiknek: Ímé a mult
   éjjel én háltam atyámmal, adjunk néki bort inni ez éjjel is, és menj be
   te, hálj vele, és támaszszunk magot a mi atyánktól.

   ^35 Adának azért azon éjszaka is az õ atyjoknak bort inni, és felkele a
   kisebbik is és vele hála; õ pedig semmit sem tuda annak sem
   lefekvésérõl, sem fölkelésérõl.

   ^36 És teherbe esének Lót leányai mindketten az õ atyjoktól.

   ^37 És szûle a nagyobbik fiat, és nevezé annak nevét Moábnak; ez a
   Moábiták atyja mind e mai napig.

   ^38 A kisebbik is fiat szûle és nevezé annak nevét Benamminak. Ez az
   Ammoniták atyja mind a mai napig.
     __________________________________________________________________

  Chapter 20

   ^1 És elköltözék onnan Ábrahám a déli tartományba, és letelepedék Kádes
   és Súr között, és tartózkodék Gérárban.

   ^2 És monda Ábrahám Sáráról az õ feleségérõl: Én húgom õ. Elkülde azért
   Abimélek Gérárnak királya, és elviteté Sárát.

   ^3 De Isten Abimélekhez jöve éjjeli álomban, és monda néki: Ímé
   meghalsz az asszonyért, a kit elvettél, holott férjnél van.

   ^4 Abimélek pedig nem illette vala õt, és monda: Uram, az ártatlan
   népet is megölöd-é?

   ^5 Avagy nem õ mondotta-é nékem: én húgom õ; s ez is azt mondotta: én
   bátyám õ. Szívem ártatlanságában, és kezeim tisztaságában cselekedtem
   ezt.

   ^6 És monda az Isten néki álomban: Én is tudom, hogy szívednek
   ártatlanságában mívelted ezt, azért tartóztattalak én is, hogy ne
   vétkezzél ellenem, azért nem engedtem, hogy illessed azt.

   ^7 Mostan azért add vissza az embernek az õ feleségét, mert Próféta õ:
   és imádkozik te éretted, és élsz; hogyha pedig vissza nem adod: tudd
   meg, hogy halállal halsz meg te, és minden hozzád tartozó.

   ^8 Felkele azért Abimélek reggel, és elõhívatá minden szolgáját, s
   fülök hallatára mindezeket elbeszélé és az emberek igen megfélemlének.

   ^9 És hívatá Abimélek Ábrahámot, és monda néki: Mit cselekedtél mi
   velünk? És mit vétettem te ellened, hogy én reám és az én országomra
   ilyen nagy bûnt hoztál? A miket cselekedni nem szabad, olyan dolgokat
   cselekedtél ellenem.

   ^10 És monda Abimélek Ábrahámnak: Mit láttál, hogy ezt a dolgot
   cselekedted?

   ^11 Felele Ábrahám: Bizony azt gondoltam: nincsen istenfélelem e
   helyen, és megölnek engem az én feleségemért.

   ^12 De valósággal húgom is, az én atyámnak leánya õ, csakhogy nem az én
   anyámnak leánya; és így lõn feleségemmé.

   ^13 És lõn hogy a mikor kibujdostata engem az Isten az én atyámnak
   házából, azt mondám néki: Ilyen kegyességet cselekedjél én velem,
   mindenütt valahová megyünk, azt mondjad én felõlem: én bátyám ez.

   ^14 Akkor Abimélek vett juhokat, ökröket, szolgákat és szolgálókat, és
   adá Ábrahámnak, és vissza adá néki Sárát is az õ feleségét.

   ^15 És monda Abimélek: Ímé elõtted van az én országom, a hol tenéked
   jónak tetszik, ott lakjál.

   ^16 Sárának pedig monda: Ímé ezer ezüst pénzt adtam a te bátyádnak, ímé
   az neked a szemek befedezõje mindazok elõtt, a kik veled vannak; és így
   mindenképen igazolva vagy.

   ^17 Könyörge azért Ábrahám az Istennek, és meggyógyítá Isten
   Abiméleket, és az õ feleségét, és az õ szolgálóit, és szûlének.

   ^18 Mert az Úr erõsen bezárta vala az Abimélek háza népének méhét,
   Sáráért az Ábrahám feleségéért.
     __________________________________________________________________

  Chapter 21

   ^1 Az Úr pedig meglátogatá Sárát, a mint mondotta vala, és akképen
   cselekedék az Úr Sárával, a miképen szólott vala.

   ^2 Mert fogada Sára az õ méhében, és szûle fiat Ábrahámnak az õ
   vénségében, abban az idõben, melyet mondott vala néki az Isten.

   ^3 És nevezé Ábrahám az õ fiának nevét, a ki néki született vala, a kit
   szûlt vala néki Sára, Izsáknak:

   ^4 És körûlmetélé Ábrahám az õ fiát Izsákot, nyolcznapos korában, a
   mint parancsolta vala néki az Isten.

   ^5 Ábrahám pedig száz esztendõs [vala], mikor születék néki az õ fia
   Izsák.

   ^6 És monda Sára: Nevetést szerzett az Isten, énnékem; a ki csak
   hallja, nevet rajtam.

   ^7 Ismét monda: Ki mondotta volna Ábrahámnak, hogy Sára fiakat szoptat?
   s ímé fiat szûltem vénségére.

   ^8 És felnevekedék a gyermek, és elválasztaték; Ábrahám pedig nagy
   vendégséget szerze azon a napon, a melyen Izsák elválasztaték.

   ^9 Mikor pedig Sára nevetgélni látá az Égyiptombéli Hágárnak fiát, kit
   Ábrahámnak szûlt vala,

   ^10 Monda Ábrahámnak: Kergesd el ezt a szolgálót az õ fiával egybe,
   mert nem lesz örökös e szolgáló fia az én fiammal, Izsákkal.

   ^11 Ábrahámnak pedig igen nehéznek látszék e dolog, az õ fiáért.

   ^12 De monda az Isten Ábrahámnak: Ne lássék elõtted nehéznek a
   gyermeknek és a szolgálónak dolga; valamit mond néked Sára, engedj az õ
   szavának, mert Izsákról neveztetik a te magod.

   ^13 Mindazáltal a szolgálóleány fiát is néppé teszem, mivelhogy a te
   magod õ.

   ^14 Felkele azért Ábrahám jó reggel, és võn kenyeret és egy tömlõ
   vizet, és adá Hágárnak, és feltevé azt és a gyermeket annak vállára s
   elbocsátá. Az pedig elméne, és bujdosék a Beérseba pusztájában.

   ^15 Hogy elfogyott a víz a tömlõbõl, letevé a gyermeket egy bokor alá.

   ^16 És elméne s leûle által ellenébe mintegy nyillövésnyi távolságra;
   mert azt mondja vala: Ne lássam mikor a gyermek meghal. Leûle tehát
   által ellenébe, és fölemelé szavát és síra.

   ^17 Meghallá pedig Isten a gyermeknek szavát, és kiálta az Isten
   angyala az égbõl Hágárnak, és monda néki: Mi lelt téged Hágár? ne félj,
   mert az Isten meghallotta a gyermeknek szavát, ott a hol van.

   ^18 Kelj fel, vedd fel a gyermeket, és viseld gondját, mert nagy néppé
   teszem õt.

   ^19 És megnyitá Isten az õ szemeit, és láta egy vízforrást, oda méne
   azért, és megtölté a tömlõt vízzel, és inni ada a gyermeknek.

   ^20 És vala Isten a gyermekkel, s az felnövekedék, és lakik vala a
   pusztában, és lõn íjászszá.

   ^21 Lakozék pedig Párán pusztájában, és võn néki anyja feleséget
   Égyiptom földérõl.

   ^22 És lõn abban az idõben, hogy Abimélek és Pikhól annak hadvezére
   megszólíták Ábrahámot mondván: Az Isten van te veled mindenben, a mit
   cselekszel.

   ^23 Mostan azért esküdj meg énnékem az Istenre itt, hogy sem én
   ellenem, sem fiam, sem unokám ellen álnokságot nem cselekszel, hanem
   azzal a szeretettel, a melylyel én te irántad viseltettem, viseltetel
   te is én irántam és az ország iránt, a melyben jövevény voltál.

   ^24 És monda Ábrahám: Én megesküszöm.

   ^25 Megdorgálá pedig Ábrahám Abiméleket a kútért, melyet erõvel
   elvettek vala az Abimélek szolgái.

   ^26 És monda Abimélek: Nem tudom kicsoda mívelte e dolgot; te sem
   jelentetted nekem, s én sem hallottam, hanem csak ma.

   ^27 Vett azért Ábrahám juhokat, barmokat és adá Abiméleknek; és
   egymással szövetséget kötének.

   ^28 És külön állíta Ábrahám a nyájból hét juhot.

   ^29 És monda Abimélek Ábrahámnak: Mire való e hét juh, melyet külön
   állítál?

   ^30 És felele [Ábrahám]: Ezt a hét juhot vedd tõlem, hogy bizonyságul
   legyenek nékem, hogy én ástam ezt a kútat.

   ^31 Azért nevezék azt a helyet Beérsebának, mivelhogy ott esküdtek vala
   meg mind a ketten.

   ^32 Megköték tehát a szövetséget Beérsebában, és felkele Abimélek és
   Pikhól annak hadvezére és visszatérének a Filiszteusok földére.

   ^33 [Ábrahám] pedig tamariskusfákat ültete Beérsebában, és segítségûl
   hívá ott az örökkévaló Úr Istennek nevét.

   ^34 És sok ideig tartózkodék Ábrahám a Filiszteusok földén.
     __________________________________________________________________

  Chapter 22

   ^1 És lõn ezeknek utána, az Isten megkisérté Ábrahámot, és monda néki:
   Ábrahám! S az felele: Ímhol vagyok.

   ^2 És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz,
   Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égõ áldozatul
   a hegyek közûl egyen, a melyet mondándok néked.

   ^3 Felkele azért Ábrahám jó reggel, és megnyergelé az õ szamarát, és
   maga mellé vevé két szolgáját, és az õ fiát Izsákot, és fát hasogatott
   az égõ áldozathoz. Akkor felkele és elindula a helyre, melyet néki az
   Isten mondott vala.

   ^4 Harmadnapon felemelé az õ szemeit Ábrahám, és látá a helyet
   messzirõl.

   ^5 És monda Ábrahám az õ szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én
   pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután
   visszatérünk hozzátok.

   ^6 Vevé azért Ábrahám az égõ áldozathoz való fákat, és feltevé az õ
   fiára Izsákra, õ maga pedig kezébe vevé a tüzet, és a kést, és mennek
   vala ketten együtt.

   ^7 És szóla Izsák Ábrahámhoz az õ atyjához, és monda: Atyám! Az pedig
   monda: Ímhol vagyok, fiam. És monda [Izsák:] Ímhol van a tûz és a fa;
   de hol van az égõ áldozatra való bárány?

   ^8 És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égõ áldozatra való
   bárányról, fiam; és mennek vala ketten együtt.

   ^9 Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala,
   megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, és megkötözé Izsákot
   az õ fiát, és feltevé az oltárra, a fa-rakás tetejére.

   ^10 És kinyújtá Ábrahám az õ kezét és vevé a kést, hogy levágja az õ
   fiát.

   ^11 Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égbõl, és monda: Ábrahám!
   Ábrahám! Õ pedig felele: Ímhol vagyok.

   ^12 És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd õt:
   mert most már tudom, hogy istenfélõ vagy, és nem kedvezél a te fiadnak,
   a te egyetlenegyednek én érettem.

   ^13 És felemelé Ábrahám az õ szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy
   kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám,
   és elhozá a kost, és azt áldozá meg égõ áldozatul az õ fia helyett.

   ^14 És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért
   mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.

   ^15 És kiálta az Úrnak Angyala Ábrahámnak másodszor is az égbõl.

   ^16 És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot
   cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek:

   ^17 Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bõségesen megsokasítom a te
   magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján
   van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az õ ellenségeinek
   kapuját.

   ^18 És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei,
   mivelhogy engedtél az én beszédemnek.

   ^19 Megtére azért Ábrahám az õ szolgáihoz, és felkelének és együtt
   elmenének Beérsebába, mert lakozék Ábrahám Beérsebában.

   ^20 És lõn ezeknek utánna, hírt hozának Ábrahámnak mondván: Ímé Milkha
   is szûlt fiakat Nákhornak, a te atyádfiának:

   ^21 Úzt az õ elsõszülöttét, és Búzt annak testvérét, és Kemuélt Arámnak
   atyját.

   ^22 És Keszedet, Házót, Pildást, Jidláfot és Bethuélt.

   ^23 Bethuél pedig nemzé Rebekát. Ezt a nyolczat szûlé Milkha Nákhornak
   az Ábrahám atyjafiának.

   ^24 Az õ ágyasa is, kinek neve Reuma [vala], szûlé néki Tebáhot,
   Gakhámot, Thakhást és Mahákhát.
     __________________________________________________________________

  Chapter 23

   ^1 Vala pedig Sárának élete száz huszonhét esztendõ. [Ezek] Sára
   életének esztendei.

   ^2 És meghala Sára Kirját-Arbában azaz Hebronban a Kanaán földén, és
   beméne Ábrahám, hogy gyászolja Sárát és sirassa õt.

   ^3 Felkele azután Ábrahám az õ halottja elõl, és szóla a Khéth fiainak,
   mondván:

   ^4 Idegen és jövevény vagyok közöttetek: Adjatok nékem temetésre való
   örökséget ti nálatok, hadd temessem el az én halottamat én elõlem.

   ^5 Felelének pedig a Khéth fiai Ábrahámnak, mondván õnéki:

   ^6 Hallgass meg minket uram: Istentõl való fejedelem vagy te mi
   közöttünk, a mi temetõhelyeink közûl a mely legtisztességesebb, abba
   temesd el a te halottadat, közûlünk senki sem tiltja meg tõled az õ
   temetõhelyét, hogy eltemethesd a te halottadat.

   ^7 És felkele Ábrahám, és meghajtá magát a földnek népe elõtt, a Khéth
   fiai elõtt.

   ^8 És szóla õ velök mondván: Ha azt akarjátok, hogy eltemessem az én
   halottamat én elõlem: hallgassatok meg engemet, és esedezzetek én
   érettem Efron elõtt, Czohár fia elõtt.

   ^9 Hogy adja nékem Makpelá barlangját, mely az övé, mely az õ mezejének
   szélében van: igaz árán adja nékem azt, ti köztetek temetésre való
   örökségûl.

   ^10 Efron pedig ûl vala a Khéth fiai között. Felele azért Efron a
   Khitteus, Ábrahámnak, a Khéth fiainak és mindazoknak hallatára, a kik
   bemennek vala az õ városának kapuján, mondván:

   ^11 Nem úgy uram, hallgass meg engem: azt a mezõt néked adom, s a
   barlangot, mely abban van, azt is néked adom, népem fiainak szeme
   láttára adom azt néked, temesd el halottadat.

   ^12 És meghajtá magát Ábrahám a földnek népe elõtt.

   ^13 És szóla Efronhoz a föld népének hallatára, mondván: Ha mégis
   meghallgatnál engem! megadom a mezõnek árát, fogadd el tõlem; [azután]
   eltemetem ott az én halottamat.

   ^14 És felele Efron Ábrahámnak, mondván néki:

   ^15 Uram! hallgass meg engemet; négyszáz ezüst siklusos föld, micsoda
   az én köztem és te közötted? Csak temesd el a te halottadat.

   ^16 Engede azért Ábrahám Efronnak és odamérte Ábrahám Efronnak az
   ezüstöt, a melyet mondott vala a Khéth fiainak hallatára; kalmároknál
   kelendõ négyszáz ezüst siklust.

   ^17 Így lett Efronnak Makpelában levõ mezeje, mely Mamré átellenében
   van, a mezõ a benne levõ barlanggal, és minden a mezõben levõ fa az
   egész határban köröskörûl

   ^18 Ábrahámnak birtoka, a Khéth fiainak, mind azoknak szeme elõtt, a
   kik az õ városának kapuján bemennek vala.

   ^19 Azután eltemeté Ábrahám az õ feleségét Sárát a Makpelá mezejének
   barlangjába Mamréval szemben. Ez Hebron a Kanaán földén.

   ^20 Így erõsítteték meg a mezõ és a benne lévõ barlang Ábrahámnak
   temetésre való örökségûl a Khéth fiaitól.
     __________________________________________________________________

  Chapter 24

   ^1 Ábrahám pedig vén élemedett [ember] vala, és az Úr mindenben
   megáldotta vala Ábrahámot.

   ^2 Monda azért Ábrahám az õ háza öregebb szolgájának, a ki õnéki
   mindenében gazda vala: Tedd a kezed tomporom alá!

   ^3 Hogy megeskesselek téged az Úrra, a mennynek Istenére, és a földnek
   Istenére, hogy nem vészesz feleséget az én fiamnak a Kananeusok leányai
   közûl, a kik között lakom.

   ^4 Hanem elmégysz az én hazámba, és az én rokonságim közé és [onnan]
   vészesz feleséget az én fiamnak Izsáknak.

   ^5 Monda pedig õnéki a szolga: Hátha az a leányzó nem akar velem eljõni
   e földre, ugyan vissza vigyem-é a te fiadat arra a földre, a honnan
   kijöttél vala?

   ^6 Felele néki Ábrahám: Vigyázz, az én fiamat oda vissza ne vidd.

   ^7 Az Úr az égnek Istene, ki engemet kihozott az én atyámnak házából,
   és az én rokonságimnak földérõl, a ki szólt nékem, és megesküdött nékem
   mondván: A te magodnak adom ezt a földet; elbocsátja az õ Angyalát te
   elõtted, hogy onnan végy az én fiamnak feleséget.

   ^8 Hogyha pedig nem akar a leányzó teveled eljõni, ment lészesz az én
   esketésem alól; csakhogy az én fiamat oda vissza ne vidd.

   ^9 Veté azért a szolga az õ kezét az õ urának Ábrahámnak tompora alá,
   és megesküvék néki e dolog felõl.

   ^10 És võn a szolga tíz tevét az õ urának tevéi közûl, és elindula;
   (mert az urának minden gazdagsága az õ kezében vala). Felkele tehát és
   elméne Mésopotámiába, a Nákhor városába.

   ^11 És megpihenteté a tevéket a városon kivûl egy kútfõnél, este felé,
   mikor a [leányok] vizet meríteni járnak.

   ^12 És monda: Uram! én uramnak Ábrahámnak Istene, hozd elém [még] ma,
   és légy kegyelmes az én uram Ábrahám iránt.

   ^13 Ímé én a víz forrása mellé állok és e város lakosainak leányai
   kijõnek vizet meríteni.

   ^14 Legyen azért, hogy a mely leánynak ezt mondom: Hajtsd meg a te
   vedredet, hogy igyam, és az azt mondándja: igyál, sõt a te tevéidet is
   megitatom: hogy azt rendelted légyen a te szolgádnak Izsáknak, és errõl
   ismerjem meg, hogy irgalmasságot cselekedtél az én urammal.

   ^15 És lõn, minekelõtte elvégezte volna a beszédet, ímé jõ vala Rebeka,
   Bethuélnek leánya, a ki Milkhának, az Ábrahám testvérének Nákhor
   feleségének vala fia, és pedig vedrével a vállán.

   ^16 A leányzó pedig felette szép ábrázatú vala; szûz, és férfi még nem
   ismeré õt, és aláméne a forrásra, és megtölté vedrét, és feljöve.

   ^17 Akkor a szolga eleibe futamodék és monda: Kérlek, adj innom nékem
   egy kevés vizet a te vedredbõl.

   ^18 Az pedig monda: Igyál uram! és sietve leereszté a vedret az õ
   kezére, és inni ada néki.

   ^19 És minekutána eleget adott néki innia, monda: A te tevéidnek is
   merítek, míg eleget nem isznak.

   ^20 És sietett és kiüríté vedrét a válúba és ismét elfuta a forrásra
   meríteni, és meríte mind az õ tevéinek.

   ^21 Az ember pedig álmélkodva néz vala reá, és veszteg hallgat vala,
   tudni akarván: vajjon szerencséssé teszi-é az Úr az õ útját, vagy nem.

   ^22 És lõn, mikor a tevék már eleget ittak, elévõn az ember egy
   aranyfüggõt, a melynek súlya fél siklus, és két karpereczet, a melynek
   súlya tíz arany.

   ^23 És monda: Kinek a leánya [vagy] te? kérlek mondd meg nékem: van-é a
   te atyádnak házában hálásra való helyünk?

   ^24 Az pedig felele néki: Bethuél leánya vagyok a Milkha fiáé, a kit õ
   Nákhornak szûlt.

   ^25 Azt is mondá: Szalma is, abrak is bõven van minálunk, és hálásra
   való hely is van.

   ^26 Meghajtá azért magát az ember, és imádá az Urat.

   ^27 És monda: Áldott az Úr az én uramnak Ábrahámnak Istene, ki nem
   vonta meg az õ irgalmasságát és hûségét az én uramtól. Az Úr vezérlett
   engem ez útamban az én uram atyjafiainak házához.

   ^28 Elfuta azonközben a leányzó, és elbeszélé az õ anyja házában, a
   mint ezek [történtek].

   ^29 Vala pedig Rebekának egy bátyja, kinek neve Lábán vala. És
   kifutamodék Lábán ahhoz az emberhez a forráshoz.

   ^30 Mert mikor látta a függõt, és a pereczeket az õ húgának karjain, és
   hallotta húgának Rebekának beszédét, a ki ezt mondja vala: Így szóla
   nékem az a férfiú; akkor méne ki a férfiúhoz; és ímé ez ott áll vala a
   tevék mellett a forrásnál.

   ^31 És monda: Jõjj be Istennek áldott embere; mit állasz ide kinn?
   holott én elkészítettem a házat, és a tevéknek is van hely.

   ^32 Beméne azért a férfiú a házhoz, õ pedig lenyergelé a tevéket, és
   ada a tevéknek szalmát és abrakot; és vizet az õ lábai megmosására és
   az emberek lábainak, kik õ vele valának.

   ^33 És enni valót tevének eleibe, de õ monda: Nem eszem, míg el nem
   mondom az én beszédemet. És szóla: Mondd el.

   ^34 Monda azért: Én az Ábrahám szolgája vagyok.

   ^35 Az Úr pedig igen megáldotta az én uramat, úgy hogy nagygyá lett:
   mert adott néki juhokat, barmokat, ezüstöt, aranyat, szolgákat,
   szolgálóleányokat, tevéket, szamarakat.

   ^36 És Sára az én uramnak felesége fiat szûlt az én uramnak, az õ
   vénségében, és annak adá mindenét, a mije van.

   ^37 Engem pedig megesküdtetett az én uram, mondván: Ne végy feleséget
   az én fiamnak a Kananeusok leányai közûl, a kiknek földjén én lakom.

   ^38 Hanem menj el az én atyámnak házához, és az én rokonságom közé,
   hogy [onnan] végy feleséget az én fiamnak.

   ^39 Mikor pedig azt mondám az én uramnak: Hátha nem akarna velem az a
   leányzó eljõni?

   ^40 Monda nékem: Az Úr, a kinek én színe elõtt jártam, elbocsátja az õ
   angyalát teveled, és szerencséssé teszi a te útadat, hogy feleséget
   vehess az én fiamnak az én nemzetségem közûl, és az én atyám házából.

   ^41 Csak akkor leszesz fölmentve esketésem alól, ha elmenéndesz az én
   nemzetségem közé; és ha nem adják oda: ment leszesz az én esketésem
   alól.

   ^42 Mikor ma a forráshoz érkezém, mondék: Uram, én uramnak, Ábrahámnak
   Istene, vajha szerencséssé tennéd az én útamat, melyen járok:

   ^43 Ímé én e forrás mellett állok; és legyen, hogy az a hajadon, a ki
   kijön vizet meríteni, s a kinek azt mondom: Adj innom nékem egy kevés
   vizet a te vedredbõl,

   ^44 És az ezt mondja nékem: Te is igyál, és a te tevéidnek is merítek;
   az legyen a feleség, a kit az Úr az én uram fiának rendelt.

   ^45 Én még el sem végeztem vala az én szívemben a beszédet, és ímé kijõ
   vala Rebeka, vedrével a vállán, és leméne a forrásra és meríte, én
   pedig mondék néki: Adj innom kérlek.

   ^46 Õ pedig sietett és leereszté az õ vedrét és monda: Igyál, sõt a te
   tevéidnek is inni adok; és én ivám, s a tevéknek is inni ada.

   ^47 És megkérdezém õt és mondék: Ki leánya vagy? õ pedig felele:
   Bethuélnek, a Nákhor fiának leánya vagyok, a kit Milkha szûlt vala
   õnéki. Ekkor a függõt orrába, és e pereczeket karjaira tevém.

   ^48 Meghajtván azért magamat, imádám az Urat, és áldám az Urat, az én
   uramnak Ábrahámnak Istenét, ki engem igaz úton vezérelt, hogy az én
   uram atyjafiának leányát vegyem az õ fiának [feleségûl.]

   ^49 Most azért, ha szeretettel és hûséggel akartok lenni az én uramhoz,
   mondjátok meg; ha pedig nem, adjátok tudtomra, hogy én vagy jobbra vagy
   balra forduljak.

   ^50 És felele Lábán és Bethuél, és mondának: Az Úrtól van e dolog: Nem
   mondhatunk neked sem jót, sem rosszat.

   ^51 Ímé elõtted van Rebeka, vegyed, menj el; és legyen felesége a te
   urad fiának, a mint az Úr elvégezte.

   ^52 És lõn, a mint hallja vala az Ábrahám szolgája azoknak beszédét,
   meghajtá magát a földig az Úr elõtt.

   ^53 És hoza elõ a szolga ezüst edényeket és arany edényeket és ruhákat,
   és adá azokat Rebekának: drága ajándékokat ada az õ bátyjának is és az
   õ anyjának.

   ^54 Evének azután és ivának, õ és a férfiak, a kik õ vele valának, és
   ott hálának. Mikor pedig felkelének reggel, monda: Bocsássatok el engem
   az én uramhoz.

   ^55 Monda pedig a leány bátyja és anyja: Maradjon velünk a leány még
   vagy tíz napig, azután menjen el.

   ^56 A [szolga pedig] monda nékik: Ne késleljetek meg engem, holott az
   Úr szerencséssé tette az én útamat; bocsássatok el azért engem, hogy
   menjek az én uramhoz.

   ^57 Mondának akkor: Hívjuk elõ a leányt, és kérdjük meg õt.

   ^58 Szólíták azért Rebekát, és mondának néki: Akarsz-é elmenni e
   férfiúval? és monda: Elmegyek.

   ^59 Elbocsáták azért Rebekát, az õ húgokat, és az õ dajkáját, és az
   Ábrahám szolgáját, és az õ embereit.

   ^60 És megáldák Rebekát, és mondák néki: Te mi húgunk! szaporodjál
   ezerszer való ezerig. És bírja a te magod az õ ellenségeinek kapuját.

   ^61 És felkele Rebeka és az õ szolgálóleányai, és felûlének a tevékre,
   s követék azt a férfiút. Így vevé a szolga Rebekát, és elméne.

   ^62 Izsák pedig visszajõ vala a Lakhai Rói forrástól; és lakik vala a
   déli tartományban.

   ^63 És kiméne Izsák este felé elmélkedni a mezõre, és felemelé szemeit
   és látá, hogy ímé tevék jõnek.

   ^64 Rebeka is felemelé szemeit s meglátá Izsákot, és leszálla a
   tevérõl.

   ^65 És monda a szolgának: Kicsoda az a férfiú, a ki a mezõn elõnkbe jõ?
   A szolga pedig monda: Az én uram õ. Akkor fogta a fátyolt és elfedezé
   magát.

   ^66 Elbeszélé azután a szolga Izsáknak mindazokat a dolgokat, a
   melyeket cselekedett vala.

   ^67 Izsák pedig bevivé [Rebekát] Sárának az õ anyjának sátorába. És
   elvevé Rebekát és lõn néki felesége és szereté õt. S megvigasztalódék
   Izsák az õ anyja [halála] után.
     __________________________________________________________________

  Chapter 25

   ^1 Ábrahám pedig ismét võn magának feleséget, kinek neve Ketúráh vala.

   ^2 És az szûlé néki Zimránt, Joksánt, Médánt, Midiánt, Isbákot és
   Suakhot.

   ^3 Joksán pedig nemzé Sébát, és Dédánt. Dédánnak pedig fiai valának:
   Assurim, Letúsim és Leummim.

   ^4 S Midiánnak fiai: Éfah, Éfer, Hánok, Abida és Eldaah: Mind ezek
   Ketúráhnak fiai.

   ^5 Valamije pedig Ábrahámnak vala, mindazt Izsáknak adta vala.

   ^6 Az ágyasok fiainak pedig, a kik Ábraháméi valának, ada Ábrahám
   ajándékokat, és elküldé azokat az õ fia mellõl, Izsák mellõl még
   éltében napkelet felé, napkeleti tartományba.

   ^7 S ezek Ábrahám élete esztendeinek napjai, melyeket élt: száz
   hetvenöt esztendõ.

   ^8 És kimúlék és meghala Ábrahám, jó vénségben, öregen és betelve az
   [élettel], és takaríttaték az õ népéhez.

   ^9 És eltemeték õt Izsák és Ismáel az õ fiai a Makpelá barlangjában,
   Efronnak, a Khitteus Czohár fiának mezejében, mely Mamré átellenében
   van.

   ^10 Abban a mezõben, melyet Ábrahám a Khéth fiaitól vett vala: ott
   temettetett el Ábrahám és az õ felesége Sára.

   ^11 Lõn pedig Ábrahám halála után, megáldá Isten az õ fiát Izsákot;
   Izsák pedig lakozék a Lakhai Rói forrásánál.

   ^12 Ezek pedig Ábrahám fiának Ismáelnek nemzetségei, a kit az
   Égyiptombeli Hágár a Sára szolgálója szûlt vala Ábrahámnak.

   ^13 Ezek az Ismáel fiainak nevei, nevök s nemzetségök szerint:
   Ismáelnek elsõszülötte Nebájót, azután Kédar, Adbeél és Mibszám.

   ^14 És Misma, Dúmah és Massza.

   ^15 Hadar, Théma, Jetúr, Náfis és Kedmah.

   ^16 Ezek az Ismáel fiai, és ezek azoknak nevei udvaraikban, falvaikban;
   tizenkét fejedelem az õ nemzetségök szerint.

   ^17 Ezek pedig az Ismáel életének esztendei: száz harminczkét esztendõ.
   És kimúlék és meghala, és takaríttaték az õ népéhez.

   ^18 Lakoztak pedig Havilától fogva Súrig, a mely Égyiptom átellenében
   van, a merre Assiriába mennek. Minden atyjafiával szemben esett az õ
   [lakása].

   ^19 Ezek pedig Izsáknak az Ábrahám fiának nemzetségei: Ábrahám nemzé
   Izsákot.

   ^20 Izsák pedig negyven esztendõs vala, a mikor feleségûl vette Rebekát
   a Siriából való Bethuélnek leányát, Mésopotámiából, a Siriából való
   Lábánnak húgát.

   ^21 És könyörge Izsák az Úrnak az õ feleségéért, mivelhogy magtalan
   vala, és az Úr meghallgatá õt: és teherbe esék Rebeka, az õ felesége.

   ^22 Tusakodnak vala pedig a fiak az õ méhében. Akkor monda: Ha így van,
   miért vagyok én így? Elméne azért, hogy megkérdezze az Urat.

   ^23 És monda az Úr õnéki: Két nemzetség van a te méhedben; és két nép
   válik ki a te belsõdbõl, egyik nép a másik népnél erõsebb lesz, és a
   nagyobbik szolgál a kisebbiknek.

   ^24 És betelének az õ szülésének napjai, és ímé kettõsök valának az õ
   méhében.

   ^25 És kijöve az elsõ; vereses vala, mindenestõl szõrös, mint egy
   lazsnak; azért nevezék nevét Ézsaúnak.

   ^26 Azután kijöve az õ atyjafia, kezével Ézsaú sarkába fogódzva; azért
   nevezék nevét Jákóbnak. Izsák pedig hatvan esztendõs vala, a mikor ezek
   születének.

   ^27 És felnevekedének a gyermekek, és Ézsaú vadászathoz értõ mezei
   ember vala; Jákób pedig szelíd ember, sátorban lakozó.

   ^28 Szereti vala azért Izsák Ézsaút, mert szájaíze szerint vala a vad;
   Rebeka pedig szereti vala Jákóbot.

   ^29 Jákób egyszer valami fõzeléket fõze, és Ézsaú megjövén elfáradva a
   mezõrõl,

   ^30 Monda Ézsaú Jákóbnak: Engedd, hogy ehessem a veres ételbõl, mert
   fáradt vagyok. Ezért nevezék nevét Edomnak.

   ^31 Jákób pedig monda: Add el hát nékem azonnal a te
   elsõszülöttségedet.

   ^32 És monda Ézsaú; Ímé én halni járok, mire való hát nékem az én
   elsõszülöttségem?

   ^33 És monda Jákób: Esküdjél meg hát nékem azonnal, és megesküvék néki
   és eladá az õ elsõszülöttségét Jákóbnak.

   ^34 S akkor Jákób ada Ézsaúnak kenyeret, és fõtt lencsét, és evék és
   ivék, és felkele és elméne. Így veté meg Ézsaú az elsõszülöttséget.
     __________________________________________________________________

  Chapter 26

   ^1 Lõn pedig éhség az országban, amaz elsõ éhség után, mely Ábrahám
   idejében vala. Elméne azért Izsák Abimélekhez a Filiszteusok királyához
   Gérárba.

   ^2 Mert megjelent vala néki az Úr és ezt mondotta vala: Ne menj alá
   Égyiptomba! lakjál azon a földön, melyet mondándok tenéked.

   ^3 Tartózkodjál ezen a földön, és én veled leszek és megáldalak téged;
   mert tenéked és a te magodnak adom mind ezeket a földeket, hogy
   megerõsítsem az esküvést, melylyel megesküdtem Ábrahámnak a te
   atyádnak.

   ^4 És megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és a te magodnak
   adom mind ezeket a földeket: és megáldatnak a te magodban a földnek
   minden nemzetségei;

   ^5 Mivelhogy hallgata Ábrahám az én szavamra: és megtartotta a
   megtartandókat, parancsolataimat, rendeléseimet és törvényeimet.

   ^6 Lakozék azért Izsák Gérárban.

   ^7 És mikor annak a helynek lakosai az õ felesége felõl
   kérdezõsködének, azt mondja vala: én húgom õ. Mert fél vala azt
   mondani: én feleségem; [gondolván:] nehogy megöljenek engem e helynek
   lakosai Rebekáért, mivelhogy szép ábrázatú õ.

   ^8 És lõn idõ multával, hogy Abimélek a Filiszteusok királya
   kitekintvén az ablakon, látá Izsákot enyelegni Rebekával az õ
   feleségével.

   ^9 Kiálta azért Abimélek Izsáknak, és monda: Ímé bizony feleséged õ;
   hogyan mondhattad [tehát:] húgom õ!? És monda neki Izsák: Mert azt
   gondolám, netalán még meg kell halnom miatta.

   ^10 És monda Abimélek: Miért mívelted ezt mi velünk? Kevésbe múlt, hogy
   feleségeddel nem hált valaki a nép közûl, és bûnt hoztál volna mi
   reánk.

   ^11 Parancsola azért Abimélek mind az egész népnek, ezt mondván: A ki
   ezt az embert vagy ennek feleségét illeténdi, bizonynyal meg kell
   halnia.

   ^12 És vete Izsák azon a földön, és lett néki abban az esztendõben száz
   annyia, mert megáldá õt az Úr.

   ^13 És gyarapodék az a férfiú, és elébb-elébb megy vala a
   gyarapodásban, mígnem igen nagygyá lõn.

   ^14 És vala néki apró és öreg barma és sok cselédje, s irigykedének
   ezért reá a Filiszteusok.

   ^15 És mindazokat a kútakat, melyeket az õ atyjának szolgái Ábrahámnak
   az õ atyjának idejében ástak vala, behányák a Filiszteusok, és betölték
   azokat földdel.

   ^16 És monda Abimélek Izsáknak: Menj el közûlünk, mert sokkal
   hatalmasabbá lettél nálunknál.

   ^17 Elméne azért onnan Izsák, és Gérár völgyében voná fel sátrait, és
   ott lakék.

   ^18 És ismét megásá Izsák a kútakat, a melyeket ástak vala az õ
   atyjának Ábrahámnak idejében, de a melyeket Ábrahám holta után
   behánytak vala a Filiszteusok, és azokkal a nevekkel nevezé azokat, a
   mely neveket adott vala azoknak az õ atyja.

   ^19 Izsák szolgái pedig ásnak vala a völgyben, és élõ víznek forrására
   akadának ott.

   ^20 Gérár pásztorai pedig versengének Izsák pásztoraival, mondván:
   Miénk a víz. Ezért nevezé a kútnak nevét Észeknek, mivelhogy
   czivakodtak vala õ vele.

   ^21 Más kútat is ásának s azon is versengének, azért annak nevét
   Szitnának nevezé.

   ^22 És tovább vonula onnan és ása más kútat, a mely miatt nem
   versengének; azért nevezé nevét Rehobóthnak, és monda: Immár tágas
   helyet szerzett az Úr minékünk, és szaporodhatunk a földön.

   ^23 Felméne pedig onnan Beérsebába.

   ^24 És megjelenék néki az Úr azon éjszaka, és monda: Én vagyok
   Ábrahámnak a te atyádnak Istene: Ne félj, mert te veled vagyok, és
   megáldalak téged, és megsokasítom a te magodat Ábrahámért, az én
   szolgámért.

   ^25 Oltárt építe azért ott, és segítségûl hívá az Úrnak nevét, s
   felvoná ott az õ sátorát; Izsák szolgái pedig kútat ásának ottan.

   ^26 Abimélek pedig elméne õ hozzá Gérárból és Akhuzzáth az õ barátja,
   meg Pikhól az õ hadvezére.

   ^27 És monda nékik Izsák: Miért jöttetek én hozzám, holott gyûlöltök
   engem s elûztetek magatok közûl?

   ^28 Õk pedig mondák: Látván láttuk, hogy az Úr van te veled, és
   mondánk: legyen esküvés mi közöttünk, köztünk és te közötted; és
   kössünk frigyet teveled,

   ^29 Hogy minket gonoszszal nem illetsz, valamint mi sem bántottunk
   téged, és a mint csak jót cselekedtünk veled, és békességgel
   bocsátottunk el magunktól. Te már az Úr áldott embere vagy.

   ^30 Akkor vendégséget szerze nékik és evének és ivának.

   ^31 Reggel pedig felkelvén, egymásnak megesküvének, és elbocsátá õket
   Izsák, és elmenének õ tõle békességgel.

   ^32 Ugyanaz nap eljövének az Izsák szolgái, és hírt hozának néki a kút
   felõl, melyet ástak vala; és mondának néki: Találtunk vizet.

   ^33 S elnevezé azt Sibáhnak: Azokáért annak a városnak neve Beérseba
   mind e mai napig.

   ^34 És mikor Ézsaú negyven esztendõs vala, feleségûl vevé Jehudithot, a
   Khitteus Beéri leányát, és Boszmátot a Khitteus Elon leányát.

   ^35 És õk valának Izsáknak és Rebekának lelke keserûsége.
     __________________________________________________________________

  Chapter 27

   ^1 És lõn, a mikor megvénhedett vala Izsák, és szemei annyira
   meghomályosodtak vala, hogy nem látott, szólítá a nagyobbik fiát
   Ézsaút, és monda néki: Fiam; és ez monda néki: Imhol vagyok.

   ^2 És monda: Ímé megvénhedtem; nem tudom halálom napját.

   ^3 Most tehát vedd fel kérlek a te fegyvereidet, tegzedet és kézívedet,
   és menj ki a mezõre, és vadászsz énnékem vadat.

   ^4 És csinálj nékem kedvem szerint való ételt, és hozd el nékem, hogy
   egyem: hogy megáldjon téged az én lelkem minekelõtte meghalok.

   ^5 Rebeka pedig meghallá, a mit Izsák az õ fiának Ézsaúnak monda; s a
   mint elméne Ézsaú a mezõre, hogy vadat vadászszon és hozzon:

   ^6 Szóla Rebeka Jákóbnak az õ fiának mondván: Ímé hallám, hogy atyád
   szóla bátyádnak Ézsaúnak mondván:

   ^7 Hozz nékem vadat, és csinálj nékem kedvem szerint való ételt, hogy
   egyem; és megáldjalak téged az Úr elõtt, minekelõtte meghalok.

   ^8 Most azért fiam, hallgass az én szavamra, a mit én parancsolok
   néked.

   ^9 Menj el, kérlek, a nyájhoz, és hozz nékem onnan két kecskegödölyét a
   javából, hogy csináljak azokból a te atyádnak kedve szerint való ételt,
   a mint õ szereti.

   ^10 Te pedig beviszed atyádnak, hogy egyék, azért, hogy téged áldjon
   meg, minekelõtte meghal.

   ^11 Jákób pedig monda Rebekának az õ anyjának: Ímé az én bátyám Ézsaú
   szõrös ember, én pedig sima vagyok.

   ^12 Netalán megtapogat engem az én atyám s olyan leszek elõtte, mint
   valami csaló, és akkor átkot és nem áldást hozok magamra.

   ^13 És monda néki az õ anyja: Reám szálljon a te átkod fiam, csak
   hallgass az én szavamra, és menj és hozd el nékem.

   ^14 Elméne azért, és elhozá, és vivé az õ anyjának; és az õ anyja ételt
   készíte, a mint szereti vala az õ atyja.

   ^15 És vevé Rebeka az õ nagyobbik fiának Ézsaúnak drága ruháit, melyek
   õ nála otthon valának, és felöltözteté Jákóbot az õ kisebbik fiát.

   ^16 A kecskegödölyék bõrével pedig beborítá az õ kezeit, és nyakának
   simaságát.

   ^17 És az ételt a melyet készített vala, kenyérrel együtt adá Jákóbnak
   az õ fiának kezébe.

   ^18 És beméne az õ atyjához és monda: Atyám! és az monda: Ímhol vagyok.
   Ki vagy te fiam?

   ^19 Monda Jákób az õ atyjának: Én [vagyok] Ézsaú a te elsõszülötted,
   aképen cselekedtem a mint parancsolád, kelj fel, kérlek, ûlj le és
   egyél vadászatomból, hogy megáldjon engem a te lelked.

   ^20 És monda Izsák az õ fiának: Hogy van az, hogy ily hamar találtál,
   fiam? És felele: Mert az Úr, a te Istened hozta elõmbe.

   ^21 És monda Izsák Jákóbnak: Jer közelebb, kérlek, hadd tapogassalak
   meg fiam: hogy vajjon te vagy-é az én fiam Ézsaú vagy nem?

   ^22 Oda méne tehát Jákób Izsákhoz az õ atyjához, a ki megtapogatván õt,
   monda: A szó Jákób szava, de a kezek Ézsaú kezei.

   ^23 És nem ismeré meg õt, mivelhogy kezei szõrösek valának mint
   Ézsaúnak az õ bátyjának kezei; annakokáért megáldá õt.

   ^24 És monda: Te vagy fiam Ézsaú? Felele: Én vagyok.

   ^25 Az pedig monda: Hozd ide, hadd egyem az én fiam vadászatából, hogy
   megáldjon téged az én lelkem; és oda vivé, és evék; bort is vive néki
   és ivék.

   ^26 Akkor monda néki Izsák az õ atyja: Jer közelebb fiam, és csókolj
   meg engem.

   ^27 Oda méne azért, és megcsókolá õt: s megérezvén ruháinak szagát,
   megáldá õt, és monda: Lám az én fiamnak illatja olyan, mint a mezõnek
   illatja, a melyet megáldott az Úr.

   ^28 Adjon az Isten tenéked az ég harmatából, és a föld kövérségébõl, és
   gabonának és bornak bõségét.

   ^29 Népek szolgáljanak néked és nemzetségek hajoljanak meg elõtted;
   légy úr a te atyádfiain, és hajoljanak meg elõtted a te anyádnak fiai.
   Átkozott, a ki téged átkoz, és a ki téged áld, legyen áldott.

   ^30 És lõn a mint elvégezé Izsák Jákóbnak megáldását; és épen csakhogy
   kiment vala Jákób az õ atyjának Izsáknak színe elõl; az õ bátyja Ézsaú
   is megjöve vadászásából.

   ^31 És készíte õ is ételt, s vivé az õ atyja elé, és mondá az õ
   atyjának: Keljen fel az én atyám, és egyék az õ fia vadászatából, hogy
   áldjon meg engem a te lelked.

   ^32 És monda néki az õ atyja Izsák: Kicsoda vagy te? És monda: Én
   vagyok a te elsõszülött fiad Ézsaú.

   ^33 Akkor Izsák elrémüle igen nagy rémüléssel, és monda: Ki volt hát
   az, a ki vadat fogott és behozá nékem, és én mindenbõl ettem
   minekelõtte te megjöttél, és megáldottam õt, és áldott is lészen.

   ^34 A mint hallotta vala Ézsaú az õ atyjának beszédét, nagy és igen
   keserves kiáltással felkiálta, és monda atyjának: Áldj meg engem is
   atyám.

   ^35 Ez pedig monda: A te öcséd jöve el álnoksággal, és õ vevé el a te
   áldásodat.

   ^36 Az pedig monda: Nem méltán hívják-é õt Jákóbnak? mert immár két
   ízben csalt meg engemet; elvevé elsõszülöttségemet, most pedig
   áldásomat vevé el. És monda: Nem tartottál-é nékem is valami áldást?

   ^37 Felele Izsák és monda Ézsaúnak: Ímé uraddá tettem õt, és minden
   atyjafiát szolgául adtam néki, gabonával is borral is õt láttam el; mit
   míveljek azért immár veled fiam?

   ^38 Monda Ézsaú az õ atyjának: Avagy csak az az egy áldásod van-é néked
   atyám? Áldj meg engem, engem is atyám; és felemelé szavát Ézsaú és sír
   vala.

   ^39 Felele azért Izsák az õ atyja, és monda néki: Ímé kövér földön lesz
   lakásod, és [részed lesz] az ég harmatjából onnan felûl;

   ^40 És fegyvered után élsz, és öcsédet szolgálod. De lészen, a mikor
   ellene támadsz, letöröd igáját nyakadról.

   ^41 Gyûlöli vala azért Ézsaú Jákóbot az áldásért, a melylyel megáldotta
   vala õt az õ atyja, és monda Ézsaú az õ szívében: Közelgetnek az én
   atyámért való gyásznak napjai, és [akkor] megölöm az én öcsémet
   Jákóbot.

   ^42 Mikor pedig hírûl vivék Rebekának, az õ nagyobbik fiának Ézsaúnak
   beszédit, elkülde és magához hívatá az õ kisebbik fiát Jákóbot, és
   monda néki: Ímé Ézsaú a te bátyád azzal fenyeget, hogy megöl téged.

   ^43 Most azért fiam, hallgass az én szavamra, és kelj fel és fuss
   Lábánhoz az én bátyámhoz Háránba,

   ^44 És maradj nála egy kevés ideig, míg a te bátyád haragja elmúlik;

   ^45 Míg elfordul a te bátyád haragja te rólad, és elfelejtkezik arról a
   mit rajta elkövettél: akkor elküldök és haza hozatlak téged: miért
   fosztatnám meg mindkettõtöktõl egy napon?

   ^46 Izsáknak pedig monda Rebeka: Eluntam életemet a Khitteusok leányai
   miatt. Ha Jákób a Khitteusok leányai közûl vesz feleséget, a milyenek
   ezek is, ez ország leányai közûl valók; minek nékem az élet?
     __________________________________________________________________

  Chapter 28

   ^1 Elõhívatá azért Izsák Jákóbot, és megáldá õt, és megparancsolá néki
   és mondá: Ne végy feleséget a Kananeusok leányai közûl.

   ^2 Kelj fel, menj el Mésopotámiába, Bethuélnek a te anyád atyjának
   házához, és onnan végy magadnak feleséget, Lábánnak a te anyád
   bátyjának leányai közûl.

   ^3 A mindenható Isten pedig áldjon meg, szaporítson és sokasítson meg
   téged, hogy népek sokaságává légy;

   ^4 És adja néked az Ábrahám áldását, tenéked, és a te magodnak te veled
   egybe; hogy örökség szerint bírjad a földet, melyen jövevény voltál,
   melyet az Isten adott vala Ábrahámnak.

   ^5 Elbocsátá azért Izsák Jákóbot, hogy menjen Mésopotámiába Lábánhoz a
   Siriabeli Bethuél fiához, Rebekának, Jákób és Ézsaú anyjának bátyjához.

   ^6 És látá Ézsaú, hogy Izsák megáldotta Jákóbot, és elbocsátotta õt
   Mésopotámiába, hogy onnan vegyen magának feleséget; és hogy mikor áldja
   vala, parancsola néki, és monda: Ne végy feleséget a Kananeusok leányai
   közûl;

   ^7 És hogy Jákób hallgata atyja és anyja szavára, és el is ment
   Mésopotámiába;

   ^8 És látá Ézsaú, hogy a Kananeusok leányai nem tetszenek Izsáknak az õ
   atyjának:

   ^9 Elméne Ézsaú Ismáelhez, és feleségûl vevé még az õ feleségeihez
   Ismáelnek az Ábrahám fiának leányát Mahaláthot, Nebajóthnak húgát.

   ^10 Jákób pedig kiindula Beérsebából, és Hárán felé tartott.

   ^11 És juta egy helyre, holott meghála, mivelhogy a nap lement vala: és
   võn egyet annak a helynek kövei közûl, és feje alá tevé; és lefeküvék
   azon a helyen.

   ^12 És álmot láta: Ímé egy lajtorja vala a földön felállítva, melynek
   teteje az eget éri vala, és ímé az Istennek Angyalai fel- és alájárnak
   vala azon.

   ^13 És ímé az Úr áll vala azon és szóla: Én [vagyok] az Úr, Ábrahámnak
   a te atyádnak Istene, és Izsáknak Istene; ezt a földet a melyen fekszel
   néked adom és a te magodnak.

   ^14 És a te magod olyan lészen mint a földnek pora, és terjeszkedel
   nyugotra és keletre, északra és délre, és te benned és a te magodban
   áldatnak meg a föld minden nemzetségei.

   ^15 És ímé én veled [vagyok], hogy megõrizzelek téged valahova
   menéndesz, és visszahozzalak e földre; mert el nem hagylak téged, míg
   be nem teljesítem a mit néked mondtam.

   ^16 Jákób pedig fölébredvén álmából, monda: Bizonyára az Úr van e
   helyen, és én nem tudtam.

   ^17 Megrémüle annak okáért és monda: Mily rettenetes ez a hely; nem
   egyéb ez, hanem Istennek háza, és az égnek kapuja.

   ^18 És felkele Jákób reggel, és vevé azt a követ, melyet feje alá tett
   vala, és oszlopul állítá fel azt, és olajat önte annak tetejére;

   ^19 És nevezé annak a helynek nevét Béthelnek, az elõtt pedig Lúz vala
   annak a városnak neve.

   ^20 És fogadást tõn Jákób, mondá: Ha az Isten velem leénd, és megõriz
   engem ezen az úton, a melyen most járok, és ha ételûl kenyeret s
   öltözetûl ruhát adánd nékem;

   ^21 És békességgel térek vissza az én atyámnak házához: akkor az Úr
   leénd az én Istenem;

   ^22 És ez a kõ, a melyet oszlopul állítottam fel, Isten háza lészen, és
   valamit adándasz nékem, annak tizedét néked adom.
     __________________________________________________________________

  Chapter 29

   ^1 Jákób azután lábára kelvén, elméne a napkeletre lakók földére.

   ^2 És látá, hogy ímé egy kút van a mezõben, és hogy ott három falka juh
   hever vala. Mert abból a kútból itatják vala a nyájakat; de a kútnak
   száján nagy kõ vala:

   ^3 Mikor pedig ott valamennyi nyáj összeverõdik, elgördítik a követ a
   kút szájáról és megitatják a juhokat s ismét helyére teszik a követ, a
   kút szájára.

   ^4 És monda nékik Jákób: Honnan valók vagytok atyámfiai? És mondának:
   Háránból valók vagyunk.

   ^5 És monda nékik: Ismeritek-é Lábánt, a Nákhor fiát? s azok felelének:
   Ismerjük.

   ^6 Azután monda nékik: Egészségben van-é? s azok mondának: Egészségben
   van, és az õ leánya Rákhel ímhol jõ a juhokkal.

   ^7 És monda [Jákób:] Ímé még nagy fenn van a nap, nincs ideje hogy
   betereljék a marhát: itassátok meg a juhokat, és menjetek,
   legeltessetek.

   ^8 Azok pedig felelének: Nem tehetjük míg valamennyi nyáj össze nem
   verõdik, és el nem gördítik a követ a kút szájáról, hogy megitathassuk
   a juhokat.

   ^9 Még beszélget vala velõk, mikor megérkezék Rákhel az õ atyja
   juhaival, melyeket legeltet vala.

   ^10 S lõn, a mint meglátá Jákób Rákhelt, Lábánnak az õ anyja bátyjának
   leányát, és Lábánnak az õ anyja bátyjának juhait, odalépett Jákób és
   elgördíté a követ a kút szájáról, és megitatá Lábánnak az õ anyja
   bátyjának juhait.

   ^11 És megcsókolá Jákób Rákhelt, és nagy felszóval síra.

   ^12 S elbeszélé Jákób Rákhelnek, hogy õ az õ atyjának rokona és hogy
   Rebekának fia. Ez pedig elfuta, és megmondá az õ atyjának.

   ^13 És lõn mikor Lábán Jákóbnak, az õ húga fiának hírét hallá, eleibe
   futa, megölelé és megcsókolá õt, és bevivé az õ házába, és az
   mindeneket elbeszéle Lábánnak.

   ^14 És monda néki Lábán: Bizony én csontom és testem vagy te! És nála
   lakék egy hónapig,

   ^15 És monda Lábán Jákóbnak: Avagy ingyen szolgálj-é engem azért, hogy
   atyámfia vagy? Mondd meg nékem, mi legyen a béred?

   ^16 Vala pedig Lábánnak két leánya: a nagyobbiknak neve Lea, a
   kisebbiknek neve Rákhel.

   ^17 Leának pedig gyenge szemei valának, de Rákhel szép termetû és szép
   tekintetû vala.

   ^18 Megszereti vala azért Jákób Rákhelt, és monda: Szolgállak téged hét
   esztendeig Rákhelért, a te kisebbik leányodért.

   ^19 És monda Lábán: Jobb néked adnom õt, hogysem másnak adjam õt,
   maradj én nálam.

   ^20 Szolgála tehát Jákób Rákhelért hét esztendeig, s csak néhány napnak
   tetszék az neki, annyira szereti vala õt.

   ^21 És monda Jákób Lábánnak: Add meg nékem az én feleségemet: mert az
   én idõm kitelt, hadd menjek be hozzá.

   ^22 És begyûjté Lábán annak a helynek minden népét, és szerze
   lakodalmat.

   ^23 Estve pedig vevé az õ leányát Leát, és bevivé hozzá, a ki beméne õ
   hozzá.

   ^24 És Lábán az õ szolgálóját Zilpát, szolgálóul adá az õ leányának
   Leának.

   ^25 És reggelre kelve: Ímé ez Lea! Monda azért Lábánnak: Mit
   cselekedtél én velem? Avagy nem Rákhelért szolgáltalak-é én tégedet?
   Miért csaltál meg engem?

   ^26 Lábán pedig monda: Nem szokás nálunk, hogy a kisebbiket oda adják a
   nagyobbik elõtt.

   ^27 Töltsd ki ennek hetét, azután amazt is néked adjuk a szolgálatért,
   melylyel majd szolgálsz nálam még más hét esztendeig.

   ^28 Jákób tehát aképen cselekedék, kitölté azt a hetet; ez pedig néki
   adá Rákhelt, az õ leányát feleségûl.

   ^29 És adá Lábán az õ leányának Rákhelnek, az õ szolgálóját Bilhát,
   hogy néki szolgálója legyen.

   ^30 És beméne Rákhelhez is, és inkább szereté Rákhelt, hogysem Leát és
   szolgála õ nála még más hét esztendeig.

   ^31 És meglátá az Úr Lea megvetett voltát, és megnyitá annak méhét.
   Rákhel pedig magtalan vala.

   ^32 Fogada azért Lea az õ méhében és szûle fiat, és nevezé nevét
   Rúbennek, mert azt mondja vala: Meglátta az Úr az én nyomorúságomat;
   most már szeretni fog engem az én férjem.

   ^33 Azután ismét teherbe esék és szûle fiat, és monda: Mivelhogy
   meghallotta az Úr megvetett voltomat, azért adta nékem ezt is; és
   nevezé nevét Simeonnak.

   ^34 És megint teherbe esék és szûle fiat, és monda: Most már
   ragaszkodni fog hozzám az én férjem, mert három fiat szûltem néki;
   azért nevezé nevét Lévinek.

   ^35 És ismét teherbe esék, és fiat szûle és mondá: Most már hálákat
   adok az Úrnak; azért nevezé nevét Júdának, és megszûnék a szûléstõl.
     __________________________________________________________________

  Chapter 30

   ^1 És látá Rákhel, hogy õ nem szûle Jákóbnak, irigykedni kezde Rákhel
   az õ nénjére, és monda Jákóbnak: Adj nékem gyermekeket, mert ha nem,
   meghalok.

   ^2 Felgerjede azért Jákób haragja Rákhel ellen, és monda: Avagy Isten
   [vagyok-é] én, ki megtagadta tõled a méhnek gyümölcsét.

   ^3 És monda ez: Ímhol az én szolgálóm Bilha, menj be hozzá, hogy
   szûljön az én térdeimen, és én is megépüljek õ általa.

   ^4 Adá tehát néki az õ szolgálóját Bilhát feleségûl, és beméne ahhoz
   Jákób.

   ^5 És teherbe esék Bilha és szûle Jákóbnak fiat.

   ^6 És monda Rákhel: Ítélt felõlem az Isten, és meg is hallgatta
   szavamat, és adott énnékem fiat: azért nevezé nevét Dánnak.

   ^7 Ismét fogada az õ méhében, és szûle Bilha, a Rákhel szolgálója más
   fiat is Jákóbnak.

   ^8 És monda Rákhel: Nagy tusakodással tusakodtam az én nénémmel, és
   gyõztem; azért nevezé nevét Nafthalinak.

   ^9 Látván pedig Lea hogy õ megszûnt a szûléstõl, vevé az õ szolgálóját
   Zilpát, és adá azt Jákóbnak feleségûl.

   ^10 És szûle Zilpa, Lea szolgálója, fiat Jákóbnak.

   ^11 És monda Lea: Szerencsére! és nevezé nevét Gádnak!

   ^12 És szûle Zilpa, Lea szolgálója, más fiat is Jákóbnak.

   ^13 És monda Lea: Oh én boldogságom! bizony boldognak mondanak engem az
   asszonyok: és nevezé nevét Ásernek.

   ^14 És kiméne Rúben búzaaratáskor, és talála a mezõn
   mandragóra-bogyókat s vivé azokat az õ anyjának, Leának. És monda
   Rákhel Leának: Adj nékem kérlek a fiad mandragóra-bogyóiból.

   ^15 Az pedig monda néki: Talán keveselled, hogy elvetted tõlem az én
   férjemet, s a fiam mandragóra-bogyóit is elvennéd tõlem? És monda
   Rákhel: Háljon veled hát az éjjel a te fiad mandragóra-bogyóiért.

   ^16 Mikor Jákób este a mezõrõl jöve, eleibe méne Lea, és monda: Én
   hozzám jõjj be, mert megvettelek a fiam mandragóra-bogyóiért; és nála
   hála azon éjszaka.

   ^17 És meghallgatá Isten Leát, mert fogada az õ méhében és szûle
   Jákóbnak ötödik fiat.

   ^18 És monda Lea: Megadta az Isten jutalmamat, a miért szolgálómat
   férjemnek adtam; azért nevezé nevét Izsakhárnak.

   ^19 És ismét fogada az õ méhében Lea, és szûle hatodik fiat Jákóbnak.

   ^20 És monda Lea: Megajándékozott az Isten engem jó ajándékkal; most
   már velem lakik az én férjem, mert hat fiat szûltem néki, és nevezé
   nevét Zebulonnak.

   ^21 Annakutána szûle leányt, és nevezé nevét Dínának.

   ^22 Megemlékezék pedig az Isten Rákhelrõl; és meghallgatá õt az Isten
   és megnyitá az õ méhét.

   ^23 És fogada méhében, és szûle fiat, s monda: Elvevé Isten az én
   gyalázatomat.

   ^24 És nevezé nevét Józsefnek, mondván: Adjon ehhez az Úr nékem más
   fiat is.

   ^25 És lõn, a mint szûlte vala Rákhel Józsefet, monda Jákób Lábánnak:
   Bocsáss el engemet, hadd menjek el az én helyembe, az én hazámba.

   ^26 Add meg nékem az én feleségeimet és magzatimat, a kikért
   szolgáltalak téged, hadd menjek el, mert te tudod az én szolgálatomat,
   a melylyel szolgáltalak téged.

   ^27 És monda néki Lábán: Vajha kedvet találtam volna szemeid elõtt! Úgy
   sejtem, hogy te éretted áldott meg engem az Úr.

   ^28 És monda: Szabj bért magadnak és én megadom.

   ^29 Ez pedig monda: Te tudod mimódon szolgáltalak téged, és hogy mivé
   lett nálam a te jószágod.

   ^30 Mert a mi kevesed vala én elõttem, sokra szaporodott, és megáldott
   az Úr téged az én lábam nyomán. Immár mikor tehetek valamit a magam
   házáért is?

   ^31 És monda [Lábán:] Mit adjak néked? Felele Jákób: Ne adj nékem
   semmit; juhaidat ismét legeltetem és õrizem, ha nekem ezt a dolgot
   megteszed:

   ^32 Nyájaidat ma mind végig járom, minden pettyegetett és tarka bárányt
   kiszaggatok közûlök, és minden fekete bárányt a juhok közûl, s a tarkát
   és pettyegetettet a kecskék közûl, s legyen [ez] az én bérem.

   ^33 S a mikor majd bérem iránt eljövéndesz, mi elõtted lesz,
   becsületességemrõl ez felel: a mi nem pettyegetett vagy tarka a
   kecskék, s nem fekete a juhok közt, az mind lopott jószág nálam.

   ^34 És monda Lábán: Ám legyen: Vajha a te beszéded szerint lenne.

   ^35 Külön választá azért azon a napon a pettyegetett és tarka kosokat,
   és minden csíkos lábú és tarka kecskét, mind a melyikben valami
   fehérség vala, és minden feketét a juhok közûl, és adá az õ fiainak
   keze alá.

   ^36 És három napi járó földet vete maga közé és Jákób közé; Jákób pedig
   legelteti vala Lábán egyéb juhait.

   ^37 És võn Jákób zöld nyár-, mogyoró- és gesztenye-vesszõket, és
   meghántá azokat fehéresen csíkosra, hogy látható legyen a vesszõk
   fehére.

   ^38 És a vesszõket, melyeket meghántott vala, felállítá a csatornákba,
   az itató válúkba, melyekre a juhok inni járnak vala, szembe a juhokkal,
   hogy foganjanak, mikor inni jönnek.

   ^39 És a juhok a vesszõk elõtt foganának és ellenek vala csíkos
   lábúakat, pettyegetetteket és tarkákat.

   ^40 Azután külön szakasztá Jákób ezeket a bárányokat, és a Lábán nyáját
   arczczal fordítja vala a csíkos lábú és fekete bárányokra; így szerze
   magának külön falkákat, melyeket nem ereszte a Lábán juhai közé.

   ^41 És lõn, hogy mikor a nyáj java részének vala párzási ideje, akkor
   Jákób a vesszõket oda raká a válúkba a juhok eleibe, hogy a vesszõket
   látva foganjanak.

   ^42 De mikor satnya vala a nyáj, nem rakja vala oda s ily módon Lábánéi
   lõnek a satnyák, a java pedig Jákóbé.

   ^43 És felette igen meggazdagodék a férfiú; és vala néki sok juha,
   szolgálója, szolgája, tevéje és szamara.
     __________________________________________________________________

  Chapter 31

   ^1 És meghallá a Lábán fiainak beszédét, kik ezt mondják vala: Valamije
   volt atyánknak, mind elvette Jákób; és atyánkéból szerezte mind e
   gazdagságot.

   ^2 És látá Jákób a Lábán orczáját, hogy ímé nem olyan õ hozzá mint
   annakelõtte.

   ^3 Monda pedig az Úr Jákóbnak: Térj meg atyáid földére, a te rokonságod
   közé, és veled lészek.

   ^4 Elkülde tehát Jákób, és kihívatá magához Rákhelt és Leát a mezõre az
   õ nyájához.

   ^5 És monda nékik: Látom atyátok orczáját, hogy nem olyan hozzám, mint
   ennekelõtte; de az én atyám Istene velem volt.

   ^6 Ti pedig tudjátok, hogy teljes erõm szerint szolgáltam atyátokat.

   ^7 De atyátok engem megcsalt s tízszer is megváltoztatta béremet;
   mindazáltal az Isten nem engedte, hogy nékem kárt tehessen.

   ^8 Mikor azt mondotta: A pettyegetettek legyenek a te béred, a juhok
   mind pettyegetetteket ellenek vala. Ha azt mondotta: A csíkos lábúak
   legyenek a te béred, a juhok mind csíkos lábúakat ellenek vala.

   ^9 Így vette el Isten atyátok jószágát és nékem adta.

   ^10 Mert lõn a juhok foganásának idejekor, szemeimet felemelém, és
   látom vala álomban, hogy ímé a juhokat hágó kosok csíkos lábúak,
   pettyegetettek és tarkák.

   ^11 Akkor monda nékem az Isten Angyala álomban: Jákób. És felelék:
   Ímhol vagyok.

   ^12 És õ monda: Emeld fel szemeidet és lásd, hogy a mely kosok a
   juhokat hágják, azok mind csíkos lábúak, pettyegetettek és tarkák. Mert
   mindazt láttam, a mit veled Lábán cselekeszik vala.

   ^13 Én vagyok ama Béthelnek Istene, a hol emlékoszlopot kentél fel, és
   a hol fogadást tettél nékem. Most kelj fel, menj ki e földrõl, és térj
   vissza szülõföldedre.

   ^14 És felele Rákhel és Lea, és mondának néki: Vajjon vagyon-é még
   nékünk valami részünk és örökségünk a mi atyánk házában?

   ^15 Avagy nem úgy tartott-é minket mint idegeneket? midõn minket
   eladott, és értékünket is teljesen megemésztette.

   ^16 Mert mind ez a gazdagság, melyet Isten vett el a mi atyánktól,
   miénk és a mi fiainké. Most azért valamit néked az Isten mondott, [azt]
   cselekedjed.

   ^17 Felkele tehát Jákób, és feltevé gyermekeit és feleségeit a tevékre;

   ^18 És elvivé minden nyáját, és minden keresményét, melyet keresett
   vala; minden jószágát, melyet szerzett vala Mésopotámiában, hogy
   elmenjen az õ atyjához Izsákhoz Kanaán földére.

   ^19 Lábán pedig elment vala juhait nyírni; azonközben ellopá Rákhel a
   házi bálványokat, melyek atyjánál valának.

   ^20 Jákób pedig meglopá a Siriabeli Lábánnak szívét, mivelhogy nem adá
   tudtára, hogy szökni akar.

   ^21 Megszökék tehát mindenestõl, és felkelvén, általméne a folyóvízen,
   és Gileád hegye felé tarta.

   ^22 És mikor harmad napra megmondák Lábánnak, hogy Jákób elszökött;

   ^23 Maga mellé vévén az õ rokonait, hét napi járó földig ûzé õket; és
   eléré a Gileád hegyén.

   ^24 Isten pedig megjelenék a Siriabeli Lábánnak éjjel álomban, és monda
   néki: Vigyázz magadra, Jákóbnak se jót, se rosszat ne szólj.

   ^25 Mikor eléré Lábán Jákóbot, s Jákób a hegyen voná fel sátorát; Lábán
   is a Gileád hegyén voná fel az õ rokonaival egybe.

   ^26 És monda Lábán Jákóbnak: Mit cselekedtél, hogy megloptad szívemet,
   és leányaimat fegyverrel nyert foglyokként vitted el?

   ^27 Miért futottál el titkon, s loptál meg engem? miért nem jelentetted
   nékem, hogy elbocsátottalak volna örömmel, énekszóval, dob- és
   hegedûszóval?

   ^28 És nem engedted meg, hogy megcsókoljam fiaimat és leányaimat. Ez
   egyszer bolondul cselekedtél.

   ^29 Volna erõm hozzá, hogy rosszat tegyek veletek, de a ti atyátok
   Istene tegnap éjszaka megszólíta engem, ezt mondván: Vigyázz magadra,
   Jákóbnak se jót, se rosszat ne szólj.

   ^30 Hogyha pedig immár el akartál menni, mivelhogy nagy kívánsággal
   kívánkoztál atyád házához: miért loptad el az én isteneimet?

   ^31 Felelvén pedig Jákób, monda Lábánnak: Mert féltem, mert gondolom
   vala, hogy talán elveszed a te leányaidat én tõlem erõvel.

   ^32 A kinél pedig megtalálod a te isteneidet, ne éljen [az]. Atyánkfiai
   elõtt vizsgáld meg, mid van nálam, és vidd el. Mert nem tudja vala
   Jákób, hogy Rákhel lopta el azokat.

   ^33 Beméne tehát Lábán Jákób sátorába, és Lea sátorába, és a két
   szolgáló sátorába, és nem találá meg; akkor kiméne Lea sátorából, és
   méne a Rákhel sátorába.

   ^34 Rákhel pedig vette vala a házi bálványokat, és tette vala azokat
   egy tevének a nyergébe, és rájok ûle; Lábán pedig felhányá az egész
   sátort, és nem találta vala meg [azokat.]

   ^35 Akkor monda az õ atyjának: Ne haragudjék az én uram, hogy fel nem
   kelhetek elõtted, mert asszonyok baja van rajtam. Keresé tehát, de nem
   találá a házi bálványokat.

   ^36 Jákób pedig haragra gerjede s feddõdék Lábánnal. Megszólala Jákób
   és monda Lábánnak: Mi a vétkem, és mi a bûnöm, hogy üldözõbe vettél?

   ^37 Bezzeg minden holmimat felhánytad, mit találtál a magad házi
   holmija közûl valót? add elõ itt az én rokonaim és a te rokonaid elõtt,
   hogy tegyenek ítéletet kettõnk között.

   ^38 Immár húsz esztendeje vagyok nálad, juhaid és kecskéid nem vetéltek
   el, és nyájad kosait nem ettem meg.

   ^39 A mit a [vad] megszaggatott, nem vittem hozzád, én fizettem meg
   azt; tõlem követelted a nappal lopottat, mint az éjjel lopottat is.

   ^40 Úgy voltam hogy nappal a hõség emésztett, éjjel pedig a hideg; és
   az álom távol maradt szemeimtõl.

   ^41 Immár húsz esztendeje hogy házadnál vagyok; tizennégy esztendeig
   szolgáltalak két leányodért, és hat esztendeig juhaidért; te pedig
   béremet tízszer is megváltoztattad.

   ^42 Ha az én atyám Istene, Ábrahám Istene, és az Izsák félelme velem
   nem volt volna, bizony most üresen bocsátanál el engem, [de]
   megtekintette Isten az én nyomorúságomat és kezeim munkáját, és
   megfeddett [téged] tegnap éjjel.

   ^43 Felele pedig Lábán és monda Jákóbnak: A leányok én leányaim és a
   fiak én fiaim, és a nyáj az én nyájam, s valamit látsz mind az enyim,
   de mit tehetek ma ezeknek az én leányaimnak, vagy az õ magzatjaiknak, a
   kiket szûltek?

   ^44 Most tehát jer, kössünk szövetséget, én meg te, hogy az légyen
   bizonyságul közöttem és közötted.

   ^45 És võn Jákób egy követ, és felemelé azt emlékoszlopul.

   ^46 És monda Jákób az õ atyjafiainak: Szedjetek köveket! És gyûjtének
   köveket, és csinálának rakást; és evének ott a rakáson.

   ^47 És nevezé azt Lábán Jegár-Sahaduthának, Jákób pedig nevezé
   Gálhédnek.

   ^48 És mondja vala Lábán: E rakás bizonyság ma, közöttem és közötted,
   azért nevezék Gálhédnek.

   ^49 És Miczpának, mivelhogy mondá: Az Úr legyen vigyázó közöttem és te
   közötted, a mikor egymástól elválunk.

   ^50 Ha az én leányaimat nyomorgatándod, és ha az én leányaimon kivûl
   több feleséget veéndesz, senki sincs ugyan velünk; de meglásd: Isten a
   bizonyság én közöttem és te közötted.

   ^51 És monda Lábán Jákóbnak: Ímé e rakás kõ és ímé ez emlékoszlop, a
   melyet raktam én közöttem és te közötted,

   ^52 Bizonyság legyen e rakás kõ, és bizonyság ez az emlékoszlop, hogy
   sem én nem megyek el e rakás kõ mellett te hozzád, sem te nem jössz át
   én hozzám e rakás kõ, és ez emlékoszlop mellett gonosz végre.

   ^53 Az Ábrahám Istene, és a Nákhor Istene, és az õ atyjok Istene
   tegyenek ítéletet közöttünk: És megesküvék Jákób az õ atyjának Izsáknak
   félelmére.

   ^54 Akkor Jákób áldozatot öle ott a hegyen, és vendégségbe hívá az õ
   rokonait. És vendégeskedtek vala, s meghálának a hegyen.

   ^55 Reggel pedig felkele Lábán és megcsókolá fiait és leányait és
   megáldá õket. Azután elméne Lábán, és visszatére az õ helyére.
     __________________________________________________________________

  Chapter 32

   ^1 Jákób tovább méne az õ útján, és szembe jövének vele az Isten
   Angyalai.

   ^2 És monda Jákób mikor azokat látja vala: Isten tábora ez; és nevezé
   annak a helynek nevét Mahanáimnak.

   ^3 Azután külde Jákób követeket maga elõtt Ézsaúhoz az õ bátyjához,
   Széir földébe, Edóm mezõségébe,

   ^4 És parancsola azoknak mondván: Így szóljatok az én uramnak Ézsaúnak:
   Ezt mondja a te szolgád Jákób: Lábánnál tartózkodtam és idõztem mind
   ekkorig.

   ^5 Vannak pedig nékem ökreim és szamaraim, juhaim, szolgáim és
   szolgálóim, azért híradásul követséget küldök az én uramhoz, hogy
   kedvet találjak szemeid elõtt.

   ^6 És megtérének Jákóbhoz a követek, mondván: Elmentünk vala a te
   atyádfiához Ézsaúhoz, és már jön is elõdbe, és négyszáz férfi van vele.

   ^7 Igen megíjede Jákób és féltében a népet, mely vele vala, a juhokat,
   a barmokat és a tevéket két seregre osztá.

   ^8 És monda: Ha eljön Ézsaú az egyik seregre, és azt levágja, a
   hátramaradt sereg megszabadul.

   ^9 És monda Jákób: Óh én atyámnak Ábrahámnak Istene, és én atyámnak
   Izsáknak Istene, Jehova! ki azt mondád nékem: Térj vissza hazádba, a te
   rokonságod közé, s jól tészek veled:

   ^10 Kisebb vagyok minden te jótéteményednél és minden te hûségednél, a
   melyeket a te szolgáddal cselekedtél; mert csak pálczámmal mentem vala
   által ezen a Jordánon, most pedig két sereggé lettem.

   ^11 Szabadíts meg, kérlek, engem az én bátyám kezébõl, Ézsaú kezébõl;
   mert félek õ tõle, hogy rajtam üt és levág engem, az anyát a fiakkal
   egybe.

   ^12 Te pedig azt mondottad: Jól tévén jól tészek te veled, és a te
   magodat olyanná tészem mint a tenger fövénye, mely meg nem
   számláltathatik sokasága miatt.

   ^13 És ott hála azon éjjel: és választa abból, a mi kezénél vala,
   ajándékot Ézsaúnak az õ bátyjának:

   ^14 Kétszáz kecskét, és húsz bakot; kétszáz juhot, és húsz kost;

   ^15 Harmincz szoptatós tevét s azok fiait; negyven tehenet, és tíz
   tulkot: húsz nõstény szamarat, és tíz szamár vemhet.

   ^16 És szolgái kezébe adá, minden nyájat külön-külön, és monda az õ
   szolgáinak: Menjetek el én elõttem, és közt hagyjatok nyáj és nyáj
   között.

   ^17 És parancsola az elsõnek, mondván: Ha az én bátyám Ézsaú elõtalál
   és megkérdez téged, mondván: Ki embere vagy? Hová mégy? És kiéi ezek
   elõtted?

   ^18 Akkor azt mondjad: Szolgádé Jákóbé; ajándék az, a melyet küld az én
   uramnak Ézsaúnak, és ímé õ maga is [jön] utánunk.

   ^19 Ugyanazt parancsolá a másiknak, a harmadiknak, és mindazoknak, kik
   a nyájak után mennek vala, mondván: Ilyen szóval szóljatok Ézsaúnak,
   mikor vele találkoztok.

   ^20 Ezt is mondjátok: Ímé Jákób a te szolgád utánunk [jõ]; mert így
   gondolkodik vala: Megengesztelem õt az ajándékkal, mely elõttem megy,
   és azután leszek szembe vele, talán kedves lesz személyem elõtte.

   ^21 Elõlméne tehát az ajándék; õ pedig azon éjjel a seregnél hála.

   ^22 Felkele pedig õ azon éjszaka és vevé két feleségét, két szolgálóját
   és tizenegy gyermekét, és általméne a Jabbók révén.

   ^23 Vevé hát azokat és átköltözteté a vízen, azután átköltözteté
   mindenét valamije vala.

   ^24 Jákób pedig egyedûl marada és tusakodik vala õ vele egy férfiú,
   egész a hajnal feljöveteléig.

   ^25 Aki mikor látá, hogy nem vehet rajta erõt, megilleté csípõjének
   forgócsontját, és kiméne helyébõl Jákób csípõjének forgócsontja a vele
   való tusakodás közben.

   ^26 És monda: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. És monda
   [Jákób]: Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet.

   ^27 És monda néki: Mi a te neved? És õ monda: Jákób.

   ^28 Amaz pedig monda: Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem
   Izráelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és gyõztél.

   ^29 És megkérdé Jákób, és monda: Mondd meg, kérlek, a te nevedet. Az
   pedig monda: Ugyan miért kérded az én nevemet? És megáldá õt ott.

   ^30 Nevezé azért Jákób annak a helynek nevét Peniélnek: mert látám az
   Istent színrõl színre, és megszabadult az én lelkem.

   ^31 És a nap felkél vala rajta, amint elméne Peniél mellett, õ pedig
   sántít vala csípõjére.

   ^32 Azért nem eszik Izráel fiai a csípõ forgócsontjának inahúsát mind e
   mai napig, mivelhogy illetve vala Jákób csípõje forgócsontjának
   inahúsa.
     __________________________________________________________________

  Chapter 33

   ^1 Jákób pedig felemelé szemeit és látá, hogy ímé Ézsaú jõ vala, és
   négyszáz férfiú õ vele; megosztá azért a gyermekeket Lea mellé, Rákhel
   mellé, és két szolgálója mellé.

   ^2 És elõreállítá a szolgálókat és azok gyermekeit, ezek után Leát és
   az õ gyermekeit, Rákhelt pedig és Józsefet leghátul.

   ^3 Maga pedig elõttök megy vala, és hétszer hajtá meg magát a földig, a
   míg bátyjához juta.

   ^4 Ézsaú pedig eleibe futamodék és megölelé õt, nyakába borúla, s
   megcsókolá õt, és sírának.

   ^5 És felemelé szemeit s látá az asszonyokat és a gyermekeket, és
   monda: Kicsodák ezek teveled? Õ pedig monda: A gyermekek, kikkel Isten
   megajándékozta a te szolgádat.

   ^6 És közelítének a szolgálók, õk és gyermekeik és meghajták magokat.

   ^7 Elérkezék Lea is az õ gyermekeivel, és meghajták magokat; utoljára
   érkezék József és Rákhel, és õk is meghajták magokat.

   ^8 És monda [Ézsaú:] Mire való ez az egész sereg, melyet elõltalálék?
   És felele: Hogy kedvet találjak az én uram szemei elõtt.

   ^9 És monda Ézsaú: Van nekem elég, jó öcsém, legyen tiéd, a mi a tiéd.

   ^10 Monda pedig Jákób: Ne úgy, kérlek, hanem ha kedvet találtam szemeid
   elõtt, fogadd el ajándékomat az én kezembõl; mert a te orczádat úgy
   néztem, mintha az Isten orczáját látnám, és te kegyesen fogadál engem.

   ^11 Vedd el kérlek az én ajándékomat, melyet hoztam néked, mivelhogy az
   Isten kegyelmesen cselekedett én velem, és mindenem van nékem. És
   unszolá õt, és elvevé.

   ^12 És monda: Induljunk, menjünk el, és én elõtted megyek.

   ^13 Felele néki [Jákób]: Az én uram jól tudja, hogy e gyermekek
   gyengék, és hogy szoptatós juhokkal és barmokkal vagyok körûl, a
   melyeket ha csak egy napig zaklatnak is, a nyájak mind elhullanak.

   ^14 Menjen el azért az én uram az õ szolgája elõtt, én is elballagok
   lassan, a jószág lépése szerint, a mely elõttem van, és a gyermekek
   lépése szerint, míg eljutok az én uramhoz Széirbe.

   ^15 És monda Ézsaú: Hadd rendeljek melléd néhányat a nép közûl, mely
   velem van. S ez monda: Minek az? csak kedvet találjak az én uram szemei
   elõtt.

   ^16 Visszatére tehát Ézsaú még az nap az õ útján Széir felé.

   ^17 Jákób pedig méne Szukkóthba és építe magának házat, barmainak pedig
   hajlékokat csinála, s azért nevezé a hely nevét Szukkóthnak.

   ^18 Annakutána minden bántás nélkül méne Jákób Mésopotámiából jövet
   Sekhem városába, mely vala a Kanaán földén, és letelepedék a város
   elõtt.

   ^19 És megvevé a mezõnek azt a részét, a hol sátorát felvonta vala,
   Khámornak a Sekhem atyjának fiaitól száz pénzen.

   ^20 És oltárt állíta ott, és nevezé azt [ily névvel:] Isten, Izráel
   Istene.
     __________________________________________________________________

  Chapter 34

   ^1 Kiméne pedig Dína, Leának leánya, kit Jákóbnak szûlt vala, hogy
   meglátogassa annak a földnek leányait.

   ^2 És meglátá õt Sekhem, a Khivveus Khámornak, az ország fejedelmének
   fia, és elragadá õt, és vele hála és erõszakot tesz vala rajta.

   ^3 És ragaszkodék az õ lelke Dínához a Jákób leányához, és megszereté a
   leányt és szívéhez szól vala a leánynak.

   ^4 Szóla pedig Sekhem Khámornak az õ atyjának, mondván: Vedd nékem
   feleségûl ezt a leányt.

   ^5 És meghallá Jákób, hogy megszeplõsítette Dínát, az õ leányát, fiai
   pedig a mezõn valának a barommal, azért veszteg marada Jákób, míg azok
   megjövének.

   ^6 És kiméne Khámor, Sekhem atyja Jákóbhoz, hogy szóljon vele.

   ^7 Mikor Jákób fiai megjövének a mezõrõl és meghallák a [dolgot,]
   elkeseredének s nagyon megharaguvának azok az emberek, azért hogy
   ocsmányságot cselekedett Izráelben, Jákób leányával hálván, a minek nem
   kellett volna történni.

   ^8 És szóla nékik Khámor, mondván: Az én fiam Sekhem, lelkébõl szereti
   a ti leányotokat, kérlek, adjátok azt néki feleségûl.

   ^9 És szerezzetek velünk sógorságot: a ti leányaitokat adjátok nékünk,
   és a mi leányainkat vegyétek magatoknak,

   ^10 És lakjatok velünk; a föld elõttetek van, lakjátok, s kereskedjetek
   rajta és bírjátok azt.

   ^11 Sekhem is monda a [Dína] atyjának és az õ bátyjainak: Hadd találjak
   kedvet elõttetek, és valamit mondotok nékem, megadom.

   ^12 Akármily nagy jegyadományt és ajándékot [kivántok,] megadom a mint
   mondjátok nékem, [csak] adjátok nékem a leányt feleségûl.

   ^13 A Jákób fiai pedig álnokul felelének Sekhemnek és Khámornak az õ
   atyjának, és szólának, mivelhogy megszeplõsítette Dínát az õ húgokat,

   ^14 És mondának nékik: Nem mívelhetjük e dolgot, hogy a mi húgunkat
   körûlmetélkedetlen férfiúnak adjuk; mert ez nékünk gyalázat volna.

   ^15 Veletek csak úgy egyezünk, ha hasonlókká lesztek hozzánk, hogy
   minden férfiú körûlmetélkedjék ti köztetek.

   ^16 Így a mi leányainkat néktek adjuk, és a ti leányaitokat magunknak
   vesszük, veletek lakozunk, és egy néppé leszünk;

   ^17 Hogyha pedig nem hallgattok reánk, hogy körûlmetélkedjetek:
   felveszszük a mi leányunkat és elmegyünk.

   ^18 És tetszék azoknak beszéde Khámornak, és Sekhemnek a Khámor fiának.

   ^19 Nem is halasztá az ifjú a dolog véghezvitelét, mivelhogy igen
   szereti vala a Jákób leányát; néki pedig atyja házanépe között
   mindenkinél nagyobb becsûlete vala.

   ^20 Elméne azért Khámor és Sekhem az õ fia az õ városuk kapujába; és
   szólának az õ városuk férfiaival, mondván:

   ^21 Ezek az emberek békességesek velünk, hadd lakjanak e földön, és
   kereskedjenek benne, mert ímé e föld elég tágas nékik; az õ leányaikat
   vegyük magunknak feleségûl, és a mi leányainkat adjuk nékik.

   ^22 De csak úgy egyeznek bele e férfiak, hogy velünk lakjanak és egy
   néppé legyenek velünk, ha minden férfiú körûlmetélkedik közöttünk, a
   miképen õk is körûl vannak metélkedve.

   ^23 Nyájaik, jószáguk, és minden barmuk nemde nem miéink lesznek-é?
   csak egyezzünk meg velök, akkor velünk laknak.

   ^24 És engedének Khámornak, és Sekhemnek az õ fiának mindenek, a kik az
   õ városa kapuján kijárnak vala, és körûlmetélkedék minden férfiú, a ki
   az õ városa kapuján kijár vala.

   ^25 És lõn harmadnapon, mikor ezek a seb fájdalmában valának, a Jákób
   két fia, Simeon és Lévi, Dínának bátyjai, fegyvert ragadának s bátran a
   városra ütének és minden férfit megölének.

   ^26 Khámort, és az õ fiát Sekhemet fegyver élére hányák, és elvivék
   Dínát a Sekhem házából, és kimenének.

   ^27 A Jákób fiai a megölteknek esének és feldúlák a várost, mivelhogy
   megszeplõsítették vala az õ húgokat.

   ^28 Azok juhait, barmait, szamarait, és valami a városban, és a mezõn
   vala, elvivék.

   ^29 És minden gazdagságukat, minden gyermekeiket és feleségeiket fogva
   vivék és elrablák, és mindent a mi a házban vala.

   ^30 És monda Jákób Simeonnak és Lévinek: Megháborítottatok engem, [és]
   utálatossá tettetek e föld lakosai elõtt, a Kananeusok és Perizeusok
   elõtt; én pedig kevesed magammal vagyok, és ha összegyûlnek ellenem,
   levágnak, és eltörölnek engem, mind házam népével egybe.

   ^31 Azok pedig mondának: Hát mint tisztátalan személylyel, úgy
   kellett-é bánni a mi húgunkkal?
     __________________________________________________________________

  Chapter 35

   ^1 Monda pedig az Isten Jákóbnak: Kelj fel, eredj fel Béthelbe és
   telepedjél le ott; és csinálj ott oltárt amaz Istennek, ki megjelenék
   néked, mikor a te bátyád Ézsaú elõtt futsz vala.

   ^2 Akkor monda Jákób az õ házanépének, és mind azoknak, kik vele
   valának: Hányjátok el az idegen isteneket, kik köztetek vannak, és
   tisztítsátok meg magatokat, és változtassátok el öltözeteiteket.

   ^3 És keljünk fel, és menjünk fel Béthelbe, hogy csináljak ott oltárt
   annak az Istennek, ki meghallgatott engem az én nyomorúságom napján, és
   velem volt az úton, a melyen jártam.

   ^4 Átadák azért Jákóbnak mind az idegen isteneket, kik nálok valának,
   és füleikbõl a függõket, és elásá azokat Jákób a cserfa alatt, mely
   Sekhem mellett vala.

   ^5 És elindulának. De Istennek rettentése vala a körûltök való
   városokon, és nem üldözék a Jákób fiait.

   ^6 Eljuta azért Jákób Lúzba, mely Kanaán földén van, azaz Béthelbe, õ
   maga és az egész sokaság, mely õ vele vala.

   ^7 És építe ott oltárt, és nevezé a helyet Él-Béthelnek, mivelhogy ott
   jelent meg néki az Isten, mikor az õ bátyja elõtt fut vala.

   ^8 És meghala Débora, a Rebeka dajkája, és eltemeték Béthelen alól egy
   cserfa alatt, és nevezék annak nevét Allon-Bákhutnak.

   ^9 Az Isten pedig ismét megjelenék Jákóbnak, mikor ez jöve
   Mésopotámiából, és megáldá õt.

   ^10 És monda néki az Isten: A te neved Jákób; de ne neveztessék többé a
   te neved Jákóbnak, hanem Izráel légyen neved. És nevezé nevét
   Izráelnek.

   ^11 És monda néki az Isten: Én [vagyok] a mindenható Isten, nevekedjél
   és sokasodjál, nép és népek sokasága légyen te tõled; és királyok
   származzanak a te ágyékodból.

   ^12 És a földet, melyet adtam Ábrahámnak és Izsáknak, néked adom azt,
   utánad pedig a te magodnak adom a földet.

   ^13 És felméne õ tõle az Isten azon a helyen, a hol vele szólott vala.

   ^14 Jákób pedig emlékoszlopot állíta azon a helyen, a hol szólott vele,
   kõoszlopot; és áldozék azon italáldozattal, és önte arra olajat.

   ^15 És nevezé Jákób a hely nevét, a hol az Isten szólott vala õ vele,
   Béthelnek.

   ^16 És elindúlának Béthelbõl, s mikor Efratától, hogy oda érjenek, már
   csak egy dûlõföldre valának, szûle Rákhel, és nehéz vala az õ szûlése.

   ^17 S vajudása közben monda néki a bába: Ne félj, mert most is fiad
   lesz.

   ^18 És mikor lelke kiméne, mert meghala, nevezé nevét Benóninak, az
   atyja pedig nevezé õt Benjáminnak.

   ^19 És meghala Rákhel, és eltemetteték az Efratába (azaz Bethlehembe)
   vivõ úton.

   ^20 És emlékoszlopot állíta Jákób az õ sírja fölött. Rákhel sírjának
   emlékoszlopa az mind e mai napig.

   ^21 Azután tovább költözék Izráel, és a Héder tornyán túl voná fel
   sátorát.

   ^22 Lõn pedig, mikor Izráel azon a földön lakozék, elméne Rúben, és
   hála Bilhával, az õ atyjának ágyasával, s meghallá Izráel. Valának
   pedig a Jákób fiai tizenketten.

   ^23 Lea fiai: Jákób elsõszülötte Rúben, azután Simeon, Lévi, Júda,
   Izsakhár és Zebulon.

   ^24 Rákhel fiai: József és Benjámin.

   ^25 A Rákhel szolgálójának Bilhának fiai: Dán és Nafthali.

   ^26 A Lea szolgálójának Zilpának fiai: Gád és Áser. Ezek a Jákób fiai,
   a kik születtek néki Mésopotámiában.

   ^27 És eljuta Jákób Izsákhoz, az õ atyjához Mamréba, Kirját-Arbába,
   azaz Hebronba, a hol Ábrahám és Izsák tartózkodnak vala.

   ^28 Valának pedig Izsák napjai száz nyolczvan esztendõ.

   ^29 És kimúlék Izsák és meghala, és takaríttaték az õ eleihez vén
   korban, bételvén az élettel; és eltemeték õt az õ fiai, Ézsaú és Jákób.
     __________________________________________________________________

  Chapter 36

   ^1 Ez Ézsaúnak (azaz Edómnak) nemzetsége.

   ^2 Ézsaú a Kananeusok leányai közûl vette vala feleségeit: Adát, a
   Khitteus Élonnak leányát; és Oholibámát, Anáhnak leányát, a ki Khivveus
   Czibhón leánya vala.

   ^3 És Boszmáthot, az Ismáel leányát, Nebajóthnak húgát.

   ^4 Szûlé pedig Adá Ézsaúnak Elifázt; és Boszmáth szûlé Rehuélt.

   ^5 Oholibáma pedig szûlé Jehúst, Jahlámot és Kórét. Ezek az Ézsaú fiai,
   kik születtek néki Kanaán földén.

   ^6 És felvevé Ézsaú az õ feleségeit, az õ fiait, és az õ leányait, és
   minden házabeli lelket, minden juhait, barmait, és minden jószágát,
   melyet szerzett vala Kanaán földén, és elméne [más] országba, az õ
   atyjafiának Jákóbnak színe elõl.

   ^7 Mert az õ jószáguk több vala, semhogy együtt lakhattak volna, és
   tartózkodásuk földe nem bírja vala meg õket az õ nyájaik miatt.

   ^8 Letelepedék tehát Ézsaú a Széir hegyén. Ézsaú pedig az Edóm.

   ^9 Ez Ézsaúnak az Edomiták atyjának nemzetsége a Széir hegyen.

   ^10 Ezek Ézsaú fiainak nevei: Elifáz, Adának Ézsaú feleségének fia.
   Rehuél, Boszmáthnak Ézsaú feleségének fia.

   ^11 Elifáznak fiai valának: Thémán, Omár, Czefó, Gahtám és Kenáz.

   ^12 Thimna pedig Elifáznak, az Ézsaú fiának ágyasa vala, ki Elifáznak
   szûlé Amáleket. Ezek Adának, Ézsaú feleségének fiai.

   ^13 Ezek pedig a Rehuél fiai: Nakhath, Zerakh, Sammá, Mizzá. Ezek
   valának Boszmáthnak, Ézsaú feleségének fiai.

   ^14 Oholibámának pedig, Ézsaú feleségének, Anáh leányának, ki Czibhón
   leánya volt, ezek valának fiai, kiket szûle Ézsaúnak: Jéhus, Jahlám és
   Korakh.

   ^15 Ezek Ézsaú fiainak fejedelmei: Elifáznak, Ézsaú elsõszülöttének
   fiai: Thémán fejedelem, Omár fejedelem, Czefó fejedelem, Kenáz
   fejedelem.

   ^16 Korakh fejedelem, Gahtám fejedelem, Amálek fejedelem. Ezek
   Elifáztól való fejedelmek Edómnak országában; ezek Adá fiai.

   ^17 Rehuélnek pedig, az Ézsaú fiának fiai ezek: Nakhath fejedelem,
   Zerakh fejedelem, Sammá fejedelem, Mizzá fejedelem. Ezek Rehuéltõl való
   fejedelmek Edóm országában. Ezek Boszmáthnak, Ézsaú feleségének fiai.

   ^18 Ezek pedig Oholibámának, Ézsaú feleségének fiai: Jéhus fejedelem,
   Jahlám fejedelem, Korakh fejedelem. Ezek Oholibámától, Anáh leányától,
   Ézsaú feleségétõl való fejedelmek.

   ^19 Ezek Ézsaú fiai, és ezek azoknak fejedelmei; ez Edóm.

   ^20 A Horeus Széirnek fiai, kik ama földön laknak vala ezek: Lótán,
   Sóbál, Czibhón, Anáh.

   ^21 Disón, Eczer, Disán, Ezek a Horeusok fejedelmei, Széirnek fiai Edóm
   országában.

   ^22 Lótánnak pedig fiai voltak: Hóri, Hémám, és Lótánnak húga, Timna.

   ^23 Sóbálnak fiai ezek: Halván, Mánakháth, Hébál, Sefó, Onám.

   ^24 Czibhónnak pedig fiai ezek: Aja és Anáh, az az Anáh, ki meleg
   forrásokat talált a pusztában, mikor atyjának Czibhónnak szamarait
   legelteté.

   ^25 Anáhnak fiai ezek: Disón és Oholibáma Anáhnak leánya.

   ^26 Disónnak fiai ezek: Hemdán, Esbán, Ithrán, Kherán.

   ^27 Eczernek fiai ezek: Bilhán, Zahaván, Hakán.

   ^28 Disánnak fiai ezek: Húcz és Arán.

   ^29 A Horeusok közûl való fejedelmek pedig ezek: Lótán fejedelem, Sóbál
   fejedelem, Czibhón fejedelem, Anáh fejedelem.

   ^30 Disón fejedelem, Eczer fejedelem, Disán fejedelem. Ezek a Horeusok
   közûl való fejedelmek az õ fejedelemségök szerint, Széir tartományában.

   ^31 Ezek pedig a királyok, kik uralkodtak Edóm földén minekelõtte
   Izráel fiai között király uralkodott volna.

   ^32 Király vala Edómban Bela, Behor fia, s az õ városának neve Dinhába
   vala.

   ^33 És meghala Bela, uralkodék helyette Jóbáb, Zerakh fia, ki Boczrából
   való volt.

   ^34 És meghala Jóbáb, és uralkodék helyette a Témán földébõl való
   Khusám.

   ^35 És meghala Khusám és uralkodék helyette Hadád, a Bédád fia, a ki
   megveré a Midiánitákat a Moáb mezején; az õ városának neve pedig Hávit
   vala.

   ^36 És meghala Hadád és uralkodék helyette a Masrekából való Szamlá.

   ^37 És meghala Szamlá és uralkodék helyette Saul, a folyóvíz mellett
   való Rékhobóthból.

   ^38 És meghala Saul és uralkodék helyette Báhál-Khanán, Akhbór fia.

   ^39 És meghala Báhál-Khanán, Akhbór fia, és uralkodék helyette Hadár;
   és az õ városának neve Pahu, az õ feleségének pedig neve Mehetábéel, a
   ki Mézaháb leányának Matrédnak leánya vala.

   ^40 Ezek pedig az Ézsaú nemzetségébõl való fejedelmek nevei, az õ
   családjok, helyök, és nevök szerint: Timná fejedelem, Halvá fejedelem,
   Jetéth fejedelem.

   ^41 Oholibámá fejedelem, Éla fejedelem, Pinon fejedelem.

   ^42 Kenáz fejedelem, Thémán fejedelem, Mibczár fejedelem.

   ^43 Magdiél fejedelem, Hirám fejedelem. Ezek Edóm fejedelmei az õ
   lakások szerint, az õ örökségök földén. Ézsaú az Edómiták atyja.
     __________________________________________________________________

  Chapter 37

   ^1 Jákób pedig lakozék az õ atyja bujdosásának földén, Kanaán földén.

   ^2 Ezek a Jákób nemzetségének dolgai: József tizenhét esztendõs korában
   az õ bátyjaival együtt juhokat õriz vala, bojtár vala Bilhának és
   Zilpának az õ atyja feleségeinek fiai mellett, és József rossz híreket
   hord vala felõlük az õ atyjuknak.

   ^3 Izráel pedig minden fiánál inkább szereti vala Józsefet, mivelhogy
   vén korában nemzette vala õt; és czifra ruhát csináltat vala néki.

   ^4 Mikor pedig láták az õ bátyjai, hogy atyjuk minden testvére közt õt
   szereti legjobban, meggyûlölik vala, és jó szót sem bírnak vala hozzá
   szólani.

   ^5 És álmot álmodék József és elbeszélé az õ bátyjainak; és azok annál
   inkább gyûlölik vala õt.

   ^6 Mert monda nékik: Hallgassátok meg, kérlek, ezt az álmot, melyet
   álmodtam.

   ^7 Ímé kévéket kötünk vala a mezõben, és ímé az én kévém felkele és
   felálla; a ti kévéitek pedig körûlállanak, és az én kévém elõtt
   meghajolnak vala.

   ^8 És mondának néki az õ bátyjai: Avagy király akarsz-é lenni
   felettünk? Vagy uralkodni akarsz-é rajtunk? S annál is inkább gyûlölik
   vala õt álmáért és beszédéért.

   ^9 Más álmot is álmodék, és elbeszélé azt az õ bátyjainak, mondván: ímé
   megint álmot álmodtam; ímé a nap és a hold, és tizenegy csillag
   meghajol vala én elõttem.

   ^10 S elbeszélé atyjának és bátyjainak, és az õ atyja megdorgálá õt,
   mondván néki: Micsoda álom az a melyet álmodtál? Avagy elmegyünk-é, én
   és a te anyád és atyádfiai, hogy meghajtsuk magunkat te elõtted a
   földig?

   ^11 Irígykednek vala azért reá az õ bátyjai; az õ atyja pedig elméjében
   tartja vala e dolgot.

   ^12 Mikor pedig az õ bátyjai elmenének Sikhembe, hogy az õ atyjok
   juhait õrizzék;

   ^13 Monda Izráel Józsefnek: A te bátyáid avagy nem Sikhemben
   legeltetnek-é? Jöszte, és én hozzájok küldelek téged. Õ pedig monda:
   Ímhol [vagyok].

   ^14 És monda néki: Menj el, nézd meg, hogy s mint vagynak a te bátyáid
   és a juhok, s hozz hírt nékem. Elküldé tehát õt Hebron völgyébõl, és
   méne Sikhembe.

   ^15 Elõtalálá pedig õt egy ember, mikor a mezõben bolyong vala, és
   megkérdé õt az az ember, mondván: Mit keressz?

   ^16 És monda: Az én bátyáimat keresem, kérlek, mondd meg nékem, hol
   legeltetnek?

   ^17 És monda az ember: Elmentek innen, mert hallám, hogy mondák:
   Menjünk Dóthánba. Elméne azért József az õ bátyjai után, és megtalálá
   õket Dóthánban.

   ^18 Mikor távolról megláták, minekelõtte közel ért volna hozzájok,
   összebeszélének, hogy megölik.

   ^19 És szólának egymás között: Ímhol jõ az álomlátó!

   ^20 Most hát jertek öljük meg õt, és vessük õt valamelyik kútba; és azt
   mondjuk, hogy fenevad ette meg, és meglátjuk, mi lesz az õ álmaiból.

   ^21 Meghallá pedig Rúben és megmenté õt kezökbõl, és mondá: Ne üssük õt
   agyon.

   ^22 És mondá nékik Rúben: Ne ontsatok vért, vessétek õt ebbe a kútba, a
   mely itt a pusztában van, de kezet ne vessetek reá. Azért, hogy
   megszabadítsa õt kezökbõl, hogy visszavigye atyjához.

   ^23 És lõn, a mint oda ére József az õ bátyjaihoz, letépték Józsefrõl
   az õ felsõ ruháját, a czifra ruhát, mely rajta vala.

   ^24 És megragadák õt és beleveték a kútba; a kút pedig üres vala, nem
   vala víz benne.

   ^25 Azután leûlének kenyerezni, és felemelék szemeiket, és láták, hogy
   ímé egy Ismáelita karaván jõ vala Gileádból, és azoknak tevéi visznek
   vala fûszerszámot, balzsamot és mirhát, menvén, hogy alávigyék
   Égyiptomba.

   ^26 És monda Júda az õ atyjafiainak: Mi haszna, ha megöljük a mi
   atyánkfiát, és eltitkoljuk az õ vérét?

   ^27 Jertek adjuk el õt az Ismáelitáknak, és ne tegyük reá kezünket,
   mert atyánkfia, vérünkbõl való õ. És hallgatának rá az õ atyjafiai.

   ^28 És menének arra Midiánita kereskedõ férfiak, és kivonák és felhozák
   Józsefet a kútból, és eladák Józsefet az Ismáelitáknak húsz
   ezüstpénzen: [azok] pedig elvivék Józsefet Égyiptomba.

   ^29 És visszatére Rúben a kúthoz, és ímé József nem vala a kútban, és
   megszaggatá ruháit.

   ^30 És megtére az õ atyjafiaihoz, és monda: Nincsen a gyermek, és én,
   merre menjek én?

   ^31 Akkor vevék a József felsõ ruháját, és leölének egy kecskebakot, és
   belemárták a felsõ ruhát a vérbe.

   ^32 És elküldék a czifra ruhát, és elvivék atyjokhoz és mondának: Ezt
   találtuk, ismerd meg, fiad ruhája-é vagy nem?

   ^33 És megismeré azt, és monda: Fiam felsõ ruhája ez, fenevad ette meg
   õt, bizony széllyelszaggatta Józsefet.

   ^34 És megszaggatá Jákób ruháit, és zsákba öltözék és gyászolá az õ
   fiát sokáig.

   ^35 Felkelének pedig minden õ fiai, és minden õ leányai, hogy
   vígasztalják õt, de nem akara vígasztalódni, hanem monda: Sírva megyek
   fiamhoz a sírba; és siratá õt az atyja.

   ^36 A Midiániták pedig eladák õt Égyiptomba Pótifárnak, a Faraó
   fõemberének, a testõrök fõhadnagyának.
     __________________________________________________________________

  Chapter 38

   ^1 És lõn abban az idõben, hogy Júda elméne az õ atyjafiaitól, és
   betére egy Adullámbeli férfiúhoz, kinek neve Khira vala.

   ^2 És meglátá ott Júda egy Súah nevû Kanaánbeli férfiúnak leányát, és
   elvevé azt, és beméne hozzá.

   ^3 És az fogada méhében és szûle fiat, és nevezé nevét Hérnek.

   ^4 És ismét fogada méhében, s fiat szûle, és nevezé nevét Ónánnak.

   ^5 Még egyszer szûle fiat, és nevezé nevét Sélának, és mikor azt szûlé,
   Khezibben vala.

   ^6 És võn Júda az õ elsõszülött fiának Hérnek feleséget, ennek neve
   Thámár vala.

   ^7 De Hér, Júdának elsõszülött fia gonosz vala az Úr szemei elõtt, és
   megölé õt az Úr.

   ^8 És monda Júda Ónánnak: Eredj be a te bátyád feleségéhez, és vedd
   feleségûl mint sógor, és támaszsz magot bátyádnak.

   ^9 Ónán pedig tudja vala, hogy a magzat nem lesz az övé, azért
   valamikor az õ bátyja feleségéhez bemegy vala, földre vesztegeti vala
   el a [magot,] hogy bátyjának magot ne támaszszon.

   ^10 És gonoszságnak tetszék az Úr szemei elõtt, a mit cselekeszik vala,
   annakokáért megölé õt is.

   ^11 És monda Júda Thámárnak, az õ menyének: Maradj özvegyen addig a te
   atyád házában, míg az én fiam Séla felnevekedik. Mert így gondolkodik
   vala: Netalán ez is meghal, mint az õ bátyjai. Elméne azért Thámár, és
   marada az õ atyja házában.

   ^12 Sok idõ múlva meghala Súa leánya, a Júda felesége. Júda pedig
   megvígasztalódék és elméne az õ juhainak nyírõihez, barátjával az
   Adullámbeli Khirával, Thimnába.

   ^13 Hírûl adák pedig Thámárnak mondván: Ím a te ipad Thimnába megy
   juhainak nyírésére.

   ^14 Leveté azért magáról özvegyi ruháját, elfátyolozá és beburkolá
   magát, és leûle Enajim kapujába, mely a Thimnába vezetõ úton van; mert
   látja vala, hogy felnevekedék Séla, és még sem adák õt annak feleségûl.

   ^15 Meglátá pedig õt Júda, és tisztátalan személynek gondolá, mivelhogy
   befedezte vala orczáját.

   ^16 És hozzá tére az útra és monda: Engedd meg kérlek, hogy menjek be
   te hozzád, mert nem tudja vala, hogy az õ menye az. Ez pedig monda: Mit
   adsz nékem ha bejösz hozzám?

   ^17 És felele: Küldök néked az én nyájamból egy kecskefiat. És az
   monda: Adsz-é zálogot, míg megküldöd?

   ^18 És monda: Micsoda zálogot adjak néked? És monda: Gyûrûdet, gyûrûd
   zsinórját és pálczádat, mely kezedben van. Oda adá azért néki, és
   beméne hozzá, és teherbe ejté.

   ^19 Azután felkele és elméne, és leveté magáról a fátyolt; és felvevé
   az õ özvegyi ruháját.

   ^20 És megküldé Júda a kecskefiat az õ Adullámbeli barátjától, hogy
   visszavegye a zálogot az asszonytól, de nem találá azt.

   ^21 És megkérdé a helység férfiait, mondván: Hol van az a [felavatott]
   parázna []nõ, a ki Enajim mellett az útfélen vala? És azok mondának:
   Nem volt erre [felavatott] parázna nõ.

   ^22 Visszatére tehát Júdához, és monda: Nem találám azt meg, a helység
   lakosai is azt mondák: Nem volt erre [felavatott] parázna nõ.

   ^23 És monda Júda: Tartsa magának, hogy csúffá ne legyünk; ímé én
   megküldöttem volt ezt a kecskefiat, te pedig nem találtad meg õt.

   ^24 És lõn mintegy három hónap múlva, jelenték Júdának, mondván: Thámár
   a te menyed paráználkodott, és ímé terhes is a paráznaság miatt. És
   monda Júda: Vigyétek ki õt, és égettessék meg.

   ^25 Mikor pedig kivitetnék, elkülde az õ ipához, mondván: Attól a
   férfiútól vagyok terhes, a kiéi ezek. És mondá: Ismerd meg, kérlek, kié
   e gyûrû, e zsinór, és e pálcza.

   ^26 És megismeré Júda és monda: Igazabb õ nálamnál, mert bizony nem
   adám õt az én fiamnak Sélának; de nem ismeré õt [Júda] többé.

   ^27 És lõn az õ szûlésének idején, ímé kettõsök valának az õ méhében.

   ^28 És lõn, hogy szûlése közben az egyik kinyújtá kezét, és fogá a bába
   és veres fonalat köte reá, mondván: Ez jött ki elõször.

   ^29 De lõn, hogy a mikor visszavoná kezét, ímé az õ testvére jöve ki.
   És mondá a [bába:] Hogy törtél te magadnak rést? Azért nevezé nevét
   Pérecznek.

   ^30 És utána kijöve az õ testvére kinek veres fonál vala kezén; és
   nevezé nevét Zerákhnak.
     __________________________________________________________________

  Chapter 39

   ^1 József pedig aláviteték Égyiptomba és megvevé õt az Ismáelitáktól,
   kik õt oda vitték vala, egy égyiptomi ember Pótifár, a Faraó fõembere,
   a testõrök fõhadnagya.

   ^2 És az Úr Józseffel vala, és szerencsés ember vala és az õ égyiptomi
   urának házában vala.

   ^3 Látá pedig az õ ura, hogy az Úr van õ vele, és hogy valamit
   cselekszik, az Úr mindent szerencséssé tesz az õ kezében:

   ^4 Kedvessé lõn azért József az õ ura elõtt, és szolgál vala néki; és
   háza felvigyázójává tevé, és mindenét, a mije vala, kezére bízá.

   ^5 És lõn az idõtõl fogva, hogy házának és a mije volt, mindenének
   gondviselõjévé tevé, megáldá az Úr az égyiptomi embernek házát
   Józsefért; és az Úr áldása vala mindenen, a mije csak volt a házban és
   a mezõn.

   ^6 Mindent azért valamije vala József kezére bíza; és semmire sem vala
   gondja mellette, hanem ha az ételre, melyet megeszik vala. József pedig
   szép termetû és szép arczú vala.

   ^7 És lõn ezek után, hogy az õ urának felesége Józsefre veté szemeit,
   és monda: Hálj velem.

   ^8 Õ azonban vonakodék s monda az õ ura feleségének: Ímé az én uramnak
   én mellettem semmi gondja nincs az õ háza dolgaira, és a mije van,
   mindenét az én kezemre bízá.

   ^9 Senki sincs nálamnál nagyobb az õ házában; és tõlem semmit sem
   tiltott meg, hanem csak téged, mivelhogy te felesége vagy; hogy
   követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot és [hogyan] vétkezném az
   Isten ellen?

   ^10 És lõn, hogy az asszony mindennap azt mondogatá Józsefnek, de õ nem
   hallgata reá, hogy vele háljon és vele egyesüljön.

   ^11 Lõn azért egy napon, hogy valami dolgát végezni a házba beméne, és
   a háznép közûl senki sem vala ott benn a házban,

   ^12 És megragadá õt ruhájánál fogva, mondván: Hálj velem. Õ pedig ott
   hagyá ruháját az [asszony] kezében és elfuta és kiméne.

   ^13 És mikor látja vala az [asszony], hogy az a maga ruháját az õ
   kezében hagyta, és kifutott:

   ^14 Összehívá a háznépet és szóla hozzájuk, mondván: Lássátok, héber
   embert hozott hozzánk, hogy megcsúfoljon bennünket. Bejött hozzám, hogy
   velem háljon, s én fenszóval kiálték.

   ^15 És lõn, a mint hallja vala, hogy fenszóval kezdék kiáltani, ruháját
   nálam hagyá és elfuta és kiméne.

   ^16 Megtartá azért az õ ruháját magánál, míg az õ ura haza jöve.

   ^17 S ilyen szókkal szóla hozzá, mondván: Bejöve hozzám a héber szolga,
   a kit ide hoztál, hogy szégyent hozzon reám.

   ^18 És mikor fenszóval kezdtem kiáltani, ruháját nálam hagyá és kifuta.

   ^19 És lõn, a mint hallja az õ ura az õ feleségének beszédeit, melyeket
   néki beszélt, mondván: Ilyesmiket tett velem a te szolgád; haragra
   gerjede.

   ^20 Vevé azért Józsefet az õ ura és veté õt a tömlöczbe, melyben a
   király foglyai valának fogva, és ott vala a tömlöczben.

   ^21 De az Úr Józseffel vala, és kiterjeszté reá az õ kegyelmességét és
   kedvessé tevé õt a tömlöcztartó elõtt.

   ^22 És a tömlöcztartó mind azokat a foglyokat, kik a tömlöczben
   valának, József kezébe adá, úgyhogy a mi ott történik vala, minden õ
   általa történék.

   ^23 És semmi gondja nem vala a tömlöcztartónak azokra, a melyek keze
   alatt valának, mivelhogy az Úr vala [Józseffel], és valamit cselekeszik
   vala, az Úr szerencséssé teszi vala.
     __________________________________________________________________

  Chapter 40

   ^1 És lõn ezekután, hogy az égyiptomi király pohárnoka és sütõmestere
   vétkezének az õ urok ellen, az égyiptomi király ellen.

   ^2 Megharaguvék azért a Faraó az õ két fõemberére, a fõpohárnokra, és a
   fõsütõmesterre.

   ^3 És fogságba vetteté azokat a testõrök fõhadnagyának házában levõ
   tömlöczbe, arra a helyre, ahol fogva vala József.

   ^4 A testõrök fõhadnagya pedig Józsefet rendelé melléjük és szolgála
   nékik. És jó ideig valának fogságban.

   ^5 És az égyiptomi király pohárnoka és sütõmestere, a kik a tömlöczben
   fogva valának, látának álmot mindketten; mindegyik külön álmot, azon
   egy éjjel, mindegyik az õ álmának értelme szerint.

   ^6 És beméne hozzájok József reggel, látá, hogy ímé bánkódnak vala.

   ^7 És megkérdé a Faraó fõembereit, a kik az õ ura házánál vele együtt
   fogva valának, mondván: Miért oly komor ma a ti orczátok?

   ^8 És mondának néki: Álmot láttunk és nincsen a ki megfejtse azt. És
   monda nékik József: A megfejtés nem Isten dolga-é? mondjátok el,
   kérlek, nékem.

   ^9 Elbeszélé azért a fõpohárnok az õ álmát Józsefnek, és monda néki:
   Álmomban ímé egy szõlõtõ vala elõttem;

   ^10 És a szõlõtõn három szál vesszõ vala, s alighogy bimbózék,
   virágozék, és gerézdjei megérlelék a szõlõszemeket.

   ^11 A Faraó pohara pedig az én kezemben vala, és én vevém a
   szõlõszemeket és facsarám a Faraó poharába, és adom vala a poharat a
   Faraó kezébe.

   ^12 És monda néki József: Ez annak a megfejtése: a három vesszõszál,
   három nap.

   ^13 Harmadnap múlva a Faraó felmagasztalja a te fejedet, és
   visszahelyez téged hivatalodba, és adod a Faraó kezébe az õ poharát, az
   elébbi tiszted szerint, mikor az õ pohárnokja valál.

   ^14 Csakhogy azután megemlékezzél rólam, mikor néked jól lesz dolgod,
   és cselekedjél, kérlek, irgalmasságot velem, emlékezzél meg rólam a
   Faraó elõtt és szabadíts meg engem e házból.

   ^15 Mert lopva hoztak el engem a héberek földérõl, és itt sem
   cselekedtem semmit, hogy a tömlöczbe vessenek.

   ^16 És látá a fõsütõmester, hogy jól magyaráz vala és monda Józsefnek:
   Álmodtam én is, hogy ímé három kosár kalács vala fejemen.

   ^17 A felsõ kosárban pedig valának a Faraónak mindenféle süteményei, és
   a madarak eszik vala azokat a kosárból, az én fejemrõl.

   ^18 És felele József és monda: Ez annak a magyarázatja: a három kosár,
   három nap.

   ^19 Harmadnap múlva fejedet véteti a Faraó és fára akasztat fel téged,
   és a madarak leeszik rólad húsodat.

   ^20 S lõn harmadnapon a Faraó születése napja, és vendégséget szerze
   minden õ szolgáinak, s akkor a fõpohárnokot és a fõsütõmestert is
   fölvevé szolgái közé.

   ^21 És a fõpohárnokot visszahelyezé pohárnokságába, és nyújtotta a
   poharat a Faraó kezébe.

   ^22 A fõsütõmestert pedig felakasztatá; a miképen magyarázta vala nékik
   József.

   ^23 És nem emlékezék meg a fõpohárnok Józsefrõl, hanem elfelejtkezék
   róla.
     __________________________________________________________________

  Chapter 41

   ^1 Lõn pedig két esztendõ múlván, hogy a Faraó álmot láta, s ímé áll
   vala a folyóvíz mellett.

   ^2 És ímé a folyóvízbõl hét szép és kövér tehén jõ vala ki, és legel
   vala a nádasban.

   ^3 S ímé azok után más hét tehén jõ vala ki a folyóvízbõl, rútak és
   ösztövérek, és oda állanak vala ama tehenek mellé a folyóvíz partján.

   ^4 És elnyelék a rút és ösztövér tehenek a hét szép és kövér tehenet;
   és felserkene a Faraó.

   ^5 És elaluvék és másodszor is álmot láta, és ímé hét gabonafej
   nevekedik vala egy száron, mind teljes és szép.

   ^6 És ímé azok után hét vékony s keleti széltõl kiszáradt gabonafej
   nevekedik vala.

   ^7 És elnyelék a vékony gabonafejek a hét kövér és teljes gabonafejet.
   És felserkene a Faraó, és ímé álom [vala.]

   ^8 Reggelre kelvén, nyugtalankodék lelkében, elkülde azért és
   egybehívatá Égyiptom minden jövendõmondóját, és minden bölcsét és
   elbeszélé nékik a Faraó az õ álmát, de senki sem vala, ki azokat
   megmagyarázta volna a Faraónak.

   ^9 Szóla azért a fõpohárnok a Faraónak, mondván: Az én bûneimrõl
   emlékezem e napon.

   ^10 A Faraó megharagudt vala az õ szolgáira, és fogságba vettetett vala
   engem a testõrök fõhadnagyának házába, engem és a fõsütõmestert.

   ^11 És álmot látánk egy éjjel, én is, az is; mindegyikünk a maga
   álmának értelme szerint álmoda.

   ^12 És [vala] velünk ott egy héber ifjú, a testõrök fõhadnagyának
   szolgája; elbeszéltük vala néki, és õ megfejté nékünk a mi álmainkat;
   mindegyikünknek az õ álma szerint fejté meg.

   ^13 És lõn, hogy a miképen megfejté nékünk, úgy lõn: engem
   visszahelyeze hívatalomba, amazt pedig felakasztatá.

   ^14 Elkülde azért a Faraó és hívatá Józsefet, és hamarsággal kihozák õt
   a tömlöczbõl, és megborotválkozék, ruhát válta és a Faraóhoz méne.

   ^15 És monda a Faraó Józsefnek: Álmot láttam és nincs a ki
   megmagyarázza azt: Én pedig azt hallottam rólad beszélni, hogy ha
   meghallod az álmot, meg is magyarázod azt.

   ^16 És felele József a Faraónak, mondván: Nem én, Isten jelenti meg, a
   mi a Faraónak javára van.

   ^17 Monda azért a Faraó Józsefnek: Álmomban ímé állok vala a folyóvíz
   partján.

   ^18 És ímé a folyóvízbõl hét kövér és szép tehén jõ vala ki, és legel
   vala a nádasban.

   ^19 S ímé azok után más hét tehén jõ vala ki, nagyon ösztövérek, rútak
   és hitványak; egész Égyiptom földén nem láttam azokhoz hitványságra
   hasonlókat.

   ^20 És elnyelék az ösztövér és rút tehenek, az elébbi hét kövér
   tehenet.

   ^21 És azok gyomrukban valának, de nem tetszik vala meg, hogy
   gyomrukban volnának, mert külsejök oly rút vala, mint az elõtt. És
   felserkenék.

   ^22 És láttam álmomban, és ímé hét gabonafej nevekedik vala egy száron,
   mind teljes és szép.

   ^23 És ímé hét összeaszott, vékony, keleti széltõl kiszáradt gabonafej
   nevekedik vala azok után,

   ^24 És elnyelék a vékony gabonafejek a hét szép gabonafejet. És
   elmondám az írástudóknak, de senki sincs, a ki megmagyarázza nékem.

   ^25 És monda József a Faraónak: A Faraó álma egy és ugyanaz; a mit
   Isten cselekedni akar, azt jelentette meg a Faraónak.

   ^26 A hét szép tehén, hét esztendõ, a hét szép gabonafej az is hét
   esztendõ; az álom egy és ugyanaz.

   ^27 A hét ösztövér és rút tehén pedig, melyek amazok után jöttek ki, az
   is hét esztendõ, és a hét vékony, keleti széltõl kiszáradt gabonafej,
   az az éhségnek hét esztendeje.

   ^28 Ez az a mit mondék a Faraónak, [hogy] a mit Isten cselekedni akar,
   megmutatta a Faraónak.

   ^29 Ímé hét esztendõ jõ, [és] nagy bõség lesz egész Égyiptomban.

   ^30 Azok után pedig következik az éhség hét esztendeje, s minden
   bõséget elfelejtenek Égyiptom földén, és megemészti az éhség a földet.

   ^31 És nem ismerszik meg az elébbi bõség e földön az utána következõ
   éhség miatt, mert igen nagy lesz.

   ^32 Hogy pedig a Faraó álma kettõs, kétszeres vala, [onnan van], mert
   Istennél elvégezett dolog ez, és siet az Isten azt véghez vinni.

   ^33 Most azért szemeljen ki a Faraó egy értelmes és bölcs férfit, és
   tegye Égyiptom földén gondviselõvé.

   ^34 Cselekedje [ezt a] Faraó és rendeljen tiszttartókat az országnak,
   és szedjen ötödöt Égyiptom földén a hét bõ esztendõben.

   ^35 És takarítsák be a következõ jó esztendõk minden termését, és
   gyûjtsenek gabonát a Faraó keze alá, élelmûl a városokban, és tartsák
   meg,

   ^36 És legyen az élelem tartalékban az ország számára az éhség hét
   esztendejére, melyek elkövetkeznek Égyiptom földére, hogy el ne vesszen
   e föld az éhség miatt.

   ^37 És tetszék e beszéd a Faraónak és minden õ szolgáinak.

   ^38 Monda azért a Faraó az õ szolgáinak: Találhatnánk-é ehhez hasonló
   férfit, a kiben az Isten lelke van?

   ^39 És monda a Faraó Józsefnek: Mivelhogy Isten mind ezeket néked
   jelentette meg, nincs hozzád fogható értelmes és bölcs ember.

   ^40 Te légy az én házamon fõgondviselõ, és minden népem a te szavadra
   hallgasson, csak a királyiszék tesz engem nálad nagyobbá.

   ^41 Monda továbbá a Faraó Józsefnek: Ímé fejedelemmé tettelek az egész
   Égyiptom földén.

   ^42 És levevé a Faraó a maga gyûrûjét kezérõl, és adá azt József
   kezére; és felöltözteté õt drága gyolcs ruhába, és aranylánczot tõn az
   õ nyakába.

   ^43 És meghordoztatá õt az õ második szekerén, és kiáltják vala õ
   elõtte: Térdet hajtsatok! Így tevé õt [fejedelemmé] az egész Égyiptom
   földén.

   ^44 És monda a Faraó Józsefnek: Én vagyok a Faraó; de te nálad nélkül
   senki se kezét, se lábát fel ne emelhesse egész Égyiptom földén.

   ^45 És nevezé a Faraó József nevét Czafenát-Pahneákhnak, és adá néki
   feleségûl Aszenáthot, Potiferának On papjának leányát. És kiméne József
   Égyiptom földére.

   ^46 József pedig harmincz esztendõs vala, mikor a Faraó elõtt, az
   égyiptomi király elõtt álla. Kiméne tehát József a Faraó elõl, és
   bejárá az egész Égyiptom földét.

   ^47 És a föld a hét bõ esztendõ alatt tele marokkal ontá a termést.

   ^48 És összegyûjté a hét esztendõnek minden eleségét, mely vala
   Égyiptom földén, és a városokba takarítá az élelmet, [minden] városba a
   körülte levõ határ élelmét takarítá be.

   ^49 És felhalmozá József a gabonát, mint a tenger fövénye, igen sokat,
   annyira, hogy megszûntek azt számba venni, mivelhogy száma nem [vala].

   ^50 Józsefnek pedig születék két fia az éhség esztendejének eljötte
   elõtt, kiket szûle néki Aszenáth, Potiferának az On papjának leánya.

   ^51 És nevezé József az elsõszülöttnek nevét Manassénak: mert
   [úgymond], elfelejteté én velem Isten minden én veszõdségemet, és az én
   atyámnak egész házát.

   ^52 A másodiknak nevét pedig nevezé Efraimnak: mivel, [úgymond],
   megszaporított engem Isten az én nyomorúságomnak földén.

   ^53 Eltele tehát a bõség hét esztendeje, a mely vala Égyiptomnak
   földén.

   ^54 És elkezdõdék az éhség hét esztendeje, mint megmondotta vala
   József; és lõn éhség minden országban; de Égyiptom földén mindenütt
   vala kenyér.

   ^55 [De] megéhezék egész Égyiptom földe is, és kenyérért kiált vala a
   nép a Faraóhoz. - Monda pedig a Faraó mind az Égyiptombelieknek:
   Menjetek Józsefhez, [és] a mit mond néktek, azt míveljétek.

   ^56 És az éhség mind az egész földön vala. Akkor mind megnyitá József a
   [gabonás házakat], és árulja vala az Égyiptombelieknek; mert
   nagyobbodik vala az éhség Égyiptom földén.

   ^57 És mind az egész föld Égyiptomba megy vala Józsefhez gabonát venni;
   mert nagy vala az éhség az egész földön.
     __________________________________________________________________

  Chapter 42

   ^1 És látá Jákób, hogy van gabona Égyiptomban és monda Jákób az õ
   fiainak: Mit néztek egymásra?

   ^2 És monda: Ímé hallom hogy Égyiptomban van gabona; menjetek le oda,
   és vegyetek onnan nékünk gabonát, hogy éljünk és ne haljunk meg.

   ^3 Leméne azért Józsefnek tíz bátyja Égyiptomba gabonát venni.

   ^4 De Benjámint a József öcscsét nem bocsátá el Jákób az õ bátyjaival;
   mert mondá: Netalán veszedelem érhetné.

   ^5 Elmenének tehát Izráel fiai gabonát venni az oda menõkkel együtt,
   mert éhség vala Kanaán földén.

   ^6 József pedig az ország kormányzója vala, és õ árulja vala a gabonát
   a föld minden népének. Eljutának azért a József bátyjai, és arczczal a
   földre borúlának õ elõtte.

   ^7 Amint meglátá József az õ bátyjait, megismeré õket, de idegennek
   mutatá magát hozzájok, és kemény beszédekkel szóla nékik, mondván:
   Honnan jöttetek? Azok pedig mondának: Kanaán földérõl jöttünk eleséget
   venni.

   ^8 Megismeré pedig József az õ bátyjait, de azok nem ismerék meg õt.

   ^9 És megemlékezék József az álmokról, a melyeket azok felõl álmodott
   vala. És monda nékik: Kémek vagytok ti, kik azért jöttetek, hogy az
   ország védetlen részeit meglássátok.

   ^10 És mondának néki: Nem uram, hanem eleséget venni jöttek a te
   szolgáid.

   ^11 Mi mindnyájan egy ember fiai vagyunk: igaz emberek vagyunk. [Soha]
   nem voltak kémek a te szolgáid.

   ^12 Ismét monda: Nem úgy van, hanem azért jöttetek, hogy az ország
   védetlen részeit meglássátok.

   ^13 [Amazok] mondának: Mi, te szolgáid, tizenketten vagyunk testvérek,
   egy embernek fiai, Kanaán földén; és ímé legkisebbikünk most atyánknál
   van, egyikünk pedig nincsen meg.

   ^14 József pedig monda nékik: Úgy van a mint néktek mondám: kémek
   vagytok.

   ^15 Ezzel lesztek próbára téve: Úgy éljen a Faraó, hogy ki nem mentek
   innen, míg ide nem jõ a ti legkisebbik atyátokfia.

   ^16 Küldjetek el közûletek egyet, hogy hozza ide testvérteket; ti pedig
   fogva lesztek. Így lesz próbára téve beszédetek, hogy igaz járatban
   vagytok-é vagy nem? Úgy éljen a Faraó, hogy ti kémek vagytok.

   ^17 Annakokáért fogságban tartá õket harmadnapig.

   ^18 Harmadnap pedig monda nékik József: Ezt cselekedjétek, hogy
   éljetek; az Istent én is félem.

   ^19 Ha igaz emberek vagytok, maradjon fogva egyik testvéretek a ti
   tömlöczötökben, ti pedig menjetek el, vigyetek gabonát házaitok
   szükségére.

   ^20 Legkisebbik atyátokfiát pedig hozzátok én hozzám, akkor igazolva
   lesznek beszédeitek és nem haltok meg. És aképen cselekedének.

   ^21 És mondának egymásnak: Bizony vétkeztünk mi a mi atyánkfia ellen, a
   kinek láttuk lelki szorongását, mikor nékünk könyörög vala, de nem
   hallgattunk reá; azért következett reánk ez a nyomorúság.

   ^22 Rúben pedig felele nékik, mondván: Avagy nem mondtam-é néktek, hogy
   ne vétkezzetek a gyermek ellen, de ti nem hallgattatok reám. És ímé
   vérét is keresik rajtunk!

   ^23 És nem tudják vala õk, hogy József érti õket, mert tolmács vala
   közöttük.

   ^24 És elfordula tõlök és síra: Azután hozzájok fordula és szóla nékik,
   és visszatartá közûlök Simeont, és szemök láttára megkötözteté õt.

   ^25 És parancsola József, hogy töltsék meg edényeiket gabonával, és
   tegyék vissza pénzöket mindeniknek az õ zsákjába, és hogy adjanak nékik
   enni valót az útra; és így cselekedének velök.

   ^26 És felveték gabonájokat szamaraikra és elmenének onnan.

   ^27 És egyik kioldá zsákját, hogy abrakot adjon szamarának a szálláson
   és meglátá az õ pénzét, hogy ímé zsákja szájában van az.

   ^28 És monda az õ atyjafiainak: Visszatették az én pénzemet, és ímé
   zsákomban van. Akkor megrettene szívök, és remegve mondának egymásnak:
   Micsoda ez, a mit Isten cselekedett velünk?

   ^29 És eljutának atyjokhoz Jákóbhoz Kanaán földére és mindazt
   elbeszélék néki a mi velök történt vala, mondván:

   ^30 Az a férfiú, annak a földnek ura, keményen szóla nékünk, és úgy
   bánt velünk, mintha az országot kémleltük volna.

   ^31 És mondánk néki: Igaz emberek vagyunk, [soha] nem voltunk mi kémek.

   ^32 Tizenketten vagyunk atyafiak, a mi atyánknak fiai, egyikünk nincs
   meg, legkisebbikünk pedig most atyánkkal [van] Kanaán földén.

   ^33 És monda nékünk az a férfiú, annak a földnek ura: Errõl ismerem
   meg, hogy igaz emberek vagytok: egyik atyátokfiát hagyjátok nálam, a
   házaitok szükségére valót vigyétek, és menjetek el;

   ^34 És hozzátok hozzám a ti legkisebbik atyátokfiát, akkor megtudom,
   hogy nem vagytok kémek, hanem igaz emberek; akkor visszaadom néktek a
   ti atyátokfiát, és ebben az országban kereskedhettek.

   ^35 És lõn a mint zsákjaikat kiüresíték, ímé az õ csomó pénze
   mindeniknek zsákjában vala. A mint látták az õ csomó pénzeiket õk és az
   õ atyjok, megfélemlének.

   ^36 És monda nékik az õ atyjok Jákób: Megfosztotok engem gyermekeimtõl;
   József nincsen, Simeon sincsen. Benjámint is elviszitek? mindez engem
   ér!

   ^37 Akkor szóla Rúben az õ atyjának, mondván: az én két fiamat öld meg,
   ha meg nem hozom õt néked. Bízd az én kezemre õt, és én visszahozom
   néked.

   ^38 Az pedig monda: Nem megy le [oda] az én fiam ti veletek, mert az õ
   bátyja megholt és õ maga maradt meg; ha veszedelem érné õt az úton, a
   melyen elmentek, õsz fejemet búba borítva bocsátanátok le a koporsóba.
     __________________________________________________________________

  Chapter 43

   ^1 Az éhség pedig elhatalmazott vala az országon.

   ^2 És lõn mikor fogytán vala az eleség, melyet Égyiptomból hoztak vala,
   monda nékik az õ atyjok: Menjetek el ismét, vegyetek nékünk egy kevés
   eleséget.

   ^3 És felele néki Júda, mondván: Erõsen fogadkozék az a férfiú,
   mondván: Színem elé ne kerûljetek, ha veletek nem lesz a ti atyátokfia.

   ^4 Ha azért elbocsátod velünk a mi öcsénket, elmegyünk, és veszünk
   néked eleséget;

   ^5 Ha pedig el nem bocsátod, nem megyünk, mert az a férfiú megmondá
   nékünk: Színem elé ne kerûljetek, ha a ti atyátokfia veletek nem lesz.

   ^6 És monda Izráel: Miért cselekedtetek gonoszul velem, hogy
   megmondtátok annak a férfiúnak, hogy még van egy öcsétek?

   ^7 Azok pedig mondának: Nagyon tudakozódék az a férfiú felõlünk és
   nemzetségünk felõl, mondván: Él-é még atyátok? van-é még testvéretek?
   És mi kérdéseihez képest feleltünk néki. Avagy tudhattuk-é mi, hogy azt
   mondja: Hozzátok ide a ti atyátokfiát?

   ^8 És monda Júda Izráelnek, az õ atyjának: Bocsásd el azt a fiút én
   velem, és mi azonnal felkelünk és elmegyünk, hogy éljünk és meg ne
   haljunk se mi, se te, se a mi gyermekeink.

   ^9 Én leszek kezes érette, az én kezembõl kérd elõ. Ha vissza nem hozom
   õt hozzád, és elõdbe nem állítom õt, mind éltig bûnös legyek elõtted.

   ^10 Bizony ha nem késlekedünk vala, ez ideig már kétszer is
   megjöhettünk volna.

   ^11 És monda nékik Izráel az õ atyjok: Ha csakugyan így [kell lenni,]
   akkor ezt cselekedjétek: Vegyetek e föld válogatott gyümölcseibõl a ti
   edényeitekbe, és vigyetek ajándékot annak a férfiúnak; egy kevés
   balzsamot, egy kevés mézet, fûszerszámokat, mirhát, diót, mandulát.

   ^12 Pénzt pedig két annyit vigyetek magatokkal, sõt a mely pénzt
   meghoztatok a ti zsákjaitok szájában, azt is vigyétek vissza
   magatokkal, talán tévedés ez.

   ^13 Öcséteket is vegyétek, keljetek fel és menjetek vissza ahhoz a
   férfiúhoz.

   ^14 A mindenható Isten pedig engedje, hogy kedvet találjatok annál a
   férfiúnál, és bocsássa vissza ti veletek a másik atyátokfiát, és
   Benjámint. Én pedig ha megfosztottnak kell lennem, hadd legyek
   megfosztva.

   ^15 Vevék azért a férfiak azt az ajándékot, és vevének kétannyi pénzt
   az õ kezökbe, és Benjámint, és felkelének és alámenének Égyiptomba, és
   megállának József elõtt.

   ^16 A mint meglátá József õ velök Benjámint, monda az õ háza
   gondviselõjének: Vidd be azokat az embereket a házba, és ölj barmot, s
   készítsd el, mert velem ebédelnek ez emberek [ma] délben.

   ^17 És az a férfiú aképen cselekedék, amint József parancsolta vala, és
   bevivé az a férfiú azokat az embereket a József házába.

   ^18 És megfélemlének azok az emberek, a miért bevivék õket a József
   házába, és mondának: A pénzért hozattatánk ide be, mely elõször a mi
   zsákjainkba tétetett volt, hogy reánk rohanjon, megtámadjon és minket
   rabszolgákká tegyen a mi szamarainkkal együtt.

   ^19 És járulának József házának gondviselõjéhez, és szólának néki a ház
   ajtajában.

   ^20 És mondának: Kérünk uram! Ennekelõtte alájöttünk vala eleséget
   venni.

   ^21 És lõn mikor éjjeli szállásra jutánk és kioldjuk vala a mi
   zsákjainkat: ímé mindenikünknek pénze az õ zsákjának szájában vala,
   tulajdon pénzünk teljes mértéke szerint; és visszahoztuk azt magunkkal.

   ^22 De más pénzt is hoztunk le magunkkal eleséget venni; nem tudjuk ki
   tette a mi pénzünket zsákjainkba.

   ^23 És monda: Legyetek békén, ne féljetek; a ti Istentek és a ti
   atyátok Istene adta néktek azt a kincset zsákjaitokba; pénzetek az én
   kezemhez jutott. És kihozá hozzájok Simeont.

   ^24 Bevivé azután a férfiú azokat az embereket a József házába, és
   vizet hozata, és megmosák lábaikat, és abrakot is ada az õ
   szamaraiknak.

   ^25 Õk pedig elkészíték az ajándékot mire József délben megjöve; mert
   megértették vala, hogy ott ebédelnek.

   ^26 Mikor József haza jöve, bevivék néki az ajándékot, mely kezökben
   vala, a házba, és leborulának elõtte a földig.

   ^27 És kérdezõsködék egészségök felõl, s monda: Egészségben van-é a ti
   vén atyátok, a kirõl nékem szóltatok? él-é még?

   ^28 Azok pedig mondának: Egészségben van a te szolgád, a mi atyánk, még
   él. És meghajták magokat és leborulának.

   ^29 És felemelé szemeit és látá Benjámint az õ atyjafiát, az õ anyjának
   fiát, és monda: Ez-é a ti legkisebbik atyátokfia, a ki felõl nékem
   szóltatok vala? És [ismét] monda: Az Isten légyen hozzád kegyelmes,
   fiam!

   ^30 Akkor elsiete onnan József, mert felgerjede szíve az õ öcscse
   iránt, és erõlteti vala a sírás; beméne azért szobájába, és ott síra.

   ^31 Azután megmosá orczáját, és kiméne, és megtartóztatá magát, és
   monda: Hozzatok enni valót.

   ^32 És elhozák néki külön, azoknak is külön, és az Égyiptombelieknek
   is, kik vele esznek vala, külön: Mert nem ehettek az Égyiptombeliek
   együtt a héberekkel, mert utálatos az az Égyiptombeliek elõtt.

   ^33 Leûlének azért õ elõtte, az elsõszülött az õ elsõszülöttsége
   szerint, és a fiatalabb az õ fiatalsága szerint. És az emberek
   álmélkodva nézének egymásra.

   ^34 Õ pedig részt juttata azoknak maga elõl és a Benjámin része
   ötszörte nagyobb vala mindnyájok részénél. És ivának és megittasodának
   õ nála.
     __________________________________________________________________

  Chapter 44

   ^1 Azután parancsola [József] az õ háza gondviselõjének, mondván:
   Töltsd meg ez embereknek zsákjait eleséggel a mennyit elvihetnek; és
   mindeniknek pénzét tedd zsákja szájába.

   ^2 Az én poharamat pedig, az ezüst poharat, tedd a legkisebbik
   zsákjának szájába gabonájának árával együtt. És az József beszéde
   szerint cselekedék, a mint beszélt vala.

   ^3 Reggel virradatkor, elbocsáttatának azok az emberek, szamaraikkal
   együtt.

   ^4 Kimenének a városból, de nem messze haladhatának, a mikor monda
   József az õ háza gondviselõjének: Kelj fel, siess utánuk azoknak az
   embereknek és ha eléred õket, mondd nékik: Miért fizettetek gonoszszal
   a jó helyébe?

   ^5 Avagy nem abból iszik-é az én uram? és abból szokott jövendölni!
   Gonoszul cselekedtétek, a mit cselekedtetek!

   ^6 És utóléré õket, és ilyen szavakkal szóla nékik.

   ^7 Azok pedig mondának néki: Miért szól az én uram ilyen szavakkal?
   Távol legyen szolgáidtól, hogy ilyen dolgot cselekedjenek.

   ^8 Ímé a pénzt, melyet zsákjaink szájában találtunk vala, meghoztuk
   néked Kanaán földérõl; hogy loptunk volna hát urad házából ezüstöt vagy
   aranyat?

   ^9 Akinél megtaláltatik a te szolgáid közûl, haljon meg az; sõt mi is
   szolgái leszünk uramnak.

   ^10 És monda: Mostan is legyen beszédetek szerint: a kinél
   megtaláltatik, [az] légyen nékem szolgám, ti pedig mentek legyetek.

   ^11 És sietének és leraká kiki az õ zsákját a földre, és kioldá kiki az
   õ zsákját.

   ^12 És keresgéle; a legnagyobbikon kezdé s a legkissebbiken végezé, és
   megtalálá a poharat a Benjámin zsákjában.

   ^13 Azok pedig meghasogaták ruhájokat, és kiki megterhelé a maga
   szamarát, és visszatérének a városba.

   ^14 És beméne Júda és az õ atyjafiai a József házába, ki még ott vala,
   és földre esének elõtte.

   ^15 És monda nékik József: Mi dolog ez a mit cselekedtetek? Avagy nem
   tudjátok-é hogy az ilyen magamféle ember jövendölni tud?

   ^16 És monda Júda: Mit mondhatunk az én uramnak? Mit szóljunk és mivel
   igazoljuk magunkat? Az Isten büntetése utólérte szolgáidat. Ímé mi az
   én uram szolgái vagyunk, mind mi, mind az, a kinek kezében a pohár
   találtatott.

   ^17 Õ pedig monda: Távol legyen tõlem, hogy azt cselekedjem: az a kinek
   kezében találtatott a pohár, az legyen nékem szolgám, ti pedig
   békességgel menjetek el a ti atyátokhoz.

   ^18 De Júda hozzá járula és monda: Kérlek, uram, hadd szólhasson egy
   szót uram fülébe a te szolgád, és ne gerjedjen fel haragod a te szolgád
   ellen; mert hasonló vagy te a Faraóhoz.

   ^19 Az én uram kérdezte vala az õ szolgáit, mondván: Van-é atyátok,
   vagy testvéretek?

   ^20 Akkor mi azt felelénk az én uramnak: Van egy vén atyánk, és egy kis
   gyermek, a ki az õ vénségében lett; és ennek bátyja megholt, és csak õ
   maga maradt az õ anyjától, és az õ atyja szereti õt.

   ^21 És azt mondád a te szolgáidnak: Hozzátok én hozzám azt, hogy
   szemeimet reá vessem.

   ^22 És mondánk az én uramnak: Nem hagyhatja el az a fiú az õ atyját;
   mert ha elhagyja atyját, meghal [az].

   ^23 És ezt mondád a te szolgáidnak: Ha a ti legkisebbik atyátokfia el
   nem jõ veletek, színem elé se kerûljetek többé.

   ^24 Mikor azért felmenénk a te szolgádhoz, az én atyámhoz és tudtul
   adjuk vala néki az én uramnak beszédét;

   ^25 És monda a mi atyánk: Menjetek vissza, és vegyetek nékünk [egy
   ]kevés eleséget.

   ^26 És mondánk: Nem mehetünk le; ha a mi legkisebbik atyánkfia velünk
   lesz, akkor lemegyünk; mert nem mehetünk ama férfiú színe elé, ha a mi
   legkisebbik atyánkfia velünk nem lesz.

   ^27 És monda a te szolgád, az én atyám, nékünk: Ti tudjátok hogy az én
   feleségem nékem csak két [fiat] szûlt.

   ^28 Az egyik kiméne tõlem, és azt mondom vala: bizonyára [fenevad]
   szaggatta széllyel és attól fogva nem láttam õt.

   ^29 Ha ezt is elviszitek szemeim elõl, s veszedelem találja érni, akkor
   az én õsz fejemet keserûségtõl borítva bocsátjátok alá a koporsóba.

   ^30 Ha tehát most visszamenéndek a te szolgádhoz, az én atyámhoz, és e
   fiú nem lesz velünk, mivelhogy annak lelke ennek lelkéhez van nõve,

   ^31 Ha meglátja, hogy nincs meg a gyermek, meghal s akkor a te
   szolgáid, a te szolgádnak, a mi atyánknak õsz fejét búba borítva
   bocsátják alá a koporsóba.

   ^32 Mivel a te szolgád e fiúért az õ atyjánál kezes lett, mondván: Ha
   vissza nem hozom õt hozzád, mind éltig bûnös legyek az én atyám elõtt.

   ^33 Hadd maradjon azért e gyermek helyébe a te szolgád, az én uramnak
   szolgájáúl; e gyermek pedig menjen fel az õ bátyjaival.

   ^34 Mert mimódon mehetnék én fel atyámhoz, ha e gyermek velem nem
   lenne, a nélkül, hogy ne lássam a nyomorúságot, mely atyámat érné?
     __________________________________________________________________

  Chapter 45

   ^1 És nem tartóztathatá magát tovább József mindazok elõtt, kik
   körûlötte állának és felkiálta: Vezessetek ki minden embert mellõlem.
   És nem marada senki nála, mikor megismerteté magát József az õ
   atyjafiaival.

   ^2 És hangos sírásra fakada, úgy hogy meghallák az Égyiptombeliek, és
   meghallá a Faraó háznépe is.

   ^3 És monda József az õ atyjafiainak: Én vagyok József, él-e még az én
   atyám? És nem felelhetének néki az õ atyjafiai, mert megrettentek vala
   tõle.

   ^4 Monda azért József az õ atyjafiainak: Jõjjetek közelebb hozzám! És
   közelebb menének. Akkor monda: Én [vagyok] József, a ti testvéretek,
   kit eladtatok vala Égyiptomba.

   ^5 És most ne bánkódjatok, és ne bosszankodjatok azon, hogy engem ide
   eladtatok; mert a ti megmaradástokért küldött el engem Isten ti
   elõttetek.

   ^6 Mert immár két esztendeje, hogy éhség van e földön, de még öt
   esztendõ van hátra, melyben sem szántás, sem aratás nem lesz.

   ^7 Az Isten küldött el engem ti elõttetek, hogy míveljem a ti
   megmaradásotokat e földön, és hogy megmenthesselek titeket nagy
   szabadítással.

   ^8 Nem ti küldöttetek azért engem ide, hanem az Isten, ki engem a Faraó
   atyjává tett, és egész házának urává, és Égyiptom egész földének
   fejedelmévé.

   ^9 Siessetek és menjetek fel atyámhoz, és mondjátok néki: Ezt mondja a
   te fiad József: Az Isten engem egész Égyiptomnak urává tett, jõjj le én
   hozzám, ne késsél.

   ^10 És Gósen földén lakozol, és én hozzám közel leszesz, mind te, mind
   fiaid, mind fiaidnak fiai, juhaid, barmaid, és mindened, a mid van.

   ^11 És eltartalak ott téged, mert még öt esztendei éhség lesz, hogy
   tönkre ne juss te, és házadnépe, és semmi, a mid van.

   ^12 És ímé a ti szemeitek látják, és az én atyámfiának Benjáminnak
   szemei, hogy az én szám szól hozzátok.

   ^13 Beszéljétek hát el atyámnak minden én dicsõségemet Égyiptomban, és
   mindazt, a mit láttatok. És siessetek s hozzátok ide az én atyámat.

   ^14 És nyakába borúla az õ öccsének Benjáminnak és síra; Benjámin is
   síra az õ nyakán.

   ^15 És megcsókolá mind az õ testvéreit és síra õ rajtok; azután
   beszédbe ereszkedének vele az õ testvérei.

   ^16 És eljuta a hír a Faraó házába is, mondván: Eljöttek a József
   atyjafiai; és tetszék e dolog mind a Faraónak, mind az õ szolgáinak.

   ^17 És monda a Faraó Józsefnek: Mondd meg a te atyádfiainak: Ezt
   cselekedjétek: Terheljétek meg a ti barmaitokat, és eredjetek, menjetek
   el Kanaán földére;

   ^18 És vegyétek fel atyátokat és házatok népét, és jõjjetek hozzám; és
   én néktek adom Égyiptom földének javát, hogy éljétek e földnek zsírját.

   ^19 Ez is parancsolatúl legyen néked: Ezt míveljétek, vigyetek
   magatokkal Égyiptom földérõl szekereket gyermekeitek és feleségeitek
   számára, és vegyétek fel atyátokat és jõjjetek.

   ^20 A ti házi eszközeitekre pedig ne tekintsetek sóhajtva; mert egész
   Égyiptom földének a legjava a tiétek.

   ^21 És aképen cselekedének Izráel fiai; és ada nékik József szekereket
   a Faraó parancsolatja szerint; és enni valót is ada nékik az útra.

   ^22 Valamennyien valának, mindegyiknek ada egy-egy öltözõ ruhát:
   Benjáminnak pedig ada háromszáz ezüst pénzt és öt öltözõ ruhát.

   ^23 Atyjának pedig külde ilyenképen: tíz szamarat égyiptomi javakkal
   terhelve, és tíz nõstény szamarat gabonával, kenyérrel és egyéb
   élelemmel terhelve, az õ atyjának az útra.

   ^24 És elbocsátá az õ testvéreit, és elmenének, és monda nékik: Ne
   háborogjatok az úton.

   ^25 Feljövének azért Égyiptomból: és eljutának Kanaán földére az õ
   atyjokhoz, Jákóbhoz.

   ^26 És mikor tudtára adák, mondván: József még él, és hogy uralkodik
   egész Égyiptom földén; az õ szíve elalélt, mert nem hisz vala nékik.

   ^27 Elbeszélék azért néki József minden beszédét, a melyeket velök
   beszélt vala, és látá a szekereket is, a melyeket József küldött vala,
   hogy õt elvigyék; akkor fölélede az õ atyjoknak, Jákóbnak lelke.

   ^28 És monda Izráel: Elég nékem, hogy József az én fiam még él:
   lemegyek hát, hogy meglássam õt minekelõtte meghalok.
     __________________________________________________________________

  Chapter 46

   ^1 Elindula azért Izráel minden hozzá tartozóival és méne Beérsebába;
   és áldozék áldozatokat az õ atyja Izsák Istenének.

   ^2 És szóla Isten Izráelnek éjjeli látomásban, és monda: Jákób, Jákób.
   Õ pedig monda: Ímhol vagyok.

   ^3 És monda: Én vagyok az Isten, a te atyádnak Istene: Ne félj lemenni
   Égyiptomba: mert nagy néppé teszlek ott téged.

   ^4 Én lemegyek veled Égyiptomba, és én bizonynyal fel is hozlak; és
   József fogja bé a te szemeidet.

   ^5 Felkerekedék azért Jákób Beérsebából, és elvivék Izráel fiai Jákóbot
   az õ atyjokat, és gyermekeiket és feleségeiket a szekereken, melyeket a
   Faraó küldött vala érette.

   ^6 És elvivék nyájaikat és szerzeményeiket, melyeket Kanaán földén
   szereztek vala, és jutának Égyiptomba Jákób és minden vele levõ magva.

   ^7 Az õ fiait és fiainak fiait, az õ leányait, és fiainak leányait és
   minden vele levõ magvát elvivé magával Égyiptomba.

   ^8 Ezek pedig az Izráel fiainak nevei, kik bementek Égyiptomba: Jákób
   és az õ fiai: Jákóbnak elsõszülötte Rúben.

   ^9 Rúben fiai pedig: Khánokh, Pallu, Kheczrón, Khármi.

   ^10 Simeon fiai pedig: Jemúel, Jámin, Ohad, Jákhin, Czóhár és Saul a
   kanaáni asszonynak fia.

   ^11 Lévi fiai pedig: Gerson, Kehát, Mérári.

   ^12 Júda fiai pedig: Hér, Ónán, Séla, Perecz, Zerákh; de megholt vala
   Hér és Ónán a Kanaán földén. Perecznek fiai pedig: Kheczrón és Khámul.

   ^13 Izsakhár fiai pedig: Thóla, Puvah, Jób és Simrón.

   ^14 Zebulon fiai pedig: Szered, Élon, Jákhleél.

   ^15 Ezek Lea fiai, a kiket szûlt vala Jákóbnak Mésopotámiában, Dínával
   az õ leányával együtt. Fiainak és leányainak összes száma:
   harminczhárom lélek.

   ^16 Gád fiai pedig: Czifjon, Khaggi, Súni, Eczbón, Héri, Aródi és
   Areéli.

   ^17 Áser fiai pedig: Jimnáh, Jisváh, Jisvi, Beriha és Szerakh az õ
   húgok; Berihának fiai pedig: Khéber és Málkhiel.

   ^18 Ezek Zilpa fiai, kit Lábán adott vala Leának az õ leányának; és õ
   szûlé ezt a tizenhat lelket Jákóbnak.

   ^19 Rákhelnek, Jákób feleségének fiai: József és Benjámin.

   ^20 És születének Józsefnek Égyiptom földén Manasse és Efráim, a kiket
   Asznáth, Potiferának, On papjának leánya szûlt néki.

   ^21 Benjámin fiai pedig: Bela, Bekher, Asbél, Géra, Nahamán, Ekhi, Rós,
   Muppim, Khuppim és Ard.

   ^22 Ezek Rákhel fiai, kik születtek Jákóbnak, mindössze tizennégy
   lélek.

   ^23 Dán fia pedig: Khusim.

   ^24 Nafthali fiai pedig: Jakhczeél, Gúni, Jéczer és Sillém.

   ^25 Ezek Bilha fiai, kit adott vala Lábán Rákhelnek az õ leányának; és
   ezeket szûlte Jákóbnak, mindössze hét lelket.

   ^26 Valamennyi Jákóbbal Égyiptomba jött lélek, kik az õ ágyékából
   származtak, a Jákób fiainak feleségeit nem számítva, mindössze
   hatvanhat lélek.

   ^27 József fiai pedig, kik Égyiptomban születtek, két lélek. Jákób
   egész házanépe, mely Égyiptomba ment vala, hetven lélek.

   ^28 Júdát pedig elküldé maga elõtt Józsefhez, hogy útmutatója legyen
   Gósen felé. És eljutának Gósen földére.

   ^29 És befogata József az õ szekerébe, és eleibe méne Izráelnek az õ
   atyjának Gósenbe; s a mint maga elõtt látá, nyakába borula, és síra az
   õ nyakán sok ideig.

   ^30 És monda Izráel Józsefnek: Immár örömest meghalok, minekutána
   láttam a te orczádat, hogy még élsz.

   ^31 József pedig monda az õ testvéreinek, és az õ atyja házanépének:
   Felmegyek és tudtára adom a Faraónak, és ezt mondom néki: Az én
   testvéreim és atyám háznépe, kik Kanaán földén valának, eljöttek én
   hozzám.

   ^32 Azok az emberek pedig juhpásztorok, mert baromtartó nép valának, és
   juhaikat, barmaikat, és mindenöket valamijök van, elhozták.

   ^33 S ha majd a Faraó hivat titeket és azt kérdi: Mi a ti életmódotok?

   ^34 Azt mondjátok: Baromtartó emberek voltak a te szolgáid
   gyermekségünktõl fogva mind ez ideig, mi is, mint a mi atyáink, hogy
   lakhassatok Gósen földén; mert minden juhpásztor utálatos az
   Égyiptombeliek elõtt.
     __________________________________________________________________

  Chapter 47

   ^1 Elméne azért József és tudtára adá a Faraónak, és monda: Az én atyám
   és atyámfiai, juhaikkal, barmaikkal és mindenökkel valamijök volt, ide
   jöttek Kanaán földérõl; és most Gósen földén vannak.

   ^2 És võn ötöt az õ testvérei közûl, és állítá õket a Faraó elé.

   ^3 És monda a Faraó a [József] testvéreinek: Mi a ti életmódotok? És
   mondának a Faraónak: Juhpásztorok a te szolgáid, mi is, mint a mi
   atyáink.

   ^4 És mondának a Faraónak: Azért jöttünk, hogy e földön tartózkodjunk,
   mert a te szolgáid barmainak nincs legelõje, mivelhogy elhatalmazott az
   éhség Kanaán földén: hadd lakjanak azért most a te szolgáid Gósen
   földén.

   ^5 És szóla a Faraó Józsefnek, mondván: A te atyád és a te atyádfiai
   jöttek te hozzád.

   ^6 Égyiptom földe ímé elõtted van; e föld legjobb részében telepítsd le
   a te atyádat és atyádfiait, lakozzanak a Gósen földén: ha pedig tudod,
   hogy vannak közöttök arra termett emberek, tedd azokat az én barmaim
   gondviselõivé.

   ^7 Bevivé József Jákóbot is az õ atyját, és állítá õt a Faraó elé. És
   köszönté Jákób a Faraót.

   ^8 És monda a Faraó Jákóbnak: Hány esztendõs vagy?

   ^9 Monda pedig Jákób a Faraónak: Az én bujdosásom esztendeinek napjai
   száz harmincz esztendõ; kevesek és nyomorúságosak voltak az én életem
   esztendeinek napjai, és nem érték el az én atyáim élete esztendeinek
   napjait, a meddig õk bujdostak.

   ^10 És megáldá Jákób a Faraót, és kiméne a Faraó elõl.

   ^11 Megtelepíté tehát József az õ atyját és atyjafiait, és ada nékik
   birtokot Égyiptom földén, annak a földnek legjobb részében a Rameszesz
   földén; a mint megparancsolta vala a Faraó.

   ^12 És ellátja vala József az õ atyját és atyjafiait, és az õ atyjának
   egész házanépét kenyérrel, gyermekeik számához képest.

   ^13 És kenyér nem vala az egész föld kerekségén, mert igen nagy vala az
   éhség, és elalélt vala Égyiptom földe, és a Kanaán földe az éhség
   miatt.

   ^14 József pedig mind összeszedé a pénzt, a mi találtatik vala
   Égyiptomnak és Kanaánnak földén a gabonáért, a melyet azok vesznek
   vala; és bévivé József a pénzt a Faraó házába.

   ^15 És mikor elfogyott a pénz Égyiptom földérõl is, Kanaán földérõl is,
   egész Égyiptom Józsefhez méne, mondván: Adj nékünk kenyeret, miért
   haljunk meg szemed láttára, azért hogy nincs pénz?

   ^16 És monda József: Hozzátok ide barmaitokat, és adok néktek a ti
   barmaitokért, ha nincs pénz.

   ^17 És elvivék barmaikat Józsefhez, és ada nékik József kenyeret
   lovakért, juhokért, ökrökért és szamarakért: és eltartá õket abban az
   esztendõben kenyérrel az õ barmaik összeségéért.

   ^18 Mikor pedig elmúlék az esztendõ, menének hozzá a második
   esztendõben, és mondának néki: Nem titkolhatjuk el uramtól, hogy bizony
   elfogyott a pénz, és a barom-nyájak mind uramnál vannak, a mint látja
   az én uram semmi sem maradt, csak testünk és földünk.

   ^19 Miért veszszünk el szemed láttára mind magunk, mind földünk? végy
   meg minket és földünket kenyéren, és mi és a mi földünk szolgái leszünk
   a Faraónak; csak adj magot, hogy éljünk s ne haljunk meg, és a föld ne
   pusztuljon el.

   ^20 Megvevé azért József egész Égyiptom földét a Faraó részére, mert az
   Égyiptombeliek mind eladák az õ földjöket, mivelhogy erõt vett vala
   rajtok az éhség. És a föld a Faraóé lõn.

   ^21 A népet pedig egyik városból a másikba telepíté Égyiptom egyik
   határszélétõl másik széléig.

   ^22 Csak a papok földét nem vevé meg, mert a papoknak szabott részök
   vala a Faraótól és abból a szabott részbõl élnek vala, a mit nékik a
   Faraó ád vala; annak okáért, nem adák el az õ földjöket.

   ^23 És monda József a népnek: Ímé megvettelek titeket a mai napon, és a
   ti földeteket a Faraónak. Ímhol számotokra a mag, vessétek be a földet.

   ^24 És takaráskor adjatok a Faraónak egy ötödrészt; négy rész pedig
   legyen a tiétek, a mezõ bevetésére és éléstekre, mind magatoknak, mind
   házatok népének, és gyermekeiteknek eledelül.

   ^25 És mondának: Életünket megtartottad; hadd találjunk kegyelmet uram
   szemei elõtt, és szolgái leszünk a Faraónak.

   ^26 És törvénynyé tevé azt József mind e mai napig Égyiptom földén,
   hogy a Faraóé az ötödrész, csak a papok földe, egyedûl az nem volt a
   Faraóé.

   ^27 Lakozék azért Izráel Égyiptom földében a Gósen földén, és ott
   megöröködének, s megszaporodának és megsokasodának felette igen.

   ^28 Jákób pedig tizenhét esztendeig él vala Égyiptom földén, és Jákób
   élete esztendeinek napjai száz negyvenhét esztendõ.

   ^29 És elközelgetének Izráel halálának napjai, és hívatá az õ fiát
   Józsefet, s monda néki: Ha én te elõtted kedves vagyok, kérlek tedd a
   kezedet tomporom alá, és légy hozzám szeretettel és hûséggel: Kérlek ne
   temess el engem Égyiptomban.

   ^30 Midõn elaluszom az én atyáimmal, vígy ki engem Égyiptomból és
   temess el az õ sírjokba. És monda: Én a te beszéded szerint cselekszem.

   ^31 És monda: Esküdjél meg nékem! és megesküvék néki. És leborula
   Izráel az ágy fejére.
     __________________________________________________________________

  Chapter 48

   ^1 És lõn ezek után, megmondák Józsefnek: Ímé a te atyád beteg; és
   elvivé magával az õ két fiát Manassét és Efraimot.

   ^2 És tudtára adák Jákóbnak, mondván: Ímé a te fiad József hozzád jõ;
   és összeszedé erejét Izráel, s felüle az ágyon.

   ^3 És monda Jákób Józsefnek: A mindenható Isten megjelenék nékem
   Lúzban, a Kanaán földén, és megálda engem.

   ^4 És monda nékem: Ímé én megszaporítlak és megsokasítlak és népek
   sokaságává teszlek téged, s ezt a földet te utánnad a te magodnak adom
   örök birtokul.

   ^5 Most tehát a te két fiad, a kik néked Égyiptom földén annakelõtte
   születtek, hogy én hozzád jöttem vala Égyiptomba, az enyéim; Efraim és
   Manasse, akár csak Rúben és Simeon, az enyéim lesznek.

   ^6 Ama szülötteid pedig, kiket õ utánok nemzettél, tiéid lésznek, és az
   õ bátyjaik nevérõl neveztessenek az õ örökségökben.

   ^7 Mert mikor Mésopotámiából jövék, meghala mellettem Rákhel Kanaán
   földén az úton, mikor még egy dûlõföldre valék Efratától, és eltemetém
   õt ott az Efratába (azaz Bethlehembe) vezetõ úton.

   ^8 És meglátá Izráel a József fiait és monda: Kicsodák ezek?

   ^9 József pedig monda az õ atyjának: Az én fiaim, kiket Isten itt adott
   nékem. És monda: Hozd ide õket hozzám, hadd áldjam meg.

   ^10 Mert Izráelnek szemei meghomályosodának a vénség miatt, [és] nem
   láthat vala. Közel vivé tehát õket hozzá, õ pedig megcsókolgatá és
   megölelgeté õket.

   ^11 És monda Izráel Józsefnek: Nem gondoltam, hogy orczádat
   megláthassam, és íme az Isten megengedte látnom magodat is.

   ^12 Akkor kivevé József azokat az õ a[tyjának] térdei közül, és
   leborula arczczal a földre.

   ^13 És fogá József mindkettejöket, Efraimot jobbkezével Izráel balkeze
   felõl; Manassét pedig balkezével Izráelnek jobbkeze felõl és közel vivé
   õket hozzá.

   ^14 Izráel pedig kinyujtá az õ jobbkezét és rátevé Efraim fejére, pedig
   õ a kisebbik vala, az õ balkezét pedig Manasse fejére. Tudva tevé így
   kezeit, mert az elsõszülött Manasse vala.

   ^15 És megáldá Józsefet s monda: Az Isten, a kinek elõtte jártak az én
   atyáim Ábrahám és Izsák; az Isten a ki gondomat viselte, a mióta
   vagyok, mind e napig:

   ^16 Amaz Angyal, ki megszabadított engem minden gonosztól, áldja meg e
   gyermekeket, és viseljék az én nevemet és az én atyáimnak Ábrahámnak és
   Izsáknak nevét, és mint a halak szaporodjanak e földön.

   ^17 Látván pedig József, hogy az õ atyja jobbkezét Efraim fejére tevé,
   nem tetszék néki, és megfogá atyja kezét, hogy Efraim fejérõl Manasse
   fejére tegye át.

   ^18 És monda József az õ atyjának: Nem úgy atyám; mert ez az
   elsõszülött, ennek fejére tedd jobb kezedet.

   ^19 Nem akará pedig az atyja és monda: Tudom fiam, tudom, õ is néppé
   lesz, õ is megnevekedik; de az õ öccse nálánál inkább megnevekedik, és
   az õ magja népek sokaságává lesz.

   ^20 És megáldá õket azon a napon, mondván: Ha áld, téged említsen
   Izráel, mondván: Az Isten téged olyanná tégyen mint Efraimot s
   Manassét. És Efraimot eleibe tevé Manassénak.

   ^21 És mondá Izráel Józsefnek: Ímé én meghalok, de az Isten veletek
   lesz és vissza visz titeket a ti atyáitok földére.

   ^22 Én pedig adok néked egy osztályrészt a te atyádfiainak része
   felett, melyet az Emoreustól vettem fegyveremmel és kézívemmel.
     __________________________________________________________________

  Chapter 49

   ^1 És szólítá Jákób az õ fiait, és monda: Gyûljetek egybe, hadd
   jelentsem meg néktek, a mi rátok következik a messze jövõben.

   ^2 Gyûljetek össze s hallgassatok Jákóbnak fiai! hallgassatok Izráelre,
   a ti atyátokra.

   ^3 Rúben, te elsõszülöttem, erõm, tehetségem zsengéje, elsõ a
   méltóságban, elsõ a hatalomban.

   ^4 Állhatatlan, mint a víz, nem leszesz elsõ, mivel atyád ágyába léptél
   fel: akkor megfertõztetted! Nyoszolyámba lépett õ.

   ^5 Simeon és Lévi atyafiak, erõszak eszközei az õ fegyverök.

   ^6 Tanácsukban ne légyen részes lelkem, gyûlésükkel ne egyesûljön
   dicsõségem, mert haragjokban férfit öltek, s kedvök telve inát szegték
   az ökörnek.

   ^7 Átkozott haragjok, mert erõszakos, és dühök, mivel kegyetlen;
   eloszlatom õket Jákóbban, és elszélesztem Izráelben.

   ^8 Júda! téged magasztalnak atyádfiai, kezed ellenségeidnek nyakán lesz
   s meghajolnak elõtted atyáidnak fiai.

   ^9 Oroszlánkölyök Júda; zsákmányt ejtvén, felmentél, fiam! Lehevert,
   lenyúgodott, mint a hím oroszlán, és mint nõstény oroszlán; ki veri õt
   fel?

   ^10 Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot, sem a vezéri pálcza térdei
   közûl; míg eljõ Siló, és a népek néki engednek.

   ^11 Szõlõtõhöz köti szamarát, és nemes venyigéhez szamara vemhét,
   ruháját borban mossa, felöltõjét a szõlõ vérében.

   ^12 Bortól veresek szemei, tejtõl fehérek fogai.

   ^13 Zebulon a tenger partjáig lakozik, azaz a hajók kikötõjéig s
   határának széle Czídonig ér.

   ^14 Izsakhár erõs csontú szamár, a karámok közt heverész.

   ^15 S látja, hogy jó a nyugalom és hogy a föld mily kies: teher alá
   hajtja hátát, s robotoló szolgává lesz.

   ^16 Dán ítéli az õ népét, mint Izráel akármelyik nemzetsége.

   ^17 Dán kígyó lesz az úton, szarvaskígyó az ösvényen, mely a ló körmébe
   harap, hogy lovagja hanyatt esik.

   ^18 Szabadításodra várok Uram!

   ^19 Gád! had háborgatja; majd õ hág annak sarkába.

   ^20 Ásernek kenyere kövér, királyi csemegét szolgáltat.

   ^21 Nafthali, gyorslábú szarvas, az õ beszéde kedves.

   ^22 Termékeny fa József, termõ ág a forrás mellett, ágazata meghaladja
   a kõfalat.

   ^23 Keserítik, lövöldözik és üldözik a nyilazók:

   ^24 De mereven marad kézíve, feszülten keze karjai, Jákób Hatalmasának
   kezétõl, onnan, Izráel pásztorától, kõsziklájától.

   ^25 Atyád Istenétõl, a ki segéljen; a mindenhatótól, a ki megáldjon, az
   ég áldásaival, onnan felülrõl, a mélység áldásaival, mely alant terül,
   az emlõk és anyaméh áldásaival.

   ^26 Atyád áldásai meghaladják az õs hegyek áldásait, az örök halmok
   kiességeit. Szálljanak József fejére, a testvérek közûl
   kiválasztatottnak koponyájára.

   ^27 Benjámin ragadozó farkas: reggel ragadományt eszik, este pedig
   zsákmányt oszt.

   ^28 Mind ezek Izráel nemzetségei, tizenketten, és ez az a mit mondott
   nékik az õ atyjok, mikor õket megáldá; mindeniket tulajdon áldásával
   áldá meg.

   ^29 És parancsola nékik és monda: Én az én népemhez takaríttatom,
   temessetek engem az én atyáimhoz, ama barlangba, mely a Khitteus Efron
   mezején van.

   ^30 Abba a barlangba, mely Kanaán földén Mamré átellenében Makpelahnak
   mezején van, melyet megvett Ábrahám a mezõvel együtt a Khitteus
   Efrontól, temetésre való örökségül.

   ^31 Oda temették el Ábrahámot és Sárát az õ feleségét; oda temették
   Izsákot és Rebekát az õ feleségét; s oda temettem el Leát is.

   ^32 Szerzemény e mezõ és a barlang, mely abban van, a Khéth fiaitól.

   ^33 És elvégezé Jákób a mit fiainak parancsolt és fölszedé lábait az
   ágyra, és kimúlék és az õ népéhez takaríttaték.
     __________________________________________________________________

  Chapter 50

   ^1 József pedig az õ atyja orczájára borúla és siránkozék felette és
   csókolgatá õt.

   ^2 És megparancsolá József az õ szolgáinak, az orvosoknak, hogy
   balzsamozzák be az õ atyját; és bebalzsamozák az orvosok Izráelt.

   ^3 Mikor negyven nap eltelék, mert akkorra telnek be a bebalzsamozás
   napjai, siraták õt az Égyiptombeliek hetven napig.

   ^4 És elmúlának az õ siratásának napjai, és szóla József a Faraó
   házanépéhez, mondván: Ha kedves vagyok elõttetek, szóljatok kérlek a
   Faraónak, mondván:

   ^5 Az én atyám engem megesketett, mondván: Ímé én meghalok; az én
   síromba, melyet Kanaán földén ástam magamnak, oda temess el engem. Most
   hát kérlek, hadd menjek el, és temessem el az én atyámat, azután
   visszatérek.

   ^6 És monda a Faraó: Eredj el és temesd el a te atyádat, a mint
   megesketett téged.

   ^7 Elméne azért József, hogy az õ atyját eltemesse, és vele együtt
   felmenének mind a Faraó szolgái, az õ házának vénei és Égyiptom
   földének minden vénei.

   ^8 Józsefnek is egész háznépe; és az õ bátyjai, és az õ atyjának
   háznépe; csak gyermekeiket, juhaikat és barmaikat hagyták a Gósen
   földén.

   ^9 Felmenének annakfelette õ vele szekerek is és lovagok, úgy hogy igen
   nagy sereg vala.

   ^10 Mikor eljutának Atád szérûjéhez, mely a Jordánon túl van, nagy és
   keserves sírással sírának ott. József pedig hét napig gyászolá az õ
   atyját.

   ^11 És láták az ország lakosai, a Kanaán népe azt a gyászt Atád
   szérûjénél, és mondának: Keserves gyásza ez az Égyiptombelieknek. Azért
   nevezék azt a helyet Ábel Miczrajimnak, mely a Jordánon túl van.

   ^12 Aképen cselekedének azért [Jákóbbal] az õ fiai, a miképen
   megparancsolta vala nékik.

   ^13 Elvivék ugyanis õt az õ fiai Kanaán földére és eltemeték õt a
   Makpelah mezõnek barlangjába, melyet vett vala Ábrahám a mezõvel együtt
   temetésre való örökségnek a Khitteus Efrontól Mamrénak átellenében.

   ^14 És visszatére József Égyiptomba, õ, és az õ atyjafiai, és mind
   azok, kik vele fölmentek vala az õ atyjának temetésére, minekutána
   eltemette az õ atyját.

   ^15 A mint láták József bátyjai, hogy az õ atyjok meghalt, ezt mondják
   vala: Hátha gyûlölni fog minket József, és visszaadja nékünk mindazt a
   gonoszt, a mit rajta elkövettünk.

   ^16 Izenetet küldének azért Józsefhez, mondván: A te atyád
   megparancsolta nékünk az õ holta elõtt, mondván:

   ^17 Így szóljatok Józsefhez: Kérünk téged, bocsásd meg a te
   atyádfiainak vétkét és bûnöket, mert gonoszul cselekedtek te ellened.
   Most azért bocsásd meg azoknak vétkét, a kik a te atyád Istenét
   szolgálják. József pedig sír vala, mikor ezt mondák néki.

   ^18 Járulának pedig õ hozzá az õ testvérei is, és leborúlának elõtte és
   mondának: Ímé mi a te szolgáid [vagyunk].

   ^19 József pedig monda: Ne féljetek: avagy Isten gyanánt [vagyok-é ]én?

   ^20 Ti gonoszt gondoltatok én ellenem, [de] Isten azt jóra gondolta
   [fordítani], hogy cselekedjék úgy a mint ma, hogy sok nép életét
   megtartsa.

   ^21 Most annakokáért ne féljetek: Eltartalak én titeket és a ti
   gyermekeiteket. És megvígasztalá õket és szívökre beszéle.

   ^22 József pedig Égyiptomban lakozék; mind õ, mind az õ atyjának
   házanépe. És éle József száz tíz esztendeig.

   ^23 És látá József Efraimtól harmad ízben való fiait. Manasse fiának
   Mákhirnak is születtek József térdén gyermekei.

   ^24 És monda József az õ testvéreinek: Én meghalok, de Isten bizonnyal
   meglátogat titeket és felvisz titeket e földrõl arra a földre, melyet
   esküvel ígért meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.

   ^25 És megesketé József Izráel fiait, mondván: Mikor az Isten titeket
   bizonnyal meglátogat, vigyétek fel innen az én tetemeimet magatokkal.

   ^26 És meghala József száz tíz esztendõs korában, és bebalzsamozák, és
   koporsóba tevék Égyiptomban.
     __________________________________________________________________

Exodus
     __________________________________________________________________

  Chapter 1

   ^1 Ezek pedig az Izráel fiainak nevei, a kik Jákóbbal Égyiptomba
   menének; kiki az õ házanépével méne:

   ^2 Rúben, Simeon, Lévi és Júda;

   ^3 Izsakhár, Zebulon és Benjámin;

   ^4 Dán és Nafthali, Gád és Áser.

   ^5 Mindazok a lelkek pedig, a kik Jákób ágyékából származtak vala,
   hetvenen valának. József pedig Égyiptomban vala.

   ^6 És meghala József és minden õ atyjafia és az az egész nemzedék.

   ^7 Izráel fiai pedig szaporák valának, szaporodának és sokasodának és
   igen-igen elhatalmazának, úgy hogy megtelék velök az ország.

   ^8 Azonközben új király támada Égyiptomban, a ki Józsefet nem ismerte
   vala.

   ^9 És monda az õ népének: Ímé az Izráel fiainak népe több, és
   hatalmasabb nálunknál.

   ^10 Nosza bánjunk okosan vele, hogy el ne sokasodjék és az ne legyen,
   hogy ha háború támad, õ is ellenségünkhöz adja magát és ellenünk
   harczoljon és az országból kimenjen.

   ^11 Rendelének azért föléjök robotmestereket, hogy nehéz munkákkal
   sanyargassák õket. És építe a Faraónak gabonatartó városokat, Pithomot
   és Ramszeszt.

   ^12 De minél inkább sanyargatják vala õt, annál inkább sokasodik és
   annál inkább terjeszkedik vala, s félnek vala az Izráel fiaitól.

   ^13 Pedig kegyetlenûl dolgoztaták az égyiptomiak az Izráel fiait.

   ^14 És kemény munkával keseríték életöket, sárcsinálással,
   téglavetéssel és mindenféle mezei munkával, minden munkájokkal,
   melyeket kegyetlenûl dolgoztatnak vala velök.

   ^15 És szóla Égyiptom királya a héber bábáknak, a kik közûl egyiknek
   Sifra, a másiknak Puá vala neve.

   ^16 És monda: Mikoron héber asszonyok körûl bábálkodtok, nézzetek a
   szûlõszékre: ha fiú az, azt öljétek meg, ha pedig leány az, hadd éljen.

   ^17 De a bábák félék az Istent és nem cselekedének úgy a mint Égyiptom
   királya parancsolta vala nékik, hanem életben hagyják vala a
   gyermekeket.

   ^18 Hívatá annakokáért Égyiptom királya a bábákat és monda nékik: Miért
   míveltétek azt, hogy életben hagytátok a gyermekeket?

   ^19 A bábák pedig mondának a Faraónak: Mert a héber asszonyok nem
   olyanok, mint az Égyiptombeliek: mert azok élet-erõsek; minekelõtte a
   bába hozzájok eljutna, már szûlnek.

   ^20 Annakokáért jól tõn Isten a bábákkal, a nép pedig sokasodék és igen
   elhatalmazék.

   ^21 És lõn, hogy mivel a bábák félék az Istent: megépíté az õ házukat.

   ^22 Parancsola azért a Faraó minden õ népének, mondván: Minden fiút, a
   ki születik, vessetek a folyóvízbe, a leányt pedig hagyjátok mind
   életben.
     __________________________________________________________________

  Chapter 2

   ^1 És elméne egy Lévi nemzetségébõl való férfiú és Lévi-leányt võn
   feleségûl.

   ^2 És fogada méhében az asszony és fiat szûle; és látá, hogy szép az és
   rejtegeté három hónapig.

   ^3 De mikor tovább nem rejtegetheté, szerze annak egy
   gyékény-ládácskát, és bekené azt gyantával és szurokkal s belétevé a
   gyermeket és letevé a folyóvíz szélén a sás közé.

   ^4 Az õ nénje pedig megáll vala távolról, hogy megtudja: mi történik
   vele?

   ^5 És aláméne a Faraó leánya, hogy megfürödjék a folyóvízben,
   szolgálóleányai pedig járkálnak vala a víz partján. És meglátá a
   ládácskát a sás között s elküldé az õ szolgálóleányát és kihozatá azt.

   ^6 És kinyitá és látá a gyermeket; és ímé egy síró fiú. És könyörûle
   rajta és monda: A héberek gyermekei közûl való ez.

   ^7 Az õ nénje pedig monda a Faraó leányának: Elmenjek-é s hívjak-é egy
   szoptatós asszonyt a héber asszonyok közûl, hogy szoptassa néked a
   gyermeket?

   ^8 És a Faraó leánya monda néki: Eredj el. Elméne azért a leányzó, és
   elhívá a gyermek anyját.

   ^9 És monda néki a Faraó leánya: Vidd el ezt a gyermeket és szoptasd
   fel nékem, és én megadom a te jutalmadat. És vevé az asszony a
   gyermeket és szoptatá azt.

   ^10 És felnevekedék a gyermek, és vivé õt a Faraó leányához, és fia
   gyanánt lõn annak, és nevezé nevét Mózesnek, és mondá: Mert a vízbõl
   húztam ki õt.

   ^11 Lõn pedig azokban a napokban, mikor Mózes felnevekedék, kiméne az õ
   atyjafiaihoz és látá az õ nehéz munkájokat s látá, hogy egy
   Égyiptombeli férfi üt vala egy héber férfit az õ atyjafiai közûl.

   ^12 Mikor ide-oda tekinte és látá hogy senki sincs, agyonüté az
   Égyiptombelit és elrejté azt a homokba.

   ^13 Másnap is kiméne és ímé két héber férfi veszekedik vala. És monda
   annak a ki bûnös vala: Miért vered a te atyádfiát?

   ^14 Az pedig monda: Kicsoda tett téged fõ emberré és bíróvá mi rajtunk?
   Talán engem is meg akarsz ölni, mint megöléd az égyiptomit? Mózes pedig
   megfélemlék és monda: Bizony kitudódott a dolog.

   ^15 A Faraó is meghallá azt a dolgot és Mózest halálra keresteti vala:
   de elfuta Mózes a Faraó elõl és lakozék Midián földén; leûle pedig
   [egy] kútnál.

   ^16 Midián papjának pedig hét leánya vala, és oda menének és [vizet]
   húzának és tele merék a válúkat, hogy megitassák atyjoknak juhait.

   ^17 A pásztorok is oda menének és elûzék õket. Mózes pedig felkele és
   segítséggel lõn nékik és megitatá juhaikat.

   ^18 Mikor atyjokhoz Réhuelhez menének, monda ez: Mi az oka, hogy ma
   ilyen hamar megjöttetek?

   ^19 Õk pedig mondának: Egy égyiptombeli férfi oltalmaza minket a
   pásztorok ellen, annakfelette [vizet] is húzott nékünk, és megitatta a
   juhokat.

   ^20 S monda leányainak: És hol van õ? miért hagytátok ott azt a férfit?
   hívjátok el, hogy egyék kenyeret.

   ^21 És tetszék Mózesnek, hogy ott maradjon e férfiúnál, és ez feleségül
   adá Mózesnek az õ leányát, Czipporát.

   ^22 És fiat szûle ez és nevezé nevét Gersomnak, mert mondá: Jövevény
   voltam az idegen földön.

   ^23 És lõn ama hosszú idõ alatt, meghala az Égyiptom királya, Izráel
   fiai pedig fohászkodnak vala a szolgaság miatt, és kiáltnak vala és
   feljuta a szolgaság miatt való kiáltásuk Istenhez.

   ^24 És meghallá Isten az õ fohászkodásukat és megemlékezék Isten az
   Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségérõl.

   ^25 És megtekinté Isten az Izráel fiait és gondja vala rájok Istennek.
     __________________________________________________________________

  Chapter 3

   ^1 Mózes pedig õrzi vala az õ ipának, Jethrónak a Midián papjának
   juhait és hajtá a juhokat a pusztán túl és juta az Isten hegyéhez,
   Hórebhez.

   ^2 És megjelenék néki az Úr angyala tûznek lángjában egy csipkebokor
   közepébõl, és látá, hogy ímé a csipkebokor ég vala; de a csipkebokor
   meg nem emésztetik vala.

   ^3 S monda Mózes: Oda megyek, hogy lássam e nagy csudát, miért nem ég
   el a csipkebokor.

   ^4 És látá az Úr, hogy oda méne megnézni, és szólítá õt Isten a
   csipkebokorból, mondván: Mózes, Mózes. Ez pedig monda: Ímhol vagyok.

   ^5 És monda: Ne jõjj ide közel, oldd le a te saruidat lábaidról; mert a
   hely, a melyen állasz, szent föld.

   ^6 És monda: Én vagyok a te atyádnak Istene, Ábrahámnak Istene,
   Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene. Mózes pedig elrejté az õ orczáját,
   mert fél vala az Istenre tekinteni.

   ^7 Az Úr pedig monda: Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, a mely
   Égyiptomban vagyon és meghallottam az õ sanyargatóik miatt való
   kiáltásukat; sõt ismerem szenvedéseit.

   ^8 Le is szállok, hogy megszabadítsam õt az Égyiptombeliek kezébõl és
   felvigyem õt arról a földrõl, jó és tágas földre, téjjel és mézzel
   folyó földre, a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok,
   Khivveusok és Jebuzeusok lakóhelyére.

   ^9 Mivel hát ímé feljutott hozzám az Izráel fiainak kiáltása és láttam
   is a nyomorgatást, a melylyel nyomorgatják õket az Égyiptombeliek:

   ^10 Most azért eredj, elküldelek téged a Faraóhoz és hozd ki az én
   népemet, az Izráel fiait Égyiptomból.

   ^11 Mózes pedig monda az Istennek: Kicsoda vagyok én, hogy elmenjek a
   Faraóhoz és kihozzam az Izráel fiait Égyiptomból?

   ^12 És felele: Én veled lészek! és ez lesz a jele, hogy én küldöttelek
   téged, hogy mikor kihozod a népet Égyiptomból, ezen a hegyen fogtok
   szolgálni az Istennek.

   ^13 Mózes pedig monda az Istennek: Ímé én elmegyek az Izráel fiaihoz és
   ezt mondom nékik: A ti atyáitok Istene küldött engem ti hozzátok; ha
   azt mondják nékem: Mi a neve? mit mondjak nékik?

   ^14 És monda Isten Mózesnek: VAGYOK A KI VAGYOK. És monda: Így szólj az
   Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok.

   ^15 És ismét monda Isten Mózesnek: Így szólj az Izráel fiaihoz: Az Úr,
   a ti atyáitoknak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak
   Istene küldött engem ti hozzátok. Ez az én nevem mind örökké és ez az
   én emlékezetem nemzetségrõl nemzetségre.

   ^16 Menj el és gyûjtsd egybe az Izráel véneit és mondd ezt nékik: Az
   Úr, a ti atyáitok Istene, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene
   megjelent nékem, mondván: Megemlékeztem rólatok és arról a mit
   elkövettek rajtatok Égyiptomban.

   ^17 És mondám: Kiviszlek titeket az égyiptomi nyomorúságból a
   Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khivveusok és Jebuzeusok
   földére, téjjel és mézzel folyó földre.

   ^18 És ha hallgatnak szavadra, akkor elmégy te és az Izráel vénei
   Égyiptom királyához, s így szóltok néki: Az Úr, a héberek Istene
   megjelent nékünk; most azért hadd menjünk három napi útra a pusztába,
   hogy áldozzunk az Úrnak a mi Istenünknek.

   ^19 Én pedig tudom, hogy az égyiptomi király nem engedi meg néktek,
   hogy elmenjetek, még erõhatalomra sem.

   ^20 Kinyújtom azért az én kezemet és megverem Égyiptomot mindenféle
   csudáimmal, melyeket véghez viszek benne; így azután elbocsát titeket.

   ^21 És kedvessé tészem e népet az Égyiptombeliek elõtt, és lészen, hogy
   mikor kimentek, nem mentek üresen.

   ^22 Kérjen azért minden asszony az õ szomszédasszonyától és háza lakó
   asszonyától ezüst edényeket és arany edényeket és ruhákat; és rakjátok
   azokat fiaitokra és leányaitokra, s így foszszátok ki Égyiptomot.
     __________________________________________________________________

  Chapter 4

   ^1 Felele Mózes és monda: De õk nem hisznek nékem s nem hallgatnak
   szavamra, sõt azt mondják: nem jelent meg néked az Úr.

   ^2 Az Úr pedig monda néki: Mi az a kezedben? S õ monda: Vesszõ.

   ^3 Vesd azt - úgymond - a földre. És veté azt a földre és lõn kígyóvá;
   és Mózes elfutamodék elõle.

   ^4 Monda pedig az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet és fogd meg a farkát!
   És kinyújtá kezét és megragadá azt, és vesszõvé lõn az õ kezében.

   ^5 Hogy elhigyjék, hogy megjelent néked az Úr, az õ atyáik Istene,
   Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene.

   ^6 És ismét monda néki az Úr: Nosza dugd kebeledbe a kezed; és kebelébe
   dugá kezét és kihúzá: ímé az õ keze poklos vala, olyan mint a hó.

   ^7 És monda: Dugd vissza kebeledbe a kezed: és visszadugá kezét
   kebelébe és kivevé azt kebelébõl és ímé ismét olyanná lõn mint teste.

   ^8 És ha úgy lenne, hogy nem hisznek néked és nem hallgatnak az elsõ
   jel szavára, majd hisznek a második jel szavának.

   ^9 És ha úgy lenne, hogy ennek a két jelnek sem hisznek és nem
   hallgatnak szavadra: akkor meríts vizet a folyóvízbõl és öntsd a
   szárazra, és a víz, a mit a folyóvízbõl merítettél, vérré lesz a
   szárazon.

   ^10 És monda Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesenszóló
   sem tegnaptól, sem tegnap elõttõl fogva, sem azóta, hogy szólottál a te
   szolgáddal; mert én nehéz ajkú és nehéz nyelvû vagyok.

   ^11 Az Úr pedig monda néki: Ki adott szájat az embernek? Avagy ki tesz
   némává vagy siketté, vagy látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr?

   ^12 Most hát eredj és én lészek a te száddal, és megtanítlak téged
   arra, a mit beszélned kell.

   ^13 Õ pedig monda: Kérlek, Uram, csak küldd, a kit küldeni akarsz.

   ^14 És felgerjede az Úr haragja Mózes ellen és monda: Nemde atyádfia
   néked a Lévi nemzetségbõl való Áron? Tudom, hogy õ ékesenszóló és ímé õ
   ki is jõ elõdbe s mihelyt meglát, örvendezni fog az õ szívében.

   ^15 Beszélj azért vele, és add szájába a beszédeket, és én lészek a te
   száddal és az õ szájával és megtanítlak titeket arra, a mit
   cselekedjetek.

   ^16 És õ beszél majd helyetted a néphez és õ lesz néked száj gyanánt,
   te pedig leszesz néki Isten gyanánt.

   ^17 Ezt a vesszõt pedig vedd kezedbe, hogy véghez vidd vele ama
   jeleket.

   ^18 És méne Mózes és visszatére az õ ipához Jethróhoz és monda néki:
   Hadd menjek és térjek vissza az én atyámfiaihoz Égyiptomba, hogy
   meglássam, ha élnek-e még? És monda Jethró Mózesnek: Eredj el
   békességgel.

   ^19 Az Úr pedig monda Mózesnek Midiánban: Eredj, térj vissza
   Égyiptomba; mert meghaltak mindazok a férfiak, a kik téged halálra
   kerestek vala.

   ^20 És felvevé Mózes az õ feleségét és az õ fiait és felülteté õket a
   szamárra és visszatére Égyiptom földére. Az Isten vesszejét pedig
   kezébe vevé Mózes.

   ^21 És monda az Úr Mózesnek: Mikor elindulsz, hogy visszatérj
   Égyiptomba, meglásd, hogy mindazokat a csudákat véghez vidd a Faraó
   elõtt, melyeket kezedbe adtam; én pedig megkeményítem az õ szívét, és
   nem bocsátja el a népet.

   ^22 Ezt mondd azért a Faraónak: Így szólt az Úr: Elsõszülött fiam az
   Izráel.

   ^23 Ha azt mondom néked: Bocsásd el az én fiamat, hogy szolgáljon nékem
   és te vonakodol elbocsátani: ímé én megölöm a te elsõszülött fiadat.

   ^24 És lõn az úton, egy szálláson, eleibe álla az Úr és meg akarja vala
   õt ölni.

   ^25 De Czippora egy éles követ veve és lemetszé az õ fiának elõbõrét és
   lába elé veté mondván: Bizony, vérjegyesem vagy te nékem!

   ^26 És békét hagya néki. Akkor monda: Vérjegyes a körûlmetélkedésért.

   ^27 Áronnak pedig monda az Úr: Eredj Mózes eleibe a pusztába! És elméne
   és találkozék vele az Isten hegyénél és megcsókolá õt.

   ^28 Mózes pedig elbeszélé Áronnak az Úr mindama szavait, melyekkel õt
   elküldötte vala és mindazokat a jeleket, melyeket reá bízott vala.

   ^29 És méne Mózes és Áron és egybegyûjték Izráel fiainak minden véneit.

   ^30 És elmondá Áron mindazokat a beszédeket, melyeket mondott vala az
   Úr Mózesnek és megcselekedé a jeleket a nép szemei elõtt.

   ^31 És hitt a nép, és megértette, hogy meglátogatta az Úr Izráel fiait
   és megtekintette nyomorúságukat. És meghajták magokat és leborulának.
     __________________________________________________________________

  Chapter 5

   ^1 Annakutána pedig elmenének Mózes és Áron és mondának a Faraónak: Ezt
   mondá az Úr, Izráelnek Istene: Bocsásd el az én népemet, hogy ünnepet
   üljenek nékem a pusztában.

   ^2 A Faraó pedig mondá: Kicsoda az Úr, hogy szavára hallgassak, és
   elbocsássam Izráelt? Nem ismerem az Urat és nem is bocsátom el Izráelt.

   ^3 Õk pedig mondának: A héberek Istene megjelent nékünk; hadd mehessünk
   hát háromnapi útra a pusztába, hogy áldozhassunk az Úrnak a mi
   Istenünknek, hogy meg ne verjen minket döghalállal vagy fegyverrel.

   ^4 Égyiptom királya pedig monda nékik: Mózes és Áron! miért vonjátok el
   a népet az õ munkáitól? menjetek dolgotokra.

   ^5 Ezt is mondja vala a Faraó: Ímé a föld népe most sok, és ti
   elhagyatjátok velök az õ munkáikat.

   ^6 Parancsolá azért a Faraó azon a napon a nép sarczoltatóinak és
   felvigyázóinak, mondván:

   ^7 Ne adjatok többé polyvát a népnek a téglavetéshez mint ennekelõtte;
   hadd menjenek el õk magok és szedjenek magoknak polyvát.

   ^8 De a tégla számát, mennyit ennekelõtte csináltak, vessétek ki rájok;
   azt le ne szállítsátok, mert restek õk és azért kiáltoznak, mondván:
   Menjünk el, áldozzunk a mi Istenünknek.

   ^9 Nehezíttessék meg a szolgálat ezeken az embereken, hogy azzal legyen
   dolguk és ne hajtsanak hazug szóra.

   ^10 Kimenének azért a nép sarczoltatói és felvigyázói és ezt mondák a
   népnek mondván: Ezt mondja a Faraó: Nem adok néktek polyvát.

   ^11 Menjetek magatok, szedjetek magatoknak polyvát onnan, a hol
   találtok; mert semmi sem szállíttatik le szolgálatotokból.

   ^12 És elszélede a nép egész Égyiptom földén, hogy tarlót szedjen
   polyva helyett.

   ^13 A sarczoltatók pedig szorítják vala, mondván: Végezzétek el
   munkátokat, napjában a napi munkát, mint akkor, a mikor polyva volt.

   ^14 És verettetének az Izráel fiai közül való felvigyázók, a kiket a
   Faraó sarczoltatói rendeltek vala föléjök, mondván: Miért nem
   végeztétek el a rátok vetett téglaszámot sem tegnap, sem ma úgy, mint
   ennekelõtte?

   ^15 És elmenének az Izráel fiai közül való felvigyázók és kiáltának a
   Faraóhoz, mondván: Miért cselekszel így a te szolgáiddal?

   ^16 Polyvát nem adnak a te szolgáidnak és azt mondják nékünk:
   Csináljatok téglát! És ímé a te szolgáid verettetnek, a te néped pedig
   vétkezik.

   ^17 Az pedig monda: Restek vagytok, restek, azért mondjátok: Menjünk
   el, áldozzunk az Úrnak!

   ^18 Most pedig menjetek, dolgozzatok, polyvát ugyan nem adnak néktek,
   de a rátok vetett tégla-számot be kell adnotok.

   ^19 Akkor látják vala Izráel fiainak felvigyázói, hogy bajban vannak,
   mivel azt kell mondaniok: a tégla-számot le ne szállítsátok; napjában a
   napi munka meglegyen.

   ^20 És mikor kijövének a Faraótól, szembe találkozának Mózessel és
   Áronnal.

   ^21 S mondának nékik: Lásson meg titeket az Úr és ítéljen meg, kik
   rossz hírbe kevertetek minket a Faraó elõtt és az õ szolgái elõtt,
   fegyvert adván azok kezébe, hogy megöljenek minket.

   ^22 És visszaméne Mózes az Úrhoz és monda: Uram, miért engedsz rosszul
   bánni ezzel a néppel! Miért küldél engem ide?

   ^23 Mert attól fogva, hogy bemenék a Faraóhoz, hogy a te nevedben
   szóljak, rosszabbul bánik e néppel; megszabadítani pedig nem szabadítád
   meg a te népedet.
     __________________________________________________________________

  Chapter 6

   ^1 Az Úr pedig monda Mózesnek: Majd meglátod mit cselekszem a Faraóval;
   mert hatalmas kéz miatt kell õket elbocsátani és hatalmas kéz miatt ûzi
   el õket az õ földérõl.

   ^2 Az Isten pedig szóla Mózeshez és monda néki: Én vagyok az Úr.

   ^3 Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg mint mindenható
   Isten, de az én Jehova nevemen nem voltam elõttük ismeretes.

   ^4 Szövetséget is kötöttem velek, hogy nékik adom a Kanaán földét, az õ
   tartózkodásuk földét, a melyen tartózkodjanak.

   ^5 Fohászkodását is meghallottam az Izráel fiainak a miatt, hogy az
   Égyiptombeliek szolgálatra szorítják õket, megemlékeztem az én
   szövetségemrõl.

   ^6 Annakokáért mondd meg az Izráel fiainak: Én vagyok az Úr és
   kiviszlek titeket Égyiptom nehéz munkái alól és megszabadítlak titeket
   az õ szolgálatjoktól és megmentlek titeket kinyújtott karral és nagy
   büntetõ ítéletek által.

   ^7 És népemmé fogadlak titeket s Istentekké lészek néktek és
   megtudjátok, hogy én vagyok a ti Uratok Istentek, a ki kihoztalak
   titeket Égyiptom nehéz munkái alól.

   ^8 És béviszlek titeket a földre, a mely felõl esküre emeltem fel
   kezemet, hogy Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak adom azt, és néktek adom
   azt örökségül, én az Úr.

   ^9 Eképen szóla Mózes az Izráel fiaihoz; de nem hallgatának Mózesre, a
   kislelkûség és a kemény szolgálat miatt.

   ^10 Az Úr pedig szóla Mózeshez mondván:

   ^11 Eredj be, szólj a Faraónak, Égyiptom királyának, hogy bocsássa el
   Izráel fiait az õ földérõl.

   ^12 Mózes pedig szóla az Úr elõtt, mondván: Ímé Izráel fiai nem
   hallgatnak reám, hogy hallgatna hát reám a Faraó, holott én nehéz ajkú
   vagyok?

   ^13 És szóla az Úr Mózeshez és Áronhoz és rendelé õket Izráel fiaihoz
   és a Faraóhoz, Égyiptom királyához, hogy hozzák ki az Izráel fiait
   Égyiptom földérõl.

   ^14 Ezek atyáik házanépének fejei: Rúbennek, Izráel elsõszülöttének
   fiai: Khanókh, Pallu, Kheczrón és Karmi. Ezek a Rúben nemzetségei.

   ^15 Simeon fiai pedig: Jemúél, Jámin, Óhad, Jákin, Czohar és Saul, a
   kanaánbeli asszony fiai. Ezek a Simeon nemzetségei.

   ^16 Ezek pedig a Lévi fiainak nevei az õ születésök szerint: Gersón,
   Kehát és Merári. Lévi életének esztendei pedig: száz harminczhét
   esztendõ.

   ^17 Gersón fiai: Libni, Simhi, az õ nemzetségeik szerint.

   ^18 Kehát fiai pedig: Amrám, Jiczhár, Khebrón és Huzziél. Kehát
   életének esztendei pedig: száz harminczhárom esztendõ.

   ^19 Merári fiai pedig: Makhli és Músi. Ezek a Lévi nemzetségei az õ
   születésök szerint.

   ^20 Amrám pedig feleségûl vevé magának Jókébedet, atyjának húgát s ez
   szûlé néki Áront és Mózest. Amrám életének esztendei pedig száz
   harminczhét esztendõ.

   ^21 Jiczhár fiai pedig: Kórákh, Nefeg és Zikri.

   ^22 Huzziél fiai pedig: Misáél, Elczáfán és Szithri.

   ^23 Áron pedig feleségûl vevé magának Elisebát, Aminádáb leányát,
   Nakhsón húgát s ez szûlé néki Nádábot, Abíhut, Eleázárt és Ithámárt.

   ^24 Kórákh fiai pedig: Asszir, Elkánáh és Abiászáf. Ezek a Kórákh
   nemzetségei.

   ^25 Eleázár pedig az Áron fia, a Putiél leányai közûl võn magának
   feleséget s ez szûlé néki Fineást. Ezek a Léviták atyáinak fejei az õ
   nemzetségeik szerint.

   ^26 Ez Áron és Mózes, a kiknek mondá az Úr: Hozzátok ki az Izráel fiait
   Égyiptom földérõl, az õ seregeik szerint.

   ^27 Õk azok, a kik szóltak a Faraónak Égyiptom királyának, hogy
   kihozhassák az Izráel fiait Égyiptomból. Ez Mózes és Áron.

   ^28 És lõn a mikor szóla az Úr Mózesnek Égyiptom földén.

   ^29 Így szóla az Úr Mózesnek, mondván: Én vagyok az Úr: mondd el a
   Faraónak Égyiptom királyának mindazt, a mit én szólok néked.

   ^30 Mózes pedig monda az Úr elõtt: Ímé én nehéz ajakú vagyok, hogy
   hallgatna reám a Faraó?
     __________________________________________________________________

  Chapter 7

   ^1 Az Úr pedig monda Mózesnek: Lásd, Istenévé teszlek téged a Faraónak,
   Áron pedig, a te atyádfia, szószólód lészen.

   ^2 Te mondj el mindent, a mit néked parancsolok; Áron pedig, a te
   atyádfia mondja meg a Faraónak, hogy bocsássa el Izráel fiait az õ
   földérõl.

   ^3 Én pedig megkeményítem a Faraó szívét és megsokasítom az én jeleimet
   és csudáimat Égyiptom földén.

   ^4 És a Faraó nem hallgat reátok; akkor én kezemet Égyiptomra vetem és
   kihozom az én seregeimet, az én népemet, az Izráel fiait Égyiptom
   földérõl nagy büntetõ ítéletek által.

   ^5 S megtudják az Égyiptombeliek, hogy én vagyok az Úr, a mikor
   kinyujtándom kezemet Égyiptomra és kihozándom az Izráel fiait õ
   közülök.

   ^6 És cselekedék Mózes és Áron, a mint parancsolta vala nékik az Úr;
   úgy cselekedének.

   ^7 Mózes pedig nyolczvan esztendõs és Áron nyolczvanhárom esztendõs
   vala, a mikor a Faraóval beszéltek.

   ^8 És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak mondván:

   ^9 Ha szól hozzátok a Faraó mondván: tegyetek csudát; akkor mondd
   Áronnak: Vedd a te vesszõdet és vesd a Faraó elé; kígyóvá lesz.

   ^10 Beméne azért Mózes és Áron a Faraóhoz, és úgy cselekedének, a mint
   az Úr parancsolta vala; veté Áron az õ vesszejét a Faraó elé és az õ
   szolgái elé, és kígyóvá lõn.

   ^11 És elõhívá a Faraó is a bölcseket és varázslókat, és azok is,
   Égyiptom írástudói, úgy cselekedének az õ titkos mesterségökkel.

   ^12 Elveté ugyanis mindenik az õ vesszejét és kígyókká lõnek; de az
   Áron vesszeje elnyelé azok vesszejét.

   ^13 És megkeményedék a Faraó szíve és nem hallgata reájok, a mint
   megmondotta vala az Úr.

   ^14 Az Úr pedig monda Mózesnek: Kemény a Faraó szíve, nem akarja a
   népet elbocsátani.

   ^15 Eredj a Faraóhoz reggel; ímé õ kimegy a vízhez, és állj eleibe a
   folyóvíz partján, és a vesszõt, a mely kígyóvá változott vala, vedd
   kezedbe.

   ^16 És mondd néki: Az Úr, a héberek Istene küldött engem hozzád,
   mondván: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem a pusztában;
   de ímé mindez ideig meg nem hallgattál.

   ^17 Így szólt az Úr: Errõl tudod meg, hogy én vagyok az Úr: Ímé én
   megsujtom a vesszõvel, a mely kezemben van, a vizet, a mely a folyóban
   van, és vérré változik.

   ^18 És a hal, a mely a folyóvízben van, meghal, a folyóvíz pedig
   megbüdösödik és irtózni fognak az Égyiptombeliek vizet inni a folyóból.

   ^19 Monda azért az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Vedd a te vesszõdet és
   nyujtsd ki kezedet Égyiptom vizeire; azoknak folyóvizeire, csatornáira,
   tavaira és minden vízfogóira, hogy vérré legyenek és vér legyen
   Égyiptom egész földén, mind a fa-, mind a kõedényekben.

   ^20 Mózes és Áron pedig úgy cselekedének, a mint az Úr parancsolta
   vala. És felemelé a vesszõt és megsujtá a vizet, a mely a folyóban vala
   a Faraó elõtt és az õ szolgái elõtt, és mind vérré változék a víz, a
   mely a folyóban vala.

   ^21 A hal pedig, a mely a folyóvízben vala, meghala, és megbüdösödék a
   folyóvíz, és nem ihatának az Égyiptombeliek a folyónak vizébõl; és vér
   vala az egész Égyiptom földén.

   ^22 De úgy cselekedének Égyiptom írástudói is az õ varázslásukkal, és
   kemény maradt a Faraó szíve és nem hallgata reájok; a mint az Úr
   megmondotta vala.

   ^23 És elfordula a Faraó és haza méne és ezen sem indula meg az õ
   szíve.

   ^24 Az Égyiptombeliek pedig mindnyájan ássák vala a folyóvíz mellékét
   vízért, hogy ihassanak; mert nem ihatják vala a folyó vizét.

   ^25 És hét nap telék el, a mióta az Úr megsujtotta vala a folyóvizet.
     __________________________________________________________________

  Chapter 8

   ^1 És monda az Úr Mózesnek: Menj be a Faraóhoz és mondd néki: Azt
   mondja az Úr: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem.

   ^2 Ha pedig te el nem akarod bocsátani, ímé én egész határodat békákkal
   verem meg.

   ^3 És a folyóvíz békáktól pozsog és felmennek és bemennek a te házadba
   és ágyasházadba és ágyadra és a te szolgáid házába és néped közé és a
   te kemenczéidbe és sütõteknõidbe.

   ^4 És reád és népedre s minden te szolgáidra felmennek a békák.

   ^5 És monda az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Nyujtsd ki kezedet a te
   vesszõddel a folyóvizekre, csatornákra és a tavakra, és hozd fel a
   békákat Égyiptom földére.

   ^6 És kinyujtá kezét Áron Égyiptom vizeire, és békák jövének fel és
   ellepék Égyiptom földét.

   ^7 De az írástudók is úgy cselekedének az õ titkos mesterségökkel és
   felhozák a békákat Égyiptom földére.

   ^8 És hívatá a Faraó Mózest és Áront és monda: Könyörögjetek az Úrnak,
   hogy távolítsa el rólam és az én népemrõl a békákat, és én elbocsátom a
   népet, hogy áldozzék az Úrnak.

   ^9 Mózes pedig monda a Faraónak: Parancsolj velem: mikorra könyörögjek
   éretted és a te szolgáidért és a te népedért, hogy elpusztuljanak a
   békák tõled és házaidtól; és csak a folyóvízben maradjanak meg.

   ^10 Felele a [Faraó:] Holnapra. És monda [Mózes:] A mint kívánod, hogy
   megtudd, hogy nincs hasonló a mi Urunkhoz Istenünkhöz.

   ^11 És eltávoznak a békák tõled, meg a te házaidtól, szolgáidtól és a
   te népedtõl; csak a folyóvízben maradnak meg.

   ^12 És kiméne Mózes és Áron a Faraótól és kiálta Mózes az Úrhoz a békák
   felõl, a melyeket a Faraóra bocsátott vala.

   ^13 És az Úr Mózes beszéde szerint cselekedék és kiveszének a békák a
   házakból, udvarokból és mezõkrõl.

   ^14 És rakásokba gyûjték azokat össze és a föld megbüszhödék.

   ^15 S a mint látá a Faraó, hogy baja könnyebbûl, megkeményíté az õ
   szívét, és nem hallgata reájok, a mint megmondotta vala az Úr.

   ^16 És szóla az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Nyujtsd ki a te vesszõdet
   és sujtsd meg a föld porát, hogy tetvekké legyen egész Égyiptom földén.

   ^17 És aképen cselekedének. Áron kinyujtá kezét az õ vesszejével és
   megsujtá a föld porát, és tetvek lõnek emberen és barmon; a föld minden
   pora tetvekké lõn egész Égyiptom földén.

   ^18 És úgy cselekedének az írástudók is az õ varázslásukkal, hogy
   tetveket hozzanak elõ, de nem teheték; és valának a tetvek emberen és
   barmon.

   ^19 És mondák az írástudók a Faraónak: Az Isten ujja ez. De kemény
   maradt a Faraó szíve, és nem hallgata reájok; a mint mondotta vala az
   Úr.

   ^20 Az Úr pedig monda Mózesnek: Kelj fel reggel és állj a Faraó eleibe;
   ímé kimegy a vizek felé, és mondd néki: Ezt mondja az Úr: Bocsásd el az
   én népemet, hogy szolgáljanak nékem.

   ^21 Mert ha el nem bocsátod az én népemet, ímé én bocsátok te reád, a
   te szolgáidra és a te népedre és a te házaidra ártalmas bogarakat, és
   megtelnek az Égyiptombeliek házai ártalmas bogarakkal és a föld is, a
   melyen õk vannak.

   ^22 De különválasztom azon a napon a Gósen földét, a melyen az én népem
   lakik, hogy ne legyenek ott ártalmas bogarak, azért, hogy megtudd, hogy
   én vagyok az Úr ezen a földön.

   ^23 És különbséget tészek az én népem között és a te néped között.
   Holnap lészen e jelenség.

   ^24 És aképen cselekedék az Úr; jövének ugyanis ártalmas bogarak a
   Faraó házára és az õ szolgái házára, és egész Égyiptom földén pusztává
   lõn a föld az ártalmas bogarak miatt.

   ^25 És hívatá a Faraó Mózest és Áront és monda: Menjetek, áldozzatok a
   ti Istenteknek ezen a földön.

   ^26 Mózes pedig monda: Nincs rendén, hogy úgy cselekedjünk, hogy mi azt
   áldozzuk az Úrnak a mi Istenünknek, a mi utálatos az Égyiptombeliek
   elõtt: ímé, ha azt áldozzuk az õ szemeik elõtt, a mi az
   Égyiptombelieknek utálatos, nem köveznek-é meg minket?

   ^27 Háromnapi járó földre megyünk a pusztába és úgy áldozunk a mi
   Urunknak Istenünknek, a mint megmondja nékünk.

   ^28 És monda a Faraó: Én elbocsátlak titeket, hogy áldozzatok a ti
   Uratoknak Istenteknek a pusztában, csak nagyon messze ne távozzatok;
   imádkozzatok érettem.

   ^29 Mózes pedig monda: Ímé én kimegyek te tõled és imádkozom az Úrhoz
   és eltávoznak az ártalmas bogarak a Faraótól és az õ szolgáitól és az õ
   népétõl holnap; csak megint el ne ámítson a Faraó, hogy el ne bocsássa
   a népet áldozni az Úrnak.

   ^30 És kiméne Mózes a Faraótól és imádkozék az Úrhoz.

   ^31 És az Úr Mózes beszéde szerint cselekedék; s eltávozának az
   ártalmas bogarak a Faraótól, szolgáitól és népétõl; egy sem marada.

   ^32 De a Faraó ezúttal is megkeményíté az õ szívét és nem bocsátá el a
   népet.
     __________________________________________________________________

  Chapter 9

   ^1 És monda az Úr Mózesnek: Menj a Faraóhoz és beszélj vele: Ezt mondja
   az Úr, a héberek Istene: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak
   nékem:

   ^2 Mert ha nem akarod elbocsátani és tovább is tartóztatod õket:

   ^3 Ímé az Úr keze lészen a te mezei barmaidon, lovakon, szamarakon,
   tevéken, ökrökön és juhokon; igen nagy döghalál.

   ^4 De különbséget tesz az Úr az Izráel barmai között és Égyiptom barmai
   között, és mindabból, a mi Izráel fiaié, egy sem vész el.

   ^5 Idõt is hagya az Úr, mondván: Holnap cselekszi az Úr ezt a dolgot a
   földön.

   ^6 Meg is cselekedé az Úr ezt a dolgot másodnapon, és elhulla
   Égyiptomnak minden barma, de az Izráel fiainak barma közül egy sem
   hullott el.

   ^7 El is külde a Faraó, és ímé egy sem hullt vala el az Izráeliták
   barma közül: de a Faraó szíve kemény maradt, és nem bocsátá el a népet.

   ^8 Az Úr pedig monda Mózesnek és Áronnak: Vegyétek tele markaitokat
   kemenczehamuval, és szórja azt Mózes az ég felé a Faraó szeme láttára.

   ^9 Hogy porrá legyen Égyiptomnak egész földén, s emberen és barmon
   hólyagosan fakadó fekéllyé legyen Égyiptomnak egész földén.

   ^10 Vevének azért kemenczehamut és a Faraó elé állának, és Mózes az ég
   felé szórá azt; és lõn az emberen és barmon hólyagosan fakadó fekély.

   ^11 És az írástudók nem állhatnak vala Mózes elõtt a fekély miatt; mert
   fekély vala az írástudókon s mind az Égyiptombelieken.

   ^12 De az Úr megkeményíté a Faraó szívét, és nem hallgata reájok, a
   mint megmondotta vala az Úr Mózesnek.

   ^13 És monda az Úr Mózesnek: Kelj fel reggel és állj a Faraó eleibe és
   mondd néki: Ezt mondja az Úr, a héberek Istene: Bocsásd el az én
   népemet, hogy szolgáljanak nékem.

   ^14 Mert ezúttal minden csapásomat reá bocsátom a te szívedre, a te
   szolgáidra és a te népedre azért, hogy megtudd, hogy nincs én hozzám
   hasonló az egész földön.

   ^15 Mert ha most kinyujtanám kezemet és megvernélek téged és a te
   népedet döghalállal, akkor kivágattatnál a földrõl.

   ^16 Ámde azért tartottalak fenn tégedet, hogy megmutassam néked az én
   hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön.

   ^17 Ha tovább is feltartóztatod az én népemet és nem bocsátod el õket:

   ^18 Ímé holnap ilyenkor igen nagy jégesõt bocsátok, a melyhez hasonló
   nem volt Égyiptomban az napságtól fogva hogy fundáltatott, mind ez
   ideig.

   ^19 Most annakokáért küldj el, hajtasd be barmaidat és mindenedet,
   valamid a mezõn van; minden ember és barom, a mely a mezõn találtatik
   és házba nem hajtatik, - jégesõ szakad arra, és meghal.

   ^20 A ki a Faraó szolgái közûl az Úr beszédétõl megfélemedék, szolgáit
   és barmait házakba futtatá.

   ^21 A ki pedig nem törõdék az Úr beszédével, szolgáit és barmát a mezõn
   hagyá.

   ^22 Az Úr pedig monda Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet az égre, hogy legyen
   jégesõ Égyiptom egész földén az emberre, baromra és a mezõ minden
   fûvére, Égyiptom földén.

   ^23 Kinyujtá azért Mózes az õ vesszejét az égre, az Úr pedig
   mennydörgést támaszta és jégesõt, és tûz szálla le a földre, és jégesõt
   bocsáta az Úr Égyiptom földére.

   ^24 És lõn jégesõ, és a tûz egymást éré az igen nagy jégesõ közt, a
   melyhez hasonló nem volt az egész Égyiptom földén, mióta nép lakja.

   ^25 És elveré a jégesõ egész Égyiptom földén mindazt, a mi a mezõn
   vala, embertõl baromig; a mezõ minden fûvét is elveré a jégesõ és a
   mezõ minden fáját is egybe rontá.

   ^26 Csak a Gósen földén, hol Izráel fiai valának, nem volt jégesõ.

   ^27 A Faraó pedig elkülde és hívatá Mózest és Áront, és monda nékik:
   Vétkeztem ezúttal; az Úr az igaz; én pedig és az én népem gonoszok
   vagyunk.

   ^28 Imádkozzatok az Úrhoz, hogy legyen elég a mennydörgés és jégesõ, és
   akkor elbocsátlak titeket és nem maradtok tovább.

   ^29 Mózes pedig monda néki: Mihelyt kimegyek a városból, felemelem
   kezeimet az Úrhoz; megszûnnek a mennydörgések és nem lesz többé jégesõ,
   hogy megtudd, hogy az Úré a föld.

   ^30 De tudom, hogy te és a te szolgáid még nem féltek az Úr Istentõl.

   ^31 A len pedig és az árpa elvereték, mert az árpa kalászos, a len
   pedig bimbós vala.

   ^32 De a búza és a tönköly nem vereték el, mert azok késeiek.

   ^33 És kiméne Mózes a Faraótól a városból és felemelé kezeit az Úrhoz,
   és megszûnének a mennydörgések s a jégesõ és esõ sem ömlik vala a
   földre.

   ^34 Amint látá a Faraó, hogy megszûnék az esõ, meg a jégesõ és a
   mennydörgés, ismét vétkezék és megkeményíté szívét õ és az õ szolgái.

   ^35 És kemény maradt a Faraó szíve, és nem bocsátá el az Izráel fiait,
   a mint megmondotta vala az Úr Mózes által.
     __________________________________________________________________

  Chapter 10

   ^1 És monda az Úr Mózesnek: Menj be a Faraóhoz, mert én keményítettem
   meg az õ szívét és az õ szolgáinak szívét, azért hogy ezeket az én
   jeleimet megtegyem közöttök.

   ^2 És azért, hogy elbeszéljed azt a te fiadnak és fiad fiának
   hallatára, a mit Égyiptomban cselekedtem, és jeleimet, a melyeket
   rajtok tettem, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.

   ^3 És beméne Mózes és Áron a Faraóhoz és mondának néki: Ezt mondja az
   Úr, a héberek Istene: Meddig nem akarod még magadat megalázni én
   elõttem? Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem.

   ^4 Mert ha te nem akarod az én népemet elbocsátani, ímé én holnap
   sáskát hozok a te határodra.

   ^5 És elborítja a földnek színét, úgy hogy nem lesz látható a föld, és
   megemészti a megmenekedett maradékot, a mi megmaradt néktek a jégesõ
   után, és megemészt minden fát, mely néktek sarjadzik a mezõn.

   ^6 És betöltik a te házaidat, és minden szolgáidnak házát és minden
   Égyiptombelinek házát, a mit nem láttak a te atyáid, sem a te atyáid
   atyjai, a mióta e földön vannak mind e mai napig. És megfordula s
   kiméne a Faraó elõl.

   ^7 A Faraó szolgái pedig mondának õnéki: Meddig lesz még ez mi nékünk
   romlásunkra? Bocsásd el azokat az embereket, hogy szolgáljanak az Úrnak
   az õ Istenöknek. Még sem veszed-é eszedbe, hogy elvész Égyiptom?

   ^8 És visszahozák Mózest és Áront a Faraóhoz s monda ez nékik: Menjetek
   el, szolgáljatok az Úrnak a ti Istenteknek. Kik s kik azok, a kik
   elmennek?

   ^9 Mózes pedig monda: A mi gyermekeinkkel és véneinkkel megyünk, a mi
   fiainkkal és leányainkkal, juhainkkal és barmainkkal megyünk, mert az
   Úrnak innepet kell szentelnünk.

   ^10 Monda azért nékik: Úgy legyen veletek az Úr, a mint elbocsátlak
   titeket és gyermekeiteket! Vigyázzatok, mert gonoszra igyekeztek.

   ^11 Nem úgy! menjetek el ti férfiak és szolgáljatok az Úrnak, mert ti
   is ezt kívántátok. És elûzék õket a Faraó színe elõl.

   ^12 És monda az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki a te kezedet Égyiptom földére a
   sáskáért, hogy jõjjön fel Égyiptom földére és emészsze meg a földnek
   minden fûvét; mindazt a mit a jégesõ meghagyott.

   ^13 Kinyujtá azért Mózes az õ vesszejét Égyiptom földére, és az Úr
   egész nap és egész éjjel keleti szelet támaszta a földre. Mire reggel
   lõn, a keleti szél felhozá a sáskát.

   ^14 És feljöve a sáska egész Égyiptom földére s nagy sokasággal szálla
   le Égyiptom egész határára. Annak elõtte sem volt olyan sáska s ezután
   sem lesz olyan.

   ^15 És elborítá az egész föld színét, és a föld elsötétedék, és
   megemészté a földnek minden fûvét és a fának minden gyümölcsét, a mit a
   jégesõ meghagyott vala, és semmi zöld sem marada a fán, sem a mezõnek
   fûvén egész Égyiptom földén.

   ^16 Akkor a Faraó siete hívatni Mózest és Áront és monda: Vétkeztem az
   Úr ellen, a ti Istenetek ellen és ti ellenetek.

   ^17 Most annakokáért bocsásd meg csak ez egyszer az én vétkemet és
   imádkozzatok az Úrhoz a ti Istentekhez, hogy csak ezt a halált fordítsa
   el én tõlem.

   ^18 És kiméne a Faraó elõl és imádkozék az Úrhoz.

   ^19 És fordíta az Úr igen erõs nyugoti szelet, és felkapá a sáskát és
   veté azokat a veres tengerbe; egy sáska sem marada egész Égyiptom
   határán.

   ^20 De az Úr megkeményíté a Faraó szívét, és nem bocsátá el az Izráel
   fiait.

   ^21 És monda az Úr Mózesnek: Nyujtsd ki a te kezedet az ég felé, hogy
   legyen setétség Égyiptom földén és pedig tapintható setétség.

   ^22 És kinyujtá Mózes az õ kezét az ég felé, és lõn sûrû setétség egész
   Égyiptom földén három napig.

   ^23 Nem látták egymást, és senki sem kelt fel az õ helyébõl három
   napig; de Izráel minden fiának világosság vala az õ lakhelyében.

   ^24 Akkor hívatá a Faraó Mózest és monda: Menjetek el, szolgáljatok az
   Úrnak, csak juhaitok és barmaitok maradjanak; gyermekeitek is
   elmehetnek véletek.

   ^25 Mózes pedig monda: Sõt inkább néked kell kezünkbe adnod véres
   áldozatra és égõ-áldozatra valókat, hogy megáldozzuk a mi Urunknak
   Istenünknek.

   ^26 És velünk jõnek a mi barmaink is, egy körömnyi sem marad el, mert
   azokból veszünk, hogy szolgáljunk a mi Urunknak Istenünknek; magunk sem
   tudjuk, mivel szolgálunk az Úrnak, míg oda nem jutunk.

   ^27 De az Úr megkeményíté a Faraó szívét, és nem akará õket
   elbocsátani.

   ^28 És monda néki a Faraó: Menj el elõlem; vigyázz magadra, hogy többé
   az én orczámat ne lásd; mert a mely napon az én orczámat látod,
   meghalsz.

   ^29 Mózes pedig monda: Helyesen szólál. Nem látom többé a te orczádat.
     __________________________________________________________________

  Chapter 11

   ^1 Az Úr pedig monda Mózesnek: Még egy csapást hozok a Faraóra és
   Égyiptomra; azután elbocsát titeket innen; a mikor mindenestõl
   elbocsát, ûzve hajt el titeket innen.

   ^2 Szólj azért a népnek füle hallatára, hogy kérjenek a férfi az õ
   férfitársától, az asszony pedig az õ asszonytársától ezüst edényeket és
   arany edényeket.

   ^3 Az Úr pedig kedvessé tevé a népet az Égyiptombeliek elõtt. A férfiú
   Mózes is igen nagy vala Égyiptom földén a Faraó szolgái elõtt és a nép
   elõtt.

   ^4 És monda Mózes: Ezt mondja az Úr: Éjfél körûl kimegyek Égyiptomba.

   ^5 És meghal Égyiptom földén minden elsõszülött, a Faraónak
   elsõszülöttétõl fogva, a ki az õ királyi székében ûl, a szolgálónak
   elsõ szülöttéig, a ki malmot hajt; a baromnak is minden elsõ fajzása.

   ^6 És nagy jajgatás lesz egész Égyiptom földén, a melyhez hasonló nem
   volt és hasonló nem lesz többé.

   ^7 De Izráel fiai közûl az eb sem ölti ki nyelvét senkire, az embertõl
   kezdve a baromig; hogy megtudjátok, hogy különbséget tett az Úr
   Égyiptom között és Izráel között.

   ^8 És mindezek a te szolgáid lejönnek hozzám és leborulnak elõttem,
   mondván: Eredj ki te és mind a nép, a mely téged követ, és csak azután
   megyek el. És nagy haraggal méne ki a Faraó elõl.

   ^9 Az Úr pedig monda Mózesnek: Azért nem hallgat reátok a Faraó, hogy
   az én csudáim sokasodjanak meg Égyiptom földén.

   ^10 Mózes pedig és Áron mindezeket a csudákat megtevék a Faraó elõtt;
   de az Úr megkeményíté a Faraó szívét. És nem bocsátá el Izráel fiait az
   õ földérõl.
     __________________________________________________________________

  Chapter 12

   ^1 Szólott vala pedig az Úr Mózesnek és Áronnak Égyiptom földén,
   mondván:

   ^2 Ez a hónap legyen néktek a hónapok elseje; elsõ legyen ez néktek az
   esztendõ hónapjai között.

   ^3 Szóljatok Izráel egész gyûlekezetének, mondván: E hónak tizedikén
   mindenki vegyen magának egy bárányt az atyáknak háza szerint, házanként
   egy bárányt.

   ^4 Hogyha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házához közel való
   szomszédjával együtt vegyen a lelkek száma szerint; kit-kit ételéhez
   képest számítsatok a bárányhoz.

   ^5 A bárány ép, hím, egy esztendõs legyen; a juhok közûl vagy a kecskék
   közûl vegyétek.

   ^6 És legyen nálatok õrizet alatt e hónap tizennegyedik napjáig, és
   ölje meg Izráel községének egész gyülekezete estennen.

   ^7 És vegyenek a vérbõl, és azokban a házakban, a hol azt megeszik,
   hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára.

   ^8 A húst pedig egyék meg azon éjjel, tûzön sütve, kovásztalan
   kenyérrel és keserû fûvekkel egyék meg azt.

   ^9 Ne egyetek abból nyersen, vagy vízben fõtten, hanem tûzön sütve, a
   fejét, lábszáraival és belsejével együtt.

   ^10 És ne hagyjatok belõle reggelre, vagy a mi megmarad belõle
   reggelre, tûzzel égessétek meg.

   ^11 És ilyen módon egyétek azt meg: Derekaitokat felövezve, saruitok
   lábaitokon és pálczáitok kezetekben, és nagy sietséggel egyétek azt;
   mert az Úr páskhája az.

   ^12 Mert általmégyek Égyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden
   elsõszülöttet Égyiptom földén, az embertõl kezdve a baromig, és
   Égyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr.

   ^13 És a vér jelül lesz néktek a házakon, a melyekben ti lesztek, s
   meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás
   veszedelmetekre, mikor megverem Égyiptom földét.

   ^14 És legyen ez a nap néktek emlékezetül, és innepnek szenteljétek azt
   az Úrnak nemzetségrõl nemzetségre; örök rendtartás szerint ünnepeljétek
   azt.

   ^15 Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret; még az elsõ napon
   takarítsátok el a kovászt házaitokból, mert valaki kovászost ejéndik az
   elsõ naptól fogva a hetedik napig, az olyan lélek irtassék ki
   Izráelbõl.

   ^16 Az elsõ napon pedig szent gyûléstek legyen és a hetedik napon is
   szent gyûléstek legyen; azokon semmi munkát ne tegyetek, egyedül csak a
   mi eledelére való minden embernek, azt el lehet készítenetek.

   ^17 Megtartsátok a kovásztalan kenyér innepét; mert azon a napon hoztam
   ki a ti seregeiteket Égyiptom földérõl; tartsátok meg hát e napot
   nemzetségrõl nemzetségre, örök rendtartás szerint.

   ^18 Az elsõ hónapban, a hónapnak tizennegyedik napján estve egyetek
   kovásztalan kenyeret, a hónap huszonegyedik napjának estvéjéig.

   ^19 Hét napon át ne találtassék kovász a ti házaitokban; mert valaki
   kovászost ejéndik, az a lélek kiirtatik Izráel gyülekezetébõl, akár
   jövevény, akár az ország szülöttje legyen.

   ^20 Semmi kovászost ne egyetek, minden lakóhelyeteken kovásztalan
   kenyeret egyetek.

   ^21 Elõhívá tehát Mózes Izráel minden véneit és monda nékik: Fogjatok
   és vegyetek magatoknak bárányt családaitok szerint és öljétek meg a
   páskhát.

   ^22 És vegyetek egy kötés izsópot és mártsátok a vérbe, a mely az
   edényben van, és hintsétek meg a szemöldökfát és a két ajtófelet abból
   a vérbõl, a mely az edényben van; ti közûletek pedig senki se menjen ki
   az õ házának ajtaján reggelig.

   ^23 Mikor általmegy az Úr, hogy megverje az Égyiptombelieket és
   meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélen: elmegy az Úr az ajtó
   mellett és nem engedi, hogy a pusztító bemenjen öldökölni a ti
   házaitokba.

   ^24 Megtartsátok azért ezt a dolgot, rendtartás gyanánt, magadnak és
   fiaidnak mindörökre.

   ^25 És mikor bementek a földre, melyet az Úr ád néktek, a mint
   megmondotta vala: akkor tartsátok meg ezt a szertartást.

   ^26 Mikor pedig a ti fiaitok mondandják néktek: Micsoda ez a ti
   szertartástok?

   ^27 Akkor mondjátok: Páskha-áldozat ez az Úrnak, a ki elment az Izráel
   fiainak házai mellett Égyiptomban, mikor megverte az Égyiptombelieket,
   a mi házainkat pedig megoltalmazta. És a nép meghajtá magát és
   leborula.

   ^28 És menének és úgy cselekedének az Izráel fiai, a mint
   megparancsolta vala az Úr Mózesnek és Áronnak; úgy cselekedének.

   ^29 Lõn pedig éjfélkor, hogy megöle az Úr minden elsõszülöttet
   Égyiptomnak földén, a Faraónak elsõszülöttétõl fogva, a ki az õ királyi
   székiben ûl vala, a tömlöczbeli fogolynak elsõszülöttéig és a baromnak
   is minden elsõ fajzását.

   ^30 És fölkele a Faraó azon az éjszakán és mind az õ szolgái és egész
   Égyiptom, és lõn nagy jajgatás Égyiptomban; mert egy ház sem vala,
   melyben halott ne lett volna.

   ^31 És hívatá Mózest és Áront éjszaka és monda: Keljetek fel, menjetek
   ki az én népem közûl, mind ti, mind Izráel fiai és menjetek,
   szolgáljatok az Úrnak, a mint mondátok.

   ^32 Juhaitokat is, barmaitokat is vegyétek, a mint mondátok és menjetek
   el és áldjatok engem is.

   ^33 És az Égyiptombeliek erõsen rajta valának, hogy a népet mentül
   hamarább kiküldhessék az országból; mert [azt] mondják vala: mindnyájan
   meghalunk.

   ^34 És a nép az õ tésztáját, minekelõtte megkelt volna, sütõteknõivel
   együtt ruhájába kötve, vállára veté.

   ^35 Az Izráel fiai pedig Mózes beszéde szerint cselekedének és kérének
   az Égyiptombeliektõl ezüst edényeket és arany edényeket, meg ruhákat.

   ^36 Az Úr pedig kedvessé tette vala a népet az Égyiptombeliek elõtt,
   hogy kérésökre hajlának és kifoszták az Égyiptombelieket.

   ^37 És elindulának Izráel fiai Rameszeszbõl Szukhóthba, mintegy hatszáz
   ezeren gyalog, csupán férfiak a gyermekeken kívül.

   ^38 Sok elegy nép is méne fel velök; juh is, szarvasmarha is, felette
   sok barom.

   ^39 És sütének a tésztából, melyet Égyiptomból hoztak vala, kovásztalan
   pogácsákat, mert meg nem kelhet vala, mivelhogy kiûzetének Égyiptomból
   és nem késhetének s még eleséget sem készítének magoknak.

   ^40 Az Izráel fiainak lakása pedig, a míg Égyiptomban laknak, négyszáz
   harmincz esztendõ vala.

   ^41 És lõn a négyszáz harmincz esztendõ végén, lõn pedig ugyanazon
   napon, hogy az Úrnak minden serege kijöve Égyiptomnak földérõl.

   ^42 Az Úr tiszteletére rendelt éjszaka ez, a melyen kihozta õket
   Égyiptom földérõl; az Úr tiszteletére rendelt éjszaka Izráel minden
   fiai elõtt nemzetségrõl nemzetségre.

   ^43 És monda az Úr Mózesnek és Áronnak: Ez a Páskha rendtartása: Egy
   idegen származású se egyék abból.

   ^44 Akárkinek is pénzen vett szolgája akkor egyék abból, ha
   körûlmetélted.

   ^45 A zsellér és a béres ne egyék abból.

   ^46 Egy házban egyék meg; a házból ki ne vígy a húsból, és csontot se
   törjetek össze abban.

   ^47 Izráel egész gyülekezete készítse azt.

   ^48 És ha jövevény tartózkodik nálad, és páskhát akarna készíteni az
   Úrnak: metéltessék körûl minden férfia, és úgy foghat annak
   készítéséhez, és legyen olyan, mint az országnak szülötte. Egy
   körûlmetéletlen se egyék abból.

   ^49 Egy törvénye legyen az ott születettnek és a jövevénynek, a ki
   közöttetek tartózkodik.

   ^50 És Izráel fiai mindnyájan megcselekedék; a mint parancsolta vala az
   Úr Mózesnek és Áronnak, úgy cselekedének.

   ^51 Ugyanazon napon hozá ki az Úr az Izráel fiait Égyiptomnak földérõl,
   az õ seregeik szerint.
     __________________________________________________________________

  Chapter 13

   ^1 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

   ^2 Nékem szentelj minden elsõszülöttet, valami megnyitja az õ anyjának
   méhét az Izráel fiai között, akár ember, akár barom, enyim legyen az.

   ^3 És monda Mózes a népnek: Megemlékezzél e napról, melyen kijöttetek
   Égyiptomból, a szolgálatnak házából; mert hatalmas kézzel hozott ki
   onnan titeket az Úr; azért ne egyetek kovászost.

   ^4 Ma mentek ki, az Abib hónapban.

   ^5 És ha majd bevisz téged az Úr a Kananeusok, meg Khittheusok, meg
   Emoreusok, meg Khivveusok és Jebuzeusok földére, melyrõl megesküdött a
   ti atyáitoknak, hogy néked adja azt a téjjel és mézzel folyó földet:
   akkor ebben a hónapban végezd ezt a szertartást.

   ^6 Hét napon át kovásztalan kenyeret egyél, a hetedik napon pedig
   innepet ülj az Úrnak.

   ^7 Kovásztalan kenyeret egyél hét napon át, és ne láttassék nálad
   kovászos kenyér, se kovász ne láttassék a te egész határodban.

   ^8 És add tudtára a te fiadnak azon a napon, mondván: Ez a miatt van, a
   mit az Úr cselekedett velem, mikor kijövék Égyiptomból.

   ^9 És legyen az néked jel gyanánt a te kezeden és emlékezetül a te
   szemeid elõtt azért, hogy az Úr törvénye a te szádban legyen, mert
   hatalmas kézzel hozott ki téged az Úr Égyiptomból.

   ^10 Tartsd meg azért ezt a rendelést annak idejében esztendõrõl
   esztendõre.

   ^11 Ha pedig beviénd téged az Úr a Kananeusok földére, a miképen
   megesküdött néked és a te atyáidnak, és azt néked adándja:

   ^12 Az Úrnak ajánld fel akkor mindazt, a mi az õ anyjának méhét
   megnyitja, a baromnak is, a mi néked lesz, minden méhnyitó fajzását; a
   hímek az Úré.

   ^13 De a szamárnak minden elsõ fajzását báránynyal váltsd meg; ha pedig
   meg nem váltod, szegd meg a nyakát. Az embernek is minden elsõszülöttét
   megváltsd a te fiaid közül.

   ^14 És ha egykor a te fiad téged megkérdez, mondván: Micsoda ez? akkor
   mondd néki: Hatalmas kézzel hozott ki minket az Úr Égyiptomból, a
   szolgálatnak házából.

   ^15 És lõn, mikor a Faraó megátalkodottan vonakodék minket elbocsátani:
   megöle az Úr minden elsõszülöttet Égyiptom földén, az ember
   elsõszülöttétõl a barom elsõ fajzásáig; azért áldozok én az Úrnak
   minden hímet, mely anyja méhét megnyitja, és megváltom az én fiaimnak
   minden elsõszülöttét.

   ^16 Legyen azért jel gyanánt a te kezeden és homlok-kötõ gyanánt a te
   szemeid elõtt, mert hatalmas kézzel hozott ki minket az Úr Égyiptomból.

   ^17 És lõn, a mikor elbocsátá a Faraó a népet, nem vivé õket Isten a
   Filiszteusok földje felé, noha közel vala az; mert monda az Isten:
   Netalán mást gondol a nép, ha harczot lát, és visszatér Égyiptomba.

   ^18 Kerülõ úton vezeté azért Isten a népet, a veres tenger pusztájának
   útján; és fölfegyverkezve jövének ki Izráel fiai Égyiptom földérõl.

   ^19 És Mózes elvivé magával a József tetemeit is, mert megesketvén
   megeskette vala Izráel fiait, mondván: Meglátogatván meglátogat titeket
   az Isten, akkor az én tetemeimet felvigyétek innen magatokkal.

   ^20 És elindulának Szukhótból és táborba szállának Ethámban, a puszta
   szélén.

   ^21 Az Úr pedig megy vala elõttök nappal felhõoszlopban, hogy vezérelje
   õket az úton, éjjel pedig tûzoszlopban, hogy világítson nékik, hogy
   éjjel és nappal mehessenek.

   ^22 Nem távozott el a felhõoszlop nappal, sem a tûzoszlop éjjel a nép
   elõl.
     __________________________________________________________________

  Chapter 14

   ^1 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

   ^2 Szólj az Izráel fiainak, hogy forduljanak vissza és üssenek tábort
   Pi- Hahiróth elõtt, Migdol között és a tenger között, Baál-Czefón
   elõtt; ezzel átellenben üssetek tábort a tenger mellett.

   ^3 Majd azt gondolja a Faraó az Izráel fiai felõl: Eltévelyedtek ezek e
   földön; körülfogta õket a puszta.

   ^4 Én pedig megkeményítem a Faraó szívét, és ûzõbe veszi õket, hogy
   megdicsõíttessem a Faraó által és minden õ serege által és megtudják az
   Égyiptombeliek, hogy én vagyok az Úr. És úgy cselekedének.

   ^5 És hírül vivék az égyiptomi királynak, hogy elfutott a nép, és
   megváltozék a Faraónak és az õ szolgáinak szíve a nép iránt és
   mondának: Mit cselekedtünk, hogy elbocsátottuk Izráelt a mi
   szolgálatunkból!

   ^6 Befogata tehát szekerébe és maga mellé vevé az õ népét.

   ^7 És võn hatszáz válogatott szekeret és Égyiptom minden egyéb szekerét
   és hárman-hárman valának mindeniken.

   ^8 És megkeményíté az Úr a Faraónak, az égyiptomi királynak szivét,
   hogy ûzõbe vegye az Izráel fiait; Izráel fiai pedig mennek vala nagy
   hatalommal.

   ^9 És az Égyiptombeliek utánok nyomulának és elérék õket a tenger
   mellett, a hol táboroznak vala, a Faraónak minden lova, szekere, meg
   lovasai és serege Pi-Hahiróth mellett, Baál-Czefón elõtt.

   ^10 A mint közeledék a Faraó, Izráel fiai felemelék szemeiket, és ímé
   az Égyiptombeliek nyomukban vannak. És nagyon megfélemlének s az Úrhoz
   kiáltának az Izráel fiai.

   ^11 És mondának Mózesnek: Hát nincsenek-é Égyiptomban sírok, hogy ide a
   pusztába hoztál minket meghalni? Mit cselekedél velünk, hogy kihoztál
   minket Égyiptomból?

   ^12 Nem ez volt-é a szó, a mit szóltunk vala hozzád Égyiptomban,
   mondván: Hagyj békét nékünk, hadd szolgáljunk az Égyiptombelieknek,
   mert jobb volt volna szolgálnunk az Égyiptombelieknek, hogynem mint a
   pusztában halnunk meg.

   ^13 Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek, megálljatok! és nézzétek
   az Úr szabadítását, a melyet ma cselekszik veletek; mert a mely
   Égyiptombelieket ma láttok, azokat soha többé nem látjátok.

   ^14 Az Úr hadakozik ti érettetek; ti pedig veszteg legyetek.

   ^15 És monda az Úr Mózesnek: Mit kiáltasz hozzám? Szólj Izráel fiainak,
   hogy induljanak el.

   ^16 Te pedig emeld fel a te pálczádat és nyújtsd ki kezedet a tengerre
   és válaszd azt kétfelé, hogy Izráel fiai szárazon menjenek át a tenger
   közepén.

   ^17 Én pedig ímé megkeményítem az Égyiptombeliek szívét, hogy
   bemenjenek utánok, és megdicsõíttetem a Faraó által és az õ egész
   serege által, szekerei és lovasai által.

   ^18 És megtudják az Égyiptombeliek, hogy én vagyok az Úr, ha majd
   megdicsõíttetem a Faraó által, az õ szekerei és lovasai által.

   ^19 Elindula azért az Istennek Angyala, a ki jár vala az Izráel tábora
   elõtt, és méne mögéjök; a felhõoszlop is elindula elõlök s mögéjök
   álla.

   ^20 És oda méne az Égyiptombeliek tábora és az Izráel tábora közé; így
   lõn a felhõ és a setétség: az éjszakát pedig megvilágosítja vala. És
   egész éjszaka nem közelítettek egymáshoz.

   ^21 És kinyújtá Mózes az õ kezét a tengerre, az Úr pedig egész éjjel
   erõs keleti széllel hajtá a tengert és szárazzá tevé a tengert, és
   kétfelé válának a vizek.

   ^22 És szárazon menének az Izráel fiai a tenger közepébe, a vizek pedig
   kõfal gyanánt valának nékik jobbkezök és balkezök felõl.

   ^23 Az Égyiptombeliek pedig utánok nyomulának és bemenének a Faraó
   minden lovai, szekerei és lovasai a tenger közepébe.

   ^24 És lõn hajnalkor, rátekinte az Úr az Égyiptombeliek táborára a tûz-
   és felhõ-oszlopból és megzavará az Égyiptombeliek táborát.

   ^25 És megállítá szekereik kerekeit és nehezen vonszoltatá azokat. És
   mondának az Égyiptombeliek: Fussunk az Izráel elõl, mert az Úr
   hadakozik érettök Égyiptom ellen.

   ^26 És szóla az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet a tengerre, hogy a
   vizek térjenek vissza az Égyiptombeliekre, az õ szekereikre s
   lovasaikra.

   ^27 És kinyújtá Mózes az õ kezét a tengerre, és reggel felé visszatére
   a tenger az õ elébbi állapotjára; az Égyiptombeliek pedig eleibe futnak
   vala, és az Úr beleveszté az égyiptomiakat a tenger közepébe.

   ^28 Visszatérének tehát a vizek és elboríták a szekereket és a
   lovasokat, a Faraónak minden seregét, melyek utánok bementek vala a
   tengerbe; egy sem marada meg közülök.

   ^29 De Izráel fiai szárazon menének át a tenger közepén; a vizek pedig
   kõfal gyanánt valának nékik jobb- és balkezök felõl.

   ^30 És megszabadítá az Úr azon a napon Izráelt az Égyiptombeliek
   kezébõl; és látá Izráel a megholt Égyiptombelieket a tenger partján.

   ^31 És látá Izráel azt a nagy dolgot, a melyet cselekedék az Úr
   Égyiptomban: félé azért a nép az Urat és hívének az Úrnak és Mózesnek,
   az õ szolgájának.
     __________________________________________________________________

  Chapter 15

   ^1 Akkor éneklé Mózes és az Izráel fiai ezt az éneket az Úrnak, és
   szólának mondván: Éneklek az Úrnak, mert fenséges õ, lovat lovasával
   tengerbe vetett.

   ^2 Erõsségem az Úr és énekem, szabadítómmá lõn nekem; ez az én Istenem,
   õt dicsérem, atyámnak Istene, õt magasztalom.

   ^3 Vitéz harczos az Úr; az õ neve Jehova.

   ^4 A Faraónak szekereit és seregét tengerbe vetette, s válogatott
   harczosai belefúltak a veres tengerbe.

   ^5 Elborították õket a hullámok, kõ módjára merültek a mélységbe.

   ^6 Jobbod, Uram, erõ által dicsõül, jobbod, Uram, ellenséget összetör.

   ^7 Fenséged nagyságával zúzod össze támadóid, kibocsátod haragod s
   megemészti az õket mint tarlót.

   ^8 Orrod lehelletétõl feltorlódtak a vizek. És a futó habok fal módjára
   megálltak; a mélységes vizek megmerevültek a tenger szívében.

   ^9 Az ellenség monda: Ûzöm, utólérem õket, zsákmányt osztok, bosszúm
   töltöm rajtok. Kardomat kirántom, s kiirtja õket karom.

   ^10 Leheltél lehelleteddel s tenger borítá be õket: elmerültek, mint az
   ólom a nagy vizekben.

   ^11 Kicsoda az istenek közt olyan, mint te Uram? Kicsoda olyan, mint
   te, szentséggel dicsõ, félelemmel dícsérendõ és csudatévõ?

   ^12 Kinyújtottad jobbkezedet, és elnyelé õket a föld.

   ^13 Kegyelmeddel vezérled te megváltott népedet, hatalmaddal viszed be
   te szent lakóhelyedre.

   ^14 Meghallják ezt a népek és megrendülnek; Filisztea lakóit reszketés
   fogja el.

   ^15 Akkor megháborodának Edom fejedelmei, Moáb hatalmasait rettegés
   szállja meg, elcsügged a Kanaán egész lakossága.

   ^16 Félelem és aggodalom lepi meg õket; karod hatalmától elnémulnak
   mint a kõ, míg átvonul néped, Uram! Míg átvonul a nép, a te
   szerzeményed.

   ^17 Beviszed s megtelepíted õket örökséged hegyén, melyet Uram,
   lakhelyûl magadnak készítél, szentségedbe Uram, melyet kezed építe.

   ^18 Az Úr uralkodik mind örökkön örökké.

   ^19 Mert bémenének a Faraó lovai, szekereivel és lovasaival együtt a
   tengerbe, és az Úr visszafordítá reájok a tenger vizét; Izráel fiai
   pedig szárazon jártak a tenger közepén.

   ^20 Akkor Miriám prófétaasszony, Áronnak nénje dobot võn kezébe, és
   kimenének utánna mind az asszonyok dobokkal és tánczolva.

   ^21 És felele nékik Miriám: Énekeljetek az Úrnak, mert fenséges õ,
   lovat lovasával tengerbe vetett.

   ^22 Ennekutánna elindítá Mózes az Izráelt a veres tengertõl, és menének
   Súr puszta felé; három napig menének a pusztában és nem találának
   vizet.

   ^23 És eljutának Márába, de nem ihatják vala a vizet Márában, mivelhogy
   keserû vala. Azért is nevezék nevét Márának.

   ^24 És zúgolódik vala a nép Mózes ellen, mondván: Mit igyunk?

   ^25 Ez pedig az Úrhoz kiálta, és mutata néki az Úr egy fát és beveté
   azt a vízbe, és a víz megédesedék. Ott ada néki rendtartást és törvényt
   és ott megkísérté.

   ^26 És monda: Ha a te Uradnak Istenednek szavára hûségesen hallgatsz és
   azt cselekeszed, a mi kedves az õ szemei elõtt és figyelmezel az õ
   parancsolataira és megtartod minden rendelését: egyet sem bocsátok reád
   ama betegségek közül, a melyeket Égyiptomra bocsátottam, mert én vagyok
   az Úr, a te gyógyítód.

   ^27 És jutának Élimbe, és ott tizenkét forrás vala és hetven pálmafa;
   és tábort ütének ott a vizek mellett.
     __________________________________________________________________

  Chapter 16

   ^1 És elindulának Élimbõl és érkezék Izráel fiainak egész gyülekezete a
   Szin pusztájába, mely Élim között és Sinai között van, a második
   hónapnak tizenötödik napján, Égyiptom földérõl való kijövetelök után.

   ^2 És zúgolódék Izráel fiainak egész gyülekezete Mózes és Áron ellen a
   pusztában.

   ^3 S mondának nékik Izráel fiai: Bár megholtunk volna az Úr keze által
   Égyiptom földén, a mikor a húsos fazék mellett ülünk vala, a mikor jól
   lakhatunk vala kenyérrel; mert azért hoztatok ki minket ebbe a
   pusztába, hogy mind e sokaságot éhséggel öljétek meg.

   ^4 És monda az Úr Mózesnek: Ímé én esõképen bocsátok néktek kenyeret az
   égbõl; menjen ki azért a nép és szedjen naponként arra a napra valót,
   hogy megkísértsem: akar-é az én törvényem szerint járni, vagy nem?

   ^5 A hatodik napon pedig úgy lesz, hogy mikor elkészítik a mit
   bevisznek, az kétannyi lesz, mint a mennyit naponként szedegettek.

   ^6 És monda Mózes és Áron Izráel minden fiainak: Estve megtudjátok,
   hogy az Úr hozott ki titeket Égyiptom földérõl;

   ^7 Reggel pedig meglátjátok az Úr dicsõségét; mert meghallotta a ti
   zúgolódástokat az Úr ellen. De mik vagyunk mi, hogy mi ellenünk
   zúgolódtok?

   ^8 És monda Mózes: Estve húst ád az Úr ennetek, reggel pedig kenyeret,
   hogy jól lakjatok; mert hallotta az Úr a ti zúgolódástokat, melylyel
   ellene zúgolódtatok. De mik vagyunk mi? Nem mi ellenünk van a ti
   zúgolódástok, hanem az Úr ellen.

   ^9 Áronnak pedig monda Mózes: Mondd meg az Izráel fiai egész
   gyülekezetének: Járuljatok az Úr elé; mert meghallotta a ti
   zúgolódástokat.

   ^10 És lõn, mikor beszéle Áron az Izráel fiai egész gyülekezetének, a
   puszta felé fordulának, és ímé az Úr dicsõsége megjelenék a felhõben.

   ^11 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

   ^12 Hallottam az Izráel fiainak zúgolódását, szólj nékik mondván:
   Estennen húst esztek, reggel pedig kenyérrel laktok jól és megtudjátok,
   hogy én vagyok az Úr a ti Istentek.

   ^13 És lõn, hogy estve fürjek jövének fel és ellepék a tábort, reggel
   pedig harmatszállás lõn a tábor körûl.

   ^14 Mikor pedig a harmatszállás megszûnék, ímé a pusztának színén apró
   gömbölyegek valának, aprók mint a dara a földön.

   ^15 A mint megláták az Izráel fiai, mondának egymásnak: Mán ez! mert
   nem tudják vala mi az. Mózes pedig monda nékik: Ez az a kenyér, melyet
   az Úr adott néktek eledelül.

   ^16 Az Úr parancsolata pedig ez: Szedjen abból kiki a mennyit
   megehetik; fejenként egy ómert, a hozzátok tartozók száma szerint
   szedjen kiki azok részére, a kik az õ sátorában vannak.

   ^17 És aképen cselekedének az Izráel fiai és szedének ki többet, ki
   kevesebbet.

   ^18 Azután megmérik vala ómerrel, és annak a ki többet szedett, nem
   vala fölöslege, és annak, a ki kevesebbet szedett, nem vala
   fogyatkozása: kiki annyit szedett, a mennyit megehetik vala.

   ^19 Azt is mondá nékik Mózes: Senki ne hagyjon abból reggelre.

   ^20 De nem hallgatának Mózesre, mert némelyek hagyának abból reggelre;
   és megférgesedék s megbüszhödék. Mózes pedig megharagudék reájok.

   ^21 Szedék pedig azt reggelenként, kiki a mennyit megehetik vala, mert
   ha a nap felmelegedett, elolvad vala.

   ^22 A hatodik napon pedig két annyi kenyeret szednek vala, két ómerrel
   egyre-egyre. Eljövének pedig a gyülekezet fejedelmei mindnyájan és
   tudtára adták azt Mózesnek.

   ^23 Õ pedig monda nékik: Ez az, a mit az Úr mondott: A holnap nyugalom
   napja, az Úrnak szentelt szombat; a mit sütni akartok, süssétek meg, és
   a mit fõzni akartok, fõzzétek meg; a mi pedig megmarad, azt mind
   tegyétek el magatoknak reggelre.

   ^24 És eltevék azt reggelre, a szerint a mint Mózes parancsolta vala,
   és nem büszhödék meg s féreg sem vala benne.

   ^25 És monda Mózes: Ma egyétek azt meg, mert ma az Úrnak szombatja van;
   ma nem találjátok azt a mezõn.

   ^26 Hat napon szedjétek azt, de a hetedik napon szombat van, akkor nem
   lesz.

   ^27 És lõn hetednapon: kimenének a nép közül, hogy szedjenek, de nem
   találának.

   ^28 És monda az Úr Mózesnek: Meddig nem akarjátok megtartani az én
   parancsolataimat és törvényeimet?

   ^29 Lássátok meg! az Úr adta néktek a szombatot; azért ád õ néktek
   hatodnapon két napra való kenyeret. Maradjatok veszteg, kiki a maga
   helyén; senki se menjen ki az õ helyébõl a hetedik napon.

   ^30 És nyugoszik vala a nép a hetedik napon.

   ^31 Az Izráel háza pedig Mánnak nevezé azt; olyan vala az mint a
   kóriándrom magva, fehér; és íze, mint a mézes pogácsáé.

   ^32 És monda Mózes: Ezt parancsolja az Úr: Egy teljes ómernyit
   tartsatok meg abból maradékaitok számára, hogy lássák a kenyeret, a
   mellyel éltettelek titeket a pusztában, mikor kihoztalak titeket
   Égyiptom földérõl.

   ^33 Áronnak pedig monda Mózes: Végy egy edényt és tégy bele egy teljes
   ómer Mánt és tedd azt az Úr eleibe, hogy megtartassék maradékaitok
   számára.

   ^34 A mint parancsolta vala az Úr Mózesnek, eltevé azt Áron a
   bizonyságtétel ládája elé, hogy megtartassék.

   ^35 Az Izráel fiai pedig negyven esztendõn át evék a Mánt, míg lakó
   földre jutának; Mánt evének mind addig, míg a Kanaán földének határához
   jutának.

   ^36 Az ómer pedig az éfának tizedrésze.
     __________________________________________________________________

  Chapter 17

   ^1 És elindula Izráel fiainak egész gyülekezete a Szin pusztájából, az
   Úr rendeléséhez képest az õ útjok rendje szerint és tábort ütének
   Refidimben. De a népnek nem vala inni való vize.

   ^2 Verseng vala azért a nép Mózessel és mondák: Adjatok nékünk vizet,
   hogy igyunk. És monda nékik Mózes: Miért versengtek én velem? Miért
   kísértitek az Urat?

   ^3 És szomjúhozik vala ott a nép a vízre és zúgolódék a nép Mózes ellen
   és monda: Miért hoztál ki minket Égyiptomból? hogy szomjúsággal ölj meg
   minket, gyermekeinket és barmainkat?

   ^4 Mózes pedig az Úrhoz kiálta mondván: Mit cselekedjem ezzel a néppel?
   Kevés hijja, hogy meg nem köveznek engemet.

   ^5 És az Úr monda Mózesnek: Eredj el a nép elõtt és végy magad mellé
   Izráel vénei közûl; pálczádat is, melylyel a folyót megsujtottad, vedd
   kezedbe és indulj el.

   ^6 Ímé én oda állok te elõdbe a sziklára a Hóreben, és te sujts a
   sziklára, és víz jõ ki abból, hogy igyék a nép. És úgy cselekedék Mózes
   Izráel vénei szeme láttára.

   ^7 És nevezé annak a helynek nevét Masszának és Méribának, Izráel
   fiainak versengéséért, és mert kísértették az Urat, mondván: Vajjon
   köztünk van- é az Úr vagy nincsen?

   ^8 Eljöve pedig Amálek és hadakozék Izráel ellen Refidimben.

   ^9 És monda Mózes Józsuénak: Válaszsz nékünk férfiakat és menj el,
   ütközzél meg Amálekkel. Holnap én a halom tetejére állok és az Isten
   pálczája kezemben lesz.

   ^10 És úgy cselekedék Józsué a mint mondotta vala néki Mózes,
   megütközék Amálekkel: Mózes, Áron és Húr pedig felmenének a halom
   tetejére.

   ^11 És lõn, mikor Mózes felemelé kezét, Izráel gyõz vala; mikor pedig
   leereszté kezét, Amálek gyõz vala.

   ^12 Mikor azért Mózes kezei elnehezedének, követ hozának és alája
   tevék, hogy arra ûljön; Áron pedig és Húr tartják vala az õ kezeit, egy
   felõl az egyik, más felõl a másik, és felemelve maradának kezei a nap
   lementéig.

   ^13 Józsué pedig leveré Amáleket és az õ népét fegyver élivel.

   ^14 És monda az Úr Mózesnek: Írd meg ezt emlékezetül könyvbe és add
   tudtára Józsuénak, hogy mindenestõl eltörlöm Amálek emlékezetét az ég
   alól.

   ^15 És építe Mózes oltárt és nevezé nevét Jehova-Niszszi-nek.

   ^16 És monda: Megesküdött az Úr, hogy harcza lesz az Úrnak Amálek ellen
   nemzetségrõl nemzetségre.
     __________________________________________________________________

  Chapter 18

   ^1 És meghallá Jethró, Midián papja, Mózes ipa, mindazt a mit Isten
   Mózessel és Izráellel az õ népével cselekedett vala, hogy kihozta az Úr
   Izráelt Égyiptomból.

   ^2 És felvevé Jethró, a Mózes ipa Czipporát, a Mózes feleségét - miután
   haza bocsátotta õt -

   ^3 És az õ két fiát is, a kik közûl az egyiknek neve Gersom, mert azt
   mondotta vala: Bujdosó valék az idegen földön;

   ^4 A másiknak neve pedig Eliézer; mert: Az én atyám Istene segítségül
   volt nékem és megszabadított engem a Faraó fegyverétõl.

   ^5 Eljuta tehát Jethró, a Mózes ipa, az õ fiaival és feleségével
   Mózeshez a pusztába, a hol õ táborozott vala az Isten hegye mellett.

   ^6 És megizené Mózesnek: Én Jethró a te ipad megyek te hozzád a te
   feleségeddel és az õ két fia is õ vele.

   ^7 Kiméne azért Mózes az õ ipa eleibe és meghajtá magát és megcsókolá
   õt; és megkérdék egymást állapotuk felõl és bemenének a sátorba.

   ^8 És elbeszélé Mózes az õ ipának mind azt, a mit az Úr a Faraóval és
   az Égyiptombeliekkel cselekedett vala Izráelért; mindazt a sok bajt, a
   melyek útközben érték vala õket, és [mimódon] szabadította meg õket az
   Úr.

   ^9 És örvendeze Jethró mindazon a jón, a mit az Úr az Izráellel
   cselekedett vala, hogy megszabadítá õt az Égyiptombeliek kezébõl.

   ^10 És monda Jethró: Áldott legyen az Úr, a ki megszabadított titeket
   az Égyiptombeliek kezébõl és a Faraó kezébõl; a ki megszabadította a
   népet az Égyiptombeliek keze alól.

   ^11 Most tudom már, hogy nagyobb az Úr minden istennél; mert az [lett
   vesztökre], a mivel ellenök vétkeztek.

   ^12 És Jethró, a Mózes ipa égõáldozattal és véresáldozattal áldozék az
   Istennek; Áron pedig és Izráel minden vénei jövének, hogy kenyeret
   egyenek a Mózes ipával Isten elõtt.

   ^13 És lõn másod napon, leûle Mózes törvényt tenni a népnek; a nép
   pedig áll vala Mózes elõtt reggeltõl estig.

   ^14 S a mikor látja vala Mózes ipa mind azt, a mit õ a néppel
   cselekedék, monda: Mi dolog az, a mit te a néppel cselekszel; miért
   ûlsz te egymagad, mind az egész nép pedig elõtted áll reggeltõl estig?

   ^15 És monda Mózes az õ ipának: Mert a nép Isten akaratát tudakolni jön
   hozzám;

   ^16 Ha ügyök-bajok van, én hozzám jõnek és törvényt teszek az ember
   között és felebarátja között és tudtára adom az Isten végezéseit és
   törvényeit.

   ^17 Mózes ipa pedig monda néki: Nem jó az, a mit te cselekszel.

   ^18 Felettébb kifáradsz te is, ez a nép is, a mely veled van; mert erõd
   felett való dolog ez, nem végezheted azt egymagad.

   ^19 Most [azért] hallgass az én szavamra, tanácsot adok néked és az
   Isten veled lesz. Te légy a népnek szószólója az Isten elõtt, és te
   vidd az ügyeket Isten eleibe.

   ^20 És tanítsd õket a rendeletekre és törvényekre és add tudtokra az
   útat, a melyen járniok kell és a tenni valót, a melyet tenniök kell.

   ^21 És szemelj ki magad az egész nép közûl derék, istenfélõ férfiakat,
   igazságos férfiakat, a kik gyûlölik a haszonlesést és tedd közöttük
   elõljárókká, ezeredesekké, századosokká, ötvenedesekké és tizedesekké.

   ^22 Ezek tegyenek ítéletet a népnek minden idõben, úgy hogy minden
   nagyobb ügyet te elõdbe hozzanak, minden csekélyebb dologban pedig õk
   ítéljenek; így könnyítve lesz rajtad, ha azt veled együtt hordozzák.

   ^23 Ha ezt cselekszed és az Isten is parancsolja néked: megállhatsz és
   az egész nép is helyére jut békességben.

   ^24 És hallgata Mózes az õ ipa szavára és mindazt megtevé, a mit
   mondott vala.

   ^25 És választa Mózes az egész Izráelbõl derék férfiakat és a nép
   fejeivé tevé õket, ezeredesekké, századosokká, ötvenedesekké, és
   tizedesekké.

   ^26 És ítélik vala a népet minden idõben; a nehéz dolgokat Mózes elé
   viszik vala, minden kisebb dologban pedig õk ítélnek vala.

   ^27 És elbocsátá Mózes az õ ipát, és ez elméne hazájába.
     __________________________________________________________________

  Chapter 19

   ^1 A harmadik hónapban azután hogy kijöttek vala Izráel fiai Égyiptom
   földérõl, azon a napon érkezének a Sinai pusztába.

   ^2 Refidimbõl elindulván, érkezének a Sinai pusztába és táborba
   szállának a pusztában; a hegygyel átellenben szálla pedig ott táborba
   az Izráel.

   ^3 Mózes pedig felméne az Istenhez, és szóla hozzá az Úr a hegyrõl,
   mondván: Ezt mondd a Jákób házanépének és ezt add tudtára az Izráel
   fiainak.

   ^4 Ti láttátok, a mit Égyiptommal cselekedtem, hogy hordoztalak titeket
   sas szárnyakon és magamhoz bocsátottalak titeket.

   ^5 Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az
   én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim;
   mert enyim az egész föld.

   ^6 És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék,
   melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.

   ^7 Elméne azért Mózes és egybehívá a nép véneit és eleikbe adá
   mindazokat a beszédeket, melyeket parancsolt vala néki az Úr.

   ^8 És az egész nép egy akarattal felele és monda: Valamit rendelt az
   Úr, mind megteszszük. És megvivé Mózes az Úrnak a nép beszédét.

   ^9 És monda az Úr Mózesnek: Ímé én hozzád megyek a felhõ homályában,
   hogy hallja a nép mikor beszélek veled és higyjenek néked mindörökké.
   És elmondá Mózes az Úrnak a nép beszédét.

   ^10 Az Úr pedig monda Mózesnek: Eredj el a néphez és szenteld meg õket
   ma, meg holnap és hogy mossák ki az õ ruháikat;

   ^11 És legyenek készek harmadnapra; mert harmadnapon leszáll az Úr az
   egész nép szeme láttára a Sinai hegyre.

   ^12 És vess határt a népnek köröskörûl, mondván: Vigyázzatok magatokra,
   hogy a hegyre fel ne menjetek s még a szélét se érintsétek; mindaz, a
   mi a hegyet érinti, halállal haljon meg.

   ^13 Ne érintse azt kéz, hanem kõvel köveztessék meg, vagy nyillal
   nyilaztassék le; akár barom, akár ember, ne éljen. Mikor a kürt hosszan
   hangzik, akkor felmehetnek a hegyre.

   ^14 Leszálla azért Mózes a hegyrõl a néphez, és megszentelé a népet, és
   megmosák az õ ruháikat.

   ^15 És monda a népnek: Legyetek készen harmadnapra; asszonyhoz ne
   közelítsetek.

   ^16 És lõn harmadnapon virradatkor, mennydörgések, villámlások és sûrû
   felhõ lõn a hegyen és igen erõs kürtzengés; és megrémûle mind az egész
   táborbeli nép.

   ^17 És kivezeté Mózes a népet a táborból az Isten eleibe és megállának
   a hegy alatt.

   ^18 Az egész Sinai hegy pedig füstölög vala, mivelhogy leszállott arra
   az Úr tûzben és felmegy vala annak füstje, mint a kemenczének füstje;
   és az egész hegy nagyon reng vala.

   ^19 És a kürt szava mindinkább erõsödik vala; Mózes beszél vala és az
   Isten felel vala néki hangosan.

   ^20 Leszálla tehát az Úr a Sinai hegyre, a hegy tetejére, és felhívá az
   Úr Mózest a hegy tetejére, Mózes pedig felméne.

   ^21 És monda az Úr Mózesnek: Menj alá, intsd meg a népet, hogy ne
   törjön elõre az Urat látni, mert közûlök sokan elhullanak.

   ^22 És a papok is, a kik az Úr eleibe járulnak, szenteljék meg magokat,
   hogy reájok ne rontson az Úr.

   ^23 Mózes pedig monda az Úrnak: Nem jöhet fel a nép a Sinai hegyre,
   mert te [magad] intettél minket, mondván: Vess határt a hegy körûl, és
   szenteld meg azt.

   ^24 De az Úr monda néki: Eredj, menj alá, és jõjj fel te és Áron is
   veled; de a papok és a nép ne törjenek elõre, hogy feljõjjenek az
   Úrhoz; hogy reájok ne rontson.

   ^25 Aláméne azért Mózes a néphez, és megmondá nékik.
     __________________________________________________________________

  Chapter 20

   ^1 És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván:

   ^2 Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak
   földérõl, a szolgálat házából.

   ^3 Ne legyenek néked idegen isteneid én elõttem.

   ^4 Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a
   melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a
   vizekben a föld alatt vannak.

   ^5 Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltõn-
   szeretõ Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban,
   harmad és negyediziglen, a kik engem gyûlölnek.

   ^6 De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem
   szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.

   ^7 Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja
   azt az Úr büntetés nélkül, a ki az õ nevét hiába felveszi.

   ^8 Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.

   ^9 Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat;

   ^10 De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot
   se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, [se] szolgád, se
   szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belõl
   van;

   ^11 Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és
   mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért
   megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.

   ^12 Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a
   melyet az Úr a te Istened ád te néked.

   ^13 Ne ölj.

   ^14 Ne paráználkodjál.

   ^15 Ne lopj.

   ^16 Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.

   ^17 Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak
   feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és
   semmit, a mi a te felebarátodé.

   ^18 Az egész nép pedig látja vala a mennydörgéseket, a villámlásokat, a
   kürt zengését és a hegy füstölgését. És látja vala a nép, és megrémüle,
   és hátrább álla.

   ^19 És mondának Mózesnek: Te beszélj velünk, és mi hallgatunk; de az
   Isten ne beszéljen velünk, hogy meg ne haljunk.

   ^20 Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek; mert azért jött az Isten,
   hogy titeket megkísértsen, és hogy az õ félelme legyen elõttetek, hogy
   ne vétkezzetek.

   ^21 Távol álla azért a nép, Mózes pedig közelebb méne a felhõhöz,
   melyben az Isten vala.

   ^22 És monda az Úr Mózesnek: Ezt mondd az Izráel fiainak: Magatok
   láttátok, hogy az égbõl beszéltem veletek.

   ^23 Ne csináljatok én mellém ezüst isteneket, és arany isteneket se
   csináljatok magatoknak.

   ^24 Földbõl csinálj nékem oltárt, és azon áldozd a te égõ- és
   hálaáldozatodat, juhaidat és ökreidet. Valamely helyen akarom, hogy az
   én nevemrõl megemlékezzetek, elmegyek tehozzád és megáldalak téged.

   ^25 Ha pedig kövekbõl csinálsz nékem oltárt, ne építsd azt faragott
   [kõ]bõl: mert a mint faragó vasadat rávetetted, megfertõztetted azt.

   ^26 Lépcsõkön se menj fel az én oltáromhoz, hogy a te szemérmed fel ne
   fedeztessék azon.
     __________________________________________________________________

  Chapter 21

   ^1 Ezek pedig azok a rendeletek, a melyeket eleikbe kell terjesztened:

   ^2 Ha héber szolgát vásárolsz, hat esztendeig szolgáljon, a hetedikben
   pedig szabaduljon fel ingyen.

   ^3 Ha egyedûl jött, egyedûl menjen el; ha feleséges ember, menjen el
   vele a felesége is.

   ^4 Ha az õ ura adott néki feleséget, és [ez] fiakat vagy leányokat
   szûlt néki: az asszony, gyermekeivel együtt legyen az õ uráé; õ pedig
   egyedûl menjen el.

   ^5 De ha a szolga azt mondaná: Szeretem az én uramat, az én feleségemet
   és fiaimat, nem akarok felszabadulni:

   ^6 Akkor vigye õt az õ ura a bírák elé, és állítsa az ajtóhoz vagy az
   ajtófélhez, és az õ ura fúrja által az õ fülét árral; és szolgálja õt
   mindörökké.

   ^7 És ha valaki az õ leányát szolgálóul adja el, ne úgy menjen el, mint
   a szolgák mennek.

   ^8 Ha nem tetszik az õ urának, hogy eljegyezze õt magának, akkor
   váltassa ki; arra, hogy idegen népnek eladja, nincs hatalma, mivel
   hûtelen volt hozzá.

   ^9 Ha pedig a fiának jegyzi el õt: a leányok törvénye szerint
   cselekedjék vele.

   ^10 Ha mást vesz magának: [ennek] ételét, ruházatát és házasságbeli
   igazát alább ne szállítsa.

   ^11 Ha ezt a hármat nem cselekszi vele: akkor menjen az el ingyen,
   fizetés nélkûl.

   ^12 A ki úgy megver valakit, hogy meghal, halállal lakoljon.

   ^13 De ha nem leselkedett, hanem Isten ejtette kezébe: úgy helyet
   rendelek néked, a hova meneküljön.

   ^14 Ha pedig valaki szándékosan tör felebarátja ellen, hogy azt orvúl
   megölje, oltáromtól is elvidd azt a halálra.

   ^15 A ki megveri az õ atyját vagy anyját, halállal lakoljon.

   ^16 A ki embert lop, és eladja azt, vagy kezében kapják, halállal
   lakoljon.

   ^17 A ki szidalmazza az õ atyját vagy anyját, halállal lakoljon.

   ^18 És ha férfiak összevesznek, és megüti valaki az õ felebarátját
   kõvel vagy öklével, és nem hal meg, hanem ágyba esik:

   ^19 Ha felkél, és mankóján kinn jár: ne legyen büntetve az, a ki
   megütötte; csupán fekvéséért fizessen és gyógyíttassa meg.

   ^20 Ha pedig valaki úgy üti meg szolgáját vagy szolgálóját bottal, hogy
   az meghal keze alatt, büntettessék meg.

   ^21 De ha egy vagy két nap életben marad, ne büntettessék meg, mert
   pénze [ára] az.

   ^22 Ha férfiak veszekednek és meglöknek valamely terhes asszonyt, úgy
   hogy idõ elõtt szûl, de [egyéb] veszedelem nem történik: bírságot
   fizessen a szerint, a mint az asszony férje azt reá kiveti, de bírák
   elõtt fizessen.

   ^23 De ha veszedelem történik: akkor életért életet adj.

   ^24 Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért;

   ^25 Égetést égetésért, sebet sebért, kéket kékért.

   ^26 Ha valaki az õ szolgájának szemét, vagy szolgálójának szemét úgy
   üti meg, hogy elpusztul, bocsássa azt szabadon az õ szeméért.

   ^27 Ha pedig szolgájának fogát, vagy szolgálójának fogát üti ki,
   bocsássa azt szabadon az õ fogáért.

   ^28 Ha férfit vagy asszonyt öklel meg egy ökör, úgy hogy meghal: kõvel
   köveztessék meg az ökör, és húsát meg ne egyék; de az ökörnek ura
   ártatlan.

   ^29 De ha az ökör azelõtt is öklelõs volt, és annak urát megintették,
   és még sem õrizte azt, és férfit vagy asszonyt ölt meg: az ökör
   köveztessék meg, és az ura is halállal lakoljon.

   ^30 Ha pénzváltságot vetnek reá, fizessen lelke váltságáért annyit, a
   mennyit reá kivetnek.

   ^31 Akár fiút ökleljen meg, akár leányt ökleljen meg: e szerint a
   rendelet szerint kell cselekedni.

   ^32 Ha szolgát öklel meg az ökör vagy szolgálót: adassék azok urának
   harmincz ezüst siklus, az ökör pedig köveztessék meg.

   ^33 Ha pedig valaki vermet nyit meg, vagy ha valaki vermet ás, és nem
   fedi azt be, és ökör vagy szamár esik bele:

   ^34 A verem ura fizessen; pénzül térítse meg azok urának, a hulla pedig
   legyen az övé.

   ^35 És ha valakinek ökre megdöfi az õ felebarátja ökrét, úgy hogy az
   elpusztul: adják el az eleven ökröt, és az árát osszák meg, és a hullát
   is osszák el.

   ^36 Vagy ha tudták, hogy az ökör már azelõtt öklelõs volt, és nem
   õrizte azt annak ura: fizessen ökröt az ökörért, a hulla pedig az övé
   legyen.
     __________________________________________________________________

  Chapter 22

   ^1 Ha valaki ökröt vagy bárányt lop, és levágja vagy eladja azt: öt
   barmot fizessen egy ökörért, és négy juhot egy bárányért.

   ^2 Ha ház-fölverésen kapják a tolvajt, és [úgy] megverik, hogy meghal,
   nincs vérbûn miatta.

   ^3 Ha reá sütött a nap, vérbûn van miatta: fizessen; ha nincs néki:
   adassék el tolvajságáért.

   ^4 Ha elevenen kapják kezében a lopott jószágot, akár ökör, akár
   szamár, akár juh: két annyit fizessen érette.

   ^5 Ha valaki mezõt vagy szõlõt étet le, úgy hogy barmát elereszti, és
   az a más mezején legel: mezejének javából és szõlõjének javából fizesse
   meg a kárt.

   ^6 Ha tûz támad, és tövisbe kap, és megég az asztag, vagy a lábon álló
   gabona, vagy a mezõ: fizesse meg a kárt, a ki a tüzet gyujtotta.

   ^7 Ha valaki pénzt vagy edényeket ád felebarátjának megõrzés végett, és
   ellopják annak a férfiúnak házából: ha megtalálják a tolvajt, fizessen
   kétannyit.

   ^8 Ha nem találják meg a tolvajt, a ház urát vigyék a bírák eleibe:
   hogy nem nyújtotta-é ki kezét az õ felebarátja vagyonára.

   ^9 Akármi bûn dolgában, akár ökör, akár szamár, akár juh, akár ruha,
   akármi elveszett jószág az, a mirõl azt mondja: ez az; mindkettõjük
   ügye a bírák eleibe menjen, és a kit a bírák bûnösnek mondanak,
   fizessen két annyit az õ felebarátjának.

   ^10 Ha valaki szamarat, vagy ökröt, vagy bárányt, vagy akármiféle
   barmot ád az õ felebarátja gondviselése alá, és az elhull, vagy
   megsérül, vagy elhajtatik, úgy hogy senki sem látta:

   ^11 Az Úrra való esküvés legyen kettejök közt, hogy nem nyújtotta-é ki
   kezét felebarátja vagyonára; és ezt fogadja el annak ura, és az semmit
   se fizessen.

   ^12 Ha pedig ellopták tõle: megfizesse az urának.

   ^13 Ha széttépetett, hozza el azt bizonyságul; a széttépettet nem
   fizeti meg.

   ^14 Ha pedig valaki kölcsön kér az õ felebarátjától, és az megsérül
   vagy elhull urának távollétében: fizesse meg a kárt.

   ^15 Ha ura vele van, nem fizet; ha bérbe adatott, bérébe megy.

   ^16 Ha valaki hajadont csábít el, a ki nincs eljegyezve, és vele hál:
   jegyajándékkal jegyezze azt el magának feleségül.

   ^17 Ha annak atyja nem akarja azt néki adni: annyi pénzt adjon, a
   mennyi a hajadonok jegyajándéka.

   ^18 Varázsló asszonyt ne hagyj életben.

   ^19 A ki barommal közösül, halállal lakoljon.

   ^20 A ki isteneknek áldozik, nem csupán az Úrnak, megölettessék.

   ^21 A jövevényen ne hatalmaskodjál, és ne nyomorgasd azt, mert
   jövevények voltatok Égyiptom földén.

   ^22 Egy özvegyet vagy árvát se nyomorítsatok meg.

   ^23 Ha nyomorgatod azt, és hozzám kiált, meghallgatom az õ kiáltását.

   ^24 És felgerjed haragom, és megöllek titeket fegyverrel, és a ti
   feleségeitek özvegyekké lésznek, a ti fiaitok pedig árvákká.

   ^25 Ha pénzt adsz kölcsön az én népemnek, a szegénynek a ki veled van;
   ne légy hozzá olyan, mint a hitelezõ; ne vessetek reá uzsorát.

   ^26 Ha zálogba veszed a te felebarátod felsõ ruháját: naplemente elõtt
   visszaadd azt néki:

   ^27 Mert egyetlen takarója, testének ruhája az: miben háljon? Bizony,
   ha én hozzám kiált, meghallgatom; mert én irgalmas vagyok.

   ^28 A bírákat ne szidalmazd, és néped fejedelmét ne átkozd.

   ^29 Gabonáddal és boroddal ne késlekedjél; fiaid elsõszülöttét nékem
   add.

   ^30 Hasonlóképen cselekedjél ökröddel, juhoddal; hét napig legyen az õ
   anyjával, a nyolczadik napon nékem add azt.

   ^31 És szent emberek legyetek én elõttem; a mezõn széttépett húst meg
   ne egyétek; az ebnek vessétek azt.
     __________________________________________________________________

  Chapter 23

   ^1 Hazug hírt ne hordj; ne fogj kezet a gonoszszal, hogy hamis tanú
   [ne] légy.

   ^2 Ne indulj a sokaság után a gonoszra, és peres ügyben ne vallj a
   sokasággal tartva, annak elfordítására.

   ^3 Szegénynek se kedvezz az õ peres ügyében.

   ^4 Ha elõltalálod ellenséged eltévedt ökrét vagy szamarát: hajtsd
   vissza néki.

   ^5 Ha látod, hogy annak a szamara, a ki téged gyûlöl, a teher alatt
   fekszik, vigyázz, rajta ne hagyd; oldd le azt õ vele együtt.

   ^6 A te szegényednek igazságát el ne fordítsd az õ perében.

   ^7 A hazug beszédtõl távol tartsd magad, és az ártatlant s az igazat
   meg ne öld; mert én nem adok igazat a gonosznak.

   ^8 Ajándékot el ne végy: mert az ajándék megvakítja a szemeseket, és
   elfordítja az igazak ügyét.

   ^9 A jövevényt ne nyomorgasd; hiszen ti ismeritek a jövevény életét,
   mivelhogy jövevények voltatok Égyiptom földén.

   ^10 Hat esztendeig vesd be a te földedet és takard be annak termését;

   ^11 A hetedikben pedig pihentesd azt, és hagyd úgy, hogy egyék meg a te
   néped szegényei; a mi pedig ezektõl megmarad, egye meg a mezei vad. E
   képen cselekedjél szõlõddel és olajfáddal is.

   ^12 Hat napon át végezd dolgaidat, a hetedik napon pedig nyúgodjál,
   hogy nyúgodjék a te ökröd és szamarad, és megpihenjen a te szolgálód
   fia és a jövevény.

   ^13 Mindazt, a mit néktek mondtam, megtartsátok, és idegen istenek
   nevét ne emlegessétek; ne hallassék az a te szádból.

   ^14 Háromszor szentelj nékem innepet esztendõnként.

   ^15 A kovásztalan kenyér innepét tartsd meg; hét nap egyél kovásztalan
   kenyeret, a mint megparancsoltam néked, az Abib hónap ideje alatt; mert
   akkor jöttél ki Égyiptomból: és üres [kézzel senki] se jelenjék meg
   színem elõtt.

   ^16 És az aratás innepét, munkád zsengéjét, a melyet elvetettél a
   mezõn; és a takarodás innepét az esztendõ végén, a mikor termésedet
   betakarítod a mezõrõl.

   ^17 Esztendõnként háromszor jelenjék meg minden férfiad az Úr Isten
   színe elõtt.

   ^18 Ne ontsd ki az én áldozatom vérét kovászos kenyér mellett, és
   ünnepi [áldozatom] kövére meg ne maradjon reggelig.

   ^19 A te földed zsengéjének elsejét vidd el a te Uradnak Istenednek
   házába. Ne fõzd meg a gödölyét az õ anyjának tejében.

   ^20 Ímé én Angyalt bocsátok el te elõtted, hogy megõrízzen téged az
   útban, és bevigyen téged arra a helyre, a melyet elkészítettem.

   ^21 Vigyázz magadra elõtte, és hallgass az õ szavára; meg ne bosszantsd
   õt, mert nem szenvedi el a ti gonoszságaitokat; mert az én nevem van õ
   benne.

   ^22 Mert ha hallgatándasz az õ szavára; és mindazt megcselekedénded, a
   mit mondok: akkor ellensége lészek a te ellenségeidnek, és szorongatom
   a te szorongatóidat.

   ^23 Mert az én Angyalom te elõtted megyen és beviszen téged az
   Emoreusok, Khitteusok, Perizeusok, Kananeusok, Khivveusok és Jebuzeusok
   közé, és kiirtom azokat.

   ^24 Ne imádd azoknak isteneit és ne tiszteld azokat, és ne cselekedjél
   az õ cselekedeteik szerint; hanem inkább döntögesd le azokat és tördeld
   össze bálványaikat.

   ^25 És szolgáljátok az Urat a ti Istenteket, akkor megáldja a te
   kenyeredet és vizedet; és eltávolítom ti közûletek a nyavalyát.

   ^26 El sem vetél, meddõ sem lesz a te földeden [semmi]; napjaid számát
   teljessé teszem.

   ^27 Az én rettentésemet bocsátom el elõtted, és minden népet
   megrettentek, a mely közé mégy, és minden ellenségedet elfutamtatom
   elõtted.

   ^28 Darazsat is bocsátok el elõtted, és kiûzi elõled a Khivveust,
   Kananeust és Khitteust.

   ^29 De nem egy esztendõben ûzöm õt ki elõled, hogy a föld pusztává ne
   legyen, és meg ne sokasodjék ellened a mezei vad.

   ^30 Lassan-lassan ûzöm õt ki elõled, míg megszaporodol és bírhatod a
   földet.

   ^31 És határodat a veres tengertõl a Filiszteusok tengeréig vetem, és a
   pusztától fogva a folyóvízig: mert kezeitekbe adom annak a földnek
   lakosait, és kiûzöd azokat elõled.

   ^32 Ne köss szövetséget se azokkal, se az õ isteneikkel.

   ^33 Ne lakjanak a te földeden, hogy bûnbe ne ejtsenek téged ellenem:
   mert ha az õ isteneiket szolgálnád, vesztedre lenne az néked.
     __________________________________________________________________

  Chapter 24

   ^1 És monda Mózesnek: Jõjj fel az Úrhoz te és Áron, Nádáb és Abihu, és
   az Izráel vénei közül hetvenen, és hajtsátok meg magatokat [elõtte]
   távolról.

   ^2 És csak Mózes közeledjék az Úrhoz, amazok pedig ne közeledjenek, és
   a nép se jõjjön fel vele.

   ^3 Elméne azért Mózes, és elbeszélé a népnek az Úr minden beszédét és
   minden rendelését; az egész nép pedig egyezõ szóval felele, mondván:
   Mindazokat a dolgokat, a melyeket az Úr parancsolt, megcselekeszszük.

   ^4 Mózes pedig felírá az Úrnak minden beszédét, és felkele reggel és
   oltárt építe a hegy alatt, és tizenkét oszlopot, az Izráel tizenkét
   nemzetsége szerint.

   ^5 Azután elküldé az Izráel fiainak ifjait, és áldozának égõ
   áldozatokat, és hálaáldozatul tulkokat ölének az Úrnak.

   ^6 Mózes pedig vevé a vérnek felét, és tölté a medenczékbe: a vérnek
   másik felét pedig az oltárra hinté.

   ^7 Azután vevé a szövetség könyvét, és elolvasá a nép hallatára; azok
   pedig mondának: Mindent megteszünk, a mit az Úr parancsolt, és
   engedelmeskedünk.

   ^8 Mózes pedig vevé a vért, és ráhinté a népre, és monda: Ímé a
   szövetségnek vére, melyet az Úr kötött ti veletek, mindama beszédek
   szerint.

   ^9 Azután felméne Mózes és Áron, Nádáb és Abihu, és az Izráel vénei
   közül hetvenen;

   ^10 És láták az Izráel Istenét, és annak lábai alatt valami zafir fényû
   tárgy vala, és olyan tiszta, mint maga az ég.

   ^11 És Izráel fiainak [e] választottjaira nem bocsátá kezét: jóllehet
   látták az Istent, mindazáltal ettek és ittak is.

   ^12 És szóla az Úr Mózesnek: Jõjj fel én hozzám a hegyre és maradj ott.
   És átadom néked a kõtáblákat, és a törvényt és a parancsolatot, a
   melyeket írtam, hogy azokra megtaníttassanak.

   ^13 Felkele azért Mózes és az õ szolgája Józsué, és felméne Mózes az
   Isten hegyére.

   ^14 A véneknek pedig monda: Várjatok itt reánk, míg visszatérünk
   hozzátok: Ímé Áron és Húr veletek [vannak]; a kinek valami ügye van, õ
   hozzájok menjen.

   ^15 Akkor felméne Mózes a hegyre; és felhõ borítá el a hegyet.

   ^16 És az Úr dicsõsége szálla alá a Sinai hegyre, és felhõ borítá azt
   hat napon át; a hetedik napon pedig szólítá Mózest a felhõ közepébõl.

   ^17 Az Úr dicsõségének jelensége pedig olyan vala az Izráel fiainak
   szeme elõtt, mint emésztõ tûz, a hegy tetején.

   ^18 És beméne Mózes a felhõ közepébe, és felméne a hegyre, és negyven
   nap és negyven éjjel vala Mózes a hegyen.
     __________________________________________________________________

  Chapter 25

   ^1 És szóla az Úr Mózeshez, mondván:

   ^2 Szólj az Izráel fiainak, hogy szedjenek nékem ajándékokat; minden
   embertõl, a kit szíve hajt arra, szedjetek nékem ajándékokat.

   ^3 Ez pedig az az ajándék, a mit tõlök szedjetek: arany és ezüst és
   réz.

   ^4 És kék, és bíborpiros, és karmazsinszinû [fonal], meg len [fonal,]
   és kecskeszõr.

   ^5 És veresre festett kosbõrök, és borzbõrök, és sittim-fa.

   ^6 Mécsbe való olaj, kenet-olajhoz való arómák, és füstöléshez való
   fûszerek.

   ^7 Ónix-kövek és foglalni való kövek, az efódhoz és a hósenhez.

   ^8 És készítsenek nékem szent hajlékot, hogy õ közöttök lakozzam.

   ^9 Mindenestõl úgy csináljátok, a mint én megmutatom néked a hajléknak
   formáját, és annak minden edényeinek formáját.

   ^10 És csináljanak egy ládát sittim-fából; harmadfél sing hosszút,
   másfél sing széleset, és másfél sing magasat.

   ^11 Borítsd meg azt tiszta aranynyal, belõl is kivül is megborítsd azt,
   és csinálj reá köröskörûl arany pártázatot.

   ^12 És önts ahhoz négy arany karikát, és illeszd [azokat] a négy
   szegeletére; egyik oldalára is két karikát, a másik oldalára is két
   karikát.

   ^13 Csinálj rúdakat is sittim-fából, és azokat is megborítsd arannyal.

   ^14 És a rúdakat dugd a láda oldalain levõ karikákba, hogy azokon
   hordozzák a ládát.

   ^15 A rúdak álljanak a láda karikáiban; ne vegyék ki azokból.

   ^16 És a bizonyságot, a melyet néked adok, tedd a ládába.

   ^17 Csinálj fedelet is tiszta aranyból: harmadfél sing hosszút, és
   másfél sing széleset.

   ^18 Csinálj két Kérubot is aranyból, vert [arany]ból csináld azokat a
   fedélnek két végére.

   ^19 Az egyik Kérubot csináld az egyik végére innen, a másik Kérubot a
   másik végére onnan: a fedélbõl csináljátok ki a Kérubokat annak két
   végén.

   ^20 A Kérubok pedig terjeszszék ki szárnyaikat fölfelé, betakarva
   szárnyaikkal a fedelet; arczaik egymásfelé legyenek; a Kérubok arczai a
   fedél felé forduljanak.

   ^21 A fedelet pedig helyezd a ládára felül, a ládába pedig tedd a
   bizonyságot, a melyet adok néked.

   ^22 Ott jelenek meg néked, és szólok hozzád a fedél tetejérõl, a két
   Kérub közül, melyek a bizonyság ládája felett vannak, mindazokról, a
   miket általad parancsolok az Izráel fiainak.

   ^23 Csinálj asztalt is sittim-fából, két sing hosszút, egy sing
   széleset, és másfél sing magasat.

   ^24 És borítsd be azt tiszta aranynyal, és csinálj reá köröskörül arany
   pártázatot.

   ^25 Csinálj reá köröskörûl egy tenyérnyi karájt, karajára pedig csinálj
   köröskörûl arany pártázatot.

   ^26 Négy arany karikát is csinálj hozzá, és illeszd a karikákat a négy
   lábának négy szegletére.

   ^27 A karáj mellett legyenek a karikák rúdtartókul, hogy hordozhassák
   az asztalt.

   ^28 Azokat a rúdakat is sittim-fából csináld és aranynyal borítsd be,
   és azokon hordozzák az asztalt.

   ^29 Készítsd el tálait is, csészéit is, kancsóit is, kelyheit is, a
   melyekkel italáldozatot áldoznak; tiszta aranyból csináld azokat.

   ^30 És tégy az asztalra szent kenyeret, [mely] mindenkor elõttem
   [legyen].

   ^31 Csinálj gyertyatartót is tiszta aranyból; vert [arany]ból készüljön
   a gyertyatartó; annak szára, ága csészéi, gombjai és virágai ugyanabból
   legyenek.

   ^32 Hat ág jõjjön ki oldalaiból; három gyertyatartó-ág az egyik
   oldalból, és három gyertyatartó-ág a másik oldalból.

   ^33 Mandolavirág formájú három csésze az egyik ágon, gombbal és
   virággal; és mandolavirág formájú három csésze a másik ágon is, gombbal
   és virággal; így legyen a gyertyatartóból kijövõ mind a hat ágon.

   ^34 A gyertyatartón pedig négy mandolavirág formájú csésze legyen,
   gombjaival és virágaival.

   ^35 Gomb legyen a belõle [kijövõ] két ág alatt; ismét gomb a belõle
   [kijövõ] két ág alatt, és ismét gomb a belõle [kijövõ] két ág alatt:
   [így] a gyertyatartóból kijövõ [mind] a hat ág alatt.

   ^36 Gombjaik és ágaik magából legyenek; egy darab tiszta aranyból
   legyen verve az egész.

   ^37 Csinálj hozzá hét mécset is, és úgy rakják fel mécseit, hogy elõre
   világítsanak.

   ^38 Hamvvevõi és hamutartói is tiszta aranyból legyenek.

   ^39 Egy tálentom tiszta aranyból csinálják azt, mindezeket az
   eszközöket.

   ^40 Vigyázz, hogy arra a formára csináld, a mely a hegyen mutattatott
   néked.
     __________________________________________________________________

  Chapter 26

   ^1 A hajlékot pedig tíz kárpitból csináld: sodrott lenbõl, és kék, és
   bíborpiros, és karmazsin színûbõl, Kérubokkal, mestermunkával készítsd
   azokat.

   ^2 Egy-egy kárpit hossza huszonnyolcz sing legyen, egy-egy kárpit
   szélessége pedig négy sing; egy mértéke legyen mindenik kárpitnak.

   ^3 Öt kárpit legyen egymással egybefoglalva, ismét öt kárpit egymással
   egybefoglalva.

   ^4 És csinálj hurkokat kék lenbõl az egyik kárpit szélén, a mely az
   egybefoglaltak között szélrõl van; ugyanezt csináld a szélsõ kárpit
   szélével a másik egybefoglalásban is.

   ^5 Ötven hurkot csinálj az egyik kárpiton; ötven hurkot csinálj ama
   kárpit szélén is, a mely a másik egybefoglalásban van; egyik hurok a
   másiknak általellenében legyen.

   ^6 Csinálj ötven arany horgocskát is, és e horgocskákkal foglald össze
   egyik kárpitot a másikkal, hogy a hajlék egygyé legyen.

   ^7 Ezután csinálj kecskeszõr kárpitokat sátorul a hajlék fölé; tizenegy
   kárpitot csinálj ilyet.

   ^8 Egy kárpit hossza harmincz sing legyen, szélessége pedig egy
   kárpitnak négy sing; egy mértéke legyen a tizenegy kárpitnak.

   ^9 És foglald egybe az öt kárpitot külön, és a hat kárpitot külön; a
   hatodik kárpitot pedig kétrét hajtsd a sátor elejére.

   ^10 És csinálj ötven hurkot az egyik kárpit szélén, a mely az
   egybefoglaltak között szélrõl van; és ötven hurkot a kárpit szélén a
   másik egybefoglalásban is.

   ^11 Csinálj ötven rézhorgocskát is, és akaszd a horgocskákat a
   hurkokba, és foglald egybe a sátort, hogy egygyé legyen.

   ^12 A sátor kárpitjának fölösleges része, a fölösleges kárpitnak fele
   csüggjön alá a hajlék hátulján.

   ^13 Egy singnyi pedig egyfelõl, és egy singnyi másfelõl, abból, a mi a
   sátor kárpitjainak hosszában fölösleges, bocsáttassék alá a hajlék
   oldalain egyfelõl is, másfelõl is, hogy befedje azt.

   ^14 Csinálj a sátornak takarót is veresre festett kosbõrökbõl, és e
   fölé is egy takarót borzbõrökbõl.

   ^15 Csinálj a hajlékhoz deszkákat is sittim-fából, felállogatva.

   ^16 A deszka hossza tíz sing legyen; egy-egy deszka szélessége pedig
   másfél sing.

   ^17 Egy-egy deszkának két csapja legyen, egyik a másiknak megfelelõ;
   így csináld a hajlék minden deszkáját.

   ^18 A deszkákat pedig így csináld a hajlékhoz: húsz deszkát a déli
   oldalra, délfelé.

   ^19 A húsz deszka alá pedig negyven ezüst talpat csinálj, két talpat
   egy-egy deszka alá, annak két csapjához képest; megint két talpat
   egy-egy deszka alá, a két csapjához képest.

   ^20 A hajlék másik oldalául is, észak felõl húsz deszkát.

   ^21 És azokhoz is negyven ezüst talpat; két talpat egy deszka alá,
   megint két talpat egy deszka alá.

   ^22 A hajlék nyugoti oldalául pedig csinálj hat deszkát.

   ^23 A hajlék szegleteiül is csinálj két deszkát a két oldalon.

   ^24 Kettõsen legyenek alólról kezdve, felül pedig együtt legyenek egy
   karikába foglalva; ilyen legyen mindkettõ; a két szeglet számára
   legyenek.

   ^25 Legyen azért nyolcz deszka, és azokhoz tizenhat ezüst talp; két
   talp egy deszka alatt, megint két talp egy deszka alatt.

   ^26 Csinálj reteszrúdakat is sittim-fából; ötöt a hajlék egyik
   oldalának deszkáihoz.

   ^27 És öt reteszrúdat a hajlék másik oldalának deszkáihoz; és a hajlék
   nyugoti oldalának deszkáihoz is öt reteszrúdat hátulról.

   ^28 A középsõ reteszrúd pedig a deszkák közepén az egyik végtõl a másik
   végig érjen.

   ^29 A deszkákat pedig borítsd meg aranynyal, és karikákat is aranyból
   csinálj azokhoz a reteszrúdak tartói gyanánt; a reteszrúdakat is
   megborítsd aranynyal.

   ^30 A hajlékot pedig azon a módon állítsd fel, a mint néked a hegyen
   mutattatott.

   ^31 És csinálj függönyt, kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû, és
   sodrott lenbõl; Kérubokkal, mestermunkával készítsék azt.

   ^32 És tedd azt sittim-fából való, aranynyal borított négy oszlopra, a
   melyeknek horgai aranyból legyenek, négy ezüst talpon.

   ^33 És tedd a függönyt a horgok alá, és vidd oda a függöny mögé a
   bizonyság ládáját és az a függöny válaszsza el néktek a szent helyet a
   szentek szentjétõl.

   ^34 Azután tedd rá a fedelet a bizonyság ládájára a szentek szentjébe.

   ^35 Az asztalt pedig helyezd a függönyön kívül, és a gyertyatartót az
   asztal ellenébe, a hajlék déli oldalába; az asztalt pedig tedd az
   északi oldalba.

   ^36 És csinálj leplet a sátor nyilására is, kék, és bíborpiros, és
   karmazsinszínû, és sodrott lenbõl, hímzõmunkával.

   ^37 A lepelhez pedig csinálj öt oszlopot sittim-fából, és borítsd meg
   azokat aranynyal; azoknak horgai aranyból [legyenek], és önts azokhoz
   öt réztalpat.
     __________________________________________________________________

  Chapter 27

   ^1 És csináld az oltárt sittim-fából, öt sing a hossza, és öt sing a
   szélessége; négyszegû legyen az oltár, és magassága három sing.

   ^2 Szarvakat is csinálj a négy szegletére, szarvai magából legyenek, és
   borítsd meg azt rézzel.

   ^3 Csinálj ahhoz fazekakat is a hamujának, hozzá való lapátokat,
   medenczéket, villákat és serpenyõket; minden hozzá való edényt rézbõl
   csinálj.

   ^4 Csinálj ahhoz háló forma rostélyt is rézbõl, és csinálj a hálóra
   négy rézkarikát, a négy szegletére.

   ^5 És tedd azt az oltár párkányzata alá alulról, úgy hogy a háló az
   oltár közepéig érjen.

   ^6 Csinálj az oltárhoz rúdakat is, sittim-fa rúdakat, és borítsd meg
   azokat rézzel.

   ^7 És dugják a rúdakat a karikákba, és legyenek azok a rúdak az oltár
   két oldalán, mikor azt hordozzák.

   ^8 Üresre csináld azt, deszkákból; a mint néked a hegyen mutattatott,
   úgy csinálják.

   ^9 Pitvart is csinálj a hajléknak; a déli oldalon a pitvarhoz
   szõnyegeket, sodrott lenbõl; száz sing legyen a hossza egy oldalnak.

   ^10 Ahhoz húsz oszlopot, húsz réz talpat, és az oszlopok horgait és
   átalkötõit ezüstbõl.

   ^11 Épen úgy az északi oldalon, hoszszában, száz sing hosszú szõnyeget;
   ahhoz húsz oszlopot, ezekhez húsz réztalpat, és az oszlopok horgait és
   átalkötõit ezüstbõl.

   ^12 A pitvar szélességéhez pedig nyugot felõl ötven sing szõnyeget;
   ahhoz tíz oszlopot és ezekhez tíz talpat.

   ^13 A pitvarnak szélessége kelet felõl is ötven sing.

   ^14 És tizenöt sing szõnyeg legyen egyik oldalról, ehhez három oszlop,
   ezekhez pedig három talp.

   ^15 A másik oldalról is tizenöt sing szõnyeg, ehhez három oszlop és
   ezekhez három talp.

   ^16 A pitvar kapuján pedig húsz sing lepel legyen, kék, és bíborpiros,
   és karmazsinszínû és sodrott lenbõl, himzõmunkával; ehhez négy oszlop,
   ezekhez pedig négy talp.

   ^17 A pitvar minden oszlopát ezüst átalkötõk vegyék körûl, horgaik
   ezüstbõl, talpaik pedig rézbõl legyenek.

   ^18 A pitvar hossza száz sing, és szélessége ötven-ötven, magassága
   pedig öt sing; [leplei] sodrott lenbõl, talpai pedig rézbõl legyenek.

   ^19 A hajlék minden edénye, az ahhoz való mindennemû szolgálatban, és
   minden szege, és a pitvarnak is minden szege rézbõl legyen.

   ^20 Te pedig parancsold meg az Izráel fiainak, hogy hozzanak néked
   tiszta faolajat, a melyet a világításhoz sajtoltak, hogy szünet nélkül
   égõ lámpát gyujthassanak.

   ^21 A gyülekezet sátorában a függönyön kivül, a mely a bizonyság elõtt
   van, készítsék el azt Áron és az õ fiai, estvétõl fogva reggelig az Úr
   elõtt. Örök rendtartás [legyen] [ez] az õ nemzetségöknél Izráel fiai
   között.
     __________________________________________________________________

  Chapter 28

   ^1 Te pedig hívasd magadhoz a te atyádfiát Áront, és az õ fiait õ vele
   az Izráel fiai közûl, hogy papjaim legyenek: Áron, Nádáb, Abihu,
   Eleázár, Ithamár, Áronnak fiai.

   ^2 És csinálj szent ruhákat Áronnak a te atyádfiának, dicsõségére és
   ékességére.

   ^3 És szólj minden bölcs szívûeknek, a kiket betöltöttem a bölcseség
   lelkével, hogy csinálják meg az Áron ruháit, az õ felszentelésére, hogy
   papom legyen.

   ^4 Ezek pedig a ruhák, a melyeket készítsenek: hósen, efód, palást,
   koczkás köntös, süveg és öv. És csináljanak szent ruhákat Áronnak a te
   atyádfiának, és az õ fiainak, hogy papjaim legyenek.

   ^5 Vegyék hát õk elõ az aranyat, és a kék, és a bíborpiros, és a
   karmazsinszínû [fonalat] és a len[fonalat.]

   ^6 És csinálják az efódot aranyból, kék és bíborpiros, karmazsinszínû
   és sodrott lenbõl, mestermunkával.

   ^7 Két vállkötõ is legyen hozzá kapcsolva a két végéhez, hogy
   összekapcsoltathassék.

   ^8 Átkötõ öve pedig, a mely rajta van, ugyanolyan mívû és abból való
   legyen; aranyból, kék, és bíborpiros, és karmazsinszinû, és sodrott
   lenbõl.

   ^9 Annakutána végy két ónix-követ, és mesd fel azokra az Izráel fiainak
   neveit.

   ^10 Hatnak nevét az egyik kõre, a másik hatnak nevét pedig a másik
   kõre, az õ születésök szerint.

   ^11 Kõmetszõ munkával, a mint a pecsétet metszik, [úgy] metszesd e két
   követ az Izráel fiainak neveire; köröskörûl arany boglárokba csináld
   azokat.

   ^12 És tedd e két követ az efód vállkötõire, az Izráel fiaira való
   emlékeztetés kövei gyanánt, hogy emlékeztetõül hordozza Áron azoknak
   neveit az õ két vállán az Úr elõtt.

   ^13 Csinálj annakokáért arany boglárokat,

   ^14 És két lánczot tiszta aranyból; fonatékosan csináld azokat; sodrott
   mívûek legyenek, és tedd rá a sodrott lánczokat a boglárokra.

   ^15 Azután csináld meg az ítéletnek hósenét mestermunkával; úgy csináld
   mint az efódot csináltad: aranyból, kék, és bíborpiros, és
   karmazsinszínû, és sodrott lenbõl csináld azt.

   ^16 Négyszögû legyen, kétrétû, egy arasznyi hosszú és egy arasznyi
   széles.

   ^17 És foglalj abba befoglalni való köveket; négy sor követ, ilyen
   sorban: szárdiusz, topáz és smaragd; ez az elsõ sor.

   ^18 A második sor pedig: karbunkulus, zafir és gyémánt.

   ^19 A harmadik sor: jáczint, agát és amethiszt.

   ^20 A negyedik sor: krizolith, ónix és jáspis; arany boglárokba
   legyenek foglalva.

   ^21 A kövek tehát az Izráel fiainak nevei szerint legyenek, tizenkettõ
   [legyen] az õ nevök szerint; mint a pecsét, úgy legyen metszve,
   mindenik a reá való névvel, a tizenkét nemzetség szerint.

   ^22 A hósenre pedig csinálj fonatékos lánczokat, sodrott mívûeket,
   tiszta aranyból.

   ^23 És csinálj a hósenre két arany karikát, és tedd a két karikát a
   hósen két szegletére.

   ^24 És a két arany fonatékot fûzd a hósen két szegletén levõ karikákba.

   ^25 A két fonatéknak két végét pedig foglald a két boglárhoz, és tûzd
   az efódnak vállkötõihez, annak elõrészére.

   ^26 Csinálj [még] két arany karikát, és tedd azokat a hósen két
   szegletére, azon a szélén, a mely befelé van az efód felõl.

   ^27 És csinálj [még] két arany karikát, és tedd azokat az efód két
   vállkötõjére alól, annak elõrésze felõl egybefoglalásához közel, az
   efód öve felett.

   ^28 És csatolják a hósent az õ karikáinál fogva az efód karikáihoz, kék
   zsinórral, hogy az efód öve felett legyen, és el ne váljék a hósen az
   efódtól.

   ^29 És viselje Áron az Izráel fiainak neveit az ítélet hósenén, az õ
   szíve felett, a mikor bemegy a szenthelyre, emlékeztetõûl az Úr elõtt
   szüntelen.

   ^30 Azután tedd az ítéletnek hósenébe az Urimot és Thummimot, hogy
   legyenek azok az Áron szíve felett, a mikor bemegy az Úr eleibe, és
   hordozza Áron az Izráel fiainak ítéletét az õ szívén az Úr színe elõtt
   szüntelen.

   ^31 És csináld az efód palástját egészen kék lenbõl.

   ^32 Közepén legyen nyílás a fejének; a nyílásnak szegése legyen
   köröskörûl, takácsmunka, olyan legyen mint a pánczél nyílása, hogy el
   ne szakadjon.

   ^33 És ennek alsó peremére csinálj gránátalmákat, kék, és bíborpiros,
   és karmazsinszínû lenbõl, a peremére köröskörûl, és ezek közé arany
   csengettyûket is köröskörûl.

   ^34 Arany csengettyû, meg gránátalma, arany csengettyû, meg gránátalma
   legyen a palást peremén köröskörül.

   ^35 És legyen az Áronon, a mikor szolgál, hogy hallassék annak
   csengése, a mikor bemegy a szenthelybe az Úr eleibe, és mikor kijön,
   hogy meg ne haljon.

   ^36 Csinálj egy lapot is tiszta aranyból, és mesd ki arra, mint a
   pecsétet metszik: Szentség az Úrnak.

   ^37 És kösd azt kék zsinórra, hogy legyen az a süvegen; a süvegnek
   elõrészén legyen az.

   ^38 És legyen az az Áronnak homlokán, hogy Áron viselje a szent
   áldozatok körûl elkövetett vétket, a melyeket az Izráel fiai mindenféle
   szent adományaikban szentelnek. Legyen azért szüntelen a homlokán, hogy
   kedvesekké tegye õket az Úr elõtt.

   ^39 A lenköntöst pedig koczkásan készítsd, és a süveget lenbõl csináld,
   az övet meg hímzõ munkával készítsd.

   ^40 Az Áron fiainak is csinálj köntösöket, és csinálj nékik öveket is,
   meg süvegeket is csinálj nékik, dicsõségökre és ékességökre.

   ^41 És öltöztesd fel azokba Áront a te atyádfiát, és az õ fiait vele
   együtt, és kend fel õket, iktasd be õket tisztjökbe, és szenteld fel
   õket, hogy papjaimmá legyenek.

   ^42 Csinálj nékik lábravalókat is gyolcsból, hogy befödjék [azoknak
   ]mezítelen testét, és az ágyéktól a tomporig érjenek.

   ^43 És legyenek azok Áronon és az õ fiain, a mikor bemennek a
   gyülekezet sátorába, vagy a mikor az oltárhoz járulnak, a szenthelyen
   való szolgálattételre, hogy bûnt ne vigyenek oda és meg ne haljanak.
   Örökkévaló rendtartás ez [Áron]nak és az õ magvának õ utána.
     __________________________________________________________________

  Chapter 29

   ^1 Ez az, a mit õ velök cselekedjél, az õ felszentelésökre, hogy az én
   papjaim legyenek: Végy egy tulkot, fiatal marhát, és hiba nélkül való
   két kost.

   ^2 És kovásztalan kenyeret, és olajjal elegyített kovásztalan
   kalácsokat, meg olajjal kent kovásztalan lepényeket is;
   búzalisztlángból készítsd azokat.

   ^3 És tedd azokat egy kosárba, és vidd fel azokat a kosárban, a
   tulokkal és a két kossal együtt.

   ^4 Áront pedig és az õ fiait állítsd a gyülekezet sátorának ajtaja elé,
   és mosd meg õket vízzel.

   ^5 És vedd a ruhákat, és öltöztesd fel Áront a köntösbe, az efódhoz
   való palástba, és az efódba, meg a hósenbe és övezd fel õt az efód
   övével.

   ^6 Tedd a süveget is fejére, és a szent koronát tedd a süvegre.

   ^7 És vedd a kenetnek olaját, és töltsd az õ fejére, így kend fel õt.

   ^8 Fiait is állítsd elõ, és öltöztesd fel õket [a] köntösökbe.

   ^9 És övezd körûl õket övvel, Áront és az õ fiait, és tégy a fejökre
   süvegeket is, hogy övék legyen a papság örök rendelés szerint. Így
   iktasd be tisztökbe Áront és fiait.

   ^10 Azután állíttasd a tulkot a gyülekezet sátora elé, és Áron és az õ
   fiai tegyék kezeiket a tulok fejére.

   ^11 És vágd le a tulkot az Úr elõtt a gyülekezet sátorának ajtajánál.

   ^12 Azután végy a tulok vérébõl, és hintsd azt ujjaiddal az oltár
   szarvaira; a [többi] vért pedig töltsd mind az oltár aljára.

   ^13 És vedd a kövérébõl mindazt, a mi a belet fedi, és a májon lévõ
   hártyát, és a két vesét a rajtok lévõ kövérrel együtt, és füstölögtesd
   el az oltáron.

   ^14 A tulok húsát, bõrét és ganéját pedig égesd el a táboron kívül:
   bûnért való áldozat az.

   ^15 Vedd az egyik kost is, és Áron és az õ fiai tegyék kezeiket a kos
   fejére.

   ^16 Azután vágd le a kost, és vedd annak vérét, és hintsd azt az
   oltárra köröskörûl.

   ^17 A kost pedig vagdald tagjaira, és mosd meg a belét és lábszárait,
   és tedd rá tagjaira és fejére.

   ^18 Azután füstölögtesd el az egész kost az oltáron: égõáldozat az az
   Úrnak, kedves illatú tûzáldozat az Úrnak.

   ^19 Vedd a másik kost is, és Áron és az õ fiai tegyék kezeiket a kos
   fejére.

   ^20 Azután vágd le a kost, és végy annak vérébõl, és hintsd meg azzal
   Áron füle czimpáját és az õ fiai jobb fülének czimpáját, és az õ jobb
   kezök hüvelykét és jobb lábok hüvelykét; a [többi] vért pedig hintsd az
   oltárra köröskörül.

   ^21 Azután végy a vérbõl, mely az oltáron van, és a kenetnek olajából,
   és hintsd Áronra és az õ ruháira, s vele együtt az õ fiaira és az õ
   fiainak ruháira, hogy szent legyen õ és az õ ruhái, s vele együtt az õ
   fiai és az õ fiainak ruhái.

   ^22 Azután vedd a kosból a kövérét, a farkát s a belet borító kövéret,
   meg a máj hártyáját, meg a két veséjét a rajtok levõ kövérével, és a
   jobb lapoczkát; mert felavatási kos ez.

   ^23 Meg egy kenyeret és egy olajos kalácsot és egy lepényt a
   kovásztalan kenyérnek kosarából, mely az Úr elõtt van;

   ^24 És rakd mindezeket az Áron kezeire és az Áron fiainak kezeire, és
   lóbáltasd meg azokat az Úr elõtt.

   ^25 Azután vedd le azokat kezükrõl, és füstölögtesd el az oltáron az
   égõáldozat felett kedves illatul az Úr elõtt; az Úrnak tûzáldozata az.

   ^26 Vedd az Áron felavatási kosának szegyét is, és lóbbáld meg azt az
   Úr elõtt; azután legyen az a te részed.

   ^27 Így szenteld meg a meglóbbált szegyet és a felemelt lapoczkát, a
   melyet meglóbbáltak és a melyet felemeltek, Áronnak és az õ fiainak
   felavatási kosából.

   ^28 És legyen ez Áronnak és az õ fiainak része örökké az Izráel
   fiaitól: mert felmutatott adomány ez, és felmutatott adomány legyen
   Izráel fiai részérõl az õ hálaáldozataikból; az Úrnak felmutatott
   adomány.

   ^29 A szent öltözetek pedig, a melyek az Áronéi, legyenek õ utána az õ
   fiaié, hogy azokban kenettessenek fel, és azokban állíttassanak
   tisztökbe.

   ^30 Hét napon öltözzék azokba, a ki az õ fiai közül õ utána pap lesz, a
   ki bemenendõ lesz a gyülekezet sátorába, hogy a szent helyen
   szolgáljon.

   ^31 A felavatási kost pedig vedd, és fõzd meg annak húsát szent helyen.

   ^32 És a kosnak húsát és a kenyeret, mely a kosárban van, a gyülekezet
   sátorának ajtajánál egye meg Áron és az õ fiai.

   ^33 Õk egyék meg azokat, a mik által az engesztelés történt, hogy
   tisztökbe állíttassanak és felszenteltessenek. De idegen ne egyék
   [azokból], mert szentek azok.

   ^34 Ha pedig valami megmarad az avatási húsból vagy a kenyérbõl
   reggelig, tûzzel égesd meg a maradékot; meg ne egyék, mert szent az.

   ^35 Áronnal tehát és az õ fiaival akképen cselekedjél, a mint
   megparancsoltam néked; hét napon át állítsd õket tisztökbe.

   ^36 És naponként készíts bûnáldozati tulkot engesztelésül, és tisztítsd
   meg az oltárt, mikor engesztelõ áldozatot végzesz rajta, és kend meg
   azt, hogy megszenteltessék.

   ^37 Hét napon tégy engesztelõ áldozatot az oltáron; és szenteld meg
   azt, hogy felette igen szentséges legyen az oltár. Valami illeti az
   oltárt, szent legyen.

   ^38 Ez pedig az, a mit áldoznod kell az oltáron: Esztendõs két bárányt
   mindennap szüntelen.

   ^39 Az egyik bárányt reggel áldozd meg, a másik bárányt pedig áldozd
   meg estennen.

   ^40 És az egyik bárányhoz [végy] egy tized lisztlángot, egy negyed
   hin-nyi sajtolt olajjal vegyítve; italáldozatul pedig egy negyed
   hin-nyi bort.

   ^41 A másik bárányt estennen áldozd meg, ugyanazzal az étel- és
   italáldozattal készítsd azt, mint reggel; kedves illatul, tûzáldozatul
   az Úrnak.

   ^42 Szüntelen égõáldozat legyen az a ti nemzetségeitek között a
   gyülekezet sátorának ajtajánál az Úr elõtt, a hol megjelenek néktek,
   hogy veled ott szóljak.

   ^43 Ott jelenek meg az Izráel fiainak, és megszenteltetik az én
   dicsõségem által.

   ^44 És megszentelem a gyülekezetnek sátorát és az oltárt; Áront és az õ
   fiait is megszentelem, hogy papjaim legyenek.

   ^45 És az Izráel fiai között lakozom, és nékik Istenök lészek.

   ^46 És megtudják, hogy én, az Úr vagyok az õ Istenök, a ki kihoztam
   õket Égyiptom földérõl, hogy közöttök lakozhassam, én, az Úr az õ
   Istenök.
     __________________________________________________________________

  Chapter 30

   ^1 Csinálj oltárt a füstölõ szerek füstölgésére is, sittim- fából
   csináld azt.

   ^2 Egy sing hosszú, egy sing széles, négyszögû és két sing magas
   legyen, ugyanabból legyenek szarvai is.

   ^3 És borítsd meg azt tiszta aranynyal, a tetejét és oldalait
   köröskörül, és szarvait is; arany pártázatot is csinálj hozzá
   köröskörül.

   ^4 Csinálj hozzá két arany karikát is, pártázata alá a két oldalán,
   mindkét oldalára csináld, hogy legyenek rúdtartókul, hogy azokon
   hordozzák azt.

   ^5 És a rúdakat csináld sittim-fából, és borítsd meg azokat aranynyal.

   ^6 És tedd azt a függöny elé, a mely a bizonyság ládája mellett, a
   bizonyság fedele elõtt van, a hol megjelenek néked.

   ^7 Áron pedig füstölögtessen rajta minden reggel jó illatú füstölõ
   szert; mikor a mécseket rendbe szedi, akkor füstölögtesse azt.

   ^8 És a mikor Áron estennen felrakja a mécseket, füstölögtesse azt.
   Szüntelen való illattétel legyen ez az Úr elõtt nemzetségrõl
   nemzetségre.

   ^9 Ne áldozzatok azon idegen füstölõszerekkel, se égõáldozattal, se
   ételáldozattal; italáldozatot se öntsetek reá.

   ^10 És egyszer egy esztendõben engesztelést végezzen Áron annak
   szarvainál az engesztelõ napi áldozat vérébõl; egy esztendõben egyszer
   végezzen engesztelést azon, nemzetségrõl nemzetségre. Szentségek
   szentsége ez az Úrnak.

   ^11 Azután szóla az Úr Mózesnek, mondván:

   ^12 Mikor Izráel fiait fejenként számba veszed, adja meg kiki életének
   váltságát az Úrnak az õ megszámláltatásakor, hogy csapás ne legyen
   rajtok az õ megszámláltatásuk miatt.

   ^13 Ezt adja mindaz, a ki átesik a számláláson: fél siklust a szent
   siklus szerint (egy siklus húsz gera); a siklusnak fele áldozat az
   Úrnak.

   ^14 Mindaz, a ki átesik a számláláson, húsz esztendõstõl fogva felfelé,
   adja meg az áldozatot az Úrnak.

   ^15 A gazdag ne adjon többet, és a szegény ne adjon kevesebbet fél
   siklusnál, a mikor megadják az áldozatot az Úrnak engesztelésül a ti
   lelketekért.

   ^16 És szedd be az engesztelési pénzt az Izráel fiaitól, és add azt a
   gyülekezet sátorának szolgálatjára, hogy az Izráel fiainak emlékezetéül
   legyen az az Úr elõtt, engesztelésül a ti lelketekért.

   ^17 Azután szóla az Úr Mózesnek, mondván:

   ^18 És csinálj rézmedenczét, lábát is rézbõl, mosakodásra; és tedd azt
   a gyülekezet sátora közé és az oltár közé, és tölts bele vizet;

   ^19 Hogy Áron és az õ fiai abból mossák meg kezeiket és lábaikat.

   ^20 A mikor a gyülekezet sátorába mennek, mosakodjanak meg vízben, hogy
   meg ne haljanak; vagy mikor az oltárhoz járulnak, hogy szolgáljanak és
   tûzáldozatot füstölögtessenek az Úrnak.

   ^21 Kezeiket is, lábaikat is mossák meg, hogy meg ne haljanak. És
   örökkévaló rendtartásuk lesz ez nékik, néki és az õ magvának
   nemzetségrõl nemzetségre.

   ^22 Ismét szóla az Úr Mózesnek mondván:

   ^23 Te pedig végy drága fûszereket, híg mirhát ötszáz [siklusért],
   jóillatú fahéjat fél ennyit, kétszáz ötvenért, és illatos kalmust is
   kétszáz ötvenért.

   ^24 Kásiát pedig ötszázért, a szent siklus szerint, és egy hin faolajt.

   ^25 És csinálj abból szent kenetnek olaját, elegyített kenetet, a
   kenetkészítõk mestersége szerint. Legyen az szent kenõ olaj.

   ^26 És kend meg azzal a gyülekezet sátorát és a bizonyság ládáját.

   ^27 Az asztalt is és annak minden edényét, a gyertyatartót és annak
   edényeit, és a füstölõ oltárt.

   ^28 Az egészen égõáldozatnak oltárát is, és annak minden edényit, a
   mosdómedenczét és annak lábát.

   ^29 Így szenteld meg azokat, hogy szentségek szentségévé legyenek:
   Valami illeti azokat, szent legyen.

   ^30 Kend fel Áront is és az õ fiait is; így szenteld fel õket
   papjaimmá.

   ^31 Az Izráel fiainak pedig így szólj: Szent kenetnek olaja legyen ez
   nékem, a ti nemzetségeiteknél [is.]

   ^32 Ember testét azzal meg ne kenjék, se ahhoz hasonlót, annak mértékei
   szerint ne csináljatok: szent az; szent legyen elõttetek [is.]

   ^33 Valaki ahhoz hasonló kenetet csinál, vagy azzal idegent ken meg,
   kitöröltessék az õ népe közül.

   ^34 Monda ismét az Úr Mózesnek: Végy fûszereket, csepegõ gyantát,
   onyxot, galbánt, e fûszereket és tiszta temjént, egyenlõ mértékkel.

   ^35 És csinálj belõlök füstölõ szert, a fûszercsináló elegyítése
   szerint; tiszta és szent legyen az.

   ^36 És abból törj apróra, és tégy belõle a bizonyság ládája elé a
   gyülekezet sátorában, a hol megjelenek néked. Szentségek szentsége
   legyen ez elõttetek.

   ^37 És a füstölõ szer, a melyet készítesz, az Úrnak szentelt legyen
   elõtted; annak mértéke szerint magatoknak ne csináljatok.

   ^38 Mindaz, a ki hasonló füstölõt csinál ehhez, hogy azt illatoztassa,
   irtassék ki az õ népe közül.
     __________________________________________________________________

  Chapter 31

   ^1 És szóla az Úr Mózesnek mondván:

   ^2 Ímé, név szerint meghívtam Bésaléelt, a Húr fiának Urinak fiát a
   Júda nemzetségébõl.

   ^3 És betöltöttem õt Istennek lelkével, bölcsességgel, értelemmel és
   tudománynyal minden mesterséghez.

   ^4 Hogy tudjon kigondolni mindent, a mit aranyból, ezüstbõl, rézbõl
   kell csinálni.

   ^5 És foglaló köveket metszeni, fát faragni, [és] mindenféle munkákat
   végezni.

   ^6 És ímé Aholiábot is, Akhiszamáknak fiát a Dán nemzetségébõl, mellé
   adtam; és adtam minden értelmesnek szivébe bölcseséget, hogy
   elkészítsék mind azt, a mit néked megparancsoltam.

   ^7 A gyülekezet sátorát, a bizonyság ládáját, a fölibe való fedelet, és
   a sátornak minden edényét.

   ^8 Az asztalt és annak edényit, a tiszta gyertyatartót, és minden
   hozzávalót, és a füstölõ oltárt.

   ^9 Az egészen égõáldozat oltárát és annak minden edényit, a
   mosdómedenczét és annak lábát.

   ^10 A szolgálathoz való ruhákat, Áron papnak szent öltözetit, és az õ
   fiainak öltözetit, a papi szolgálatra.

   ^11 A kenetnek olaját, és a jó illatú füstölõ szert a szentséghez.
   Mindent úgy csináljanak, a mint néked parancsoltam.

   ^12 Azután szóla az Úr Mózesnek, mondván:

   ^13 Te szólj az Izráel fiainak, mondván: Az én szombatimat bizony
   megtartsátok; mert jel az én közöttem és ti köztetek nemzetségrõl
   nemzetségre, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ki titeket
   megszentellek.

   ^14 Megtartsátok azért a szombatot; mert szent az ti néktek. A ki azt
   megrontja, halállal lakoljon. Mert valaki munkát végez azon, annak
   lelke írtassék ki az õ népe közül.

   ^15 Hat napon munkálkodjanak, a hetedik nap pedig a nyugodalomnak
   szombatja az Úrnak szentelt [nap]: valaki szombatnapon munkálkodik,
   megölettessék.

   ^16 Megtartsák azért az Izráel fiai a szombatot, megszentelvén a
   szombatot nemzetségrõl nemzetségre, örök szövetségül.

   ^17 Legyen közöttem és az Izráel fiai között örök jel ez; mert hat
   napon teremtette az Úr a mennyet és a földet, hetednapon pedig megszünt
   és megnyugodott.

   ^18 Mikor pedig elvégezte vele való beszédét a Sinai hegyen, által adá
   Mózesnek a bizonyság két tábláját, az Isten ujjával írt kõtáblákat.
     __________________________________________________________________

  Chapter 32

   ^1 Mikor látá a nép, hogy Mózes késik a hegyrõl leszállani, egybegyûle
   a nép Áron ellen és mondá néki: Kelj fel, csinálj nékünk isteneket, kik
   elõttünk járjanak; mert nem tudjuk mint lõn dolga ama férfiúnak
   Mózesnek, a ki minket Égyiptom földébõl kihozott.

   ^2 És monda nékik Áron: Szedjétek le az aranyfüggõket, a melyek
   feleségeitek, fiaitok és leányaitok fülein vannak, és hozzátok én
   hozzám.

   ^3 Leszedé azért mind az egész nép az aranyfüggõket füleirõl, és
   elvivék Áronhoz.

   ^4 És elvevé kezökbõl, és alakítá azt vésõvel; így csinála abból öntött
   borjút. És szóltak: Ezek a te isteneid Izráel, a kik kihoztak téged
   Égyiptom földérõl.

   ^5 Mikor látta ezt Áron, oltárt építe az elõtt, és kiálta Áron,
   mondván: Holnap az Úrnak innepe lesz!

   ^6 Felkelvén azért másnapon jó reggel, áldozának égõáldozattal és
   hálaáldozattal is; azután leüle a nép enni és inni; azután felkelének
   játszani.

   ^7 Szóla pedig az Úr Mózesnek: Eredj menj alá; mert megromlott a te
   néped, a melyet kihoztál Égyiptom földébõl.

   ^8 Hamar letértek az útról, a melyet parancsoltam nékik, borjúképet
   öntöttek magoknak, azt tisztelik és annak áldoznak, és azt mondják:
   Ezek a te isteneid Izráel, a kik téged kihoztak Égyiptom földébõl.

   ^9 Monda ismét az Úr Mózesnek: Látom ezt a népet, bizony keménynyakú
   nép.

   ^10 Azért hagyj békét nékem, hadd gerjedjen fel haragom ellenök, és
   törûljem el õket: Téged azonban nagy néppé teszlek.

   ^11 De Mózes esedezék az Úrnak, az õ Istenének színe elõtt, mondván:
   Miért gerjedne Uram a te haragod néped ellen, a melyet nagy erõvel és
   hatalmas kézzel hoztál vala ki Égyiptomnak földérõl?

   ^12 Miért mondanák az égyiptomiak, mondván: Vesztökre vivé ki õket,
   hogy elveszítse a hegyek között, és eltörülje õket a föld színérõl?
   Múljék el a te haragod tüze, és hagyd abba azt a néped ellen való
   veszedelmet.

   ^13 Emlékezzél meg Ábrahámról, Izsákról és Izráelrõl a te szolgáidról,
   kiknek megesküdtél te magadra, mondván nékik: Megsokasítom a ti
   magotokat mint az égnek csillagait; és azt az egész földet, melyrõl
   szóltam, a ti magotoknak adom, és örökségül bírják azt örökké.

   ^14 És abba hagyá az Úr azt a veszedelmet, melyet akart vala bocsátani
   az õ népére.

   ^15 Megfordula azért és megindula Mózes a hegyrõl, kezében a bizonyság
   két táblája; mindkét oldalukon beírt táblák, mind egy felõl, mind más
   felõl beírva.

   ^16 A táblák pedig Isten kezének csinálmányai valának, az írás is Isten
   írása vala, kimetszve a táblákra.

   ^17 Józsué pedig hallván a nép rivalgását, monda Mózesnek: Harczkiáltás
   van a táborban.

   ^18 Az pedig felele: Nem diadalmasoknak, sem meggyõzetteknek kiáltása
   ez, éneklés hangját hallom én.

   ^19 És mikor közeledett volna a táborhoz, látá a borjút és a
   tánczolást, és felgerjede Mózesnek haragja, és elveté kezébõl a
   táblákat, és összetöré azokat a hegy alatt.

   ^20 Azután fogá a borjút, a melyet csináltak vala, tûzben megégeté, és
   apróra töré mígnem porrá lett, és a vízbe hintvén, itatá azt az Izráel
   fiaival.

   ^21 És monda Mózes Áronnak: Mit tett néked e nép, hogy ilyen nagy bûnbe
   keverted?

   ^22 Felele Áron: Ne gerjedjen fel uram haragja: ismered e népet, hogy
   gonosz.

   ^23 Mert [azt] mondák nékem: Csinálj nékünk isteneket, a kik elõttünk
   járjanak; mert ama férfiúnak Mózesnek, ki minket Égyiptom földérõl
   kihozott, nem tudjuk mint lõn dolga.

   ^24 Én pedig felelék: Kinek van aranya? Szedjétek le; és nékem ide
   adák, én pedig a tûzbe vetettem, és e borjú formáltaték.

   ^25 És látván Mózes, hogy a nép megvadula, mert Áron megvadítá vala
   õket, ellenségeik csúfjára.

   ^26 Megálla Mózes a tábor kapujában, és monda: A ki az Úré, ide hozzám!
   és gyûlének õ hozzá mind a Lévi fiai.

   ^27 És szóla nékik: Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Kössön mindenitek
   kardot az oldalára, menjetek által és vissza a táboron, egyik kaputól a
   másik kapuig, és kiki ölje meg az õ attyafiát, barátját és rokonságát.

   ^28 A Lévi fiai pedig a Mózes beszéde szerint cselekedének, és elhulla
   azon a napon a népbõl úgymint háromezer férfiú.

   ^29 És mondá Mózes: Ma szenteljétek kezeiteket az Úrnak, kiki az õ fia
   és attyafia ellen, hogy áldása szálljon ma reátok.

   ^30 És másnap monda Mózes a népnek: Nagy bûnt követtetek el, most azért
   felmegyek az Úrhoz, talán kegyelmet nyerhetek a ti bûneiteknek.

   ^31 Megtére azért Mózes az Úrhoz, és monda: Kérlek! Ez a nép nagy bûnt
   követett el: mert aranyból csinált magának isteneket.

   ^32 De most bocsásd meg bûnöket; ha pedig nem: törölj ki engem a te
   könyvedbõl, a melyet írtál.

   ^33 És monda az Úr Mózesnek: A ki vétkezett ellenem, azt törlöm ki az
   én könyvembõl.

   ^34 Most azért eredj: vezesd a népet a hová mondottam néked: Ímé,
   Angyalom megy elõtted; és az én látogatásom napján ezt az õ bûnöket is
   meglátogatom.

   ^35 És megverte az Úr a népet ezért [is], a mit cselekedtek a borjúval,
   melyet Áron készített vala.
     __________________________________________________________________

  Chapter 33

   ^1 Szóla azután az Úr Mózesnek: Eredj, menj fel innen, te és a nép, a
   melyet kihoztál Égyiptom földérõl, a földre, a melyrõl megesküdtem
   Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak mondván: A te magodnak adom azt.

   ^2 És bocsátok elõtted Angyalt, és kiûzöm a Kananeusokat, Emoreusokat,
   Khittheusokat, Perizeusokat, Khivveusokat és Jebuzeusokat:

   ^3 A tejjel és mézzel folyó földre; de én nem megyek fel köztetek, mert
   te keménynyakú nép vagy, hogy meg ne emészszelek az úton.

   ^4 Mikor meghallá a nép ezt a kemény beszédet, gyászba borula, és senki
   nem tevé fel az ékszereit.

   ^5 Megmondotta vala az Úr Mózesnek: Mondd meg az Izráel fiainak:
   Keménynyakú nép vagy te, egy szempillantásban, ha közéd mennék,
   megemésztenélek. Azért most vesd le a te ékességeidet magadról, azután
   meglátom mit cselekedjem veled.

   ^6 És lerakták magokról az Izráel fiai az õ ékességeket, a Hóreb
   hegyétõl fogva.

   ^7 Mózes pedig vevé a sátort, és felvoná azt a táboron kívül, messze a
   tábortól, és nevezé azt gyülekezet sátorának, és lõn, hogy mind a ki az
   Urat keresi, ki kelle mennie a gyülekezet sátorához, a táboron kívül.

   ^8 És lõn, hogy mikor Mózes kiméne a sátorhoz, az egész nép felkele, és
   kiki mind az õ sátorának ajtajában álla; nézvén Mózes után míg a
   sátorba beméne.

   ^9 És lõn, mikor Mózes beméne a sátorba, hogy felhõ-oszlop szálla alá,
   és megálla a sátor ajtajában, és beszéle Mózessel.

   ^10 És látá az egész nép, hogy a felhõ-oszlop a sátornak ajtaján áll,
   és felkele az egész nép, és kiki meghajlék az õ sátorának ajtajában.

   ^11 Az Úr pedig beszéle Mózessel színrõl színre, a mint szokott ember
   szólani barátjával; és [mikor Mózes] a táborba visszatére, az õ
   szolgája az ifjú Józsué, Núnnak fia, nem távozék el a sátorból.

   ^12 És monda Mózes az Úrnak: Lásd, te [azt] mondod nékem, vidd el ezt a
   népet, de nem mutattad meg nékem kit küldesz velem; pedig [azt] mondtad
   [nékem:] név szerint ismerlek téged, és kedvet találtál szemeim elõtt.

   ^13 Most azért ha kedvet találtam szemeid elõtt, mutasd meg nékem a te
   útadat, hogy ismerjelek meg téged, hogy kedvet találhassak elõtted. És
   gondold meg, hogy e nép a te néped.

   ^14 És monda: Az én orczám menjen-é [veletek,] hogy megnyugtassalak?

   ^15 Monda néki [Mózes:] Ha a te orczád nem jár [velünk], ne vígy ki
   minket innen.

   ^16 Mert mirõl ismerhetjük meg, hogy én és a te néped kedvet találtunk
   elõtted? Nem arról-é, ha velünk jársz? Így vagyunk megkülönböztetve, én
   és a te néped minden néptõl, a mely e földnek színén van.

   ^17 Monda azért az Úr Mózesnek: Megteszem ezt is a mit kívántál; mert
   kedvet találtál szemeim elõtt, és név szerint ismerlek téged.

   ^18 És mondá [Mózes:] Kérlek, mutasd meg nékem a te dicsõségedet.

   ^19 És monda az Úr: Megteszem, hogy az én dicsõségem a te orczád elõtt
   menjen el, és kiáltom elõtted az Úr nevét: És könyörülök, a kin
   könyörülök, kegyelmezek, a kinek kegyelmezek.

   ^20 Orczámat azonban, mondá, nem láthatod; mert nem láthat engem ember,
   élvén.

   ^21 És monda az Úr: Ímé van hely én nálam; állj a kõsziklára.

   ^22 És mikor átmegy elõtted az én dicsõségem, a kõszikla hasadékába
   állatlak téged, és kezemmel betakarlak téged, míg átvonulok.

   ^23 Azután kezemet elveszem rólad, és hátulról meglátsz engemet, de
   orczámat nem láthatod.
     __________________________________________________________________

  Chapter 34

   ^1 És monda az Úr Mózesnek: Vágj két kõtáblát, hasonlókat az
   elõbbiekhez, hogy írjam fel azokra azokat a szavakat, a melyek az
   elõbbi táblákon voltak, a melyeket széttörtél.

   ^2 És légy készen reggelre, és jöjj fel reggel a Sinai hegyre, és állj
   ott elõmbe a hegy tetején.

   ^3 De senki veled fel ne jöjjön, és senki ne mutatkozzék az egész
   hegyen; juhok és barmok se legeljenek a hegy környékén.

   ^4 Vágott azért két kõtáblát, az elõbbiekhez hasonlókat, és felkelvén
   reggel, felméne Mózes a Sinai hegyre, a mint az Úr parancsolta néki, és
   kezébe vevé a két kõtáblát.

   ^5 Az Úr pedig leszálla felhõben, és ott álla õ vele, és nevén kiáltá
   az Urat:

   ^6 És az Úr elvonula õ elõtte és kiálta: Az Úr, az Úr, irgalmas és
   kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú.

   ^7 A ki irgalmas marad ezeríziglen; megbocsát hamisságot, vétket és
   bûnt: de nem hagyja a [bûnöst] büntetlenül, megbünteti az atyák
   álnokságát a fiakban, és a fiak fiaiban harmad és negyedíziglen.

   ^8 És Mózes nagy sietséggel földre borula, és lehajtá [fejét.]

   ^9 És monda: Uram, ha elõtted kedvet találtam, kérlek járjon az Úr
   velünk; mert keménynyakú nép ez! Kegyelmezz a mi vétkeinknek és
   gonoszságunknak, és fogadj minket örökségeddé.

   ^10 Õ pedig monda: Ímé szövetséget kötök; a te egész néped elõtt
   csudákat teszek, a milyenek nem voltak az egész földön, sem a népek
   között, és meglátja az egész nép, a mely között te vagy, az Úrnak
   cselekedeteit; mert csudálatos az, a mit én cselekszem veled.

   ^11 Jegyezd meg magadnak a mit ma parancsolok néked. Ímé kiûzöm elõled
   az Emoreust, Kananeust, Khittheust, Perizeust, Khivveust, Jebuzeust.

   ^12 Vigyázz magadra, nehogy szövetséget köss annak a földnek
   lakosaival, a melybe bemégy, hogy botránkozásra ne legyen közötted.

   ^13 Hanem oltáraikat rontsátok el, törjétek össze bálványaikat, és
   vágjátok ki berkeiket.

   ^14 Mert nem szabad imádnod más istent; mert az Úr, a kinek neve féltõn
   szeretõ, féltõn szeretõ Isten õ.

   ^15 Hogy valamiképen szövetséget ne köss annak a földnek lakosaival,
   hogy a mikor isteneiket követvén paráználkodnak, és áldoznak az õ
   isteneiknek, és meghívnak téged, egyél az õ áldozatukból.

   ^16 És [feleséget] ne végy az õ leányaik közül a te fiaidnak, hogy
   mikor paráználkodnak az õ leányaik isteneiket követvén, a te fiaidat is
   paráználkodásra vigyék, az õ isteneiket követvén.

   ^17 Ne csinálj magadnak öntött isteneket.

   ^18 A kovásztalan kenyér innepét megtartsad: hét nap egyél kovásztalan
   kenyeret, a mint megparancsoltam néked, az Abib hónap ideje alatt; mert
   Abib hónapban jöttél ki Égyiptomból.

   ^19 Mindaz a mi az anyja méhét megnyitja, enyém legyen, és minden
   hímbarmod is, a mely a te tehenednek vagy juhodnak elsõ fajzása.

   ^20 De a szamárnak elsõ vemhét juhon váltsd meg; ha pedig nem váltod,
   szegd nyakát. Fiaid közül minden elsõszülöttet megválts, és ne jöjjön
   üresen elõmbe senki.

   ^21 Hat napon munkálkodjál, a hetedik napon pedig pihenj; szántás és
   aratás idején is pihenj.

   ^22 A hetek innepét is megtartsd a búza zsengének aratásakor; meg a
   betakarás innepét is az esztendõ végén.

   ^23 Háromszor esztendõnként minden férfiú jelenjen meg az Úrnak, Izráel
   Ura Istenének színe elõtt.

   ^24 Mert kiûzöm a népeket elõled, és kiszélesítem határodat, és senki
   nem kívánja meg a te földedet, mikor felmégy, hogy a te Urad Istened
   elõtt megjelenjél, esztendõnként háromszor.

   ^25 Áldozatom vérét ne ontsd ki kovász mellett, és a husvét innepének
   áldozatja ne maradjon meg reggelig.

   ^26 Földed zsengéibõl az elsõt vidd fel az Úrnak a te Istenednek
   házába. Ne fõzz gödölyét az anyja tejében.

   ^27 És monda az Úr Mózesnek: Írd fel ezeket a szavakat; mert ezeknek a
   szavaknak értelme szerint kötöttem szövetséget veled és Izráellel.

   ^28 És ott vala az Úrral negyven nap és negyven éjjel: kenyeret nem
   evett, vizet sem ivott. És felírá a táblákra a szövetség szavait, a tíz
   parancsolatot.

   ^29 És lõn, a mikor Mózes a Sinai hegyrõl leszálla, (a Mózes kezében
   vala a bizonyság két táblája, mikor a hegyrõl leszálla) Mózes nem
   tudta, hogy az õ orczájának bõre sugárzik, mivelhogy Õvele szólott.

   ^30 És a mint Áron és az Izráel minden fiai meglátták Mózest, hogy az õ
   orczájának bõre sugárzik: féltek közelíteni hozzá.

   ^31 Mózes pedig megszólítá õket, és Áron és a gyülekezetnek fejei mind
   hozzá menének, és szóla velök Mózes.

   ^32 Azután az Izráel fiai is mind hozzá járulának, és megparancsolá
   nékik mind azt, a mit az Úr mondott néki a Sinai hegyen.

   ^33 Mikor pedig elvégezte Mózes velök a beszédet, leplet tõn orczájára.

   ^34 És mikor Mózes az Úr elébe méne, hogy vele szóljon, levevé a
   leplet, míg kijõne. Kijövén pedig, elmondá az Izráel fiainak, a mi
   parancsot kapott.

   ^35 És az Izráel fiai láták a Mózes orczáját, hogy sugárzik a Mózes
   orczájának bõre; és Mózes a leplet ismét orczájára borítá, mígnem
   beméne, hogy Õvele szóljon.
     __________________________________________________________________

  Chapter 35

   ^1 És egybegyûjté Mózes az Izráel fiainak egész gyülekezetét, és monda
   nékik: Ezek azok a dolgok, a melyeket parancsolt az Úr, hogy
   cselekedjétek:

   ^2 Hat napon át munkálkodjatok; a hetedik nap pedig szent legyen
   elõttetek, az Úr nyugodalmának szombatja. Valaki azon munkálkodik,
   megölettessék.

   ^3 Ne gerjeszszetek tüzet a ti házaitokban szombatnapon.

   ^4 És szóla Mózes az Izráel fiai egész gyülekezetének, mondván: Ez az,
   a mit az Úr parancsolt, mondván:

   ^5 Szedjetek magatok közt ajándékot az Úrnak, mind, a kinek szíve
   önként hajlandó arra, hozzon ajándékot az Úrnak, aranyat, és ezüstöt,
   és rezet.

   ^6 És kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû, és [lenfonalat], és
   kecskeszõrt.

   ^7 Veresre festett kosbõröket, és borzbõröket és sittim-fát.

   ^8 Világító olajat, arómákat a kenet olajához, és fûszereket a
   füstöléshez.

   ^9 Ónix köveket és foglalni való köveket az efódhoz és a hósenhez.

   ^10 És a kik ti köztetek ahhoz értõk, jõjjenek elõ, hogy csinálják meg
   mindazt, a mit az Úr parancsolt:

   ^11 A hajlékot, annak sátorát és takaróját, horgait, deszkáit,
   reteszrúdjait, oszlopait és talpait.

   ^12 A ládát és annak rúdjait, a fedéllel egybe, és a takaró függönyt.

   ^13 Az asztalt és annak rúdjait, és minden edényét, és a szent
   kenyerek[hez való]kat.

   ^14 A világító gyertyatartót és a hozzá való eszközöket, mécseit, és
   világító olajt.

   ^15 A füstölõ oltárt és rúdjait, a kenetnek olaját, és a jó illatú
   füstölõt, a hajlék ajtajára ajtótakarót.

   ^16 Az egészen égõáldozat oltárát, annak réz rostélyát, rúdjait és
   minden eszközeit, a mosdómedenczét és annak lábát.

   ^17 A pitvar szõnyegeit, oszlopait, talpait, és a pitvar kapujának
   leplét.

   ^18 A hajlék szegeit, a pitvar szegeit, és azoknak köteleit.

   ^19 A szolgálati ruhákat, a szent hajlékban való szolgálathoz, a szent
   ruhákat Áron papnak, és az õ fiainak ruháit, a papi szolgálatra.

   ^20 Azután kiméne az Izráel fiainak egész gyülekezete Mózes elõl.

   ^21 És eljöve mindenki, a kit a szíve indíta, és a kit lelke hajt vala,
   és hozának áldozatot az Úrnak, a gyülekezet hajlékának készítéséhez, és
   annak minden szolgálatához, és a szent ruhákhoz valókat.

   ^22 És jövének férfiak és asszonyok együtt, mind, a kit szíve indított,
   hozának kapcsokat, függõket, gyûrûket, karpereczet, mindenféle arany
   eszközöket; a férfiak is, mind a kik aranyból hoztak áldozatot az
   Úrnak.

   ^23 És minden ember, kinek a mije vala, hozott kék, bíborpiros, és
   karmazsinszínû, és [lenfonalat], kecskeszõrt, veresre festett
   kosbõröket és borzbõröket.

   ^24 Minden, a ki ezüstöt vagy rezet vihetett, felhozá azt áldozatul az
   Úrnak, és a kiknél sittim-fa találtaték a szolgálat különbözõ
   szükségeire, felhozák azt.

   ^25 Az asszonyok közûl pedig mind, a kik ahhoz értettek, saját
   kezeikkel fonának, és felvivék azt a mit fontak, a kék, és a
   bíborpiros, és a karmazsinszínû, és a [lenfonalat].

   ^26 Azok az asszonyok pedig, a kik ahhoz értettek, fonának kecskeszõrt.

   ^27 A fõemberek pedig hozának ónix köveket, foglalni való köveket az
   efódhoz és a hósenhez.

   ^28 Illatozó szert is és olajat, a mécsbe és a kenethez, és fûszereket
   a füstöléshez.

   ^29 Minden férfi és asszony, a kit szíve önként indíta, hogy áldozzon
   az egész munkára, melyet az Úr parancsolt Mózes által, hogy véghez
   vigyenek: [mind] önként hoztak ajándékot az Úrnak az Izráel fiai.

   ^30 És monda Mózes az Izráel fiainak: Ímé az Úr név szerint hívta el
   Bésaléelt, a Húr fiának Urinak fiát, a Júda nemzetségébõl.

   ^31 És betöltötte õt Istennek lelkével, bölcseséggel, értelemmel és
   tudománynyal minden mesterségben:

   ^32 Hogy tudjon kigondolni mindent a mit aranyból, ezüstbõl és rézbõl
   kell csinálni;

   ^33 És foglalásra való köveket metszeni, és fát faragni; és minden
   mesterséges munkát végezni.

   ^34 Azontúl alkalmatossá tette arra is, hogy tanítson, mind õ, mind
   Aholiáb az Akhiszamák fia, a Dán nemzetségébõl.

   ^35 Betöltötte õket bölcseség lelkével, hogy tudjanak mindenféle
   faragó, és kötõ, és hímzõ munkát készíteni, kék és bíborpiros,
   karmazsinszínû és lenfonálból, és takácsmunkát, a kik készítenek
   ilyenféle munkát és kigondolnak mestermûveket.

   ^36 Azért Bésaléel és Aholiáb, és mindazok a bölcs férfiak, kiknek az
   Úr bölcseséget és értelmet adott, hogy meg tudják csinálni a szent
   [hajlék] szolgálatához való minden eszközöket: csinálják meg egészen
   úgy, a mint az Úr parancsolta.
     __________________________________________________________________

  Chapter 36

   ^1 Elhívá azért Mózes Bésaléelt, és Aholiábot, és mindazokat a bölcs
   férfiakat, a kiknek elméjébe tudományt adott vala az Úr, és mind a kit
   szíve arra indíta, hogy járuljon annak a munkának végrehajtásához.

   ^2 És átvevék Mózestõl mind azt az ajándékot, a mit az Izráel fiai
   hoztak vala, a szent [hajlék] felépítésének szolgálatára. Azontúl is
   minden reggel önkéntes ajándékot is hoztak.

   ^3 Eljövének azért mind azok a bölcsek, kik a szent hajlék minden
   munkáján dolgoztak, kiki a maga munkájától, a melyen dolgozott.

   ^4 És ezt mondák Mózesnek: Többet hord a nép [ajándékba], mint a mennyi
   kell a munka elkészítésére, a melyet parancsolt az Úr, hogy csináljunk.

   ^5 Parancsola azért Mózes, és hírré tevék a táborban: Se férfi, se
   asszony ezután ne készítsen ajándékot a szent munkára. És megszünék a
   nép hordani.

   ^6 És az egész munka elvégzésére elég volt az adomány, még felesleges
   is.

   ^7 És mind a bölcs szívû [férfiak], kik munkálkodának, készíték a
   hajlékot, tíz kárpittal: sodrott lenbõl és kék, és bíborpiros és
   karmazsinszinûbõl, Kérubokkal, mestermunkával készíték azokat.

   ^8 Egy-egy kárpit hossza huszonnyolcz sing, szélessége egy-egy
   kárpitnak négy sing vala; egy mértéke vala minden kárpitnak.

   ^9 És öt kárpitot foglalának egybe, és ismét a más öt kárpitot is
   egybefoglalák, egyiket a másikkal.

   ^10 És csinálának kék hurkokat az elsõ kárpitnak szélére, a mely
   szélrõl vala az egybefoglalásban; hasonlót csinálának a külsõ kárpit
   szélére, a másik egybefoglalásban is.

   ^11 Az egyik kárpiton ötven hurkot csinálának, és ötven hurkot
   csinálának a [másik] kárpit szélén is, a mely a második
   egybefoglalásban vala; a hurkokat egymás ellenébe.

   ^12 Csinálának ötven arany horgocskát is, és összefoglalák a kárpitokat
   a horgocskákkal, egyiket a másikkal, és egygyé lõn a hajlék.

   ^13 Csinálának kárpitokat kecskeszõrbõl is, sátornak a hajlékra;
   tizenegy kárpitot csinálának ilyent.

   ^14 Egy kárpit hossza harmincz sing, és egy kárpit szélessége négy
   sing; egy mértéke vala a tizenegy kárpitnak.

   ^15 És egybefoglalák az öt kárpitot külön, és a hat kárpitot külön.

   ^16 Csinálának ötven hurkot is a kárpit szélére, a mely szélrõl vala az
   egybefoglalásban; ötven hurkot csinálának a kárpit szélére a másik
   egybefoglalásban is.

   ^17 Csinálának ötven rézhorgocskát is a sátor egybefoglalására, hogy
   egygyé legyen.

   ^18 Csinálának takarót is a sátorra, veresre festett kosbõrökbõl, és
   azon felül egy takarót borzbõrökbõl.

   ^19 És megcsinálák a deszkákat is a hajlékhoz sittim-fából,
   felállogatva.

   ^20 Tíz sing a deszkának hossza, másfél sing pedig egy deszkának
   szélessége.

   ^21 Egy deszkának két csapja vala, egyik a másiknak megfelelõ; így
   csinálták a hajlék összes deszkáit.

   ^22 A deszkákat pedig így rendezék a hajlékhoz: húsz deszkát déli
   oldalon, délfelé.

   ^23 És a húsz deszka alá negyven ezüsttalpat készítének; az egyik
   deszka alá két talpat, az õ két csapja szerint, a másik deszka alá is
   két talpat, az õ két csapja szerint.

   ^24 A hajlék másik oldalául, az északi oldalon, [szintén] húsz deszkát
   csinálának.

   ^25 És negyven ezüsttalpat azok alá, két talpat az egyik deszka alá, a
   másik deszka alá is két talpat.

   ^26 A hajlék napnyugoti oldalául hat deszkát csinálának.

   ^27 A hajlék szegleteiül pedig a két oldalra, két deszkát csinálának.

   ^28 És alólról kezdve kettõsök valának, felûl pedig egybe valának
   foglalva egy karikával; így cselekedének mind a kettõvel, a két
   szegleten.

   ^29 Nyolcz deszka vala tehát, és azoknak tizenhat ezüsttalpa, két-két
   talp egy-egy deszka alatt.

   ^30 Csinálának reteszrúdakat is sittim-fából, ötöt a hajlék egyik
   oldalának deszkáihoz.

   ^31 És öt reteszrúdat a hajlék másik oldalának deszkáihoz, és öt
   reteszrúdat a hajlék nyugoti oldalának deszkáihoz hátulról.

   ^32 És megcsinálák a középsõ reteszrúdat is, hogy fusson a deszkák
   közepén, végtõl-végig.

   ^33 A deszkákat pedig aranynyal boríták be; a karikáikat aranyból
   csinálák, gyûrûk gyanánt a reteszrúdakhoz, és a reteszrúdakat is
   beboríták aranynyal.

   ^34 Megcsinálák a függönyt is, kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû,
   és sodrott lenbõl, mestermunkával csinálák azt, Kérubokkal.

   ^35 És csinálának ahhoz négy oszlopot sittim-fából, és beboríták azokat
   aranynyal, horgaik aranyból; és öntének azokhoz négy ezüsttalpat.

   ^36 És csinálának a sátor nyílására leplet kék, és bíborpiros, és
   karmazsinszínû, és sodrott lenbõl, hímzõmunkával.

   ^37 És ahhoz öt oszlopot, horgaikkal együtt; és beboríták azoknak
   fejeit és átalkötõit aranynyal; öt talpuk pedig rézbõl vala.
     __________________________________________________________________

  Chapter 37

   ^1 És megcsinálá Bésaléel a ládát sittim-fából; harmadfél sing a
   hossza, szélessége másfél sing, magassága is másfél sing.

   ^2 És beborítá azt tiszta aranynyal, mind belõl, mind kivül, és csinála
   reá arany pártázatot köröskörül.

   ^3 És önte annak négy arany karikát a négy szegletére; egyik oldalára
   is kettõt, másikra is kettõt.

   ^4 Csinála rúdakat is sittim-fából, és beborítá azokat aranynyal.

   ^5 És betolá a rúdakat a láda oldalán levõ karikákba, hogy a láda
   hordozható legyen.

   ^6 Csinála fedelet is tiszta aranyból; harmadfél sing a hossza, másfél
   sing a szélessége.

   ^7 Csinála két Kérubot is aranyból, vert [aranyból] csinálá azokat, a
   fedél két végére.

   ^8 Az egyik Kérubot az egyik végére innen, a másik Kérubot a másik
   végére onnan; a fedélbõl veré ki a Kérubokat, a két végére.

   ^9 A Kérubok pedig kiterjeszték szárnyaikat felfelé, betakarva
   szárnyaikkal a fedelet, és arczaik egymással szembe valának; a fedél
   felé valának a Kérubok arczai.

   ^10 Megcsinálá az asztalt is sittim-fából: két sing a hossza, a
   szélessége egy sing, magassága másfél sing.

   ^11 És beborítá azt tiszta arannyal, és csinála reá köröskörül arany
   pártázatot.

   ^12 Csinála egy tenyérnyi széles karájt is köröskörül; és a karájhoz
   csinála arany pártázatot köröskörül.

   ^13 Azután önte hozzá négy arany karikát, és a karikákat ráilleszté a
   négy láb négy szegletére.

   ^14 A karikák a karáj mellett valának rúdtartókul, hogy az asztalt
   hordozhassák.

   ^15 Megcsinálá a rúdakat is sittim-fából, és azokat beborítá aranynyal,
   hogy hordozhassák az asztalt.

   ^16 Megcsinálá az asztalra való edényeket is: tálait, csészéit,
   kelyheit és kancsóit, a melyekkel italáldozatot áldoznak, tiszta
   aranyból.

   ^17 Megcsinálá a gyertyatartót is tiszta aranyból, vert [aranyból]
   csinálá a gyertyatartót; szára, ága, csészéi, gombjai és virágai õ
   magából valának.

   ^18 És hat ág jöve ki oldalaiból; egyik oldalról is három
   gyertyatartó-ág, másik oldalról is három gyertyatartó-ág.

   ^19 Három mandolavirágformájú csésze vala az egyik ágon, gombbal és
   virággal; így a másik ágon is három mandolavirágformájú csésze vala
   gombbal és virággal; így vala mind a hat ágon, a melyek kijövének a
   gyertyatartóból.

   ^20 A gyertyatartón pedig négy mandolavirágformájú csésze vala,
   gombjaikkal és virágaikkal.

   ^21 És gomb vala a két ág alatt õ magából, és gomb vala a két ág alatt
   õ magából, és gomb vala a két ág alatt õ magából, a hat ág szerint, a
   mely belõle jöve ki.

   ^22 Gombjaik és ágaik belõle valának; az egész egy vert munka vala,
   tiszta aranyból.

   ^23 És megcsinálá hét mécsét is, és azoknak hamvvevõit és hamutartóit,
   tiszta aranyból.

   ^24 Egy talentom tiszta aranyból csinálá azt meg hozzá tartozó
   eszközeit is mind.

   ^25 Megcsinálá a füstölõ oltárt is sittim-fából; hossza egy sing,
   szélessége is egy sing, négyszögû; magassága pedig két sing; õ magából
   valának szarvai.

   ^26 És beborítá azt tiszta aranynyal, tetejét és oldalait köröskörül,
   és a szarvait is; és csinála hozzá arany pártázatot köröskörül.

   ^27 És két arany karikát csinála hozzá, a pártázata alá, a két oldalán,
   mindkét oldalára, hogy legyenek rúdtartókul, hogy azokon hordozhassák
   azt.

   ^28 A rúdakat is sittim-fából csinálá meg, és azokat is beborítá
   aranynyal.

   ^29 A szent kenetnek olaját is megcsinálá, és a tiszta fûszerekbõl való
   füstölõt a kenetkészítõ mestersége szerint.
     __________________________________________________________________

  Chapter 38

   ^1 És megcsinálá azután az egészen égõáldozat oltárát sittim-fából; öt
   sing a hossza, öt sing a szélessége; négyszögû és három sing magas.

   ^2 És csinála hozzá szarvakat is, a négy szegletére; õ magából voltak a
   szarvai, és beborítá azt rézzel.

   ^3 Azután minden edényét is megcsinálá: a fazekakat, a lapátokat, a
   medenczéket, a villákat és a szenes serpenyõket; minden edényeit rézbõl
   csinálá.

   ^4 Csinála az oltárhoz hálóforma rostélyt is rézbõl, annak párkányzata
   alá, alulról a közepéig.

   ^5 Önte négy karikát is rézrostélynak négy szegletére, rúdtartókul.

   ^6 A rúdakat sittim-fából csinálá meg, és rézzel borítá be.

   ^7 És a rúdakat betolá az oltár oldalain levõ karikákba, hogy azokon
   hordozhassák azt; deszkákból, üresre csinálá azt.

   ^8 Megcsinálá a mosdómedenczét is rézbõl, és annak lábát is rézbõl, a
   szolgálattevõ asszonyok tükreibõl, a kik a gyülekezet sátorának nyílása
   elõtt szolgáltak.

   ^9 A pitvart is megcsinálá dél felõl; a déli oldalon a pitvar szõnyege
   száz singnyi vala sodrott lenbõl.

   ^10 Azoknak húsz oszlopa, és húsz talpa rézbõl vala; az oszlopok
   horgai, és azoknak általkötõi ezüstbõl.

   ^11 Észak felõl is száz singnyi. Azoknak húsz oszlopa és húsz talpa
   rézbõl; az oszlopok horgai és általkötõi ezüstbõl valának.

   ^12 Napnyugot felõl pedig ötven sing szõnyeg vala. Azoknak tíz oszlopa
   és tíz talpa; az oszlopok horgai és általkötõi ezüstbõl valának.

   ^13 A napkeleti oldalon is ötven singnyi.

   ^14 Egy felõl tizenöt sing szõnyeg vala; három oszlopa és azoknak három
   talpa.

   ^15 És a másik felõl is: a pitvar kapujától jobbra is, balra is tizenöt
   sing szõnyeg, és azoknak három oszlopa, három talpa.

   ^16 A pitvarnak minden szõnyege köröskörül sodrott lenbõl vala.

   ^17 Az oszlopok talpai rézbõl, az oszlopok horgai és általkötõi pedig
   ezüstbõl valának, azoknak fejei ezüsttel beborítva. A pitvar oszlopait
   is mind ezüst általkötõk övezték.

   ^18 A pitvar kapujának leple hímzõmunka vala, kék, és bíborpiros, és
   karmazsinszínû, és sodrott lenbõl; hossza húsz sing volt, magassága
   pedig szélességében öt sing, a pitvar szõnyegeinek megfelelõleg.

   ^19 Azoknak négy oszlopa és négy talpa rézbõl, horgai ezüstbõl valának;
   fejeiknek borítása, és általkötõik is ezüstbõl.

   ^20 A hajléknak és a pitvarnak szegei pedig köröskörûl mind rézbõl
   valának.

   ^21 Ezek a hajléknak, a bizonyság hajlékának részei, a mint
   megszámláltattak a Mózes meghagyásából, a Léviták szolgálatára,
   Ithamár, az Áron pap fia által.

   ^22 Bésaléel a Húr fiának, Urinak fia a Júda nemzetségébõl, csinálta
   mind azt, a mit az Úr parancsolt vala Mózesnek.

   ^23 És vele együtt Aholiáb, Akhiszamák fia, Dán nemzetségébõl a ki
   mester vala a faragásban, a kötõ és hímzõmunkában, kék, és bíborpiros,
   és karmazsinszínû, és lenfonállal.

   ^24 Mind az az arany, a mely a munkára, a szenthelynek összes munkáira
   feldolgoztaték, ez az áldozati arany: huszonkilencz talentom, és
   hétszáz harmincz siklus vala, a szent siklus szerint.

   ^25 Az ezüst pedig, a gyülekezet megszámlált [tagjaitól, száz]
   talentom, és ezer hétszáz hetvenöt siklus, a szent siklus szerint.

   ^26 Fejenként egy beka, [vagy is] fél siklus, a szent siklus szerint,
   mindenkitõl, a ki átesett a megszámláltatáson, húsz esztendõstõl
   fölfelé, a kik hatszáz háromezeren és ötszázötvenen valának.

   ^27 A száz talentom ezüstbõl megönték a szent helyhez való talpakat, és
   a függöny [oszlopainak] talpait; száz talpat száz talentomból, egy
   talentomból egy talpat.

   ^28 Az ezer hétszáz hetvenöt [siklusból] csinálák az oszlopok horgait,
   és beboríták azoknak fejeit, és általfogák azokat.

   ^29 Az áldozati réz pedig hetven talentom, és kétezer négyszáz siklus
   vala.

   ^30 Abból csinálák a talpakat a gyülekezet sátorának nyílásához, és a
   réz oltárt, az ahhoz való réz rostélyt, és az oltárnak minden edényeit.

   ^31 A pitvar talpait is köröskörül, és a pitvar kapujához való
   talpakat, meg a hajlék összes szegeit, és a pitvar összes szegeit
   köröskörül.
     __________________________________________________________________

  Chapter 39

   ^1 A kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû [fonálból] pedig csinálának
   szolgálati ruhákat a szenthelyen való szolgálatra. Áronnak is úgy
   készíték a szent ruhákat, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.

   ^2 Az efódot csinálák aranyból, kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû,
   és sodrott lenbõl.

   ^3 És aranyból vékony lapokat verének, és azokat fonalakká metélék,
   hogy feldolgozzák a kék, és a bíborpiros, és a karmazsinszínû, és a
   lenfonál közé, mestermunkával.

   ^4 Csinálának hozzá összekötött vállkötõket: a két végükön kapcsolák
   össze.

   ^5 Az átkötõ öv is, a mely rajta vala, abból való, ugyanolyan mívû
   vala, [mint az efód:] aranyból, kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû,
   és sodrott lenbõl, a mint az Úr parancsolta Mózesnek.

   ^6 Megcsinálák azután az ónix köveket is, arany boglárokba foglalva,
   kimetszve pecsétmetszés módjára, az Izráel fiainak neveire.

   ^7 És rátették azokat az efód vállkötõire, az Izráel fiaira való
   emlékeztetés kövei gyanánt, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.

   ^8 Megcsinálák a hósent is mestermunkával, mint az efódot, aranyból,
   kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû, és sodrott lenbõl.

   ^9 Négyszögû vala a hósen, és kétrétûre készíték azt; egy arasz vala
   hossza, egy arasz a szélessége is két rétben.

   ^10 És négy sor követ foglalának abba, ily sorban: szárdiusz, topáz,
   smaragd; az elsõ sor.

   ^11 A második sor: karbunkulus, zafir és gyémánt.

   ^12 A harmadik sor: jáczint, agát és amethiszt.

   ^13 A negyedik sor: krizolith, ónix és jáspis, a melyek mind arany
   boglárokba foglaltattak a magok helyén.

   ^14 A kövek pedig Izráel fiainak nevei szerint valának, tizenkettõ vala
   az õ nevök szerint, és pecsét módjára metszve, mindenik a reá való
   névvel, a tizenkét nemzetség szerint.

   ^15 És csinálának a hósenre sodrott mívû fonatékot is tiszta aranyból.

   ^16 Azután csinálának két arany boglárt, és két arany karikát; és a két
   arany karikát rá tevék a hósen két szegletére.

   ^17 A két arany fonatékot pedig a hósen két szegletén levõ két karikába
   fûzték.

   ^18 És a két fonaték [másik] két végét oda foglalák a két boglárhoz, és
   azokat az efód vállkötõihez tûzék, annak elõrészére.

   ^19 Csinálának [más] két arany karikát is, és oda tevék azokat a hósen
   két szegletére, azon a szélén, a mely befelé vala az efód felõl.

   ^20 És csinálának [még] két arany karikát, és azokat az efód két
   vállkötõjére tevék, alól, annak elõrésze felõl, az összefoglalás
   mellett, az efód övén felül.

   ^21 És a hósent az õ karikáinál fogva odacsatolák az efód karikáihoz,
   kék zsinórral, hogy az efódnak öve felett legyen, és el ne váljék a
   hósen az efódtól; a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.

   ^22 És megcsinálák az efód palástját takácsmunkával, egészen kék
   lenbõl.

   ^23 És a palást közepén levõ nyílás olyan vala, mint a pánczélnak
   nyílása; szegése vala a nyílásnak köröskörül, hogy el ne szakadjon.

   ^24 És a palást alsó peremére csinálának gránátalmákat, kék, és
   bíborpiros, és karmazsinszinû sodrott fonálból.

   ^25 Csinálának csengettyûket is tiszta aranyból, és tevék a
   csengettyûket a gránátalmák közé, a palást peremére köröskörül a
   gránátalmák közé.

   ^26 Csengettyû meg gránátalma, csengettyû meg gránátalma a palást
   peremén köröskörül, hogy abban szolgáljanak, a mint az Úr parancsolta
   vala Mózesnek.

   ^27 Megcsinálák a len köntösöket is takácsmunkával, Áronnak és az õ
   fiainak.

   ^28 A len süveget is, a süveg ékességeit is lenbõl, és a gyolcs
   lábravalókat sodrott lenbõl.

   ^29 Az övet is sodrott lenbõl, és kék, bíborpiros és karmazsinszínû
   fonálból hímzõmunkával, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.

   ^30 A szent koronához való lapot is megcsinálák tiszta aranyból, és
   felírák rá a pecsétmetszõ módjára: Szentség az Úrnak.

   ^31 És kötének reá kék zsinórt, hogy felkössék azzal a süvegre, a mint
   az Úr parancsolta vala Mózesnek.

   ^32 Így végezteték el a gyülekezet sátora hajlékának egész munkája; és
   az Izráel fiai egészen úgy csinálák, a mint az Úr parancsolta vala
   Mózesnek, úgy csinálták.

   ^33 És vivék a hajlékot Mózeshez: a sátort és annak minden eszközét,
   horgait, deszkáit, reteszrúdait, oszlopait, és talpait.

   ^34 A veresre festett kosbõrökbõl készült takarót is, és a borzbõrökbõl
   készült takarót, és a takarófüggönyt.

   ^35 A bizonyság ládáját, annak rúdait, és a fedelet.

   ^36 Az asztalt és annak minden edényét, és a szent kenyeret.

   ^37 A tiszta gyertyatartót: annak mécseit, a felszereléshez való
   mécseket s minden hozzávalót, a világító olajjal együtt.

   ^38 Az arany oltárt, a kenetnek olaját, a fûszerekbõl való füstölõt, és
   a sátor nyílására való leplet.

   ^39 A réz oltárt és annak réz rostélyát, rúdait és minden edényeit, a
   mosdómedenczét és annak lábát.

   ^40 A pitvar szõnyegeit, oszlopait, talpait: és a pitvar kapujára való
   leplet, annak köteleit, szegeit, és a hajlék szolgálatjára való minden
   eszközt a gyülekezet sátoránál.

   ^41 A szolgálati ruhákat, a szenthelyen való szolgálatra, a szent
   ruhákat Áron papnak, és fiainak ruháit a papi tisztre.

   ^42 A mint parancsolta vala az Úr Mózesnek, egészen úgy csinálának az
   Izráel fiai minden munkát.

   ^43 És megtekinte Mózes minden munkát, és ímé elkészíték azt, úgy
   készíték el, a mint az Úr parancsolta vala, és megáldá õket Mózes.
     __________________________________________________________________

  Chapter 40

   ^1 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

   ^2 Az elsõ hónapban, a hónap elsõ napján, állítsd fel a gyülekezet
   sátorának hajlékát.

   ^3 És tedd oda a bizonyság ládáját, és fedd be a ládát a fedéllel.

   ^4 Azután vidd be az asztalt, és hozd azt rendbe a reávalókkal. Vidd be
   a gyertyatartót is, és gyújtsd meg annak mécseit.

   ^5 És helyheztesd a füstölõ áldozat arany oltárát a bizonyság ládája
   elé, tedd fel a leplet a hajlék nyílására.

   ^6 Azután helyheztesd az egészen égõáldozat oltárát a gyülekezet sátora
   hajlékának nyílása elé.

   ^7 A mosdómedenczét pedig helyheztesd a gyülekezet sátora közé és az
   oltár közé, és önts belé vizet.

   ^8 Azután állítsd fel köröskörül a pitvart, és a pitvar kapujára tedd
   rá a leplet.

   ^9 Azután vedd a kenetnek olaját, és kend meg a hajlékot és mind azt a
   mi benne van: így szenteld meg azt, és minden edényét, hogy szent
   legyen.

   ^10 Kend meg az egészen égõáldozat oltárát is és annak minden edényét;
   így szenteld meg az oltárt, hogy az oltár legyen szentséges.

   ^11 A mosdómedenczét és lábát is kend meg; így szenteld meg azt.

   ^12 Azután állítsd Áront és az õ fiait a gyülekezet sátorának
   nyílásához, és mosd meg õket vízzel.

   ^13 És öltöztesd fel Áront a szent ruhákba, és kend fel õt; így
   szenteld fel, és legyen papom.

   ^14 Fiait is állítsd elõ és öltöztesd fel õket köntösökbe;

   ^15 És kend fel õket, a mint az õ atyjokat felkenéd, hogy legyenek
   papjaim, és lészen az õ megkenetésök nékik örökös papság, az õ
   nemzetségökben.

   ^16 És egészen úgy cselekedék Mózes, a mint az Úr parancsolta néki, úgy
   cselekedék.

   ^17 Lõn azért a második év elsõ hónapjában, a hónap elsõ napján, hogy
   felállíták a hajlékot.

   ^18 Mózes tehát felállítá a hajlékot, és letevé annak talpait, a
   deszkáit is felállítá, beilleszté a reteszrúdakat, és felállítá annak
   oszlopait.

   ^19 Azután kifeszíté a hajlékra a sátort, és a sátor takaróját is reá
   teríté felülrõl, a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek.

   ^20 És vevé és betevé a bizonyságot is a ládába, a rúdakat pedig a
   ládára tevé, és a ládára felül helyezteté a fedelet.

   ^21 Azután bevivé a ládát a hajlékba, és feltevé a takaró függönyt, és
   elfedezé a bizonyság ládáját, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.

   ^22 Az asztalt is bevivé a gyülekezet sátorába, a hajléknak északi
   oldalába, a függönyön kivül.

   ^23 És rakott arra kenyereket sorban az Úr elõtt, a mint az Úr
   parancsolta vala Mózesnek.

   ^24 És a gyertyatartót helyhezteté a gyülekezet sátorába az asztal
   ellenébe, a hajléknak déli oldalán.

   ^25 És meggyújtá a mécseket az Úr elõtt, a mint az Úr parancsolta vala
   Mózesnek.

   ^26 Az arany oltárt pedig helyhezteté a gyülekezet sátorába a függöny
   elébe.

   ^27 És füstölögtete rajta fûszerekbõl való füstölõt, a mint az Úr
   parancsolta vala Mózesnek.

   ^28 A hajlék nyílására a leplet is felvoná.

   ^29 Az egészen égõáldozat oltárát pedig helyhezteté a gyülekezet sátora
   hajlékának nyílása elé, és áldozék azon egészen égõáldozattal és
   ételáldozattal, a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek.

   ^30 A mosdómedenczét pedig helyhezteté a gyülekezet sátora közé és az
   oltár közé, és önte abba vizet a mosdásra.

   ^31 És megmosák abból Mózes és Áron és az õ fiai kezeiket és lábaikat.

   ^32 Mikor a gyülekezet sátorába menének, és mikor az oltárhoz
   járulának, megmosdának, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.

   ^33 Azután felállítá a pitvart a hajlék és az oltár körül, és a pitvar
   kapujára feltevé a leplet. Így végezé el Mózes a munkát.

   ^34 És a felhõ befedezé a gyülekezet sátorát, és az Úrnak dicsõsége
   betölté a hajlékot.

   ^35 És Mózes nem mehete be a gyülekezet sátorába, mert a felhõ rajta
   nyugovék, és az Úrnak dicsõsége tölté be a hajlékot.

   ^36 És mikor a felhõ felszáll vala a hajlékról, az Izráel fiai
   elindulának; [így lõn] egész utazásuk alatt.

   ^37 Ha pedig a felhõ nem szálla fel, õk sem indulának el, míg csak fel
   nem szálla.

   ^38 Mert az Úrnak felhõje vala a hajlékon nappal, éjjel pedig tûz vala
   azon, az Izráel egész háznépének láttára, egész utazásuk alatt.
     __________________________________________________________________

Leviticus
     __________________________________________________________________

  Chapter 1

   ^1 Szólítá Mózest és beszéle vele az Úr a gyülekezet sátorából,
   mondván:

   ^2 Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Ha valaki közületek
   áldozni akar az Úrnak: barmokból, tulok- és juhfélékbõl áldozzatok.

   ^3 Ha tulokfélébõl áldozik egészen égõáldozattal: hímmel és éppel
   áldozzék. A gyülekezet sátorának ajtajához vigye azt, hogy kedvessé
   legyen az Úr elõtt.

   ^4 És tegye kezét az égõáldozat fejére, hogy kedves legyen õ érette,
   hogy engesztelést szerezzen az õ számára.

   ^5 És ölje meg a tulkot az Úr elõtt, az Áron fiai pedig, a papok,
   vigyék fel a vért, és hintsék a vért köröskörûl az oltárra, a mely a
   gyülekezet sátorának nyílásánál van.

   ^6 Azután vonja le az égõáldozat bõrét, azt pedig vagdalja el tagjaira.

   ^7 És az Áron pap fiai gerjeszszenek tüzet az oltáron, és rakjanak fát
   a tûzre.

   ^8 Azután rakják az Áron fiai, a papok, a tagokat: a fejet és a
   kövérjét a fára, a mely az oltáron lévõ tûzön van.

   ^9 A belét pedig és lábszárait mossa meg vízben, és füstölögtesse el a
   pap az egészet az oltáron egészen égõáldozatul. Ez a tûzáldozat kedves
   illatú az Úrnak.

   ^10 Ha pedig a juhfélékbõl: bárányokból vagy kecskékbõl akar valaki
   áldozni égõáldozatul, hímmel és éppel áldozzék.

   ^11 És ölje meg azt az oltár északi oldalánál az Úr elõtt, az Áron fiai
   pedig, a papok, hintsék annak vérét az oltárra köröskörül.

   ^12 Azután vagdalja el azt tagjaira, a fejével és kövérjével együtt, a
   pap pedig rakja azokat a fára, a mely az oltáron lévõ tûzön van.

   ^13 A belet és a lábszárakat mossa meg vízben, a pap pedig áldozza meg
   az egészet és füstölögtesse el az oltáron égõáldozatul. Ez a tûzáldozat
   kedves illatú az Úrnak.

   ^14 Ha pedig madárfélébõl akar áldozni égõáldozatul az Úrnak,
   gerliczékbõl vagy galambfiakból áldozzék.

   ^15 És vigye azt a pap az oltárhoz, és tekerje ki annak a fejét, és
   füstölögtesse el az oltáron, a vérét pedig bocsássa ki az oltár falára.

   ^16 A begyét pedig rútságával egyben vegye ki, és vesse azt az oltár
   keleti oldalára, a hamu helyére.

   ^17 És hasítsa meg azt a szárnyain, de el ne szakaszsza egymástól, és
   füstölögtesse el azt a pap az oltáron a fán, a mely a tûzõn van,
   égõáldozatul. Tûzáldozat ez, kedves illatú az Úrnak.
     __________________________________________________________________

  Chapter 2

   ^1 Mikor valaki ételáldozatot akar áldozni az Úrnak, lisztlángból
   áldozzék, és öntsön arra olajat, és temjént is tegyen arra.

   ^2 És vigye azt az Áron fiaihoz, a papokhoz, és vegyen ki abból egy
   tele marokkal; annak lisztlángjából és olajából, az egész temjénével
   együtt, és füstölögtesse el a pap az oltáron annak emlékeztetõ részéül.
   Ez a tûzáldozat kedves illatú az Úrnak.

   ^3 A mi pedig megmarad az ételáldozatból, Ároné és az õ fiaié legyen;
   szentséges [áldozat] ez az Úrnak tûzáldozatai között.

   ^4 Hogyha pedig ételáldozatot kemenczében sültbõl akar áldozni valaki
   lisztlángból, olajjal elegyített kovásztalan lepényei, vagy olajjal
   megkent kovásztalan pogácsái legyenek.

   ^5 Ha pedig a te áldozatod serpenyõben sült ételáldozat, olajjal
   elegyített kovásztalan lisztlángból legyen.

   ^6 Darabold azt el, és önts reá olajat, ételáldozat ez.

   ^7 Ha pedig a te ételáldozatod rostélyon sült, lisztlángból, olajjal
   készíttessék.

   ^8 És vidd el az ételáldozatot, a mi ezekbõl készült, az Úrnak, és azt
   a papnak bemutatván, az vigye azt el az oltárhoz.

   ^9 És vegyen a pap az ételáldozatból emlékeztetõ részt, és
   füstölögtesse el az oltáron; tûzáldozat ez, kedves illatú az Úrnak.

   ^10 A mi pedig megmarad az ételáldozatból, Ároné és az õ fiaié legyen;
   szentséges áldozat ez az Úrnak tûzáldozatai között.

   ^11 Semmi ételáldozat, a mit az Úrnak áldoztok, kovászszal ne
   készüljön; mert kovászból és mézbõl semmit se füstölögtethettek az
   Úrnak a tûzáldozatok között.

   ^12 Zsengeáldozatul felvihetitek azokat az Úrnak, de az oltárra nem
   juthatnak fel kedves illatul.

   ^13 Minden te ételáldozatodat pedig sózd meg sóval, és a te
   ételáldozatodból soha el ne maradjon a te Istened szövetségének sója;
   minden te áldozatodhoz sót adj.

   ^14 Ha zsengékbõl való ételáldozatot áldozol az Úrnak, tûznél pergelt
   kalászból, és zsenge gabona-darából áldozzad a te zsengéidnek
   áldozatát.

   ^15 Adj hozzá olajat, és tégy reá tömjént; ételáldozat ez.

   ^16 A pap pedig füstölögtesse el annak emlékeztetõ részét a darából és
   olajból, az egész tömjénnel együtt. Tûzáldozat ez az Úrnak.
     __________________________________________________________________

  Chapter 3

   ^1 Hogyha hálaáldozattal áldozik valaki, ha tulokfélébõl, akár hímmel,
   akár nõsténynyel áldozik: ép barmot vigyen az Úr elé.

   ^2 És tegye a kezét az õ áldozatjának fejére, és ölje meg azt a
   gyülekezet sátorának nyílásánál, és Áron fiai, a papok, öntsék a vért
   köröskörül az oltárra.

   ^3 Azután vigyen a hálaáldozatból tûzáldozatot az Úrnak: a kövérjét, a
   mely a belet takarja, és mindazt a kövérjét, a mely a belek között van.

   ^4 A két vesét is, és a rajtuk lévõ kövérséget, a mely a véknyaknál
   van, és a májon lévõ hártyát a vesékkel együtt vegye el.

   ^5 És füstölögtessék el azt Áron fiai az oltáron az égõáldozattal
   együtt a tûzön lévõ fán: tûzáldozat ez, kedves illatú az Úrnak.

   ^6 Hogyha pedig valaki juhfélébõl áldozik hálaáldozatot az Úrnak, akár
   hím, akár nõstény legyen az, épekkel áldozzék.

   ^7 Ha bárányt visz õ az õ áldozatául, vigye azt az Úr elébe.

   ^8 És tegye a kezét az õ áldozatjának fejére, azután ölje meg azt a
   gyülekezet sátora elõtt, és az Áron fiai öntsék a vérét az oltárra
   köröskörül.

   ^9 Azután áldozzék az Úrnak e hálaáldozatból tûzáldozatot: a kövérjét,
   a farkát egészen, a melyet a hátagerézdi végénél vágjon el, és a belét
   takaró kövérjét, és minden kövérjét, a mely a belek közt van.

   ^10 És a két vesét is, és a rajtuk lévõ kövérséget, a mely a véknyaknál
   van, és a májon lévõ hártyát a vesékkel együtt vegye el.

   ^11 És füstölögtesse el azt a pap az oltáron: tûzáldozati eledel ez az
   Úrnak.

   ^12 Hogyha kecskével áldozik valaki, azt is az Úr elé vigye.

   ^13 És tegye kezét annak fejére, és ölje meg azt a gyülekezetnek sátora
   elõtt, és öntsék az Áron fiai annak vérét az oltárra körül.

   ^14 És áldozzék abból tûzáldozatot az Úrnak: a kövérjét, a mely
   betakarja a belet, és mindazt a kövérjét, a mely a belek között van.

   ^15 A két vesét is, és a rajtuk lévõ kövérséget, a mely a véknyaknál
   van, és a májon lévõ hártyát a vesékkel együtt vegye el.

   ^16 És füstölögtesse el azokat a pap az oltáron tûzáldozati eledelül,
   kedves illatul. A kövérje mind az Úré [legyen].

   ^17 Örökkévaló rendtartás legyen a ti nemzetségeiteknél minden ti
   lakhelyeteken: semmi kövért és semmi vért meg ne egyetek!
     __________________________________________________________________

  Chapter 4

   ^1 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:

   ^2 Szólj az Izráel fiainak, mondván: Ha valaki tévedésbõl vétkezik az
   Úrnak valamely parancsolata ellen, úgy a mint nem kellene cselekednie,
   és a [parancsolatok] közül valamelyiknek ellene cselekszik:

   ^3 Ha a felkent pap vétkezik, a népnek romlására: hozzon az õ bûnéért,
   a melyet elkövetett, egy tulkot, fiatal ép marhát az Úrnak
   bûnáldozatul.

   ^4 És vigye a tulkot a gyülekezet sátorának nyílásához, az Úr elé, és
   tegye a kezét a tuloknak fejére, és a tulkot ölje meg az Úr elõtt.

   ^5 És vegyen a felkent pap a tuloknak vérébõl, és vigye be azt a
   gyülekezet sátorába.

   ^6 És mártsa be a pap az õ újját a vérbe, és hintsen a vérbõl hétszer
   az Úr elõtt a szent hajléknak függönye felé.

   ^7 És tegyen a pap a vérbõl az Úr elõtt a fûszerekbõl való füstölõ
   oltár szarvaira, a mely ott van a gyülekezet sátorában; a tulok vérét
   pedig mind öntse az egészen égõáldozat oltárának aljára, a mely a
   gyülekezet sátorának nyílásánál van.

   ^8 Azután a tuloknak, a mely bûnáldozatra való, minden kövérjét szedje
   ki belõle: azt a kövérjét, amely betakarja a belet, és mindazt a
   kövérjét, a mi a belek között van.

   ^9 A két vesét is, és a rajtuk lévõ kövérséget, a mely a véknyaknál
   van, és a májon lévõ hártyát a vesékkel együtt vegye el,

   ^10 A miképen kiszedik a hálaáldozatra való tulokból; és füstölögtesse
   el azokat a pap az égõáldozatnak oltárán.

   ^11 A tuloknak pedig bõrét és minden húsát, fejével és lábszáraival
   együtt, bélit és ganéját,

   ^12 És mind az egész tulkot vigye ki a táboron kivül tiszta helyre, a
   hová a hamut öntik: és égesse el azt a fán, tûzben; ott égessék meg, a
   hová a hamut öntik.

   ^13 Hogyha pedig az Izráel fiainak egész közönsége megtéved, és a
   gyülekezet elõtt rejtve marad e dolog; és valami olyat cselekesznek az
   Úrnak valamelyik parancsolatja ellen, a mit nem kellett volna
   cselekedni, és bûnösökké lesznek:

   ^14 Mikor kitudódik a bûn, a melyet elkövettek: akkor áldozzék a
   gyülekezet egy tulkot, fiatal marhát a bûnért, és vigye azt a
   gyülekezetnek sátora elé.

   ^15 És a gyülekezet vénei tegyék kezeiket a tuloknak fejére az Úr
   elõtt, és ölje meg a tulkot [a] [pap] az Úr elõtt.

   ^16 Azután vigyen be a felkent pap a tulok vérébõl a gyülekezet
   sátorába.

   ^17 És mártsa be a pap az õ újját a vérbe, és hintsen abból hétszer az
   Úr elõtt a függöny felé.

   ^18 És tegyen a vérbõl az oltár szarvaira is, a mely az Úr elõtt, a
   gyülekezet sátorában van; a vért pedig mind öntse az egészen égõáldozat
   oltárának aljára, a mely a gyülekezet sátorának nyílása elõtt van.

   ^19 Minden kövérjét pedig szedje ki belõle, és füstölögtesse el az
   oltáron.

   ^20 És úgy cselekedjék azzal a tulokkal, mint a bûnért való tulokkal
   cselekvék, úgy cselekedjék vele, és engesztelést szerez számukra a pap,
   és megbocsáttatik nékik.

   ^21 És vigye ki a tulkot a táboron kivül, és égesse el azt, miképen
   elégette az elsõ tulkot. A gyülekezet bûnéért való áldozat ez.

   ^22 Ha fejedelem vétkezik, és cselekeszik valamit az Úrnak, az õ
   Istenének parancsolata ellen, a mit nem kellett volna cselekedni, és
   bûnössé lesz tévedésbõl:

   ^23 Ha tudtára esik néki a bûne, a melyet elkövetett, akkor vigyen
   áldozatul egy ép kecskebakot,

   ^24 És tegye kezét a baknak fejére, és ölje meg azt azon a helyen, a
   hol megölik az egészen égõáldozatot, az Úr elõtt; bûnért való áldozat
   ez.

   ^25 És vegyen a pap a bûnért való áldozatnak vérébõl az õ újjával, és
   tegyen az égõáldozat oltárának szarvaira; a vérét pedig öntse az
   égõáldozatok oltárának aljára.

   ^26 A kövérjét pedig mind füstölögtesse el az oltáron, mint a
   hálaáldozatnak kövérjét. Így szerezzen néki a pap engesztelést az õ
   bûnéért, és megbocsáttatik néki.

   ^27 Ha pedig a föld népe közül vétkezik valaki tévedésbõl, mivelhogy az
   Úrnak valamelyik parancsolatja ellen olyat cselekeszik, a mit nem
   kellett volna cselekedni, és bûnössé lesz;

   ^28 Ha tudtára esik néki az õ bûne, a melyet elkövetett: vigyen
   áldozatul az õ bûnéért, a melyet elkövetett, egy ép nõstény kecskét.

   ^29 És tegye a kezét a bûnért való áldozat fejére, és ölje meg a bûnért
   való áldozatot az egészen égõáldozat helyén.

   ^30 És vegyen a pap annak vérébõl az újjával, és tegyen az égõáldozat
   oltárának szarvaira, a vérét pedig mind öntse az oltárnak aljára.

   ^31 Azután vegye el minden kövérjét, a mint elveszik a hálaáldozatnak
   kövérjét: és füstölögtesse el a pap az oltáron, kedves illatul az
   Úrnak. Ekképen szerezzen néki engesztelést a pap, és megbocsáttatik
   annak.

   ^32 Ha pedig bárányt visz az õ bûnért való áldozatául, nõstényt és épet
   vigyen.

   ^33 És tegye a kezét annak a bûnért való áldozatnak fejére, és ölje meg
   azt bûnért való áldozatul azon a helyen, a hol megölik az egészen
   égõáldozatot.

   ^34 És vegyen a pap a bûnért való áldozat vérébõl az újjával, és tegyen
   az égõáldozat oltárának szarvaira; a vért pedig mind öntse az oltárnak
   aljára.

   ^35 Azután vegye el minden kövérjét, a mint elveszik a hálaáldozatra
   való báránynak kövérjét, és füstölögtesse el azokat a pap az oltáron az
   Úrnak tûzáldozataival. Ekképen szerezzen néki engesztelést a pap az õ
   bûnéért, a melyet elkövetett, és megbocsáttatik néki.
     __________________________________________________________________

  Chapter 5

   ^1 Ha azzal vétkezik valaki, hogy hallotta a káromló beszédet, és
   bizonyság lehetne, hogy látta, vagy tudja: ha meg nem jelenti azt, de
   hordozza az õ vétségének terhét;

   ^2 Vagy ha valaki illet akármely tisztátalan dolgot, akár tisztátalan
   vadnak, akár tisztátalan baromnak, akár tisztátalan féregnek
   holttestét, és nem tud arról, hogy tisztátalanná lesz és vétkezik;

   ^3 Vagy ha illeti az ember tisztátalanságát, akármi tisztátalanságát, a
   mely tisztátalanná tesz, és nem tudta azt, hanem azután értette meg,
   hogy vétkezett;

   ^4 Vagy ha valaki hirtelenkedve tesz esküt az õ ajkaival rosszra vagy
   jóra, vagy akármi az, a mire hirtelenkedve esküszik az ember, ha nem
   tudott arról, de azután megértette, hogy azok közül valamelyikben
   vétkezett:

   ^5 Akkor, mivelhogy vétkezett ezek közül valamelyikben, vallja meg,
   hogy mi az, a miben bûnössé lett;

   ^6 És vigyen az õ vétkéért az Úrnak, az õ bûnéért, a melyet elkövetett,
   egy nõstény bárányt vagy kecskét a nyájból, bûnért való áldozatul.
   Ekképen szerezzen néki engesztelést a pap az õ bûnéért.

   ^7 Ha pedig nincsen egy bárányhoz való módja: vigyen az õ vétkéért való
   áldozatra két gerliczét vagy két galambfiat az Úrnak, az egyiket bûnért
   való áldozatul, a másikat egészen égõáldozatul.

   ^8 És vigye azokat a paphoz; az pedig áldozza meg elõször azt, a mely
   bûnért való áldozat, és tekerje ki annak fejét nyakcsigájánál, úgy,
   hogy el ne szakaszsza.

   ^9 És hintsen a bûnért való áldozat vérébõl az oltár oldalára, a többi
   vért pedig nyomják ki az oltár aljára; bûnért való áldozat ez.

   ^10 A másikat készítse el egészen égõáldozatul, úgy, a mint szokás;
   ekképen szerez néki engesztelést a pap az õ bûnéért, a melyet
   elkövetett, és megbocsáttatik néki.

   ^11 Ha pedig nincs módja két gerliczéhez vagy két galambfihoz sem:
   vigyen áldozatul az, a ki vétkezett, egy efa lánglisztnek tizedrészét
   bûnért való áldozatul; ne tegyen ahhoz olajat, és ne adjon ahhoz
   tömjént, mert bûnért való áldozat ez.

   ^12 És vigye azt a paphoz, és markolja ki abból a pap teli marokkal az
   emlékeztetõ részét, és füstölögtesse el az oltáron az Úrnak
   tûzáldozataival. Bûnért való áldozat az.

   ^13 Így szerezzen néki engesztelést a pap az õ bûnéért, a melyet
   elkövetett valamivel ama [bûnök] közül, és megbocsáttatik néki. És
   legyen a papé, mint az ételáldozat.

   ^14 Azután szóla az Úr Mózesnek, mondván:

   ^15 Ha valaki hûtlenséget követ el, és tévedésbõl vétkesen elvesz az
   Úrnak szentelt dolgokból: vigyen az õ vétkéért való áldozatot az Úrnak,
   egy ép kost a nyájból, a mint te becsülöd, ezüst siklusokban, a szent
   siklus szerint, vétekért való áldozatul.

   ^16 És a mit vétkesen elvett a szent dologból, azt fizesse meg, és
   tegye hozzá az ötödrészét, és adja azt a papnak. Így szerez néki
   engesztelést a pap a vétekért való áldozat kosával, és megbocsáttatik
   néki.

   ^17 Hogyha vétkezik valaki, és cselekszik valamit az Úrnak valamely
   parancsolata ellen, a mit nem kell cselekedni, ha nem tudta is:
   vétkessé lesz, és hordozza az õ vétségének terhét:

   ^18 Vigyen azért a nyájból egy ép kost a paphoz, a te becslésed
   szerint, bûnért való áldozatul, és szerezzen néki engesztelést a pap az
   õ tévedéséért, a melylyel tudatlanságból tévedett, és megbocsáttatik
   néki.

   ^19 Bûnért való áldozat ez, mivelhogy bûnt követett el az Úr ellen.
     __________________________________________________________________

  Chapter 6

   ^1 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:

   ^2 Mikor vétkezik valaki, és hûtlenséget követ el az Úr ellen,
   [tudniillik] eltagadja felebarátjának reábízott vagy kezébe adott
   holmiját, vagy megrabolja vagy zsarolja felebarátját;

   ^3 Vagy ha elveszett holmit talált, és eltagadja, vagy valami miatt
   hamisan esküszik, akármi is az, a mit az ember úgy cselekszik, hogy
   vétkezik vele:

   ^4 Mivelhogy azért bûnössé lett és vétkezett, térítse vissza az
   elrablottat, a mit rabolt, vagy a zsaroltat, a mit zsarolt, vagy a reá
   bízottat, a mi reá bízatott, vagy az elveszettet, a mit megtalált;

   ^5 Vagy akármi legyen, a mire hamisan esküdött, fizesse meg azt teljes
   értéke szerint, és hozzátoldva az ötödrészét, adja azt annak, a kié
   volt, bûnbevallásának napján.

   ^6 Az õ bûnéért pedig vigyen az Úrnak a nyájból egy ép kost a paphoz, a
   te becslésed szerint, bûnért való áldozatul.

   ^7 Így szerezzen néki engesztelést a pap az Úr elõtt, és megbocsáttatik
   néki mindaz, a mit cselekedett, és a miben vétkezett.

   ^8 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:

   ^9 Parancsolj Áronnak és az õ fiainak, mondván: Ez az egészen
   égõáldozat törvénye: Legyen az egészen égõáldozat az oltáron levõ
   tüzelõhelyen egész éjszaka, mind reggelig, és az oltárnak tüze égve
   maradjon azon.

   ^10 A pap öltse fel az õ gyolcs ruháját, és a gyolcs lábravalót is
   öltse fel az õ testére, és szedje el a hamut, a mivé égette a tûz az
   égõáldozatot az oltáron, és töltse azt az oltár mellé.

   ^11 Azután vesse le azt a ruháját, és öltözzék más ruhába, és vigye ki
   a hamut a táboron kivül, tiszta helyre.

   ^12 Az oltáron lévõ tûz pedig égve maradjon azon, el ne aludjék, hanem
   égessen fát rajta a pap minden reggel, és rakja reá az egészen
   égõáldozatot, és azon füstölögtesse el a hálaáldozat kövérjét [is].

   ^13 A tûz szüntelen égve maradjon az oltáron, és el ne aludjék.

   ^14 Ez pedig az ételáldozatnak törvénye: az Áron fiai áldozzák azt az
   Úr elõtt az oltáron.

   ^15 És vegyen valaki közülök az ételáldozat lisztlángjából egy
   marokkal, és annak olajából is, a tömjént pedig, a mely az
   ételáldozathoz való, mind; és égesse el az oltáron; annak emlékeztetõ
   része kedves illat az Úr elõtt.

   ^16 A mi pedig megmarad belõle, egyék meg Áron és az õ fiai,
   kovásztalanul egyék meg, szenthelyen, a gyülekezet sátorának pitvarában
   egyék meg azt.

   ^17 Ne süssék [azt] kovászszal, [mert] nékik adtam azt, részökül az én
   tûzáldozataimból; igen szentséges az, mint a bûnért és vétekért való
   áldozat.

   ^18 Az Áron fiai közül minden férfiú egye azt. Örökkévaló rendtartás
   legyen ez a ti nemzetségeiteknél az Úrnak tûzáldozatai felõl. Valaki
   illeti azokat, szent legyen.

   ^19 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:

   ^20 Ez Áronnak és az õ fiainak áldozatjok, a melyet az Úrnak
   áldozzanak, mikor felkenik õket: Egy efa lisztlángnak tizedrésze
   mindenkor ételáldozatul, fele reggel, fele pedig estve.

   ^21 Serpenyõben készíttessék, olajjal összegyúrva vidd el azt, az
   ételáldozati süteményeket darabokban áldozd az Úrnak kedves illatul.

   ^22 A mely pap az õ helyébe kenetik fel az õ fiai közül, az mívelje
   ezt. Örökkévaló rendtartás ez, az Úrnak mindenestõl füstölögtessék el.

   ^23 Mert a pap minden ételáldozatának mindenestõl meg kell égettetni,
   nem kell [abból semmit] megenni.

   ^24 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:

   ^25 Szólj Áronnak és az õ fiainak, mondván: Ez a bûnért való áldozat
   törvénye: a mely helyen meg szokták ölni az egészen égõáldozatot, azon
   a helyen öljék meg a bûnért való áldozatot az Úr elõtt; igen szentséges
   az.

   ^26 A mely pap megáldozza azt a bûnért, az egye meg azt, szent helyen
   egye meg, a gyülekezet sátorának pitvarában.

   ^27 Valami annak a húsát érinti, szent legyen, és ha annak vérébõl
   valami a ruhájára esik [valakinek], azt, a mire a vér esett, mosd meg
   szenthelyen.

   ^28 És a cserépedényt, a melyben azt fõzték, törjék el; hogyha pedig
   érczfazékban fõzték, súrolják meg, és mossák meg vízzel.

   ^29 A papok között minden férfiú eheti azt; igen szentséges az.

   ^30 Valamely bûnért való áldozat vérébõl bevisznek a gyülekezet
   sátorába, a szenthelyen való engesztelés végett, az meg nem ehetõ:
   tûzzel égettessék meg.
     __________________________________________________________________

  Chapter 7

   ^1 Ez pedig a vétekért való áldozatnak törvénye; igen szentséges az.

   ^2 A mely helyen megölik az egészen égõáldozatot, ott öljék meg a
   vétekért való áldozatot [is], és a vérét hintsék az oltárra köröskörül.

   ^3 A kövérjét pedig áldozzák meg mind, a farkát is, és a mely kövér a
   belet takarja.

   ^4 A két veséjét és a rajtuk lévõ kövérséget, a mely a véknyaknál van,
   úgyszintén a májon lévõ hártyát a vesékkel együtt szedje ki.

   ^5 És füstölögtesse el azokat a pap az oltáron tûzáldozatul az Úrnak.
   Vétekért való áldozat ez.

   ^6 A papok között minden férfiú eheti azt, szenthelyen egyék meg; igen
   szentséges az.

   ^7 A milyen a bûnért való áldozat, olyan a vétekért való áldozat is,
   egy törvényök van nékik. Azé a papé az, a ki engesztelést szerez vele.

   ^8 Ha a pap egészen égõáldozatot áldoz valakiért, az égõáldozat bõre, a
   melyet megáldoz, azé a papé legyen.

   ^9 Minden ételáldozat is, a melyet kemenczében sütnek és minden, a mit
   rostélyon vagy serpenyõben készítenek, a papé legyen, a ki azt áldozta.

   ^10 Az olajjal elegyített és száraz ételáldozat is mind az Áron fiaié
   legyen közösen, egyiké úgy, mint a másiké.

   ^11 Ez pedig a hálaáldozat törvénye, a melyet áldoznak az Úrnak.

   ^12 Ha dicsõítésül áldozza azt valaki, a dicsõítés áldozatjával együtt
   áldozzék olajjal elegyített kovásztalan lepényeket, és olajjal megkent
   kovásztalan pogácsákat, és lisztlángból gyúrt, olajjal elegyített
   lepényeket.

   ^13 A lepényeken kivül kovászos kenyeret is vigyen áldozatául, dicsõítõ
   hálaáldozatjával együtt.

   ^14 És mindezekbõl az áldozatokból áldozzék egyet-egyet az Úrnak
   felmutatott áldozatul; és legyen azé a papé, a ki a hálaáldozatnak
   vérét elhinti.

   ^15 És az õ dicsõítõ hálaáldozatjának húsát, az õ áldozásának napján
   egyék meg; ne hagyjon abból reggelig.

   ^16 Hogyha fogadásból vagy szabadakaratból áldozza valaki az õ
   áldozatát, a mely napon áldozza azt, azon a napon egyék meg az õ
   áldozatát; a mi pedig megmarad abból, másnap egyék meg.

   ^17 A mi pedig annak az áldozatnak húsából [tovább is] megmarad,
   harmadnapon tûzzel égettessék meg.

   ^18 Mert ha az õ hálaadó áldozatának húsából harmadnapon eszik valaki,
   nem lesz az kedves; a ki áldozta azt, annak nem számíttatik az az õ
   javára, sõt útálatos lesz; és valaki eszik abból, hordozza az õ
   vétségének terhét.

   ^19 Azt a húst pedig, a mely valami tisztátalanhoz ér, meg ne egyék,
   [hanem] tûzzel égessék meg. A mi különben a húst illeti, mindenki
   ehetik húst, a ki tiszta;

   ^20 De az, a ki eszik a békeáldozatnak húsából, a mely az Úré, noha az
   õ tisztátalansága rajta van, az ilyen ember gyomláltassék ki az õ népe
   közül.

   ^21 Ha valaki akármi tisztátalanhoz ér, tisztátalan emberhez, vagy
   tisztátalan baromhoz, vagy akármihez, a mi tisztátalan útálatosság, és
   eszik a hálaadó áldozatnak húsából, a mely az Úré, gyomláltassék ki az
   az ember az õ népe közül.

   ^22 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:

   ^23 Szólj az Izráel fiainak, mondván: Az ökörnek, a báránynak és a
   kecskének semmi kövérjét meg ne egyétek.

   ^24 A hullott állatnak kövérje, és a [vadtól] megszaggatottnak kövérje,
   akármi munkához felhasználható, de enni meg ne egyétek!

   ^25 Mert akárki egyék is az aféle állatoknak kövérjébõl, a melyekbõl
   tûzáldozatot visznek az Úrnak, az az ember, a ki [ilyet] eszik,
   gyomláltassék ki az õ népe közül.

   ^26 És semmi vért se egyetek meg bármely lakhelyeteken: se madárnak, se
   baromnak vérét.

   ^27 Valaki megeszik valami féle vért, az az ember gyomláltassék ki az õ
   népe közül.

   ^28 Szóla ismét az Úr Mózesnek és monda:

   ^29 Szólj az Izráel fiainak, mondván: A ki hálaáldozattal áldozik az
   Úrnak, maga vigye az Úrnak az õ áldozatát az õ hálaáldozatából.

   ^30 A maga keze vigye az Úrnak tûzáldozatát: a kövérjét a szegyével
   együtt vigye el, a szegyét [azért,] hogy meglóbálják azt az Úr elõtt.

   ^31 A pap pedig füstölögtesse el azt a kövért az oltáron, a szegye
   pedig legyen Ároné és az õ fiaié.

   ^32 A jobblapoczkát is a papnak adjátok a hálaadó áldozatból, hogy azt
   felmutassa.

   ^33 A ki Áron fiai közül a hálaáldozat vérét és kövérjét megáldozza, a
   jobblapoczka annak a része legyen.

   ^34 Mert a meglóbált szegyet és a felmutatott lapoczkát elveszem Izráel
   fiaitól az õ hálaadó áldozataikból, és adom azokat Áron papnak és az õ
   fiainak, örökre kiszabott részül, az Izráel fiaitól.

   ^35 Ez az Áron felkenetési része, és az õ fiainak felkenetési része az
   Úrnak tûzáldozataiból, a naptól fogva, a melyen elõállítá õket, hogy
   papi szolgálatot tegyenek az Úrnak;

   ^36 A melyet parancsolt az Úr, hogy adják nékik az Izráel fiai, a mely
   napon felkente õket, örökre kiszabott részül az õ nemzetségökben.

   ^37 Ez az egészen égõáldozatnak, az ételáldozatnak, a bûnért és a
   vétekért való áldozatnak, a felavatási áldozatnak és a hálaáldozatnak
   törvénye,

   ^38 A melyet parancsolt az Úr Mózesnek a Sinai hegyen, a mely napon
   parancsolta az Izráel fiainak a Sinai pusztában, hogy áldozzanak az
   Úrnak.
     __________________________________________________________________

  Chapter 8

   ^1 Szóla továbbá az Úr Mózesnek, mondván:

   ^2 Vegyed Áront és az õ fiait is vele, és az öltözeteket, a kenetnek
   olaját, és bûnért való áldozati tulkot, két kost és egy kosár
   kovásztalan kenyeret.

   ^3 És az egész gyülekezetet gyûjtsd egybe a gyülekezet sátorának
   nyílásához.

   ^4 És a képen cselekedék Mózes, a mint az Úr parancsolta vala néki, és
   egybe gyûle a gyülekezet a gyülekezet sátorának nyílásához.

   ^5 Akkor monda Mózes a gyülekezetnek: Ez a dolog, a mit az Úr
   parancsolt cselekedni.

   ^6 És elõállatá Mózes Áront és az õ fiait, és megmosá õket vízzel.

   ^7 És reá adá [Áronra] a köntöst, és felövezé õt az övvel, és reáveté a
   palástot, az efódot is reáadá, és felövezé az efód övével, és
   megerõsíté azt rajta.

   ^8 És feltevé arra a hósent, és betevé a hósenbe az Urimot és a
   Thummimot.

   ^9 Azután feltevé fejére a süveget, és elõl odatevé a süvegre az arany
   lapot, a szent koronát, a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek.

   ^10 Vevé Mózes a kenetnek olaját is, és megkené a hajlékot minden
   bennevalóval egybe, és felszentelé azokat.

   ^11 És hinte abból az oltárra is hétszer, és felkené az oltárt és annak
   minden edényét, a mosdómedenczét is a lábával együtt, hogy azokat
   megszentelje.

   ^12 Az Áron fejére is tölte a kenetnek olajából, és megkené õt, hogy
   felszentelje õt.

   ^13 És elõállatá Mózes az Áron fiait is, és felöltözteté azokat is az õ
   köntöseikbe, és felövezé õket övvel, felköté nékik a süvegeket is, a
   mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.

   ^14 Azután elõhoza egy tulkot a bûnért való áldozatra, és Áron az õ
   fiaival egybe a bûnért való áldozat tulkának fejére tevé az õ kezét.

   ^15 És miután megölték azt, võn Mózes annak vérébõl, és tõn az újjával
   az oltárnak szarvaira köröskörül, és megtisztítá az oltárt, a többi
   vért pedig önté az oltárnak aljára; és felszentelte azt, hogy
   engesztelést szerezzen rajta.

   ^16 Azután vevé mindazt a kövérséget, a mely annak a bélin vala, és a
   máj hártyáját, és a két veséjét és azoknak kövérségét, és
   elfüstölögteté Mózes [azokat] az oltáron.

   ^17 A tulkot pedig, azaz annak bõrét, húsát és ganéját megégeté tûzzel
   a táboron kivül, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.

   ^18 Azután elõállatá az égõáldozatra való kost, és Áron és az õ fiai
   rátevék kezeiket a kos fejére.

   ^19 És megölék [azt]; Mózes pedig elhinté a vért az oltárra köröskörül.

   ^20 És a kost tagjaira vagdalák, és Mózes elfüstölögteté annak a fejét,
   a tagjait és a kövérjét.

   ^21 A beleket pedig és a lábszárakat megmosta vízben, és elfüstölögteté
   Mózes az egész kost az oltáron. Kedves illatú égõáldozat ez, tûzáldozat
   ez az Úrnak, a mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek.

   ^22 Azután elõállatá a másik kost is, a felavatási kost, és rátevék
   Áron és az õ fiai kezeiket a kos fejére.

   ^23 És megölék azt; Mózes pedig võn annak vérébõl, és tõn abból az Áron
   jobb fülének czimpájára, és jobb kezének hüvelykére és jobb lábának
   hüvelykére.

   ^24 Elõállatá az Áron fiait is, és tõn Mózes a vérbõl azok jobb fülének
   czimpájára, és jobb kezöknek hüvelykére és jobb láboknak hüvelykére;
   azután oda tölté Mózes a vért az oltárra köröskörül.

   ^25 És vevé a kövérjét és a farkát és mindazt a kövérjét, a mely a
   bélen van, továbbá a máj hártyáját, és a két vesét azoknak kövérjével
   egybe, és a jobb lapoczkát;

   ^26 És a kovásztalan kenyerek kosarából, a mely az Úr elõtt vala, võn
   egy kovásztalan lepényt, egy olajos kalácsot, és egy pogácsát, és raká
   [azokat] a kövérségekre és a jobb lapoczkára;

   ^27 És tevé mindezeket az Áron kezeire és az õ fiainak kezeire, és
   meglóbáltatá azokat az Úr elõtt.

   ^28 Azután elvevé azokat Mózes az õ kezeikbõl, és elfüstölögteté az
   oltáron az egészen égõáldozattal egybe. Felavatási áldozatok ezek,
   kedves illatú tûzáldozat ez az Úrnak.

   ^29 Elvevé pedig Mózes a szegyet, és meglóbálá azt az Úr elõtt; a
   felavatási kosból a Mózes része lõn ez, a mint megparancsolta vala az
   Úr Mózesnek.

   ^30 Azután võn Mózes a kenetnek olajából és a vérbõl, a mely az oltáron
   vala, és meghinté Áront és az õ ruháit, az õ fiait és az õ fiainak
   ruháit õ vele együtt, és megszentelé Áront és az õ ruháit, és az õ
   fiait és az õ fiainak ruháit õ vele együtt.

   ^31 És monda Mózes Áronnak és az õ fiainak: Fõzzétek meg a húst a
   gyülekezet sátorának nyílásánál, és ott egyétek meg azt és a kenyeret,
   a mely a felavatási áldozat kosarában van, a miképen megparancsoltam,
   mondván: Áron és az õ fiai egyék meg azt.

   ^32 A mi pedig megmarad a húsból és kenyérbõl, tûzzel égessétek meg.

   ^33 De a gyülekezet sátorának nyílásán ki ne menjetek hét napig, addig
   a napig, a melyen betelnek a ti felavatástoknak napjai, mert hét nap
   avat fel benneteket [az] [Úr.

   ^34 A miképen e napon cselekedett, úgy parancsolta az Úr hogy
   cselekedjünk, hogy néktek engesztelést szerezzünk.

   ^35 A gyülekezet sátorának nyílásánál maradjatok éjjel és nappal hét
   napig, és tartsátok meg, a mit megtartani rendelt az Úr, hogy meg ne
   haljatok; mert így parancsolta vala nékem.

   ^36 Áron azért és az õ fiai mind akképen cselekedének, a mint
   megparancsolta vala nékik az Úr Mózes által.
     __________________________________________________________________

  Chapter 9

   ^1 És lõn a nyolczadik napon, hogy szólítá Mózes Áront és az õ fiait,
   és Izráelnek véneit.

   ^2 És monda Áronnak: Végy egy borjút, fiatal bikát bûnért való
   áldozatul, és egy kost egészen égõáldozatul, épek legyenek, és vidd az
   Úr elé.

   ^3 Szólj Izráel fiainak is, mondván: Vegyetek egy kecskebakot bûnért
   való áldozatul, és egy esztendõs borjút és bárányt, épek legyenek,
   egészen égõáldozatul.

   ^4 És egy ökröt és egy kost hálaáldozatul, hogy megáldozzátok az Úr
   elõtt, és olajjal elegyített ételáldozatot; mert ma az Úr megjelenik
   néktek.

   ^5 Elvivék azért, a miket Mózes parancsolt vala, a gyülekezet sátora
   elé, és odajárula az egész gyülekezet, és megálla ott az Úr elõtt.

   ^6 És monda Mózes: Ez a dolog, a melyet az Úr parancsolt, cselekedjétek
   meg; és megjelenik néktek az Úr dicsõsége.

   ^7 Áronnak pedig monda Mózes: Járulj az oltárhoz, és készítsd el a te
   bûnért való áldozatodat és egészen égõáldozatodat, és végezz
   engesztelést magadért és a népért. Készítsd el a nép áldozatát is, és
   végezz engesztelést érettök is, a mint megparancsolta az Úr.

   ^8 Járula azért Áron az oltárhoz, és megölé a borjút, a mely az övé,
   bûnért való áldozatul.

   ^9 Áron fiai pedig odavivék õ hozzá a vért, és õ bemártá az újját a
   vérbe, és tõn abból az oltár szarvaira, a [többi] vért pedig kiönté az
   oltár aljához.

   ^10 A kövérjét pedig és a veséket és a máj hártyáját elfüstölögteté a
   bûnért való áldozatból az oltáron, a mint az Úr parancsolta vala
   Mózesnek.

   ^11 A húst pedig és a bõrt tûzzel égeté meg a táboron kivül.

   ^12 Azután megölé az egészen égõáldozatot, Áron fiai pedig odavivék õ
   hozzá a vért, és õ elhinté azt az oltáron köröskörül.

   ^13 Az egészen égõáldozatot is odavivék hozzá darabonként, a fejével
   együtt, és elfüstölögteté az oltáron.

   ^14 És megmosá a belet és a lábszárakat, és elfüstölögteté az oltáron
   az egészen égõáldozattal egybe.

   ^15 Azután megáldozá a nép áldozatát; vevé ugyanis a bûnért való
   áldozat bakját, a mely a népé, és megölé azt, és megáldozá azt bûnért
   való áldozatul, mint az elõbbit.

   ^16 Azután elõhozá az egészen égõáldozatot, és elkészíté azt szokás
   szerint.

   ^17 Elõhozá az ételáldozatot is, és võn abból egy teli marokkal, és
   elfüstölögteté az oltáron a reggeli egészen égõáldozaton kivül.

   ^18 Azután megölé az ökröt és a kost hálaadó áldozatul a népért, és
   Áron fiai odavivék õ hozzá a vért, és elhinté azt az oltáron
   köröskörül.

   ^19 Az ökörbõl és a kosból való kövérségeket pedig, a farkat, a
   béltakarót, a veséket és a máj hártyáját;

   ^20 Odahelyezték e kövérségeket a szegyekre, és elfüstölögteté e
   kövérségeket az oltáron.

   ^21 De a szegyeket és a jobb lapoczkát meglóbálá Áron az Úr elõtt, a
   mint parancsolta vala Mózes.

   ^22 Azután felemelé kezeit Áron a népre, és megáldá azt és leszálla,
   miután elvégezte vala a bûnért való áldozatot, az egészen égõáldozatot
   és a hálaáldozatot.

   ^23 És beméne Mózes és Áron a gyülekezetnek sátorába, azután kijövének
   és megáldák a népet, az Úrnak dicsõsége pedig megjelenék az egész
   népnek.

   ^24 Tûz jöve ugyanis ki az Úr elõl, és megemészté az oltáron az
   égõáldozatot és a kövérségeket. És látá ezt az egész nép, és ujjongának
   és arczra esének.
     __________________________________________________________________

  Chapter 10

   ^1 Nádáb pedig és Abihu, Áronnak fiai, vevék egyen-egyen az õ
   temjénezõjöket, és tõnek azokba szenet és rakának arra füstölõ szert,
   és vivének az Úr elé idegen tüzet, a melyet nem parancsolt vala nékik.

   ^2 Tûz jöve azért ki az Úr elõl, és megemészté õket, és meghalának az
   Úr elõtt.

   ^3 És monda Mózes Áronnak: Ez az, a mit szólt vala az Úr, mondván: A
   kik hozzám közel vannak, azokban kell megszenteltetnem, és az egész nép
   elõtt megdicsõíttetnem.

   ^4 Áron pedig mélyen hallgata. Szólítá azért Mózes Misáelt és Elsafánt,
   Uzzielnek, az Áron nagybátyjának fiait, és monda nékik: Jertek ide,
   vigyétek ki atyátokfiait a szenthely elõl, a táboron kivül.

   ^5 És odamenének, és kivivék õket az õ köntöseikben a táboron kivül, a
   mint szólott vala Mózes.

   ^6 Azután monda Mózes Áronnak és az õ fiainak, Eleázárnak és
   Ithamárnak: Fejeteket meg ne meztelenítsétek, ruháitokat meg ne
   szaggassátok, hogy meg ne haljatok és haragra ne gerjedjen [az] [Úr] az
   egész gyülekezet ellen; a ti atyátokfiai pedig, Izráelnek egész háza
   sirassák az égést, a melyet égetett az Úr.

   ^7 A gyülekezet sátorának nyílásán se menjetek ki, hogy meg ne
   haljatok; mert az Úr kenetének olaja van rajtatok. És cselekvének a
   Mózes beszéde szerint.

   ^8 Áronnak pedig szóla az Úr, mondván:

   ^9 Bort és szeszes italt ne igyatok te és a te fiaid veled, mikor
   bementek a gyülekezet sátorába, hogy meg ne haljatok. Örökkévaló
   rendtartás legyen ez a ti nemzetségeitekben.

   ^10 Hogy különbséget tehessetek a szent és közönséges között, a tiszta
   és tisztátalan között.

   ^11 És hogy taníthassátok Izráel fiait mindazokra a rendelésekre, a
   melyeket az Úr szólott vala nékik Mózes által.

   ^12 Mózes pedig szóla Áronnak és az õ megmaradt fiainak, Eleázárnak és
   Ithamárnak: Vegyétek az ételáldozatot, a mely megmaradt az Úrnak
   tûzáldozatiból, és egyétek meg azt kovásztalan kenyerekkel az oltár
   mellett; mert igen szentséges az.

   ^13 Azért egyétek azt szent helyen, mert kiszabott részed, és fiaidnak
   is kiszabott része az, az Úrnak tûzáldozatiból; mert így parancsolta
   nékem.

   ^14 A meglóbált szegyet pedig, és a felmutatott lapoczkát egyétek meg
   tiszta helyen, te, és a te fiaid és leányaid is veled, mert kiszabott
   részül adattak azok néked s kiszabott részül a te fiaidnak is, Izráel
   fiainak hálaadó áldozataiból.

   ^15 A felmutatott lapoczkát és meglóbált szegyet a tûzáldozat
   kövérségeivel együtt vigyék be, hogy meglóbálják az Úr elõtt, és ez
   lesz a te kiszabott részed, és veled a te fiaidé örökké, a mint
   megparancsolta vala az Úr.

   ^16 Azután szorgalmatosan tudakozódék Mózes a bûnáldozatra való bak
   felõl, de ímé elégett vala. Haragra gerjede azért Eleázár és Ithamár
   ellen, Áronnak megmaradt fiai ellen, mondván:

   ^17 Miért nem ettétek meg a bûnért való áldozatot a szenthelyen? Hiszen
   igen szentséges az, és néktek adta azt [az] [Úr a] gyülekezet vétkének
   hordozásáért, hogy engesztelést szerezzetek annak az Úr elõtt.

   ^18 Ímé, nem vitetett be annak vére a szenthely belsejébe, meg kellett
   volna azért ennetek a szenthelyen, a mint megparancsoltam vala.

   ^19 Áron pedig szóla Mózesnek: Ímé ma áldozták meg az õ bûnért való
   áldozatukat és egészen égõáldozatukat az Úr elõtt, engem pedig ilyen
   [keserûségek] értek: Ha megettem volna ma a bûnért való áldozatot,
   vajjon jó lett volna-é az Úr elõtt?

   ^20 Mikor ezt hallotta vala Mózes, jónak tetszék ez néki.
     __________________________________________________________________

  Chapter 11

   ^1 Szóla ismét az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván nékik:

   ^2 Szóljatok Izráel fiainak, mondván: Ezek azok az állatok, a melyeket
   megehettek minden barmok közül, a melyek vannak e földön:

   ^3 Mindazt, a minek hasadt a körme, és egészen ketté hasadt körme van,
   és kérõdzõ a barmok közt, megehetitek.

   ^4 De a kérõdzõk és a hasadt körmûek közül ne egyétek meg ezeket: A
   tevét, mert az kérõdzõ ugyan, de nincs hasadt körme; tisztátalan ez
   néktek.

   ^5 A hörcsököt, mert kérõdzõ ugyan, de nem hasadt a körme; tisztátalan
   ez néktek.

   ^6 A nyulat, mert kérõdzõ ugyan, de nem hasadt a körme; tisztátalan ez
   néktek.

   ^7 És a disznót, mert hasadt körmû ugyan és egészen ketté hasadt körme
   van, de nem kérõdzik; tisztátalan ez néktek.

   ^8 Ezeknek húsából ne egyetek, és holttestöket se illessétek;
   tisztátalanok ezek néktek.

   ^9 Mindazokból, a melyek a vizekben élnek, ezeket ehetitek meg: A minek
   úszószárnya és pikkelye van a vizekben, tengerekben és folyóvizekben,
   azokat mind egyétek meg.

   ^10 A minek pedig nincsen úszószárnya és pikkelye a tengerekben és
   folyóvizekben, legyen az akármely vízben nyüzsgõ, és akármely vízben
   élõ állat; mind útálatos az néktek.

   ^11 De legyenek [is] útálatosak néktek; azoknak húsából ne egyetek, és
   holttestöket is útáljátok.

   ^12 A minek nincs úszószárnya és pikkelye a vizekben, mind útálatos az
   néktek.

   ^13 A szárnyas állatok közül pedig ezeket útáljátok; meg ne egyétek,
   útálatosak ezek: a sas, a saskeselyû és a halászó sas.

   ^14 A sólyom és a héja az õ nemével.

   ^15 Minden holló az õ nemével.

   ^16 A strucz, a bagoly, a kakuk és a karvaly az õ nemével.

   ^17 A kuvik, a hattyú és a füles bagoly.

   ^18 A bölömbika, a pelikán és a gém.

   ^19 Az eszterág és a szarka az õ nemével, a büdös banka és a denevér.

   ^20 Minden szárnyas féreg, a mely négy lábon jár, útálatos néktek.

   ^21 Csak azt ehetitek meg a négylábú szárnyas férgek közül, a melynek
   lábain felûl [szökõ-]szárai vannak, hogy szökdécselhessen azokkal a
   földön.

   ^22 Ezeket egyétek meg azok közül: az arbé-sáskát az õ nemével, a
   szolám- sáskát az õ nemével, a khargol-sáskát az õ nemével és a
   khagab-sáskát az õ nemével.

   ^23 Minden egyéb négylábú szárnyas féreg pedig útálatos legyen néktek.

   ^24 És ezekkel tisztátalanokká teszitek magatokat; mindaz, a ki illeti
   holttestüket, tisztátalan legyen estvéig.

   ^25 Mindaz pedig, a ki hordozza azoknak holttestét, mossa meg az õ
   ruháit, és tisztátalan legyen estvéig.

   ^26 Minden barom, a melynek hasadt a körme, de nincs egészen ketté
   hasadva, és nem kérõdzik, tisztátalan legyen néktek; valaki illeti azt,
   tisztátalan legyen.

   ^27 Minden állat, a mely a négylábúak között a talpán jár, tisztátalan
   legyen néktek; mindaz, a ki azoknak holttestét illeti, tisztátalan
   legyen estvéig.

   ^28 A ki pedig hordozza azoknak holttestét, mossa meg az õ ruháit, és
   tisztátalan legyen estvéig. Tisztátalanok azok néktek.

   ^29 A földön csúszó-mászó állatok között pedig ezek legyenek
   tisztátalanok: a menyét, az egér és a gyík az õ nemével.

   ^30 A sündisznó, a kaméleon, a tarka gyík, a csiga és a vakondok.

   ^31 Ezek tisztátalanok néktek minden csúszó-mászó között; valaki illeti
   ezeket holtuk után, tisztátalan legyen estvéig.

   ^32 És minden, a mire ezek közül holtuk után esik valamelyik,
   tisztátalan legyen; akármely faedény, akár ruha, vagy bõr, vagy zsák;
   akármely eszköz, a mivel dolgozni szoktak, vízbe tétessék, és
   tisztátalan legyen estvéig, ezután tiszta legyen.

   ^33 Akármely cserépedény pedig, a melybe beleesik [valami] azokból,
   mindazzal együtt, a mi benne van, tisztátalan legyen, és az [edényt]
   törjétek el.

   ^34 Minden megehetõ eledel, a melyhez [az] [ilyen edénybõl] víz jut,
   tisztátalan, és minden megiható ital is minden [ilyen] edényben
   tisztátalan legyen.

   ^35 És minden, a mire azoknak holttestébõl esik [valami], tisztátalan;
   kemencze és tûzhely lerontassék; tisztátalanok azok és tisztátalanok
   legyenek néktek.

   ^36 De a forrás, a kút, az egybegyûlt víz tiszta legyen; de a mi
   azoknak holttestéhez ér, tisztátalan.

   ^37 Hogyha azoknak holttestébõl reáesik is valamely vetõmagra, a mely
   elvetendõ, tiszta legyen [az.]

   ^38 De ha vizet töltenek a magra, és úgy esik rá azoknak holttestébõl,
   tisztátalan az ilyen néktek.

   ^39 Hogyha olyan hullik el a barmok közül, a mely eledeletek néktek; a
   ki annak holttestét illeti, tisztátalan legyen estvéig.

   ^40 A ki pedig eszik annak holttestébõl, mossa meg az õ ruháit, és
   tisztátalan legyen estvéig. És mossa meg ruháit az is, a ki hordozta
   annak holttestét, és tisztátalan legyen estvéig.

   ^41 Mindaz is, a mi csúszik-mászik a földön, útálatos legyen, meg ne
   egyétek.

   ^42 Mindazt, a mi hason csúszik, és mindazt, a mi négy, sõt mindazt, a
   mi több lábon jár, a földön csúszó-mászó bármely állatot, meg ne
   egyétek ezeket, mert útálatosak ezek.

   ^43 Meg ne fertéztessétek magatokat semmiféle csúszó-mászó állattal, és
   meg ne tisztátalanítsátok magatokat azokkal, hogy tisztátalanokká
   legyetek általok.

   ^44 Mert én, az Úr, vagyok a ti Istenetek; szenteljétek meg azért
   magatokat, és szentek legyetek, mert én szent vagyok, és meg ne
   tisztátalanítsátok magatokat semmiféle állat által, a mely
   csúszik-mászik a földön.

   ^45 Mert én vagyok az Úr, a ki felhoztalak titeket Égyiptom földébõl,
   hogy Istenetekké legyek néktek; legyetek azért szentek, mert én szent
   vagyok.

   ^46 Ez a törvény a baromfélékrõl, a szárnyas állatokról, minden élõ
   állatról, a mely nyüzsög a vizekben, és minden állatról, a mely
   csúszik- mászik a földön.

   ^47 Hogy különbséget tehessetek a tisztátalan és tiszta között, az
   olyan állat között, a mely megehetõ, és az olyan állat között, a mely
   meg nem ehetõ.
     __________________________________________________________________

  Chapter 12

   ^1 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:

   ^2 Szólj Izráel fiainak, mondván: Ha az asszony lebetegszik, és fiat
   szül, tisztátalan legyen hét napig; az õ havi betegségének ideje
   szerint legyen tisztátalan.

   ^3 A nyolczadik napon pedig metéljék körül a [fiú] férfitestének bõrét.

   ^4 Azután harminczhárom napig maradjon [otthon] a vértõl való tisztulás
   miatt; semmi szent dolgot ne illessen, a szent helyre se menjen be, míg
   el nem telnek az õ tisztulásának napjai.

   ^5 Ha pedig leányt szül, két hétig legyen tisztátalan, mint havi
   betegségekor, és hatvanhat napig maradjon [otthon] a vértõl való
   tisztulása végett.

   ^6 Mikor pedig letelnek az õ tisztulásának napjai, fiú miatt vagy leány
   miatt, hozzon egészen égõáldozatul esztendõs bárányt, galambfiat vagy
   gerliczét bûnért való áldozatul, a gyülekezet sátorának nyílása elé a
   paphoz.

   ^7 És áldozza meg azt az Úr elõtt; és szerezzen néki engesztelést; így
   lesz tisztává az õ vérfolyása után. Ez a törvénye a fiút vagy leányt
   szülõ asszonynak.

   ^8 Ha pedig nincs elég módja bárányhoz, vigyen két gerliczét vagy két
   galambfiat, egyiket egészen égõáldozatul, a másikat bûnért való
   áldozatul, és szerezzen néki engesztelést a pap, és tiszta lesz.
     __________________________________________________________________

  Chapter 13

   ^1 Szóla ismét az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:

   ^2 Ha valamely ember testének bõrén daganat, vagy tarjagosság, vagy
   fehér folt támad, és az õ testének bõrén poklos fakadékká lehet: vigyék
   el [az] [ilyet] Áronhoz, a paphoz, vagy egyvalamelyikhez az õ papfiai
   közül.

   ^3 És nézze meg a pap azt a test bõrén lévõ fakadékot. Ha a szõr a
   fakadékban fehérré változott, és ha a fakadéknak felülete mélyebben van
   az õ testének bõrénél: akkor poklos fakadék az. Mihelyt látja ezt a
   pap, tisztátalannak ítélje azt.

   ^4 Ha pedig fehér folt van a teste bõrén, de annak felülete nincs
   mélyebben a bõrnél, és a szõre sem változott meg fehérré, akkor
   rekeszsze külön a pap a fakadékos [embert] hét napig.

   ^5 A hetedik napon pedig nézze meg õt a pap, s ha szerinte a fakadék
   egy állapotban van, át nem terjedt tovább a fakadék a bõrön, a pap
   másodszor is rekeszsze õt külön hét napig.

   ^6 Nézze meg õt azután a pap a hetedik napon másodszor is, és ha a
   fakadék meghalványodott, és nem terjedt tovább a bõrön a fakadék,
   tisztának ítélje õt a pap; tarjagosság az, mossa meg azért a ruháit és
   legyen tiszta.

   ^7 De ha a tarjagosság tovább terjedt a bõrön, miután a papnál az õ
   megtisztulása végett jelentkezett: akkor másodszor is jelentse magát a
   papnál.

   ^8 És ha látja a pap, hogy ímé tovább terjedt a tarjagosság a bõrön:
   ítélje azt a pap tisztátalannak, poklosság az.

   ^9 Ha poklos fakadék lesz az emberen, vigyék tehát azt a paphoz.

   ^10 És ha látja a pap, hogy ímé fehér daganat van a bõrön, és az a
   szõrt fehérré változtatta, és vadhús van a daganatban:

   ^11 Idûlt poklosság az az õ testének bõrén; azért tisztátalannak ítélje
   azt a pap, ne is rekesztesse külön azt, mert tisztátalan az.

   ^12 Ha pedig folyton fejlõdik a poklosság a bõrön, és a poklos fakadék
   elborítja a fakadékosnak egész bõrét tetõtõl talpig mindenfelé, a merre
   a pap szemei látnak;

   ^13 És ha látja a pap, hogy ímé elborította a poklosság annak egész
   testét: akkor ítélje tisztának a fakadékot; mivelhogy egészen fehérré
   változott az, tiszta az.

   ^14 De mihelyt vadhús mutatkozik abban, tisztátalan legyen.

   ^15 Ha meglátja a pap a vadhúst, tisztátalannak ítélje azt; a vadhús
   tisztátalan legyen, poklosság az.

   ^16 De ha a vadhús eltûnik, és fehérré változik, akkor menjen a paphoz.

   ^17 És ha megnézi azt a pap, és a fakadék csakugyan fehérré változott,
   akkor ítélje a pap a fakadékot tisztának, tiszta az.

   ^18 Ha pedig valakinek a teste bõrén kelevény volt, de begyógyult,

   ^19 És a kelevény helyén fehér daganat, vagy vörhenyes fehér folt
   támad, jelentse magát a papnál.

   ^20 És ha látja a pap, hogy íme annak felülete alább esik a bõrnél, és
   a szõre fehérré változott: akkor ítélje azt a pap tisztátalannak;
   poklos fakadék az, a mi a kelevényben fakadt.

   ^21 Ha pedig megnézi azt a pap, és íme nincs abban fehér szõr, és nem
   is esett alább a bõrnél, sõt meghalványodott az: akkor rekeszsze külön
   azt a pap hét napig.

   ^22 Ha azonban tovább terjed a bõrön; akkor tisztátalannak ítélje azt a
   pap, [poklos] fakadék az.

   ^23 De ha elébbi állapotában marad a folt, nem terjedt: a kelevény
   forradása az, azért tisztának ítélje azt a pap.

   ^24 Vagy ha valaki testének bõrén égési seb lesz, és a seb helyén
   vörhenyesfehér folt támad vagy fehér;

   ^25 És megnézi azt a pap, és íme a szõr fehérré változott a foltban, és
   annak felülete mélyebben van a bõrnél: poklosság az, a mi a seben
   fakadt, azért ítélje azt a pap tisztátalannak, poklos fakadék az.

   ^26 De ha megnézi azt a pap, és ímé nincs a foltban fehér szõr, és nem
   is esett az alább a bõrnél, sõt meg is halványodott az: akkor rekeszsze
   azt külön a pap hét napig.

   ^27 És nézze meg azt a pap a hetedik napon; ha tovább terjedt a bõrön,
   akkor tisztátalannak ítélje azt a pap, poklos fakadék az.

   ^28 Ha pedig elébbi állapotában van a folt, nem terjedt a bõrön, sõt
   meg is halványodott, égési daganat az; azért tisztának ítélje azt a
   pap, mert égési seb forradása az.

   ^29 És ha valamely férfiúnak vagy asszonynak fakadéka támad a fején
   vagy a szakállában,

   ^30 És a pap megnézi a fakadékot, és íme annak felülete mélyebben van a
   bõrnél; és abban a szõr sárga és vékony: akkor ítélje azt a pap
   tisztátalannak, var az, fejnek vagy szakállnak poklossága az.

   ^31 Ha pedig megnézi a pap a varas fakadékot, és ímé annak felülete
   nincsen mélyebben a bõrnél, és nincsen abban fekete szõr: akkor
   rekeszsze külön a pap [azt], [a kinek] varas fakadéka [van,] hét napig.

   ^32 És nézze meg a pap a fakadékot a hetedik napon, és ha nem terjedt a
   var, és nem lett benne sárga szõr, és a varnak felülete nem lett
   mélyebbé a bõrnél:

   ^33 Akkor borotválkozzék meg, de a varat le ne borotválja; a pap pedig
   másodszor is rekeszsze külön a varas [embert] hét napig.

   ^34 És a pap nézze meg a varat a hetedik napon, és ha nem terjed a var
   a bõrön, és annak felülete nincsen mélyebben a bõrnél: akkor tisztának
   ítélje azt a pap és mossa meg a ruháit, és tiszta lesz.

   ^35 De ha tovább terjed a var a bõrön, miután tisztának ítélte azt,

   ^36 És megnézi azt a pap, és csakugyan terjedt a var a bõrön: akkor ne
   is kutasson a pap a sárga szõr után, tisztátalan az.

   ^37 De ha a var szerinte egy állapotban van, és fekete szõr indult
   abban, meggyógyult az a var, tiszta az; tisztának ítélje azt a pap.

   ^38 Ha pedig valamely férfi vagy asszony testének bõrén foltok, fehér
   foltok támadnak,

   ^39 És megnézi a pap, és ímé a testök bõrén lévõ foltok halavány
   fehérek: a bõrön fakadt sömör az, tiszta az az [ember].

   ^40 Hogyha valamely embernek egészen elhull a haja, kopasz az, [és]
   tiszta az.

   ^41 És ha elõlrõl hull el a haja, elõl kopasz az, [és] tiszta az.

   ^42 Hogyha pedig az õ egész kopasz, vagy elõl kopasz fején vörhenyes
   fehér fakadék támad, poklos fakadék az az õ egész kopasz vagy elõl
   kopasz fején.

   ^43 Ha megnézi azt a pap, és ímé a fakadék daganata vörhenyes fehér az
   õ egész kopasz vagy elõl kopasz fején, olyanforma, mint a test bõrén
   való poklosság:

   ^44 Poklos ember az, tisztátalan az, igen tisztátalannak ítélje azt a
   pap, mivelhogy fején van a fakadékja.

   ^45 A poklos ember pedig, a kin a fakadék van, megszaggatott ruhában és
   mezítelen fõvel legyen, és a bajuszát fedezze be, és ezt kiáltsa:
   Tisztátalan, tisztátalan!

   ^46 Mindaddig tisztátalan legyen, a míg rajta van a fakadék,
   tisztátalan az; csak õ maga lakjék, a táboron kivül legyen az õ lakása.

   ^47 Hogyha pedig valami ruhán van a poklos fakadék, gyapjú ruhán vagy
   len ruhán,

   ^48 Vagy lenbõl és gyapjúból készült fonadékon vagy szöveten; vagy
   bõrön, vagy valamely bõrbõl való készítményen;

   ^49 És ha az a fakadék zöld vagy vörhenyes színû a ruhán, vagy bõrön,
   vagy szöveten, vagy fonadékon, vagy akármely bõrbõl való eszközön:
   poklos fakadék az, mutassák azért meg a papnak.

   ^50 És nézze meg a pap a fakadékot és rekeszsze külön [azt a min] a
   fakadék van, hét napig.

   ^51 A hetedik napon pedig nézze meg a fakadékot. Ha terjed a fakadék a
   ruhán vagy szöveten, vagy fonadékon vagy bõrön, és akármely
   készítményen, a mivé a bõr feldolgoztatik: emésztõ poklosság az a
   fakadék, tisztátalan az.

   ^52 Azért égesse meg azt a ruhát, vagy a gyapjúból vagy a lenbõl
   készült szövetet vagy fonadékot, vagy akármely bõrbõl való eszközt, a
   melyen a fakadék leend; mert emésztõ poklosság az, tûzön égessék meg
   [azt.]

   ^53 De ha megnézi a pap, és ímé nem terjedt a fakadék a ruhán, vagy
   szöveten, vagy fonadékon, vagy akármely bõrbõl való eszközön:

   ^54 Akkor parancsolja meg a pap, hogy mossák meg azt, a min a fakadék
   van, és rekeszsze külön azt másodszor is hét napig.

   ^55 Ha pedig megnézi azt a pap a mosás után, és ímé a fakadék nem
   változtatta meg a színét; ha nem terjedt is a fakadék, tisztátalan az,
   tûzben égesd meg azt; beevõdés az, akár a fonákján, akár a színén
   legyen az.

   ^56 De ha látja a pap, hogy ímé meghalványodék a fakadék a megmosatása
   után: akkor szakaszsza el azt a ruhától vagy bõrtõl, vagy a szövettõl
   vagy a fonadéktól.

   ^57 És ha mégis mutatkozik a ruhán vagy szöveten, vagy fonadékon, vagy
   akármely bõrbõl való eszközön: akkor kiújulás az; tûzzel égesd meg azt,
   a min a fakadék van.

   ^58 Azt a ruhát pedig, vagy szövetet, vagy fonadékot, vagy akármely
   bõrbõl való eszközt, a melyet megmostál, ha eltávozik rólok a fakadék,
   mosd meg másodszor is, és tiszta lesz.

   ^59 Ez a törvénye a poklos fakadéknak, akár gyapjú-, akár lenruhán,
   akár szöveten, akár fonadékon, vagy akármely bõrbõl való eszközön
   legyen, hogy tisztának vagy tisztátalannak ítéltessék.
     __________________________________________________________________

  Chapter 14

   ^1 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:

   ^2 Ez legyen a poklos embernek törvénye az õ megtisztulásának napján,
   hogy vigyék a paphoz.

   ^3 A pap pedig menjen ki a táboron kivül, és nézze meg a pap, és ha
   meggyógyult a pokloson a poklos fakadék:

   ^4 Akkor parancsolja meg a pap, hogy hozzanak a megtisztulandó emberért
   két élõ, tiszta madarat, czédrusfát, karmazsint és izsópot;

   ^5 Azután parancsolja meg a pap, hogy az egyik madarat öljék meg
   cserépedényben, forrásvíz felett.

   ^6 Az élõ madarat [pedig,] vegye azt és a czédrusfát, a karmazsint és
   az izsópot; és mártsa be azokat és az élõ madarat a megölt madárnak
   vérébe a forrásvíz felett.

   ^7 És hintse meg a poklosságból megtisztulandó embert hétszer, és
   ítélje azt tisztának; az élõ madarat pedig bocsássa szabadon a mezõre.

   ^8 Azután a megtisztulandó ember mossa ki az õ ruháit, borotválja le
   minden szõrét, és mosódjék meg vízben, és tiszta lesz; így menjen be
   azután a táborba, de a sátorán kivül maradjon hét napig.

   ^9 A hetedik napon pedig borotválja le minden szõrét: a haját,
   szakállát, szemöldökeit és minden [egyéb] szõrét borotválja le, és
   mossa ki ruháit, és mossa meg a testét vízben, és tiszta lesz.

   ^10 A nyolczadik napon pedig vegyen két ép bárányt, meg egy ép nõstény
   bárányt, egy esztendõst, és olajjal elegyített három tized [efa]
   lisztlángot ételáldozatul, és egy lóg olajt.

   ^11 A pap pedig, a ki a tisztítást végzi, állassa a megtisztulandó
   embert mindezekkel együtt az Úr elébe, a gyülekezet sátorának
   nyílásához.

   ^12 És vegye a pap az egyik bárányt, és áldozza meg azt vétekért való
   áldozatul a lóg olajjal együtt, és lóbálja meg azokat az Úr elõtt.

   ^13 A bárányt pedig ott ölje meg, a hol a bûnért való áldozatot és az
   egészen égõáldozatot ölik meg a szent helyen; mert a miképen a bûnért,
   azonképen a vétekért való áldozat is a papé; igen szentséges az.

   ^14 És vegyen a pap a vétekért való áldozatnak vérébõl, és kenje meg
   azzal a megtisztulandó ember jobb fülének czimpáját, és az õ jobb
   kezének hüvelykét, és jobb lábának hüvelykét.

   ^15 Vegyen a pap a lóg olajból is, és töltsön a papnak a bal tenyerére.

   ^16 És mártsa be a pap az õ jobb kezének újját az olajba, mely az õ bal
   tenyerén van, és hintsen az olajból az újjával hétszer az Úr elõtt.

   ^17 A maradék olajból pedig, a mely az õ tenyerén van, kenje meg a pap
   a megtisztulandó ember jobb fülének czimpáját, a jobb kezének hüvelykét
   és a jobb lábának hüvelykét a vétekért való áldozat vérén felül.

   ^18 És a mi megmarad az olajból, a mely a pap tenyerén van, kenje a
   megtisztulandó ember fejére; így szerezzen néki engesztelést a pap az
   Úr elõtt.

   ^19 Azután készítsen a pap bûnért való áldozatot, és szerezzen
   engesztelést a tisztátalanságából megtisztulónak; azután ölje meg az
   égõáldozatot.

   ^20 És vigye fel a pap az égõáldozatot és az ételáldozatot az oltárra;
   így szerezzen néki engesztelést a pap, és tiszta lesz.

   ^21 Hogyha pedig szegény õ, és nincs módja [azokhoz,] akkor vegyen egy
   bárányt vétekért való áldozatul meglóbálás végett, hogy engesztelésül
   legyen érte; meg egy tized [efa] lisztlángot, olajjal elegyítve,
   ételáldozatul, és egy lóg olajt.

   ^22 És két gerliczét vagy két galambfiat, a mint a módja engedi, és
   legyen az egyik bûnért való áldozat, a másik pedig egészen égõáldozat.

   ^23 És vigye azokat az õ tisztulásának nyolczadik napján a paphoz, a
   gyülekezet sátorának nyílásához, az Úr elébe.

   ^24 És vegye a pap a vétekért való áldozat bárányát, és a lóg olajt, és
   lóbálja meg azokat a pap az Úr elõtt.

   ^25 Azután ölje meg a vétekért való áldozat bárányát, és vegyen a pap a
   vétekért való áldozat vérébõl, és kenjen a megtisztulandó ember jobb
   fülének czimpájára, és jobb kezének hüvelykére, és jobb lábának
   hüvelykére.

   ^26 Az olajból pedig töltsön a pap a papnak baltenyerére.

   ^27 És hintsen a pap az õ jobb kezének újjával az olajból, a mely az õ
   bal tenyerén van, hétszer az Úr elõtt.

   ^28 Azután kenje meg a pap a tenyerén levõ olajból a megtisztulandó
   jobb fülének czimpáját, a jobb kezének hüvelykét és a jobb lábának
   hüvelykét a vétekért való áldozat vérének helyén.

   ^29 A mi pedig megmarad a pap tenyerén levõ olajból, kenje a
   megtisztulandó fejére, hogy engesztelésül legyen érette az Úr elõtt.

   ^30 És készítse el az egyiket a gerliczék közül, vagy galambfiak közül,
   a melyik az õ módjától telik.

   ^31 Azt, a mi kitelik az õ módjától: az egyiket bûnért való áldozatul,
   a másikat pedig egészen égõáldozatul az ételáldozattal egybe; így
   szerezzen engesztelést a pap a megtisztulandó embernek az Úr elõtt.

   ^32 Ez a törvénye annak, a kin poklos fakadék van, [de] a kinek nincs
   módja az õ megtisztulásánál.

   ^33 Szóla ismét az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:

   ^34 Mikor bementek majd a Kanaán földére, a melyet én adok néktek
   birtokul, és a ti birtokotokban levõ föld valamelyik házára poklosságot
   bocsátok:

   ^35 Akkor menjen el az, a kié a ház, és jelentse meg a papnak, mondván:
   Mint a poklosság, olyan mutatkozik nálam a házban.

   ^36 A pap pedig parancsolja meg, hogy takarítsák ki a házat, mielõtt
   oda menne a pap a poklosság megnézésére, hogy semmi se legyen
   tisztátalanná, a mi a házban van; és csak azután menjen be a pap a ház
   megnézésére.

   ^37 És ha látja a poklosságot, hogy ímé a poklosság a háznak falain
   zöld vagy vörhenyes horpadásokban [mutatkozik,] és annak felülete alább
   esik a falnál:

   ^38 Akkor menjen ki a pap a házból, a háznak ajtaja elé, és zárja be a
   házat hét napra.

   ^39 A hetedik napon pedig térjen vissza a pap, és ha látja, hogy ímé
   elterjedt a poklosság a ház falán:

   ^40 Akkor parancsolja meg a pap, hogy szedjék ki a köveket, a melyeken
   a poklosság van, és vessék azokat a városon kivül tisztátalan helyre;

   ^41 A házat pedig vakartassa le belül köröskörül, és a tapasztékot, a
   melyet levakartak, töltsék a városon kivül tisztátalan helyre.

   ^42 És vegyenek elõ más köveket, és illeszszék be ama kövek helyére;
   tapasztékot is mást vegyenek, és tapasszák be a házat.

   ^43 Hogyha a poklosság visszatér, és kiújul a házon, miután kiszedték a
   köveket, és miután levakarták a házat, és miután be is tapasztották
   azt:

   ^44 Akkor menjen be a pap, és nézze meg, és ha ímé tovább terjedt a
   poklosság a házon: emésztõ poklosság az a házon, tisztátalan az;

   ^45 Rontsák azért le a házat köveivel együtt, és a fáit is, a háznak
   minden tapasztékát is; és vigyék a városon kívül tisztátalan helyre.

   ^46 A ki pedig bemegy a házba akármikor, a míg az zárva van,
   tisztátalan legyen az estvéig.

   ^47 És a ki meghál abban a házban, mossa meg a ruháit, és a ki eszik
   abban a házban, az is mossa meg a ruháit.

   ^48 Ha pedig bemegy a pap és látja, hogy ímé nem terjedt a poklosság a
   házon, miután megtapasztották a házat: akkor tisztának ítélje a pap a
   házat, mert megszûnt a poklosság.

   ^49 A háznak megtisztítása végett pedig vegyen elõ két madarat,
   czédrusfát, karmazsint és izsópot.

   ^50 És ölje meg az egyik madarat cserépedényben, forrásvíz felett.

   ^51 Azután vegye a czédrusfát, az izsópot, a karmazsint és az élõ
   madarat, és mártsa be azokat a megölt madár vérébe és a forrásvízbe, és
   hintse meg [azzal] a házat hétszer.

   ^52 És tisztítsa meg a házat a madár vérével, a forrásvízzel, az élõ
   madárral, a czédrusfával, az izsóppal és a karmazsinnal.

   ^53 Az élõ madarat pedig bocsássa el a városon kivül a mezõre, így
   szerezzen engesztelést a házért, és tiszta lesz.

   ^54 Ez a törvénye mindenféle poklos fakadéknak és varnak.

   ^55 A ruha és a ház poklosságának is.

   ^56 A daganatnak, a tarjagosságnak és a fehér foltnak;

   ^57 Hogy megtudhassák: mikor tiszta és mikor tisztátalan [valami? ]Ez a
   poklosság törvénye.
     __________________________________________________________________

  Chapter 15

   ^1 Szóla ismét az Úr Mózesnek s Áronnak, mondván:

   ^2 Szóljatok Izráel fiainak és mondjátok meg nékik: Ha valamely
   férfiúnak magfolyása támad, az õ folyása tisztátalan.

   ^3 És pedig tisztátalan lesz e folyás miatt: [akár] folytonos az õ
   magfolyása, akár megreked testében ez a folyás; tisztátalanság ez õ
   nála.

   ^4 Minden ágy, a melyen fekszik a magfolyós, tisztátalan, és minden
   holmi is, a melyre ráül, tisztátalan lesz.

   ^5 Valaki azért illeti az õ ágyát, mossa meg a ruháit, és mosódjék meg
   vízben, és tisztátalan legyen estvéig.

   ^6 Az is, aki a holmira ül, a melyen a magfolyós ült vala, mossa meg
   ruháit, és mosódjék meg vízben, és tisztátalan legyen estvéig.

   ^7 Az is, a ki illeti a magfolyósnak testét, mossa meg a ruháit, és
   mosódjék meg vízben, és tisztátalan legyen estvéig.

   ^8 És ha ráköp a magfolyós a tiszta emberre, mossa meg [ez] a ruháját,
   és mosódjék meg vízben, és tisztátalan legyen estvéig.

   ^9 És minden nyereg is, a melyre a magfolyós ráült, tisztátalan legyen.

   ^10 És akárki is, a ki illet valamit, a mi annak alatta vala,
   tisztátalan legyen estvéig, és a ki hordozza azokat, mossa meg ruháit,
   és mosódjék meg vízben, és tisztátalan legyen estvéig.

   ^11 És mindaz, a kit illet a magfolyós, úgy hogy kezeit le nem öblíti
   vízzel, mossa meg ruháit, és mosódjék meg vízben, és tisztátalan legyen
   estvéig.

   ^12 A cserépedény pedig, a melyet a magfolyós illet, törettessék el,
   minden faedény pedig öblíttessék ki vízzel.

   ^13 Mikor pedig megtisztul a magfolyós az õ folyásából, akkor
   számláljon hét napot az õ tisztulására, és mossa meg ruháit, és a
   testét is mossa le forrásvízben, és tiszta lesz.

   ^14 És a nyolczadik napon vegyen elõ két gerliczét vagy két galambfiat,
   és menjen el az Úr elé, a gyülekezet sátorának nyílásához, és adja
   azokat a papnak.

   ^15 És készítse el azokat a pap; az egyiket bûnért való áldozatul, a
   másikat egészen égõáldozatul; így szerezzen néki engesztelést a pap az
   Úr elõtt az õ magfolyása miatt.

   ^16 Ha valamely férfiúnak magömlése van, mossa meg az egész testét
   vízben, és tisztátalan legyen estvéig.

   ^17 És minden ruha, és minden bõr, a melyre a magömlés kihat,
   mosattassék meg vízben, és tisztátalan legyen estvéig,

   ^18 És az asszony is, a kivel férfiú hál magömléssel. Mosódjanak meg
   vízben, és tisztátalanok legyenek estvéig.

   ^19 Mikor asszony lesz magfolyóssá [és] véressé lesz az õ magfolyása a
   testén, hét napig legyen az õ havi bajában, és valaki illeti azt,
   tisztátalan legyen estvéig.

   ^20 Mindaz is, a min hál az õ havi bajában, tisztátalan legyen és
   mindaz is, a min ül, tisztátalan legyen.

   ^21 És mindaz, a ki illeti az õ ágyát, mossa meg ruháit, és mosódjék
   meg vízben, és tisztátalan legyen estvéig.

   ^22 És mindaz is, a ki illet bármely holmit, a melyen ült, mossa meg
   ruháit, és mosódjék meg vízben, és tisztátalan legyen estvéig.

   ^23 Sõt ha valaki az õ ágyán, vagy a holmikon illet is valamit, a
   melyeken õ ült, tisztátalan legyen estvéig.

   ^24 Ha pedig vele hál valaki, és reá ragad arra az õ havi baja:
   tisztátalan legyen hét napig, és minden ágy is, a melyen fekszik,
   tisztátalan legyen.

   ^25 És hogyha sok napig tart az asszonynak az õ vérfolyása a havi
   bajának idején kivül, vagy ha a folyás a havi bajon túl tart:
   valameddig az õ tisztátalanságának folyása tart, úgy legyen, mint havi
   bajának idején, tisztátalan az.

   ^26 Minden ágy, a melyen fekszik az õ folyásának egész ideje alatt,
   olyan legyen, mint a havi baja idejében lévõ ágya, és minden holmi is,
   a melyre ráül, tisztátalan legyen, mint az õ havi bajának
   tisztátalansága alatt.

   ^27 És mindaz is, a ki illeti azokat, tisztátalan lesz, mossa meg azért
   a ruháit, és mosódjék meg vízben, és tisztátalan legyen estvéig.

   ^28 Ha pedig megtisztul az õ folyásából: számláljon hét napot, és
   azután tiszta legyen.

   ^29 A nyolczadik napon pedig vegyen elõ két gerliczét vagy két
   galambfiat, és vigye el azokat a papnak, a gyülekezet sátorának
   nyílásához.

   ^30 És készítse el a pap az egyiket bûnért való áldozatul, a másikat
   pedig egészen égõáldozatul; így szerezzen néki engesztelést a pap az Úr
   elõtt az õ tisztátalanságának folyása miatt.

   ^31 Így tartsátok vissza Izráel fiait az õ tisztátalanságuktól, hogy
   meg ne haljanak az õ tisztátalanságuk miatt, megfertõztetvén az én
   hajlékomat, a mely közöttök van.

   ^32 Ez a törvénye a magfolyósnak, és annak, a kinek magömlése van, a mi
   által tisztátalanná lesz;

   ^33 És a havi bajban szenvedõnek és a magfolyásban lévõnek, férfinak és
   asszonynak, és annak a férfiúnak a ki tisztátalan asszonynyal hál.
     __________________________________________________________________

  Chapter 16

   ^1 És szóla az Úr Mózesnek, az Áron két fiának halála után, a kik akkor
   haltak meg, a mikor az Úrhoz járultak vala.

   ^2 És monda az Úr Mózesnek: Szólj a te atyádfiának, Áronnak, hogy ne
   menjen be akármikor a szenthelyre a függönyön belül a fedél elé, a mely
   a láda felett van, hogy meg ne haljon, mert felhõben jelenek meg a
   fedél felett.

   ^3 Ezzel menjen be Áron a szenthelyre: egy fiatal tulokkal bûnért való
   áldozatul, és egy kossal égõáldozatul.

   ^4 Gyolcsból készült szent köntöst öltsön magára, és gyolcs lábravaló
   legyen a testén, gyolcs övvel övezze be magát, és gyolcs süveget tegyen
   fel; szent ruhák ezek; mossa meg azért a testét vízben, és úgy öltse
   fel ezeket.

   ^5 Izráel fiainak gyülekezetétõl pedig vegyen át két kecskebakot bûnért
   való áldozatul, és egy kost egészen égõáldozatul.

   ^6 És áldozza meg Áron a bûnért való áldozati tulkot, a mely az övé, és
   végezzen engesztelést magáért és háza népéért.

   ^7 Azután vegye elõ a két kecskebakot, és állassa azokat az Úr elé a
   gyülekezet sátorának nyílásához,

   ^8 És vessen sorsot Áron a két bakra; egyik sorsot az Úrért, a másik
   sorsot Azázelért.

   ^9 És áldozza meg Áron azt a bakot, a melyre az Úrért való sors esett,
   és készítse el azt bûnért való áldozatul.

   ^10 Azt a bakot pedig, a melyre az Azázelért való sors esett, állassa
   elevenen az Úr elé, hogy engesztelés legyen általa, [és] hogy elküldje
   azt Azázelnek a pusztába.

   ^11 Áron pedig úgy áldozza meg a bûnért való áldozati tulkot, a mely az
   övé, és úgy szerezzen engesztelést magáért és háza népéért, hogy ölje
   meg a bûnért való áldozati tulkot, a mely az övé.

   ^12 És vegye tele a tömjénezõt eleven szénnel az oltárról, a mely az Úr
   elõtt van, és vegye tele a két markát a porrá tört fûszerekbõl való
   füstölõbõl, és vigye be a függönyön belõl.

   ^13 És vesse a füstölõt a tûzre az Úr elõtt, hogy befedje a füstölõ
   felhõje a fedelet, a mely a bizonyság felett van, hogy meg ne haljon.

   ^14 Azután vegyen a tuloknak vérébõl és hintsen újjával a fedél felsõ
   színére napkelet felé; a fedél elõtt pedig hétszer hintsen újjával a
   vérbõl.

   ^15 És ölje meg a bûnért való áldozati bakot, a mely a népé, és vigye
   be annak vérét a függönyön belõl, és úgy cselekedjék annak vérével, a
   mint a tuloknak vérével cselekedett: hintse ugyanis azt a fedélre és a
   fedél elé.

   ^16 Így szerezzen engesztelést a szenthelynek Izráel fiainak
   tisztátalanságai és vétkei miatt; mindenféle bûnei miatt; így
   cselekedjék a gyülekezet sátorával is, a mely közöttök van, az õ
   tisztátalanságaik közepette.

   ^17 Senki se legyen a gyülekezet sátorában, a mikor bemegy a
   szenthelybe, hogy engesztelést szerezzen, egészen az õ kijöveteléig; és
   végezzen engesztelést magáért, házanépéért, és Izráelnek egész
   gyülekezetéért.

   ^18 Azután menjen ki az oltárhoz, a mely az Úr elõtt van, és végezzen
   engesztelést azért is; vegyen ugyanis a tuloknak vérébõl és a baknak
   vérébõl, és kenje meg az oltárnak szarvait köröskörül.

   ^19 És hintsen arra a vérbõl az õ újjával hétszer; így tegye tisztává,
   és így szentelje meg azt Izráel fiainak tisztátalanságaitól.

   ^20 Miután pedig elvégezi a szenthelyért, a gyülekezet sátoráért és az
   oltárért való engesztelést; hozza elõ az élõ bakot.

   ^21 És tegye Áron mind a két kezét az élõ baknak fejére, és vallja meg
   felette Izráel fiainak minden hamisságát és minden vétkét, mindenféle
   bûneit: és rakja azokat a baknak fejére, azután küldje el az arravaló
   emberrel a pusztába,

   ^22 Hogy vigye el magán a bak minden õ hamisságukat kietlen földre, és
   hogy bocsássa el a bakot a pusztában.

   ^23 Azután menjen be Áron a gyülekezet sátorába, és vesse le a gyolcs
   ruhákat, a melyeket felöltött, mikor bement a szenthelybe, és hagyja
   ott azokat.

   ^24 És mossa meg a testét vízben szent helyen, és öltse fel a maga
   ruháit, úgy menjen ki, és készítse el a maga egészen égõáldozatát és a
   nép egészen égõáldozatát, és végezzen engesztelést magáért és a népért.

   ^25 A bûnért való áldozat kövérjét pedig füstölögtesse el az oltáron.

   ^26 Az pedig, a ki elvitte az Azázelnek való bakot, mossa meg ruháit,
   és a testét is mossa le vízben, és azután menjen be a táborba.

   ^27 A bûnért való áldozati tulkot pedig, és a bûnért való áldozati
   bakot, a melyeknek vére engesztelés végett bevitetett a szenthelyre,
   vigye ki a táboron kivül, és égessék meg azoknak bõrét, húsát és
   ganéját tûzzel.

   ^28 És a ki elégeti ezeket, mossa meg ruháit, és a testét is mossa le
   vízben, és azután így menjen be a táborba.

   ^29 Örökkévaló rendtartás legyen ez nálatok: a hetedik hónapban, a
   hónapnak tizedikén sanyargassátok meg magatokat és semmi munkát ne
   végezzetek, se a benszülött, se a közöttetek tartózkodó jövevény.

   ^30 Mert ezen a napon engesztelés lesz értetek, hogy megtisztítson
   titeket; minden bûnötöktõl megtisztultok az Úr elõtt.

   ^31 Szombatok szombatja ez néktek, sanyargassátok meg azért magatokat;
   örökkévaló rendtartás ez.

   ^32 És végezzen engesztelést a pap, a kit felkennek, és a kit az õ
   tisztére felavatnak, hogy paposkodjék az õ atyja helyett, és
   öltözködjék a gyolcs ruhákba, a szent ruhákba:

   ^33 És végezzen engesztelést a szentek szentjéért, és a gyülekezet
   sátoráért, és az oltárért is végezzen engesztelést, sõt a papokért és
   az egész összegyülekezett népért is engesztelést végezzen.

   ^34 És örökkévaló rendtartás legyen ez nálatok, hogy egyszer egy
   esztendõben engesztelést végezzenek Izráel fiainak minden bûnéért. És
   úgy cselekedék, a mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek.
     __________________________________________________________________

  Chapter 17

   ^1 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:

   ^2 Szólj Áronnak és az õ fiainak és Izráel minden fiának, és mondd
   nékik: Ez az a dolog, a mit megparancsolt az Úr, mondván:

   ^3 Ha valaki Izráel házából ökröt, vagy bárányt, vagy kecskét öl le a
   táborban, vagy a ki öl a táboron kivül,

   ^4 És nem viszi azt a gyülekezet sátorának nyílásához, hogy áldozattal
   járuljon az Úrhoz, az Úrnak hajléka elõtt: vérontásul tulajdoníttassék
   az annak az embernek; vért ontott, töröltessék ki azért az ilyen ember
   az õ népe közûl:

   ^5 Azért hogy vigyék el Izráel fiai az õ véres áldozataikat, a melyeket
   áldoznak vala a mezõn, vigyék el azokat az Úrnak, a gyülekezet
   sátorának nyílásához, a paphoz, és áldozzák meg azokat hálaáldozatul az
   Úrnak.

   ^6 És hintse a pap a vért az Úr oltárára, a mely a gyülekezet sátorának
   nyílásánál van, a kövérjét pedig füstölögtesse el kedves illatul az
   Úrnak.

   ^7 És ne áldozzák többé véres áldozataikat az ördögöknek, a kikkel õk
   paráználkodnak. Örökkévaló rendtartás legyen ez nékik nemzetségrõl
   nemzetségre.

   ^8 Mondjad nékik [ezt] is: Valaki az Izráel házából, vagy a köztök
   tartózkodó jövevények közül, egészen égõáldozatot áldoz vagy véres
   áldozatot,

   ^9 És nem viszi azt a gyülekezet sátorának nyílásához, hogy elkészítse
   azt az Úrnak: irtassék ki az ilyen ember az õ népe közül.

   ^10 És ha valaki Izráel házából, vagy a köztök tartózkodó jövevények
   közül valamiféle vért megeszik: kiontom haragomat az ellen, a ki a vért
   megette, és kiirtom azt az õ népei közül.

   ^11 Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt
   néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne
   levõ élet által szerez engesztelést.

   ^12 Azért mondtam Izráel fiainak: Egy lélek se egyék vért közületek; a
   köztetek tartózkodó jövevény se egye meg a vért.

   ^13 És ha valaki Izráel fiai közül, vagy a köztök tartózkodó jövevények
   közül vadászásban vadat vagy madarat fog, a mely megehetõ: ontsa ki
   annak vérét, és fedje be azt földdel.

   ^14 Mert minden testnek élete az õ vére a benne levõ élettel. Azért
   mondom Izráel fiainak: Semmiféle testnek a vérét meg ne egyétek, mert
   minden testnek élete az õ vére; valaki megeszi azt, irtassék ki.

   ^15 Ha pedig valaki elhullott, vagy [vadtól] megszaggatott állatot
   eszik, akár benszülött, akár jövevény: mossa meg ruháit, és mosódjék
   meg vízben, és tisztátalan legyen estvéig, azután tiszta.

   ^16 Hogyha meg nem mossa ruháit, sem a testét le nem mossa: viselje az
   õ vétségének terhét.
     __________________________________________________________________

  Chapter 18

   ^1 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:

   ^2 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd nékik: Én vagyok az Úr, a ti
   Istenetek.

   ^3 Ne cselekedjetek úgy, a mint Égyiptom földén cselekesznek, a hol
   laktatok; úgy se cselekedjetek, a mint Kanaán földén cselekesznek, a
   hová beviszlek titeket; se azoknak rendtartásai szerint ne járjatok.

   ^4 Az én végzéseim szerint cselekedjetek, és az én rendeleteimet
   tartsátok meg, azok szerint járván. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.

   ^5 Tartsátok meg azért az én rendeleteimet és az én végzéseimet, a
   melyeket ha megcselekszik az ember, él azok által. Én vagyok az Úr.

   ^6 Senki se közelgessen valamely vér szerint való rokonához, hogy
   felfedje annak szemérmét. Én vagyok az Úr.

   ^7 A te atyádnak szemérmét és a te anyádnak szemérmét fel ne fedd; a te
   anyád õ, fel ne fedd az õ szemérmét.

   ^8 A te atyád feleségének szemérmét fel ne fedd, a te atyádnak szemérme
   az.

   ^9 A te atyád leányának, vagy a te anyád leányának, a te
   leánytestvérednek szemérmét, akár otthon született, akár kivül
   született legyen; fel ne fedd szemérmöket.

   ^10 A te fiad leányának szemérmét, vagy a te leányod leányáét, ezeknek
   szemérmét fel ne fedd, mert a te szemérmeid azok.

   ^11 A te atyád felesége leányának szemérmét, a ki a te atyádnak
   magzatja, leánytestvéred õ, fel ne fedd ennek szemérmét.

   ^12 A te atyád leánytestvérének szemérmét fel ne fedd, a te atyádnak
   vér szerint való rokona õ.

   ^13 A te anyád leánytestvérének szemérmét fel ne fedd, mert a te
   anyádnak vér szerint való rokona õ.

   ^14 A te atyád fiútestvérének szemérmét fel ne fedd, annak feleségéhez
   ne közelgess, nagynénéd õ.

   ^15 A te menyednek szemérmét fel ne fedd; a te fiadnak felesége õ: ne
   fedd fel az õ szemérmét.

   ^16 A te fiútestvéred feleségének szemérmét fel ne fedd; a te
   fiútestvérednek szemérme az.

   ^17 Valamely asszonynak és az õ leányának szemérmét fel ne fedd; az õ
   fiának leányát, vagy leányának leányát el ne vedd, hogy annak szemérmét
   felfedjed; mert vér szerint való rokonok õk; fajtalankodás ez.

   ^18 De feleségül se végy senkit az õ leánytestvére mellé, hogy
   ellenkezés ne legyen, ha felfeded õ mellette amannak szemérmét az õ
   életében.

   ^19 Asszonyhoz ne közelgess, az õ havi tisztátalansága alatt, hogy
   felfedjed az õ szemérmét.

   ^20 És a te felebarátodnak feleségéhez se add magad közösülésre, hogy
   azzal magadat megfertõztessed.

   ^21 A te magzatodból ne adj, hogy oda áldozzák a Moloknak, és meg ne
   szentségtelenítsd a te Istenednek nevét. Én vagyok az Úr.

   ^22 Férfiúval ne hálj úgy, a mint asszonynyal hálnak: útálatosság az.

   ^23 És semmiféle barommal se közösülj, hogy azzal magadat
   megfertõztessed, és asszony se álljon meg barom elõtt, hogy meghágja
   õt; fertelmesség az.

   ^24 Egyikkel se fertõztessétek meg magatokat ezek közül; mert
   mindezekkel ama pogányok fertõztették meg magokat, kiket én kiûzök ti
   elõletek.

   ^25 És fertõzötté lett az a föld, de meglátogatom azon az õ
   gonoszságát, mert kiokádja az a föld az õ lakosait.

   ^26 Tartsátok meg azért ti az én rendeléseimet és végzéseimet, és ez
   útálatosságok közül semmit meg ne cselekedjetek, se a benszülött, se a
   közöttetek tartózkodó jövevény:

   ^27 (Mert mindezeket az útálatosságokat megcselekedték annak a földnek
   lakosai, a mely elõttetek van; és fertelmessé lõn az a föld),

   ^28 Hogy ki ne okádjon titeket az a föld, ha megfertõztetitek azt, a
   mint kiokádja azt a népet, a mely elõttetek van.

   ^29 Mert a ki megcselekszik valamit ez útálatosságokból, mind kiirtatik
   az így cselekvõ ember az õ népe közül.

   ^30 Tartsátok meg azért a mit én megtartani rendelek, hogy egyet se
   kövessetek amaz útálatos szokásokból, a melyeket követtek ti elõttetek,
   és meg ne fertõztessétek magatokat azokkal. Én, az Úr, vagyok a ti
   Istenetek.
     __________________________________________________________________

  Chapter 19

   ^1 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:

   ^2 Szólj Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, és mondd nékik: Szentek
   legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.

   ^3 Az õ anyját és atyját minden ember tisztelje, és az én szombatjaimat
   megtartsátok. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.

   ^4 Ne hajoljatok a bálványokhoz, és ne csináljatok magatoknak öntött
   isteneket. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.

   ^5 Hogyha hálaadó áldozatot áldoztok az Úrnak, úgy áldozzátok, hogy
   kedvesen fogadtassatok.

   ^6 A ti áldozástok napján és a következõn egyétek meg; a mi pedig
   harmadnapra marad, égessétek meg tûzben.

   ^7 Ha pedig harmadnapra eszik valaki abból, útálatos az, nem lehet
   kedves.

   ^8 És a ki eszi azt, viselje az õ álnokságának terhét; mivelhogy
   megfertõztette az Úrnak szentségét, irtassék ki az ilyen ember az õ
   népe közül.

   ^9 Mikor a ti földetek termését learatjátok, ne arasd le egészen a te
   mezõdnek szélét, és az elhullott gabonafejeket fel ne szedd.

   ^10 Szõlõdet se mezgéreld le, és elhullott szemeit se szedd fel
   szõlõdnek, a szegénynek és a jövevénynek hagyd meg azokat. Én vagyok az
   Úr, a ti Istenetek.

   ^11 Ne orozzatok, se ne hazudjatok és senki meg ne csalja az õ
   felebarátját.

   ^12 És ne esküdjetek hamisan az én nevemre, mert megfertõzteted a te
   Istenednek nevét. Én vagyok az Úr.

   ^13 A te felebarátodat ne zsarold, se ki ne rabold. A napszámos bére ne
   maradjon nálad reggelig.

   ^14 Siketet ne szidalmazz, és vak elé gáncsot ne vess; hanem félj a te
   Istenedtõl. Én vagyok az Úr.

   ^15 Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben; ne nézd a
   szegénynek személyét, se a hatalmas személyét ne becsüld; igazságosan
   ítélj a te felebarátodnak.

   ^16 Ne járj rágalmazóként a te néped között; ne támadj fel a te
   felebarátodnak vére ellen. Én vagyok az Úr.

   ^17 Ne gyûlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat
   nyilván, hogy ne viseljed az õ bûnének terhét.

   ^18 Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen,
   hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.

   ^19 Az én rendeléseimet megtartsátok: Barmodat másféle állattal ne
   párosítsd, szántóföldedbe kétféle magot ne vess, és kétféle szövetû
   ruha ne legyen rajtad.

   ^20 És ha valaki asszonynyal hál és közösül, és az valamely férfi
   hatalma alatt lévõ rabnõ, és sem ki nem váltatott, sem szabadon nem
   bocsáttatott: büntetés érje, de meg ne ölettessenek, mert nem volt
   szabad az asszony.

   ^21 [A férfiú] pedig vigye el az õ vétkéért való áldozatát az Úrnak a
   gyülekezet sátorának nyílásához: egy kost vétekért való áldozatul.

   ^22 És a pap szerezzen néki engesztelést, a vétekért való áldozat
   kosával az Úr elõtt, az õ bûnéért, a melyet elkövetett, és
   megbocsáttatik néki az õ bûne, a melyet elkövetett.

   ^23 Mikor pedig bementek arra a földre, és plántáltok ott mindenféle
   gyümölcstermõ fát, annak gyümölcsét körülmetéletlennek tartsátok, három
   esztendeig legyen az néktek körülmetéletlen: meg ne egyétek.

   ^24 A negyedik esztendõben pedig annak minden gyümölcse szent legyen,
   hálaáldozatul az Úrnak.

   ^25 Csak az ötödik esztendõben egyétek meg annak gyümölcsét, és annak
   termését magatoknak gyüjtsétek. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.

   ^26 Ne egyetek vérrel valót, ne varázsoljatok és ne bûvészkedjetek.

   ^27 A ti hajatokat kerekdedre ne nyírjátok, a szakállad végét se
   csúfítsd el.

   ^28 Testeteket a holt emberért meg ne hasogassátok, se égetéssel
   magatokat meg ne bélyegezzétek. Én vagyok az Úr.

   ^29 A te leányodat meg ne becstelenítsd, paráznaságra adván azt; hogy
   paráznává ne legyen a föld, és be ne teljék a föld fajtalansággal.

   ^30 Az én szombatjaimat megtartsátok; szenthelyemet tiszteljétek. Én
   vagyok az Úr.

   ^31 Ne menjetek ígézõkhöz, és a jövendõmondókat ne tudakozzátok, hogy
   magatokat azokkal megfertõztessétek. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.

   ^32 Az õsz ember elõtt kelj fel, és a vén ember orczáját becsüld meg,
   és félj a te Istenedtõl. Én vagyok az Úr.

   ^33 Hogyha jövevény tartózkodik nálad, a ti földeteken, ne
   nyomorgassátok õt.

   ^34 Olyan legyen néktek a jövevény, a ki nálatok tartózkodik, mintha
   közületek való benszülött volna, és szeressed azt mint magadat, mert
   jövevények voltatok Égyiptom földén. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.

   ^35 Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben, a hosszmértékben,
   súlymértékben és ürmértékben.

   ^36 Igaz mérték, igaz font, igaz efa, és igaz hin legyen közöttetek. Én
   vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom
   földébõl.

   ^37 Tartsátok meg azért minden rendelésemet és minden végzésemet, és
   cselekedjetek azok szerint. Én vagyok az Úr.
     __________________________________________________________________

  Chapter 20

   ^1 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:

   ^2 Izráel fiainak pedig mondd meg: Valaki Izráel fiai közül és az
   Izráelben tartózkodó jövevények közül odaadja az õ magzatát a Moloknak,
   halállal lakoljon, a földnek népe kövezze agyon kõvel.

   ^3 Én is kiontom haragomat az ilyen emberre, és kiirtom azt az õ népe
   közül, mivelhogy adott az õ magzatából a Moloknak, hogy megfertõztesse
   az én szentségemet, és megszentségtelenítse az én szent nevemet.

   ^4 Ha pedig a föld népe behúnyja szemeit az ilyen ember elõtt, a mikor
   az oda adja az õ magzatát a Moloknak, és azt meg nem öli:

   ^5 Akkor én ontom ki haragomat arra az emberre és annak házanépére, és
   kiirtom azt és mindazokat, a kik õ utána paráználkodnak, hogy a
   Molokkal paráználkodjanak, az õ népök közül.

   ^6 A mely ember pedig az ígézõkhöz és a jövendõmondókhoz fordul, hogy
   azok után paráználkodjék, arra is kiontom haragomat, és kiirtom azt az
   õ népe közül.

   ^7 Szenteljétek meg azért magatokat, és szentek legyetek, mert én, az
   Úr, vagyok a ti Istenetek.

   ^8 És tartsátok meg az én rendeléseimet, és cselekedjétek azokat. Én
   vagyok az Úr, a ti megszentelõtök.

   ^9 Mert valaki szidalmazza az õ atyját vagy anyját, halállal lakoljon;
   atyját és anyját szidalmazta; vére rajta.

   ^10 Ha valaki más ember feleségével paráználkodik, mivelhogy az õ
   felebarátjának feleségével paráználkodik: halállal lakoljon a parázna
   férfi és a parázna nõ.

   ^11 Ha valaki az õ atyjának feleségével hál, az õ atyjának szemérmét
   fedi fel: halállal lakoljanak mindketten; vérök rajtok.

   ^12 Ha valaki az õ menyével hál, halállal lakoljanak mindketten,
   fertelmességet követtek el; vérök rajtok.

   ^13 És ha valaki férfival hál, úgy a mint asszonynyal hálnak:
   útálatosságot követtek el mindketten, halállal lakoljanak; vérök
   rajtok.

   ^14 És ha valaki feleségül vesz valamely asszonyt annak anyjával egybe:
   fajtalankodás ez; tûzzel égessék meg azt és azokat, hogy ne legyen
   köztetek fajtalankodás.

   ^15 Ha pedig valaki barommal közösül, halállal lakoljon, és a barmot is
   öljétek meg.

   ^16 Ha valamely asszony akármely baromhoz járul, hogy az meghágja õt:
   öld meg mind az asszonyt, mind a barmot, halállal lakoljanak; vérök
   rajtok.

   ^17 És ha valaki feleségül veszi az õ leánytestvérét, atyjának leányát,
   vagy anyjának leányát, és meglátja annak szemérmét, és az is meglátja
   az õ szemérmét: gyalázatosság ez; azért irtassanak ki népök fiainak
   láttára, az õ leánytestvérének szemérmét fedte fel: viselje
   gonoszságának terhét.

   ^18 És ha valaki havi bajos asszonynyal hál, és felfedi annak
   szemérmét, [és] forrását feltakarja, és az asszony is felfedi az õ
   vérének forrását: mindketten irtassanak ki az õ népökbõl.

   ^19 A te anyád leánytestvérének, vagy az atyád leánytestvérének
   szemérmét se fedd fel; mivelhogy az õ vérrokonát takarja ki: viseljék
   gonoszságuk terhét.

   ^20 És ha valaki az õ nagynénjével hál, az õ nagybátyjának szemérmét
   fedte fel: viseljék gonoszságuk terhét, magtalanul haljanak meg.

   ^21 Ha pedig elveszi valaki az õ fiútestvérének feleségét: vérfertõzés
   az; az õ fiútestvérének szemérmét fedte fel; magtalanok legyenek.

   ^22 Tartsátok meg minden rendelésemet és minden végzésemet, és azokat
   cselekedjétek, hogy ki ne okádjon titeket az a föld, a melybe én
   viszlek be titeket, hogy ott lakjatok.

   ^23 És ne járjatok annak a népnek rendtartási szerint, a melyet kiûzök
   én elõletek. Mivelhogy mindezeket cselekedték, azért megútáltam õket.

   ^24 Néktek pedig mondom: Ti örökölni fogjátok az õ földüket, mert én
   néktek adom azt örökségül, azt a tejjel és mézzel folyó földet. Én
   vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki kiválasztottalak titeket a népek
   közül.

   ^25 Tegyetek különbséget azért a tiszta és tisztátalan barmok között, a
   tiszta és tisztátalan szárnyas állatok között, és ne fertõztessétek meg
   magatokat barommal vagy szárnyas állattal, sem semmiféle földön csúszó
   állattal, a melyeket megkülönböztettem elõttetek, mint tisztátalanokat.

   ^26 És legyetek nékem szentek, mert én, az Úr, szent vagyok, a ki
   kiválasztottalak titeket a népek közül, hogy enyéim legyetek.

   ^27 És akár férfi, akár asszony, hogyha ígézõ vagy jövendõmondó lesz
   közöttök, halállal lakoljanak; kõvel kövezzétek azokat agyon; vérök
   rajtok.
     __________________________________________________________________

  Chapter 21

   ^1 Szóla ismét az Úr Mózesnek: Szólj a papoknak, Áron fiainak, és mondd
   meg nékik: [Senki közülök] meg ne fertõztesse magát halottal az õ népe
   között;

   ^2 Hanem ha a hozzá legközelebb álló vérrokonával: anyjával, atyjával,
   fiával, leányával és fiútestvérével,

   ^3 Vagy a hozzá legközelebb álló hajadon leánytestvérével, a ki még nem
   ment férjhez: ezt megérintheti.

   ^4 Mint fõ-ember ne fertõztesse meg magát az õ népe között, hogy
   szentségtelenné ne legyen.

   ^5 Ne nyírjanak kopaszságot a fejükön, szakálluk szélét le ne messék,
   és a testükbe vágásokat ne vágjanak.

   ^6 Szentek legyenek Istenöknek, és az õ Istenöknek nevét meg ne
   szentségtelenítsék, mert az Úrnak tûzáldozatait, Istenöknek kenyerét õk
   áldozzák; azért szentek legyenek.

   ^7 Parázna és megszeplõsített asszonyt el ne vegyenek, se olyan
   asszonyt, a ki elûzetett az õ férjétõl, el ne vegyenek; mert a [pap] az
   õ Istenének van szentelve.

   ^8 Te is szentnek tartsad õt, mert Istenednek kenyerét õ áldozza: szent
   legyen azért elõtted, mert szent vagyok én, az Úr, a ti megszentelõtök.

   ^9 Hogyha valamely papnak leánya vetemedik paráznaságra,
   megszentségteleníti az õ atyját, azért tûzzel égettessék meg.

   ^10 A ki pedig fõpap az õ attyafiai között, a kinek fejére töltötték a
   kenetnek olaját, és a kit felavattak az õ szolgálatára, hogy a szent
   ruhákba felöltözzék: fejét meg ne meztelenítse, se ruháit meg ne
   szaggassa,

   ^11 És semmiféle holttesthez be ne menjen: atyjával és anyjával se
   fertõztesse meg magát.

   ^12 És a szenthelybõl ki ne menjen, hogy az õ Istenének szenthelyét meg
   ne szentségtelenítse, mert korona, az õ Istenének kenet-olaja van õ
   rajta. Én vagyok az Úr.

   ^13 Hajadont vegyen feleségül.

   ^14 Özvegyet, elûzöttet, megszeplõsítettet, paráznát: ilyeneket el ne
   vegyen, hanem hajadont vegyen feleségül az õ népe közül,

   ^15 Hogy meg ne fertõztesse az õ magzatát az õ népe között; mert én, az
   Úr vagyok az õ megszentelõje.

   ^16 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:

   ^17 Szólj Áronnak, mondván: Ha lesz valaki a te magod közül, az õ
   nemzetségökben, a kiben fogyatkozás leend, ne áldozza áldozatul az õ
   Istenének kenyerét.

   ^18 Mert senki sem áldozhat, a kiben fogyatkozás van: vagy vak, vagy
   sánta vagy csonka orrú, vagy hosszú tagú.

   ^19 Sem az, a ki törött lábú vagy törött kezû,

   ^20 Vagy púpos, vagy törpe, vagy szemfájós, vagy viszketeges, vagy
   sömörgös, vagy a ki megszakadott.

   ^21 Senki, a kiben fogyatkozás van, elõ ne álljon Áronnak, a papnak
   fiai közül, hogy tûzáldozatot vigyen fel az Úrnak; fogyatkozás van õ
   benne, ne álljon elõ, hogy megáldozza az õ Istenének kenyerét.

   ^22 Az õ Istenének kenyerébõl, a legszentségesebbikbõl és a
   szentségesbõl ehetik.

   ^23 Csak a függönyhöz be ne menjen, és az oltárhoz ne közelítsen, mert
   fogyatkozás van õ benne, hogy meg ne fertõztesse az én szenthelyemet.
   Én vagyok az Úr, az õ megszentelõjök.

   ^24 És elmondá Mózes Áronnak, és az õ fiainak, és Izráelnek minden
   fiainak.
     __________________________________________________________________

  Chapter 22

   ^1 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:

   ^2 Szólj Áronnak és az õ fiainak, hogy tartóztassák meg magokat Izráel
   fiainak szent adományaitól, hogy meg ne fertõztessék az én szent
   nevemet azokkal, a miket nékem szentelnek. Én vagyok az Úr.

   ^3 Mondd meg nékik: Ha valaki a ti nemzetségetekbõl, a ti összes
   magzataitok közül hozzájárul a szent dolgokhoz, a melyeket Izráel fiai
   szentelnek az Úrnak, mikor rajta van az õ tisztátalansága: az ilyen
   ember irtassék ki én elõlem. Én vagyok az Úr.

   ^4 Ha valaki az Áron fiai közül poklos, vagy magfolyós, a szent
   dolgokból ne egyék, míg meg nem tisztul. A ki pedig valamely halott
   által megfertõzöttet illet, vagy valakit, a kinek magömlése van,

   ^5 Vagy ha valaki valamely férget illet, a mely által tisztátalanná
   lesz, vagy embert, a kitõl tisztátalanná lesz annak valamilyen
   tisztátalanságához képest:

   ^6 Az ilyen ember, a ki effélét illet, tisztátalan legyen estvéig, és a
   szent dolgokból ne egyék, hanem ha megmosta a testét vízzel;

   ^7 De mikor lemegy a nap, tiszta lesz, és azután ehetik a szent
   dolgokból, mert az õ eledele az.

   ^8 Elhullott vagy széttépett állatot ne egyék, hogy tisztátalanná ne
   legyen általa. Én vagyok az Úr.

   ^9 Az én rendelésemet pedig megtartsák, hogy bûnbe ne essenek miatta,
   és meg ne haljanak a miatt, hogy megrontották azt. Én vagyok az Úr, az
   õ megszentelõjök.

   ^10 Idegen ember ne egyék szenteltet, a papnak zsellére és bérese se
   egyék szenteltet.

   ^11 De ha megvásárol valakit a pap a maga pénzén, az ehetik abból, és a
   ki házánál született: ezek ehetnek az õ eledelébõl.

   ^12 De a pap leánya, ha idegennek lesz [a felesége,] nem ehetik a szent
   áldozatból.

   ^13 Ha azonban a pap leánya özvegygyé lesz vagy elválik, de magzata
   nincsen, és visszatér az õ atyjának házához, mint leánykorában: akkor
   ehetik az õ atyjának eledelébõl; de idegen nem ehetik abból.

   ^14 Ha pedig tévedésbõl eszik valaki szenteltet, tegye ahhoz annak
   ötödrészét; így adja meg a papnak a szenteltet.

   ^15 És meg ne fertõztessék Izráel fiainak szent dolgait, a melyeket
   áldoznak az Úrnak,

   ^16 Hogy vétkes hamissággal ne terheljék magokat, ha esznek azoknak
   szent dolgaiból; mert én vagyok az Úr, az õ megszentelõjök.

   ^17 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:

   ^18 Szólj Áronnak és az õ fiainak és Izráel minden fiának, és mondd meg
   nékik: ha valaki Izráel házából, és az Izráelben levõ jövevények közül
   felviszi a maga áldozatát, akár fogadásból akár szabad akaratból, a
   miket felvisznek az Úrnak egészen égõáldozatul,

   ^19 Hogy kedvesen fogadtassanak: épek és hímek legyenek, akár tulkok,
   akár bárányok, akár kecskék.

   ^20 A miben pedig fogyatkozás van, abból semmit se áldozzatok, mert nem
   lesz kedvessé ti érettetek.

   ^21 És ha valaki hálaáldozattal áldozik az Úrnak, akár fogadásának
   teljesítésére, akár szabad akaratból, akár tulokfélébõl, akár
   juhfélébõl: ép legyen, hogy kedves legyen; semmi fogyatkozás ne legyen
   abban.

   ^22 Vakot, vagy rokkantat, vagy csonkát, vagy fekélyest, vagy
   viszketegest, vagy varast, ilyeneket ne áldozzatok az Úrnak, és
   tûzáldozatul ne tegyetek ezekbõl az oltárra az Úrnak.

   ^23 Hosszú, vagy kurta tagú ökröt, vagy bárányt szabad akaratból való
   áldozatul vihetsz ugyan, de fogadási áldozatul nem lesz kedves.

   ^24 Szétnyomott, összezúzott, megszakadt, vagy kimetszett heréjût se
   áldozzatok az Úrnak. Se a ti földeteken ne cselekedjétek ezt,

   ^25 Se idegen ember kezébõl ne áldozzatok semmi ilyenbõl a ti Istenetek
   eledeléül; mert romlás van bennök, fogyatkozás van bennök: nem
   fogadtatnak kedvesen érettetek.

   ^26 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:

   ^27 Borjú, bárány és kecske, ha megelletett, legyen az anyja alatt hét
   napig, a nyolczadik naptól fogva és azon túl kedves lesz az
   tûzáldozatul az Úrnak.

   ^28 De tehenet és juhot, azt és annak fiát ne öljétek meg egy napon.

   ^29 Hogyha dicsõítõ áldozattal áldoztok az Úrnak, úgy áldozzatok, hogy
   kedvesen fogadtassatok.

   ^30 Azon a napon egyétek meg, ne hagyjatok abból reggelig. Én vagyok az
   Úr.

   ^31 Tartsátok meg azért az én parancsolataimat, és azokat
   cselekedjétek. Én vagyok az Úr.

   ^32 És meg ne fertõztessétek az én szent nevemet, hogy megszenteltessem
   Izráel fiai között. Én vagyok az Úr, a ti megszentelõtök,

   ^33 A ki kihoztalak titeket Égyiptom földébõl, hogy Istenetek legyek
   néktek. Én vagyok az Úr.
     __________________________________________________________________

  Chapter 23

   ^1 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:

   ^2 Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik az Úrnak ünnepeit, a
   melyeken szent gyülekezésekre kell összegyülekeznetek. Ezek azok az én
   ünnepeim:

   ^3 Hat napon át munkálkodjatok, a hetedik napon nyugodalomnak, szent
   gyülekezésnek szombatja van, semmi dolgot ne végezzetek: az Úrnak
   szombatja legyen az minden lakhelyeteken.

   ^4 Ezek az Úrnak ünnepei, szent gyülekezések [napjai], a melyekre
   szabott idejökben kell összegyülekeznetek.

   ^5 Az elsõ hónapban, a hónapnak tizennegyedikén, estennen az Úrnak
   páskhája.

   ^6 E hónapnak tizenötödik napján pedig az Úr kovásztalan kenyerének
   ünnepe. Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret.

   ^7 Az elsõ napon szent gyülekezéstek legyen, semmi robota munkát ne
   végezzetek.

   ^8 Hét napon át pedig tûzáldozatot áldozzatok az Úrnak, és a hetedik
   napon szent gyülekezéstek [is legyen]: semmi robota munkát ne
   végezzetek.

   ^9 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:

   ^10 Szólj Izráel fiainak és mondd meg nékik: Mikor bementek a földre, a
   melyet én adok néktek, és megaratjátok annak vetését: a ti aratástok
   zsengéjének [elsõ] kévéjét vigyétek a papnak.

   ^11 Az pedig lóbálja meg a kévét az Úr elõtt, hogy kedvesen fogadtassék
   érettetek; a szombat után való napon lóbálja azt meg a pap.

   ^12 A mely napon pedig meglóbáltatjátok a kévét, áldozzatok az Úrnak
   egy ép, esztendõs bárányt egészen égõáldozatul.

   ^13 Ahhoz pedig ételáldozatul két tized [efa] lánglisztet, olajjal
   elegyítve; tûzáldozatul az Úrnak, kedves illatul; italáldozatul pedig
   egy hin bornak negyedrészét.

   ^14 [Új] kenyeret pedig és pergelt búzaszemeket és zsenge kalászokat ne
   egyetek mind a napig, a míg be nem viszitek a ti Isteneteknek
   áldozatját. Örök rendtartás ez nemzetségrõl nemzetségre minden
   lakóhelyeteken.

   ^15 Számláljatok azután a szombatra következõ naptól, attól a naptól, a
   melyen beviszitek a meglóbálni való kévét, hét hetet, egészek legyenek
   azok.

   ^16 A hetedik hétre következõ napig számláljatok ötven napot, és akkor
   járuljatok új ételáldozattal az Úrhoz.

   ^17 A ti lakóhelyeitekbõl hozzatok fel két meglóbálni való kenyeret;
   két tized [efa] lisztlángból legyenek azok, kovászszal sütve, zsengékül
   az Úrnak.

   ^18 A kenyérrel együtt pedig áldozzatok meg hét bárányt, épeket,
   esztendõsöket, és egy tulkot, fiatal bikát, és két kost; egészen
   égõáldozatul legyenek ezek az Úrnak, étel- és italáldozatjokkal egybe;
   kedves illatú tûzáldozat ez az Úrnak.

   ^19 Készítsetek el egy kecskebakot is bûnért való áldozatul, és két
   bárányt, esztendõsöket, hálaadó áldozatul.

   ^20 És lóbálja meg azokat a pap a zsengékbõl való kenyérrel az Úr elõtt
   való lóbálással a két báránynyal egybe. Szentek legyenek ezek az Úrnak
   a pap számára.

   ^21 És gyülekezzetek egybe ugyanazon a napon; szent gyülekezéstek
   legyen néktek, semmi robota munkát ne végezzetek. Örök rendtartás ez
   minden lakóhelyeteken a ti nemzetségeitek szerint.

   ^22 Mikor pedig földetek termését learatjátok: ne arasd le egészen a
   mezõdnek széleit, és az elhullott gabonafejeket fel ne szedd; a
   szegénynek és jövevénynek hagyd azokat. Én vagyok az Úr, a ti
   Istenetek.

   ^23 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:

   ^24 Szólj Izráel fiaihoz, mondván: A hetedik hónapban, a hónap elsõ
   napján ünnepetek legyen néktek, emlékeztetõ kürtzengéssel, szent
   gyülekezéssel.

   ^25 Semmi robota munkát ne végezzetek, és tûzáldozattal áldozzatok az
   Úrnak.

   ^26 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:

   ^27 Ugyanennek a hetedik hónapnak tizedikén az engesztelés napja van:
   szent gyülekezéstek legyen néktek, és sanyargassátok meg magatokat, és
   tûzáldozattal áldozzatok az Úrnak.

   ^28 Semmi dolgot ne végezzetek azon a napon, mert engesztelésnek napja
   az, hogy engesztelés legyen érettetek az Úr elõtt, a ti Istenetek
   elõtt.

   ^29 Mert ha valaki nem sanyargatja meg magát ezen a napon, irtassék ki
   az õ népe közül.

   ^30 És ha valaki valami dolgot végez ezen a napon, elvesztem az ilyent
   az õ népe közül.

   ^31 Semmi dolgot ne végezzetek; örök rendtartás legyen ez nemzetségrõl
   nemzetségre minden lakhelyeteken.

   ^32 Ünnepek ünnepe ez néktek, sanyargassátok meg azért magatokat. A
   hónap kilenczedikének estvéjén, egyik estvétõl a másik estvéig
   ünnepeljétek a ti ünnepeteket.

   ^33 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:

   ^34 Szólj Izráel fiainak, mondván: Ugyanennek a hetedik hónapnak
   tizenötödikén a sátorok ünnepe legyen az Úrnak hét napig.

   ^35 Az elsõ napon szent gyülekezés legyen, semmi robota munkát ne
   végezzetek.

   ^36 Hét napon áldozzatok az Úrnak tûzáldozatot, a nyolczadik napon
   pedig szent gyülekezéstek legyen és [újra] tûzáldozattal áldozzatok az
   Úrnak; berekesztõ ünnep ez, semmi robota munkát ne végezzetek azon.

   ^37 Ezek az Úrnak ünnepei, a melyeken szent gyülekezésekre kell
   gyülekeznetek, hogy áldozzatok az Úrnak tûzáldozattal, egészen
   égõáldozattal, ételáldozattal, véres- és italáldozattal: minden napét a
   maga napján.

   ^38 Az Úrnak szombatjain kivül, adományaitokon kivül, fogadásból és
   szabad akaratból való minden ajándékaitokon kivül a melyeket adni
   szoktatok az Úrnak,

   ^39 Ugyancsak a hetedik hónapnak tizenötödik napján, a mikor a földnek
   termését betakarjátok, az Úrnak ünnepét ünnepeljétek hét napig: az elsõ
   napon nyugodalom napja, és a nyolczadik napon is nyugodalom napja
   [legyen.]

   ^40 És vegyetek magatoknak az elsõ napon szép fának gyümölcsét, pálmafa
   ágait, sûrû levelû fa lombját, és patak mellett való fûzgalyakat, és
   örvendezzetek az Úr elõtt, a ti Istenetek elõtt hét napig.

   ^41 Így ünnepeljétek meg azt az Úrnak ünnepét minden esztendõben hét
   napig. Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti nemzetségeiteknél; a
   hetedik hónapban ünnepeljétek azt.

   ^42 Sátorokban lakjatok hét napig, minden benszülött sátorokban lakjék
   Izráelben.

   ^43 Hogy megtudják a ti nemzetségeitek, hogy sátorokban lakattam Izráel
   fiait, a mikor kihoztam õket Égyiptom földérõl. Én vagyok az Úr, a ti
   Istenetek.

   ^44 És szóla Mózes Izráel fiainak az Úrnak ünnepei felõl.
     __________________________________________________________________

  Chapter 24

   ^1 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:

   ^2 Parancsold meg Izráel fiainak, hogy hozzanak néked tiszta faolajat,
   a melyet a világításhoz sajtoltak, hogy szünet nélkül égõ lámpákat
   gyújthassanak.

   ^3 A bizonyság függönyén kivül, a gyülekezet sátorában úgy helyheztesse
   el [azokat] Áron, hogy estvétõl fogva reggelig az Úr elõtt legye[nek.]
   Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti nemzetségeiteknél.

   ^4 A tiszta [arany] gyertyatartóra rakja fel a mécseket; az Úr elõtt
   legyenek szüntelen.

   ^5 És végy lisztlángot, és süss abból tizenkét lepényt; két tized
   [efából] legyen egy lepény.

   ^6 És helyheztesd el azokat két rendben; hatot egy rendbe, a tiszta
   [arany] asztalra az Úr elé.

   ^7 És tégy mindenik rendhez tiszta tömjént, és legyen emlékeztetõül a
   kenyér mellett, tûzáldozatul az Úrnak.

   ^8 Szombat napról szombat napra rakja fel azt [a] [pap] az Úr elé
   szüntelen; örök szövetség ez Izráel fiaival.

   ^9 Azután legyen az Ároné és az õ fiaié, a kik egyék meg azokat szent
   helyen, mert mint igen szentséges, az övé az, az Úrnak tûzáldozataiból,
   örök rendelés szerint.

   ^10 Kiméne pedig egy izráelbeli asszonynak fia, a ki égyiptomi
   férfiútól való vala, Izráel fiai közé, és versengének a táborban az
   izráelbeli asszonynak fia és egy izráelbeli férfi.

   ^11 És káromlá az izráelbeli asszony fia az [Isten] nevét és átkozódék;
   elvivék azért azt Mózeshez. Az õ anyjának neve pedig Selomith vala,
   Dibrinek leánya, Dán nemzetségébõl.

   ^12 És õrizet alá veték azt, míg kijelentést nyernének az Úr akarata
   felõl.

   ^13 Szóla azért az Úr Mózesnek, mondván:

   ^14 Vidd ki az átkozódót a táboron kivül, és mindazok, a kik hallották,
   tegyék kezeiket annak fejére és kövezze agyon azt az egész gyülekezet.

   ^15 Izráel fiainak pedig szólj, ezt mondván: Ha valaki az õ Istenét
   átkozza, viselje az õ bûnének terhét.

   ^16 És a ki szidalmazza az Úrnak nevét, halállal lakoljon, kövezze azt
   agyon az egész gyülekezet; akár jövevény, akár benszülött, ha
   szidalmazza az [Úrnak] nevét, halállal lakoljon.

   ^17 Ha valaki agyon üt valamely embert, halállal lakoljon.

   ^18 Ha pedig barmot üt agyon valaki, fizesse meg azt: barmot baromért.

   ^19 És ha valaki sérelmet ejt a felebarátján, a mint õ cselekedett,
   vele is úgy cselekedjenek:

   ^20 Törést törésért, szemet szemért, fogat fogért; a milyen sérelmet õ
   ejtett máson, olyan ejtessék rajta is.

   ^21 A ki barmot üt agyon, fizesse meg azt, de a ki embert üt agyon,
   halállal lakoljon.

   ^22 Egy törvény legyen nálatok: a jövevény olyan legyen, mint a
   benszülött, mert én vagyok az Úr, a ti Istenetek.

   ^23 Szóla azért Mózes Izráel fiainak, és kivivék az átkozódót a táboron
   kivül, és agyonverék azt kõvel. És úgy cselekedének Izráel fiai, a mint
   parancsolta vala az Úr Mózesnek.
     __________________________________________________________________

  Chapter 25

   ^1 Szóla ismét az Úr Mózesnek a Sinai hegyen, mondván:

   ^2 Szólj Izráel fiainak és mondd meg nékik: Mikor bementek a földre, a
   melyet én adok néktek, nyugodjék meg a föld az Úrnak szombatja szerint.

   ^3 Hat esztendõn át vesd a te szántóföldedet, és hat esztendõn át
   messed a te szõlõdet, és takarítsd be annak termését;

   ^4 A hetedik esztendõben pedig szombati nyugodalma legyen a földnek, az
   Úrnak szombatja: szántóföldedet ne vesd be, és szõlõdet meg ne mesd.

   ^5 A mi a te tarló földeden magától terem, le ne arasd, és a mi a te
   metszetlen szõlõdön terem, meg ne szedjed; mert nyugalom esztendeje
   lesz az a földnek.

   ^6 És a mit a föld az õ szombatján terem, legyen az eledelül néktek:
   néked, szolgádnak, szolgáló leányodnak, béresednek és zsellérednek, a
   kik nálad tartózkodnak;

   ^7 A te barmodnak is és a vadnak, a mely a te földeden van, legyen
   annak minden termése eledelül.

   ^8 Számlálj azután hét szombat-esztendõt, hétszer hét esztendõt, úgy
   hogy a hét szombat-esztendõnek ideje negyvenkilencz esztendõ legyen:

   ^9 Akkor fúvasd végig a riadó kürtöt a hetedik hónapban, a hónap
   tizedikén; az engesztelés napján fúvasd végig a kürtöt a ti egész
   földeteken.

   ^10 És szenteljétek meg az ötvenedik esztendõt, és hirdessetek
   szabadságot a földön, annak minden lakójának; kürtölés[nek esztendeje]
   legyen ez néktek, és kapja vissza kiki az õ birtokát, és térjen vissza
   kiki az õ nemzetségéhez.

   ^11 Kürtölés[nek] [esztendeje] ez, az legyen néktek az ötvenedik
   esztendõ; ne vessetek és le se arassátok, a mit önként terem [a föld,]
   és a metszetlen szõlõjét se szedjétek meg annak.

   ^12 Mert kürtölés[nek esztendeje] ez, szent legyen néktek, a mezõrõl
   egyétek meg annak termését.

   ^13 A kürtölésnek ebben az esztendejében, kapja vissza ismét kiki az õ
   birtokát.

   ^14 Ha pedig eladsz valami eladni valót a te felebarátodnak, vagy
   vásárolsz valamit a te felebarátodtól: egymást meg ne csaljátok.

   ^15 A kürtölés [esztendejét] követõ esztendõk száma szerint vásárolj a
   te felebarátodtól; a terméses esztendõk száma szerint adjon el néked.

   ^16 Az esztendõk nagyobb számához képest nagyobb árt adj azért, a mit
   veszesz, az esztendõk kisebb számához képest pedig kisebb árt adj
   azért, a mit veszesz, mert a termések számát adja õ el néked.

   ^17 Egymást azért meg ne csaljátok, hanem félj a te Istenedtõl: mert én
   vagyok az Úr, a ti Istenetek.

   ^18 Ha teljesítitek azért az én rendeléseimet, és megtartjátok
   végzéseimet, és teljesítitek azokat, bátorságosan lakhattok a földön.

   ^19 És megtermi a föld az õ gyümölcsét, hogy eleget ehessetek, és
   bátorságosan lakhattok azon.

   ^20 Ha pedig azt mondjátok: Mit eszünk a hetedik esztendõben, ha nem
   vetünk, és termésünket be nem takarítjuk?

   ^21 Én rátok bocsátom majd az én áldásomat a hatodik esztendõben, hogy
   három esztendõre való termés teremjen.

   ^22 És mikor a nyolczadik esztendõre vettek, akkor is az ó termésbõl
   esztek egészen a kilenczedik esztendeig; mindaddig ó gabonát esztek,
   míg ennek termése be nem jön.

   ^23 A földet pedig senki el ne adja örökre, mert enyém a föld; csak
   jövevények és zsellérek vagytok ti nálam.

   ^24 Azért a ti birtokotoknak egész földén megengedjétek, hogy a föld
   kiváltható legyen.

   ^25 Ha elszegényedik a te atyádfia, és elad valamit az õ birtokából,
   akkor álljon elõ az õ rokona, a ki közel van õ hozzá, és váltsa ki, a
   mit eladott az õ atyjafia.

   ^26 Ha pedig nincs valakinek kiváltó rokona, de maga tesz szert
   annyira, hogy elege van annak megváltásához:

   ^27 Számlálja meg az eladása óta eltelt esztendõket, a felül lévõt
   pedig térítse meg annak, a kinek eladta volt, és újra övé legyen az õ
   birtoka.

   ^28 Ha pedig nincsen módjában, hogy visszatéríthesse annak, akkor
   maradjon az õ eladott birtoka annál, a ki megvette azt, [egészen] a
   kürtölésnek esztendejéig: a kürtölésnek esztendejében pedig szabaduljon
   fel, és újra övé legyen az õ birtoka.

   ^29 Ha valaki lakó-házat ad el kerített városban, az kiválthatja azt az
   eladás esztendejének elteléséig; egy esztendõn át válthatja ki azt.

   ^30 Ha pedig ki nem váltják az esztendõnek teljes elteléséig, akkor a
   ház, a mely kerített városban van, örökre azé és annak nemzetségeié
   marad, a ki megvette azt; nem szabadul fel a kürtölésnek esztendejében.

   ^31 Az olyan falvak házai pedig, a melyek nincsenek körülkerítve, mezei
   földek gyanánt számíttassanak, kiválthatók legyenek, és a kürtölésnek
   esztendejében felszabaduljanak.

   ^32 A mi pedig a léviták városait illeti, az õ birtokukban lévõ városok
   házai a léviták által mindenkor kiválthatók legyenek,

   ^33 De a mit ki [nem] vált [is] valaki a léviták közül, szabaduljon fel
   a kürtölésnek esztendejében, az eladott ház, és az õ birtokának városa;
   mert a léviták városainak házai [tulajdon] birtokuk nékik Izráel fiai
   között.

   ^34 De a városaikhoz tartozó szántóföldeket el ne adják, mert örök
   birtokuk az nékik.

   ^35 Ha a te atyádfia elszegényedik, és keze erõtlenné lesz melletted,
   segítsd meg õt, akár jövevény, akár zsellér, hogy megélhessen
   melletted.

   ^36 Ne végy õ tõle kamatot vagy uzsorát, hanem félj a te Istenedtõl,
   hogy megélhessen melletted a te atyádfia.

   ^37 Pénzedet ne add néki kamatra, se uzsoráért ne add a te eleségedet.

   ^38 Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom
   földérõl, hogy néktek adjam Kanaán földét, [és] Istenetek legyek
   néktek.

   ^39 Ha pedig elszegényedik melletted a te atyádfia, és eladja magát
   néked: ne szolgáltassad úgy mint rabszolgát.

   ^40 Mint béres, mint zsellér legyen nálad; a kürtölésnek esztendejéig
   szolgáljon nálad.

   ^41 Azután menjen el tõled õ és vele az õ gyermekei, és térjen vissza
   az õ nemzetségéhez, és térjen vissza az õ atyáinak örökségébe.

   ^42 Mert az én szolgáim õk, a kiket kihoztam Égyiptom földérõl: nem
   adathatnak el, mint rabszolgák.

   ^43 Ne uralkodjál rajta kegyetlenül, hanem félj a te Istenedtõl.

   ^44 Mind szolgád, mind szolgálóleányod, a kik lesznek néked, a
   körületek lévõ népek közül [legyenek:] azokból vásárolj szolgát és
   szolgálóleányt;

   ^45 Meg a zsellérek gyermekei közül is, a kik nálatok tartózkodnak,
   azokból is vásárolhattok, és azoknak nemzetségébõl, a kik veletek
   vannak, a kiket a ti földeteken nemzettek; és legyenek a ti
   tulajdonotok.

   ^46 És örökül hagyhatjátok azokat a ti utánnatok való fiaitoknak, hogy
   örökségül bírják azokat, örökké dolgoztathattok velük; de a ti
   atyátokfiain, az Izráel fiain, egyik a másikán senki ne uralkodjék
   kegyetlenül.

   ^47 És ha a jövevény vagy zsellér vagyonra tesz szert melletted, a te
   atyádfia pedig elszegényedik mellette, és eladja magát a melletted lévõ
   jövevénynek, zsellérnek, vagy jövevény nemzetségébõl való sarjadéknak:

   ^48 Mindamellett is, hogy eladta magát, megváltható legyen; akárki
   megválthassa azt az õ atyjafiai közül.

   ^49 Vagy nagybátyja, vagy nagybátyjának fia váltsa meg azt, vagy az õ
   nemzetségébõl való vérrokona váltsa meg azt, vagy, ha módja van hozzá,
   maga váltsa meg õmagát.

   ^50 És vessen számot azzal, a ki megvette õt, attól az esztendõtõl
   kezdve, a melyen eladta magát annak, a kürtölésnek esztendejéig, és az
   õ eladásának ára az esztendõk száma szerint legyen, a béres ideje
   szerint legyen nála.

   ^51 Ha még sok esztendõ van [hátra, azokhoz] képest térítse meg annak a
   váltságot az õ megvásárlásának árából.

   ^52 Ha pedig kevés esztendõ van hátra a kürtölésnek esztendejéig, akkor
   is vessen számot vele, és az évek számához képest fizesse vissza az õ
   váltságát.

   ^53 Mint esztendõrõl esztendõre fogadott béres legyen nála; ne
   uralkodjék kegyetlenül rajta te elõtted.

   ^54 Ha pedig ilyen módon meg nem váltatik, a kürtölésnek esztendejében
   szabaduljon fel: õ és vele az õ gyermekei.

   ^55 Mert az én szolgáim Izráel fiai, az én szolgáim õk, a kiket
   kihoztam Égyiptom földérõl. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
     __________________________________________________________________

  Chapter 26

   ^1 Ne csináljatok magatoknak bálványokat, se faragott képet, se
   oszlopot ne emeljetek magatoknak, se kõszobrokat ne állítsatok fel a ti
   földeteken, hogy meghajoljatok elõtte, mert én vagyok az Úr, a ti
   Istenetek.

   ^2 Az én szombatjaimat megtartsátok, és az én szenthelyemet
   tiszteljétek. Én vagyok az Úr.

   ^3 Ha az én rendeléseim szerint jártok, és az én parancsolataimat
   megtartjátok, és azokat megcselekszitek:

   ^4 Esõt adok néktek idejében, és a föld megadja az õ termését, a mezõ
   fája is megtermi gyümölcsét.

   ^5 És a ti csépléstek ott éri a szüretet, és a szüret ott éri a vetést,
   és elégségig ehetitek kenyereteket, és bátorságosan lakhattok a ti
   földeteken.

   ^6 Mert békességet adok azon a földön, hogy mikor lefeküsztök, senki
   fel ne rettentsen; és kipusztítom az ártalmas vadat arról a földrõl, és
   fegyver sem megy át a ti földeteken.

   ^7 Sõt elûzitek ellenségeiteket, és elhullanak elõttetek fegyver által.

   ^8 És közületek öten százat elûznek, és közületek százan elûznek
   tízezeret, és elhullanak elõttetek a ti ellenségeitek fegyver által.

   ^9 És hozzátok fordulok, és megszaporítlak titeket, és megsokasítlak
   titeket és szövetségemet megerõsítem veletek.

   ^10 És réginél régibbet ehettek, és az új elõl is régit kell
   kihordanotok.

   ^11 És az én hajlékomat közétek helyezem, és meg nem útál titeket az én
   lelkem.

   ^12 És közöttetek járok, és a ti Istenetek leszek, ti pedig az én népem
   lesztek.

   ^13 Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom
   földérõl, hogy ne legyetek azoknak rabjai, és összetörtem a ti igátok
   szegeit, és egyenesen járattalak titeket.

   ^14 Ha pedig nem hallgattok reám, és mind e parancsolatokat meg nem
   cselekeszitek;

   ^15 És ha megvetitek rendeléseimet, és ha az én végzéseimet megútálja a
   ti lelketek, azáltal, hogy nem cselekszitek meg minden én
   parancsolatomat, hanem felbontjátok az én szövetségemet:

   ^16 Bizony azt cselekszem én veletek, hogy rettenetességet bocsátok
   reátok: a száraz betegséget és a forrólázt, a melyek szemeket égetnek
   és lelket epesztenek, és a ti magotokat hiába vetitek el, mert
   ellenségeitek emésztik meg azt.

   ^17 És kiontom haragomat reátok, hogy elhulljatok a ti ellenségeitek
   elõtt, és uralkodjanak rajtatok a ti gyûlölõitek, és fussatok, mikor
   senki nem kerget is titeket.

   ^18 Ha pedig ezek után sem hallgattok reám, hétszerte keményebben
   megostorozlak titeket a ti bûneitekért;

   ^19 És megtöröm a ti megátalkodott kevélységeteket, és olyanná teszem
   az eget felettetek, mint a vas, a földeteket pedig olyanná, mint a réz.

   ^20 És hiába fogy a ti erõtök, mert földetek nem adja meg az õ
   termését, s a föld fája sem adja meg az õ gyümölcsét.

   ^21 Ha mégis ellenemre jártok, és nem akartok reám hallgatni: hétszeres
   csapást borítok reátok a ti bûneitekért.

   ^22 És reátok bocsátom a mezei vadakat, hogy megfoszszanak titeket
   gyermekeitektõl, kiirtsák barmaitokat, és elfogyaszszanak titeket, hogy
   pusztákká legyenek a ti útaitok.

   ^23 És ha ezek által sem jobbultok meg, hanem ellenemre jártok:

   ^24 Én is bizony ellenetekre járok, és hétszeresen sújtalak titeket a
   ti bûneitekért.

   ^25 És hozok reátok bosszuló fegyvert, a mely bosszút álljon a
   szövetség [megrontásáért.] Ha városaitokba gyülekeztek össze, akkor
   döghalált bocsátok reátok, és az ellenség kezébe adattok.

   ^26 Mikor eltöröm nálatok a kenyérnek botját, tíz asszony süti majd a
   ti kenyereteket egy kemenczében, és megmérve viszik vissza a ti
   kenyereiteket, és esztek, de nem elégesztek meg.

   ^27 És ha e mellett sem hallgattok reám, hanem ellenemre jártok:

   ^28 Én is ellenetekre járok búsult haragomban, és bizony hétszeresen
   megostorozlak titeket a ti bûneitekért.

   ^29 És megeszitek a ti fiaitok húsát, és megeszitek a ti leányaitok
   húsát.

   ^30 És lerontom a ti magaslataitokat, és kiirtom a ti
   nap-oszlopaitokat, és a ti holttesteiteket bálványaitok holttetemeire
   hányatom, és megútál titeket az én lelkem.

   ^31 És városaitokat sivataggá teszem; szenthelyeiteket is elpusztítom,
   és nem lesz kedves nékem a ti jóillatú áldozatotok.

   ^32 És elpusztítom [ezt] a földet, hogy álmélkodjanak rajta a ti
   ellenségeitek, a kik letelepednek ebbe.

   ^33 Titeket pedig elszélesztelek a pogány népek közé, és kivont
   fegyverrel [ûzetlek] titeket, és pusztasággá lesz a ti földetek,
   városaitok pedig sivataggá.

   ^34 Akkor örül a föld az õ szombatjainak az õ pusztaságának egész ideje
   alatt, ti pedig a ti ellenségeitek földjén lesztek; akkor nyugodni fog
   a föld és örül az õ szombatjainak.

   ^35 Pusztaságának egész ideje alatt nyugodni fog, mivelhogy nem
   nyugodott a ti szombatjaitokon, mikor rajta laktatok.

   ^36 A kik pedig megmaradnak közületek, azoknak szívébe gyávaságot öntök
   az õ ellenségeiknek földén, és megkergeti õket a szállongó falevél
   zörrenése, és futnak, mintha fegyver elõl futnának, és elhullanak, ha
   senki nem kergeti is õket.

   ^37 És egymásra hullanak, mint a fegyver elõtt, pedig senki sem kergeti
   õket, és nem lesz megállásotok a ti ellenségeitek elõtt.

   ^38 És elvesztek a pogány népek között, és a ti ellenségeitek földe
   megemészt titeket.

   ^39 A kik pedig megmaradnak közületek, elsenyvednek az õ hamisságuk
   miatt a ti ellenségeitek földén, sõt az õ atyáiknak hamissága miatt is
   azokkal együtt elsenyvednek.

   ^40 Akkor megvallják az õ hamisságukat, és atyáiknak hamisságát az õ
   hûtelenségökben, a melylyel hûtelenkedtek ellenem, és hogy mivel
   ellenemre jártak.

   ^41 Bizony én is ellenökre járok, és beviszem õket az õ ellenségeik
   földjére; akkor talán megalázódik az õ körülmetéletlen szívök, és akkor
   az õ bûnöknek büntetését békével szenvedik:

   ^42 Én pedig megemlékezem Jákóbbal kötött szövetségemrõl, Izsákkal
   kötött szövetségemrõl is, Ábrahámmal kötött szövetségemrõl is
   megemlékezem, és e földrõl is megemlékezem.

   ^43 A föld tehát pusztán hagyatik tõlük, és örül az õ szombatjainak, a
   míg pusztán marad tõlük, õk pedig békével szenvedik bûnöknek
   büntetését, azért, mert megvetették az én ítéleteimet, és megútálta
   lelkök az én rendeléseimet.

   ^44 De mindamellett is, ha az õ ellenségeik földén lesznek is, akkor
   sem vetem meg õket, és nem útálom meg õket annyira, hogy mindenestõl
   elveszítsem õket, felbontván velök való szövetségemet, mert én, az Úr,
   az õ Istenök vagyok.

   ^45 Sõt megemlékezem érettök az elõdökkel kötött szövetségrõl, a kiket
   kihoztam Égyiptom földérõl, a pogány népek láttára, hogy Istenök legyek
   nékik. Én vagyok az Úr.

   ^46 Ezek a rendelések, a végzések és a törvények, a melyeket szerzett
   az Úr õ maga között és Izráel fiai között a Sinai hegyen Mózes által.
     __________________________________________________________________

  Chapter 27

   ^1 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:

   ^2 Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Ha valaki fogadásul a te
   becslésed szerint való személyeket szentel az Úrnak:

   ^3 Akkor, ha férfit kell becslened, húsz esztendõstõl hatvan
   esztendõsig ötven ezüst siklusra becsüljed, a szent siklus szerint.

   ^4 Ha pedig asszony-személy az, harmincz siklusra becsüljed.

   ^5 Ha pedig öt esztendõstõl húsz esztendõsig való, akkor a fiúgyermeket
   húsz siklusra becsüljed, a leányt pedig tíz siklusra.

   ^6 Ha pedig egy hónapostól öt esztendõsig való, akkor a fiút öt ezüst
   siklusra becsüld, a leányt pedig három ezüst siklusra.

   ^7 Ha pedig hatvan esztendõs és azon felül való, ha férfi, akkor
   becsüljed tizenöt siklusra, az asszony-személyt pedig tíz siklusra.

   ^8 Ha pedig szegényebb az, mint te becsülted, akkor állassák a pap elé,
   és becsülje meg azt a pap; a szerint becsülje azt a pap, a milyen módja
   van a fogadást tevõnek.

   ^9 Ha pedig [olyan] barom az, a mibõl áldozni szoktak az Úrnak: mindaz,
   a mit az efélébõl ád [valaki] az Úrnak, szent legyen.

   ^10 Ne adjon mást helyette, és ki ne cserélje azt: jót hitványért, vagy
   hitványat jóért; de ha mégis kicserélne barmot barommal: mind ez, mind
   az, a mivel kicserélte, szent legyen.

   ^11 Ha pedig valamely tisztátalan barom az, a melybõl nem vihetnek
   áldozatot az Úrnak: állassák azt a barmot a pap elé.

   ^12 És becsülje meg azt a pap akár jó, akár hitvány, és a mint becsüli
   a pap, úgy legyen.

   ^13 Ha pedig meg akarja váltani, adja hozzá annak ötödrészét a te
   becsléseden felül.

   ^14 És ha valaki az õ házát szenteli az Úrnak szentségül, azt is
   becsülje meg a pap: akár jó, akár hitvány, és a mennyire a pap becsüli
   azt, úgy maradjon.

   ^15 Ha pedig az, a ki odaszentelte, megváltja az õ házát: akkor adja
   ahhoz a te becslésed szerint való árnak ötödrészét, és legyen az övé.

   ^16 És ha valaki az õ mezei birtokából szentel valamit az Úrnak, akkor
   a mag szerint becsüld meg, a [mely abba megy:] egy hómer árpa-mag után
   ötven ezüst siklusra.

   ^17 Ha a kürtölésnek esztendejétõl szenteli oda az õ mezejét, a mint
   becsülted, úgy maradjon.

   ^18 Ha pedig a kürtölés esztendeje után szenteli oda az õ mezejét, a
   pap számítsa fel néki az árt az esztendõk száma szerint, a melyek hátra
   vannak a kürtölés esztendejéig, és szállíttassék le a te becslésed.

   ^19 És ha meg akarja váltani a mezõt az, a ki odaszentelte, akkor adja
   ahhoz az általad becsült árnak ötödrészét, és maradjon az övé.

   ^20 Ha pedig nem váltja meg azt a mezõt, és ha eladja azt a mezõt más
   valakinek, többé meg nem válthatja azt.

   ^21 És az a föld, mikor a kürtölésnek esztendejében felszabadul, az
   Úrnak szenteltessék, mint valamely [néki] szentelt mezõ, papok
   birtokává legyen az.

   ^22 Ha pedig pénzen vett mezejét, a mi nem az õ birtokának mezejébõl
   való, valaki az Úrnak szenteli:

   ^23 Akkor számolja fel néki a pap a te becslésed szerint való összeget
   a kürtölés esztendejéig, és adja oda azt, a mire te becsülted, azon a
   napon szentségül az Úrnak.

   ^24 A kürtölésnek esztendejében visszaszáll a mezõ arra, a kitõl vette
   azt, a kinek birtoka volt az a föld.

   ^25 Minden becslésed pedig a szent siklus szerint legyen; húsz géra
   legyen a siklus.

   ^26 Csak elsõszülöttet, a mely elsõszülött [úgyis] az Úré, azt ne
   szenteljen a baromfélébõl senki; akár borjú akár bárány, az Úré az.

   ^27 Ha pedig tisztátalan baromból való az, váltsa meg a te becslésed
   szerint, és adja hozzá annak ötödrészét; ha pedig nem váltják meg,
   adassék el a te becslésed szerint.

   ^28 De semmi, a mit valaki teljesen az Úrnak szentelt, mind abból a
   mije van, akár ember vagy barom, akár mezei birtokából való, el ne
   adassék, és meg se váltassék; minden, a mi teljesen [néki]
   szenteltetett, igen szentséges az Úrnak.

   ^29 Senki, a ki teljesen az Úrnak szenteltetett az emberek közül, meg
   ne váltassék, hanem halálra adassék bizonynyal.

   ^30 A földnek minden tizede, a föld vetésébõl, a fa gyümölcsébõl az
   Úré; szentség az az Úrnak.

   ^31 És ha valaki meg akar valamit váltani az õ tizedébõl: adja hozzá
   annak ötödrészét.

   ^32 És minden tizede a baromnak és juhnak, mindabból, a mi a vesszõ
   alatt átmegy, a tizedik az Úrnak legyen szentelve.

   ^33 Ne tudakozódjék, ha jó-e vagy hitvány, és el se cserélje azt; de ha
   mégis elcseréli azt, akkor az, és a mit cserébe adott azért, szent
   legyen, és meg se váltassék.

   ^34 Ezek azok a parancsolatok, a melyeket Mózes által parancsolt az Úr
   Izráel fiainak a Sinai hegyen. KÖNYV
     __________________________________________________________________

Numbers
     __________________________________________________________________

  Chapter 1

   ^1 Szóla pedig az Úr Mózesnek a Sinai pusztájában, a gyülekezet
   sátorában, a második hónapnak elsején, az Égyiptom földébõl való
   kijövetelök után a második esztendõben, mondván:

   ^2 Vegyétek számba Izráel fiainak egész gyülekezetét, az õ nemzetségeik
   szerint, az õ atyáiknak háznépe szerint, a neveknek száma szerint,
   minden férfiút fõrõl fõre,

   ^3 Húsz esztendõstõl fogva és feljebb, mindent, a ki hadba mehet
   Izráelben; számláljátok meg õket az õ seregök szerint, te és Áron.

   ^4 És legyen veletek egy-egy férfiú mindenik törzsbõl, mindenik feje
   legyen az õ atyái házának.

   ^5 Ezek pedig a férfiak nevei, a kik veletek legyenek: Rúbenbõl Elisúr,
   Sedeúrnak fia.

   ^6 Simeonból Selúmiel, Surisaddainak fia.

   ^7 Júdából Naasson, Amminádábnak fia.

   ^8 Izsakhárból Néthánéel, Suárnak fia.

   ^9 Zebulonból Eliáb, Hélonnak fia.

   ^10 József fiai közül: Efraimból Elisama, Ammihudnak fia; Manasséból
   Gámliel, Pédasurnak fia.

   ^11 Benjáminból Abidán, Gideóni fia.

   ^12 Dánból Ahiézer, Ammisaddai fia.

   ^13 Áserbõl Págiel, Okránnak fia.

   ^14 Gádból Eleásaf, Déhuelnek fia.

   ^15 Nafthaliból Akhira, Enánnak fia.

   ^16 Ezek a gyülekezetnek hivatalosai, az õ atyjok törzseinek fejei,
   Izráel ezereinek [is] fejei õk.

   ^17 Maga mellé vevé azért Mózes és Áron e férfiakat, a kik név szerint
   [is] elõszámláltattak vala.

   ^18 És összegyüjték az egész gyülekezetet a második hónapnak elsõ
   napján; és vallást tõnek az õ születésökrõl, az õ nemzetségeik szerint,
   az õ atyáiknak háznépe szerint, a neveknek száma szerint, húsz
   esztendõstõl fogva és feljebb fõrõl fõre.

   ^19 A miképen megparancsolta vala az Úr Mózesnek, úgy számlálá meg õket
   a Sinai pusztájában.

   ^20 Valának pedig Rúbennek, Izráel elsõszülöttének fiai, azoknak
   szülöttei az õ nemzetségeik szerint, az õ atyáiknak háznépe szerint, a
   nevek száma szerint, fõrõl fõre, minden férfiú, húsz esztendõstõl fogva
   és feljebb, minden hadba mehetõ;

   ^21 A kik megszámláltattak a Rúben törzsébõl: negyvenhat ezer és
   ötszáz.

   ^22 Simeon fiai közül azoknak szülöttei az õ nemzetségeik szerint, az õ
   atyáiknak háznépe szerint, az õ megszámláltjai, a neveknek száma
   szerint, fõrõl fõre, minden férfiú, húsz esztendõstõl fogva és feljebb,
   minden hadba mehetõ;

   ^23 A kik megszámláltattak Simeon törzsébõl: ötvenkilencz ezer és
   háromszáz.

   ^24 Gád fiai közül azoknak szülöttei az õ nemzetségeik szerint, az õ
   atyáiknak háznépe szerint, a neveknek száma szerint, húsz esztendõstõl
   fogva és feljebb, minden hadba mehetõ;

   ^25 A kik megszámláltattak Gád törzsébõl: negyvenöt ezer és hatszáz
   ötven.

   ^26 Júda fiai közül azoknak szülöttei az õ nemzetségeik szerint, az õ
   atyáiknak háznépe szerint, a nevek száma szerint, húsz esztendõstõl
   fogva és feljebb, minden hadba mehetõ;

   ^27 A kik megszámláltattak Júda törzsébõl: hetvennégy ezer és hatszáz.

   ^28 Izsakhár fiai közül azoknak szülöttei az õ nemzetségeik szerint, az
   õ atyáiknak háznépe szerint, a nevek száma szerint, húsz esztendõstõl
   fogva és feljebb, minden hadba mehetõ;

   ^29 A kik megszámláltattak Izsakhár törzsébõl: ötvennégy ezer és
   négyszáz.

   ^30 Zebulon fiai közül azoknak szülöttei az õ nemzetségeik szerint, az
   õ atyáiknak háznépe szerint, a nevek száma szerint, húsz esztendõstõl
   fogva és feljebb, minden hadba mehetõ;

   ^31 A kik megszámláltattak Zebulon törzsébõl: ötvenhét ezer és
   négyszáz.

   ^32 József fiaiból Efraim fiai közül azoknak szülöttei az õ
   nemzetségeik szerint, az õ atyáiknak háznépe szerint, a neveknek száma
   szerint, húsz esztendõstõl fogva és feljebb, minden hadba mehetõ;

   ^33 A kik megszámláltattak Efraim törzsébõl: negyvenezer és ötszáz.

   ^34 Manasse fiai közül azoknak szülöttei az õ nemzetségeik szerint, az
   õ atyáiknak háznépe szerint, a nevek száma szerint, húsz esztendõstõl
   fogva és feljebb, minden hadba mehetõ;

   ^35 A kik megszámláltattak Manasse törzsébõl: harminczkét ezer és
   kétszáz.

   ^36 Benjámin fiai közül azoknak szülöttei az õ nemzetségeik szerint, az
   õ atyáiknak háznépe szerint, a nevek száma szerint, húsz esztendõstõl
   fogva és feljebb, minden hadba mehetõ;

   ^37 A kik megszámláltattak Benjámin törzsébõl: harminczöt ezer és
   négyszáz.

   ^38 Dán fiai közül azoknak szülöttei az õ nemzetségeik szerint, az õ
   atyáiknak háznépe szerint, a nevek száma szerint, húsz esztendõstõl
   fogva és feljebb, minden hadba mehetõ;

   ^39 A kik megszámláltattak Dán törzsébõl: hatvankét ezer és hétszáz.

   ^40 Áser fiai közül azoknak szülöttei az õ nemzetségeik szerint, az õ
   atyáiknak háznépe szerint, a neveknek száma szerint, húsz esztendõstõl
   fogva és feljebb, minden hadba mehetõ;

   ^41 A kik megszámláltattak Áser törzsébõl: negyvenegy ezer és ötszáz.

   ^42 A Nafthali fiainak szülöttei az õ nemzetségeik szerint, az õ
   atyáiknak háznépe szerint, a neveknek száma szerint, húsz esztendõstõl
   fogva és feljebb, minden hadba mehetõ;

   ^43 A kik megszámláltattak a Nafthali törzsébõl: ötvenhárom ezer és
   négyszáz.

   ^44 Ezek azok a megszámláltattak, a kiket megszámláltak Mózes és Áron
   és Izráel fejedelmei, tizenkét férfiú; egy-egy férfiú vala az õ
   atyáiknak házanépébõl.

   ^45 Valának azért mindnyájan, a kik megszámláltattak az Izráel fiai
   közûl az õ atyáiknak háznépe szerint, húsz esztendõstõl fogva és
   feljebb, minden hadba mehetõ az Izráelben;

   ^46 Valának mindnyájan a megszámláltattak: hatszáz háromezer és ötszáz
   ötven.

   ^47 De a léviták az õ atyáiknak háznépe szerint nem számláltattak
   közéjök.

   ^48 Mert szólott vala az Úr Mózesnek, mondván:

   ^49 Csak a Lévi törzsét ne vedd számba, és azokat ne számláld Izráel
   fiai közé;

   ^50 Hanem a lévitákat rendeld a bizonyság hajlékához, és minden
   edényéhez, és minden ahhoz valókhoz; õk hordozzák a hajlékot, és annak
   minden edényét, és õk szolgáljanak mellette, és a hajlék körül
   táborozzanak.

   ^51 És mikor a hajléknak elébb kell indulni, a léviták szedjék azt
   szét, mikor pedig megáll a hajlék, a léviták állassák azt fel, az
   idegen pedig, a ki oda járul, meghaljon.

   ^52 És tábort járjanak Izráel fiai kiki az õ táborában, és kiki az õ
   zászlója alatt, az õ seregeik szerint.

   ^53 A léviták pedig tábort járjanak a bizonyság hajléka körül, hogy ne
   legyen harag Izráel fiainak gyülekezetén; és megtartsák a léviták a
   bizonyság hajlékának õrizetét.

   ^54 Cselekedének azért az Izráel fiai mind a szerint, a mint
   parancsolta vala az Úr Mózesnek, úgy cselekedének.
     __________________________________________________________________

  Chapter 2

   ^1 És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:

   ^2 Az Izráel fiai, kiki az õ zászlója alatt, az õ atyáik háznépének
   jeleivel járjon tábort, a gyülekezet sátora körül járjon tábort annak
   oldalai felõl.

   ^3 Így járjanak pedig tábort: Keletre naptámadat felõl Júda táborának
   zászlója az õ seregeivel; és Júda fiainak fejedelme Naasson, Amminádáb
   fia.

   ^4 Az õ serege pedig, vagyis az õ megszámláltjaik: hetvennégy ezer és
   hatszáz.

   ^5 Mellette pedig tábort járjon Izsakhár törzse, és Izsakhár fiainak
   fejedelme Néthánéel, Suárnak fia.

   ^6 Az õ serege pedig, vagyis az õ megszámláltjaik: ötvennégy ezer és
   négyszáz.

   ^7 Zebulon törzse, és Zebulon fiainak fejedelme Eliáb, Hélon fia.

   ^8 Az õ serege pedig, vagyis az õ megszámláltjaik: ötvenhét ezer és
   négyszáz.

   ^9 Mindnyájan, a kik megszámlálva voltak Júda táborában: száz
   nyolcvanhat ezer és négyszáz, az õ seregeik szerint. Ezek induljanak
   elõre.

   ^10 Rúben táborának zászlója [legyen] dél felõl az õ seregeivel, és
   Rúben fiainak fejedelme Elisúr, Sedeúr fia.

   ^11 Az õ serege pedig, vagyis az õ megszámláltjaik: negyvenhat ezer és
   ötszáz.

   ^12 Mellette pedig tábort járjon Simeon törzse, és Simeon fiainak
   fejedelme: Selúmiel, Surisaddai fia.

   ^13 Az õ serege pedig, vagyis az õ megszámláltjaik: ötvenkilencz ezer
   és háromszáz.

   ^14 Azután Gád törzse, és Gád fiainak fejedelme: Eliásáf, a Réuel fia.

   ^15 Az õ serege pedig, vagyis az õ megszámláltjaik: negyvenöt ezer és
   hatszáz ötven.

   ^16 Mindnyájan, a kik megszámlálva voltak Rúben táborában: száz
   ötvenegy ezer és négyszáz ötven az õ seregeik szerint. Ezek másodszorra
   induljanak.

   ^17 Azután induljon a gyülekezet sátora, a léviták tábor[ával], a
   táboroknak közepette: A miképen tábort járnak, a képen induljanak, kiki
   az õ helyén, az õ zászlója mellett.

   ^18 Efraim táborának zászlója az õ seregeivel nyugot felé [legyen], és
   Efraim fiainak fejedelme: Elisáma, Ammihud fia.

   ^19 Az õ serege pedig, vagyis az õ megszámláltjaik: negyven ezer és
   ötszáz.

   ^20 És õ mellette [legyen] Manasse törzse, és Manasse fiainak fejedelme
   Gámliel, Pédasur fia.

   ^21 Az õ serege pedig, vagyis az õ megszámláltjaik, harminczkét ezer és
   hétszáz.

   ^22 Azután [legyen] Benjámin törzse és Benjámin fiainak fejedelme:
   Abidám, Gideóni fia.

   ^23 Az õ serege pedig, vagyis az õ megszámláltjaik: harminczöt ezer és
   négyszáz.

   ^24 Mindnyájan a kik megszámlálva voltak Efraim táborában, száz
   nyolczezer és száz az õ seregeik szerint. Ezek harmadszorra induljanak.

   ^25 Dán táborának zászlója [legyen] észak felõl az õ seregeivel, és a
   Dán fiainak fejedelme: Ahiézer, Ammisaddai fia.

   ^26 Az õ serege pedig, vagyis az õ megszámláltjaik: hatvankét ezer és
   hétszáz.

   ^27 Mellette pedig tábort járjon Áser törzse, és Áser fiainak
   fejedelme: Págiel, az Okhrán fia.

   ^28 Az õ serege pedig, vagyis az õ megszámláltjaik: negyvenegy ezer és
   ötszáz.

   ^29 Azután [legyen] Nafthali törzse, és Nafthali fiainak fejedelme:
   Akhira, Enán fia.

   ^30 Az õ serege pedig, vagyis az õ megszámláltjaik: ötvenhárom ezer és
   négyszáz.

   ^31 Mindnyájan, a kik megszámlálva voltak Dán táborában, száz ötvenhét
   ezer és hatszáz; utóljára induljanak az õ zászlóik szerint.

   ^32 Ezek Izráel fiainak megszámláltjai az õ atyáiknak háznépei szerint;
   mindnyájan, a kik megszámlálva voltak táboronként, az õ seregeik
   szerint: hatszáz háromezer ötszáz és ötven.

   ^33 De a léviták nem voltak számba véve Izráel fiai között, a mint
   megparancsolta volt az Úr Mózesnek.

   ^34 És cselekedének Izráel fiai mind a szerint, a mint parancsolta volt
   az Úr Mózesnek: aképen járának tábort, az õ zászlóik szerint, és úgy
   indulának, kiki az õ nemzetsége szerint, az õ atyáiknak háznépe
   szerint.
     __________________________________________________________________

  Chapter 3

   ^1 Ezek pedig Áronnak és Mózesnek szülöttei azon a napon, a melyen
   szólott az Úr Mózesnek a Sinai hegyen;

   ^2 Ezek az Áron fiainak nevei: Az elsõszülött Nádáb, azután Abihú,
   Eleázár és Ithamár.

   ^3 Ezek Áron fiainak, a felkenetett papoknak nevei, a kiket papi
   szolgálatra avattak fel.

   ^4 De Nádáb és Abihú meghala az Úr elõtt, mikor idegen tûzzel áldozának
   az Úr elõtt a Sinai pusztájában, fiaik pedig nem valának nékik. Eleázár
   és Ithamár viselék azért a papságot, Áronnak, az õ atyjoknak színe
   elõtt.

   ^5 Szóla pedig az Úr Mózesnek, mondván:

   ^6 Hozd elõ Lévi törzsét, és állassad Áron pap elé, hogy szolgáljanak
   néki.

   ^7 És ügyeljenek az õ ügyére, és az egész gyülekezet ügyére a
   gyülekezet sátora elõtt, hogy végezhessék a hajlék körül való
   szolgálatot.

   ^8 Ügyeljenek pedig a gyülekezet sátorának minden eszközére is, és
   Izráel fiainak ügyeire is, hogy végezhessék a hajlék körül való
   szolgálatot.

   ^9 És adjad a lévitákat Áronnak és az õ fiainak; mert valóban néki
   adattak Izráel fiaitól.

   ^10 Áront pedig és az õ fiait rendeld [föléjök,] hogy õrizzék az õ
   papságukat; és ha idegen járulna oda, haljon meg.

   ^11 Szóla azután az Úr Mózesnek, mondván:

   ^12 Ímé én kiválasztottam a lévitákat Izráel fiai közül, minden
   elsõszülött helyett, a mely az õ anyjának méhét megnyitja Izráel fiai
   között: azért legyenek a léviták enyéim.

   ^13 Mert enyém minden elsõszülött; a mikor megöltem minden
   elsõszülöttet Égyiptom földén, magamnak szenteltem minden elsõszülöttet
   Izráelben; akár ember, akár barom, enyéim legyenek: én vagyok az Úr.

   ^14 Szóla azután az Úr Mózesnek a Sinai pusztájában, mondván:

   ^15 Számláld meg Lévi fiait az õ atyáiknak háznépe szerint, az õ
   nemzetségeik szerint; egy hónapostól fogva, és azon felül minden
   finemût számlálj meg.

   ^16 Megszámlálá azért Mózes õket az Úr szava szerint, a miképen
   meghagyatott vala néki.

   ^17 És ezek voltak a Lévi fiai az õ neveik szerint: Gerson, Kéhát és
   Mérári.

   ^18 Ezek pedig a Gerson fiainak nevei az õ nemzetségök szerint: Libni
   és Simhi.

   ^19 Továbbá a Kéhát fiai az õ nemzetségök szerint: Amrám és Iczhár,
   Hebron és Uzziél.

   ^20 A Mérári fiai pedig az õ nemzetségök szerint: Makhli és Músi. Ezek
   a Lévi nemzetségei, az õ atyáiknak háznépe szerint.

   ^21 Gersontól valók a Libni nemzetsége és a Simhi nemzetsége; ezek a
   Gersoniták nemzetségei.

   ^22 Az õ megszámláltjaik, az egy hónapostól fogva és feljebb minden
   finemûnek száma szerint, az õ megszámláltjaik: hétezer és ötszáz.

   ^23 A Gersoniták nemzetségei a hajlék megett járjanak tábort nyugot
   felõl.

   ^24 És a Gersoniták atyái háznépének fejedelme legyen Eliásáf, a Láél
   fia.

   ^25 A Gerson fiainak [tiszte] pedig: ügyelni a gyülekezet sátorában, a
   hajlékra, a sátorra, annak takarójára, és a gyülekezet sátora
   nyílásának leplére.

   ^26 Továbbá a pitvarnak szõnyegeire, és a pitvar nyílásának leplére, a
   mely van a hajlékon és az oltáron köröskörül, és annak köteleire, és
   minden azzal járó szolgálatra.

   ^27 Kéháttól való pedig az Amrám nemzetsége, az Iczhár nemzetsége, a
   Hebron nemzetsége és az Uzziél nemzetsége: Ezek Kéhátnak nemzetségei.

   ^28 Minden finemûnek száma szerint, egy hónapostól fogva és feljebb,
   nyolczezeren és hatszázan valának a szenthelynek õrizõi.

   ^29 A Kéhát fiainak nemzetségei a hajlék oldala mellett dél felõl
   járjanak tábort.

   ^30 És a Kéhátiták nemzetségének, az õ atyái háznépének fejedelme
   [legyen] Elisáfán, Uzziélnek fia.

   ^31 Az õ [tisztök] pedig, ügyelni a ládára, az asztalra, a
   gyertyatartóra, az oltárokra és a szenthelynek edényeire, a melyekkel
   szolgálnak, és a takaróra, és minden azzal járó szolgálatra.

   ^32 Továbbá a léviták fejedelmeinek fejedelme [legyen] Eleázár, Áron
   pap fia: a szenthelyre ügyelõknek elõljárója.

   ^33 Méráritól való a Makhli és Músi nemzetségei; ezek a Mérári
   nemzetségei.

   ^34 Az õ megszámláltjaik pedig minden finemûnek száma szerint, egy
   hónapostól fogva és feljebb: hatezer és kétszáz.

   ^35 És a Mérári nemzetségének, az õ atyái háznépének fejedelme [legyen]
   Suriel, az Abihail fia; a hajléknak észak felõl való oldala mellett
   járjanak tábort.

   ^36 A Mérári fiainak pedig tisztök legyen felügyelni: a hajlék
   deszkáira, annak reteszrúdaira, oszlopaira és annak talpaira, minden
   edényeire és minden azzal járó szolgálatra;

   ^37 Továbbá a pitvar körül való oszlopokra és azoknak talpaira,
   szegeire és köteleire.

   ^38 A hajlék elõtt keletre, a gyülekezet sátora elõtt naptámadat felõl,
   Mózes, Áron és az õ fiai járjanak tábort, a kik felügyelnek a szenthely
   szolgálatára, [és] Izráel fiainak ügyeire; ha pedig idegen járulna oda,
   haljon meg.

   ^39 A léviták minden megszámláltja, a kiket Mózes és Áron az Úr
   rendeletére nemzetségenként számláltak vala meg, minden finemû, az egy
   hónapostól fogva és feljebb: huszonkét ezer.

   ^40 És monda az Úr Mózesnek: Számláld meg Izráel fiainak minden finemû
   elsõszülöttét, egy hónapostól fogva és feljebb, és pedig névszerint
   számláld meg õket.

   ^41 És válaszd a lévitákat nékem (én vagyok az Úr) az Izráel fiai közül
   való minden elsõszülött helyett; és a léviták barmait, Izráel fiai
   barmainak minden elsõ fajzása helyett.

   ^42 Megszámlálá azért Mózes, a mint parancsolta vala néki az Úr, Izráel
   fiainak minden elsõszülöttét.

   ^43 És lõn minden finemû elsõszülött a nevek száma szerint, egy
   hónapostól fogva és feljebb, az õ megszámláltjaik: huszonkét ezer
   kétszáz és hetvenhárom.

   ^44 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

   ^45 Válaszd a lévitákat az Izráel fiai közül való minden elsõszülött
   helyett; és a léviták barmait az õ barmaik helyett, és legyenek enyéim
   a léviták. Én vagyok az Úr.

   ^46 A mi pedig a kétszáz és hetvenháromnak megváltását illeti, a kik
   felül vannak a lévitákon Izráel fiainak elsõszülöttei közül:

   ^47 Végy öt-öt siklust fejenként; a szent siklus szerint vedd azt,
   (húsz géra egy siklus).

   ^48 És add azt a pénzt Áronnak és az õ fiainak, váltságul a köztök lévõ
   számfelettiekért.

   ^49 Bevevé azért Mózes a váltságpénzt azoktól, a kik felül voltak a
   lévitáktól megváltottakon.

   ^50 Izráel fiainak elsõszülöttitõl vevé be e pénzt: ezer háromszáz és
   hatvanöt siklust, a szent siklus szerint.

   ^51 És adá Mózes a megváltottaknak pénzét Áronnak és az õ fiainak, az
   Úr rendelete szerint, a miképen parancsolta az Úr Mózesnek.
     __________________________________________________________________

  Chapter 4

   ^1 És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:

   ^2 Vedd számba a Kéhát fiait Lévi fiai közül nemzetségenként, az õ
   atyjoknak háznépe szerint.

   ^3 Harmincz esztendõstõl és azon felül az ötven esztendõsökig
   mindenkit, a ki szolgálatra való, hogy munkálkodjék a gyülekezet
   sátorában.

   ^4 Ez a tisztök Kéhát fiainak a gyülekezet sátorában: a
   legszentségesebbekrõl [való gondviselés].

   ^5 Áron és az õ fiai pedig, mikor indulni akar a tábor, menje[nek] be,
   és vegyék le a takaró függönyt, és takarják be azzal a bizonyság
   ládáját.

   ^6 És tegyenek arra borzbõrbõl csinált takarót, és borítsák azt be
   egészen kékszínû ruhával felülrõl, és dugják belé a rúdjait is.

   ^7 A szent [kenyerek] asztalát is borítsák be kékszínû ruhával, azon
   felül tegyék rá a tálakat, a csészéket, a kelyheket, és az
   italáldozathoz való kancsókat, és ama szüntelen való kenyér is rajta
   legyen.

   ^8 Azután borítsanak azokra karmazsinszínû ruhát, és takarják be azt
   borzbõrbõl való takaróval, és dugják belé a rúdjait is.

   ^9 Vegyenek azután kékszínû ruhát, és takarják be a világításra való
   gyertyatartót és annak mécseit, hamvvevõit, hamutartóit és minden
   olajos edényét, a melyekkel szolgálnak körülte.

   ^10 És tegyék azt és minden edényét borzbõrbõl csinált takaróba, és
   tegyék saroglyára.

   ^11 Az arany oltárt is borítsák be kékszínû ruhával, és takarják be
   borzbõrbõl csinált takaróval, és dugják belé a rúdjait [is].

   ^12 Vegyék elõ azután a szolgálatnak minden eszközét, a melyekkel
   szolgálni fognak a szenthelyen, és tegyék kékszínû ruhába, és takarják
   be azokat borzbõrbõl csinált takaróval, és tegyék a saroglyára.

   ^13 Azután takarítsák el a hamvat az oltárról, és borítsanak arra
   bíborpiros színû ruhát.

   ^14 És tegyék rá arra minden õ eszközét, a melyekkel szolgálnak azon: a
   szenes serpenyõket, a villákat, a lapátokat és a medenczéket, az
   oltárnak minden eszközét; és borítsanak arra borzbõrbõl csinált
   takarót, és dugják belé a rúdjait [is].

   ^15 Ha pedig elvégezi Áron és az õ fiai a szenthelynek és a szenthely
   minden edényének betakarását, mikor el akar indulni a tábor: akkor
   jöjjenek el Kéhát fiai, hogy elvigyék azokat; de ne illessék a
   szenthelynek [semmi edényét], hogy meg ne haljanak. Ezek Kéhát fiainak
   terhei a gyülekezet sátorában.

   ^16 Eleázárnak pedig, az Áron pap fiának tiszte: a világító olajra, a
   füstölõ szerekre, a szüntelen való ételáldozatra és a kenetnek olajára;
   az egész hajlékra és mindenre, a mi abban van, mind a szenthelyre, mind
   annak edényeire való gondviselés.

   ^17 Szóla azután az Úr Mózesnek és Áronnak mondván:

   ^18 A Kéhátiták nemzetségének törzsét ne [engedjétek] kiirtani a
   léviták közül;

   ^19 Hanem ezt míveljétek õ velök, hogy éljenek és meg ne haljanak,
   mikor járulnak a szentségek szentségéhez: Áron és az õ fiai jöjjenek
   el, és rendeljék el õket, kit-kit az õ szolgálatára és az õ terhére.

   ^20 Egy pillanatra se menjenek be, hogy meglássák a szenthelyet, hogy
   meg ne haljanak.

   ^21 Szóla ezután az Úr Mózesnek, mondván:

   ^22 Vedd számba a Gerson fiait is az õ atyjoknak háznépe szerint, az õ
   nemzetségök szerint.

   ^23 A harmincz esztendõstõl és azon felül az ötven esztendõsig számláld
   meg õket; mindenkit, a ki szolgálatot teljesíteni való, hogy szolgáljon
   a gyülekezet sátorában.

   ^24 Ez legyen munkájok a Gersoniták nemzetségeinek a szolgálatban és a
   teher[hordozás]ban:

   ^25 Hordozzák a hajlék kárpitjait és a gyülekezet sátorát, annak
   takaróját és a borzbõrbõl csinált takarót, a mely rajta van felül, és a
   gyülekezet sátora nyilásának leplét.

   ^26 És a pitvar szõnyegeit, és a pitvar kapunyílásának leplét, a melyek
   a hajlékon és az oltáron köröskörül vannak, azoknak köteleit, és az õ
   szolgálatjokhoz való minden edényt; és mindazt, a mi tenni való
   azokkal, õk teljesítsék.

   ^27 Áronnak és az õ fiainak beszéde szerint legyen a Gersoniták fiainak
   minden szolgálatjok, minden terhökre és minden szolgálatjokra nézve;
   minden terhöket pedig az õ õrizetökre bízzátok.

   ^28 Ez a Gersoniták fiai nemzetségének szolgálata a gyülekezet
   sátorában; az õ szolgálatuk pedig legyen az Áron pap fiának, Ithamárnak
   keze alatt.

   ^29 A Mérári fiait is az õ nemzetségeik szerint, az õ atyjoknak
   háznépei szerint számláld meg.

   ^30 A harmincz esztendõstõl és annál feljebb az ötven esztendõsig
   számláld meg õket; mindenkit, a ki szolgálatra való, hogy szolgálatot
   végezzen a gyülekezet sátorában.

   ^31 Ezek pedig, a mikre ügyelniök kell a továbbvitelnél [és] a
   gyülekezet sátorában való minden szolgálatuknál: a hajlék deszkái,
   annak reteszrúdjai, oszlopai és talpai.

   ^32 A pitvarnak is köröskörül való oszlopai és azok talpai, szegei és
   kötelei, azoknak minden szerszámai, és minden szolgálatjok[hoz való].
   Név szerint is megszámláljátok az edényeket, a mikre a továbbvitelnél
   ügyelniök kell.

   ^33 Ez legyen szolgálatuk a Mérári fiai nemzetségeinek, a melylyel
   szolgáljanak a gyülekezet sátorában, Ithamárnak, az Áron pap fiának
   vezetése alatt.

   ^34 És megszámlálá Mózes és Áron és a gyülekezet fejedelmei a Kéhátiták
   fiait, az õ nemzetségök szerint és az õ atyjoknak háznépe szerint,

   ^35 A harmincz esztendõstõl és annál feljebb, az ötven esztendõsig
   mindenkit, a ki szolgálatra való, hogy szolgáljon a gyülekezet
   sátorában.

   ^36 Vala pedig azoknak száma az õ nemzetségeik szerint: kétezer hétszáz
   és ötven.

   ^37 Ezek a Kéhátiták nemzetségeinek megszámláltjai, mindazok, a kik
   szolgálnak vala a gyülekezet sátorában, a kiket megszámlált Mózes és
   Áron az Úrnak parancsolatja szerint, a Mózes keze által.

   ^38 A Gerson fiainak száma az õ nemzetségeik szerint, és az õ atyáiknak
   háznépe szerint.

   ^39 A harmincz esztendõstõl és azon felül az ötven esztendõsig
   mindazok, a kik szolgálatra valók, hogy szolgáljanak a gyülekezet
   sátorában.

   ^40 Azoknak száma az õ nemzetségök szerint, az õ atyjoknak háznépe
   szerint: kétezer hatszáz és harmincz.

   ^41 Ezek a Gerson fiai nemzetségeinek megszámláltjai, a kik mindnyájan
   szolgálnak a gyülekezet sátorában, a kiket megszámlált Mózes és Áron az
   Úrnak beszéde szerint.

   ^42 A Mérári fiai nemzetségeinek száma az õ nemzetségei szerint, az õ
   atyjoknak háznépe szerint;

   ^43 A harmincz esztendõstõl és azon felül az ötven esztendõsig
   mindazok, a kik szolgálatra valók, hogy szolgáljanak a gyülekezet
   sátorában;

   ^44 Ezeknek száma az õ nemzetségeik szerint: háromezer és kétszáz.

   ^45 Ezek a Mérári fiai nemzetségeinek megszámláltjai, a kiket
   megszámlált Mózes és Áron az Úrnak beszéde szerint, a Mózes keze által.

   ^46 Mindnyájan a megszámláltatott léviták, a kiket megszámlált Mózes és
   Áron, és Izráel fejedelmei az õ nemzetségeik és atyjoknak háznépe
   szerint;

   ^47 A harmincz esztendõstõl és azon felül az ötven esztendõsig, a kik
   csak alkalmatosak a szolgálatra, a szolgálatnak gyakorlására, és a
   továbbvitelnél való szolgálatra a gyülekezetnek sátorában;

   ^48 Ezeknek száma lõn nyolczezer ötszáz és nyolczvan.

   ^49 Az Úrnak beszéde szerint számlálták meg õket a Mózes keze által
   kit-kit az õ szolgálata szerint, és az õ [vinni való] terhe szerint. Ez
   az a számlálás, a melyet az Úr parancsolt vala Mózesnek.
     __________________________________________________________________

  Chapter 5

   ^1 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

   ^2 Parancsold meg Izráel fiainak, hogy ûzzenek ki a táborból minden
   poklost, és minden magfolyóst, és mindenkit, a ki holttest miatt lett
   tisztátalanná.

   ^3 Ûzzétek azt ki akár férfi, akár asszony; a táboron kivül ûzzétek
   õket, hogy tisztátalanná ne tegyék az õ táborukat, mivelhogy én
   közöttök lakozom.

   ^4 És úgy cselekedének Izráel fiai, és kiûzék azokat a táboron kivül; a
   miképen meghagyta vala az Úr Mózesnek, úgy cselekedtek Izráel fiai.

   ^5 Szóla azután az Úr Mózesnek, mondván:

   ^6 Szólj Izráel fiainak: Ha akár férfi, akár asszony, akármi emberi
   bûnt követ el, a mely által hûtelenné válik az Úrhoz; az a lélek
   vétkessé lesz.

   ^7 Vallja meg azért az õ bûnét, a melyet elkövetett, és fizesse meg a
   kárt, [a mit okozott,] teljes értékében, azután toldja ahhoz annak
   ötödrészét, és adja annak, a kinek kárt tett.

   ^8 Ha pedig nincs az embernek atyjafia, a kinek megfizetné a kárt: a
   megtérített kár az Úré legyen a pap számára, az engesztelésre való
   koson kivül, a melylyel engesztelés tétetik érte.

   ^9 Izráel fiainak minden szent dolgaiból minden felmutatott áldozat azé
   a papé legyen, a kihez viszik azt.

   ^10 És kinek-kinek az õ szenteltje a magáé legyen; a mit pedig kiki a
   papnak ád, azé legyen.

   ^11 Szóla azután az Úr Mózesnek, mondván:

   ^12 Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Ha elhajol valakinek a
   felesége, és hûtelenné válik iránta;

   ^13 És hál valaki õ vele közösülve, és az õ férje elõtt titok marad, és
   elrejtetik, hogy õ megfertõztetett; bizonyság pedig nincs ellene, sem a
   [bûnön] nem kapták;

   ^14 De felgerjed õ benne a féltékenység lelke, és féltékenykedik a
   feleségére, mivelhogy az megfertõztetett; vagy felgerjed õ benne a
   féltékenység lelke, és féltékenykedik a feleségére, jóllehet az meg nem
   fertõztetett.

   ^15 Akkor vigye a férfiú az õ feleségét a paphoz; és vigye el azzal
   együtt az érette való áldozatot; egy efa árpalisztnek tizedrészét; [de]
   ne öntsön arra olajt, és ne tegyen arra temjént, mert féltékenységi
   ételáldozat ez, emlékeztetõ ételáldozat ez, a mely hamisságra
   emlékeztet.

   ^16 A pap pedig léptesse elõ [az asszonyt], és állassa õt az Úr elé.

   ^17 És vegyen a pap szent vizet cserépedénybe; a hajlék pádimentomán
   levõ porból is vegyen a pap, és tegye azt a vízbe.

   ^18 És állassa a pap az asszonyt az Úr elé és fejét meztelenítse meg az
   asszonynak, és tegye annak kezére az emlékeztetõ ételáldozatot,
   féltékenységi ételáldozat az; és a papnak kezében legyen átokhozó
   keserû víz.

   ^19 És eskesse meg õt a pap, és ezt mondja az asszonynak: Ha nem hált
   veled senki, és ha el nem hajoltál tisztátalanságra a te férjed
   mellett, ne ártson néked ez az átokhozó, keserû víz.

   ^20 Ha pedig elhajoltál a te férjed mellõl, és megfertõztetted magadat,
   és valaki közösült veled a te férjeden kívül,

   ^21 Miután megeskette a pap az asszonyt az átoknak esküjével, ezt
   mondja az asszonynak: Tegyen tégedet az Úr átokká, és eskü-[példává] a
   te néped között, megszárasztván az Úr a te tomporodat, és a te méhedet
   dagadtá tévén.

   ^22 És menjen be az átokhozó víz a te belsõ részeidbe, hogy megdagadjon
   a te méhed, és megszáradjon a te tomporod. Az asszony pedig mondja:
   Ámen! Ámen!

   ^23 És írja fel a pap ez átkokat levélre, azután törölje le a keserû
   vízzel.

   ^24 És itassa meg az asszonynyal az átokhozó keserû vizet, hogy
   bemenjen õ belé az átokhozó víz az õ keserûségére.

   ^25 Azután vegye el a pap az asszony kezébõl a féltékenységi
   ételáldozatot, és lóbálja meg azt az ételáldozatot az Úr elõtt, és
   áldozzék azzal az oltáron.

   ^26 És vegyen egy marokkal a pap az ételáldozatból emlékeztetõûl, és
   füstölögtesse el az oltáron, és azután itassa meg az asszonynyal a
   vizet.

   ^27 És ha megitatta vele a vizet, akkor lészen, [hogy], ha
   megfertõztette magát, és hûtelenné lett az õ férjéhez, bemegy az az
   átokhozó víz õ belé az õ keserûségére, és megdagad az õ méhe, és
   megszárad az õ tompora, és az az asszony átokká lesz az õ népe között.

   ^28 Ha pedig nem fertõztette meg magát az asszony, hanem tiszta: akkor
   ártatlan, és termékeny lészen.

   ^29 Ez a féltékenységi törvény, mikor elhajol az asszony az õ férje
   mellõl, és megfertõzteti magát;

   ^30 Vagy mikor valaki, a kiben felgerjed a féltékenység lelke annyira,
   hogy féltékenykedik a feleségére; az õ feleségét állatja az Úr elé. És
   cselekedjék vele a pap mind e törvény szerint.

   ^31 És ártatlan lesz a férfi a bûntõl, az asszony pedig viseli az õ
   bûnének terhét.
     __________________________________________________________________

  Chapter 6

   ^1 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

   ^2 Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Mikor férfi vagy asszony
   külön fogadást tesz, nazireusi fogadást, hogy így az Úrnak szentelje
   magát:

   ^3 Bortól és részegítõ italtól szakassza el magát; boreczetet és
   részegítõ italból való eczetet ne igyék, és semmi szõlõbõl csinált
   italt se igyék, se új, se asszú szõlõt ne egyék.

   ^4 Az õ nazireusságának egész idején át semmit a félét ne igyék, a mi a
   szõlõtõrõl kerül, a szõlõ magvától fogva a szõlõ héjáig.

   ^5 Az õ nazireusi fogadásának egész idején, beretva az õ fejét ne
   járja; míg be nem teljesednek a napok, a melyekre az Úrnak szentelte
   magát, szent legyen, hagyja növekedni az õ fejének hajfürteit.

   ^6 Az egész idõn át, a melyre az Úrnak szentelte magát, megholtnak
   testéhez be ne menjen.

   ^7 Se atyjának, se anyjának, se fiú- se leánytestvéreinek holttestével
   meg ne fertõztesse magát, mikor meghalnak, mert az õ Istenének
   nazireussága van az õ fején.

   ^8 Az õ nazireusságának egész idejében szent legyen az Úrnak.

   ^9 Ha pedig meghal valaki õ nála hirtelenséggel, és megfertõzteti az õ
   nazireus fejét: nyírja meg a fejét az õ tisztulásának napján, a hetedik
   napon nyírja meg azt.

   ^10 A nyolczadik napon pedig vigyen két gerliczét vagy két galambfiat a
   papnak a gyülekezet sátorának nyílásához.

   ^11 És készítse el a pap egyiket bûnért való áldozatul, a másikat pedig
   egészen égõáldozatul, és szerezzen néki engesztelést, a miért vétkezett
   a holttest miatt; és szentelje meg annak fejét azon napon.

   ^12 És az õ nazireusságának napjait szentelje [újra] az Úrnak, és
   vigyen az õ vétkéért való áldozatul egy esztendõs bárányt; az elébbi
   napok pedig essenek el, mert megfertõztette az õ nazireusságát.

   ^13 Ez pedig a nazireus törvénye: A mely napon betelik az õ
   nazireusságának ideje, vigyék õt a gyülekezet sátorának nyílásához.

   ^14 Õ pedig vigye fel az õ áldozatját az Úrnak: egy esztendõs, ép hím
   bárányt egészen égõáldozatul, és egy esztendõs, ép nõstény bárányt
   bûnért való áldozatul, és egy ép kost hálaáldozatul.

   ^15 Továbbá egy kosár kovásztalan kenyeret, olajjal elegyített
   lánglisztbõl való lepényeket, és olajjal megkent kovásztalan
   pogácsákat, a hozzájok való étel- és italáldozatokkal.

   ^16 És vigye azokat a pap az Úr elé, és készítse el annak bûnéért való
   áldozatát és egészen égõáldozatát.

   ^17 A kost is készítse el hálaadó áldozatul az Úrnak, a kosárban lévõ
   kovásztalan kenyerekkel egybe, és készítse el a pap az ahhoz való étel-
   és italáldozatot is.

   ^18 A nazireus pedig nyírja meg az õ nazireus fejét a gyülekezet
   sátorának nyílásánál, és vegye az õ nazireus fejének haját, és tegye
   azt a tûzre, a mely van a hálaadó áldozat alatt.

   ^19 Vegye azután a pap a kosnak megfõtt lapoczkáját, és egy kovásztalan
   lepényt a kosárból, és egy kovásztalan pogácsát, és tegye a nazireus
   tenyerére, minekutána megnyirta az õ nazireus [fejét].

   ^20 És lóbálja meg a pap azokat áldozatul az Úr elõtt; a papnak
   szenteltetett ez, a meglóbált szegyen és a felemelt lapoczkán felül.
   Azután igyék bort a nazireus.

   ^21 Ez a nazireus törvénye, a ki fogadást tett, [és] az õ áldozata az õ
   nazireusságáért az Úrnak, azonkivül, a mihez módja van. Az õ fogadása
   szerint, a melyet fogadott, a képen cselekedjék, az õ nazireusságának
   törvénye szerint.

   ^22 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

   ^23 Szólj Áronnak és az õ fiainak, mondván: Így áldjátok meg Izráel
   fiait, mondván nékik:

   ^24 Áldjon meg tégedet az Úr, és õrizzen meg tégedet.

   ^25 Világosítsa meg az Úr az õ orczáját te rajtad, és könyörüljön te
   rajtad.

   ^26 Fordítsa az Úr az õ orczáját te reád, és adjon békességet néked.

   ^27 Így tegyék az én nevemet Izráel fiaira, hogy én megáldjam õket.
     __________________________________________________________________

  Chapter 7

   ^1 És lõn, hogy a mely napon elvégezé Mózes a sátor felállítását, és
   felkené azt, és megszentelé azt, minden edényével egybe, és az oltárt
   és annak minden edényét; és felkené és megszentelé azokat:

   ^2 Akkor elõjövének az Izráel fejedelmei, az õ atyjok házának fejei;
   ezek a törzsek fejedelmei, és ezek a megszámláltattak felügyelõi:

   ^3 És vivék az õ áldozatukat az Úr elé: hat borított szekeret, és
   tizenkét ökröt; egy-egy szekeret két-két fejedelemért, és mindenikért
   egy-egy ökröt; és odavivék azokat a sátor elébe.

   ^4 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

   ^5 Vedd el õ tõlök, és legyenek azok felhasználva a gyülekezet
   sátorának szolgálatában; és add azokat a lévitáknak, mindeniknek az õ
   szolgálata szerint.

   ^6 Elvevé azért Mózes a szekereket és ökröket, és adá azokat a
   lévitáknak.

   ^7 Két szekeret és négy ökröt ada a Gerson fiainak, az õ szolgálatuk
   szerint.

   ^8 Négy szekeret pedig és nyolcz ökröt ada a Mérári fiainak, az õ
   szolgálatuk szerint, Ithamárnak, Áron pap fiának keze alá.

   ^9 A Kéhát fiainak pedig [semmit] nem ada; mert a szentség szolgálata
   illette vala õket, a melyet vállon hordoznak vala.

   ^10 Vivének pedig a fejedelmek az oltár felszentelésére [valókat] azon
   napon, a melyen az felkenetett, és vivék a fejedelmek az õ áldozatukat
   az oltár elébe.

   ^11 És monda az Úr Mózesnek: Egyik napon egyik fejedelem, másik napon
   másik fejedelem vigye az õ áldozatát az oltár felszentelésére.

   ^12 És vivé elsõ napon az õ áldozatát Naasson, az Amminádáb fia, Júda
   nemzetségébõl.

   ^13 Vala pedig az õ áldozata, egy ezüst tál, száz és harmincz siklus
   súlyú, egy ezüst medencze hetven siklus súlyú, a szent siklus szerint,
   és mind a kettõ telve vala olajjal elegyített lisztlánggal,
   ételáldozatul.

   ^14 Egy arany csésze, tíz [siklus súlyú], füstölõ szerekkel telve.

   ^15 Egy fiatal tulok, egy kos, egy esztendõs bárány egészen
   égõáldozatul.

   ^16 Egy kecskebak bûnért való áldozatul.

   ^17 Hálaadó áldozatul pedig két ökör, öt kos, öt kecskebak, öt bárány,
   esztendõsök. Ez Naassonnak, Amminádáb fiának áldozata.

   ^18 Másodnapon vivé Néthanéel, Suárnak fia, Izsakhár [nemzetségének]
   fejedelme.

   ^19 Vive az õ áldozatául egy ezüst tálat, száz és harmincz siklus
   súlyút, egy ezüst medenczét, hetven siklus súlyút, a szent siklus
   szerint, mind a kettõ telve vala olajjal elegyített lisztlánggal,
   ételáldozatul.

   ^20 Egy arany csészét, tíz [siklus súlyút], füstölõ szerekkel telve.

   ^21 Egy fiatal tulkot, egy kost, egy esztendõs bárányt egészen
   égõáldozatul.

   ^22 Egy kecskebakot bûnért való áldozatul.

   ^23 Hálaadó áldozatul pedig két ökröt, öt kost, öt bakot, öt bárányt,
   esztendõsöket. Ez Néthanéelnek a Suár fiának áldozata.

   ^24 Harmadik napon a Zebulon fiainak fejedelme: Eliáb, Hélon fia.

   ^25 Az õ áldozata volt egy ezüst tál, száz harmincz siklus súlyú, egy
   ezüst medencze, hetven siklus súlyú, a szent siklus szerint, mind a
   kettõ telve vala olajjal elegyített lisztlánggal, ételáldozatul.

   ^26 Egy arany csésze, tíz [siklus súlyú] füstölõ szerekkel telve.

   ^27 Egy fiatal tulok, egy kos, egy esztendõs bárány, egészen
   égõáldozatul.

   ^28 Egy kecskebak, bûnért való áldozatul.

   ^29 Hálaadó áldozatul pedig két ökör, öt kos, öt bak, öt bárány,
   esztendõsök. Ez Eliábnak, Hélon fiának áldozata.

   ^30 Negyedik napon a Rúben fiainak fejedelme: Elisúr, Sedeúrnak fia.

   ^31 Az õ áldozata volt egy ezüst tál, száz harmincz siklus súlyú, egy
   ezüst medencze, hetven siklus súlyú, a szent siklus szerint, mind a
   kettõ telve vala olajjal elegyített lisztlánggal, ételáldozatul.

   ^32 Egy arany csésze, tíz [siklus súlyú], füstölõ szerekkel telve.

   ^33 Egy fiatal tulok, egy kos, egy esztendõs bárány, egészen
   égõáldozatul.

   ^34 Egy kecskebak bûnért való áldozatul.

   ^35 Hálaadó áldozatul pedig két ökör, öt kos, öt bak, öt bárány,
   esztendõsök. Ez Elisúrnak, Sedeúr fiának áldozata.

   ^36 Ötödnapon a Simeon fiainak fejedelme: Selúmiel, Surisaddai fia.

   ^37 Az õ áldozata volt egy ezüst tál, száz harmincz siklus súlyú, egy
   ezüst medencze, hetven siklus súlyú, a szent siklus szerint, mind a
   kettõ telve vala olajjal elegyített lisztlánggal, ételáldozatul.

   ^38 Egy arany csésze, tíz [siklus súlyú], füstölõ szerekkel telve.

   ^39 Egy fiatal tulok, egy kos, egy esztendõs bárány, egészen
   égõáldozatul.

   ^40 Egy kecskebak, bûnért való áldozatul.

   ^41 Hálaadó áldozatul pedig két ökör, öt kos, öt bak, öt bárány,
   esztendõsök. Ez Selúmielnek, Surisaddai fiának áldozata.

   ^42 Hatodnapon a Gád fiainak fejedelme: Éliásáf, a Dehuél fia.

   ^43 Az õ áldozata volt egy ezüst tál, száz harmincz siklus súlyú, egy
   ezüst medencze, hetven siklus súlyú, a szent siklus szerint, mind a
   kettõ telve vala olajjal elegyített lisztlánggal, ételáldozatul.

   ^44 Egy arany csésze, tíz [siklus súlyú], füstölõ szerekkel telve.

   ^45 Egy fiatal tulok, egy kos, egy esztendõs bárány, egészen
   égõáldozatul.

   ^46 Egy kecskebak bûnért való áldozatul.

   ^47 Hálaadó áldozatul pedig két ökör, öt kos, öt bak, öt bárány,
   esztendõsök. Ez Eliásáfnak, Dehuél fiának áldozata.

   ^48 Hetednapon az Efraim fiainak fejedelme: Elisáma, az Ammihúd fia.

   ^49 Az õ áldozata volt egy ezüst tál, száz harmincz siklus súlyú, egy
   ezüst medencze, hetven siklus súlyú, a szent siklus szerint, mind a
   kettõ telve vala olajjal elegyített lisztlánggal, ételáldozatul.

   ^50 Egy arany csésze, tíz [siklus súlyú], füstölõ szerekkel telve.

   ^51 Egy fiatal tulok, egy kos, egy esztendõs bárány, egészen
   égõáldozatul.

   ^52 Egy kecskebak bûnért való áldozatul.

   ^53 Hálaadó áldozatul pedig két ökör, öt kos, öt bak, öt bárány,
   esztendõsök. Ez Elisámának, Ammihúd fiának áldozata.

   ^54 Nyolczadnapon a Manasse fiainak fejedelme: Gamliél, Pédasúr fia.

   ^55 Az õ áldozata volt egy ezüst tál, száz harmincz siklus súlyú, egy
   ezüst medencze, hetven siklus súlyú, a szent siklus szerint, mind a
   kettõ telve vala olajjal elegyített lisztlánggal, ételáldozatul.

   ^56 Egy arany csésze, tíz [siklus súlyú], füstölõ szerekkel telve.

   ^57 Egy fiatal tulok, egy kos, egy esztendõs bárány egészen
   égõáldozatul.

   ^58 Egy kecskebak bûnért való áldozatul.

   ^59 Hálaadó áldozatul pedig két ökör, öt kos, öt bak, öt bárány,
   esztendõsök. Ez Gámliélnek, a Pédasúr fiának áldozata.

   ^60 Kilenczednapon a Benjámin fiainak fejedelme: Abidán, a Gideóni fia.

   ^61 Az õ áldozata volt egy ezüst tál, száz harmincz siklus súlyú, egy
   ezüst medencze hetven siklus súlyú, a szent siklus szerint, mind a
   kettõ telve vala olajjal elegyített lisztlánggal, ételáldozatul.

   ^62 Egy arany csésze, tíz [siklus súlyú], füstölõ szerekkel telve.

   ^63 Egy fiatal tulok, egy kos, egy esztendõs bárány egészen
   égõáldozatul.

   ^64 Egy kecskebak bûnért való áldozatul.

   ^65 Hálaadó áldozatul pedig két ökör, öt kos, öt bak, öt bárány,
   esztendõsök. Ez Abidánnak, Gideóni fiának áldozata.

   ^66 Tizedik napon a Dán fiainak fejedelme: Ahiézer, az Ammisaddai fia.

   ^67 Az õ áldozata volt egy ezüst tál, száz harmincz siklus súlyú, egy
   ezüst medencze hetven siklus súlyú, a szent siklus szerint, mind a
   kettõ telve vala olajjal elegyített lisztlánggal, ételáldozatul.

   ^68 Egy arany csésze, tíz [siklus súlyú], füstölõ szerekkel telve.

   ^69 Egy fiatal tulok, egy kos, egy esztendõs bárány egészen
   égõáldozatul.

   ^70 Egy kecskebak bûnért való áldozatul.

   ^71 Hálaadó áldozatul pedig két ökör, öt kos, öt bak, öt bárány,
   esztendõsök. Ez Ahiézernek, az Ammisaddai fiának áldozata.

   ^72 Tizenegyedik napon az Áser fiainak fejedelme: Págiel, Okrán fia.

   ^73 Az õ áldozata volt egy ezüst tál, száz harmincz siklus súlyú, egy
   ezüst medencze, hetven siklus súlyú, a szent siklus szerint, mind a
   kettõ telve vala olajjal elegyített lisztlánggal, ételáldozatul.

   ^74 Egy arany csésze, tíz [siklus súlyú], füstölõ szerekkel telve.

   ^75 Egy fiatal tulok, egy kos, egy esztendõs bárány egészen
   égõáldozatul.

   ^76 Egy kecskebak bûnért való áldozatul.

   ^77 Hálaadó áldozatul pedig két ökör, öt kos, öt bak, öt bárány,
   esztendõsök. Ez Págielnek, Okrán fiának áldozata.

   ^78 Tizenkettedik napon a Nafthali fiainak fejedelme: Ahira, Enán fia.

   ^79 Az õ áldozata volt egy ezüst tál, száz harmincz siklus súlyú, egy
   ezüst medencze, hetven siklus súlyú, a szent siklus szerint, mind a
   kettõ telve vala olajjal elegyített lisztlánggal, ételáldozatul.

   ^80 Egy arany csésze, tíz [siklus súlyú], füstölõ szerekkel telve.

   ^81 Egy fiatal tulok, egy kos, egy esztendõs bárány egészen
   égõáldozatul.

   ^82 Egy kecskebak bûnért való áldozatul.

   ^83 Hálaadó áldozatul pedig két ökör, öt kos, öt bak, öt bárány,
   esztendõsök. Ez Ahirának, az Enán fiának áldozata.

   ^84 Ez volt [az áldozat] az oltár felszentelésére, a napon, a melyen
   felkenetett, az Izráelnek fejedelmeitõl. Tizenkét ezüst tál, tizenkét
   ezüst medencze, tizenkét arany csésze.

   ^85 Száz és harmincz siklus súlyú vala egy ezüst tál, egy ezüst
   medencze pedig hetven siklus súlyú; az edények minden ezüstje: kétezer
   négyszáz [siklus], a szent siklus szerint;

   ^86 Tizenkét arany csésze, füstölõ szerekkel, tíz-tíz [siklus súlyú]
   vala egy-egy csésze, a szent siklus szerint: A csészéknek minden
   aranya: száz húsz siklus.

   ^87 Az egészen égõáldozatra való minden barom: tizenkét tulok, tizenkét
   kos, esztendõs bárány tizenkettõ, a hozzájok való ételáldozatokkal, és
   tizenkét kecskebak bûnért való áldozatul.

   ^88 A hálaadó áldozatra való minden barom pedig: huszonnégy tulok,
   hatvan kos, hatvan bak, esztendõs bárány hatvan. Ez volt az oltár
   felszentelésére [való áldozat], minekutána felkenetett volt.

   ^89 Mikor pedig bemegy vala Mózes a gyülekezet sátorába, hogy szóljon õ
   vele, hallja vala annak szavát, a ki szól vala vele a fedél felõl,
   amely van a bizonyság ládáján, a két Kérub közûl; és szól vala vele.
     __________________________________________________________________

  Chapter 8

   ^1 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

   ^2 Szólj Áronnak és mondd meg néki: Mikor felrakod a mécseket, a
   gyertyatartó elé világítson a hét mécs.

   ^3 És úgy cselekedék Áron, és [úgy] raká fel mécseit, [hogy] a
   gyertyatartónak ellenébe [tegyenek világosságot], a miképen parancsolta
   vala az Úr Mózesnek.

   ^4 A gyertyatartó pedig ilyen alkotású: vert aranyból vala mind a
   szára, mind a virága; vert mû az; ama forma szerint, a melyet mutatott
   volt az Úr Mózesnek, úgy készíték a gyertyatartót.

   ^5 Szóla továbbá az Úr Mózesnek, mondván:

   ^6 Vedd a lévitákat Izráel fiai közül, és tisztítsd meg õket.

   ^7 Így cselekedjél pedig velök, hogy megtisztítsad õket: hintsd reájok
   a tisztulás vizét, és az egész testöket beretválják meg, és mossák meg
   ruháikat, hogy tiszták legyenek.

   ^8 Azután vegyenek egy fiatal tulkot és hozzávaló ételáldozatul olajjal
   elegyített lisztlángot; egy másik fiatal tulkot pedig vegyenek bûnért
   való áldozatul.

   ^9 Akkor vidd a lévitákat a gyülekezet sátora elé, és gyûjtsd egybe
   Izráel fiainak egész gyülekezetét.

   ^10 Ezután vidd a lévitákat az Úr elé, és Izráel fiai tegyék kezeiket a
   lévitákra.

   ^11 Áron pedig lóbálja meg a lévitákat, áldozatul az Úr elõtt, Izráel
   fiai részérõl, hogy szolgáljanak az Úr szolgálatában.

   ^12 A léviták pedig tegyék kezeiket a tulkok fejére; azután készítsd el
   az egyiket bûnért való áldozatul, a másikat pedig egészen égõáldozatul
   az Úrnak, a lévitákért engesztelésül.

   ^13 És állassad a lévitákat Áron elé, és az õ fiai elé, és lóbáld meg
   õket áldozatul az Úrnak.

   ^14 És válaszd külön a lévitákat Izráel fiai közül, hogy a léviták
   legyenek az enyéim.

   ^15 És azután menjenek el a léviták a gyülekezet sátorában való
   szolgálatra. Így tisztítsd meg õket, és lóbáld meg õket áldozatul.

   ^16 Mert bizony nékem adattak õk Izráel fiai közül; mind azok helyett,
   a kik az õ anyjok méhét megnyitják; Izráelnek elsõszülöttei [helyett]
   vettem õket magamnak.

   ^17 Mert enyém minden elsõszülött Izráel fiai között, emberbõl és
   baromból; a naptól fogva, hogy megöltem minden elsõszülöttet Égyiptom
   földén, magamnak szenteltem azokat.

   ^18 A lévitákat pedig minden elsõszülött helyett vettem magamnak Izráel
   fiai között.

   ^19 És odaadtam a lévitákat adományul Áronnak és az õ fiainak Izráel
   fiai közül, hogy Izráel fiainak tisztében járjanak a gyülekezet
   sátorában, és hogy engesztelést végezzenek Izráel fiaiért, és ne legyen
   Izráel fiai között csapás, ha a szenthelyhez közelednek Izráel fiai.

   ^20 Úgy cselekedék azért Mózes és Áron, és Izráel fiainak egész
   gyülekezete a lévitákkal; a mint parancsolt vala az Úr Mózesnek a
   léviták felõl, mindazt úgy cselekedék õ velök Izráel fiai.

   ^21 És megtisztíták magokat a léviták, és megmosák ruháikat, és
   meglóbálá õket Áron áldozatul az Úr elõtt, és engesztelést szerze nékik
   Áron, hogy tisztákká tegye õket.

   ^22 Azután pedig bemenének a léviták, hogy végezzék az õ szolgálatukat
   a gyülekezetnek sátorában Áron elõtt és az õ fiai elõtt; a miképen
   parancsolt vala az Úr Mózesnek a léviták felõl, akképen cselekedének
   velök.

   ^23 Szóla pedig az Úr Mózesnek, mondván:

   ^24 Ez [is] a lévitákra tartozik: Huszonöt esztendõs korától fogva és
   azon felül, menjen be, hogy szolgálatot teljesítsen a gyülekezet
   sátorának szolgálatában.

   ^25 Ötven esztendõs korától pedig lépjen ki e szolgálatnak sorából, és
   ne szolgáljon többé.

   ^26 Hanem segítse az õ atyafiait a gyülekezet sátorában, hogy azok az õ
   tisztökben eljárjanak; de szolgálatot ne teljesítsen. E képen
   cselekedjél a lévitákkal az õ szolgálatukban.
     __________________________________________________________________

  Chapter 9

   ^1 Szóla pedig az Úr Mózesnek, a Sinai pusztájában, az Égyiptom
   földébõl való kijövetelöknek második esztendejében, az elsõ hónapban,
   mondván:

   ^2 Izráel fiai pedig készítsék el a páskhát a maga idejében.

   ^3 E hónapnak tizennegyedik napján, estennen készítsék el azt a maga
   idejében. Minden õ rendtartása szerint, és minden õ szertartása szerint
   készítsétek el azt.

   ^4 Szóla azért Mózes Izráel fiainak, hogy készítsék el a páskhát.

   ^5 És elkészíték a páskhát az elsõ hónapban, a hónapnak tizennegyedik
   napján estennen, a Sinai pusztájában; mindent úgy cselekedének Izráel
   fiai, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.

   ^6 Valának pedig némelyek, a kik tisztátalanok valának holtember
   [illetése] miatt, és nem készítheték meg a páskhát azon a napon:
   járulának azért Mózes elé és Áron elé azon a napon.

   ^7 És mondának azok az emberek néki: Mi tisztátalanok vagyunk holtember
   [illetése] miatt; miért tiltatunk meg, hogy ne vigyünk áldozatot az
   Úrnak a maga idejében Izráel fiai között?

   ^8 És monda nékik Mózes: Legyetek veszteg, míglen megértem: mit
   parancsol az Úr ti felõletek?

   ^9 Szóla pedig az Úr Mózesnek, mondván:

   ^10 Szólj Izráel fiainak, mondván: Ha valaki holt[ember] illetése miatt
   tisztátalan, vagy messze úton leend közületek, vagy a ti utódaitok
   közül, mindazáltal készítsen páskhát az Úrnak.

   ^11 A második hónapnak tizennegyedik napján, estennen, készítsék el
   azt; kovásztalan kenyérrel és keserû füvekkel egyék meg azt.

   ^12 Ne hagyjanak meg abból [semmit] reggelig, és annak csontját meg ne
   törjék; a páskhának minden rendtartása szerint készítsék el azt.

   ^13 A mely ember pedig tiszta, vagy nincs útban, és elmulasztja a
   páskhát elkészíteni: irtassék ki az ilyen az õ népe közül; mert az
   Úrnak áldozatát nem vitte fel annak idejében; viselje az ilyen ember az
   õ bûnének terhét.

   ^14 Hogyha pedig jövevény tartózkodik köztetek, és páskhát készít az
   Úrnak, a páskhának rendtartása szerint és annak szertartásai szerint
   készítse azt; egy rendtartástok legyen néktek, mind a jövevénynek, mind
   a föld lakosának.

   ^15 A hajlék felállításának napján pedig befedezé a felhõ a hajlékot, a
   bizonyság sátorát; és estve a hajlék felett vala, tûznek ábrázatjában
   reggelig.

   ^16 Úgy vala szüntelen: A felhõ borítja vala azt; és tûznek ábrázatja
   éjjel.

   ^17 Mihelyt pedig felszáll vala a felhõ a sátorról, azonnal elindulnak
   vala Izráel fiai; és azon a helyen, a hol a felhõ megáll vala, ott
   ütnek vala tábort Izráel fiai.

   ^18 Az Úr szava szerint mennek vala Izráel fiai, és az Úr szava szerint
   táboroznak vala; mind addig, míg a felhõ áll vala a hajlékon, táborban
   maradnak vala.

   ^19 Még ha a felhõ sok napig nyugszik vala a hajlékon, akkor is
   megtartják vala Izráel fiai az Úr rendelését, és nem indulának.

   ^20 Megesék, hogy a felhõ kevés napon át lõn a hajlékon: akkor is az Úr
   szava szerint maradnak vala táborban, és az Úr szava szerint indulnak
   vala.

   ^21 Megesék, hogy a felhõ estvétõl fogva ott lõn reggelig; mikor azért
   reggel a felhõ felszáll vala, akkor indulnak vala el; vagy egy nap és
   egy éjjel [lõn] [ott]; mikor azért a felhõ felszáll vala, õk is
   indulának.

   ^22 Vagy két napig, vagy egy hónapig, vagy hosszabb ideig [lõn] [ott;]
   a meddig késik vala a felhõ a hajlékon, vesztegelvén azon, táborban
   maradnak vala Izráel fiai [is], és nem indulnak vala tovább; mikor
   pedig az felszáll vala, õk is indulnak vala.

   ^23 Az Úr szava szerint járnak vala tábort, és az Úr szava szerint
   indulnak vala. Az Úrnak rendelését megtartják vala, az Úrnak Mózes
   által való szava szerint.
     __________________________________________________________________

  Chapter 10

   ^1 Ismét szóla az Úr Mózesnek, mondván:

   ^2 Csináltass magadnak két kürtöt, vert ezüstbõl csináltasd azokat, és
   legyenek azok néked a gyülekezet összegyûjtésére, és a táborok
   megindítására.

   ^3 És mikor megfújják azokat, gyüljön te hozzád az egész gyülekezet, a
   gyülekezet sátorának nyílása elé.

   ^4 Ha csak egyet fújnak meg, akkor gyûljenek hozzád a fejedelmek,
   Izráel ezereinek fejei.

   ^5 Ha pedig riadót fújtok, akkor induljon azok tábora, a kik napkelet
   felõl táboroznak.

   ^6 Mikor pedig másodszor fújtok riadót, akkor induljon azok tábora, a
   kik dél felõl táboroznak. Riadót fújjanak azok indulására.

   ^7 Mikor pedig összegyûjtitek a gyülekezetet, [egyszerûen] kürtöljetek,
   és ne fújjatok riadót.

   ^8 A kürtöket pedig Áron fiai, a papok fújják; és legyen ez néktek
   örökkévaló rendtartás a ti nemzetségeitek között.

   ^9 És mikor viadalra mentek a ti földetekben, a titeket háborító
   ellenségetek ellen, akkor is [azokkal] a kürtökkel fújjatok riadót, és
   emlékezetben lesztek az Úr elõtt, a ti Istenetek elõtt, és
   megszabadultok a ti ellenségeitektõl.

   ^10 A ti vígasságtoknak napján, és a ti ünnepeiteken, és a ti
   hónapjaitok kezdetén is fújjátok meg a kürtöket, a ti egészen
   égõáldozataitokra, és a ti hálaáldozatitokra: és lesznek néktek
   emlékeztetõül a ti Istenetek elõtt. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.

   ^11 Vala pedig a második esztendõben a második hónapban, a hónapnak
   huszadik napján, felszálla a felhõ a bizonyság hajlékáról.

   ^12 És elindulának Izráel fiai az õ menésöknek rendje szerint a Sinai
   pusztájából; és megállapodék a felhõ Párán pusztájában.

   ^13 Elindulának azért elõször az Úrnak Mózes által való parancsolatja
   szerint.

   ^14 Elindula pedig elõször a Júda fiai táborának zászlója az õ seregei
   szerint; és az õ seregének feje vala Naasson, az Amminádáb fia.

   ^15 Az Izsakhár fiai törzsébõl való seregnek feje pedig Néthanéel vala,
   Suárnak fia.

   ^16 És a Zebulon fiai törzsébõl való seregnek feje vala Eliáb, Hélonnak
   fia.

   ^17 És elbontatván a hajlék, elindulának Gersonnak és Mérárinak fiai, a
   hajlék hordozói.

   ^18 Azután indula a Rúben táborának zászlója az õ seregeik szerint, és
   az õ seregének feje vala Elisur, Sedeúrnak fia.

   ^19 A Simeon fiai törzsébõl való seregnek pedig feje vala Selúmiel,
   Surisaddainak fia.

   ^20 És a Gád fiai törzsébõl való seregnek feje vala Eliásáf, Dehuélnek
   fia.

   ^21 Elindulának a Kéhátiták is, a szentség hordozói, és [amazok]
   felállíták vala a hajlékot, míg [ezek] oda jutnak vala.

   ^22 Azután elindula az Efraim fiai táborának zászlója az õ seregei
   szerint, és az õ seregének feje vala Elisáma, Ammihúdnak fia.

   ^23 A Manasse fiai törzsébõl való seregnek feje vala Gámliél,
   Pédasúrnak fia.

   ^24 A Benjámin fiai törzsébõl való seregnek feje vala Abidán,
   Gideóninak fia.

   ^25 [Utolszor] indula el a Dán fiai táborának zászlója, mint az egész
   tábornak utócsapata az õ seregei szerint; és az õ seregének feje vala
   Ahiézer, az Ammisaddai fia.

   ^26 Az Áser fiai törzsébõl való seregnek pedig feje vala Págiel,
   Okhránnak fia.

   ^27 És a Nafthali fiai törzsébõl való seregnek feje vala Akhira, az
   Enán fia.

   ^28 Ilyen vala Izráel fiainak menetele az õ seregeik szerint: ekképen
   mentek.

   ^29 Monda pedig Mózes Hóbábnak, a ki fia vala a Midiánból való
   Reuélnek, a Mózes ipának: Arra a helyre indulunk mi, a mely felõl azt
   mondta vala az Úr: néktek adom. Jer el velünk, és jól teszünk veled,
   mert az Úr jót igért Izráelnek.

   ^30 Az pedig felele néki: Nem megyek, hanem az én földemre és az én
   rokonaim közé megyek.

   ^31 És monda [Mózes]: Kérlek, ne hagyj el minket: mert te tudod, hol
   kell megszállanunk e pusztában, és légy nékünk szemünk gyanánt.

   ^32 És ha eljösz velünk, a mi jót cselekszik velünk az Úr, közöljük azt
   veled.

   ^33 Elmenének azért az Úr hegyétõl háromnapi járásnyira, és az Úr
   szövetségének ládája megyen vala õ elõttök háromnapi járásnyira, hogy
   kiszemelje nékik: hol kelljen megszállaniok.

   ^34 És az Úr felhõje vala õ rajtok nappal, mikor elindulának a
   táborból.

   ^35 Mikor pedig el akarták indítani a ládát, ezt mondja vala Mózes:
   Kelj fel Uram, és széledjenek el a te ellenségeid, és fussanak el
   elõled a te gyûlölõid.

   ^36 Mikor pedig megáll vala, ezt mondja vala: Fordulj vissza Uram
   Izráelnek tízezerszer való ezereihez.
     __________________________________________________________________

  Chapter 11

   ^1 És lõn, hogy panaszolkodék a nép az Úr hallására, [hogy] rosszul
   [van dolga.] És meghallá az Úr, és haragra gerjede, és felgyullada
   ellenök az Úrnak tüze és megemészté a tábornak szélét.

   ^2 Kiálta azért a nép Mózeshez, és könyörge Mózes az Úrnak, és
   megszünék a tûz.

   ^3 És nevezé azt a helyet Thaberának; mert felgyulladt vala ellenök az
   Úrnak tüze.

   ^4 De a gyülevész nép, a mely köztök vala, kívánságba esék, és Izráel
   fiai is újra síránkozni kezdének, és mondának: Kicsoda ád nékünk húst
   ennünk?

   ^5 Visszaemlékezünk a halakra, a melyeket ettünk Égyiptomban ingyen, az
   ugorkákra és dinnyékre, a párhagymákra, vereshagymákra és a
   foghagymákra.

   ^6 Most pedig a mi lelkünk eleped, mindennek híjával lévén; szemünk
   elõtt nincs egyéb mint manna.

   ^7 (A manna pedig olyan vala mint a kóriándrum magva, a színe pedig
   mint a bdelliomnak színe.

   ^8 Kiomol vala pedig a nép, és szedik vala [a mannát], és õrlik vala
   kézimalmokban, vagy megtörik vala mozsárban, és megfõzik vala fazékban,
   és csinálnak vala abból pogácsákat: az íze pedig olyan vala, mint az
   olajos kalácsé.

   ^9 Mikor pedig a harmat leszáll vala a táborra éjjel, a manna is
   mindjárt leszáll vala arra.)

   ^10 És meghallá Mózes, hogy sír a nép, az õ nemzetsége szerint, kiki az
   õ sátorának nyílása elõtt; és igen felgerjede az Úr haragja, és nem
   tetszék az Mózesnek.

   ^11 És monda Mózes az Úrnak: Miért nyomorítád meg a te szolgádat? és
   miért nem találék kegyelmet a te szemeid elõtt, hogy ez egész népnek
   terhét én reám vetéd?

   ^12 Avagy tõlem fogantatott-e mind ez egész nép? avagy én szûltem-e õt,
   hogy azt mondod nékem: Hordozd õt a te kebleden, a miképen hordozza a
   dajka a csecsemõt, arra a földre, a mely felõl megesküdtél az õ
   atyáinak?

   ^13 Hol vegyek én húst, hogy adjam azt mind ez egész népnek? mert reám
   sírnak, mondván: Adj nékünk húst, hadd együnk!

   ^14 Nem viselhetem én magam mind ez egész népet; mert erõm felett van.

   ^15 Ha így cselekszel velem, kérlek ölj meg engemet, ölj meg ha kedves
   vagyok elõtted, hogy ne lássam az én nyomorúságomat.

   ^16 Monda azért az Úr Mózesnek: Gyûjts egybe nékem hetven férfiút
   Izráel vénei közül, a kikrõl tudod, hogy vénei a népnek és annak
   elõljárói, és vidd õket a gyülekezet sátorához, és álljanak ott veled.

   ^17 Akkor alá szállok, és szólok ott veled, és elszakasztok abból a
   lélekbõl, a mely te benned van, és teszem õ beléjök, hogy viseljék te
   veled a népnek terhét, és ne viseljed te magad.

   ^18 A népnek pedig mondd meg: Készítsétek el magatokat holnapra, és
   húst esztek; mert sírtatok az Úr hallására, mondván: Kicsoda ád nékünk
   húst ennünk? mert jobban vala nékünk dolgunk Égyiptomban. Azért az Úr
   ád néktek húst és enni fogtok.

   ^19 Nem [csak] egy napon esztek, sem két napon, sem öt napon, sem tíz
   napon, sem húsz napon;

   ^20 Hanem egy egész hónapig, míglen kijön az orrotokon, és útálatossá
   lesz elõttetek; mivelhogy megvetettétek az Urat, a ki közöttetek van;
   és sírtatok õ elõtte mondván: Miért jöttünk ide ki Égyiptomból?

   ^21 És monda Mózes: Hatszáz ezer gyalogos e nép, a mely között én
   vagyok, és te azt mondod: Húst adok nékik, és esznek egy egész
   hónapig?!

   ^22 Nemde juhok és ökrök vágattatnak-é nékik, hogy elég legyen nékik?
   vagy a tengernek minden hala összegyûjtetik-é nékik, hogy elég legyen
   nékik?

   ^23 Akkor monda az Úr Mózesnek: Avagy megrövidült-é az Úrnak keze? Majd
   meglátod: beteljesedik-é néked az én beszédem vagy nem?

   ^24 Kiméne azért Mózes, és elmondá a népnek az Úr beszédét, és
   összegyûjte hetven férfiút a nép vénei közül, és állatá õket a sátor
   körül.

   ^25 Akkor leszálla az Úr felhõben, és szóla néki, és elszakaszta abból
   a lélekbõl, a mely vala õ benne, és adá a hetven vén férfiúba. Mihelyt
   pedig megnyugovék õ rajtok a lélek, menten prófétálának, de nem többé.

   ^26 Két férfiú azonban elmaradt vala a táborban; egyiknek neve Eldád, a
   másiknak neve Médád, és ezeken is megnyugodott vala a lélek; mert azok
   is az összeírottak közül valók, de nem mentek vala el a sátorhoz, és
   mégis prófétálának a táborban.

   ^27 Elfutamodék azért egy ifjú, és megjelenté Mózesnek, és monda: Eldád
   és Médád prófétálnak a táborban.

   ^28 Akkor felele Józsué, a Nún fia, Mózes szolgája, az õ választottai
   közül való, és monda: Uram, Mózes, tiltsd meg õket!

   ^29 És felele néki Mózes: Avagy érettem buzgólkodol-é? Vajha az Úrnak
   minden népe próféta volna, hogy adná az Úr az õ lelkét õ beléjök.

   ^30 Ezután visszatére Mózes a táborba, õ és az Izráel vénei.

   ^31 És szél jöve ki az Úrtól, és hoza fürjeket a tengertõl, és bocsátá
   a táborra egynapi járásnyira egy felõl, és egynapi járásnyira más felõl
   a tábor körül, és mintegy két sing magasságnyira a földnek színén.

   ^32 Akkor felkele a nép [és] azon az egész napon, és egész éjjel, és az
   egész következõ napon gyûjtének magoknak fürjeket, a ki keveset
   gyûjtött is, gyûjtött tíz hómert, és kiteregeték azokat magoknak a
   tábor körül.

   ^33 A hús még foguk között vala, és meg sem emésztették vala, a mikor
   az Úrnak haragja felgerjede a népre és megveré az Úr a népet igen nagy
   csapással.

   ^34 És elnevezék azt a helyet Kibrot-thaavának: mert ott temeték el a
   mohó népet.

   ^35 Kibrot-thaavától elméne a nép Haseróthba; és ott valának
   Haseróthban.
     __________________________________________________________________

  Chapter 12

   ^1 Miriám pedig és Áron szólának Mózes ellen a kúsita asszony miatt, a
   kit feleségül võn, mert kúsita asszonyt vett vala feleségül.

   ^2 És mondának: Avagy csak Mózes által szólott-é az Úr? avagy nem
   szólott-é mi általunk is? És meghallá az Úr.

   ^3 (Az az ember pedig, Mózes, igen szelíd vala, minden embernél inkább,
   a kik e föld színén vannak.)

   ^4 Mindjárt monda azért az Úr Mózesnak, Áronnak és Miriámnak: Menjetek
   ki ti hárman a gyülekezetnek sátorába; és kimenének õk hárman.

   ^5 Akkor leszálla az Úr felhõnek oszlopában, és megálla a sátornak
   nyílásánál; és szólítá Áront és Miriámot, és kimenének mindketten.

   ^6 És monda: Halljátok meg most az én beszédeimet: Ha valaki az Úr
   prófétája közöttetek, én megjelenek annak látásban, vagy álomban szólok
   azzal.

   ^7 Nem így az én szolgámmal, Mózessel, a ki az én egész házamban hív.

   ^8 Szemtõl szembe szólok õ vele, és nyilvánvaló látásban; nem homályos
   beszédek által, hanem az Úrnak hasonlatosságát látja. Miért nem
   féltetek hát szólani az én szolgám ellen, Mózes ellen?

   ^9 És felgyullada az Úr haragja õ reájok, és elméne.

   ^10 És a felhõ is eltávozék a sátor felül, és ímé Miriám poklos vala,
   [fejér] mint a hó; és rátekinte Áron Miriámra, és ímé poklos vala.

   ^11 Monda azért Áron Mózesnek: Kérlek Uram, ne tulajdonítsad nékünk e
   bûnt; mert bolondul cselekedtünk és vétkeztünk!

   ^12 Kérlek, ne legyen olyan [Miriám] mint a holt, a melynek húsa félig
   megemésztetik, mikor kijõ az õ anyjának méhébõl.

   ^13 Kiálta azért Mózes az Úrhoz, mondván: Isten, kérlek, gyógyítsd meg
   õt!

   ^14 Az Úr pedig monda Mózesnek: Ha csak az atyja pökött volna is az õ
   orczájára, avagy nem kellene-é szégyenkeznie hetednapig? Rekesztessék
   ki hét napig a táboron kívül, és azután hívassék vissza.

   ^15 Kirekeszteték azért Miriám a táboron kivül hét napig. És a nép nem
   indula tovább, míg vissza [nem] hívaték Miriám.
     __________________________________________________________________

  Chapter 13

   ^1 Azután pedig elindula a nép Haseróthból, és tábort ütének Párán
   pusztájában.

   ^2 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

   ^3 Küldj férfiakat, hogy kémleljék meg a Kanaán földét, a melyet én
   adok Izráel fiainak; az õ atyáiknak mindenik törzsébõl egy-egy férfiút
   küldjetek, mind olyat, a ki fõember közöttök.

   ^4 Elküldé azért õket Mózes Párán pusztájából az Úr rendelése szerint;
   és azok a férfiak mindnyájan fõemberek valának Izráel fiai között.

   ^5 Ezek pedig azoknak nevei: A Rúben nemzetségébõl Sámmua, a Zakhúr
   fia.

   ^6 A Simeon nemzetségébõl Safát, a Hóri fia.

   ^7 A Júda nemzetségébõl Káleb, a Jefunné fia.

   ^8 Az Izsakhár nemzetségébõl Igál, a József fia.

   ^9 Az Efraim nemzetségébõl Hósea, a Nún fia.

   ^10 A Benjámin nemzetségébõl Pálthi, a Rafú fia.

   ^11 A Zebulon nemzetségébõl Gaddiel, a Szódi fia.

   ^12 A József nemzetségébõl, a Manasse nemzetségébõl Gaddi, a Szúszi
   fia.

   ^13 A Dán nemzetségébõl Ammiél, a Gemálli fia.

   ^14 Az Áser nemzetségébõl Szenthúr, a Mikaél fia.

   ^15 A Nafthali nemzetségébõl Nahbi, a Vofszi fia.

   ^16 A Gád nemzetségébõl Géuel, a Mákhi fia.

   ^17 Ezek ama férfiaknak nevei, a kiket elküldött Mózes a földnek
   megkémlelésére. És nevezé Mózes Hóseát, a Nún fiát Józsuénak.

   ^18 És mikor elküldé õket Mózes a Kanaán földének megkémlelésére, monda
   nékik: Menjetek fel erre dél felõl, és hágjatok fel a hegyre.

   ^19 És nézzétek meg a földet, hogy milyen az; és a népet, a mely
   lakozik azon: erõs-é az vagy erõtlen, kevés-é az vagy sok?

   ^20 És milyen a föld, a melyben lakozik az: jó-é az vagy hitvány; és
   milyenek a városok, a melyekben lakozik: táborokban vagy erõsségekben
   [lakozik-é?]

   ^21 És milyen a föld: kövér-é az, vagy sovány; van-é abban élõfa vagy
   nincs? És legyetek bátorságosok, és szakaszszatok a földnek
   gyümölcsébõl. Azok a napok pedig a szõlõzsendülés napjai valának.

   ^22 Felmenének azért, és megkémlelék a földet a Czin pusztájától fogva
   mind Rehóbig, odáig, a hol Hamáthba mennek.

   ^23 És felmenének dél felõl, és jutának Hebronig; valának pedig ott
   Ahimán, Sésai és Thalmai, az Anák fiai: (Hebron pedig hét esztendõvel
   építtetett elébb, mint az égyiptomi Czoán).

   ^24 Mikor pedig eljutának Eskol völgyéig, lemetszének ott egy
   szõlõvesszõt egy szõlõfürttel, és ketten vivék azt rúdon; és a
   gránátalmákból és a figékbõl is [szakasztának.]

   ^25 Azt a helyet elnevezék Eskol völgyének; a szõlõfürtért, a melyet
   lemetszettek vala onnét Izráel fiai.

   ^26 És visszatérének a föld megkémlelésébõl negyven nap mulva.

   ^27 És menének, és jutának Mózeshez és Áronhoz, és Izráel fiainak egész
   gyülekezetéhez, Párán pusztájába, Kádesbe; és hírt vivének nékik és az
   egész gyülekezetnek, és megmutaták nékik a földnek gyümölcsét.

   ^28 Így beszélének néki, és ezt mondák: Elmentünk vala arra a földre, a
   melyre küldöttél vala minket, és bizonyára tejjel és mézzel folyó az,
   és ez annak gyümölcse!

   ^29 Csakhogy erõs az a nép, a mely lakja azt a földet, és a városok
   erõsítve vannak, és felette nagyok; sõt még Anák fiait is láttuk ott.

   ^30 Amálek lakik a dél felõl való földön, és Khitteus, Jebuzeus és
   Emoreus lakik a hegyeken; a tenger mellett, és a Jordán partján pedig
   Kananeus lakik.

   ^31 És jóllehet Káleb csendesíté a Mózes ellen [háborgó] népet, és azt
   mondja vala: Bátran felmehetünk, és elfoglalhatjuk azt a [földet], mert
   kétség nélkül megbírunk azzal;

   ^32 Mindazáltal a férfiak, a kik felmentek vala vele, azt mondják vala:
   Nem mehetünk fel az ellen a nép ellen, mert erõsebb az nálunknál.

   ^33 És rossz hírét vivék annak a földnek, a melyet megkémleltek volt,
   Izráel fiaihoz, mondván: Az a föld, a melyen általmentünk, hogy
   megkémleljük azt, olyan föld, a mely megemészti az õ lakóit; az egész
   nép is, a melyet láttunk azon, szálas emberek[bõl áll].

   ^34 És láttunk ott óriásokat is, az óriások közül való Anáknak fiait,
   és olyanok valánk a magunk szemében, mint a sáskák, és az õ szemeikben
   is olyanok valánk.
     __________________________________________________________________

  Chapter 14

   ^1 És felemelé szavát az egész gyülekezet, és síra a nép azon az
   éjszakán.

   ^2 És mindnyájan zúgolódának Mózes ellen és Áron ellen Izráel fiai, és
   monda nékik az egész gyülekezet: Vajha megholtunk volna Égyiptom
   földén! vagy ebben a pusztában vajha meghalnánk!

   ^3 Miért is visz be minket az Úr arra a földre? hogy fegyver miatt
   hulljunk el? feleségeink és a kicsinyeink prédára legyenek? Nem jobb
   volna-é nékünk visszatérnünk Égyiptomba?

   ^4 És mondának egymásnak: Szerezzünk elõttünk járót, és térjünk vissza
   Égyiptomba.

   ^5 Akkor arczczal leborulának Mózes és Áron Izráel fiai gyülekezetének
   egész községe elõtt.

   ^6 Józsué pedig, a Nún fia, és Káleb, a Jefunné fia, a kik a földnek
   kémlelõi közül valók valának, meghasogaták ruháikat.

   ^7 És szólának Izráel fiai egész gyülekezetének, mondván: A föld, a
   melyen általmentünk, hogy megkémleljük azt, igen-igen jó föld.

   ^8 Ha az Úrnak kedve telik bennünk, akkor bevisz minket arra a földre,
   és nékünk adja azt, mely tejjel és mézzel folyó föld.

   ^9 Csakhogy ne lázongjatok az Úr ellen, se ne féljetek annak a földnek
   népétõl; mert õk nekünk [csak olyanok, mint a] kenyér; eltávozott tõlök
   az õ oltalmok, de az Úr velünk van: ne féljetek tõlök!

   ^10 Mikor pedig az egész gyülekezet azon tanakodék, hogy megkövezze
   õket: megjelenék az Úrnak dicsõsége a gyülekezet sátorában Izráel
   minden fiának.

   ^11 És monda az Úr Mózesnek: Meddig gyaláz engemet ez a nép? Meddig nem
   hisznek nékem, mind ama csudatételeim mellett sem, a melyeket
   cselekedtem közöttök?

   ^12 Megverem õket döghalállal, és elvesztem õket; téged pedig nagy
   néppé teszlek, és õ nálánál erõsebbé.

   ^13 És monda Mózes az Úrnak: Ha meghallják az égyiptombeliek (mert
   közülök hoztad fel e népet a te hatalmad által):

   ^14 Elmondják majd e föld lakosainak, a kik hallották, hogy te Uram e
   nép között vagy, hogy szemtõl szembe megjelentetted magadat te Uram, és
   hogy a te felhõd megállott õ rajtok, és felhõoszlopban jársz te õ
   elõttök nappal, éjjel pedig tûzoszlopban.

   ^15 Hogyha mind egyig elveszted e népet, így szólanak majd e népek, a
   melyek hallották a te híredet, mondván:

   ^16 Mivelhogy nem vihette be az Úr e népet a földre, a mely felõl
   megesküdött nékik, azért öldöste le õket a pusztában.

   ^17 Most azért hadd magasztaltassék fel az Úrnak ereje, a miképen
   szólottál, mondván:

   ^18 Az Úr késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú, megbocsát hamisságot
   és vétket, de [a bûnöst] nem hagyja büntetlenül; megbünteti az atyák
   álnokságait a fiakban harmad és negyed íziglen.

   ^19 Kérlek, kegyelmezz meg e nép hamisságának a te irgalmasságod nagy
   volta szerint, a miképen megbocsátottál e népnek Égyiptomtól fogva mind
   eddig.

   ^20 És monda az Úr: Megkegyelmeztem a te beszéded szerint.

   ^21 De bizonnyal élek én, és betölti az Úr dicsõsége az egész földet.

   ^22 Hogy mindazok az emberek, a kik látták az én dicsõségemet és
   csudáimat, a melyeket cselekedtem Égyiptomban és e pusztában, és
   megkisértettek engemet immár tízszer, és nem engedtek az én szómnak:

   ^23 Nem látják meg azt a földet, a mely felõl megesküdtem az õ
   atyáiknak; senki nem látja azt azok közöl, a kik gyaláztak engem.

   ^24 De az én szolgámat, Kálebet, mivelhogy más lélek volt vele, és
   tökéletességgel követett engem, beviszem õt arra a földre, a melyre
   bement vala, és örökségül bírja azt az õ magva.

   ^25 De Amálek és Kananeus lakik a völgyben; holnap forduljatok meg, és
   induljatok a pusztába, a veres tenger útján.

   ^26 Szóla annakfelette az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:

   ^27 Meddig [tûrjek] e gonosz gyülekezetnek, a mely zúgolódik ellenem?
   Hallottam Izráel fiainak zúgolódásait, a kik zúgolódnak ellenem!

   ^28 Mondd meg nékik: Élek én, azt mondja az Úr, hogy épen úgy
   cselekszem veletek, a miképen szólottatok az én füleim hallására!

   ^29 E pusztában hullanak el a ti holttesteitek, és pedig mindazok, a
   kik megszámláltattak a ti teljes számotok szerint, húsz esztendõstõl
   fogva és azon felül, a kik zúgolódtatok ellenem.

   ^30 És nem mentek be arra a földre, a melyre nézve felemeltem az én
   kezemet, hogy lakosokká teszlek abban titeket; Kálebet, a Jefunné fiát
   és Józsuét, a Nún fiát kivéve.

   ^31 De kicsinyeiteket, a kik felõl azt mondtátok, hogy prédára lesznek;
   õket beviszem, és megismerik azt a földet, a melyet megútáltatok.

   ^32 A ti holttesteitek azért a pusztában hullanak el.

   ^33 A ti fiaitok pedig, mint a pásztorok, bujdosnak e pusztában negyven
   esztendeig, és viselik a ti paráználkodásitoknak büntetését, míglen
   megemésztetnek a ti holttesteitek e pusztában.

   ^34 A napok száma szerint, a melyeken megkémleltétek a földet,
   ([tudniillik ]negyven napon, egy-egy napért egy-egy esztendõ), negyven
   esztendeig hordozzátok a ti hamisságotoknak büntetését, és megismeritek
   az én elfordulásomat.

   ^35 Én, az Úr, szólottam. Bizonyára ezt mívelem az egész gonosz
   gyülekezettel, a mely összegyülekezett vala ellenem; ebben a pusztában
   emésztetnek meg, és ugyanott halnak meg.

   ^36 A férfiak azért, a kiket elküldött vala Mózes a földnek
   megkémlelésére, és visszatérének és felzúdíták ellene az egész
   gyülekezetet, rossz hírt terjesztvén arról a földrõl:

   ^37 Azok a férfiak azért, a kik rossz hírt terjesztének a földrõl,
   meghalának az Úr elõtt csapás által.

   ^38 [Csak] Józsué, a Nún fia, és Káleb, a Jefunné fia, maradának
   életben ama férfiak közül, a kik mentek vala a földet megkémlelni.

   ^39 A mint pedig elbeszélé Mózes e beszédeket Izráel fiainak, a nép
   felette igen keserge.

   ^40 És felkelének reggel, és felmenének a hegy tetejére, mondván: Ímé
   készek vagyunk elmenni a helyre, a melyrõl szólott az Úr, mert
   vétkeztünk.

   ^41 És monda Mózes: Miért hágjátok át ilyen módon az Úr akaratát,
   holott nem sikerülhet az [néktek.]

   ^42 Fel ne menjetek, mert nem lesz közöttetek az Úr, hogy el ne
   hulljatok a ti ellenségeitek elõtt.

   ^43 Mert az Amálek és a Kananeus van ott elõttetek, és fegyver által
   hulltok el. Mivelhogy elfordultatok az Úrtól, nem is lesz az Úr
   veletek.

   ^44 Mindazáltal merészkedének felmenni a hegy tetejére; de az Úr
   szövetségének ládája és Mózes meg sem mozdulának a táborból.

   ^45 Alászálla azért az Amálek és a Kananeus, a ki lakik vala azon a
   hegyen, és megverék õket, és vágák õket mind Hormáig.
     __________________________________________________________________

  Chapter 15

   ^1 Szóla pedig az Úr Mózesnek, mondván:

   ^2 Szólj Izráel fiainak, és mondd nékik: Mikor bementek a ti lakó
   földetekre, a melyet én adok néktek.

   ^3 És tûzáldozatot akartok készíteni az Úrnak, egészen égõ- vagy véres
   áldozatot, vagy fogadás teljesítése végett, vagy szabadakarat szerint,
   vagy a ti ünnepiteken, hogy tulok- vagy juhfélébõl kedves illatot
   készítsetek az Úrnak:

   ^4 Akkor, a ki áldozza az õ áldozatját, vigyen az Úrnak ételáldozatul
   egy tizedrész [efa] lisztlángot, egy negyedrész hin olajjal elegyítve.

   ^5 Italáldozatul pedig egy negyedrész hin bort adj az egészen égõ- vagy
   véres áldozathoz egy-egy bárány mellé.

   ^6 Vagy ha kossal [áldozol,] készíts ételáldozatul két tizedrész [efa]
   lisztlángot megelegyítve egy hin olajnak harmadrészével;

   ^7 Italáldozatul pedig egy hin bornak harmadrészét. [Így] viszel az
   Úrnak jóillatú áldozatot.

   ^8 Hogyha fiatal tulkot akarsz készíteni egészen égõ- vagy véres
   áldozatul fogadás teljesítése végett, vagy hálaáldozatul az Úrnak:

   ^9 Akkor vígy a fiatal tulokkal egyetemben ételáldozatul három
   tizedrész [efa] lisztlángot, megelegyítve egy hin olajnak felével.

   ^10 Italáldozatul pedig vigy fel fél hin bort; kedves illatú tûzáldozat
   [ez] az Úrnak.

   ^11 Eképpen cselekedjetek mindenik ökörnél, mindenik kosnál, mind a
   juhoknak, mind a kecskéknek bárányainál.

   ^12 A [barmok] száma szerint, a melyeket [áldozatra] készítetek: így
   cselekedjetek mindenikkel, az õ számok szerint.

   ^13 Minden benszülött így cselekedjék ezekkel, hogy kedves illatú
   tûzáldozatot vigyen az Úrnak.

   ^14 Ha pedig jövevény tartózkodik nálatok, vagy lesz köztetek a ti
   nemzetségeitek szerint, és kedves illatú tûzáldozatot készít az Úrnak:
   a miképen [ti] cselekesztek, a képen cselekedjék [az is.]

   ^15 Óh, község! néktek és a [köztetek] lakozó jövevénynek egy
   rendtartástok legyen; örökkévaló törvény legyen a ti nemzetségeiteknél,
   hogy az Úr elõtt olyan legyen a jövevény, mint ti.

   ^16 Egy törvényetek legyen, és egy szabályotok néktek és a jövevénynek,
   a mely közöttetek lakik.

   ^17 Szóla azután az Úr Mózesnek, mondván:

   ^18 Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Mikor bementek a földre,
   a melyre én viszlek be titeket:

   ^19 Akkor, ha majd esztek a földnek kenyerébõl, adjatok felemelt
   áldozatot az Úrnak.

   ^20 A ti tésztátok zsengéjét lepényként mutassátok fel áldozatul; mint
   a szérûrõl felemelt áldozatot, úgy mutassátok fel azt.

   ^21 A ti tésztátok zsengéjébõl adjatok az Úrnak felemelt áldozatot, a
   ti nemzetségeitek szerint.

   ^22 És ha megtévelyedtek, és nem cselekszitek meg mind e
   parancsolatokat, a melyeket szólott vala az Úr Mózesnek;

   ^23 Mind azokat, a melyeket parancsolt az Úr néktek Mózes által, az
   naptól fogva, a melyen parancsolta azokat az Úr, és azután a ti
   nemzetségeiteknek [is:]

   ^24 Akkor, hogyha a gyülekezet tudtán kivül esik a tévedés, az egész
   gyülekezet áldozzék egy fiatal tulkot egészen égõáldozatul, kedves
   illatul az Úrnak, és étel- és italáldozatot is hozzá szokás szerint, és
   egy kecskebakot bûnért való áldozatul.

   ^25 És végezzen engesztelést a pap Izráel fiainak egész gyülekezetéért,
   és megbocsáttatik nékik, mert tévedés volt az; õk pedig vigyék be az õ
   áldozatjokat tûzáldozatul az Úrnak, és a bûnért való áldozatjokat az Úr
   elé az õ tévedésökért.

   ^26 És megbocsáttatik Izráel fiai egész gyülekezetének, és a közöttök
   tartózkodó jövevénynek; mert az egész nép tévedésben volt.

   ^27 Hogyha csak egy ember vétkezik tévedésbõl: áldozzék egy esztendõs
   kecskét bûnért való áldozatul.

   ^28 A pap végezzen engesztelést azért a tévedõ emberért, a ki
   tévedésbõl vétkezett az Úr elõtt, és ha engesztelést szerez néki,
   megbocsáttatik néki.

   ^29 A benszülöttnek Izráel fiai között és a jövevénynek, a ki közöttök
   tartózkodik: egy törvényetek legyen néktek a felõl, a ki tévedésbõl
   cselekszik.

   ^30 De a mely ember felemelt kézzel cselekszik, akár benszülött akár
   jövevény, az Urat illeti az szidalommal, vágassék ki azért az az õ népe
   közül;

   ^31 Mivelhogy az Úrnak szavát megvetette, és az õ parancsolatját
   megszegte, kiirtatván kiirtassék az az ember, az õ hamissága legyen õ
   rajta.

   ^32 Mikor pedig Izráel fiai a pusztában valának, találának egy férfiat,
   ki fát szedeget vala szombatnapon.

   ^33 És elvivék azt, a kik találták vala azt fát szedegetni, Mózeshez és
   Áronhoz és az egész gyülekezethez.

   ^34 És õrizet alá adák azt, mert nem vala kijelentve, mit kelljen vele
   cselekedni.

   ^35 És monda az Úr Mózesnek: Halállal lakoljon az a férfi, kövezze õt
   agyon az egész gyülekezet a táboron kivül.

   ^36 Kivivé azért õt az egész gyülekezet a táboron kivül, és agyon
   kövezék õt, és meghala, a miképen parancsolta vala az Úr Mózesnek.

   ^37 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

   ^38 Szólj Izráel fiainak, és mondjad nékik, hogy készítsenek magoknak
   bojtokat az õ ruháik szegleteire az õ nemzetségeik szerint, és tegyenek
   a szeglet bojtjára kék zsinórt.

   ^39 És arra való legyen néktek a bojt, hogy mikor látjátok azt,
   megemlékezzetek az Úrnak minden parancsolatjáról, hogy megcselekedjétek
   azokat; és ne nézzetek a ti szívetek után, és a ti szemeitek után, a
   melyek után ti paráználkodtok.

   ^40 Hogy megemlegessétek, és megcselekedjétek minden én
   parancsolatomat, és legyetek szentek a ti Istenetek elõtt.

   ^41 Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom
   földébõl, hogy legyek néktek Istenetekké. Én vagyok az Úr, a ti
   Istenetek.
     __________________________________________________________________

  Chapter 16

   ^1 Kóré pedig az Iczhár fia, a ki a Lévi fiának, Kéhátnak fia vala; és
   Dáthán és Abirám, Eliábnak fiai; és On, a Péleth fia, a kik Rúben fiai
   valának, fogták magokat;

   ^2 És támadának Mózes ellen, és [velök] Izráel fiai közül kétszáz és
   ötven ember, a kik a gyülekezetnek fejedelmei valának, tanácsbeli híres
   neves emberek.

   ^3 És gyülekezének Mózes ellen és Áron ellen, és mondának nékik: Sokat
   tulajdonítotok magatoknak, holott az egész gyülekezet, ezek mindnyájan
   szentek, és közöttök van az Úr: miért emelitek azért fel magatokat az
   Úr gyülekezete fölé?

   ^4 És mikor hallá ezt Mózes, arczra borula,

   ^5 És szóla Kórénak és az õ egész gyülekezetének, mondván: Reggel
   megmutatja az Úr: ki az övé és ki a szent, és kit fogadott magához;
   mert a kit magának választott, magához fogadja azt.

   ^6 Ezt cselekedjétek azért: Vegyetek magatoknak temjénezõket, Kóré és
   az õ egész gyülekezete!

   ^7 És tegyetek azokba tüzet, és rakjatok rá füstölõ szert az Úr elõtt
   holnap, és az a férfiú legyen szent, a kit kiválaszt az Úr. Sokat
   tulajdonítotok magatoknak, Lévi fiai!

   ^8 És monda Mózes Kórénak: Halljátok meg, kérlek, Lévi fiai:

   ^9 Avagy keveslitek-é azt, hogy titeket Izráel Istene külön választott
   Izráel gyülekezetétõl, hogy magához fogadjon titeket, hogy szolgáljatok
   az Úr sátorának szolgálatában, hogy álljatok e gyülekezet elõtt, és
   szolgáljatok néki?

   ^10 És hogy magának fogadott tégedet, és minden atyádfiát, a Lévi fiait
   te veled; hanem még a papságot is kivánjátok?

   ^11 Azért hát te és a te egész gyülekezeted az Úr ellen gyülekeztetek
   össze; mert Áron micsoda, hogy õ ellene zúgolódtok?

   ^12 Elkülde azután Mózes, hogy hívják elõ Dáthánt és Abirámot, az Eliáb
   fiait. Azok pedig felelének: Nem megyünk fel!

   ^13 Avagy kevesled-é azt, hogy felhozál minket a tejjel és mézzel folyó
   földrõl, hogy megölj minket a pusztában; hanem még uralkodni is akarsz
   rajtunk?

   ^14 Éppen nem tejjel és mézzel folyó földre hoztál be minket, sem
   szántóföldet és szõlõt nem adtál nékünk örökségül! Avagy ki akarod-é
   szúrni az emberek szemeit? Nem megyünk fel!

   ^15 Megharaguvék azért Mózes igen, és monda az Úrnak: Ne tekints az õ
   áldozatjokra! Egy szamarat sem vettem el tõlök, és egyet sem bántottam
   közülök.

   ^16 Azután monda Mózes Kórénak: Te és a te egész gyülekezeted legyetek
   az Úr elõtt; te és azok és Áron, holnap.

   ^17 És kiki vegye az õ temjénezõjét, és tegyetek abba füstölõ szert, és
   vigyétek az Úr elé, kiki az õ temjénezõjét; kétszáz és ötven
   temjénezõt. Te is, és Áron is, kiki az õ temjénezõjét.

   ^18 Vevé azért kiki az õ temjénezõjét, és tevének abba tüzet, és
   rakának arra füstölõ szert, és megállának a gyülekezet sátorának
   nyílása elõtt, Mózes is és Áron.

   ^19 Kóré pedig összegyûjtötte vala ellenök az egész gyülekezetet a
   gyülekezet sátorának nyílásához, és megjelenék az Úrnak dicsõsége az
   egész gyülekezetnek.

   ^20 És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:

   ^21 Váljatok külön e gyülekezettõl, hogy megemészszem õket egy
   szempillantásban.

   ^22 Õk pedig arczukra borulának, és mondának: Isten, minden test
   lelkének Istene! nem egy férfiú vétkezett-é, és az egész gyülekezetre
   haragszol-é?

   ^23 Akkor szóla az Úr Mózesnek, mondván:

   ^24 Szólj a gyülekezetnek, mondván: Menjetek el a Kóré, Dáthán és
   Abirám hajléka mellõl köröskörül.

   ^25 Felkele azért Mózes, és elméne Dáthán és Abirám felé, követék õt
   Izráel vénei.

   ^26 És szóla a gyülekezetnek, mondván: Kérlek, távozzatok el ez
   istentelen emberek sátorai mellõl, és semmit ne illessetek abból, a mi
   az övék, hogy el ne veszszetek az õ bûneik miatt.

   ^27 És elmenének a Kóré, Dáthán és Abirám hajlékai mellõl köröskörül;
   Dáthán pedig és Abirám kimenének, megállván az õ sátoraiknak nyílásánál
   feleségeikkel, fiaikkal és kisdedeikkel.

   ^28 Akkor monda Mózes: Ebbõl tudjátok meg, hogy az Úr küldött engemet,
   hogy cselekedjem mind e dolgokat, hogy nem magamtól [indultam]:

   ^29 Ha úgy halnak meg ezek, a mint meghal minden [más] ember, és ha
   minden [más] ember büntetése szerint büntettetnek meg ezek: akkor nem
   az Úr küldött engemet.

   ^30 Ha pedig az Úr valami új dolgot cselekszik, és a föld megnyitja az
   õ száját, és elnyeli õket, és mindazt, a mi az övék, és elevenen
   szállanak alá pokolba: akkor megismeritek, hogy gyalázták ezek az
   emberek az Urat.

   ^31 És lõn, a mint elvégezé mind e beszédeket, meghasada a föld
   alattok.

   ^32 És megnyitá a föld az õ száját, és elnyelé õket és az õ
   háznépeiket: és minden embert, a kik Kórééi valának, és minden
   jószágukat.

   ^33 És alászállának azok és mindaz, a mi az övék, elevenen a pokolra:
   és befedezé õket a föld, és elveszének a község közül.

   ^34 Az Izráeliták pedig, a kik körülöttök valának, mind elfutának
   azoknak kiáltására; mert azt mondják vala: netalán elnyel minket a
   föld!

   ^35 És tûz jöve ki az Úrtól, és megemészté ama kétszáz és ötven
   férfiút, a kik füstölõ szerekkel áldoznak vala.

   ^36 Szóla pedig az Úr Mózesnek, mondván:

   ^37 Mondd meg Eleázárnak, Áron pap fiának, hogy szedje ki a
   temjénezõket a tûzbõl, a tüzet pedig hintsd széjjel, mert
   megszenteltettek a [temjénezõk];

   ^38 Ezeknek temjénezõi, a kik a magok lelke ellen vétkeztek. És
   csináljanak azokból vékonyra vert lapokat az oltár beborítására.
   Mivelhogy járultak azokkal az Úr elé, és megszenteltettek: legyenek
   jegyül Izráel fiainak.

   ^39 Felszedé azért Eleázár pap a réz temjénezõket, a melyekkel a
   megégettek járultak vala oda, és vékonyra verette azokat az oltár
   beborítására.

   ^40 Emlékeztetõül Izráel fiainak, hogy senki idegen, a ki nem az Áron
   magvából való, ne járuljon az Úr elé füstölõ szerrel füstölögtetni,
   hogy úgy ne járjon, mint Kóré és mint az õ gyülekezete, a miképen
   megmondotta vala néki az Úr Mózes által.

   ^41 És másnap felzúdula Izráel fiainak egész gyülekezete Mózes ellen és
   Áron ellen, mondván: Ti öltétek meg az Úrnak népét!

   ^42 Mikor pedig egybegyûle a gyülekezet Mózes ellen és Áron ellen,
   akkor fordulának a gyülekezet sátora felé: és ímé befedezte vala azt a
   felhõ, és megjelenék az Úrnak dicsõsége.

   ^43 Mózes azért és Áron menének a gyülekezet sátora elé.

   ^44 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

   ^45 Menjetek ki e gyülekezet közül, hogy megemészszem õket egy
   szempillantásban; õk pedig orczájokra borulának.

   ^46 És monda Mózes Áronnak: Fogd a temjénezõt, és tégy abba tüzet az
   oltárról, és rakj reá füstölõ szert, és vidd hamar a gyülekezethez, és
   végezz engesztelést értök, mert kijött az Úrtól a nagy harag,
   elkezdõdött a csapás.

   ^47 Vevé azért Áron [a] [temjénezõt], a mint mondotta vala Mózes, és
   futa a község közé, és ímé elkezdõdött vala a csapás a nép között. És
   füstölõ áldozatot tõn, és engesztelést szerze a népnek.

   ^48 És megálla a megholtak között és élõk között; és megszûnék a
   csapás.

   ^49 És valának, a kik megholtak vala e csapás alatt, tizennégy ezer
   hétszázan; azokon kivül, a kik megholtak vala a Kóré dolgáért.

   ^50 És visszatére Áron Mózeshez a gyülekezet sátorának nyílásához. Így
   szûnék meg a csapás.
     __________________________________________________________________

  Chapter 17

   ^1 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

   ^2 Szólj Izráel fiainak, és végy tõlök egy-egy vesszõt az õ atyáiknak
   háza szerint; az õ atyáik házának valamennyi fejedelmétõl tizenkét
   vesszõt; és kinek-kinek a nevét írd fel az õ vesszejére.

   ^3 Az Áron nevét pedig írd a Lévi vesszejére: mert egy vesszõ [esik] az
   õ atyjok házának fejéért.

   ^4 És tedd le azokat a gyülekezet sátorában a bizonyság [ládája] elé, a
   hol megjelenek néktek.

   ^5 És lesz, hogy annak a férfiúnak vesszeje, a kit elválasztok, kihajt;
   így hárítom el magamról Izráel fiainak zúgolódásait, a melyekkel
   zúgolódnak ti ellenetek.

   ^6 Szóla azért Mózes Izráel fiainak, és adának néki mind az õ
   fejedelmeik egy-egy vesszõt egy-egy fejedelemért; az õ atyáiknak háza
   szerint tizenkét vesszõt; az Áron vesszeje is azok között a vesszõk
   között vala.

   ^7 És letevé Mózes a vesszõket az Úr elé a bizonyság sátorában.

   ^8 És lõn másnap, hogy beméne Mózes a bizonyság sátorába; és ímé
   kihajtott vala a Lévi házából való Áronnak vesszeje, és hajtást
   hajtott, és virágot növelt, és mandolát érlelt.

   ^9 És kihozá Mózes mind azokat a vesszõket az Úr színe elõl mind az
   Izráel fiai elé, és miután megnézték vala, vevé kiki az õ vesszejét.

   ^10 És monda az Úr Mózesnek: Vidd vissza az Áron vesszejét a bizonyság
   [ládája] elé, hogy õriztessék ott a lázadó fiaknak jegyül, hogy
   megszünjék az én ellenem való zúgolódások, hogy meg ne haljanak.

   ^11 És megcselekedé Mózes; a mint parancsolta vala az Úr néki, akképen
   cselekedék.

   ^12 És szólának Izráel fiai Mózesnek, mondván: Ímé pusztulunk, veszünk,
   mi mindnyájan elveszünk!

   ^13 Valaki közel járul az Úrnak sátorához, meghal. Avagy mindenestõl
   elpusztulunk-é?!
     __________________________________________________________________

  Chapter 18

   ^1 És monda az Úr Áronnak: Te és a te fiaid, és a te atyádnak háza te
   veled, hordozzátok a szent hajlék körül való hamisság büntetését. Te és
   a te fiaid te veled, hordozzátok a ti papságtok hamisságának
   büntetését.

   ^2 A te atyádfiait, Lévinek törzsét, a te atyádnak nemzetségét is vedd
   magad mellé, melletted legyenek, és néked szolgáljanak; te pedig és a
   te fiaid veled, [szolgáljatok] a bizonyság sátora elõtt.

   ^3 És ügyeljenek a te ügyedre és az egész sátornak ügyére; de a
   szenthajlék edényeihez és az oltárhoz ne járuljanak, hogy meg ne
   haljanak mind õk, mind ti.

   ^4 És melletted legyenek, és ügyeljenek a gyülekezet sátorának ügyére,
   a sátornak minden szolgálatja szerint; de idegen ne járuljon ti
   hozzátok.

   ^5 Ügyeljetek azért a szenthajléknak ügyére, és az oltárnak ügyére,
   hogy ne legyen ezután harag Izráel fiai ellen.

   ^6 Mert íme én választottam a ti atyátokfiait, a lévitákat Izráel fiai
   közül, mint az Úrnak adottakat, néktek, ajándékul, hogy szolgáljanak a
   gyülekezet sátorának szolgálatában.

   ^7 Te pedig és a te fiaid te veled, ügyeljetek a ti papságotokra
   mindenben, a mik az oltárhoz tartoznak, és a függönyön belõl vannak,
   hogy azokban szolgáljatok; a ti papságotoknak tisztét adtam néktek
   ajándékul, azért az idegen, a ki oda járul, haljon meg.

   ^8 Szóla azután az Úr Áronnak: Ímé én néked adtam az én felemelt
   áldozataimra való ügyelést is, valamit Izráel fiai nékem szentelnek,
   néked és a te fiaidnak adtam azokat felkenetési [díjul,] örökkévaló
   rendelés szerint.

   ^9 Ez legyen tiéd a legszentségesebbekbõl, a melyek tûzzel meg nem
   égettetnek: Minden õ áldozatjok, akár ételáldozatjok, akár bûnért való
   áldozatjok, akár pedig vétekért való áldozatjok, a miket nékem adnak,
   mint legszentségesebbek, tiéid legyenek és a te fiaidé.

   ^10 A legszentségesebb helyen egyed meg azt, csak a férfiak egyék azt;
   szentség legyen tenéked.

   ^11 Ez is tiéd legyen, mint felemelt áldozat az õ ajándékukból, Izráel
   fiainak minden meglóbált áldozataival együtt; néked adtam azokat és a
   te fiaidnak, és a te leányaidnak, a kik veled vannak, örökkévaló
   rendelés szerint; mindenki, aki tiszta a te házadban, eheti azt:

   ^12 Az olajnak minden kövérjét, és minden kövérjét a mustnak és
   gabonának, azoknak zsengéit, a melyeket az Úrnak adnak, tenéked adtam.

   ^13 Mindennek elsõ gyümölcsei az õ földjökön, a melyeket az Úrnak
   visznek, tiéid legyenek; mindenki, a ki tiszta a te házadban, egye
   azokat.

   ^14 Minden, a mi teljesen [Istennek] szenteltetik Izráelben, tiéd
   legyen.

   ^15 Minden, ami az élõ állatok közül az anyaméhet megnyitja, a melyet
   az Úrnak visznek, mind emberekbõl s mind barmokból a tiéd legyen;
   csakhogy az embernek elsõszülöttét váltasd meg, és a tisztátalan
   állatnak elsõszülöttét is megváltassad.

   ^16 A melyek pedig váltságosok, egy hónapostól kezdve váltasd meg a te
   becslésed szerint, öt ezüst sikluson a szent siklus szerint: húsz géra
   az.

   ^17 De a tehénnek elsõ fajzását, vagy a juhnak elsõ fajzását, vagy a
   kecskének elsõ fajzását meg ne váltasd; mert szentelni valók azok; a
   véröket hintsd az oltárra, és azoknak kövérit füstölögtesd el kedves
   illatú tûzáldozatul az Úrnak.

   ^18 Azoknak húsa pedig tiéd legyen, a miképen a meglóbált szegy, és a
   mint a jobb lapoczka is tiéd lesz.

   ^19 Minden felemelt áldozatot a szent dolgokból, a melyeket az Úrnak
   áldoznak Izráel fiai, néked adtam örökkévaló rendelés szerint, és a te
   fiaidnak, és a te leányaidnak, a kik veled vannak; sónak szövetsége ez,
   örökkévaló az Úr elõtt, néked és a te magodnak veled.

   ^20 Monda pedig az Úr Áronnak: Az õ földjökbõl örökséged nem lesz, sem
   osztályrészed nem lesz néked õ közöttök: Én vagyok a te osztályrészed
   és a te örökséged Izráel fiai között.

   ^21 De ímé a Lévi fiainak örökségül adtam minden tizedet Izráelben; az
   õ szolgálatjokért való osztályrész ez a melylyel teljesítik õk a
   gyülekezet sátorának szolgálatát.

   ^22 És ne járuljanak ezután Izráel fiai a gyülekezetnek sátorához, hogy
   ne vétkezzenek, és meg ne haljanak.

   ^23 De a léviták teljesítsék a gyülekezet sátorának szolgálatát, és õk
   viseljék az õ bûnüket; örökkévaló rendelés legyen a ti
   nemzetségeiteknél, hogy Izráel fiai között ne birjanak örökséget.

   ^24 Mivelhogy Izráel fiainak tizedét, a mit felemelt áldozatul visznek
   fel az Úrnak, adtam a lévitáknak örökségül: azért végeztem õ felõlök,
   hogy Izráel fiai között ne birjanak örökséget.

   ^25 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

   ^26 A lévitáknak pedig szólj, és mondd meg nékik: Mikor beszeditek
   Izráel fiaitól a tizedet, a melyet örökségtekül adtam néktek azoktól,
   akkor áldozzatok abból felemelt áldozatot az Úrnak; a tizedbõl tizedet.

   ^27 És ez a ti felemelt áldozatotok olyanul tulajdoníttatik néktek,
   mint a szérûrõl való gabona és mint a sajtóból kiömlõ bor.

   ^28 Így vigyetek ti is felemelt áldozatot az Úrnak minden ti
   tizedetekbõl, a melyet beszedtek Izráel fiaitól, és adjátok abból az
   Úrnak felemelt áldozatot Áronnak, a papnak.

   ^29 Minden ti ajándékotokból vigyétek a felemelt áldozatokat az Úrnak,
   mindenbõl a kövérjét, a mi abból szentelni való.

   ^30 Mondd meg azt is nékik: Mikor a kövérjét áldozzátok abból, olyanul
   tulajdoníttatik az a lévitáknak, mintha a szérûrõl és sajtóból adnák.

   ^31 Megehetitek pedig azt minden helyen, ti és a ti házatok népe; mert
   jutalmatok ez néktek a gyülekezet sátorában való szolgálatokért.

   ^32 És nem lesztek bûnösök a miatt, ha abból a kövérjét áldozzátok: és
   Izráel fiainak szent dolgait sem fertõztetitek meg, és meg sem haltok.
     __________________________________________________________________

  Chapter 19

   ^1 Szóla azután az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:

   ^2 Ez a törvény rendelése, a melyet parancsolt az Úr, mondván: Szólj
   Izráel fiainak, hogy hozzanak hozzád egy veres tehenet, épet, a melyben
   ne legyen hiba, a melynek nyakán iga nem volt.

   ^3 És adjátok azt Eleázárnak, a papnak, és õ vitesse ki azt a táboron
   kivül, és öljék meg azt õ elõtte.

   ^4 És vegyen Eleázár, a pap annak vérébõl az õ újjával, és hintsen a
   gyülekezet sátorának eleje felé annak vérébõl hétszer.

   ^5 Azután égessék meg azt a tehenet az õ szemei elõtt; annak bõrét,
   húsát, és vérét a ganéjával együtt égessék meg.

   ^6 Akkor vegyen a pap czédrusfát, izsópot és karmazsint, és vesse a
   tehénnek égõ részei közé.

   ^7 És mossa meg a pap az õ ruháit, az õ testét is mossa le vízzel, és
   azután menjen be a táborba, és tisztátalan legyen a pap estvéig.

   ^8 Az is, a ki megégeti azt, mossa meg az õ ruháit vízzel, és az õ
   testét is mossa le vízzel, és tisztátalan legyen estvéig.

   ^9 Valamely tiszta ember pedig szedje fel annak a tehénnek hamvát, és
   helyezze el azt a táboron kivûl tiszta helyre, hogy legyen az Izráel
   fiai gyülekezetének szolgálatára a tisztulásnak vizéhez; bûnért való
   áldozat ez.

   ^10 És az, a ki felszedi a tehénnek hamvát, mossa meg az õ ruháit, és
   tisztátalan legyen estvéig; és legyen ez Izráel fiainak és a köztök
   tartózkodó jövevénynek örök rendelésül.

   ^11 A ki illeti akármely embernek a holttestét, és tisztátalanná lesz
   hét napig:

   ^12 Az olyan tisztítsa meg magát azzal a vízzel harmadnapon és
   hetednapon, [és] tiszta lesz; ha pedig nem tisztítja meg magát
   harmadnapon és hetednapon, akkor nem lesz tiszta.

   ^13 Valaki holtat illet, bármely embert a ki megholt, és meg nem
   tisztítja magát, az megfertézteti az Úrnak hajlékát; és irtassék ki az
   a lélek Izráelbõl mivelhogy tisztulásnak vize nem hintetett õ reá,
   tisztátalan lesz; még rajta van az õ tisztátalansága.

   ^14 Ez legyen a törvény, mikor valaki sátorban hal meg. Mindaz, a ki
   bemegy a sátorba, és mindaz, a ki ott van a sátorban, tisztátalan
   legyen hét napig.

   ^15 Minden nyitott edény is, a melyen nincs lezárható fedél,
   tisztátalan.

   ^16 És mindaz, a ki illet a mezõn fegyverrel megöletettet, vagy
   megholtat, vagy emberi csontot, vagy sírt, tisztátalan legyen hét
   napig.

   ^17 És vegyenek a tisztátalanért a bûnért való megégetett áldozatnak
   hamvából, és töltse[nek] arra élõ vizet edénybe.

   ^18 Valamely tiszta ember pedig vegyen izsópot, és mártsa azt vízbe, és
   hintse meg a sátort és minden edényt, és minden embert, a kik ott
   lesznek; és azt is, a ki a csontot, vagy a megöltet, vagy a megholtat,
   vagy a koporsót illette.

   ^19 Hintse pedig meg a tiszta a tisztátalant harmadnapon és hetednapon,
   és tisztítsa meg õt hetednapon; azután mossa meg az õ ruháit, mossa le
   magát is vízzel, és tiszta lesz estve.

   ^20 Ha pedig valaki tisztátalanná lesz, és nem tisztítja meg magát, az
   a lélek irtassék ki a község közûl; mivelhogy az Úrnak szenthelyét
   megfertéztette, a tisztulásnak vize nem hintetett õ reá, tisztátalan
   az.

   ^21 Ez legyen õ nálok örök rendelésül: mind az, a ki hinti a
   tisztulásnak vizét, mossa meg az õ ruháit; mind az, a ki illeti a
   tisztulásnak vizét, tisztátalan legyen estvéig.

   ^22 És valamit illet a tisztátalan, tisztátalan legyen az; és az a
   lélek is, a ki illeti azt, tisztátalan legyen estvéig.
     __________________________________________________________________

  Chapter 20

   ^1 És eljutának Izráel fiai, az egész gyülekezet Czin pusztájába az
   elsõ hónapban és megtelepedék a nép Kádesben, és meghala ott Miriám, és
   eltemetteték ott.

   ^2 De nem vala vize a gyülekezetnek, összegyûlének azért Mózes és Áron
   ellen.

   ^3 És feddõzék a nép Mózessel, és szólának mondván: Vajha holtunk volna
   meg, mikor megholtak a mi atyánkfiai az Úr elõtt!

   ^4 És miért hoztátok az Úrnak gyülekezetét e pusztába, hogy meghaljunk
   itt mi, és a mi barmaink?

   ^5 És miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy e rossz helyre
   hozzatok minket, hol nincs vetés, sem füge, sem szõlõ, sem gránátalma,
   és inni való víz sincsen!

   ^6 Elmenének azért Mózes és Áron a gyülekezetnek színe elõl, a
   gyülekezet sátorának nyílása elé, és arczukra borulának; és megjelenék
   nékik az Úrnak dicsõsége.

   ^7 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

   ^8 Vedd ezt a vesszõt, és gyûjtsd össze a gyülekezetet te, és Áron, a
   te atyádfia, és szóljatok ím e kõsziklának az õ szemeik elõtt, hogy
   adjon vizet; és fakaszsz vizet nékik e kõsziklából, és adj inni a
   gyülekezetnek és az õ barmaiknak.

   ^9 Vevé azért Mózes azt a vesszõt az Úrnak színe elõl a mint
   parancsolta vala néki.

   ^10 És összegyûjték Mózes és Áron a gyülekezetet a kõszikla elé, és
   monda nékik: Halljátok meg most, ti lázadók! Avagy e kõsziklából
   fakasszunk-é néktek vizet?

   ^11 És felemelé Mózes az õ kezét, és megüté a kõsziklát az õ
   vesszejével két ízben; és sok víz ömle ki, és ivék a gyülekezet és az õ
   barmai.

   ^12 És monda az Úr Mózesnek és Áronnak: Mivelhogy nem hittetek nékem,
   hogy megdicsõítettetek volna engem Izráel fiainak szemei elõtt: azért
   nem viszitek be e községet a földre, a melyet adtam nékik.

   ^13 Ezek a versengésnek vizei, a melyekért feddõztek Izráel fiai az
   Úrral; és megdicsõítette magát õ bennök.

   ^14 És külde Mózes követeket Kádesbõl Edom királyához, [kik így
   szólának:] Ezt mondja a te atyádfia az Izráel: Te tudod mindazt a
   nyomorúságot, a mely mi rajtunk esett:

   ^15 Hogy a mi atyáink alámentek Égyiptomba, és sok ideig laktunk
   Égyiptomban, és hogy nyomorgatának minket az égyiptombeliek, és a mi
   atyáinkat.

   ^16 És kiáltottunk az Úrhoz, és meghallgatta a mi szónkat, és angyalt
   külde és kihozott minket Égyiptomból; és ímé Kádesben vagyunk a te
   határodnak végvárosában.

   ^17 Hadd mehessünk át a te földeden! Nem megyünk át sem mezõn, sem
   szõlõn, és kútvizet sem iszunk; az országúton megyünk, és nem térünk
   sem jobbra, sem balra, míg általmegyünk a te határodon.

   ^18 Felele pedig Edom: Nem mehetsz át az én [földemen], hogy fegyverrel
   ne menjek ellened!

   ^19 És mondának néki Izráel fiai: A járt úton megyünk fel, és ha a te
   vizedet iszszuk, én és az én barmaim, megadom annak az árát. Nincs
   egyéb szándék[om] csak hogy gyalog mehessek át.

   ^20 Az pedig monda: Nem mégy át. És kiméne õ ellene Edom sok néppel és
   nagy erõvel.

   ^21 Mivel nem akará Edom megengedni Izráelnek, hogy általmenjen az õ
   országán: azért eltére Izráel õ tõle.

   ^22 Majd elindulának Kádesbõl, és jutának Izráel fiai, az egész
   gyülekezet a Hór hegyére.

   ^23 És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak, a Hór hegyénél, Edom földének
   határán, mondván:

   ^24 Áron az õ népeihez takaríttatik: mert nem megy be a földre, a
   melyet Izráel fiainak adtam, mivelhogy ellenszegültetek az én szómnak a
   versengésnek vizénél.

   ^25 Vedd Áront és Eleázárt, az õ fiát, és vezesd fel õket a Hór
   hegyére.

   ^26 És vetkeztesd le Áront az õ ruháiból, és öltöztesd fel azokba
   Eleázárt, az õ fiát; mert Áron [az õ népéhez] takaríttatik, és meghal
   ott.

   ^27 És úgy cselekedék Mózes, a mint parancsolta vala az Úr, és
   felmenének a Hór hegyére az egész gyülekezet láttára.

   ^28 És Mózes levetkezteté Áront az õ ruháiból, és felöltözteté azokba
   Eleázárt, az õ fiát. És meghala Áron ott a hegynek tetején, Mózes pedig
   és Eleázár leszálla a hegyrõl.

   ^29 És látá az egész gyülekezet, hogy meghalt vala Áron, és siratá
   Áront harmincz napig Izráelnek egész háza.
     __________________________________________________________________

  Chapter 21

   ^1 Mikor pedig meghallotta a Kananeus, Arad királya, a ki lakozik vala
   dél felõl, hogy jön Izráel a kémeknek útán: megütközék Izráellel, és
   foglyokat ejte közülök.

   ^2 Fogadást tõn azért Izráel az Úrnak, és monda: Ha valóban kezembe
   adod e népet, eltörlöm az õ városait.

   ^3 És meghallgatá az Úr Izráelnek szavát, és kézbe adá a Kananeust, és
   eltörlé õket, és azoknak városait. És nevezé azt a helyet Hormának.

   ^4 És elindulának a Hór hegyétõl a veres tengerhez vivõ úton, hogy
   megkerüljék Edom földét. És a népnek lelke megkeseredék útközben.

   ^5 És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket
   Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz
   sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk.

   ^6 Bocsáta azért az Úr a népre tüzes kígyókat, és megmardosák a népet,
   és sokan meghalának Izráel népébõl.

   ^7 Akkor méne a nép Mózeshez, és mondának: Vétkeztünk, mert szólottunk
   az Úr ellen és te ellened; imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye el rólunk a
   kígyókat. És imádkozék Mózes a népért.

   ^8 És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tûzd fel
   azt póznára: és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben
   maradjon.

   ^9 Csinála azért Mózes rézkígyót, és feltûzé azt póznára. És lõn, hogy
   ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben
   marada.

   ^10 Azután elindulának Izráel fiai, és tábort ütének Obóthban.

   ^11 Obóthból is elindulának, és tábort ütének Hije-Abarimban, abban a
   pusztában, a mely Moáb elõtt vala napkelet felõl.

   ^12 Onnét elindulának, és tábort ütének Zéred völgyében.

   ^13 Onnét elindulának, és tábort ütének az Arnon [vizén] túl, a mely
   van a pusztában, és kijõ az Emoreus határából. Mert az Arnon Moábnak
   határa Moáb között és Emoreus között.

   ^14 Azért van szó az Úr hadainak könyvében: Vahébrõl Szúfában, és a
   patakokról Arnonnál,

   ^15 És a patakok folyásáról, a mely Ar város felé hajol és Moáb
   határára dûl.

   ^16 És onnét Béérbe [menének]. Ez az a kút, a melynél mondotta vala az
   Úr Mózesnek: Gyûjtsd össze a népet, és adok nékik vizet.

   ^17 Akkor éneklé az Izráel ez éneket: Jõjj fel óh kút! énekeljetek
   néki!

   ^18 Kút, a melyet fejedelmek ástak; a nép elõkelõi vájtak,
   kormánypálczával, vezérbotjaikkal. És a pusztából Mathanába [menének].

   ^19 És Mathanából Nahaliélbe, és Nahaliélbõl Bámóthba.

   ^20 Bámóthból pedig abba a völgybe, a mely Moáb mezején van, [onnan] a
   Piszga tetejére, a mely a sivatagra néz.

   ^21 És külde Izráel követeket Szíhonhoz, az Emoreusok királyához,
   mondván:

   ^22 Hadd mehessek át a te földeden! Nem hajlunk mezõre, sem szõlõre,
   kútvizet sem iszunk; az országúton megyünk, míg átmegyünk a te
   határodon.

   ^23 De nem engedé Szíhon Izráelnek, hogy átmenjen az õ határán, sõt
   egybegyûjté Szíhon minden népét, és kiméne Izráel ellen a pusztába, és
   jöve Jaháczba; és megütközék Izráellel.

   ^24 És megveré õt Izráel fegyvernek élivel, és elfoglalá annak földét
   Arnontól Jabbókig, az Ammon fiaiig; mert erõs vala az Ammon fiainak
   határa.

   ^25 És elfoglalá Izráel mind e városokat, és megtelepedék Izráel az
   Emoreusok minden városában, Hesbonban és annak minden városában;

   ^26 Mert Hesbon Szíhonnak az Emoreusok királyának városa vala, ki is
   hadakozott vala Moábnak elõbbi királyával, és elvett vala minden földet
   annak kezébõl Arnonig.

   ^27 Azért mondják a példabeszédmondók: Jõjjetek Hesbonba! Építtessék és
   erõsíttessék Szíhon városa!

   ^28 Mert tûz jött ki Hesbonból, láng Szíhon városából; megemésztette
   Art, Moábnak [városát], Arnon magaslatainak urait.

   ^29 Jaj néked Moáb! Elvesztél Kámosnak népe! Futásra adta õ fiait,
   leányait fogságra Szíhonnak, az emoreus királynak.

   ^30 De mi lövöldöztük õket, elveszett Hesbon Dibonig, és elpusztítottuk
   Nofáig, a mely Medebáig ér.

   ^31 Megtelepedék azért Izráel az Emoreusok földén.

   ^32 És elkülde Mózes, hogy megkémleljék Jázert, és bevevék annak
   városait, és kiûzé az Emoreust, a ki ott vala.

   ^33 Majd megfordulának, és felmenének a Básánba vivõ úton. És kijöve
   Og, Básán királya õ ellenök, õ és egész népe, hogy megütközzenek
   Hedreiben.

   ^34 Akkor monda az Úr Mózesnek: Ne félj tõle, mert a te kezedbe adtam
   õt, és egész népét, és az õ földét. És úgy cselekedjél vele, a miképen
   cselekedtél Szíhonnal az Emoreusok királyával, a ki lakik vala
   Hesbonban.

   ^35 Megverék azért õt és az õ fiait és egész népét annyira, hogy egy
   sem marada belõle; és elfoglalák az õ földét.
     __________________________________________________________________

  Chapter 22

   ^1 És tovább menének Izráel fiai, és tábort ütének Moáb mezõségen a
   Jordánon túl, Jérikhó ellenében.

   ^2 És mikor látta Bálák, a Czippór fia mind azokat, a melyeket
   cselekedett vala Izráel az Emoreussal:

   ^3 Igen megrémüle Moáb a néptõl, mivelhogy sok vala az, és búsula Moáb
   Izráel fiai miatt.

   ^4 Monda azért Moáb Midián véneinek: Most elnyalja e sokaság minden mi
   környékünket, a miképen elnyalja az ökör a mezõnek pázsitját. (Bálák
   pedig, Czippórnak fia Moáb királya vala abban az idõben.)

   ^5 Külde azért követeket Bálámhoz, a Beór fiához Péthorba, a mely vala
   a folyóvíz mellett, az õ népe fiainak földére, hogy hívják õt, mondván:
   Ímé nép jött ki Égyiptomból, és ímé ellepte e földnek színét, és
   megtelepszik én ellenemben.

   ^6 Most azért kérlek jöjj el, átkozd meg érettem e népet, mert erõsebb
   nálamnál; talán erõt vehetek rajta, megverjük õt, és kiûzhetem õt e
   földbõl; mert jól tudom, hogy a kit megáldasz, meg lesz áldva, és a kit
   megátkozol, átkozott lesz.

   ^7 Elmenének azért Moábnak vénei és Midiánnak vénei, és a
   jövendõmondásnak jutalma kezeikben vala, és jutának Bálámhoz, és
   megmondák néki Bálák izenetét.

   ^8 Õ pedig monda nékik: Háljatok itt ez éjjel, és feleletet adok
   néktek, a miképen szól nékem az Úr. És Moábnak fejedelmei ott maradának
   Bálámnál.

   ^9 Eljöve pedig az Isten Bálámhoz, és monda: Kicsodák ezek a férfiak te
   nálad?

   ^10 És monda Bálám az Istennek: Bálák, Czippór fia, Moáb királya,
   küldött én hozzám, [ezt mondván:]

   ^11 Ímé e nép, a mely kijött Égyiptomból, ellepte a földnek színét;
   most azért jöjj el, átkozd meg azt érettem, talán megharczolhatok vele,
   és kiûzhetem õt.

   ^12 És monda Isten Bálámnak: Ne menj el õ velök, ne átkozd meg azt a
   népet, mert áldott az.

   ^13 Felkele azért Bálám reggel, és monda a Bálák fejedelmeinek:
   Menjetek el a ti földetekre; mert nem akarja az Úr megengedni nékem,
   hogy elmenjek veletek.

   ^14 És felkelének Moáb fejedelmei, és jutának Bálákhoz, és mondának:
   Nem akart Bálám eljönni velünk.

   ^15 Elkülde azért ismét Bálák több fejedelmet, amazoknál elõkelõbbeket.

   ^16 És eljutának Bálámhoz, és mondának néki: Ezt mondja Bálák,
   Czippórnak fia: Kérlek, ne vonakodjál eljönni hozzám!

   ^17 Mert igen-igen megtisztellek téged, és akármit mondasz nékem,
   megcselekszem. Jöjj el azért kérlek, és átkozd meg értem e népet!

   ^18 Bálám pedig felele és monda a Bálák szolgáinak: Ha Bálák az õ házát
   aranynyal és ezüsttel tele adná is nékem, nem hághatom át az Úrnak, az
   én Istenemnek szavát, hogy valamit míveljek; kicsinyt vagy nagyot.

   ^19 Most mindazonáltal maradjatok itt kérlek ti is ez éjjel, hadd
   tudjam meg, mit szól ismét az Úr nékem?

   ^20 És eljöve Isten Bálámhoz éjjel, és monda néki: Ha azért jöttek e
   férfiak, hogy elhívjanak téged: kelj fel, menj el velök; de mindazáltal
   azt cselekedjed, a mit mondok majd néked.

   ^21 Felkele azért Bálám reggel, és megnyergelé az õ szamarát, és elméne
   a Moáb fejedelmeivel.

   ^22 De megharaguvék Isten, hogy elmegy vala õ. És megálla az Úrnak
   angyala az útban, hogy ellenkezzék vele; õ pedig üget vala az õ
   szamarán, és két szolgája vala vele.

   ^23 És meglátá a szamár az Úrnak angyalát, a mint áll vala az úton, és
   mezítelen fegyvere a kezében; letére azért a szamár az útról, és méne a
   mezõre; Bálám pedig veré az õ szamarát, hogy visszatérítse azt az útra.

   ^24 Azután megálla az Úrnak angyala a szõlõk ösvényén, holott innen is
   garád, onnan is garád vala.

   ^25 A mint meglátá a szamár az Úrnak angyalát, a falhoz szorula, és a
   Bálám lábát is oda szorítá a falhoz; ezért ismét megveré azt.

   ^26 Az Úr angyala pedig ismét tovább méne, és megálla szoros helyen,
   hol nem volt út a kitérésre, sem jobbra, sem balra.

   ^27 A mint meglátá a szamár az Úrnak angyalát, lefeküvék Bálám alatt,
   azért megharaguvék Bálám, és megveré a szamarat bottal.

   ^28 És megnyitá az Úr a szamárnak száját, és monda a szamár Bálámnak:
   Mit vétettem néked, hogy immár háromszor vertél meg engem?

   ^29 Bálám pedig monda a szamárnak: Mert megcsúfoltál engem! Vajha volna
   fegyver a kezemben, nyilván megölnélek most téged.

   ^30 És monda a szamár Bálámnak: Avagy nem te szamarad vagyok-é, a
   melyen járni szoktál, a mióta megvagy, mind e napig? Avagy szoktam
   volt-é veled e képen cselekedni? Az pedig felele: Nem.

   ^31 És megnyitá az Úr a Bálám szemeit, és látá az Úr angyalát, a mint
   áll vala az útban, és mezítelen fegyverét az õ kezében; akkor meghajtá
   magát és arczra borula.

   ^32 Az Úrnak angyala pedig monda néki: Miért verted meg a te szamaradat
   immár három ízben? Ímé én jöttem ki, hogy ellenkezzem veled, mert
   veszedelmes ez az út én elõttem.

   ^33 És meglátott engem a szamár, és kitért én elõttem immár három
   ízben; ha ki nem tért volna elõlem, most meg is öltelek volna téged, õt
   pedig életben hagytam volna.

   ^34 Monda azért Bálám az Úr angyalának: Vétkeztem, mert nem tudtam,
   hogy te állasz elõttem az útban. Most azért, ha nem tetszik [ez] néked,
   visszatérek.

   ^35 Az Úrnak angyala pedig monda Bálámnak: Menj el e férfiakkal;
   mindazáltal a mit én mondok majd néked, azt mondjad. Elméne azért Bálám
   a Bálák fejedelmeivel.

   ^36 Mikor pedig meghallá Bálák, hogy jön Bálám, kiméne elébe Moábnak
   [egyik] városába, a mely az Arnon vidékén, a határ szélén vala.

   ^37 És monda Bálák Bálámnak: Avagy nem küldözgettem-é hozzád, hogy
   hívjanak téged? Miért nem jösz vala én hozzám? Avagy valóban nem
   tisztelhetnélek meg téged?

   ^38 Bálám pedig monda Báláknak: Ímé eljöttem hozzád. Most pedig
   szólhatok-é [magamtól] valamit? A mi mondani valót Isten ád az én
   számba, azt mondom.

   ^39 És elméne Bálám Bálákkal, és eljutának Kirjat-Husótba.

   ^40 És vágata Bálák ökröket és juhokat, és küldé Bálámnak és a
   fejedelmeknek, a kik vele valának.

   ^41 Reggel pedig magához vevé Bálák Bálámot és felvivé õt a Baál magas
   hegyére, hogy meglássa onnét a népnek valami részét.
     __________________________________________________________________

  Chapter 23

   ^1 És monda Bálám Báláknak: Építs itt nékem hét oltárt, és készíts el
   ide nékem hét tulkot és hét kost.

   ^2 És úgy cselekedék Bálák a miképen mondotta vala Bálám. És áldozék
   Bálák és Bálám mindenik oltáron egy-egy tulkot és egy-egy kost.

   ^3 És monda Bálám Báláknak: Állj meg a te égõáldozatod mellett, én
   pedig elmegyek; talán elõmbe jõ az Úr nékem, és a mit mutat majd nékem,
   megjelentem néked. Elméne azért egy kopasz oromra.

   ^4 És elébe méne Isten Bálámnak, és monda néki [Bálám]: A hét oltárt
   elrendeztem, és áldoztam mindenik oltáron egy-egy tulkot és egy-egy
   kost.

   ^5 Az Úr pedig ígét ada Bálámnak szájába, és monda néki: Térj vissza
   Bálákhoz, és így szólj.

   ^6 És visszatére õ hozzá, és ímé áll vala az õ égõáldozata mellett; õ
   maga és Moábnak minden fejedelme.

   ^7 És elkezdé az õ példázó beszédét, és monda: Siriából hozatott engem
   Bálák, Moábnak királya kelet hegyeirõl, [mondván:] Jöjj, átkozd meg
   nékem Jákóbot, és jöjj, szidalmazd meg Izráelt;

   ^8 Mit átkozzam azt, a kit Isten nem átkoz, és mit szidalmazzam azt, a
   kit az Úr nem szidalmaz?

   ^9 Mert sziklák tetejérõl nézem õt, és halmokról tekintem õt; ímé oly
   nép, a mely maga fog lakni, és nem számláltatik a nemzetek közé.

   ^10 Ki számlálhatja meg a Jákób porát, és Izráel negyedrészének számát?
   Haljon meg az én lelkem az igazak halálával, és legyen az én utolsó
   napom, mint az övé!

   ^11 És monda Bálák Bálámnak: Mit cselekeszel én velem? Hogy megátkozzad
   ellenségeimet, azért hoztalak téged, és ímé igen megáldád õket.

   ^12 Ez pedig felele és monda: Avagy nem arra kell-é vigyáznom, hogy azt
   szóljam, a mit az Úr adott az én számba?

   ^13 Monda azután néki Bálák: Kérlek, jöjj velem más helyre, honnét
   meglássad õt, de csak valamely részét látod annak, és õt mindenestõl
   nem látod, és átkozd meg õt onnét nékem.

   ^14 És vivé õt az õrállók helyére, a Piszga tetejére, és építe hét
   oltárt, és áldozék egy-egy tulkot és egy-egy kost mindenik oltáron.

   ^15 És monda Báláknak: Állj meg itt a te égõáldozatod mellett, én pedig
   elébe megyek amoda.

   ^16 Elébe méne azért az Úr Bálámnak, és ígét ada az õ szájába, és
   monda: Térj vissza Bálákhoz, és így szólj.

   ^17 Méne azért õ hozzá, és ímé õ áll vala az õ égõáldozata mellett, és
   Moáb fejedelmei is õ vele. És monda néki Bálák: Mit szóla az Úr?

   ^18 Akkor elkezdé az õ példázó beszédét, és monda: Kelj fel Bálák, és
   halljad; figyelj reám Czippórnak fia!

   ^19 Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy
   megváltozzék. Mond-é õ valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy
   azt ne teljesítené?

   ^20 Ímé [parancsolatot] vettem, hogy áldjak; ha õ áld, én azt meg nem
   fordíthatom.

   ^21 Nem vett észre Jákóbban hamisságot, és nem látott gonoszságot
   Izráelben. Az Úr, az õ Istene van õ vele; és királynak szóló rivalgás
   hangzik õ benne.

   ^22 Isten hozta ki õket Égyiptomból, az õ ereje mint a vad bivalyé.

   ^23 Mert nem fog varázslás Jákóbon, sem jövendõmondás Izráelen. Idején
   adatik tudtára Jákóbnak és Izráelnek: mit mívelt Isten!

   ^24 Ímé e nép felkél mint nõstény oroszlán, és feltámad mint hím
   oroszlán; nem nyugszik, míg prédát nem eszik, és elejtettek vérét nem
   iszsza.

   ^25 Akkor monda Bálák Bálámnak: Se ne átkozzad, se ne áldjad õt.

   ^26 Felele pedig Bálám, és monda Báláknak: Avagy nem szólottam volt-é
   néked, mondván: Valamit mond nékem az Úr, azt mívelem?

   ^27 És monda Bálák Bálámnak: Jöjj, kérlek, elviszlek téged más helyre:
   talán tetszeni fog az Istennek, hogy megátkozzad onnét [e népet ]én
   érettem.

   ^28 Elvivé azért Bálák Bálámot a Peór tetejére, a mely a puszta felé
   néz.

   ^29 És monda Bálám Báláknak: Építtess itt nékem hét oltárt, és készíts
   el ide nékem hét tulkot és hét kost.

   ^30 Úgy cselekedék azért Bálák, a mint mondotta volt Bálám, és áldozék
   minden oltáron egy-egy tulkot és egy-egy kost.
     __________________________________________________________________

  Chapter 24

   ^1 Mikor pedig látta Bálám, hogy tetszik az Úrnak, hogy megáldja
   Izráelt, nem indula, mint az elõtt, varázslatok után, hanem fordítá az
   õ orczáját a puszta felé.

   ^2 És mikor felemelte Bálám az õ szemeit, látá Izráelt, a mint
   letelepedett az õ nemzetségei szerint; és Istennek lelke vala õ rajta.

   ^3 Akkor elkezdé az õ példázó beszédét és monda: Bálámnak, Beór fiának
   szózata, a megnyílt szemû embernek szózata.

   ^4 Annak szózata, a ki hallja Istennek beszédét, a ki látja a
   Mindenhatónak látását, leborulva, de nyitott szemekkel:

   ^5 Mily szépek a te sátoraid óh Jákób! a te hajlékaid óh Izráel!

   ^6 Mint kiterjesztett völgyek, mint kertek a folyóvíz mellett, mint az
   Úr plántálta áloék, mint czédrusfák a vizek mellett!

   ^7 Víz ömledez az õ vedreibõl, vetését bõ víz [öntözi;] királya nagyobb
   Agágnál, és felmagasztaltatik az õ országa.

   ^8 Isten hozta ki Égyiptomból, az õ ereje mint a vad bivalyé:
   megemészti a pogányokat, az õ ellenségeit; csontjaikat megtöri, és
   nyilaival által veri.

   ^9 Lehever, nyugszik mint hím oroszlán, és mint nõstény oroszlán; ki
   serkenti fel õt? A ki áld téged, áldott lészen, és ki átkoz téged,
   átkozott lészen.

   ^10 És felgerjede Báláknak haragja Bálám ellen, és egybeüté kezeit, és
   monda Bálák Bálámnak: Azért hívtalak téged, hogy átkozd meg
   ellenségeimet; és ímé igen megáldottad immár három ízben.

   ^11 Most azért fuss a te helyedre. Mondottam vala, hogy igen
   megtisztellek téged; de ímé megfosztott téged az Úr a tisztességtõl.

   ^12 És monda Bálám Báláknak: A te követeidnek is, a kiket küldöttél
   volt hozzám, nem így szólottam-é, mondván:

   ^13 Ha Bálák az õ házát ezüsttel és aranynyal tele adná is nékem, az
   Úrnak beszédét által nem hághatom, hogy magamtól jót, vagy rosszat
   cselekedjem. A mit az Úr szól, azt szólom.

   ^14 Most pedig én elmegyek ímé az én népemhez; jõjj, hadd jelentsem ki
   néked, mit fog cselekedni e nép a te népeddel, a következõ idõben.

   ^15 És elkezdé az õ példázó beszédét, és monda: Bálámnak, Beór fiának
   szózata, a megnyilt szemû ember szózata,

   ^16 Annak szózata, a ki hallja Istennek beszédét, és a ki tudja a
   Magasságosnak tudományát, és a ki látja a Mindenhatónak látását,
   leborulva, de nyitott szemekkel.

   ^17 Látom õt, de nem most; nézem õt, de nem közel. Csillag származik
   Jákóbból, és királyi pálcza támad Izráelbõl; és általveri Moábnak
   oldalait, és összetöri Sethnek minden fiait.

   ^18 És Edom [más] birtoka lesz, Szeir az õ ellensége is [másnak]
   birtoka lesz; de hatalmasan cselekszik Izráel.

   ^19 És uralkodik a Jákóbtól való, és elveszti a városból a megmaradtat.

   ^20 És mikor látja vala Amáleket, elkezdé az õ példázó beszédét, és
   monda: Amálek elsõ a nemzetek között, de végezetre mindenestõl elvész.

   ^21 És mikor látja vala a Keneust, elkezdé példázó beszédét, és monda:
   Erõs a te lakhelyed, és sziklára raktad fészkedet;

   ^22 Mégis el fog pusztulni Kain; a míg Assur téged fogva viszen.

   ^23 Újra kezdé az õ példázó beszédét, és monda: Óh, ki fog élni még, a
   mikor véghez viszi ezt az Isten?

   ^24 És Kittim partjairól hajók [jõnek,] és nyomorgatják Assúrt,
   nyomorgatják Ébert is, és ez is mindenestõl elvész.

   ^25 Felkele azért Bálám, és elméne, hogy visszatérjen az õ helyére. És
   Bálák is elméne az õ útján.
     __________________________________________________________________

  Chapter 25

   ^1 Mikor pedig Sittimben lakozik vala Izráel, kezde a nép paráználkodni
   Moáb leányaival.

   ^2 Mert hívogaták a népet az õ isteneik áldozataira; és evék a nép, és
   imádá azoknak isteneit.

   ^3 És odaszegõdék Izráel Bál-Peórhoz; az Úr haragja pedig felgerjede
   Izráel ellen.

   ^4 És monda az Úr Mózesnek: Vedd elõ e népnek minden fõemberét, és
   akasztasd fel õket az Úrnak fényes nappal; hogy elforduljon az Úr
   haragjának gerjedezése Izráeltõl.

   ^5 Monda azért Mózes Izráel bíráinak: Kiki ölje meg az õ embereit, a
   kik odaszegõdtek Bál-Peórhoz.

   ^6 És ímé eljöve valaki Izráel fiai közül, és hoza az õ atyjafiai felé
   egy midiánbeli asszonyt, Mózes szeme láttára, és Izráel fiai egész
   gyülekezetének láttára; õk pedig sírnak vala a gyülekezet sátorának
   nyilásánál.

   ^7 És mikor látta vala Fineás, Eleázár fia, Áron papnak unokája,
   felkele a gyülekezet közül, és dárdáját vevé kezébe.

   ^8 És beméne az izráelita férfi után a sátorba, és általdöfé
   mindkettõjöket, mind az izráelita férfit, mind az asszonyt hason. És
   megszünék a csapás Izráel fiai között.

   ^9 De meghaltak vala a csapás miatt huszonnégy ezeren.

   ^10 Akkor szóla az Úr Mózesnek, mondván:

   ^11 Fineás, Eleázár fia, Áron pap unokája, elfordította az én haragomat
   Izráel fiaitól, mivelhogy az én bosszúmat megállotta õ közöttök; ezért
   nem pusztítom ki bosszúmban Izráel fiait.

   ^12 Mondd azért: Ímé én az én szövetségemet, a békesség [szövetségét]
   adom õ néki.

   ^13 És lészen õ nála és az õ magvánál õ utána az örökkévaló papságnak
   szövetsége; mivelhogy bosszút állott az õ Istenéért, és engesztelést
   végze Izráel fiaiért.

   ^14 A megöletett izráelita férfinak neve pedig, a ki a midiánbeli
   asszonynyal együtt öletett meg, Zimri, a Szálu fia vala, a Simeon-
   nemzetség háznépének fejedelme.

   ^15 A megöletett midiánbeli asszony neve pedig Kozbi, Czúr leánya, a ki
   a Midiániták között az õ atyja háza nemzetségeinek fejedelme vala.

   ^16 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

   ^17 Támadjátok meg a Midiánitákat, és verjétek meg õket,

   ^18 Mert õk megtámadtak titeket az õ cselszövéseikkel, a melyeket
   Peórért és az õ hugokért Kozbiért, a midián fejedelem leányáért szõttek
   ellenetek, a ki megöletett a Peór miatt való csapásnak napján.
     __________________________________________________________________

  Chapter 26

   ^1 És lõn a csapás után, szóla az Úr Mózesnek és Eleázárnak, az Áron
   pap fiának, mondván:

   ^2 Vegyétek számba Izráel fiainak egész gyülekezetét, húsz esztendõstõl
   fogva és feljebb, az õ atyáiknak háznépe szerint; mindenkit, a ki hadba
   mehet Izráelben.

   ^3 Szóla azért velök Mózes és Eleázár, a pap, a Moáb mezõségében a
   Jordán mellett, Jérikhó ellenében, mondván:

   ^4 [Vegyétek] [számba] [a népet,] húsz esztendõstõl fogva és feljebb, a
   miképen parancsolta vala az Úr Mózesnek és Izráel fiainak, a kik
   kijöttek volt Égyiptom földébõl.

   ^5 Rúben elsõszülötte Izráelnek. Rúben fiai [ezek:] Hánoktól a
   Hánokiták, Pallutól a Palluiták nemzetsége.

   ^6 Heczrontól a Heczroniták nemzetsége, Kármitól a Kármiták nemzetsége.

   ^7 Ezek a Rúbeniták nemzetségei. És lõn az õ számok negyvenhárom ezer,
   hétszáz és harmincz.

   ^8 És a Pallu fiai [valának:] Eliáb.

   ^9 Eliáb fiai pedig, Nemuél, Dáthán és Abirám. Ez a Dáthán és Abirám a
   gyülekezet elõljárói valának, a kik feltámadtak vala Mózes ellen és
   Áron ellen.

   ^10 És megnyitá a föld az õ száját, és elnyelé õket és Kórét, meghalván
   az a gyülekezet, mivelhogy megemészte a tûz kétszáz és ötven férfiút, a
   kik intõpéldául lõnek.

   ^11 Kóré fiai pedig nem halának meg.

   ^12 Simeon fiai az õ nemzetségeik szerint [ezek:] Nemuéltõl a
   Nemuéliták nemzetsége, Jámintól a Jáminiták nemzetsége, Jákintól a
   Jákiniták nemzetsége.

   ^13 Zerákhtól a Zerákhiták nemzetsége. Saultól a Sauliták nemzetsége.

   ^14 Ezek a Simeoniták nemzetségei: huszonkét ezer és kétszáz.

   ^15 Gád fiai az õ nemzetségeik szerint [ezek:] Sefontól a Sefoniták
   nemzetsége, Haggitól a Haggiták nemzetsége, Súnitól a Súniták
   nemzetsége.

   ^16 Oznitól az Ozniták nemzetsége, Éritõl az Ériták nemzetsége.

   ^17 Arodtól az Aroditák nemzetsége, Arélitõl az Aréliták nemzetsége.

   ^18 Ezek Gád fiainak nemzetségei; az õ számok szerint negyven ezer és
   ötszáz.

   ^19 Júda fiai: Ér és Onán. És meghala Ér és Onán a Kanaán földén.

   ^20 Júda fiai pedig az õ nemzetségeik szerint [ezek] valának: Séláhtól
   a Séláhiták nemzetsége, Pérecztõl a Pérecziták nemzetsége, Zerákhtól a
   Zerákhiták nemzetsége.

   ^21 Pérecz fiai valának pedig: Heczrontól a Heczroniták nemzetsége;
   Hámultól a Hámuliták nemzetsége.

   ^22 Ezek Júda nemzetségei az õ számok szerint: hetvenhat ezer ötszáz.

   ^23 Izsakhár fiai az õ nemzetségeik szerint [ezek:] Thólától a
   Thóláiták nemzetsége; Puvától a Puviták nemzetsége;

   ^24 Jásubtól a Jásubiták nemzetsége; Simrontól a Simroniták nemzetsége.

   ^25 Ezek Izsakhár nemzetségei az õ számok szerint: hatvannégy ezer
   háromszáz.

   ^26 Zebulon fiai az õ nemzetségeik szerint [ezek:] Szeredtõl a
   Szerediták nemzetsége, Élontól az Éloniták nemzetsége, Jahleéltõl a
   Jahleéliták nemzetsége.

   ^27 Ezek a Zebuloniták nemzetségei az õ számok szerint: hatvan ezer
   ötszáz.

   ^28 József fiai az õ nemzetségeik szerint [ezek:] Manasse és Efraim.

   ^29 Manasse fiai: Mákirtól a Mákiriták nemzetsége. Mákir nemzé
   Gileádot; Gileádtól a Gileáditák nemzetsége.

   ^30 Ezek Gileád fiai: Jezertõl a Jezeriták nemzetsége, Hélektõl a
   Hélekiták nemzetsége.

   ^31 És Aszriéltõl az Aszriéliták nemzetsége; Sekemtõl a Sekemiták
   nemzetsége.

   ^32 És Semidától a Semidáták nemzetsége és Héfertõl a Héferiták
   nemzetsége.

   ^33 Czélofhádnak pedig, a Héfer fiának nem voltak fiai, hanem leányai;
   és a Czélofhád leányainak nevei ezek: Makhla, Nóa, Hogla, Milkha és
   Thircza.

   ^34 Ezek Manasse nemzetségei, és az õ számok ötvenkét ezer és hétszáz.

   ^35 Ezek Efraim fiai az õ nemzetségeik szerint: Suthelákhtól a
   Suthelákhiták nemzetsége, Békertõl a Békeriták nemzetsége, Tahántól a
   Tahániták nemzetsége.

   ^36 Ezek pedig a Suthelákh fiai: Érántól az Érániták nemzetsége.

   ^37 Ezek Efraim fiainak nemzetségei az õ számok szerint: harminczkét
   ezer és ötszáz. Ezek József fiai az õ nemzetségeik szerint.

   ^38 Benjámin fiai az õ nemzetségeik szerint [ezek:] Belától a Belaiták
   nemzetsége; Asbéltõl az Asbéliták nemzetsége; Ahirámtól az Ahirámiták
   nemzetsége.

   ^39 Sefufámtól a Sefufámiták nemzetsége; Hufámtól a Hufámiták
   nemzetsége.

   ^40 Bela fiai pedig valának: Ard és Naamán: Ardtól az Arditák
   nemzetsége; Naamántól a Naamániták nemzetsége.

   ^41 Ezek Benjámin fiai az õ nemzetségeik szerint, és számok: negyvenöt
   ezer és hatszáz.

   ^42 Ezek Dán fiai az õ nemzetségeik szerint: Suhámtól a Suhámiták
   nemzetsége. Ezek Dán nemzetségei, az õ nemzetségeik szerint.

   ^43 A Suhamiták minden nemzetsége az õ számok szerint: hatvannégy ezer
   és négyszáz.

   ^44 Áser fiai az õ nemzetségeik szerint [ezek:] Jimnától a Jimnaiták
   nemzetsége; Jisvitõl a Jisviták nemzetsége; Bériától a Bérihiták
   nemzetsége.

   ^45 A Béria fiaitól: Khébertõl a Khéberiták nemzetsége, Malkiéltõl a
   Malkiéliták nemzetsége.

   ^46 Áser leányának pedig neve vala Sérah.

   ^47 Ezek Áser fiainak nemzetségei az õ számok szerint: ötvenhárom ezer
   és négyszáz.

   ^48 Nafthali fiai az õ nemzetségeik szerint [ezek:] Jakhczeéltõl a
   Jakhczeéliták nemzetsége, Gúnitól a Gúniták nemzetsége.

   ^49 Jéczertõl a Jéczeriták nemzetsége; Sillémtõl a Sillémiták
   nemzetsége.

   ^50 Ezek Nafthali nemzetségei az õ nemzetségeik szerint: az õ számok
   pedig negyvenöt ezer és négyszáz.

   ^51 Ezek Izráel fiainak megszámláltjai: hatszáz egyezer hétszáz
   harmincz.

   ^52 Szóla pedig az Úr Mózesnek, mondván:

   ^53 Ezeknek osztassék el az a föld örökségül, az õ neveiknek száma
   szerint.

   ^54 A nagyobb számúnak adj nagyobb örökséget, a kisebb számúnak pedig
   tedd kisebbé az õ örökségét; mindeniknek az õ száma szerint adattassék
   az õ öröksége.

   ^55 De sorssal osztassék el a föld; az õ atyjok törzseinek nevei
   szerint örököljenek.

   ^56 A sors szerint osztassék el az örökség, mind a sok és mind a kevés
   között.

   ^57 Ezek pedig Lévi megszámláltjai az õ nemzetségeik szerint: Gérsontól
   a Gérsoniták nemzetsége; Kéháttól a Kéhátiták nemzetsége; Méráritól a
   Méráriták nemzetsége.

   ^58 Ezek Lévi nemzetségei: a Libniták nemzetsége, a Hébroniták
   nemzetsége, a Makhliták nemzetsége, a Músiták nemzetsége, a Kórahiták
   nemzetsége. Kéhát pedig nemzé Amrámot.

   ^59 Amrám feleségének neve pedig Jókebed, a Lévi leánya, a ki
   Égyiptomban született Lévinek; és õ szülte Amrámnak Áront, Mózest, és
   Miriámot, az õ leánytestvéröket.

   ^60 És születének Áronnak: Nádáb és Abihu, Eleázár és Ithamár.

   ^61 És meghalának Nádáb és Abihu, mikor idegen tûzzel áldozának az Úr
   elõtt.

   ^62 És vala azoknak száma: huszonhárom ezer, mind férfiak, egy
   hónapostól fogva és feljebb; mert nem voltak beszámlálva az Izráel fiai
   közé, mivel nem adatott nékik örökség Izráel fiai között.

   ^63 Ezek Mózesnek és Eleázárnak, a papnak megszámláltjai, a kik
   megszámlálák Izráel fiait a Moáb mezõségében, Jérikhó átellenében a
   Jordán mellett.

   ^64 Ezek között pedig nem volt senki a Mózestõl és Áron paptól
   megszámláltattak közûl, mikor megszámlálták vala Izráel fiait a Sinai
   pusztájában.

   ^65 Mert az Úr mondotta vala nékik: Bizonynyal meghalnak a pusztában;
   és senki nem maradt meg azok közül, hanem csak Káleb, a Jefunné fia, és
   Józsué, a Nún fia.
     __________________________________________________________________

  Chapter 27

   ^1 Elõállának pedig a Czélofhád leányai, a ki Héfer fia vala, a ki
   Gileád fia, a ki Mákir fia, a ki Manasse fia vala, József fiának,
   Manassénak nemzetségei közül. Ezek pedig az õ leányainak neveik:
   Makhla, Nóa, Hogla, Milkha és Thircza.

   ^2 És megállának Mózes elõtt, és Eleázár pap elõtt, és a fejedelmek
   elõtt, és az egész gyülekezet elõtt a gyülekezet sátorának nyilásánál,
   mondván:

   ^3 A mi atyánk meghalt a pusztában, de õ nem volt azoknak seregében, a
   kik összeseregeltek volt az Úr ellen a Kóré seregében; hanem az õ
   bûnéért holt meg, és fiai nem voltak néki.

   ^4 Miért töröltetnék el a mi atyánknak neve az õ nemzetsége közül,
   azért, hogy nincsen õnéki fia? Adj örökséget nékünk a mi atyánknak
   atyjafiai között.

   ^5 Mózes pedig vivé ezeknek ügyét az Úr elé.

   ^6 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

   ^7 Igazat szólnak a Czélofhád leányai: Adj nékik örökségi birtokot az õ
   atyjoknak atyjafiai között, és szállítsd rájok az õ atyjoknak
   örökségét.

   ^8 Izráel fiainak pedig szólj, mondván: Mikor valaki meghal, és fia nem
   leend annak, akkor adjátok annak örökségét az õ leányának.

   ^9 Ha pedig nem leend néki leánya, akkor adjátok az õ örökségét az õ
   testvéreinek.

   ^10 Ha pedig nem leendenek néki testvérei, akkor adjátok az õ örökségét
   az õ atyja testvéreinek.

   ^11 Ha pedig nem leendenek az õ atyjának testvérei, akkor adjátok az õ
   örökségét annak, a ki legközelebbi atyjafia az õ nemzetségébõl, és
   bírja azt. Legyen pedig az Izráel fiainak végezett törvényök, a miképen
   megparancsolta az Úr Mózesnek.

   ^12 Monda azután az Úr Mózesnek: Menj fel az Abarim hegyére, és lásd
   meg a földet, a melyet Izráel fiainak adtam.

   ^13 Miután pedig megláttad azt, takaríttatol te is a te népedhez, a
   miképen oda takaríttatott Áron, a te testvéred;

   ^14 Mivelhogy nem engedétek az én beszédemnek a Czin pusztájában, a
   gyülekezet versengésének idején, hogy megdicsõítettetek volna engemet
   ama vizeknél az õ szemeik elõtt. Ezek a versengésnek vizei Kádesnél a
   Czin pusztájában.

   ^15 Szóla azért Mózes az Úrnak, mondván:

   ^16 Az Úr, a minden test lelkének Istene, rendeljen férfiút a
   gyülekezet fölé.

   ^17 A ki kimenjen õ elõttök, és a ki bemenjen õ elõttök; a ki kivigye
   õket, és a ki bevigye õket, hogy ne legyen az Úr gyülekezete olyan mint
   a juhok, a melyeknek nincsen pásztoruk.

   ^18 Az Úr pedig monda Mózesnek: Vedd melléd Józsuét a Nún fiát, a
   férfiút, a kiben lélek van, és tedd õ reá a te kezedet.

   ^19 És állasd õt Eleázár pap elé, és az egész gyülekezet elé, és adj
   néki parancsolatokat az õ szemeik elõtt.

   ^20 És a te dicsõségedet közöld õ vele, hogy hallgassa õt Izráel
   fiainak egész gyülekezete.

   ^21 Azután pedig álljon Eleázár pap elé, és kérdje meg õt az Urimnak
   ítélete felõl az Úr elõtt. Az õ szava szerint menjenek ki, és az õ
   szava szerint menjenek be, õ és Izráel minden fia õ vele, és az egész
   gyülekezet.

   ^22 Úgy cselekedék azért Mózes, a miképen parancsolta vala az Úr néki;
   mert vevé Józsuét, és állatá õt Eleázár pap elé, és az egész gyülekezet
   elé.

   ^23 És tevé az õ kezét õ reá, és ada néki parancsolatokat, a miképen
   szólott vala az Úr Mózes által.
     __________________________________________________________________

  Chapter 28

   ^1 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

   ^2 Parancsold meg Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Ügyeljetek, hogy
   az én áldozatomat, kenyeremet kedves illatú tûzáldozatul a maga
   idejében áldozzátok nékem.

   ^3 És mondd meg nékik: Ez a tûzáldozat, a melyet áldozzatok az Úrnak:
   egy esztendõs, ép bárányokat, naponként kettõt, szüntelen való egészen
   égõáldozatul.

   ^4 Egyik bárányt reggel készítsd el, a másik bárányt pedig estennen
   készítsd el.

   ^5 És egy efa lánglisztnek tizedrészét ételáldozatul, megelegyítve egy
   hin sajtolt olajnak negyedrészével.

   ^6 [Ez] a szüntelen való egészen égõáldozat, a mely Sinai hegyen
   szereztetett kedves illatú tûzáldozatul az Úrnak.

   ^7 Annak italáldozatja pedig egy hinnek negyedrésze egy-egy bárányhoz.
   A szenthelyen adj italáldozatot, jó borból az Úrnak.

   ^8 A másik bárányt készítsd el estennen, a reggeli ételáldozat és annak
   italáldozatja szerint készítsd el azt, jóillatú tûzáldozatul az Úrnak.

   ^9 Szombatnapon pedig áldozz két ép bárányt, esztendõsöket, és két
   tized [efa] lisztlángot olajjal elegyített ételáldozatul, annak
   italáldozatjával egybe.

   ^10 Ez a szombati egészen égõáldozat szombatonként, a szüntelen való
   egészen égõáldozaton és annak italáldozatján kivül.

   ^11 A ti hónapjaitok kezdetén is áldozzatok az Úrnak egészen
   égõáldozatul két fiatal tulkot, egy kost, és hét egyesztendõs, ép
   bárányt.

   ^12 És egy-egy tulok mellé olajjal elegyített három tized efa
   lánglisztet ételáldozatul, egy-egy kos mellé pedig olajjal elegyített
   két tized efa lánglisztet ételáldozatul.

   ^13 És egy-egy bárány mellé egy-egy tized efa lisztlángot olajjal
   elegyítve ételáldozatul; égõáldozat ez, kedves illatú tûzáldozat ez az
   Úrnak.

   ^14 Az azokhoz való italáldozat pedig legyen fél hin bor egy tulok
   mellé, egy harmad hin egy kos mellé, és egy negyed hin egy bárány
   mellé. Ez a hónapos egészen égõáldozat [minden] hónap [kezdetén], az
   esztendõnek hónapjai szerint.

   ^15 És egy kecskebakot is készítsetek el bûnért való áldozatul az
   Úrnak, a szüntelen való egészen égõáldozaton kívül, annak
   italáldozatával egyben.

   ^16 Az elsõ hónapban pedig, a hónapnak tizennegyedik napján az Úrnak
   páskhája van.

   ^17 És e hónapnak tizenötödik napján is ünnep van; hét napon át
   kovásztalan kenyeret egyetek.

   ^18 Elsõ napon legyen szent gyülekezés; semmi robota munkát ne
   végezzetek,

   ^19 Hanem tûzáldozatul egészen égõáldozatot vigyetek az Úrnak: két
   fiatal tulkot, egy kost, egy esztendõs bárányt hetet, a melyek épek
   legyenek.

   ^20 És azoknak ételáldozata olajjal elegyített lisztláng legyen; három
   tizedrész [efát] tegyetek egy tulok mellé, és két tizedrészt egy kos
   mellé.

   ^21 Egy-egy bárány mellé egy-egy tizedrészt tegyetek, a hét bárány
   szerint.

   ^22 És bûnért való áldozatul egy bakot, hogy engesztelés legyen
   értetek.

   ^23 A reggeli egészen égõáldozaton kívül, (a mely szüntelen való
   égõáldozat) készítsétek el ezeket.

   ^24 Ezek szerint készítsetek naponként hét napon át kenyeret, kedves
   illatú tûzáldozatul az Úrnak; a szüntelen való egészen égõáldozaton
   kívül készíttessék az, annak italáldozatjával egyben.

   ^25 A hetedik napon is legyen néktek szent gyülekezésetek; semmi robota
   munkát ne végezzetek.

   ^26 A zsengék napján is, a mikor új ételáldozatot visztek az Úrnak a ti
   hetes ünnepeteken: szent gyülekezésetek legyen néktek; semmi robota
   munkát ne végezzetek.

   ^27 Hanem vigyetek kedves illatul egészen égõáldozatot az Úrnak: két
   fiatal tulkot, egy kost, és esztendõs bárányt hetet.

   ^28 És azokhoz való ételáldozatul olajjal elegyített háromtized [efa]
   lisztlángot egy tulok mellé, két tizedet egy kos mellé.

   ^29 Egy-egy bárány mellé egy-egy tizedrészt, a hét bárány szerint.

   ^30 Egy kecskebakot is, hogy engesztelés legyen értetek.

   ^31 A szüntelen való egészen égõáldozaton és annak ételáldozatján kivül
   készítsétek [ezeket:] épek legyenek, azoknak italáldozatjokkal egyben.
     __________________________________________________________________

  Chapter 29

   ^1 A hetedik hónapban pedig a hónapnak elsõ napján szent gyülekezésetek
   legyen néktek. Semmi robota munkát ne végezzetek; kürt zengésének napja
   legyen az néktek.

   ^2 És készítsetek el kedves illatul egészen égõáldozatot az Úrnak, egy
   fiatal tulkot, egy kost, esztendõs ép bárányt hetet.

   ^3 És azokhoz ételáldozatul olajjal elegyített három tized [efa]
   lisztlángot a tulok mellé, két tizedrészt a kos mellé;

   ^4 És egy-egy tizedrészt egy-egy bárány mellé, a hét bárány szerint;

   ^5 És egy kecskebakot bûnért való áldozatul, hogy engesztelés legyen
   értetek,

   ^6 az újhold egészen égõáldozatján és annak ételáldozatján kivül, és a
   szüntelen való egészen égõáldozaton és annak ételáldozatján, és azoknak
   italáldozatjokon kivül, az õ rendjök szerint, kedves illatú
   tûzáldozatul az Úrnak.

   ^7 E hetedik hónapnak tizedik napján is szent gyülekezésetek legyen
   néktek; és sanyargassátok meg magatokat, semmi munkát ne végezzetek;

   ^8 És vigyetek az Úrnak kedves illatú egészen égõáldozatul: egy fiatal
   tulkot, egy kost, esztendõs bárányt hetet, épek legyenek;

   ^9 És azoknak ételáldozatául olajjal elegyített három tized [efa]
   lisztlángot a tulok mellé; két tizedrészt az egy kos mellé;

   ^10 Egy-egy tizedrészt egy-egy bárány mellé, a hét bárány szerint.

   ^11 Egy kecskebakot bûnért való áldozatul, az engesztelésre való
   bûnáldozaton kivül, és a szüntelen való egészen égõáldozaton, annak
   ételáldozatán és azoknak italáldozatjokon kivül.

   ^12 A hetedik hónapnak tizenötödik napján is szent gyülekezésetek
   legyen néktek; semmi robota munkát ne végezzetek, és az Úrnak ünnepét
   hét napon ünnepeljétek.

   ^13 És vigyetek az Úrnak egészen égõáldozatot, kedves illatú
   tûzáldozatul: tizenhárom fiatal tulkot, két kost, esztendõs bárányt
   tizennégyet, épek legyenek.

   ^14 És azoknak ételáldozatául olajjal elegyített lisztlángból három
   tizedrész [efát] egy-egy tulok mellé, a tizenhárom tulok szerint, két
   tizedrészt egy-egy kos mellé, a két kos szerint.

   ^15 És egy-egy tizedrészt minden bárány mellé, a tizennégy bárány
   szerint.

   ^16 És egy kecskebakot bûnért való áldozatul, a szüntelen való egészen
   égõáldozaton, annak ételáldozatján és italáldozatján kívül.

   ^17 Másodnapon pedig tizenkét fiatal tulkot, két kost, tizennégy ép
   bárányt, esztendõsöket.

   ^18 És azoknak ételáldozatjokat és italáldozatjokat, a tulkok mellé, a
   kosok mellé, a bárányok mellé, az õ számok szerint, a szokás szerint.

   ^19 És egy kecskebakot bûnért való áldozatul, a szüntelen való egészen
   égõáldozaton, annak ételáldozatján és azoknak italáldozatjokon kivül.

   ^20 Harmadnap pedig tizenegy fiatal tulkot, két kost, tizennégy ép
   bárányt, esztendõsöket.

   ^21 És azoknak ételáldozatjokat és italáldozatjokat, a tulkok mellé, a
   kosok mellé és a bárányok mellé, az õ számok szerint, a szokás szerint;

   ^22 És egy kecskebakot bûnért való áldozatul, a szüntelen való egészen
   égõáldozaton és annak ételáldozatján és italáldozatján kivül.

   ^23 Negyednapon pedig tíz fiatal tulkot, két kost, tizennégy ép
   bárányt, esztendõsöket.

   ^24 Azoknak ételáldozatjokat és italáldozatjokat a tulkok mellé, a
   kosok mellé és a bárányok mellé, az õ számok szerint, a szokás szerint;

   ^25 És egy kecskebakot bûnért való áldozatul, a szüntelen való egészen
   égõáldozaton, annak ételáldozatján és italáldozatján kívül.

   ^26 És ötödnapon kilencz fiatal tulkot, két kost, tizennégy ép bárányt,
   esztendõsöket:

   ^27 És azoknak ételáldozatjokat és italáldozatjokat, a tulkok mellé, a
   kosok mellé és a bárányok mellé, azoknak számok szerint, a szokás
   szerint.

   ^28 És egy bakot bûnért való áldozatul, a szüntelen való egészen
   égõáldozaton, annak ételáldozatján és italáldozatján kívül.

   ^29 És hatodnapon nyolcz tulkot, két kost, tizennégy ép bárányt,
   esztendõsöket.

   ^30 És azoknak ételáldozatjokat és italáldozatjokat a tulkok mellé, a
   kosok mellé és a bárányok mellé, az õ számok szerint, a szokás szerint;

   ^31 És egy bakot bûnért való áldozatul, a szüntelen való egészen
   égõáldozaton kívül, annak ételáldozatján és italáldozatján kívül.

   ^32 És hetedik napon hét tulkot, két kost, tizennégy ép bárányt,
   esztendõsöket;

   ^33 És azoknak ételáldozatjokat és italáldozatjokat a tulkok mellé, a
   kosok mellé és a bárányok mellé, az õ számok szerint, a szokás szerint;

   ^34 És egy bakot bûnért való áldozatul, a szüntelen való egészen
   égõáldozaton kívül, annak ételáldozatján és italáldozatján kívül.

   ^35 Nyolczadnapon bezáró ünnepetek legyen néktek, semmi robota munkát
   ne végezzetek;

   ^36 Hanem vigyetek az Úrnak egészen égõáldozatot, kedves illatú
   tûzáldozatul: egy tulkot, egy kost, hét ép bárányt, esztendõsöket;

   ^37 Azoknak ételáldozatjokat és italáldozatjokat, a tulok mellé, a kos
   mellé, és a bárányok mellé, az õ számok szerint, a szokás szerint;

   ^38 És egy bakot bûnért való áldozatul, a szüntelen való egészen
   égõáldozaton, annak ételáldozatján és italáldozatján kívül.

   ^39 Ezeket áldozzátok az Úrnak a ti ünnepeiteken, azokon kívül, a miket
   fogadásból, és szabad akaratból áldoztok, a ti egészen
   égõáldozataitokul, ételáldozataitokul, italáldozataitokul, és
   hálaáldozataitokul.

   ^40 És megmondá Mózes Izráel fiainak mind azokat, a melyeket az Úr
   parancsolt vala Mózesnek.
     __________________________________________________________________

  Chapter 30

   ^1 És szóla Mózes az Izráel fiai közt lévõ törzsek fejeinek, mondván:
   Ez az a beszéd, a melyet parancsolt az Úr:

   ^2 Ha valamely férfi fogadást fogad az Úrnak, vagy esküt tesz, hogy
   lekötelezze magát valami kötésre: meg ne szegje az õ szavát; a mint az
   õ szájából kijött, egészen úgy cselekedjék.

   ^3 Ha pedig asszony fogad fogadást az Úrnak, és kötésre kötelezi le
   magát az õ atyjának házában az õ fiatalságában;

   ^4 És hallja az õ atyja az õ fogadását, vagy kötelezését, a melylyel
   lekötelezte magát, és nem szól arra az õ atyja: akkor megáll minden õ
   fogadása, és minden kötelezés is, a melylyel lekötelezte magát,
   megálljon.

   ^5 Ha pedig megtiltja azt az õ atyja azon a napon, a melyen hallotta:
   nem áll meg semmi fogadása és kötelezése, a melylyel lekötelezte magát,
   és az Úr is megbocsát néki, mert az õ atyja tiltotta meg azt.

   ^6 Ha pedig férjhez megy, és így terhelik õt az õ fogadásai vagy ajkán
   kiszalasztott szava, a melylyel lekötelezte magát;

   ^7 És hallja az õ férje, és nem szól néki azon a napon, a melyen
   hallotta azt: akkor megállanak az õ fogadásai, és az õ kötelezései is,
   a melyekkel lekötelezte magát, megálljanak.

   ^8 Ha pedig azon a napon, a melyen hallja a férje, megtiltja azt: akkor
   erõtlenné teszi annak fogadását, a melyet magára vett, és az õ ajakinak
   kiszalasztott szavát, a melylyel lekötelezte magát; és az Úr is
   megbocsát néki.

   ^9 Az özvegy asszonynak pedig és az elváltnak minden fogadása, a
   melylyel lekötelezi magát, megáll.

   ^10 Ha pedig az õ férjének házában tesz fogadást, vagy esküvéssel
   kötelezi magát valami kötésre:

   ^11 Ha hallotta az õ férje és nem szólt arra, nem tiltotta meg azt:
   akkor annak minden fogadása megáll, és minden kötelezése, a melylyel
   lekötelezte magát, megálljon.

   ^12 De ha a férje teljesen erõtlenné teszi azokat azon a napon, a
   melyen hallotta: nem áll meg semmi, a mi az õ ajakin kijött, sem
   fogadása, sem az õ maga lekötelezése; az õ férje erõtlenné tette
   azokat, és az Úr megbocsát néki.

   ^13 Minden fogadását, és minden esküvéssel való kötelezését a maga
   megsanyargattatására, a férje teszi erõssé, és a férje teszi azt
   erõtlenné.

   ^14 Hogyha nem szólván nem szól néki a férje egy naptól fogva más
   napig, akkor megerõsíti minden fogadását, vagy minden kötelezését, a
   melyeket magára vett; megerõsíti azokat, mert nem szól néki azon a
   napon, a melyen hallotta azt.

   ^15 Ha pedig azután teszi erõtelenekké azokat, minekutána hallotta
   vala: õ hordozza az õ bûnének terhét.

   ^16 Ezek azok a rendelések, a melyeket parancsolt az Úr Mózesnek, a
   férj és az õ felesége között, az atya és leánya között, mikor még
   fiatalságában az õ atyjának házában [van.]
     __________________________________________________________________

  Chapter 31

   ^1 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

   ^2 Állj bosszút Izráel fiaiért a Midiánitákon, azután a te népeidhez
   takaríttatol.

   ^3 Szóla azért Mózes a népnek, mondván: Készítsétek fel magatok közül a
   viadalra való embereket, és induljanak Midián ellen, hogy bosszút
   álljanak az Úrért Midiánon.

   ^4 Ezret-ezret egy-egy törzsbõl, Izráelnek minden törzsébõl küldjetek a
   hadba.

   ^5 Kiválogatának azért Izráel ezereibõl, ezeret törzsenként, tizenkét
   ezeret, viadalra készet.

   ^6 És elküldé õket Mózes, törzsenként ezeret-ezeret a hadba, és velök
   Fineást, Eleázár papnak fiát is a hadba; és a szent edények és a riadó
   kürtök valának az õ keze alatt.

   ^7 És harczolának Midián ellen, a miképen megparancsolta vala az Úr
   Mózesnek, és minden férfiút megölének.

   ^8 A Midián királyait is megölék, azoknak levágott népeivel egybe:
   Evit, Rékemet, Czúrt, Húrt, és Rebát, Midiánnak öt királyát; és Bálámot
   a Beór fiát is megölék fegyverrel.

   ^9 És fogságba vivék Izráel fiai a Midiániták feleségeit és azoknak
   kisdedeit, és azoknak minden barmát és minden nyáját, és minden
   vagyonát prédára veték.

   ^10 Minden városukat pedig az õ lakhelyeik szerint, és minden falvaikat
   tûzzel megégeték.

   ^11 És elvivének minden ragadományt és minden prédát mind emberekbõl,
   mind barmokból.

   ^12 És vivék Mózeshez és Eleázár paphoz, és Izráel fiainak
   gyülekezetéhez a foglyokat, a prédát és a ragadományokat a táborba, a
   mely a Moáb mezõségén vala a Jordán mellett, Jérikhó átellenében.

   ^13 Kimenének azért Mózes és Eleázár pap, és a gyülekezetnek minden
   fejedelme õ eléjök a táboron kívül.

   ^14 És megharaguvék Mózes a hadnak vezetõire, az ezredesekre és
   századosokra, a kik megjöttek vala a harczról.

   ^15 És monda nékik Mózes: Megtartottátok-é életben mind az asszonyokat?

   ^16 Ímé õk voltak, a kik Izráel fiait Bálám tanácsából hûtlenségre
   bírták az Úr ellen a Peór dolgában; és lõn csapás az Úr gyülekezetén.

   ^17 Most azért öljetek meg a kisdedek közül minden finemût; és minden
   asszonyt is, a ki férfit ismert azzal való hálás végett, megöljetek.

   ^18 Minden leánygyermeket pedig, a kik nem háltak férfiúval, tartsatok
   életben magatoknak.

   ^19 Ti pedig maradjatok a táboron kivül hét napig; a ki megölt valakit,
   és a ki hullát érintett, mind tisztítsátok meg magatokat harmad és
   hetednapon, magatokat és foglyaitokat.

   ^20 Minden ruhát, minden bõrbõl való eszközt, minden kecskeszõrbõl való
   készítményt és minden faedényt; tisztítsátok meg magatokat.

   ^21 És monda Eleázár pap a vitézeknek, a kik elmentek vala a hadba: Ez
   a törvény rendelése, a melyet parancsolt vala az Úr Mózesnek:

   ^22 Az aranyat, ezüstöt, rezet, vasat, az ónt és ólmot bizonyára;

   ^23 Minden egyebet [is], a mi állja a tüzet, vigyetek át a tûzön, és
   megtisztíttatik, de a tisztító vízzel is tisztíttassék meg; mindazt
   pedig, a mi nem állja a tûzet, vízen vigyétek át.

   ^24 Ruháitokat pedig mossátok meg a hetedik napon, és tiszták lesztek:
   és azután bemehettek a táborba.

   ^25 Újra szóla az Úr Mózesnek, mondván:

   ^26 Vedd számba az elfoglalt prédát, mind emberben, mind baromban, te
   és Eleázár, a pap, és a gyülekezet atyáinak fejei.

   ^27 És oszszad a prédát két részre: a hadakozók között, a kik hadba
   mentek, és az egész gyülekezet között.

   ^28 És végy részt az Úrnak a hadakozó férfiaktól, akik hadba mentek:
   ötszázból egy lelket, az emberek közül, az ökrök közül, a szamarak
   közül, és a juhok közül.

   ^29 Azoknak fele részébõl vegyétek, és adjad Eleázárnak, a papnak,
   felemelt áldozatul az Úrnak.

   ^30 Az Izráel fiainak járó fele részbõl pedig egy elfogottat végy
   ötvenbõl: emberekbõl, ökrökbõl, szamarakból, juhokból, és minden
   baromból; és adjad azokat a lévitáknak, a kik ügyelnek az Úr hajlékának
   ügyére.

   ^31 És úgy cselekedék Mózes és Eleázár, a pap, a miképen parancsolta
   vala az Úr Mózesnek.

   ^32 És vala az a préda, [azaz] annak a zsákmánynak maradéka, a mit a
   hadakozó nép zsákmányolt: hatszáz hetvenöt ezer juh.

   ^33 És hetvenhét ezer ökör.

   ^34 És hatvanegy ezer szamár.

   ^35 Emberi lélek pedig: a leányok közül, a kik nem ismertek vala
   férfival való egyesülést, ilyen lélek összesen harminczkét ezer.

   ^36 Vala pedig az [egyik] fele, azoknak része, a kik hadba mentek vala:
   számszerint háromszáz harminczhét ezer és ötszáz juh.

   ^37 Vala pedig az Úrnak része a juhokból: hatszáz és hetvenöt.

   ^38 Az ökör pedig: harminczhat ezer; és azokból az Úrnak része:
   hetvenkettõ.

   ^39 És a szamár: harmincz ezer és ötszáz; azokból az Úrnak része:
   hatvanegy.

   ^40 Emberi lélek pedig tizenhat ezer; és azokból az Úrnak része:
   harminczhét lélek.

   ^41 És adá Mózes az Úrnak részét felemelt áldozatul Eleázárnak, a
   papnak, a miképen parancsolta vala az Úr Mózesnek.

   ^42 Az Izráel fiainak esõ [másik] fele részbõl pedig, a melyet
   elválasztott Mózes a hadakozó férfiakétól.

   ^43 (Vala pedig a gyülekezetre esõ felerész juhokból: háromszáz
   harminczhét ezer és ötszáz;

   ^44 Ökör: harminczhat ezer;

   ^45 Szamár: harmincz ezer és ötszáz:

   ^46 Emberi lélek: tizenhat ezer.)

   ^47 Az Izráel fiainak esõ fele részbõl pedig egy elfogottat vett Mózes
   ötvenbõl, az emberekbõl és a barmokból; és adá azokat a lévitáknak, a
   kik ügyelnek az Úr hajlékának ügyére, a miképen parancsolta vala az Úr
   Mózesnek.

   ^48 És járulának Mózeshez a had ezereinek vezetõi, az ezredesek és
   századosok.

   ^49 És mondának Mózesnek: Szolgáid megszámlálták a hadakozó férfiakat,
   a kik a mi kezünk alatt voltak, és senki közülünk el nem veszett.

   ^50 Hoztunk azért az Úrnak való áldozatul kiki a mit talált:
   aranyeszközöket, karlánczokat, karpereczeket, gyûrûket, fülönfüggõket,
   nyaklánczokat, hogy engesztelést végezzünk a mi lelkünkért az Úr elõtt.

   ^51 És elvevé Mózes és Eleázár, a pap, az aranyat õ tõlök, [és] a
   megkészített eszközöket [is] mind.

   ^52 És mindaz az arany, a melyet felemelt áldozatul vivének az Úrnak,
   tizenhat ezer hétszáz és ötven siklus vala az ezeredesektõl és
   századosoktól.

   ^53 A hadakozó férfiak közül kiki magának zsákmányolt.

   ^54 Miután elvette vala Mózes és Eleázár, a pap, az aranyat az
   ezeredesektõl és századosoktól, bevivék azt a gyülekezetnek sátorába,
   Izráel fiaira való emlékeztetõül az Úr elé.
     __________________________________________________________________

  Chapter 32

   ^1 Rúben fiainak pedig és Gád fiainak igen sok barmok vala. Mikor
   látták a Jázér földét és a Gileád földét, hogy ímé az a hely
   marhatartani való hely:

   ^2 Eljövének Gád fiai és Rúben fiai, és szólának Mózesnek és
   Eleázárnak, a papnak, és a gyülekezet fejedelmeinek, mondván:

   ^3 Atárót, Díbon, Jázér, Nimra, Hesbon, Elealé, Sebám, Nébó és Béon:

   ^4 A föld, a melyet megvert az Úr az Izráel fiainak gyülekezete elõtt,
   baromtartó föld az; a te szolgáidnak pedig [sok] marhájok van.

   ^5 És mondának: Hogyha kedvet találtunk a te szemeid elõtt, adassék ez
   a föld a te szolgáidnak örökségül, ne vígy minket át a Jordánon.

   ^6 Mózes pedig monda a Gád fiainak és Rúben fiainak: Avagy a ti
   atyátokfiai hadakozni menjenek, ti pedig itt maradjatok?

   ^7 És miért idegenítitek el Izráel fiainak szívét, hogy által ne
   menjenek a földre, a melyet adott nékik az Úr?

   ^8 A ti atyáitok cselekedtek így, mikor elbocsátám õket
   Kádes-Bárneából, hogy nézzék meg azt a földet;

   ^9 Mert felmentek az Eskól völgyéig, és megnézék a földet, és
   elidegeníték Izráel fiainak szívét, hogy be ne menjenek arra a földre,
   a melyet adott vala nékik az Úr.

   ^10 Azért megharaguvék az Úr azon a napon, és megesküvék, mondván:

   ^11 Nem látják meg azok az emberek, a kik feljöttek Égyiptomból, húsz
   esztendõstõl fogva és feljebb, azt a földet, a mely felõl megesküdtem
   Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, mivelhogy nem tökéletesen jártak én
   utánam;

   ^12 Kivéve a Kenizeus Kálebet, a Jefunné fiát és Józsuét, a Nún fiát,
   mivelhogy tökéletesen jártak az Úr után.

   ^13 És megharaguvék az Úr Izráelre, és bujdostatá õket a pusztában
   negyven esztendeig; míg megemészteték az egész nemzetség, a mely
   gonoszt cselekedett vala az Úr szemei elõtt.

   ^14 És ímé feltámadtatok a ti atyáitok helyett, bûnös emberek
   maradékai, hogy az Úr haragjának tüzét még öregbítsétek Izráel ellen.

   ^15 Hogyha elfordultok az õ utaitól, még tovább is otthagyja õt a
   pusztában, és elvesztitek mind az egész népet.

   ^16 És járulának közelebb õ hozzá, és mondának: Barmainknak juhaklokat
   építünk itt, és a mi kicsinyeinknek városokat;

   ^17 Magunk pedig felfegyverkezve, készséggel megyünk Izráel fiai elõtt,
   míg beviszszük õket az õ helyökre; gyermekeink pedig a kerített
   városokban maradnak e földnek lakosai miatt.

   ^18 Vissza nem térünk addig a mi házainkhoz, a míg Izráel fiai közül
   meg nem kapja kiki az õ örökségét.

   ^19 Mert nem veszünk mi részt az örökségben õ velök a Jordánon túl és
   tovább, mivelhogy meg van nékünk a mi örökségünk a Jordánon innen
   napkelet felõl.

   ^20 És monda nékik Mózes: Ha azt cselekszitek, a mit szóltok; ha az Úr
   elõtt készültök fel a hadra;

   ^21 És átmegy közületek minden fegyveres a Jordánon az Úr elõtt, míg
   kiûzi az õ ellenségeit maga elõtt;

   ^22 És csak azután tértek vissza, ha az a föld meghódol az Úr elõtt:
   akkor ártatlanok lesztek az Úr elõtt, és Izráel elõtt, és az a föld
   birtokotokká lesz néktek az Úr elõtt.

   ^23 Hogyha nem így cselekesztek, ímé vétkeztek az Úr ellen; és
   gondoljátok meg, hogy a ti bûnötök[nek] [büntetése] utólér benneteket!

   ^24 Építsetek magatoknak városokat a ti kicsinyeitek számára, és a ti
   juhaitoknak aklokat; de a mit fogadtatok, azt megcselekedjétek.

   ^25 És szólának Gád fiai és Rúben fiai Mózesnek, mondván: A te szolgáid
   úgy cselekesznek, a mint az én Uram parancsolja.

   ^26 A mi kicsinyeink, feleségeink, juhaink és mindenféle barmaink ott
   lesznek Gileád városaiban;

   ^27 A te szolgáid pedig átmennek mindnyájan hadra felkészülve,
   harczolni az Úr elõtt, a miképen az én Uram szól.

   ^28 Parancsot ada azért õ felõlök Mózes Eleázárnak, a papnak, és
   Józsuénak a Nún fiának, és az Izráel fiai törzseibõl való atyák
   fejeinek,

   ^29 És monda nékik Mózes: Ha átmennek a Gád fiai és a Rúben fiai
   veletek a Jordánon, mindnyájan hadakozni készen az Úr elõtt, és
   meghódol a föld ti elõttetek: akkor adjátok nékik a Gileád földét
   birtokul.

   ^30 Ha pedig nem mennek át fegyveresen veletek, akkor veletek kapjanak
   birtokot a Kanaán földén.

   ^31 És felelének a Gád fiai és a Rúben fiai, mondván: A mit mondott az
   Úr a te szolgáidnak, akképen cselekeszünk.

   ^32 Mi átmegyünk fegyveresen az Úr elõtt a Kanaán földére, de miénk
   legyen a mi örökségünknek birtoka a Jordánon innen.

   ^33 Nékik adá azért Mózes, [tudniillik] a Gád fiainak, a Rúben fiainak
   és a József fiának, Manasse féltörzsének, Szihonnak, az Emoreusok
   királyának országát, és Ógnak, Básán királyának országát; azt a földet
   az õ városaival, határaival, annak a földnek városait köröskörül.

   ^34 És megépíték a Gád fiai Dibont, Ataróthot, Aroért,

   ^35 Atróth-Sofánt, Jázért, Jogbehát,

   ^36 Beth-Nimrát, és Beth-Haránt, kerített városokat juhaklokkal egyben.

   ^37 A Rúben fiai pedig megépíték Hesbont, Elealét, Kirjáthaimot,

   ^38 Nébót, Baál-Meont, (változtatott néven nevezve) és Sibmát. És [új]
   neveket adának a városoknak, a melyeket építének.

   ^39 Mákirnak, a Manasse fiának fiai pedig Gileádba vonulának, és
   bevevék azt, és kiûzék az Emoreust, a ki ott vala.

   ^40 Adá azért Mózes Gileádot Mákirnak, a Manasse fiának, és lakozék
   abban.

   ^41 Jáir pedig, a Manasse fia elméne, és bevevé azoknak falvait, és
   hívá azokat Jáir falvainak.

   ^42 Nóbah is elméne, és bevevé Kenáthot és annak városait, és hívá azt
   Nóbáhnak, a maga nevérõl.
     __________________________________________________________________

  Chapter 33

   ^1 Ezek Izráel fiainak szállásai, a kik kijövének Égyiptom földébõl az
   õ seregeik szerint Mózes és Áron vezetése alatt.

   ^2 (Megírá pedig Mózes az õ kijövetelöket az õ szállásaik szerint, az
   Úrnak rendeletére.) Ezek az õ szállásaik, az õ kijövetelök szerint.

   ^3 Elindulának Rameszeszbõl az elsõ hónapban, az elsõ hónap tizenötödik
   napján. A páskha után való napon jövének ki Izráel fiai felemelt
   kézzel, az egész Égyiptom láttára.

   ^4 (Az égyiptombeliek pedig temetik vala [azokat] a kiket megölt vala
   az Úr õ közöttök, minden elsõszülött[jö]ket; az isteneiken is ítéletet
   tartott vala az Úr.)

   ^5 És elindulának Izráel fiai Rameszeszbõl, és tábort ütének
   Szukkótban.

   ^6 És elindulának Szukkótból, és tábort ütének Ethámban, a mely van a
   pusztának szélén.

   ^7 És elindulának Ethámból, és fordulának Pihahiróth felé, a mely van
   Baál-Czefon elõtt, és tábort ütének Migdol elõtt,

   ^8 És elindulának Pihahiróthból, és átmenének a tenger közepén a
   pusztába; és menének három napi járásnyira az Ethám pusztáján; és
   tábort ütének Márában.

   ^9 És elindulának Márából, és jutának Élimbe; Élimben pedig vala
   tizenkét kútfõ és hetven pálmafa; és tábort ütének ott.

   ^10 És elindulának Élimbõl, és tábort ütének a Veres tenger mellett.

   ^11 És elindulának a Veres tengertõl, és tábort ütének a Szin
   pusztájában.

   ^12 És elindulának a Szin pusztájából, és tábort ütének Dofkában.

   ^13 És elindulának Dofkából, és tábort ütének Álúsban.

   ^14 És elindulának Álúsból, és tábort ütének Refidimben, de nem vala
   ott a népnek inni való vize.

   ^15 És elindulának Refidimbõl, és tábort ütének a Sinai pusztájában.

   ^16 És elindulának a Sinai pusztájából, és tábort ütének
   Kibrót-Thaavában.

   ^17 És elindulának Kibrót-Thaavából, és tábort ütének Haserótban.

   ^18 És elindulának Haserótból, és tábort ütének Rithmában.

   ^19 És elindulának Rithmából, és tábort ütének Rimmon-Péreczben.

   ^20 És elindulának Rimmon-Péreczbõl, és tábort ütének Libnában.

   ^21 És elindulának Libnából, és tábort ütének Risszában.

   ^22 És elindulának Risszából, és tábort ütének Kehélátban.

   ^23 És elindulának Kehélátból, és tábort ütének a Séfer hegyénél.

   ^24 És elindulának a Séfer hegyétõl és tábort ütének Haradában.

   ^25 És elindulának Haradából, és tábort ütének Makhélótban.

   ^26 És elindulának Makhélótból, és tábort ütének Tháhátban.

   ^27 És elindulának Tháhátból, és tábort ütének Thárakhban.

   ^28 És elindulának Thárakhból, és tábort ütének Mitkában.

   ^29 És elindulának Mitkából, és tábort ütének Hasmonában.

   ^30 És elindulának Hasmonából, és tábort ütének Moszérótban.

   ^31 És elindulának Moszérótból, és tábort ütének Bené-Jaakánban.

   ^32 És elindulának Bené-Jaakánból, és tábort ütének Hór-Hagidgádban.

   ^33 És elindulának Hór-Hagidgádból, és tábort ütének Jotbathában.

   ^34 És elindulának Jotbathából, és tábort ütének Abronában.

   ^35 És elindulának Abronából, és tábort ütének Eczjon-Geberben.

   ^36 És elindulának Eczjon-Geberbõl, és tábort ütének Czin pusztájában;
   ez Kádes.

   ^37 És elindulának Kádesbõl, és tábort ütének a Hór hegyénél, az Edom
   földének szélén.

   ^38 Felméne pedig Áron, a pap, a Hór hegyére az Úr rendelése szerint,
   és meghala ott a negyvenedik esztendõben, Izráel fiainak Égyiptom
   földébõl való kijövetelök után, az ötödik hónapban, a hónap elsején.

   ^39 Áron pedig száz és huszonhárom esztendõs vala, mikor meghala a Hór
   hegyén.

   ^40 Hallott pedig a Kananeus, Arad királya (ez pedig dél felõl lakozik
   vala a Kanaán földén) Izráel fiainak jövetele felõl.

   ^41 És elindulának a Hór hegyétõl, és tábort ütének Czalmonában.

   ^42 És elindulának Czalmonából, és tábort ütének Púnonban.

   ^43 És elindulának Púnonból, és tábort ütének Obothban.

   ^44 És elindulának Obothból, és tábort ütének Ijé- Abárimban, a Moáb
   határán.

   ^45 És elindulának Ijé-[Abárim]ból, és tábort ütének Dibon-Gádban.

   ^46 És elindulának Dibon-Gádból, és tábort ütének Almon-Diblathaimban.

   ^47 És elindulának Almon-Diblathaimból, és tábort ütének az Abarim
   hegységnél, Nébó ellenében.

   ^48 És elindulának az Abarim hegységétõl, és tábort ütének a Moáb
   mezõségén, a Jordán mellett, Jérikhó ellenében.

   ^49 Tábort ütének pedig a Jordán mellett, Beth-Hajjesimóthtól Abel-
   Hassittimig, a Moáb mezõségén.

   ^50 És szóla az Úr Mózesnek a Moáb mezõségén, a Jordán mellett, Jerikhó
   ellenében, mondván:

   ^51 Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Mikor átmentek ti a
   Jordánon a Kanaán földére:

   ^52 Ûzzétek ki akkor a földnek minden lakosát a ti színetek elõl, és
   veszessétek el minden írott képeiket, és minden õ öntött
   bálványképeiket is elveszessétek, és minden magaslataikat rontsátok el!

   ^53 Ûzzétek ki a földnek [lakóit,] és lakozzatok abban; mert néktek
   adtam azt a földet, hogy bírjátok azt.

   ^54 Azt a földet pedig sorsvetés által vegyétek birtokotokba a ti
   nemzetségeitek szerint. A nagyobb számúnak nagyobbítsátok az õ
   örökségét, a kisebb számúnak kisebbítsd az õ örökségét. A hová a sors
   esik valaki számára, az legyen az övé. A ti atyáitoknak törzsei szerint
   vegyétek át birtokotokat.

   ^55 Ha pedig nem ûzitek ki annak a földnek lakosait a ti színetek elõl,
   akkor, a kiket meghagytok közülök, szálkákká lesznek a ti szemeitekben,
   és tövisekké a ti oldalaitokban, és ellenségeitek lesznek néktek a
   földön, a melyen lakoztok.

   ^56 És akkor a miképen gondoltam, hogy cselekszem azokkal, úgy
   cselekszem majd veletek.
     __________________________________________________________________

  Chapter 34

   ^1 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

   ^2 Parancsold meg Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Hogyha bementek
   ti a Kanaán földére; (ez a föld, a mely örökségûl esik néktek,
   [tudniillik] a Kanaán földe az õ határai szerint),

   ^3 Akkor legyen a ti déli oldalatok a Czin pusztájától fogva Edom
   határáig, és legyen a ti déli határotok a Sós tenger végétõl napkelet
   felé.

   ^4 És kerüljön a határ dél felõl az Akrabbim hágójáig, és menjen át
   Czinig, és a vége legyen Kádes-Barneától délre; és menjen tova
   Haczár-Adárig, és menjen át Aczmonig.

   ^5 Azután kerüljön a határ Aczmontól Égyiptom patakáig, a vége pedig a
   tengernél legyen.

   ^6 A napnyugoti határotok pedig legyen néktek a nagy tenger; ez legyen
   néktek a napnyugoti határotok.

   ^7 Ez legyen pedig a ti északi határotok: a nagy tengertõl fogva
   vonjatok határt a Hór hegyének.

   ^8 A Hór hegyétõl vonjatok határt a Hamáthba való bejárásig; a határnak
   vége pedig Czedádnál legyen.

   ^9 És tovamenjen a határ Zifronig, a vége pedig Haczar-Enán legyen. Ez
   legyen néktek az északi határotok.

   ^10 A napkeleti határt pedig vonjátok Haczar-Enántól Sefámig.

   ^11 És hajoljon le a határ Sefámtól Ribláig, Aintól napkeletre; és
   [újra] hajoljon le a határ, és érje a Kinnéreth tenger partját napkelet
   felé.

   ^12 Azután hajoljon le a határ a Jordán felé, a vége pedig a Sós tenger
   legyen. Ez legyen a ti földetek az õ határai szerint köröskörül.

   ^13 És parancsot ada Mózes Izráel fiainak, mondván: Ez az a föld, a
   melyet sors által vesztek birtokotokba, a mely felõl parancsot ada az
   Úr, hogy adjam azt kilencz törzsnek, és fél törzsnek;

   ^14 Mert megkapták a Rúbeniták fiainak törzse az õ atyáiknak háza
   szerint, a Gáditák fiainak törzse, az õ atyáiknak háza szerint, és a
   Manasse fél törzse is, megkapták az õ örökségöket.

   ^15 Két törzs és egy fél törzs megkapta az õ örökségét a Jordánon túl,
   Jérikhó ellenében napkelet felõl.

   ^16 Szóla azután az Úr Mózesnek, mondván:

   ^17 Ezek azoknak a férfiaknak nevei, a kik örökségül fogják néktek
   elosztani azt a földet: Eleázár, a pap, és Józsué, a Nún fia.

   ^18 És törzsenként egy-egy fejedelmet vegyetek mellétek a földnek
   örökségül való elosztására.

   ^19 Ezek a férfiaknak nevei: a Júda törzsébõl Káleb, a Jefunné fia.

   ^20 A Simeon fiainak törzsébõl Sámuel, az Ammihúd fia.

   ^21 A Benjámin törzsébõl Elidád, a Kiszlon fia.

   ^22 A Dán fiainak törzsébõl Bukki fejedelem, a Jógli fia.

   ^23 A József fia közül, a Manasse fiainak törzsébõl Hanniél fejedelem,
   az Efód fia.

   ^24 Az Efraim fiainak törzsébõl Kemuél fejedelem, a Siftán fia.

   ^25 És a Zebulon fiainak törzsébõl Eliczáfán fejedelem, a Parnák fia.

   ^26 És az Izsakhár fiainak törzsébõl Paltiél fejedelem, az Azzán fia.

   ^27 És az Áser fiainak törzsébõl Akhihúd fejedelem, a Selómi fia.

   ^28 És a Nafthali fiainak törzsébõl Pédahél fejedelem, az Ammihúd fia.

   ^29 Ezek azok, a kiknek megparancsolá az Úr, hogy örökséget oszszanak
   Izráel fiainak a Kanaán földén.
     __________________________________________________________________

  Chapter 35

   ^1 És szóla az Úr Mózesnek a Moáb mezõségén a Jordán mellett, Jérikhó
   ellenében, mondván:

   ^2 Parancsold meg Izráel fiainak, hogy adjanak a lévitáknak az õ
   örökségi birtokukból lakásra való városokat; a városokhoz pedig adjatok
   azok környékén legelõt is a lévitáknak;

   ^3 Hogy legyenek nékik a városok lakóhelyekül, a legelõk pedig legyenek
   az õ barmaiknak, jószágaiknak és mindenféle állatjoknak.

   ^4 És azoknak a városoknak legelõi, a melyeket a lévitáknak adtok, a
   város falától és azon kivül, ezer singnyire legyenek köröskörül.

   ^5 Mérjetek azért a városon kivül, napkelet felõl két ezer singet, dél
   felõl is kétezer singet, napnyugot felõl kétezer singet, és észak felõl
   kétezer singet; és a város legyen középben. Ez legyen számukra a
   városok legelõje.

   ^6 A városok közül pedig, a melyeket a lévitáknak adtok, hat legyen
   menedékváros, a melyeket azért adjatok, hogy oda szaladjon a gyilkos;
   és azokon kivül adjatok negyvenkét várost.

   ^7 Mind a városok, a melyeket adnotok kell a lévitáknak, negyvennyolc
   város, azoknak legelõivel egyben.

   ^8 A mely városokat pedig Izráel fiainak örökségébõl adtok, [azokhoz]
   attól, a kinek több van, többet vegyetek, és attól, a kinek kevesebb
   van, kevesebbet vegyetek; mindenik az õ örökségéhez képest, a melyet
   örökül kapott, adjon az õ városaiból a lévitáknak.

   ^9 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

   ^10 Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Mikor átmentek ti a
   Jordánon a Kanaán földére:

   ^11 Válaszszatok ki magatoknak városokat, a melyek menedékvárosaitok
   legyenek, hogy oda szaladjon a gyilkos, a ki történetbõl öl meg
   valakit.

   ^12 És legyenek azok a ti városaitok menedékül a vérbosszuló ellen, és
   ne haljon meg a gyilkos, míg ítéletre nem áll a gyülekezet elé.

   ^13 A mely városokat pedig oda adtok, [azok] [közül] hat legyen néktek
   menedékvárosul.

   ^14 Három várost adjatok a Jordánon túl, és három várost adjatok a
   Kanaán földén; menedékvárosok legyenek [azok.]

   ^15 Izráel fiainak és a jövevénynek, és az õ közöttök lakozónak
   menedékül legyen az a hat város, hogy oda szaladjon az, a ki
   történetbõl öl meg valakit.

   ^16 De ha valaki vaseszközzel úgy üt meg valakit, hogy meghal, gyilkos
   az; halállal lakoljon a gyilkos.

   ^17 És ha kézben levõ kõvel, a melytõl meghalhat, üti meg úgy, hogy
   meghal, gyilkos az; halállal lakoljon a gyilkos.

   ^18 Vagy ha kézben lévõ faeszközzel, a melytõl meghalhat, üti meg úgy,
   hogy meghal, gyilkos az; halállal lakoljon a gyilkos.

   ^19 A vérbosszuló rokon ölje meg a gyilkost; mihelyt találkozik vele,
   ölje meg azt.

   ^20 Hogyha gyûlölségbõl taszítja meg õt, vagy szántszándékkal úgy hajít
   [valamit] reá, hogy meghal;

   ^21 Vagy ellenségeskedésbõl kezével üti meg azt úgy, hogy meghal:
   halállal lakoljon az, a ki ütötte; gyilkos az; a vérbosszuló rokon ölje
   meg azt a gyilkost, mihelyt találkozik vele.

   ^22 Ha pedig hirtelenségbõl, ellenségeskedés nélkül taszítja meg õt;
   vagy nem szántszándékból hajít reá akármiféle eszközt;

   ^23 Vagy akármiféle követ, a melytõl meghalhat, úgy ejt valakire, a kit
   nem látott, hogy meghal, holott nem volt õ annak ellensége, sem nem
   kereste annak vesztét:

   ^24 Akkor ítéljen a gyülekezet az agyonütõ között és a vérbosszuló
   rokon között e törvények szerint.

   ^25 És mentse ki a gyülekezet a gyilkost a vérbosszuló rokonnak
   kezébõl, és küldje vissza azt a gyülekezet az õ menedékvárosába, a
   melybe szaladott vala, és lakozzék abban, míg meghal a fõpap, a ki
   felkenetett a szent olajjal.

   ^26 Ha pedig kimegy a gyilkos az õ menedékvárosának határából, a melybe
   szaladott vala;

   ^27 És találja õt a vérbosszuló rokon az õ menedékvárosának határán
   kivül, és megöli az a vérbosszuló rokon a gyilkost: nem lesz [annak]
   vére õ rajta;

   ^28 Mert az õ menedékvárosában kell laknia a fõpap haláláig; a fõpap
   halála után pedig visszatérhet a gyilkos az õ örökségének földére.

   ^29 És legyenek ezek néktek ítéletre való rendelések a ti
   nemzetségeitek szerint, minden lakhelyeteken.

   ^30 Ha valaki megöl valakit, tanúk szavára gyilkolják meg a gyilkost;
   de egy tanú nem lehet elég tanú senki ellen, hogy meghaljon.

   ^31 Az olyan gyilkos életéért pedig ne vegyetek el váltságot, a ki
   halálra való gonosz, hanem halállal lakoljon.

   ^32 Attól se vegyetek váltságot, a ki az õ menedékvárosába szaladt,
   hogy visszamehessen és otthon lakozzék a fõpap haláláig.

   ^33 És meg ne fertõztessétek a földet, a melyben lesztek; mert a vér,
   az megfertézteti a földet, és a földnek nem szerezhetõ engesztelés a
   vér miatt, a mely kiontatott azon, csak annak vére által, a ki
   kiontotta azt.

   ^34 Ne tisztátalanítsd meg azért azt a földet, a melyben laktok, a
   melyben én [is] lakozom; mert én, az Úr, Izráel fiai között lakozom.
     __________________________________________________________________

  Chapter 36

   ^1 Járulának pedig Mózeshez az atyák fejei a Gileád fiainak
   nemzetségébõl, a ki Mákirnak, Manasse fiának fia vala, a József fiainak
   nemzetségébõl, és szólának Mózes elõtt és Izráel fiai atyáinak
   fejedelmei elõtt.

   ^2 És mondának: Az én uramnak megparancsolta az Úr, hogy sors által
   adja ezt a földet örökségül Izráel fiainak; de azt is megparancsolta az
   Úr az én Uramnak, hogy a mi atyánkfiának, Czélofhádnak örökségét adja
   oda az õ leányainak.

   ^3 És ha Izráel fiai közül valamely más törzs fiaihoz mennek feleségül:
   elszakasztatik az õ örökségök a mi atyáink örökségétõl, és oda
   csatoltatik az annak a törzsnek örökségéhez, a melynél [feleségül]
   lesznek; a mi örökségünk pedig megkisebbedik.

   ^4 És mikor Izráel fiainál a kürtzengés ünnepe lesz, az õ örökségök
   akkor is annak a törzsnek örökségéhez csatoltatik, a melynél
   [feleségül] lesznek. Eképen a mi atyáink törzseinek örökségébõl vétetik
   el azok öröksége.

   ^5 Parancsot ada azért Mózes Izráel fiainak az Úr rendelése szerint,
   mondván: A József fiainak törzse igazat szól.

   ^6 Ez az, a mit parancsolt az Úr a Czélofhád leányai felõl, mondván: A
   kihez jónak látják, ahhoz menjenek feleségül, de csak az õ atyjok
   törzsének háznépébõl valóhoz menjenek feleségül,

   ^7 Hogy át ne szálljon Izráel fiainak öröksége egyik törzsrõl a másik
   törzsre; hanem Izráel fiai közül kiki ragaszkodjék az õ atyái törzsének
   örökségéhez.

   ^8 És minden leányzó, a ki örökséget kap Izráel fiainak törzsei közül,
   az õ atyja törzsebeli háznépbõl valóhoz menjen feleségül, hogy Izráel
   fiai közül kiki megtartsa az õ atyáinak örökségét.

   ^9 És ne szálljon az örökség egyik törzsrõl a másik törzsre, hanem
   Izráel fiainak törzsei közül kiki ragaszkodjék az õ örökségéhez.

   ^10 A miképen megparancsolta vala az Úr Mózesnek, a képen cselekedtek
   vala a Czélofhád leányai.

   ^11 Mert Makhla, Thircza, Hogla, Milkha és Nóa, a Czélofhád leányai, az
   õ nagybátyjok fiaihoz mentek vala feleségül;

   ^12 A József fiának, Manassé fiainak nemzetségébõl valókhoz mentek vala
   feleségül; és lõn azoknak öröksége az õ atyjok nemzetségének törzsénél.

   ^13 Ezek a parancsolatok és végzések, a melyeket Mózes által parancsolt
   az Úr Izráel fiainak, Moáb mezõségén a Jordán mellett, Jérikhó
   ellenében.
     __________________________________________________________________

Deuteronomy
     __________________________________________________________________

  Chapter 1

   ^1 Ezek az igék, a melyeket szólott Mózes az egész Izráelnek, a
   Jordánon túl a pusztában, a mezõségen, a Veres tenger ellenében, Párán
   és Tófel, és Lábán és Haczéróth, és Dizaháb között.

   ^2 Tizenegy napi járóföldön Hórebtõl fogva, a Szeir hegyének menve,
   Kádes-Barneáig.

   ^3 Lõn pedig a negyvenedik esztendõben, a tizenegyedik hónapban, a
   hónapnak elsõ napján, szóla Mózes az Izráel fiainak mind a szerint, a
   mint parancsolt vala az Úr néki azok felõl.

   ^4 Minekutána megverte vala Szihont az Emoreusok királyát, a ki lakik
   vala Hesbonban, és Ógot, Básánnak királyát Edreiben, a ki lakik vala
   Asthárótban:

   ^5 A Jordánon túl, a Moáb földén, kezdé Mózes magyarázni ezt a
   törvényt, mondván:

   ^6 Az Úr, a mi Istenünk szólott nékünk a Hóreben, ezt mondván: Elég
   ideig laktatok e hegy alatt;

   ^7 Forduljatok meg, és induljatok, és menjetek az Emoreusok hegyére, és
   annak minden szomszéd vidékére, a mezõségen, és a hegyes-völgyes
   földön, és dél felé, és a tengernek partján, a Kananeusok földére és a
   Libánusra, a nagy folyóvízig, az Eufrates folyóig.

   ^8 Ímé elõtökbe adtam a földet; menjetek be, és bírjátok azt a földet,
   a mely felõl megesküdt az Úr a ti atyáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak és
   Jákóbnak, hogy nékik adja, és õ utánok az õ magvoknak.

   ^9 És szólottam vala néktek abban az idõben, ezt mondván: Nem
   viselhetlek egymagam titeket;

   ^10 Az Úr, a ti Istenetek megsokasított titeket elannyira, hogy oly
   sokan vagytok ti most, mint az égnek csillagai.

   ^11 Az Úr, a ti atyáitoknak Istene szaporítson meg titeket ezerszerte
   is inkább mint most vagytok, és áldjon meg titeket, a miképen igérte
   néktek!

   ^12 Miképen viselhetném én egymagam a terheiteket és a ti bajaitokat és
   a ti pereiteket?

   ^13 Válaszszatok magatoknak bölcs, értelmes és a ti törzseitekben
   ismeretes férfiakat, és én azokat elõljáróitokká teszem.

   ^14 És felelétek nékem, és mondátok: Jó dolog, a mit mondál, hogy
   míveled azt.

   ^15 Vevém azért a ti törzseiteknek fõbbjeit, a bölcs és ismeretes
   férfiakat, és tevém õket elõljáróitokká: ezredesekké, századosokká,
   ötvenedesekké, tizedesekké és tiszttartókká, a ti törzseitek szerint.

   ^16 És megparancsolám abban az idõben a ti biráitoknak, mondván:
   Hallgassátok ki atyátokfiait, és ítéljetek igazságosan mindenkit, az õ
   atyjafiaival és jövevényeivel egyben.

   ^17 Ne legyetek személyválogatók az ítéletben: kicsinyt úgy, mint
   nagyot hallgassatok ki; ne féljetek senkitõl, mert az ítélet az Istené;
   a mi pedig nehéznek tetszik néktek, én elõmbe hozzátok, és én
   meghallgatom azt.

   ^18 És megparancsoltam néktek abban az idõben mindent, a mit
   cselekedjetek.

   ^19 Azután elindulánk a Hórebtõl, és bejártuk ama nagy és rettenetes
   pusztát, a melyet láttatok, az Emoreusok hegyének menve, a miképen
   parancsolta volt az Úr, a mi Istenünk nékünk; és eljutánk
   Kádes-Barneához.

   ^20 És mondám néktek: Eljutottatok az Emoreusok hegyéig, a melyet az
   Úr, a mi Istenünk ád nékünk.

   ^21 Ímé elõdbe adta az Úr, a te Istened ezt a földet: menj fel, bírjad
   azt, a miképen megmondotta az Úr, a te atyáidnak Istene néked; ne félj,
   és meg ne rettenj!

   ^22 Ti pedig mindnyájan hozzám járulátok és mondátok: Küldjünk
   embereket elõre, hogy kémleljék meg nékünk azt a földet, és hozzanak
   nékünk hírt az út felõl, a melyen felmenjünk, és a városok felõl, a
   melyekbe bevonuljunk.

   ^23 És tetszék nékem ez a beszéd, és vevék közületek tizenkét férfiút,
   minden törzsbõl egyet-egyet.

   ^24 És fordulának és felmenének a hegyre, és eljutának az Eskól
   völgyéig, és kikémlelék azt.

   ^25 És võnek kezeikbe annak a földnek gyümölcsébõl, és alá hozák
   hozzánk, és hírt hozának nékünk és mondának: Jó az a föld, a melyet az
   Úr, a mi Istenünk ád nékünk.

   ^26 De ti nem akartatok felmenni; hanem pártot ütétek az Úrnak, a ti
   Isteneteknek parancsa ellen.

   ^27 És zúgolódátok a ti sátoraitokban, és mondátok: mivelhogy gyûlöl
   minket az Úr, azért hozott ki minket Égyiptom földébõl, hogy adjon
   minket az Emoreus kezébe, és elpusztítson minket.

   ^28 Hová mennénk fel mi? A mi atyánkfiai megrettenték a mi szíveinket,
   mondván: Az a nép nagyobb és szálasabb nálunknál; a városok nagyok és
   megerõsíttettek az égig; még Anák fiakat is láttunk ott!

   ^29 Akkor mondám néktek: Ne rettegjetek és ne féljetek azoktól;

   ^30 Az Úr, a ti Istenetek, a ki elõttetek megy, õ hadakozik ti
   érettetek mind a szerint, a mint cselekedett vala veletek Égyiptomban a
   ti szemeitek elõtt;

   ^31 És a pusztában, a hol láttad, hogy úgy hordozott téged az Úr, a te
   Istened, a miképen hordozza az ember az õ fiát, mind az egész úton, a
   melyen jártatok, míg jutátok e helyre.

   ^32 Mindazáltal nem hivétek az Úrnak, a ti Isteneteknek.

   ^33 A ki elõttetek jár vala az úton, hogy helyet szemeljen ki néktek, a
   hol táborozzatok, éjjel tûzben, hogy megmutassa néktek az útat, a
   melyen járjatok, és felhõben nappal.

   ^34 Meghallá pedig az Úr beszédetek szavát, és megharaguvék, és
   megesküvék, mondván:

   ^35 E gonosz nemzetségbõl való emberek közül egy sem látja meg azt a jó
   földet, a mely felõl megesküdtem, hogy a ti atyáitoknak adom;

   ^36 Kivéve Kálebet, a Jefunné fiát; õ meglátja azt, és õ néki adom azt
   a földet, a melyet tapodott, és az õ fiainak, mert tökéletességgel
   követte az Urat.

   ^37 Még én reám is megharaguvék az Úr miattatok, mondván: Te sem mégy
   oda be!

   ^38 Józsué, a Nún fia, a ki áll te elõtted, õ megy be oda; azért
   biztassad õt, mert õ osztja el az örökséget Izráelnek.

   ^39 És a ti kicsinyeitek, a kikrõl szólátok hogy prédául lesznek, és a
   ti fiaitok, a kik nem tudnak most sem jót, sem gonoszt, azok mennek be
   oda, mert nékik adom azt, és õk bírják azt.

   ^40 Ti pedig forduljatok vissza, és induljatok a pusztába, a Veres
   tenger felé.

   ^41 És azt felelétek, és azt mondátok nékem: Vétkeztünk az Úr ellen, mi
   felmegyünk és hadakozunk mind a szerint, a mint parancsolta nékünk az
   Úr, a mi Istenünk! És felövezétek magatokat, kiki az õ harczi
   eszközeivel, és készek valátok felmenni a hegyre.

   ^42 Monda pedig az Úr nékem: Mondd meg nékik: Ne menjetek fel, és ne
   harczoljatok, mert nem vagyok közöttetek: hogy meg ne verettessetek a
   ti ellenségeitektõl.

   ^43 És megmondám néktek, de nem hallgattatok [rám], hanem pártot
   ütöttetek az Úr parancsolata ellen, és vakmerõsködétek, és felmenétek a
   hegyre.

   ^44 De kijöve az Emoreus, a ki lakik vala azon a hegyen, ti ellenetek,
   és megkergetének titeket, mint a méhek szokták cselekedni, és vagdaltak
   vala titeket Szeirtõl Hormáig.

   ^45 És visszatérétek onnét, és sírátok az Úr elõtt, de nem hallgatá meg
   az Úr a ti szavatokat, és nem figyele rátok.

   ^46 És sok idõn át lakozátok Kádesben, a meddig ott lakozátok.
     __________________________________________________________________

  Chapter 2

   ^1 Annakutána megfordulánk, és indulánk a pusztába a Veres tenger felé,
   a miképen szólott vala nékem az Úr, és kerülgettük a Szeir hegyét sok
   ideig.

   ^2 De szóla az Úr nékem, mondván:

   ^3 Elég már e hegyet kerülgetnetek, forduljatok észak felé.

   ^4 Parancsolj azért a népnek, mondván: Mikor általmentek a ti
   atyátokfiainak, az Ézsaú fiainak határán, a kik Szeirben lakoznak:
   jóllehet félnek tõletek, mindazáltal igen vigyázzatok!

   ^5 Ne ingereljétek õket, mert nem adok az õ földjükbõl néktek egy
   talpalatnyit sem; mert Ézsaúnak adtam a Szeir hegyét örökségül.

   ^6 Pénzen vásároljatok tõlük enni valót, hogy egyetek, és vizet is
   pénzen vegyetek tõlük, hogy igyatok,

   ^7 Mert az Úr, a te Istened megáldott téged a te kezednek minden
   munkájában; tudja, hogy e nagy pusztaságon jársz; immár negyven
   esztendeje veled van az Úr, a te Istened; nem szûkölködtél semmiben.

   ^8 És általmenénk a mi atyánkfiai között, az Ézsaú fiai között, a kik
   lakoznak vala Szeirben, a síkság útján Eláthtól és Éczjon-Gebertõl
   fogva. Azután megfordulánk és általmenénk a Moáb pusztájának útjára.

   ^9 És monda az Úr nékem: Ne hadakozzál Moáb ellen, és ne ingereld azt
   hadra, mert nem adok az õ földébõl néked semmi örökséget; mert a Lót
   fiainak adtam Art örökségül.

   ^10 (Az Emeusok laktak abban annak elõtte, nagy nép, sok és szálas,
   mint az Anákok.

   ^11 Óriásoknak állíttatnak vala azok is, mint az Anákok, és a Moábiták
   Emeknek hívták õket.

   ^12 Szeirben pedig Horeusok laktak az elõtt, a kiket az Ézsaú fiai
   kiûztek, és kiirtottak színök elõl, és azoknak helyén laktak, a miképen
   cselekedék Izráel is az õ örökségének földén, a melyet adott néki az
   Úr.)

   ^13 Most keljetek fel, és menjetek át a Záred patakán; és átkelénk a
   Záred patakán.

   ^14 Az idõ pedig, a melyet eljáránk Kádes-Barneától, míg általmenénk a
   Záred patakán, harmincznyolcz esztendõ, a mely alatt kiveszett a hadra
   való férfiak egész nemzetsége a táborból, a mint megesküdt vala az Úr
   nékik.

   ^15 E felett az Úrnak keze is vala õ rajtok, hogy elveszítse õket a
   táborból az õ kipusztulásukig.

   ^16 És lõn, hogy a mint a hadakozó férfiak mind elpusztulának, kihalván
   a nép közül.

   ^17 [Így] szóla az Úr nékem, mondván:

   ^18 Ma te általmégy a Moáb határán Ar felé,

   ^19 És mikor közel jutsz az Ammon fiaihoz, ne háborgasd õket, ne is
   ingereld õket, mert nem adok néked az Ammon fiainak földjébõl
   örökséget, mert a Lót fiainak adtam azt örökségül.

   ^20 (Óriások földének tartották azt is; óriások laktak azon régenten, a
   kiket az Ammoniták Zanzummoknak hívtak.

   ^21 [Ez] a nép nagy, sok és szálas volt, valamint az Anákok, de
   kivesztette õket az Úr azok színe elõl, hogy bírják azoknak örökségét,
   és lakjanak azoknak helyén;

   ^22 A miképen cselekedett az Ézsaú fiaival is, a kik Szeir [hegyén]
   laknak, a mikor kiveszté elõlök a Horeusokat, hogy bírják azoknak
   örökségét, és lakjanak azoknak helyén mind e mai napig.

   ^23 Az Avveusokat is, a kik falvakban laknak vala Gázáig, kiirtották a
   Káftoreusok a kik kijöttek volt Káftorból, és lakának azoknak helyén.)

   ^24 Keljetek fel azért, induljatok, menjetek át az Arnon patakán; lásd:
   kezedbe adtam Szihont, Hesbonnak királyát: az Emoreust, és annak
   földét; kezdj hozzá, foglald el [azt], és hadakozzál õ ellene.

   ^25 E napon kezdem rábocsátani a népekre, hogy féljenek és rettegjenek
   tõled az egész ég alatt, és a kik híredet hallják, rendüljenek meg és
   reszkessenek te elõtted.

   ^26 És követeket küldék a Kedemót pusztából Szihonhoz, Hesbon
   királyához békességes beszéddel [ezt] izenvén:

   ^27 Hadd menjek át a te földeden! Útról-útra megyek, nem térek le [se]
   jobbra, se balra.

   ^28 Eleséget pénzen adj nékem, hogy egyem; vizet is pénzen adj nékem,
   hogy igyam; csak gyalog hadd megyek át:

   ^29 A miképen cselekedtek én velem az Ézsaú fiai, a kik Szeirben
   laknak; és a Moábiták, a kik Arban laknak; míglen átmegyek a Jordánon
   arra a földre, a melyet az Úr, a mi Istenünk ád nékünk!

   ^30 De nem akarta Szihon, Hesbon királya, hogy átmenjünk õ rajta, mert
   megkeményítette volt az Úr, a te Istened az õ lelkét, és engedetlenné
   tette az Õ szívét, hogy a te kezedbe adja õt, a mint [nyilván van ]e
   mai napon.

   ^31 Monda pedig az Úr nékem: Lásd: elkezdem átadni néked Szihont és az
   õ földét; kezdj hozzá, foglald el azt, hogy az õ földe örököd legyen.

   ^32 És kijöve Szihon mi elõnkbe minden népével, hogy megvívjon velünk
   Jahácznál.

   ^33 De az Úr, a mi Istenünk kezünkbe adá õt, és levertük õt és az õ
   fiait és minden õ népét.

   ^34 És elfoglaltuk minden õ városát abban az idõben, és fegyverre
   hánytuk az egész várost: férfiakat, asszonyokat, és kisdedeket; nem
   hagytunk menekülni senkit.

   ^35 De a barmokat prédára vetettük közöttünk, és a városokból való
   ragadományokat, a melyeket elfoglaltunk volt.

   ^36 Aróertõl fogva, a mely van az Arnon patakának partján, [és] a
   völgyben lévõ várostól fogva Gileádig, egy város sem volt, a melylyel
   ne bírtunk volna. Mind azokat az Úr, a mi Istenünk adta a mi kezünkbe.

   ^37 De az Ammon fiainak földéhez nem közeledtél, [sem] a Jabbók patak
   egész oldalához, sem a hegyen lévõ városokhoz, sem semmi olyanhoz, a
   melyektõl eltiltott téged az Úr, a mi Istenünk.
     __________________________________________________________________

  Chapter 3

   ^1 És megfordulánk, és felmenénk Básán felé, és kijöve elõnkbe Óg,
   Básánnak királya, õ és minden népe, hogy megvívjon velünk Edreiben.

   ^2 De az Úr monda nékem: Ne félj tõle, mert a te kezedbe adtam õt és
   minden õ népét és földjét; és úgy cselekedjél vele, a mint cselekedtél
   Szihonnal, az Emoreusok királyával, a ki Hesbonban lakik vala.

   ^3 És kezünkbe adá az Úr, a mi Istenünk Ógot is, Básánnak királyát és
   minden õ népét, és úgy megvertük õt, hogy menekülni való sem maradt
   belõle.

   ^4 És abban az idõben elfoglaltuk minden városát; nem volt város, a
   melyet el nem vettünk volna tõlök: hatvan várost, Argóbnak egész
   vidékét, a Básenbeli Ógnak országát.

   ^5 Ezek a városok mind meg valának erõsítve magas kõfalakkal, kapukkal
   és zárokkal, kivévén igen sok kerítetlen várost.

   ^6 És fegyverre hánytuk azokat, a mint cselekedtünk vala Szihonnal,
   Hesbon királyával, fegyverre hányván az egész várost: férfiakat,
   asszonyokat és a kisdedeket is.

   ^7 De a barmokat és a városokból való ragadományokat mind magunk közt
   vetettük prédára.

   ^8 És elvettük abban az idõben az Emoreusok két királyának kezébõl azt
   a földet, a mely a Jordánon túl vala, az Arnon pataktól fogva a Hermon
   hegyéig.

   ^9 (A Sidoniak a Hermont Szirjonnak, az Emoreusok pedig Szenirnek
   hívják.)

   ^10 A síkságnak minden városát, és az egész Gileádot, meg az egész
   Básánt Szalkáig és Edreig, a melyek a Básánbeli Óg országának városai
   voltak.

   ^11 Mert egyedül Óg, Básánnak királya maradt meg az óriások maradéka
   közül. Ímé az õ ágya vas-ágy, nemde Rabbátban az Ammon fiainál van-é?
   Kilencz sing a hosszasága és négy sing a szélessége, férfi könyök
   szerint.

   ^12 Ezt a földet pedig, a [melyet] abban az idõben örökségünkké
   tettünk, Aróertõl fogva, a mely az Arnon patak mellett van, és a Gileád
   hegyének felét, és annak városait odaadtam a Rúbenitáknak és
   Gáditáknak.

   ^13 A Gileád többi részét pedig, és az egész Básánt, az Óg országát
   odaadtam a Manassé fél törzsének, Argóbnak egész vidékét. Ezt az egész
   Básánt óriások földének hívták.

   ^14 Jair, Manassénak fia, kapta Argóbnak egész vidékét, a Gessuriták és
   Maakátiták határáig; és azokat a Básánnal együtt az õ nevérõl Jair
   faluinak hívják mind e mai napig.

   ^15 Mákirnak pedig adtam Gileádot.

   ^16 A Rúbenitáknak és a Gáditáknak pedig adtam Gileádtól fogva Arnonnak
   patakáig (a határ pedig a patak közepe) és a Jabbók patakáig, a [mely]
   az Ammon fiainak határa;

   ^17 És a síkságot és határul a Jordánt, a Kinnerettõl a Síkság
   tengeréig, a Sóstengerig, a mely a Piszga-[hegy] lába alatt van
   napkelet felõl.

   ^18 És parancsolék abban az idõben néktek, mondván: Az Úr, a ti
   Istenetek adta néktek ezt a földet, hogy bírjátok azt;
   felfegyverkezvén, menjetek át a ti atyátok fiai, Izráel fiai elõtt
   mind, a kik hadakozásra valók vagytok.

   ^19 Csak feleségeitek, kicsinyeitek és barmaitok ([mert] tudom, hogy
   sok barmotok van) maradjanak a ti városaitokban, a melyeket én adtam
   néktek.

   ^20 Mindaddig, a míg nyugodalmat ád az Úr a ti atyátokfiainak, mint
   néktek, és azok is bírhatják a földet, a melyet az Úr, a ti Istenetek
   ád nékik a Jordánon túl. Azután térjetek vissza, kiki az õ örökségébe,
   a melyet adtam néktek.

   ^21 Józsuénak is parancsolék abban az idõben, mondván: Szemeiddel
   láttad mindazt, a mit cselekedett az Úr, a ti Istenetek ama két
   királylyal; így cselekszik az Úr minden országgal, a melyen átmégy.

   ^22 Ne féljetek tõlök, mert az Úr, a ti Istenetek, maga hadakozik ti
   érettetek!

   ^23 Könyörgék is az Úrnak abban az idõben, mondván:

   ^24 Uram, Isten, te elkezdetted megmutatni a te szolgádnak a te
   nagyságodat és hatalmas kezedet! Mert kicsoda olyan Isten mennyben és
   földön, a ki cselekedhetnék a te cselekedeteid és hatalmad szerint?

   ^25 Hadd menjek át kérlek, és hadd lássam meg azt a jó földet, a mely a
   Jordánon túl van, és azt a jó hegyet, és a Libanont!

   ^26 De megharaguvék az Úr én reám ti miattatok, és nem hallgatott meg
   engem; hanem ezt mondá az Úr nékem: Elég ez néked, ne szólj többet már
   nékem e dolog felõl!

   ^27 Menj fel a Piszga tetejére, és emeld fel a te szemeidet napnyugot
   felé és észak felé, dél felé és napkelet felé, és nézz szét a te
   szemeiddel, mert nem mégy át ezen a Jordánon.

   ^28 Józsuénak pedig parancsolj, és bátorítsd õt, és erõsítsd õt, mert õ
   megy át e nép elõtt, és õ teszi õket örököseivé annak a földnek, a
   melyet meglátsz.

   ^29 És ott maradánk a völgyben, Beth-Peórral szemben.
     __________________________________________________________________

  Chapter 4

   ^1 Most pedig hallgass ó Izráel a rendelésekre és végzésekre, a
   melyekre én tanítlak titeket, hogy azok szerint cselekedjetek, hogy
   élhessetek, és bemehessetek, és bírhassátok a földet, a melyet az Úr, a
   ti atyáitoknak Istene ád néktek.

   ^2 Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el
   ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek
   parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek.

   ^3 Szemeitekkel láttátok, a mit cselekedett az Úr Baal-Peór miatt; hogy
   minden embert, a ki Baal-Peór után járt, kipusztított az Úr, a te
   Istened te közüled.

   ^4 Ti pedig, a kik ragaszkodtatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez,
   mindnyájan éltek e napig.

   ^5 Lássátok, tanítottalak titeket rendelésekre és végzésekre, a mint
   megparancsolta nékem az Úr, az én Istenem, hogy azok szerint
   cselekedjetek azon a földön, a melybe bementek, hogy bírjátok azt.

   ^6 Megtartsátok azért és megcselekedjétek! Mert ez lesz a ti
   bölcseségtek és értelmetek a népek elõtt, a kik meghallják majd mind e
   rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy
   nemzet!

   ^7 Mert melyik nagy nemzet az, a melyhez olyan közel volna az õ Istene,
   mint [mi hozzánk] az Úr, a mi Istenünk, valahányszor hozzá kiáltunk?

   ^8 És melyik nagy nemzet az, a melynek olyan rendelései és igazságos
   végzései volnának, mint ez az egész törvény, a melyet én ma adok
   elétek?!

   ^9 Csak vigyázz magadra, és õrizd jól a te lelkedet, hogy el ne
   felejtkezzél azokról, a melyeket láttak a te szemeid, és hogy el ne
   távozzanak a te szívedtõl teljes életedben, hanem ismertesd meg azokat
   a te fiaiddal és fiaidnak fiaival.

   ^10 [El ne felejtkezzél] a napról, a melyen az Úr elõtt, a te Istened
   elõtt állottál a Hóreben, a mikor azt mondta nékem az Úr: Gyûjtsd egybe
   nékem a népet, hogy hallassam véle beszédeimet, hogy tanuljanak félni
   engem, minden idõben, a míg e földön élnek, és tanítsák meg fiaikat is.

   ^11 És elõjárulátok, és megállátok a hegy alatt; a hegy pedig tûzben ég
   vala mind az ég közepéig, [mindamellett] sötétség, köd és homályosság
   vala.

   ^12 És szóla az Úr néktek a tûz közepébõl. A szavak hangját ti [is]
   halljátok vala, de csak a hangot; alakot azonban nem láttok vala.

   ^13 És kijelenté néktek az õ szövetségét, a melyre nézve utasított
   titeket a tíz ige teljesítésére, és felírá azokat két kõtáblára.

   ^14 Engem is utasított az Úr abban az idõben, hogy tanítsalak meg
   titeket a rendelésekre és végzésekre, hogy azok szerint cselekedjetek
   azon a földön, a melyre átmentek, hogy bírjátok azt.

   ^15 Õrizzétek meg azért jól a ti lelketeket, mert semmi alakot nem
   láttatok akkor, a mikor a tûznek közepébõl szólott hozzátok az Úr a
   Hóreben;

   ^16 Hogy el ne vetemedjetek, és faragott képet, valamely bálványféle
   alakot ne csináljatok magatoknak, férfi vagy asszony képére;

   ^17 Képére valamely baromnak, a mely van a földön; képére valamely
   repdesõ madárnak, a mely röpköd a levegõben;

   ^18 Képére valamely földön csúszó-mászó állatnak; képére valamely
   halnak, a mely van a föld alatt lévõ vizekben.

   ^19 Se szemeidet fel ne emeld az égre, hogy meglásd a napot, a holdat
   és a csillagokat, az égnek minden seregét, hogy meg ne tántorodjál, és
   le ne borulj azok elõtt, és ne tiszteljed azokat, a melyeket az Úr, a
   te Istened minden néppel közlött, az egész ég alatt.

   ^20 Titeket pedig [kézen] fogott az Úr, és kihozott titeket a vas
   kemenczébõl, Égyiptomból, hogy legyetek néki örökös népe, miképen e mai
   napon [vagytok.]

   ^21 De én reám megharaguvék az Úr ti miattatok, és megesküvék, hogy nem
   megyek át a Jordánon, és hogy nem megyek be arra a jó földre, a melyet
   az Úr, a te Istened, ád néked örökségül.

   ^22 Miután én meghalok e földön, nem megyek át a Jordánon; ti pedig
   átmentek, és bírjátok azt a jó földet;

   ^23 Vigyázzatok, hogy az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségérõl, a
   melyet kötött veletek, el ne felejtkezzetek, és ne csináljatok
   magatoknak faragott képet, akármihez is hasonlót, a miképen
   megparancsolta az Úr, a te Istened.

   ^24 Mert az Úr, a te Istened emésztõ tûz, féltõn szeretõ Isten õ.

   ^25 Hogyha majd fiakat és unokákat nemzesz, és megvénhedtek azon a
   földön, és elvetemedtek, és csináltok magatoknak faragott képet,
   akármihez is hasonlót, és gonoszt cselekesztek az Úrnak, a te
   Istenednek szemei elõtt, haragra ingerelvén õt:

   ^26 Bizonyságul hívom ti ellenetek e mai napon a mennyet és a földet,
   hogy elveszvén hamarsággal elvesztek a földrõl, a melyre átmentek a
   Jordánon, hogy bírjátok azt; nem laktok sok ideig azon, hanem pusztára
   kipusztultok róla.

   ^27 És az Úr szétszór titeket a népek közé, és szám szerint kevesen
   maradtok meg a népek között, a kik közé visz titeket az Úr.

   ^28 És szolgáltok ott emberi kéz által csinált isteneknek: fának és
   kõnek, a melyek nem látnak, nem is hallanak, nem is esznek, nem is
   szagolnak.

   ^29 De ha onnan keresed meg az Urat, a te Istenedet, akkor is
   megtalálod, hogyha teljes szívedbõl és teljes lelkedbõl keresed õt.

   ^30 Mikor nyomorúságban leéndesz, és utólérnek téged mindezek az utolsó
   idõkben, és megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az õ
   szavára:

   ^31 (Mert irgalmas Isten az Úr, a te Istened), nem hágy el téged, sem
   el nem veszít, sem el nem felejtkezik a te atyáidnak szövetségérõl, a
   mely felõl megesküdt nékik.

   ^32 Mert tudakozzál csak a régi idõkrõl, a melyek te elõtted voltak,
   ama naptól fogva, a melyen az Isten embert teremtett e földre, és pedig
   az égnek [egyik] szélétõl az égnek [másik] széléig, ha történt-é e nagy
   dologhoz hasonló, vagy hallatszott-é ehhez fogható?

   ^33 Hallotta-é valamely nép a tûz közepébõl szóló Istennek szavát, a
   miképen hallottad te, hogy életben maradt volna?

   ^34 Avagy próbálta-é azt Isten, hogy elmenjen [és] válaszszon magának
   népet [valamely] nemzetség közül, kisértésekkel: jelekkel, csudákkal,
   haddal, hatalmas kézzel, kinyújtott karral, és nagy rettenetességek
   által, a miképen cselekedte mind ezeket ti érettetek az Úr, a ti
   Istenetek Égyiptomban, szemeitek láttára?

   ^35 [Csak] néked adatott láthatóan tudnod, hogy az Úr az Isten [és]
   nincsen kivüle több!

   ^36 Az égbõl hallatta veled az õ szavát, hogy tanítson téged, a földön
   pedig mutatta néked amaz õ nagy tüzét, és hallottad beszédét a tûz
   közepébõl.

   ^37 És mivel szerette a te atyáidat, és kiválasztotta az õ magvokat
   [is] õ utánok, és kihozott téged az õ orczájával Égyiptomból, az õ nagy
   erejével:

   ^38 Hogy kiûzzön náladnál nagyobb és erõsebb népeket elõled, hogy
   bevigyen téged, és adja néked az õ földjöket örökségül, mint a mai
   napon van:

   ^39 Tudd meg azért e mai napon, és vedd szívedre, hogy az Úr az Isten,
   fent a mennyben, és alant e földön, és nincsen több!

   ^40 Tartsd meg azért az õ rendeléseit és parancsolatait, a melyeket én
   parancsolok ma néked, hogy jól legyen dolgod és a te fiaidnak te
   utánad, és hogy mindenkor hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az
   Úr, a te Istened ád néked.

   ^41 Akkor választa Mózes három várost a Jordánon túl napkelet felé;

   ^42 Hogy oda fusson a gyilkos, a ki nem akarva gyilkolta meg az õ
   felebarátját, a ki az elõtt nem gyûlölte vala, és hogy életben
   maradjon, ha befutott valamelyikbe e városok közül.

   ^43 Tudniillik Beczert a pusztában, a sík földön a Ruben [fiainak,]
   Rámótot Gileádban a Gád [fiai]nak, és Gólánt Básánban a Manassé
   [fiainak.

   ^44 Ez pedig a törvény, a melyet Mózes adott az Izráel fiai elé.

   ^45 Ezek a bizonyságtételek, a rendelések és a végzések, a melyeket
   szóla Mózes Izráel fiainak, mikor Égyiptomból kijöttek vala.

   ^46 A Jordánon túl a völgyben, Beth-Peórnak átellenében, Szihonnak, az
   Emoreusok királyának földjén, a ki lakozik vala Hesbonban, a kit
   megvert vala Mózes, az Izráel fiaival egyben, mikor Égyiptomból
   kijöttek vala.

   ^47 És elfoglalák az õ földét, és Ógnak, Básán királyának földét, az
   Emoreusok két királyáét, a kik a Jordánon túl [laknak vala] napkelet
   felõl.

   ^48 Aróertõl fogva, mely az Arnon patakának partján van, a Sion
   hegyéig, a mely a Hermon;

   ^49 És az egész síkságot a Jordánon túl napkelet felé, a síkság
   tengeréig, a Piszga [hegy] aljáig.
     __________________________________________________________________

  Chapter 5

   ^1 És szólítá Mózes az egész Izráelt, és monda nékik: Hallgasd meg
   Izráel a rendeléseket és a végzéseket, a melyeket elmondok én ma
   fületek hallására, és tanuljátok meg azokat, és ügyeljetek azokra,
   megcselekedvén azokat!

   ^2 Az Úr, a mi Istenünk szövetséget kötött velünk a Hóreben.

   ^3 Nem a mi atyáinkkal kötötte az Úr e szövetséget, hanem mi velünk, a
   kik íme itt vagyunk e mai napon mindnyájan [és] élünk.

   ^4 Színrõl színre szólott veletek az Úr a hegyen, a tûz közepébõl.

   ^5 (Én pedig az Úr között és ti közöttetek állok vala abban az idõben,
   hogy megjelentsem néktek az Úr beszédét; mert ti a tûztõl féltek vala,
   és nem menétek fel a hegyre) mondván:

   ^6 Én, az Úr, [vagyok] a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak
   földébõl, a szolgálatnak házából.

   ^7 Ne legyenek néked idegen isteneid én elõttem.

   ^8 Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a
   melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a
   vizekben a föld alatt vannak.

   ^9 Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr, a te Istened, féltõn
   szeretõ Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban,
   harmad és negyedíziglen, a kik engem gyûlölnek;

   ^10 De irgalmasságot cselekeszem ezeríziglen azokkal, a kik engem
   szeretnek, és az én parancsolataimat megtartják.

   ^11 Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja
   azt az Úr büntetés nélkül, a ki az õ nevét hiába felveszi.

   ^12 Vigyázz a szombatnak napjára, hogy megszenteld azt, a miképen
   megparancsolta néked az Úr, a te Istened.

   ^13 Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat.

   ^14 De a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja: semmi dolgot
   se tégy azon, [se] magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se
   szolgálóleányod, se ökröd, se szamarad, és semminémû barmod, se
   jövevényed, a ki a te kapuidon belõl van, hogy megnyugodjék a te
   szolgád és szolgálóleányod, mint te magad;

   ^15 És megemlékezzél róla, hogy szolga voltál Égyiptom földén, és
   kihozott onnan téged az Úr, a te Istened erõs kézzel és kinyújtott
   karral. Azért parancsolta néked az Úr, a te Istened, hogy a szombat
   napját megtartsad.

   ^16 Tiszteld atyádat és anyádat, a mint megparancsolta néked az Úr, a
   te Istened; hogy hosszú ideig élj, és hogy jól legyen dolgod azon a
   földön, a melyet az Úr, a te Istened ád te néked.

   ^17 Ne ölj.

   ^18 És ne paráználkodjál.

   ^19 És ne lopj.

   ^20 És ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanubizonyságot.

   ^21 És ne kívánd a te felebarátodnak feleségét; és ne áhítsd a te
   felebarátodnak házát, szántóföldét; se szolgáját, se szolgálóleányát,
   se ökrét, se szamarát és semmit, a mi a te felebarátodé.

   ^22 Ez ígéket szólá az Úr a ti egész gyülekezeteteknek a hegyen a tûz,
   a felhõ és a homályosság közepébõl nagy felszóval, és nem többet; és
   felírá azokat két kõtáblára, és adá azokat nékem.

   ^23 És lõn, mikor a szót a setétség közepébõl halljátok vala, és a hegy
   tûzzel ég [vala], hozzám jövétek a ti törzseiteknek minden fejedelmével
   és vénjével;

   ^24 És mondátok: Ímé az Úr, a mi Istenünk megmutatta nékünk az õ
   dicsõségét és nagyságát; és az õ szavát hallottuk a tûznek közepébõl; e
   mai napon pedig láttuk, hogy az Isten emberrel szól, és ez mégis él.

   ^25 Most hát miért haljunk meg? Mert megemészt e nagy tûz minket. Ha
   még tovább halljuk az Úrnak, a mi Istenünknek szavát, meghalunk!

   ^26 Mert kicsoda az, az összes halandók közül, a ki a tûznek közepébõl
   szóló élõ Istennek szavát hallotta, mint mi, hogy megélt volna?

   ^27 Járulj oda te, és hallgasd meg mind azt, a mit mond az Úr, a mi
   Istenünk, és te majd beszéld el nékünk mind, a mit néked mond az Úr, a
   mi Istenünk, és mi meghallgatjuk, és megcselekeszszük.

   ^28 És meghallá az Úr a ti beszédetek szavát, a mikor beszéltek vala
   velem, és monda nékem az Úr: Hallottam e nép beszédének szavát, a mint
   beszéltek vala hozzád; mind jó, a mit beszéltek vala.

   ^29 Vajha így maradna az õ szívök, hogy félnének engem, és megtartanák
   minden parancsolatomat minden idõben, hogy jól legyen dolguk nékik és
   az õ gyermekeiknek mindörökké!

   ^30 Menj el, és mondd meg nékik: Térjetek vissza a ti sátoraitokba.

   ^31 Te pedig állj ide mellém, hogy elmondjam néked minden
   parancsolatomat, rendelésemet és végzésemet, a melyekre tanítsd meg
   õket, hogy cselekedjék azon a földön, a melyet én adok néktek
   örökségül.

   ^32 Vigyázzatok azért, hogy úgy cselekedjetek, a mint az Úr, a ti
   Istenetek parancsolta néktek; ne térjetek se jobbra, se balra.

   ^33 Mindig azon az úton járjatok, a melyet az Úr, a ti Istenetek
   parancsolt néktek, hogy éljetek, és jó legyen dolgotok, és hosszú ideig
   élhessetek a földön, a melyet bírni fogtok.
     __________________________________________________________________

  Chapter 6

   ^1 Ezek pedig a parancsolatok, a rendelések és a végzések, a melyek
   felõl parancsolta az Úr, a ti Istenetek, hogy megtanítsam azokat
   néktek, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melyre
   átmenõben vagytok, hogy bírjátok azt;

   ^2 Hogy féljed az Urat, a te Istenedet, és megtartsad minden õ
   rendelését és parancsolatát, a melyeket én parancsolok néked: te és a
   te fiad, és a te unokád, teljes életedben, és hogy hosszú ideig élhess.

   ^3 Halld meg azért Izráel, és vigyázz, hogy megcselekedjed, hogy jól
   legyen dolgod, és hogy igen megsokasodjál a tejjel és mézzel folyó
   földön, a miképen megigérte az Úr, a te atyáidnak Istene néked.

   ^4 Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!

   ^5 Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl, teljes
   lelkedbõl és teljes erõdbõl.

   ^6 És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te
   szívedben.

   ^7 És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekrõl, mikor a te
   házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor
   felkelsz.

   ^8 És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötõül a te
   szemeid között.

   ^9 És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra.

   ^10 És mikor bevisz téged az Úr, a te Istened a földre, a mely felõl
   megesküdt a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy ad
   néked nagy és szép városokat, a melyeket nem építettél;

   ^11 És minden jóval telt házakat, a melyeket nem te töltöttél meg, és
   ásott kutakat, a melyeket nem te ástál, szõlõ- és olajfakerteket, a
   melyeket nem te plántáltál; és eszel és megelégszel:

   ^12 Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról, a ki kihozott
   téged Égyiptom földérõl, a szolgaságnak házából!

   ^13 Féljed az Urat, a te Istenedet, õ néki szolgálj, és az õ nevére
   esküdjél.

   ^14 Ne járjatok idegen istenek után, azoknak a népeknek istenei közül,
   a kik körültetek vannak;

   ^15 (Mert az Úr, a te Istened féltõn szeretõ Isten te közötted), hogy
   az Úrnak, a te Istenednek haragja fel ne gerjedjen reád, és el ne
   törüljön téged a föld színérõl.

   ^16 Meg ne kísértsétek az Urat, a ti Isteneteket, miképen
   megkísértettétek Maszszában!

   ^17 Szorosan megtartsátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait,
   az õ bizonyságait és rendeléseit, a melyeket parancsolt néked.

   ^18 És azt cselekedjed, a mi igaz és jó az Úrnak szemei elõtt, hogy jól
   legyen dolgod, és bemehess és bírhasd azt a jó földet, a mely felõl
   megesküdött az Úr a te atyáidnak.

   ^19 Hogy elûzzed minden ellenségedet a te színed elõl, a mint
   megmondotta az Úr.

   ^20 Ha a te fiad megkérdez téged ezután, mondván: Mire [valók] e
   bizonyságtételek, rendelések és végzések, a melyeket az Úr, a mi
   Istenünk parancsolt néktek:

   ^21 Akkor azt mondjad a te fiadnak: Szolgái voltunk Égyiptomban a
   Faraónak; de kihozott minket az Úr Égyiptomból hatalmas kézzel.

   ^22 És tõn az Úr Égyiptomban nagy és veszedelmes jeleket és csudákat a
   Faraón és az õ egész háznépén, a mi szemeink láttára.

   ^23 Minket pedig kihoza onnét, hogy bevigyen minket, és nékünk adja azt
   a földet, a mely felõl megesküdött a mi atyáinknak.

   ^24 És megparancsolta nékünk az Úr, hogy cselekedjünk mind e rendelések
   szerint, hogy féljük az Urat, a mi Istenünket, hogy jó dolgunk legyen
   teljes életünkben, hogy megtartson minket az életben, mint e mai napon.

   ^25 És ez lesz nékünk igazságunk, ha vigyázunk arra, hogy megtartsuk
   mind e parancsolatokat, az Úr elõtt, a mi Istenünk elõtt, a miképen
   megparancsolta nékünk.
     __________________________________________________________________

  Chapter 7

   ^1 Mikor bevisz téged az Úr, a te Istened a földre, a melyre te
   bemenendõ vagy, hogy bírjad azt; és sok népet kiûz te elõled a
   Khitteust, a Girgazeust, az Emoreust, a Kananeust, a Perizeust, a
   Khivveust, és a Jebuzeust: hétféle népet, náladnál nagyobbakat és
   erõsebbeket;

   ^2 És adja õket az Úr, a te Istened a te hatalmadba, és megvered õket:
   mindenestõl veszítsd ki õket; ne köss velök szövetséget, és ne
   könyörülj rajtok.

   ^3 Sógorságot se szerezz õ velök, a leányodat se adjad az õ fioknak, és
   az õ leányukat se vegyed a te fiadnak;

   ^4 Mert elpártoltatja a te fiadat én tõlem, és idegen isteneknek
   szolgálnak; és felgerjed az Úrnak haragja reátok, és hamar kipusztít
   titeket.

   ^5 Hanem így cselekedjetek velök: Oltáraikat rontsátok le, oszlopaikat
   törjétek össze, berkeiket vágjátok ki, faragott képeiket pedig tûzzel
   égessétek meg.

   ^6 Mert az Úrnak, a te Istenednek szent népe [vagy] te; téged
   választott az Úr, a te Istened, hogy saját népe légy néki, minden nép
   közül e föld színén.

   ^7 Nem azért szeretett titeket az Úr, sem nem azért választott titeket,
   hogy minden népnél többen volnátok; mert ti minden népnél kevesebben
   vagytok;

   ^8 Hanem mivel szeretett titeket az Úr, és hogy megtartsa az esküt, a
   melylyel megesküdt volt a ti atyáitoknak; [azért] hozott ki titeket az
   Úr hatalmas kézzel, és szabadított meg téged a szolgaságnak házából, az
   égyiptombeli Faraó királynak kezébõl.

   ^9 És [hogy] megtudjad, hogy az Úr, a te Istened, õ az Isten, a
   hívséges Isten, a ki megtartja a szövetséget és az irgalmasságot
   ezeríziglen azok iránt, a kik õt szeretik, és az õ parancsolatait
   megtartják.

   ^10 De megfizet azoknak személy szerint, a kik õt gyûlölik, elvesztvén
   õket; nem késlekedik az ellen, a ki gyûlöli õt, megfizet annak személy
   szerint.

   ^11 Tartsd meg azért a parancsolatot, a rendeléseket és végzéseket, a
   melyeket én e mai napon parancsolok néked, hogy azokat cselekedjed.

   ^12 Ha pedig engedelmeskedtek e végzéseknek, és megtartjátok, és
   teljesítitek azokat: az Úr, a te Istened is megtartja néked a
   szövetséget és irgalmasságot, a mely felõl megesküdött a te atyáidnak.

   ^13 És szeretni fog téged, és megáld téged, és megsokasít téged; és
   megáldja a te méhednek gyümölcsét, a te földednek gyümölcsét:
   gabonádat, mustodat és olajodat; teheneid fajzását és juhaidnak ellését
   azon a földön, a mely felõl megesküdt a te atyáidnak, hogy néked adja
   azt.

   ^14 Áldottabb lészesz minden népnél; nem lészen közötted magtalan férfi
   és asszony, sem barmaid között [meddõ.]

   ^15 És távol tart az Úr te tõled minden betegséget, és Égyiptomnak
   minden gonosz nyavalyáját, a melyeket ismersz; nem veti azokat te reád,
   hanem mind azokra, a kik gyûlölnek téged.

   ^16 És megemészted mind a népeket, a melyeket néked ád az Úr, a te
   Istened; ne kedvezzen a te szemed nékik, és ne tiszteld az õ isteneit;
   mert tõr gyanánt [volna] az néked.

   ^17 Ha azt mondod a te szívedben: Többen vannak e népek, mint én,
   miképen ûzhetem én ki õket?

   ^18 Ne félj tõlök; emlékezzél meg csak azokról, a miket cselekedett az
   Úr, a te Istened a Faraóval és mind az égyiptombeliekkel:

   ^19 A nagy kisértésekrõl, a melyeket láttak a te szemeid, és a jelekrõl
   és csudákról; az erõs kézrõl, és a kinyujtott karról, a melylyel
   kihozott téged az Úr, a te Istened! Így cselekeszik az Úr, a te Istened
   minden néppel, a melytõl te félsz.

   ^20 Sõt még a darázsokat is rájok bocsátja az Úr, a te Istened mind
   addig, míglen elvesznek azok is, a kik megmaradtak, és a kik
   elrejtõztek te elõled.

   ^21 Ne rettenj meg azok elõtt, mert közötted van az Úr, a te Istened,
   nagy és rettenetes Isten!

   ^22 És lassan-lassan kiûzi az Úr, a te Istened e népeket te elõled. Nem
   lehet õket hirtelen kipusztítanod, hogy a mezei vadak meg ne
   sokasodjanak ellened!

   ^23 De az Úr, a te Istened elõdbe veti õket, és nagy romlással rontja
   meg õket, míglen elvesznek.

   ^24 Az õ királyaikat is kezedbe adja, hogy eltöröljed az õ nevöket az
   ég alól; senki ellened nem állhat, míglen elveszted õket.

   ^25 Az õ isteneiknek faragott képeit tûzzel égesd meg; az azokon lévõ
   ezüstöt és aranyat meg ne kívánd, és magadnak el ne vedd, hogy tõrbe ne
   essél miatta; mert útálatosság az az Úr elõtt, a te Istened elõtt.

   ^26 Útálatosságot pedig ne vígy be a te házadba, hogy átokká [ne] légy,
   mint az, [hanem] megvetvén vesd meg azt, és útálván útáld meg azt, mert
   átkozott.
     __________________________________________________________________

  Chapter 8

   ^1 Mind azt a parancsolatot, a melyet én e mai napon parancsolok néked,
   tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok,
   bemehessetek és bírhassátok a földet, a mely felõl megesküdött az Úr a
   ti atyáitoknak.

   ^2 És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a
   te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson
   és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben;
   vajjon megtartod-é az õ parancsolatait vagy nem?

   ^3 És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a
   mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy
   tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind
   azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.

   ^4 A te ruházatod le nem kopott rólad, sem a te lábad meg nem dagadott
   immár negyven esztendõtõl fogva.

   ^5 Gondold meg azért a te szívedben, hogy a miképen megfenyíti az ember
   az õ gyermekét, úgy fenyít meg téged az Úr, a te Istened;

   ^6 És õrizd meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, hogy az õ
   útján járj, és õt féljed.

   ^7 Mert az Úr, a te Istened jó földre visz be téged; [bõ]vizû
   patakoknak, forrásoknak és mély vizeknek földére, a melyek a völgyekben
   és a hegyeken fakadnak.

   ^8 Búza-, árpa-, szõlõtõ- fige- és gránátalma-[termõ] földre, faolaj-
   és méz-[termõ] földre.

   ^9 [Oly] földre, a melyen nem nyomorogva eszed kenyeredet, és a hol
   semmiben sem szûkölködöl; [oly] földre, a melynek kövei vas, és a
   melynek hegyeibõl rezet vághatsz!

   ^10 Ha azért eszel majd és megelégszel : dícsérjed az Urat, a te
   Istenedet azért a jó földért, a melyet néked adott.

   ^11 Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedrõl,
   meg nem tartván az õ parancsolatait, végzéseit, rendeléseit, a melyeket
   én parancsolok néked e mai napon;

   ^12 Hogy mikor eszel és jól lakol, és szép házakat építesz, és lakozol
   azokban;

   ^13 És mikor a te barmaid és juhaid megsokasodnak, és ezüstöd és
   aranyad is megsokasodik, és minden jószágod megszaporodik:

   ^14 Fel ne fuvalkodjék akkor a te szíved, és el ne felejtkezzél az
   Úrról, a te Istenedrõl, a ki kihozott téged Égyiptom földébõl, a
   szolgaságnak házából;

   ^15 A ki vezérlett téged a tüzes kígyóknak, skorpióknak, és
   szomjúságnak nagy és rettenetes pusztáján, a melyben víz nem vala; a ki
   vizet ada néked a kemény kõsziklából;

   ^16 A ki mannával étete téged a pusztában, a mit nem ismertek a te
   atyáid, hogy megsanyargasson és hogy megpróbáljon téged, és jól tegyen
   veled azután:

   ^17 És ne mondjad ezt a te szívedben: Az én hatalmam, és az én kezemnek
   ereje szerzette nékem e gazdagságot!

   ^18 Hanem emlékezzél meg az Úrról, a te Istenedrõl, mert õ az, a ki
   erõt ád néked a gazdagságnak megszerzésére, hogy megerõsítse az õ
   szövetségét, a mely felõl megesküdt a te atyáidnak, miképen e mai napon
   van.

   ^19 Ha pedig teljesen megfelejtkezel az Úrról, a te Istenedrõl, és
   idegen istenek után jársz, és azoknak szolgálsz, és meghajtod magadat
   azoknak; bizonyságot tészek e mai napon ti ellenetek, hogy végképen
   elvesztek.

   ^20 Mint azok a nemzetek, a kiket az Úr elveszt elõletek, azonképen
   vesztek el; azért mert nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek
   szavára.
     __________________________________________________________________

  Chapter 9

   ^1 Halljad Izráel, te általmégy ma a Jordánon, hogy bemenvén, örökségül
   bírj náladnál nagyobb és erõsebb népeket, nagy és az égig megerõsített
   városokat;

   ^2 Nagy és szálas népet, Anák-fiakat, a kikrõl magad is tudod és magad
   is hallottad: kicsoda állhat meg Anák fiai elõtt?

   ^3 Tudd meg azért e mai napon, hogy az Úr, a te Istened az, a ki átmegy
   elõtted mint emésztõ tûz, õ törli el azokat, és õ alázza meg azokat te
   elõtted; és kiûzöd, és hamar elveszted õket, a miképen az Úr
   megmondotta néked.

   ^4 Mikor azért kiûzi az Úr, a te Istened azokat te elõled, ne szólj a
   te szívedben, mondván: Az én igazságomért hozott be engem az Úr, hogy
   örökségül bírjam ezt a földet; holott e népeket az õ istentelenségökért
   ûzi ki te elõled az Úr;

   ^5 Nem a te igazságodért, sem a te szívednek igaz voltáért mégy te be
   az õ földük bírására; hanem az Úr, a te Istened e népeknek
   istentelenségéért ûzi ki õket elõled, hogy megerõsítse az ígéretet, a
   mely felõl megesküdt az Úr a te atyáidnak: Ábrahámnak, Izsáknak és
   Jákóbnak.

   ^6 Tudd meg azért, hogy az Úr, a te Istened nem a te igazságodért adja
   néked ezt a jó földet birtokul, mert kemény nyakú nép vagy te!

   ^7 Emlékezzél meg róla, és el ne felejtsed azokat, a mikkel haragra
   indítottad az Urat, a te Istenedet a pusztában! A naptól fogva, a
   melyen kijöttél Égyiptom földébõl, mind addig, míglen e helyre
   jutottatok, az Úr ellen tusakodtatok vala.

   ^8 Már a Hóreben haragra indítátok az Urat, és annyira megharaguvék
   reátok az Úr, hogy el akara veszteni titeket.

   ^9 Mikor felmegyek vala a hegyre, hogy átvegyem a kõtáblákat, a
   szövetségnek tábláit, a melyet az Úr kötött vala veletek, és a hegyen
   maradtam vala negyven nap és negyven éjjel: kenyeret nem ettem, sem
   vizet nem ittam vala.

   ^10 Akkor átadá nékem az Úr a két kõtáblát, a melyek az Isten ujjával
   valának beírva, és rajtok valának mind amaz ígék, a melyeket mondott
   vala az Úr néktek a hegyen a tûz közepébõl, a gyülekezésnek napján.

   ^11 És mikor a negyven nap és negyven éj elmultával átadá az Úr nékem a
   két kõtáblát, a szövetségnek tábláit;

   ^12 Akkor monda az Úr nékem: Kelj fel, hamar menj innen alá; mert
   elvetemedett a te néped, a kit kihoztál Égyiptomból; hamar eltértek az
   útról, a melyet parancsoltam vala nékik, öntött bálványt készítettek
   magoknak.

   ^13 Ismét szóla nékem az Úr, mondván: Láttam e népet, és bizony kemény
   nyakú nép ez!

   ^14 Hagyj békét nékem, hadd pusztítsam el õket, és töröljem el az õ
   nevöket az ég alól, és teszlek téged ennél nagyobb és erõsebb néppé!

   ^15 Megfordulék azért, és alájövék a hegyrõl, a hegy pedig tûzzel ég
   vala, és a szövetségnek két táblája az én két kezemben vala.

   ^16 És mikor látám, hogy ímé vétkeztetek vala az Úr ellen, a ti
   Istenetek ellen; öntött borjút csináltatok vala magatoknak; hamar
   letértetek vala az útról, a melyet az Úr parancsolt vala néktek:

   ^17 Akkor megragadám a két táblát, és elhajítám a két kezembõl, és
   összetörém azokat a ti szemeitek láttára.

   ^18 És leborulék az Úr elõtt, mint annakelõtte, negyven nap és negyven
   éjjel, kenyeret nem ettem és vizet sem ittam; minden ti bûnötökért, a
   melyeket elkövettetek vala, azt cselekedvén, a mi gonosz az Úr elõtt,
   hogy ingereljétek õt.

   ^19 Mert félek vala a haragtól és búsulástól, a melylyel ti reátok úgy
   megharagudt vala az Úr, hogy el akart vala pusztítani titeket. És
   meghallgata az Úr engem akkor is.

   ^20 Áronra is igen megharagudt vala az Úr, és el akará õt is
   pusztítani; de ugyanakkor imádkozám Áronért is.

   ^21 A ti bûnötöket pedig, a borjút, a melyet készítettetek, megragadám,
   és megégetém azt tûzzel; és összetörém azt, jól megõrölvén, mígnem
   porrá morzsolódék, azután bevetém annak porát a patakba, a mely a
   hegyrõl foly vala alá.

   ^22 És Thaberában, Massában, és Kibrot- Taavában is haragra indítátok
   az Urat.

   ^23 És mikor az Úr elküldött vala titeket Kádes-Barneából, mondván:
   Menjetek fel, és bírjátok örökségül a földet, a melyet néktek adtam:
   akkor is tusakodtatok vala az Úrnak, a ti Isteneteknek beszéde ellen,
   nem hittetek néki, és nem hallgattatok az õ szavára.

   ^24 Tusakodók voltatok az Úr ellen, a mióta ismerlek titeket.

   ^25 És leborulék az Úr elõtt azon a negyven napon és negyven éjjel, a
   melyeken leborultam vala; mert azt mondotta vala az Úr, hogy elveszt
   titeket.

   ^26 Akkor imádkozám az Úrhoz, és mondék: Uram, Isten! ne rontsd meg a
   te népedet, és a te örökségedet, a kit a te nagyságoddal szabadítottál
   meg, a kit erõs kézzel hoztál ki Égyiptomból.

   ^27 Emlékezzél meg a te szolgáidról: Ábrahámról, Izsákról és Jákóbról;
   ne nézzed e népnek keménységét, istentelenségét és bûnét!

   ^28 Hogy ne mondja a föld [népe], a honnét kihoztál minket: mivelhogy
   az Úr nem vihette be õket a földre, a melyet igért volt nékik, és
   mivelhogy gyûlölte õket, azért hozta ki õket, hogy megölje õket a
   pusztában.

   ^29 Pedig õk a te néped és a te örökséged, a melyet kihoztál a te nagy
   erõddel, és a te kinyujtott karoddal!
     __________________________________________________________________

  Chapter 10

   ^1 Abban az idõben monda az Úr nékem: Faragj magadnak két kõtáblát, az
   elõbbiekhez hasonlókat, és jõjj fel hozzám a hegyre, és csinálj
   faládát.

   ^2 És felírom a táblákra azokat az ígéket, a melyek az elõbbi táblákon
   valának, a melyeket széttörtél; és tedd azokat a ládába.

   ^3 Csinálék azért ládát sittim-fából, és faragék két kõtáblát is, az
   elõbbiekhez hasonlókat; és felmenék a hegyre, és a két kõtábla kezemben
   vala.

   ^4 És felírá a táblákra az elõbbi írás szerint a tíz ígét, a melyeket
   szólott vala az Úr ti hozzátok a hegyen, a tûznek közepébõl a
   gyülekezésnek napján, és átadá az Úr azokat nékem.

   ^5 Akkor megfordulék és alájövék a hegyrõl, és betevém a táblákat a
   ládába, a melyet csináltam vala, hogy ott legyenek, a miképen az Úr
   parancsolta vala nékem.

   ^6 Izráel fiai pedig elindulának Beeróthból, a mely a Jákán fiaié,
   Moszérába. Ott halt meg Áron, és ugyanott el is temetteték, és Eleázár,
   az õ fia lõn pappá helyette.

   ^7 Innét indulának Gudgódba, Gudgódból pedig Jotbatába, [bõ]vízû
   patakok földére.

   ^8 Abban az idõben választá ki az Úr a Lévi törzsét, hogy hordozza az
   Úr szövetségének ládáját, [és] hogy az Úr elõtt álljon, és néki
   szolgáljon, és hogy áldjon az õ nevében mind e napig.

   ^9 Ezért nem volt része és öröksége a Lévinek az õ atyafiaival; az Úr
   az õ öröksége, a miképen megmondotta vala néki az Úr, a te Istened.

   ^10 Én pedig ott állottam a hegyen, mint az elõbbi napokban, negyven
   nap és negyven éjjel: és meghallgata engem az Úr akkor is, és nem akara
   téged elveszteni az Úr.

   ^11 És monda az Úr nékem: Kelj fel, menj és járj a nép elõtt, hogy
   bemenjenek és bírják a földet, a mely felõl megesküdtem az õ atyáiknak,
   hogy nékik adom.

   ^12 Most pedig, óh Izráel! mit kíván az Úr, a te Istened tõled? Csak
   azt, hogy féljed az Urat, a te Istenedet; hogy minden õ utain járj, és
   szeresd õt, és tiszteljed az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl, és
   teljes lelkedbõl,

   ^13 Megtartván az Úrnak parancsolatait és rendeléseit, a melyeket én ma
   parancsolok néked, hogy jól legyen dolgod!

   ^14 Ímé az Úréi, a te Istenedéi az egek, és az egeknek egei, a föld, és
   minden, a mi rajta van!

   ^15 De egyedül a ti atyáitokat kedvelte az Úr, hogy szeresse õket, és
   az õ magvokat: titeket választott ki õ utánok minden nép közül, a mint
   e mai napon [is látszik].

   ^16 Metéljétek azért körül a ti szíveteket, és ne legyetek ezután
   keménynyakúak;

   ^17 Mert az Úr, a ti Istenetek, isteneknek Istene, és uraknak Ura;
   nagy, hatalmas és rettenetes Isten, a ki nem személyválogató, sem
   ajándékot el nem fogad.

   ^18 Igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek; szereti a
   jövevényt, adván néki kenyeret és ruházatot.

   ^19 Szeressétek azért a jövevényt; mert [ti is] jövevények voltatok
   Égyiptom földén.

   ^20 Az Urat, a te Istenedet féljed, õt tiszteljed, õ hozzá
   ragaszkodjál, és az õ nevére esküdjél.

   ^21 Õ a te dícséreted, és a te Istened, a ki azokat a nagy és
   rettenetes dolgokat cselekedte veled, a melyeket láttak a te szemeid.

   ^22 A te atyáid hetvenen mentek vala alá Égyiptomba; most pedig az Úr,
   a te Istened megsokasított téged, mint az égnek csillagait!
     __________________________________________________________________

  Chapter 11

   ^1 Szeresd azért az Urat, a te Istenedet, tartsd meg az õ megtartani
   valóit: rendeléseit, végzéseit és parancsolatait minden idõben.

   ^2 És tudjátok meg ma (mert nem a ti fiaitokkal [szólok], a kik nem
   tudják és nem látták) az Úrnak, a te Isteneteknek fenyítését,
   nagyságát, erõs kezét és kinyújtott karját,

   ^3 Jeleit és cselekedeteit, a melyeket Égyiptomban cselekedett a
   Faraóval, az égyiptombeliek királyával, és az õ egész földével;

   ^4 És a melyeket cselekedett az égyiptombeliek seregével, lovaival és
   szekereivel, mivelhogy reájok árasztá a Veres tenger vizeit, mikor
   üldözének titeket, és elveszté õket az Úr mind e mai napig;

   ^5 És a melyeket cselekedett veletek a pusztában, a míg e helyre
   jutátok;

   ^6 És a melyeket cselekedett Dáthánnal és Abirámmal, Eliábnak a Rúben
   fiának fiaival, mikor a föld megnyitá az õ száját, és elnyelé õket
   háznépeikkel, sátoraikkal, és minden marhájokkal egyetemben, a mely az
   övék vala, az egész Izráel között.

   ^7 Mert saját szemeitekkel láttátok az Úrnak minden nagy cselekedetét,
   a melyeket cselekedett.

   ^8 Tartsátok meg azért mind a parancsolatokat, a melyeket én ma
   parancsolok néked, hogy megerõsödjetek, bemenjetek és bírjátok a
   földet, a melyre átmentek, hogy bírjátok azt.

   ^9 És hogy sok ideig élhessetek a földön, a mely felõl megesküdt az Úr
   a ti atyáitoknak, hogy nékik és az õ magvoknak adja [azt a] tejjel és
   mézzel folyó földet.

   ^10 Mert a föld, a melyre te bemégy, hogy bírjad azt, nem olyan az,
   mint Égyiptomnak földe, a honnan kijöttetek; a melyben elveted vala a
   te magodat és a te lábaddal kell vala megöntöznöd, mint egy veteményes
   kertet;

   ^11 Hanem az a föld, a melyre átmentek, hogy bírjátok azt,
   hegyes-völgyes föld, az égnek esõjébõl iszik vizet.

   ^12 [Oly] föld [az], a melyre az Úr, a te Istened visel gondot;
   mindenkor rajta [függenek] az Úrnak, a te Istenednek szemei az esztendõ
   kezdetétõl az esztendõ végéig.

   ^13 Lészen azért, hogyha valóban engedelmeskedtek az én
   parancsolataimnak, a melyeket én ma parancsolok néktek, úgy hogy az
   Urat, a ti Istenteket szeretitek, és néki szolgáltok teljes szívetekbõl
   és teljes lelketekbõl:

   ^14 Esõt adok a ti földetekre alkalmatos idõben: korai és kései [esõt],
   hogy betakaríthasd a te gabonádat, borodat és olajodat;

   ^15 Füvet is adok a te mezõdre a te barmaidnak; te pedig eszel és
   megelégszel.

   ^16 Vigyázzatok azért, hogy a ti szívetek meg ne csalattassék, és el ne
   térjetek, és ne tiszteljetek idegen isteneket, és ne boruljatok le
   elõttök.

   ^17 Különben az Úrnak haragja felgerjed reátok, és bezárja az eget,
   hogy esõ ne legyen, és a föld az õ gyümölcsét meg ne teremje; és
   hamarsággal elvesztek a jó földrõl, a melyet az Úr ád néktek.

   ^18 Vegyétek azért szívetekre és lelketekre e szavaimat, és kössétek
   azokat jegyül a ti kezetekre, és homlokkötõkül legyenek a ti szemeitek
   között;

   ^19 És tanítsátok meg azokra a ti fiaitokat, szólván azokról, mikor
   házadban ülsz, mikor úton jársz, mikor fekszel és mikor felkelsz.

   ^20 És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire és a te kapuidra;

   ^21 Hogy megsokasodjanak a ti napjaitok és fiaitoknak napjai azon a
   földön, a mely felõl megesküdt az Úr a ti atyáitoknak, hogy nékik adja
   mindaddig, a míg az ég a föld felett lészen.

   ^22 Mert ha szorosan megtartjátok mind e parancsolatot, a melyet én
   parancsolok néktek, hogy a szerint cselekedjetek; ha szeretitek az
   Urat, a ti Istenteket, ha minden õ útain jártok, és õ hozzá
   ragaszkodtok:

   ^23 Akkor kiûzi az Úr mind azokat a nemzeteket ti elõletek, és úrrá
   lesztek nálatoknál nagyobb és erõsebb nemzeteken.

   ^24 Minden hely, a melyet lábatok talpa megnyom, tiétek lesz, a
   pusztától a Libanonig, és a folyóvíztõl, az Eufrátes folyóvizétõl a
   nyugoti tengerig lesz a ti határotok.

   ^25 Nem állhat meg senki elõttetek; azt míveli az Úr, a ti Istenetek,
   hogy féljenek és rettegjenek titeket az egész föld színén, a melyre
   rátapostok, a mint megmondotta néktek.

   ^26 Lásd, én adok ma elõtökbe áldást és átkot!

   ^27 Az áldást, ha engedelmeskedtek az Úrnak, a ti Istenetek
   parancsolatainak, a melyeket én e mai napon parancsolok néktek;

   ^28 Az átkot pedig, ha nem engedelmeskedtek az Úrnak, a ti Istenetek
   parancsolatainak, és letértek az útról, a melyet én ma parancsolok
   néktek, és idegen istenek után jártok, a kiket nem ismertetek.

   ^29 És mikor bevisz téged az Úr, a te Istened arra a földre, a melyre
   te bemégy, hogy bírjad azt: akkor mondd el az áldást a Garizim hegyén,
   az átkot pedig az Ebál hegyén.

   ^30 Nemde azok túl vannak a Jordánon, a napnyugoti út megett, a
   Kananeusok földén, a kik a síkságon laknak Gilgálnak átellenében, a
   Móré tölgyei mellett?!

   ^31 Mert ti átmentek a Jordánon, hogy bemenvén bírhassátok a földet, a
   melyet az Úr, a ti Istenetek ád néktek. Ha bírni fogjátok azt, és lakni
   fogtok abban:

   ^32 Vigyázzatok, hogy mind e rendelések és végzések szerint
   cselekedjetek, a melyeket én ma adok ti elõtökbe.
     __________________________________________________________________

  Chapter 12

   ^1 Ezek a rendelések és a végzések, a melyeket meg kell tartanotok,
   azok szerint cselekedvén azon a földön, a melyet az Úr, a te atyáidnak
   Istene ád néked, hogy bírjad azt minden idõben a míg éltek a földön:

   ^2 Pusztára pusztítsátok el mind azokat a helyeket, a hol azok a
   nemzetek, a kiknek ti urai lesztek, szolgáltak az õ isteneiknek a magas
   hegyeken, a halmokon, és minden zöldelõ fa alatt.

   ^3 És rontsátok el azoknak oltárait, törjétek össze oszlopaikat, tûzzel
   égessétek meg berkeiket, és vagdaljátok szét az õ isteneiknek faragott
   képeit, a nevöket is pusztítsátok ki arról a helyrõl.

   ^4 Ne cselekedjetek így az Úrral, a ti Istenetekkel;

   ^5 Hanem azt a helyet, a melyet kiválaszt az Úr, a ti Istenetek minden
   ti törzsetek közül, hogy az õ nevét oda helyezze [és] ott lakozzék,
   [azt] gyakoroljátok és oda menjetek.

   ^6 És oda vigyétek egészen égõáldozataitokat, véres áldozataitokat,
   tizedeiteket, kezeiteknek felemelt áldozatát, mind fogadásból, mind
   szabad akaratból való adományaitokat, és a ti barmaitoknak és
   juhaitoknak elsõ fajzását.

   ^7 És ott egyetek az Úrnak, a ti Isteneteknek színe elõtt, és
   örvendezzetek ti és a ti házatok minden népe, kezetek minden
   keresményének, a melyekkel megáld téged az Úr, a te Istened.

   ^8 Ne cselekedjetek ott mind a szerint, a mint mi cselekszünk itt most,
   mindenik [azt,] a mi jónak látszik néki.

   ^9 Mert még ez ideig nem mentetek be a nyugodalmas helyre, és az
   örökségbe, a melyet az Úr, a te Istened ád néked.

   ^10 Mikor pedig átmentek a Jordánon, és lakozni fogtok azon a földön, a
   melyet az Úr, a ti Istenetek ád néktek örökségül, és megnyugtat titeket
   minden ellenségetektõl, a kik körületek vannak, és bátorsággal fogtok
   lakozni:

   ^11 Akkor arra a helyre, a melyet kiválaszt az Úr, a ti Istenetek, hogy
   ott lakozzék az õ neve, oda vigyetek mindent, a mit én parancsolok
   néktek: egészen égõáldozataitokat, véres áldozataitokat, tizedeiteket
   és kezeiteknek felemelt áldozatát, és minden megkülönböztetett
   fogadástokat, a melyeket fogadtok az Úrnak.

   ^12 És örvendezzetek az Úrnak, a ti Isteneteknek színe elõtt, mind ti,
   mind a ti fiaitok, és leányaitok, mind a ti szolgáitok és
   szolgálóleányaitok, mind a lévita, a ki a ti kapuitokon belõl lészen;
   mert nincs néki része vagy öröksége ti veletek.

   ^13 Vigyázz, hogy a te egészen égõáldozataidat ne áldozzad minden
   helyen, a melyet meglátsz;

   ^14 Hanem azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr a te törzseid közül
   valamelyikben: ott áldozzad a te egészen égõáldozatidat, és ott
   cselekedjél mindent, a mit én parancsolok néked.

   ^15 Mindazáltal a te lelkednek teljes kívánsága szerint vághatsz barmot
   és ehetel húst, minden te kapuidon belõl, az Úrnak, a te Istenednek
   áldásához képest, a melyet ád néked; mind a tisztátalan, mind a tiszta
   eheti azt, ép úgy mint az õzet és a szarvast.

   ^16 Csakhogy a vért meg ne egyétek; a földre öntsd azt, mint a vizet.

   ^17 Nem eheted meg a te kapuidon belõl sem gabonádnak, sem mustodnak,
   sem olajodnak tizedét, sem barmaidnak és juhaidnak elsõ fajzását; sem
   semmi fogadási [áldozatodat,] a melyet fogadsz, sem szabad akarat
   szerint való adományaidat, sem a te kezednek felemelt áldozatát;

   ^18 Hanem az Úrnak a te Istenednek színe elõtt egyed azokat azon a
   helyen, a melyet kiválaszt az Úr a te Istened: te és a te fiad,
   leányod, szolgád, szolgálóleányod és a lévita, a ki a te kapuidon belõl
   van; és örvendezzél az Úrnak, a te Istenednek színe elõtt mindenben, a
   mire kezedet veted.

   ^19 Vigyázz, hogy el ne hagyjad a lévitát valameddig élsz a te
   földeden.

   ^20 Mikor az Úr, a te Istened kiszélesíti a te határodat, a miképen
   igérte vala néked, és ezt mondod: Húst ehetném! mivelhogy a te lelked
   húst kíván enni: egyél húst a te lelkednek teljes kívánsága szerint.

   ^21 Ha messze van tõled a hely, a melyet az Úr, a te Istened választ,
   hogy oda helyezze az õ nevét, és leölsz, a mint parancsoltam néked, a
   te barmaidból és juhaidból, a melyeket az Úr ád majd néked: akkor egyél
   [azokból] a te kapuidban a te lelkednek teljes kívánsága szerint.

   ^22 De, a mint az õzet és a szarvast eszik, úgy egyed azokat; a
   tisztátalan és a tiszta egyaránt ehetik abból.

   ^23 Csakhogy abban állhatatos légy, hogy a vért meg ne egyed; mert a
   vér, az a lélek: azért a lelket a hússal együtt meg ne egyed!

   ^24 Meg ne egyed azt, a földre öntsd azt, mint a vizet.

   ^25 Meg ne egyed azt, hogy jól legyen dolgod néked és a te
   gyermekeidnek is utánad, mivelhogy azt cselekszed, a mi igaz az Úr
   szemei elõtt.

   ^26 De ha valamit megszentelsz a tiéidbõl, vagy fogadást teszesz: vedd
   fel, és vidd [azt] arra a helyre, a melyet kiválaszt az Úr.

   ^27 És az Úrnak, a te Istenednek oltárán áldozd meg a te egészen
   égõáldozataidat, azoknak húsát és vérét; [egyéb] áldozataidnak vérét
   azonban öntsd az Úrnak, a te Istenednek oltárára, a húsát pedig
   megeheted.

   ^28 Vigyázz és hallgasd meg mindezeket az ígéket, a melyeket én
   parancsolok néked, hogy jól legyen dolgod, néked és a te gyermekeidnek
   utánad mind örökké; mivelhogy azt cselekszed, a mi jó és igaz az Úrnak,
   a te Istenednek szemei elõtt.

   ^29 Mikor kiirtja elõled az Úr, a te Istened a nemzeteket, a kikhez
   bemégy, hogy bírjad õket, és bírni fogod õket, és lakozol majd az õ
   földükön:

   ^30 Vigyázz magadra, hogy õket követvén tõrbe ne essél, miután már
   kivesztek elõled; és ne tudakozzál az õ isteneik felõl, mondván:
   Miképen tisztelik e nemzetek az õ isteneiket? én is akképen cselekszem.

   ^31 Ne cselekedjél így az Úrral, a te Isteneddel, mert mind azt az
   útálatosságot, a mit gyûlöl az Úr, megcselekedték az õ isteneikkel;
   mert még fiaikat és leányaikat is megégetik vala tûzzel az õ
   isteneiknek.

   ^32 Mindazt, a mit én parancsolok néktek, megtartsátok, és a szerint
   cselekedjetek: semmit ne tégy ahhoz, és el se végy abból!
     __________________________________________________________________

  Chapter 13

   ^1 Mikor te közötted jövendõmondó, vagy álomlátó támad és jelt vagy
   csodát ád néked;

   ^2 Ha bekövetkezik is az a jel vagy a csoda, a melyrõl szólott vala
   néked, mondván: Kövessünk idegen isteneket, a kiket te nem ismersz, és
   tiszteljük azokat:

   ^3 Ne hallgass efféle jövendõmondónak beszédeire, vagy az efféle
   álomlátóra; mert az Úr, a ti Istenetek kísért titeket, hogy megtudja,
   ha szeretitek-é az Urat, a ti Isteneteket teljes szívetekbõl, és teljes
   lelketekbõl?

   ^4 Az Urat, a ti Isteneteket kövessétek, és õt féljétek, és az õ
   parancsolatait tartsátok meg, és az õ szavára hallgassatok, õt
   tiszteljétek, és õ hozzá ragaszkodjatok.

   ^5 Az a jövendõmondó pedig vagy álomlátó ölettessék meg; mert pártütést
   hirdetett az Úr ellen, a ti Istenetek ellen, a ki kihozott titeket
   Égyiptom földébõl, és megszabadított téged a szolgaságnak házából; hogy
   elfordítson téged arról az útról, a melyet parancsolt néked az Úr, a te
   Istened, hogy azon járj. Gyomláld ki azért a gonoszt magad közül.

   ^6 Ha testvéred, a te anyádnak fia, vagy a te fiad vagy leányod, vagy a
   kebleden lévõ feleség, vagy lelki-testi barátod titkon csalogat,
   mondván: Nosza menjünk és tiszteljünk idegen isteneket, a kiket nem
   ismertetek sem te, sem atyáid.

   ^7 Ama népek istenei közül, a kik körültetek vannak, közel hozzád vagy
   távol tõled, a földnek [egyik] végétõl a [másik] végéig:

   ^8 Ne engedj néki, és ne hallgass reá, ne nézz reá szánalommal, ne
   kíméld és ne rejtegesd õt;

   ^9 Hanem megölvén megöljed õt; a te kezed legyen elõször rajta az õ
   megölésére, azután pedig az egész népnek keze.

   ^10 Kövekkel kövezd meg õt, hogy meghaljon; mert azon igyekezett, hogy
   elfordítson téged az Úrtól, a te Istenedtõl, a ki kihozott téged
   Égyiptomnak földébõl, a szolgaságnak házából;

   ^11 És hallja meg az egész Izráel, és féljenek és ne cselekedjenek
   többé ahhoz hasonló gonoszt te közötted.

   ^12 Ha valamelyikben a te városaid közül, a melyeket az Úr, a te
   Istened ád néked, hogy ott lakjál, ezt hallod mondani:

   ^13 Emberek jöttek ki közüled, istentelenségnek fiai, és elfordítják
   városuk lakosait, mondván: Nosza, menjünk és tiszteljünk idegen
   isteneket, a kiket nem ismertetek:

   ^14 Akkor keress, kutass és szorgalmatosan tudakozódjál, és ha igaz, és
   bizonyos a dolog, és megtörtént az efféle útálatosság közötted:

   ^15 Hányd kard élére annak a városnak lakosait; áldozd fel azt
   mindenestõl, a mi benne van; a barmát is kard élére [hányd.]

   ^16 És a mi préda van benne, hordd mind együvé az õ piaczának közepére,
   és égesd meg a várost tûzzel és annak minden prédáját is teljes
   áldozatul az Úrnak, a te Istenednek, és legyen rom mind örökké, [és]
   soha többé fel ne építtessék.

   ^17 Ne ragadjon semmi a te kezedhez abból az átokra valóból, hogy
   szûnjék meg az Úr haragjának búsulása, és könyörületes legyen hozzád,
   és könyörüljön rajtad, és megszaporítson téged, a miképen megesküdt a
   te atyáidnak,

   ^18 Ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván minden õ
   parancsolatát, a melyeket én ma parancsolok néked, hogy azt
   cselekedjed, a mi igaz az Úrnak, a te Istenednek szemei elõtt.
     __________________________________________________________________

  Chapter 14

   ^1 Ti az Úrnak, a ti Isteneteknek fiai vagytok; ne vagdaljátok meg
   magatokat, se szemeitek között ne csináljatok kopaszságot, a halottért,

   ^2 Mert szent népe vagy te az Úrnak, a te Istenednek, és az Úr
   választott téged, hogy légy néki tulajdon népe minden nép közül, a
   melyek a föld színén vannak.

   ^3 Semmi útálatosságot meg ne egyél.

   ^4 Ezek azok az állatok, a melyeket megehettek: az ökör, juh, kecske,

   ^5 Szarvas, õz, bival, vadkecske, zerge, vad bika és jávor.

   ^6 És mindazt az állatot, a melynek hasadt a körme és egészen ketté
   hasadt körme van, és kérõdzõ az állatok között, megehetitek.

   ^7 De a kérõdzõk és hasadt körmûek közül ne egyétek meg ezeket: a
   tevét, a nyulat és hörcsököt, mert kérõdznek ugyan, de körmük nem
   hasadt; tisztátalanok legyenek ezek néktek.

   ^8 És a disznót, mert hasadt ugyan a körme, de nem kérõdzik;
   tisztátalan legyen ez néktek. Ezeknek húsából ne egyetek, holttestöket
   se illessétek.

   ^9 Ezeket ehetitek meg mindazokból, melyek vízben [élnek:] a minek úszó
   szárnya és pikkelye van, mind megegyétek;

   ^10 Valaminek pedig nincsen úszó szárnya és pikkelye, meg ne egyétek;
   tisztátalan az néktek.

   ^11 Minden tiszta madarat megehettek.

   ^12 Ezek pedig, a melyeket meg ne egyetek közülök: a sas, a saskeselyû
   és a halászó sas.

   ^13 A keselyû, a héja és a sólyom az õ nemével.

   ^14 Minden holló az õ nemével.

   ^15 A strucz, a bagoly, a kakuk és a karvaly az õ nemével.

   ^16 A kuvik, a fülesbagoly és a bölömbika.

   ^17 A pelikán, a gém és a hattyú.

   ^18 Az eszterág és a szarka az õ nemével; a büdösbanka és a denevér.

   ^19 Minden szárnyas féreg is tisztátalan legyen néktek; meg ne egyétek.

   ^20 Minden tiszta szárnyast megehettek.

   ^21 Semmi holttestet meg ne egyetek; a jövevénynek, a ki a te kapuidon
   belõl [van], adjad azt, hogy egye meg azt, vagy add el az idegennek,
   mert szent népe vagy te az Úrnak, a te Istenednek. Ne fõzd a gödölyét
   az õ anyja tejében.

   ^22 Esztendõrõl esztendõre tizedet végy a te magodnak minden
   termésébõl, a mely a te mezõdön terem.

   ^23 És egyed az Úrnak, a te Istenednek színe elõtt azon a helyen, a
   melyet kiválaszt, hogy ott lakozzék az õ neve, gabonádnak, mustodnak,
   olajodnak tizedét, a te barmaidnak és juhaidnak elsõ fajzását; hogy
   tanuljad félni az Urat, a te Istenedet minden idõben.

   ^24 Ha pedig hosszabb néked az út, hogysem oda vihetnéd azokat,
   mivelhogy távol esik tõled az a hely, a melyet az Úr, a te Istened
   választ, hogy oda helyezze az õ nevét, téged pedig megáldott az Úr, a
   te Istened:

   ^25 Akkor add el pénzen, és kösd a kezedbe a pénzt, és menj el arra a
   helyre, a melyet kiválaszt az Úr, a te Istened;

   ^26 És adjad a pénzt mind azért, a mit kíván a te lelked: ökrökért,
   juhokért, borért és vidámító italért és mindenért, a mit megáhít néked
   a te lelked, és egyél ott az Úrnak, a te Istenednek színe elõtt, és
   örvendezzél te és a te házadnak népe.

   ^27 A lévitát pedig, a ki a te kapuidon belõl van, ne hagyd el, mert
   nincsen néki része, sem öröksége veled.

   ^28 A harmadik esztendõ végén vidd ki annak az esztendõ termésének
   minden tizedét, és rakd le a te kapuidba.

   ^29 És eljön a lévita (a kinek nincsen része és öröksége te veled), és
   a jövevény, árva és özvegy, a kik a te kapuidon belõl [vannak], és
   esznek és megelégesznek, hogy megáldjon téged az Úr, a te Istened a te
   kezednek minden munkájában, a melyet végzesz.
     __________________________________________________________________

  Chapter 15

   ^1 A hetedik esztendõ végén elengedést mívelj.

   ^2 Ez pedig az elengedésnek módja: Minden kölcsönadó ember engedje el,
   a mit kölcsönadott az õ felebarátjának; ne hajtsa be az õ felebarátján
   és atyjafián; mert elengedés hirdettetett az Úrért.

   ^3 Az idegenen hajtsd be; de a mid a te atyádfiánál lesz, engedje el
   [néki] a te kezed.

   ^4 De nem is lesz közötted szegény, mert igen megáld téged az Úr azon a
   földön, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, hogy bírjad
   azt.

   ^5 De csak úgy [lesz] [ez], ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek
   szavára, megtartván és teljesítvén mind azt a parancsolatot, a melyet
   én ma parancsolok néked.

   ^6 Mert az Úr, a te Istened megáld téged, a miképen megmondotta néked;
   és sok népnek adsz zálogos kölcsönt, te pedig nem kérsz kölcsönt, és
   sok népen fogsz uralkodni, és te rajtad nem uralkodnak.

   ^7 Ha [mégis] szegénynyé lesz valaki a te atyádfiai közül valamelyikben
   a te kapuid közül a te földeden, a melyet az Úr, a te Istened ád néked:
   ne keményítsd meg a te szívedet, be se zárjad kezedet a te szegény
   atyádfia elõtt;

   ^8 Hanem örömest nyisd meg a te kezedet néki, és örömest adj kölcsön
   néki, a mennyi elég az õ szükségére, a mi nélkül szûkölködik.

   ^9 Vigyázz magadra, hogy ne legyen a te szívedben valami istentelenség,
   mondván: Közelget a hetedik esztendõ, az elengedésnek esztendeje; és
   elfordítsd szemedet a te szegény atyádfiától, hogy ne adj néki; mert õ
   ellened kiált az Úrhoz, és bûn lesz benned.

   ^10 Bizonyára adj néki, és meg ne háborodjék azon a te szíved, mikor
   adsz néki; mert az ilyen dologért áld meg téged az Úr, a te Istened
   minden munkádban, és mindenben, a mire kezedet veted.

   ^11 Mert a szegény nem fogy ki a földrõl, azért én parancsolom néked,
   mondván: Örömest nyisd meg kezedet a te szûkölködõ és szegény
   atyádfiának a te földeden.

   ^12 Hogyha eladja magát néked a te atyádfia, a zsidó férfi és zsidó
   asszony, és szolgál téged hat esztendeig: a hetedik esztendõben
   bocsássad õt szabadon mellõled.

   ^13 És mikor szabadon bocsátod õt mellõled, ne bocsásd el õt üresen;

   ^14 [Hanem] terheld meg õt bõven a te juhaidból, a te szérûdrõl, és a
   te sajtódból; a mivel megáldott téged az Úr, a te Istened, adj néki
   abból.

   ^15 És emlékezzél meg róla, hogy [te is] szolga voltál Égyiptom földén,
   és megszabadított téged az Úr, a te Istened; azért parancsolom én ma
   ezt néked.

   ^16 Ha pedig ezt mondja néked: Nem megyek el tõled, mert szeret téged
   és a te házadat, mivelhogy jól van néki te nálad dolga:

   ^17 Akkor vedd az árat, és fúrd a fülébe és az ajtóba; és legyen
   szolgáddá mindvégig; így cselekedjél szolgálóleányoddal is.

   ^18 Ne essék nehezedre, hogy szabadon bocsátod õt mellõled; (hiszen két
   annyi bérre valót szolgált néked hat éven át, mint a béres-munkás) és
   megáld téged az Úr, a te Istened mindenben, a mit cselekszel.

   ^19 Barmaid és juhaid elsõ fajzásának minden hímjét az Úrnak, a te
   Istenednek szenteljed. Ne munkálkodjál a te tehenednek elsõ fajzásán,
   és meg ne nyírjad a te juhaidnak elsõ fajzását.

   ^20 Az Úrnak, a te Istenednek színe elõtt edd meg azt esztendõrõl
   esztendõre, te és a te házad népe, azon a helyen, a melyet kiválaszt az
   Úr.

   ^21 Hogyha valami fogyatkozás lesz benne; sánta vagy vak lesz, [vagy]
   akármely fogyatkozásban szenvedõ: meg ne áldozd azt az Úrnak, a te
   Istenednek.

   ^22 A te kapuidon belõl edd meg azt; a tisztátalan és a tiszta
   egyaránt, mintha õz volna az vagy szarvas.

   ^23 Csakhogy a vérét meg ne edd, hanem a földre öntsd azt, mint a
   vizet.
     __________________________________________________________________

  Chapter 16

   ^1 Ügyelj az Abib hónapra, és készíts az Úrnak, a te Istenednek
   páskhát; mert az Abib hónapban hozott ki téged az Úr, a te Istened
   Égyiptomból éjjel.

   ^2 Páskha gyanánt pedig ölj az Úrnak, a te Istenednek juhot és ökröt
   azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr, a te Istened, hogy oda
   helyezze az õ nevét.

   ^3 Ne egyél azzal semmi kovászost, [hanem] hét napon át egyél azzal
   kovásztalan lepényeket, nyomorúságnak kenyerét, (mert sietséggel jöttél
   ki Égyiptom földérõl) hogy megemlékezzél arról a napról életednek
   minden idejében, a melyen kijöttél Égyiptom földérõl.

   ^4 És ne lásson senki kovászt hét napon át sehol a te határodban; és a
   húsból, a melyet az elsõ napon estve megáldozol, semmi ne maradjon
   reggelig.

   ^5 Nem ölheted le a páskhát akármelyikben a te városaid közül, a
   melyeket az Úr, a te Istened ád néked;

   ^6 Hanem azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr, a te Istened, hogy az
   õ nevét oda helyezze: ott öld le a páskhát estve, napnyugtakor, abban
   az idõben, a mikor kijöttél Égyiptomból.

   ^7 Azon a helyen süsd és edd is meg, a melyet kiválaszt az Úr, a te
   Istened; reggel pedig fordulj vissza és menj haza a te hajlékodba.

   ^8 Hat napon át egyél kovásztalant; hetednapon pedig az Úrnak, a te
   Istenednek berekesztõ ünnepe lévén, ne munkálkodjál [azon.]

   ^9 Számlálj [azután] magadnak hét hetet; attól fogva kezdjed számlálni
   a hét hetet, hogy sarlódat a vetésbe bocsátod.

   ^10 És tarts hetek ünnepét az Úrnak, a te Istenednek, a te kezednek
   szabad akarat szerint való adományával, a melyet ahhoz képest adj, a
   mint megáldott téged az Úr, a te Istened.

   ^11 És örvendezz az Úrnak, a te Istenednek színe elõtt, te és a te
   fiad, és leányod, szolgád, szolgálóleányod, és a lévita, a ki a te
   kapuidon belõl van, és a jövevény, az árva és az özvegy, a kik te
   közötted vannak, azon a helyen, a melyet kiválasztott az Úr, a te
   Istened, hogy oda helyezze az õ nevét.

   ^12 És emlékezzél meg róla, hogy te [is] szolga voltál Égyiptomban; és
   tartsd meg, és teljesítsd e rendeléseket.

   ^13 A sátorok ünnepét hét napig tartsd, mikor begyûjtöd [a termést] a
   te szérûdrõl és sajtódról.

   ^14 És örvendezz a te ünnepeden, te és a te fiad, a te leányod, szolgád
   és szolgálóleányod, a lévita, a jövevény, az árva és az özvegy, a kik
   belõl vannak a te kapuidon.

   ^15 Hét napig ünnepelj az Úrnak, a te Istenednek azon a helyen, a
   melyet kiválaszt az Úr; mert megáld téged az Úr, a te Istened minden
   termésedben, és kezeidnek minden munkájában; azért örvendezz igen!

   ^16 Minden esztendõben háromszor jelenjen meg közüled minden férfiú az
   Úrnak, a te Istenednek színe elõtt azon a helyen, a melyet kiválaszt; a
   kovásztalan kenyerek ünnepén, a hetek ünnepén, és a sátorok ünnepén. De
   üres kézzel senki se jelenjen meg az Úr elõtt!

   ^17 Kiki az õ képessége szerint [adjon,] az Úrnak, a te Istenednek
   áldása szerint, a melyet ád néked.

   ^18 Bírákat és felügyelõket állíts minden kapudba, a melyeket az Úr, a
   te Istened ád néked, a te törzseid szerint, hogy ítéljék a népet igaz
   ítélettel.

   ^19 El ne fordítsd az itéletet; személyt se válogass; ajándékot se
   végy; mert az ajándék megvakítja a bölcsek szemeit, és elfordítja az
   igazak beszédét.

   ^20 Igazságot, igazságot kövess, hogy élhess, és örökségül bírhasd azt
   a földet, a melyet az Úr, a te Istened ád néked.

   ^21 Ne plántálj magadnak berket semmiféle fából, az Úrnak, a te
   Istenednek oltára mellé, a melyet készítesz magadnak.

   ^22 Oszlopot se emelj magadnak, a mit gyûlöl az Úr, a te Istened.
     __________________________________________________________________

  Chapter 17

   ^1 Ne áldozzál az Úrnak, a te Istenednek olyan ökröt és juhot, a melyen
   valami fogyatkozás van, akármi hiba; mert útálatosság az az Úrnak, a te
   Istenednek.

   ^2 Hogyha találtatik közötted valamelyikben a te kapuid közül, a
   melyeket az Úr, a te Istened ád néked, vagy férfiú vagy asszony, a ki
   gonoszt cselekszik az Úrnak, a te Istenednek szemei elõtt, megszegvén
   az õ szövetségét;

   ^3 És elmegy és szolgál idegen isteneket, és imádja azokat, akár a
   napot, akár a holdat, vagy akármelyet az égnek seregei közül, a melyet
   nem parancsoltam;

   ^4 És megjelentetik néked, és meghallod: jól megtudakozd; és hogyha
   igaz, és bizonyos a dolog, [és] megtörtént ez az útálatosság Izráelben:

   ^5 Akkor vidd ki azt a férfiút vagy azt az asszonyt, a ki azt a
   gonoszságot mívelte, a te kapuidba, (a férfiút vagy az asszonyt) és
   kövezd agyon õket, hogy meghaljanak.

   ^6 Két tanú vagy három tanú szavára halállal lakoljon a halálra való;
   [de] egy tanú szavára meg ne haljon.

   ^7 A tanúk keze legyen elsõ rajta, hogy megölettessék, és azután mind
   az egész nép keze. Így tisztítsd ki magad közül a gonoszt.

   ^8 Ha megfoghatatlan valami elõtted, a mikor ítélned kell vér és vér
   között, ügy és ügy között, sérelem és sérelem között, vagy egyéb
   versengések között a te kapuidban: akkor kelj fel, és menj el arra a
   helyre, a melyet kiválaszt az Úr, a te Istened.

   ^9 És menj be a Lévita-papokhoz és a bíróhoz, a ki lesz majd abban az
   idõben; és kérdezd meg õket, és õk tudtul adják néked az ítéletmondást.

   ^10 És annak a mondásnak értelme szerint cselekedjél, a melyet tudtul
   adnak néked azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr; és vigyázz, hogy
   mind a szerint cselekedjél, a mint tanítanak téged.

   ^11 A törvény szerint cselekedjél, a melyre tanítanak téged, és az
   ítélet szerint, a melyet mondanak néked; el ne hajolj attól a
   mondástól, a melyet tudtul adnak néked, se jobbra, se balra.

   ^12 Ha pedig elbizakodottságból azt cselekszi valaki, hogy nem hallgat
   a papra, a ki ott áll, szolgálván az Urat, a te Istenedet, vagy a
   bíróra: haljon meg az ilyen ember. Így tisztítsd ki a gonoszt
   Izráelbõl.

   ^13 És mind az egész nép hallja, és féljen, hogy elbizakodottan senki
   ne cselekedjék többé.

   ^14 Mikor bemégy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked,
   és bírod azt, és lakozol abban, és ezt mondod: Királyt teszek magam
   fölé, miképen egyéb népek, a melyek körültem vannak:

   ^15 Azt emeld magad fölé királyul, a kit az Úr, a te Istened választ. A
   te atyádfiai közül emelj magad fölé királyt; nem tehetsz magad fölé
   idegent, a ki nem atyádfia.

   ^16 Csak sok lovat ne tartson, és a népet vissza ne vigye Égyiptomba,
   hogy lovat sokasítson, mivelhogy az Úr megmondta néktek: Ne térjetek
   többé vissza azon az úton!

   ^17 Sok feleséget se tartson, hogy a szíve el ne hajoljon; se ezüstjét,
   se aranyát felettébb meg ne sokasítsa.

   ^18 És mikor az õ országának királyi székére ül, írja le magának
   könyvbe e törvénynek mását a Lévita-papokéból.

   ^19 És legyen az õ nála, és olvassa azt életének minden idejében, hogy
   tanulja félni az Urat, a te Istenedet, hogy megtartsa e törvénynek
   minden ígéjét, és e rendeléseket, hogy azokat cselekedje.

   ^20 Fel ne fuvalkodjék az õ szíve az õ atyjafiai ellen, se el ne
   hajoljon a parancsolattól jobbra vagy balra, hogy hosszú ideig éljen az
   õ országában õ és az õ fiai Izráelben.
     __________________________________________________________________

  Chapter 18

   ^1 A Lévita-papoknak, a Lévi egész nemzetségének ne legyen se része, se
   öröksége Izráellel, hanem éljenek az Úrnak tüzes áldozatjaiból és
   örökségébõl.

   ^2 Annakokáért ne legyen néki öröksége az õ atyjafiai között: Az Úr az
   õ öröksége, a mint megmondotta néki.

   ^3 És ez legyen a papoknak törvényes része a néptõl, azoktól, a kik
   áldoznak akár ökörrel, akár juhval, hogy a papnak adják a lapoczkát, a
   két állat és a gyomrot.

   ^4 A te gabonád, mustod és olajod zsengéjét, és a te juhaid gyapjának
   zsengéjét néki adjad;

   ^5 Mert õt választotta ki az Úr, a te Istened minden te nemzetséged
   közül, hogy álljon szolgálatra az Úrnak nevében, õ és az õ fiai minden
   idõben.

   ^6 Mikor pedig eljön a Lévita valamelyikbõl a te egész Izráelben lévõ
   kapuid közül, a hol õ lakik, és bemegy az õ lelkének teljes kívánsága
   szerint arra a helyre, a melyet kiválaszt az Úr:

   ^7 Szolgáljon az Úrnak az õ Istenének nevében, mint az õ többi
   atyjafiai, a Léviták, a kik ott állanak az Úr elõtt.

   ^8 Az eledelekben egyenlõképen részesedjenek, kivéve azt, a mit eladott
   valaki az õ atyai örökségébõl.

   ^9 Mikor te bemégy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád
   néked: ne tanulj cselekedni azoknak a népeknek útálatosságai szerint.

   ^10 Ne találtassék te közötted, a ki az õ fiát vagy leányát átvigye a
   tûzön, se jövendõmondó, se igézõ, se jegymagyarázó, se varázsló;

   ^11 Se bûbájos, se ördöngõsöktõl tudakozó, se titok-fejtõ, se
   halottidézõ;

   ^12 Mert mind útálja az Úr, a ki ezeket míveli, és ez ilyen
   útálatosságokért ûzi ki õket az Úr, a te Istened te elõled.

   ^13 Tökéletes légy az Úrral, a te Isteneddel.

   ^14 Mert ezek a nemzetek, a kiket te elûzesz, igézõkre és
   jövendõmondókra hallgatnak; de tenéked nem engedett ilyet az Úr, a te
   Istened.

   ^15 Prófétát támaszt néked az Úr, a te Istened te közüled, a te
   atyádfiai közül, olyat mint én: azt hallgassátok!

   ^16 Mind a szerint, amint kérted az Úrtól, a te Istenedtõl a Hóreben a
   gyülekezésnek napján mondván: Ne halljam többé az Úrnak, az én
   Istenemnek szavát, és ne lássam többé ezt a nagy tüzet, hogy meg ne
   haljak!

   ^17 Az Úr pedig monda nékem: Jól mondták a mit mondtak.

   ^18 Prófétát támasztok nékik az õ atyjokfiai közül, olyat mint te, és
   az én ígéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, a mit
   parancsolok néki.

   ^19 És ha valaki nem hallgat az én ígéimre, a melyeket az én nevemben
   szól, én megkeresem azon!

   ^20 De az a próféta, a ki olyat mer szólani az én nevemben, a mit én
   nem parancsoltam néki szólani, és a ki idegen istenek nevében szól:
   haljon meg az a próféta.

   ^21 Ha pedig azt mondod a te szívedben: miképen ismerhetjük meg az
   ígét, a melyet nem mondott az Úr?

   ^22 Ha a próféta az Úr nevében szól, és nem lesz meg, és nem teljesedik
   be a dolog: ez az a szó, a melyet nem az Úr szólott; elbizakodottságból
   mondotta azt a próféta; ne félj attól!
     __________________________________________________________________

  Chapter 19

   ^1 Mikor kiírtja az Úr, a te Istened a nemzeteket, a kiknek földjét
   néked adja az Úr, a te Istened, és bírni fogod õket, és lakozol az õ
   városaikban és az õ házaikban:

   ^2 Válaszsz ki magadnak három várost a te földeden, a melyet az Úr, a
   te Istened ád néked, hogy örököljed azt.

   ^3 Készítsd meg magadnak az utat [azokhoz], és oszszad három részre a
   te országod határát, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül;
   azok arra valók legyenek, hogy minden gyilkos oda meneküljön.

   ^4 Ez pedig a gyilkos törvénye, a ki oda menekül, hogy élve maradjon: A
   ki nem szándékosan öli meg az õ felebarátját, és nem gyûlöli vala azt
   azelõtt;

   ^5 A ki [például] elmegy az õ felebarátjával az erdõre fát vágni, és
   meglódul a keze a fejszével, hogy levágja a fát, és leesik a vas a
   nyelérõl, és úgy találja az õ felebarátját, hogy az meghal: az ilyen
   meneküljön e városok egyikébe, hogy élve maradjon.

   ^6 Különben a vérbosszuló rokon ûzõbe veszi az õ szívének búsulásában,
   és eléri, ha az út hosszú leend, és agyon üti õt, holott nem méltó a
   halálra, mivel azelõtt nem gyûlölte azt.

   ^7 Azért én parancsolom néked, mondván: Három várost válaszsz magadnak.

   ^8 Ha pedig az Úr, a te Istened kiterjeszti a te határodat, a mint
   megesküdt a te atyáidnak, és néked adja mind az egész földet, a melynek
   megadását megígérte volt a te atyáidnak;

   ^9 (Hogyha megtartod mind e parancsolatot, megtévén azt, a mit én ma
   parancsolok néked, [tudniillik], hogy szeressed az Urat, a te
   Istenedet, és járj az õ utain minden idõben): akkor e háromhoz szerezz
   még három várost.

   ^10 Hogy ártatlan vér ne ontassék ki a te földeden, a melyet az Úr, a
   te Istened ád néked örökségül, és hogy a vér ne legyen rajtad.

   ^11 De hogyha lesz valaki, a ki gyûlöli az õ felebarátját, és meglesi
   azt, és reá támad és úgy üti meg, hogy meghal, és bemenekül
   valamelyikbe e városok közül:

   ^12 Akkor az õ városának vénei küldjenek [embereket], és vonják ki azt
   onnét, és adják azt a vérbosszúló rokon kezébe, hogy meghaljon.

   ^13 Ne nézz reá szánalommal, hanem tisztítsd ki az ártatlan vérontást
   Izráelbõl, hogy jól legyen dolgod.

   ^14 A te felebarátodnak határát el ne told, a mely határt az õsök
   vetettek a te örökségedben, a melyet örökölni fogsz azon a földön, a
   melyet az Úr, a te Istened ád néked, hogy bírjad azt.

   ^15 Ne álljon elõ egy tanú senki ellen semmiféle hamisság és semmiféle
   bûn miatt; akármilyen bûnben bûnös valaki, két tanú szavára vagy három
   tanú szavára álljon a dolog.

   ^16 Ha valaki ellen gonosz tanú áll elõ, hogy pártütéssel vádolja õt:

   ^17 Akkor álljon az a két ember, a kiknek ilyen perök van, az Úr elé, a
   papok és a bírák elé, a kik abban az idõben lesznek;

   ^18 És a bírák vizsgálják meg jól [a dolgot], és ha hazug tanú lesz a
   tanú, a ki hazugságot szólott az õ atyjafia ellen:

   ^19 Úgy cselekedjetek azzal, a mint õ szándékozott cselekedni az õ
   atyjafiával. Így tisztítsd ki közüled a gonoszt;

   ^20 Hogy a kik megmaradnak, hallják meg, és féljenek, és többször ne
   cselekedjenek te közötted ilyen gonosz dolgot.

   ^21 Ne nézz reá szánalommal; lelket lélekért, szemet szemért, fogat
   fogért, kezet kézért, lábat lábért.
     __________________________________________________________________

  Chapter 20

   ^1 Mikor hadba mégy ellenséged ellen, és látsz lovakat, szekereket,
   náladnál nagyobb számú népet: ne félj tõlök, mert veled van az Úr, a te
   Istened, a ki felhozott téged Égyiptom földérõl.

   ^2 És mikor az ütközethez készültök, álljon elõ a pap, és szóljon a
   népnek;

   ^3 És ezt mondja nékik: Hallgasd meg Izráel! Ti ma készültök megütközni
   ellenségeitekkel: A ti szívetek meg ne lágyuljon, ne féljetek, és meg
   ne rettenjetek, se meg ne rémüljetek elõttök;

   ^4 Mert az Úr, a ti Istenetek veletek megy, hogy harczoljon érettetek a
   ti ellenségeitekkel, hogy megtartson titeket.

   ^5 Az elõljárók pedig szóljanak a népnek, mondván: Kicsoda az olyan
   férfi, a ki új házat épített, de még fel nem avatta azt? Menjen el, és
   térjen vissza az õ házába, hogy meg ne haljon a harczban, és más valaki
   avassa fel azt.

   ^6 És kicsoda olyan férfi, a ki szõlõt ültetett és nem vette el annak
   hasznát? Menjen el, és térjen vissza az õ házába, hogy meg ne haljon a
   harczban, és más valaki vegye el annak hasznát.

   ^7 És kicsoda olyan férfi, a ki feleséget jegyzett el magának, de még
   el nem vette? Menjen el, és térjen vissza házába, hogy meg ne haljon a
   harczban, és más valaki vegye azt el.

   ^8 Még tovább is szóljanak az elõljárók a néphez, és ezt mondják:
   Kicsoda olyan férfi, a ki félénk és lágy szívû? Menjen el, és térjen
   vissza az õ házába, hogy az õ atyjafiainak szíve úgy meg ne olvadjon,
   mint az õ szíve.

   ^9 És mikor elvégzik az elõljárók beszédöket a néphez, állítsanak
   seregvezéreket a nép élére.

   ^10 Mikor valamely város alá mégy, hogy azt megostromold, békességgel
   kínáld meg azt.

   ^11 És ha békességgel felel néked, és kaput nyit, akkor az egész nép, a
   mely találtatik abban, adófizetõd legyen, és szolgáljon néked.

   ^12 Ha pedig nem köt békességet veled, hanem harczra kél veled, akkor
   zárd azt körül;

   ^13 És [ha] az Úr, a te Istened kezedbe adja azt: vágj le abban minden
   finemût fegyver élével;

   ^14 De az asszonyokat, a kis gyermekeket, a barmokat és mind azt, a mi
   lesz a városban, az egész zsákmányolni valót magadnak prédáljad; és
   fogyaszd el a te ellenségeidtõl való zsákmányt, a kiket kezedbe ad
   néked az Úr, a te Istened.

   ^15 Így cselekedjél mindazokkal a városokkal, a melyek igen messze
   esnek tõled, a melyek nem e nemzetek városai közül valók.

   ^16 De e népek városaiban, a melyeket örökségül ad néked az Úr, a te
   Istened, ne hagyj élni csak egy lelket is;

   ^17 Hanem mindenestõl veszítsd el õket: a Khittheust, az Emoreust, a
   Kananeust, a Perizeust, a Khivveust és a Jebuzeust, a mint
   megparancsolta néked az Úr, a te Istened;

   ^18 Azért, hogy meg ne tanítsanak titeket az õ mindenféle
   útálatosságaik szerint cselekedni, a melyeket õk cselekesznek az õ
   isteneiknek, és hogy ne vétkezzetek az Úr ellen, a ti Istenetek ellen.

   ^19 Mikor valamely várost hosszabb ideig tartasz körülzárva, hadakozván
   az ellen, hogy bevegyed azt: ki ne veszítsd annak egy élõfáját sem,
   fejszével vágván azt; hanem egyél arról, és azt magát ki ne irtsad;
   mert ember-é a mezõnek fája, hogy ostrom alá jusson miattad?

   ^20 Csak a mely fáról tudod, hogy nem gyümölcstermõ, azt veszítsd el és
   irtsd ki, és abból építs erõsséget az ellen a város ellen, a mely te
   ellened hadakozik, mind addig, a míg leomlik az.
     __________________________________________________________________

  Chapter 21

   ^1 Hogyha agyonütöttet találnak azon a földön, a melyet az Úr, a te
   Istened ád néked birtokul, és az a mezõn fekszik, és nem tudható: ki
   ölte meg azt;

   ^2 Akkor a te véneid és a te bíráid menjenek ki, és mérjék meg [a
   földet] a városokig, a melyek az agyonütött körül vannak;

   ^3 És a mely város legközelebb esik az agyonütötthöz, annak a városnak
   vénei vegyenek egy üszõtinót, a melylyel még nem dolgoztattak, és a
   mely nem vont még jármot;

   ^4 És annak a városnak vénei vigyék az üszõt valamely folyóvíz
   völgyébe, a melyet nem szántanak és nem vetnek, és szegjék nyakát az
   üszõnek ott a völgyben.

   ^5 És járuljanak oda a papok, Lévi fiai; (mert õket választotta az Úr,
   a te Istened, hogy szolgáljanak néki, és hogy áldjanak az Úr nevében,
   és az õ ítéletök szerint legyen minden per és minden sérelem).

   ^6 És mindnyájan annak a városnak vénei, a kik legközelebb esnek az
   agyonütötthöz, mossák meg kezeiket a nyakaszegett üszõ felett a
   völgyben;

   ^7 És szóljanak és mondják: A mi kezeink nem ontották ki ezt a vért,
   sem a mi szemeink nem látták.

   ^8 Bocsáss meg a te népednek, Izráelnek, a melyet megváltottál, Uram,
   és ne engedd, hogy ártatlan vér ontása legyen Izráel között, a te néped
   között! És bocsánatot nyernek a vérért.

   ^9 Te azért tisztítsd ki közüled az ártatlan vérnek kiontását, mert így
   cselekszed azt, a mi igaz az Úr elõtt.

   ^10 Mikor hadba mégy ellenségeid ellen, és kezedbe adja õket az Úr, a
   te Istened, és azok közül foglyokat ejtesz;

   ^11 És meglátsz a foglyok között egy szép ábrázatú asszonyt, és
   megszereted azt, úgy hogy elvennéd feleségül:

   ^12 Vidd be õt a te házadba, hogy nyirja meg a fejét, és messe le
   körmeit.

   ^13 És az õ fogoly ruháját vesse le magáról, és maradjon a te házadban,
   hogy sirassa az õ atyját és anyját egész hónapig; és csak azután menj
   be hozzá, és légy az õ férje, és legyen õ a te feleséged.

   ^14 Hogyha pedig nem tetszik néked, bocsásd el õt az õ kivánsága
   szerint; de pénzért semmiképen el ne add õt; ne hatalmaskodjál rajta,
   miután megrontottad õt.

   ^15 Ha valakinek két felesége van, az egyik szeretett, a másik gyûlölt,
   és szülnek néki fiakat, mind a szeretett, mind a gyûlölt, és a
   gyûlöltnek fia lesz az elsõszülött:

   ^16 Azon a napon, a melyen az õ fiait örökösökké teszi a maga
   jószágában, nem teheti elsõszülötté a szeretettnek fiát a gyûlöltnek
   fia felett, a ki elsõszülött;

   ^17 Hanem az elsõszülöttet, a gyûlöltnek fiát ismerje el, két részt
   adván néki mindenbõl, a mije van; mert az az õ erejének zsengéje, övé
   az elsõszülöttség joga.

   ^18 Ha valakinek pártütõ és makacs fia van, a ki az õ atyja szavára és
   anyja szavára nem hallgat, és ha megfenyítik, sem engedelmeskedik
   nékik:

   ^19 Az ilyet fogja meg az õ atyja és anyja, és vigyék azt az õ
   városának véneihez és az õ helységének kapujába,

   ^20 És ezt mondják a város véneinek: Ez a mi fiunk pártütõ és makacs,
   nem hallgat a mi szónkra, tobzódó és részeges:

   ^21 Akkor az õ városának minden embere kövekkel kövezze meg azt, hogy
   meghaljon. Így tisztítsd ki közüled a gonoszt, és az egész Izráel
   hallja meg, és féljen!

   ^22 Ha valakiben halálos ítéletre való bûn van, és megölik, és
   felakasztatod azt fára:

   ^23 Ne maradjon éjjel az õ holtteste a fán, hanem temesd el azt még
   azon a napon; mert átkozott Isten elõtt a ki fán függ; és meg ne
   fertéztessed azt a földet, a melyet az Úr, a te Istened ád néked
   örökségül.
     __________________________________________________________________

  Chapter 22

   ^1 Ne nézd el, ha a te atyádfiának ökre vagy juha tévelyeg, és ne
   fordulj el azoktól, hanem bizony tereld vissza azokat a te atyádfiához.

   ^2 Hogyha pedig nincs közel hozzád a te atyádfia, vagy nem is ismered
   õt: hajtsd a [barmot] a magad házához, és legyen nálad, míg keresi azt
   a te atyádfia, és akkor add vissza néki.

   ^3 És ekképen cselekedjél szamarával, ekképen cselekedjél ruhájával és
   ekképen cselekedjél a te atyádfiának minden elveszett holmijával, a mi
   elveszett tõle és te megtaláltad; nem szabad félrevonulnod.

   ^4 Ha látod, hogy a te atyádfiának szamara vagy ökre az úton eldûlve
   fekszik, ne fordulj el azoktól, hanem vele együtt emeld fel [azokat.]

   ^5 Asszony ne viseljen férfiruházatot, se férfi ne öltözzék
   asszonyruhába; mert mind útálatos az Úr elõtt, a te Istened elõtt, a ki
   ezt míveli.

   ^6 Ha madárfészek akad elédbe az úton valamely fán vagy a földön,
   madárfiakkal vagy tojásokkal, és az anya rajta ül a fiakon vagy a
   tojásokon: meg ne fogd az anyát a fiakkal egyben;

   ^7 Hanem bizony bocsásd el az anyát, és a fiakat fogd el magadnak, hogy
   jól legyen dolgod, és hosszú ideig élj.

   ^8 Ha új házat építesz, házfedeledre korlátot csinálj, hogy vérrel ne
   terheld a te házadat, ha valaki leesik arról.

   ^9 Ne vess a te szõlõdbe kétféle magot, hogy fertõzötté ne legyen az
   egész: a mag, a melyet elvetsz és a szõlõnek termése.

   ^10 Ne szánts ökrön és szamáron együtt.

   ^11 Ne öltözzél vegyes szövésû azaz gyapjúból és lenbõl szõtt ruhába.

   ^12 A te felsõruhádnak négy szegletére, a melyet felülre öltesz,
   bojtokat csinálj magadnak.

   ^13 Ha valaki feleséget vesz, és bemegy hozzá, és meggyûlöli azt,

   ^14 És szégyenletes dolgokkal vádolja, és rossz hírbe keveri azt, mert
   ezt mondja: E feleséget vettem magamnak, és hozzá mentem, de nem
   találtam õ benne szûzességet:

   ^15 Akkor vegye azt a leánynak atyja és anyja, és vigyék a leány
   szûzességének [jeleit] a város vénei elé a kapuba;

   ^16 És mondja a leánynak atyja a véneknek: Leányomat feleségül adtam e
   férfiúnak, de gyûlöli õt;

   ^17 És íme szégyenletes dolgokkal vádol[ja], mondván: Nem találtam a te
   leányodban szûzességet; pedig ímhol vannak az én leányom szûzességének
   [jelei!] És terítsék ki a ruhát a város vénei elé.

   ^18 Akkor a város vénei fogják meg azt a férfit, és ostorozzák meg õt;

   ^19 És bírságolják meg száz ezüst [siklusra,] és adják ezt a leány
   atyjának; mert rossz hírbe kevert egy izráelita szûzet; és legyen annak
   felesége, [és] el nem bocsáthatja azt teljes életében.

   ^20 Ha pedig igaz lesz a vádolás, és nem találtatik szûzesség a
   leányban:

   ^21 Akkor vigyék ki a leányt az õ atyjának háza elé, és az õ városának
   emberei kövezzék meg kõvel, hogy meghaljon; mert gyalázatosságot
   cselekedett Izráelben, paráználkodván az az õ atyjának házánál. Így
   tisztítsd ki közüled a gonoszt.

   ^22 Ha rajtakapnak valamely férfit, hogy férjes asszonynyal hál, õk
   mindketten is meghaljanak: a férfi, a ki az asszonynyal hált, és az
   asszony is. Így tisztítsd ki a gonoszt Izráelbõl.

   ^23 Ha szûz leány van jegyben egy férfiúval, és megtalálja azt valaki a
   városban, és vele hál:

   ^24 Vigyétek ki mindkettõjöket annak a városnak kapuja elé, és
   kövezzétek meg õket kõvel, hogy meghaljanak. A leányt azért, hogy nem
   kiáltott a városban, a férfit pedig azért, hogy meggyalázta az õ
   felebarátjának feleségét. Így tisztítsd ki a gonoszt Izráelbõl.

   ^25 De hogyha mezõn találja a férfi a jegyben járó leányt, és
   erõszakoskodik rajta a férfi és vele hál: csak maga a férfi haljon meg,
   a ki azzal hált;

   ^26 A leányt pedig ne bántsd, mert a leánynak nincsen halálos bûne,
   mivel olyan ez a dolog, mint a mikor valaki felebarátjára támad és azt
   agyonüti.

   ^27 Mert a mezõn találta õt; kiálthatott a jegyben járó leány, de nem
   volt a ki megoltalmazza õt.

   ^28 Ha valaki el nem jegyzett szûz leánynyal találkozik, és megragadja
   azt, és vele hál, és rajta kapják õket:

   ^29 Akkor a férfi, a ki vele hált, adjon a leány atyjának ötven ezüst
   [siklust], a leány pedig legyen feleségévé. Mivelhogy meggyalázta azt,
   nem bocsáthatja el azt teljes életében.

   ^30 Ne vegye el senki az õ atyjának feleségét, és az õ atyjának
   takaróját fel ne takarja!
     __________________________________________________________________

  Chapter 23

   ^1 Akinek szeméremteste zúzott vagy megcsonkított, ne menjen be az
   Úrnak községébe.

   ^2 A fattyú se menjen be az Úrnak községébe; még tizedízig se menjen be
   az Úrnak községébe.

   ^3 Az Ammoniták és Moábiták se menjenek be az Úrnak községébe; még
   tizedízig se menjenek be az Úrnak községébe, soha örökké:

   ^4 Azért, mert nem jöttek elõtökbe kenyérrel és vízzel az úton, mikor
   kijöttetek Égyiptomból; és mivelhogy felbérlette ellened Bálámot, a
   Beór fiát, a mesopotámiabeli Péthorból valót, hogy megátkozzon téged.

   ^5 De az Úr, a te Istened nem akarta meghallgatni Bálámot; hanem
   fordította az Úr, a te Istened az átkot néked áldásodra, mivelhogy
   szeretett téged az Úr, a te Istened.

   ^6 Ne keresd az õ békességöket és az õ javokat teljes életedben, soha.

   ^7 Ne útáld az Edomitát; mert atyádfia az; ne útáld az égyiptombelit,
   mert jövevény voltál az õ földén.

   ^8 Az olyan fiak, a kik harmadízen születnek nékik, bemehetnek az Úrnak
   községébe.

   ^9 Ha táborba szállsz a te ellenséged ellen: õrizkedjél minden
   gonosztól.

   ^10 Ha volna valaki közötted, a ki nem volna tiszta valami éjszakai
   véletlenség miatt: menjen ki a táborból, és ne menjen vissza a táborba;

   ^11 És mikor eljõ az estve, mossa meg magát vízzel, és a nap lementével
   menjen be a táborba.

   ^12 A táboron kívül valami helyed is legyen, hogy kimehess oda.

   ^13 És legyen ásócskád a fegyvered mellett, hogy mikor leülsz kivül,
   [gödröt] áss azzal és ha felkelsz, betakarhassad azt, a mi elment
   tõled;

   ^14 Mert az Úr, a te Istened, a te táborodban jár, hogy megszabadítson
   téged, és elõdbe vesse a te ellenségeidet: legyen azért a te táborod
   szent, hogy ne lásson te közted valami rútságot, és el ne forduljon
   tõled.

   ^15 Ne add ki a szolgát az õ urának, a ki az õ urától hozzád menekült.

   ^16 Veled lakjék, te közötted, azon a helyen, a melyet választ
   valamelyikben a te városaid közül, a hol néki tetszik; ne nyomorgasd
   õt.

   ^17 Ne legyen [felavatott] paráznanõ Izráel leányai közûl; se
   [felavatott] paráznaférfi ne legyen Izráel fiai közül.

   ^18 Ne vidd be a paráznanõ bérét és az eb-bért az Úrnak, a te
   Istenednek házába akárminémû fogadás fejében; mert mind a kettõt útálja
   az Úr, a te Istened.

   ^19 A te atyádfiától ne végy kamatot: [se] pénznek kamatját, [se]
   eleségnek kamatját, se semmi egyébnek kamatját, a mit kamatra szokás
   adni.

   ^20 Az idegentõl vehetsz kamatot, de a te atyádfiától ne végy kamatot,
   hogy megáldjon téged az Úr, a te Istened mindenben, a mire kinyujtod
   kezedet, azon a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.

   ^21 Ha fogadással ígérsz valamit az Úrnak, a te Istenednek: ne halogasd
   annak megadását; mert bizony megkeresi azt rajtad az Úr, a te Istened,
   és bûnül tulajdoníttatik az néked.

   ^22 Ha pedig nem teszesz fogadást, bûn sem tulajdoníttatik néked.

   ^23 Ügyelj arra, a mi ajkaidon kijön, és úgy teljesítsd, a mit száddal
   ígérsz, mint mikor szabad akaratból teszesz fogadást az Úrnak, a te
   Istenednek.

   ^24 Ha bemégy a te felebarátodnak szõlõjébe, egyél szõlõt kívánságod
   szerint jóllakásodig, de edényedbe ne rakj.

   ^25 Ha bemégy a te felebarátod vetésébe, kezeddel szaggass kalászokat,
   de sarlóval ne vágj be a te felebarátod vetésébe.
     __________________________________________________________________

  Chapter 24

   ^1 Ha valaki asszonyt vesz magához, és feleségévé teszi azt, és ha
   azután nem találja azt kedvére valónak, mivelhogy valami illetlenséget
   talál benne, és ír néki váló levelet, és kezébe adja azt annak, és
   elküldi õt házától;

   ^2 És kimegy az õ házából, és elmegy és más férfiúé lesz;

   ^3 És a második férfiú [is] meggyûlöli õt, és ír néki váló levelet, és
   kezébe adja azt, és elküldi õt házától; vagy ha meghal az a második
   férfi, a ki elvette azt magának feleségül;

   ^4 Az elsõ férje, a ki elküldte õt, nem veheti õt másodszor is magához,
   hogy feleségévé legyen, minekutána megfertéztetett; mert útálatosság ez
   az Úr elõtt; te pedig ne tedd bûnössé a földet, a melyet az Úr, a te
   Istened ád néked örökségül.

   ^5 Hogyha valaki újonnan vesz feleséget, ne menjen hadba, és ne
   vessenek reá semmiféle terhet; egy esztendeig szabad legyen az õ
   házában, és vidámítsa a feleségét, a kit elvett.

   ^6 Zálogba senki ne vegyen kézimalmot vagy malomkövet, mert életet
   venne zálogba.

   ^7 Hogyha rajtakapnak valakit, a ki embert lop az õ atyjafiai közül,
   Izráel fiai közül, és hatalmaskodik rajta, vagy eladja azt: haljon meg
   az a tolvaj. Így tisztítsd ki a gonoszt te közüled.

   ^8 A poklosság csapásában vigyázz, hogy szorgalmatosan megtartsad és
   megcselekedjed mindazt, a mire a Lévita-papok tanítanak titeket;
   vigyázzatok, hogy a miképen megparancsoltam nékik, a képen
   cselekedjetek.

   ^9 Emlékezzél meg arról, a mit cselekedett az Úr, a te Istened
   Miriámmal az úton, mikor kijöttetek Égyiptomból.

   ^10 Ha kölcsön adsz valamit a te felebarátodnak: ne menj be az õ
   házába, hogy magad végy zálogot tõle;

   ^11 Kivül állj meg, és az ember, a kinek kölcsönt adsz, maga vigye ki
   hozzád az õ zálogát.

   ^12 Hogyha szegény ember az, ne feküdjél le az õ zálogával;

   ^13 Bizony add vissza néki azt a zálogot napnyugtakor, hogy az õ
   ruhájában feküdjék le, és áldjon téged. És igazságul lesz ez néked az
   Úr elõtt, a te Istened elõtt.

   ^14 A szegény és szûkölködõ napszámoson ne erõszakoskodjál, akár
   atyádfiai, akár a te jövevényeid azok, a kik a te földeden a te kapuid
   között vannak.

   ^15 Azon a napon add meg az õ bérét, és le se menjen felette a nap;
   mert szegény õ, és kivánkozik az után az õ lelke, hogy ellened ne
   kiáltson az Úrhoz, és bûn ne legyen rajtad.

   ^16 Meg ne ölettessenek az atyák a fiakért, se a fiak meg ne
   ölettessenek az atyákért; kiki az õ bûnéért haljon meg.

   ^17 A jövevénynek [és] az árvának igazságát el ne csavard; és az
   özvegynek ruháját ne vedd zálogba.

   ^18 Hanem emlékezzél vissza, hogy szolga voltál Égyiptomban, és
   megváltott téged az Úr, a te Istened, onnét. Azért parancsolom én
   néked, hogy így cselekedjél.

   ^19 Mikor learatod aratni valódat a te mezõdön, és kévét felejtesz a
   mezõn, ne térj vissza annak felvételére; a jövevényé, az árváé és az
   özvegyé legyen az, hogy megáldjon téged az Úr, a te Istened, kezeidnek
   minden munkájában.

   ^20 Ha olajfád [termését] lerázod, ne szedd le, a mi még utánad marad;
   a jövevényé, árváé és az özvegyé legyen az.

   ^21 Ha szõlõdet megszeded, ne mezgeréld le, a mi utánad marad; a
   jövevényé, árváé és az özvegyé legyen az.

   ^22 És emlékezzél vissza, hogy szolga voltál Égyiptomnak földén. Azért
   parancsolom néked, hogy így cselekedjél.
     __________________________________________________________________

  Chapter 25

   ^1 Ha per támad férfiak között, és törvény elé mennek, és megítélik
   õket, és igazat adnak az igaznak és bûnösnek mondják a bûnöst:

   ^2 Akkor, ha a bûnös ütleget érdemel, vonassa le azt a bíró, és
   üttessen arra maga elõtt annak bûnössége szerint való számban.

   ^3 Negyvenet üttessen rá, ne többet, hogy netalán, ha ennél több ütést
   üttet reá, alávalóvá legyen elõtted a te atyádfia.

   ^4 Ne kösd be az ökörnek száját, mikor nyomtat!

   ^5 Ha testvérek laknak együtt, és meghal egy közülök, és nincs annak
   fia: a megholtnak felesége ne menjen ki a háztól idegen férfiúhoz;
   [hanem] a sógora menjen be hozzá, és vegye el õt magának feleségül, és
   éljen vele sógorsági házasságban.

   ^6 És majd az elsõszülött, a kit szülni fog, a megholt testvér nevét
   kapja, hogy annak neve ki ne töröltessék Izráelbõl.

   ^7 Hogyha a férfinak nincs kedve elvenni az õ ángyát, menjen el az õ
   ángya a kapuba a vénekhez, és mondja: Sógorom vonakodik fentartani az õ
   testvérének nevét Izráelben, nem akar velem sógorsági házasságban élni.

   ^8 Akkor hívják azt az õ városának vénei, és beszéljenek vele; és ha
   megáll és ezt mondja: nincs kedvem õt elvenni:

   ^9 Akkor járuljon hozzá az õ ángya a vének szemei elõtt, és húzza le
   saruját annak lábáról, és köpjön az arczába, és szóljon, és ezt mondja:
   Így kell cselekedni azzal a férfival, a ki nem építi az õ testvérének
   házát.

   ^10 És "lehúzott sarujú háznép"-nek nevezzék az õ nevét Izráelben.

   ^11 Ha két férfi összevesz egymással, és az egyiknek felesége oda
   járul, hogy megszabadítsa az õ férjét annak kezébõl, a ki veri azt, és
   kinyujtja kezét, és megfogja annak szeméremtestét:

   ^12 Vágd el annak kezét, meg ne szánja szemed.

   ^13 Ne legyen a te zsákodban kétféle nagyobb és kisebb.

   ^14 Ne legyen a te házadban kétféle éfa: nagyobb és kisebb.

   ^15 Teljes és igaz fontod legyen néked; teljes és igaz éfád legyen
   néked; hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr, a te
   Istened ád néked.

   ^16 Mert az Úr elõtt, a te Istened elõtt útálni való mindaz, a ki
   ezeket cselekszi; [és] mindaz, a ki hamisságot mível.

   ^17 Megemlékezzél arról, a mit Amálek cselekedett rajtad az úton, a
   mikor Égyiptomból kijöttetek:

   ^18 Hogy reád támadt az úton, és megverte a seregnek utolsó részét,
   mind az erõtleneket, a kik hátul valának, a mikor magad is fáradt és
   lankadt voltál, és nem félte az Istent.

   ^19 Mikor azért megnyugtat majd téged az Úr, a te Istened, minden te
   köröskörül lévõ ellenségedtõl azon a földön, a melyet az Úr, a te
   Istened ád néked örökségül, hogy bírjad azt: töröld el Amálek
   emlékezetét az ég alól; el ne felejtsd!
     __________________________________________________________________

  Chapter 26

   ^1 Mikor pedig bemégy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád
   néked örökségül, és bírni fogod azt, és lakozol abban:

   ^2 Akkor végy a föld minden gyümölcsének zsengéjébõl, a melyet szerezz
   a te földedbõl, a melyet az Úr, a te Istened ád néked; és tedd kosárba
   és menj oda a helyre, a melyet kiválaszt az Úr, a te Istened, hogy ott
   lakozzék az õ neve;

   ^3 És menj be a paphoz, a ki abban az idõben lesz, és mondjad néki:
   Vallást teszek ma az Úr elõtt, a te Istened elõtt, hogy bejöttem a
   földre, a mely felõl megesküdt az Úr a mi atyáinknak, hogy nékünk adja.

   ^4 És a pap vegye el a kosarat kezedbõl, és tegye azt az Úrnak, a te
   Istenednek oltára elé.

   ^5 És szólj, és mondjad az Úr elõtt, a te Istened elõtt: Veszendõ
   mesopotámiai vala az atyám, és aláment vala Égyiptomba, és jövevény
   volt ott kevesed magával; nagy, erõs és temérdek néppé lõn ottan.

   ^6 Bosszúsággal illetének pedig minket az Égyiptombeliek, és
   nyomorgatának minket, és vetének reánk kemény szolgálatot.

   ^7 Kiáltánk azért az Úrhoz, a mi atyáink Istenéhez, és meghallgatta az
   Úr a mi szónkat, és megtekintette a mi nyomorúságunkat, kínunkat és
   szorongattatásunkat;

   ^8 És kihozott minket az Úr Égyiptomból erõs kézzel, kinyújtott karral,
   nagy rettentéssel, jelekkel és csudákkal;

   ^9 És behozott minket e helyre, és adta nékünk ezt a földet, a tejjel
   és mézzel folyó földet.

   ^10 Most azért ímé elhoztam ama föld gyümölcsének zsengéjét, a melyet
   nékem adtál Uram. És rakd le azt az Úr elõtt, a te Istened elõtt, és
   imádkozzál az Úr elõtt, a te Istened elõtt;

   ^11 És örömet találj mindabban a jóban, a melyet ád néked az Úr, a te
   Istened, és a te házadnépének; te és a lévita, és a jövevény, a ki te
   közötted van.

   ^12 Ha a harmadik esztendõben, a tizednek esztendejében, minden
   termésedbõl egészen megadod a tizedet, és adod a lévitának, a
   jövevénynek, az árvának és özvegynek, hogy egyenek a te kapuid között,
   és jól lakjanak:

   ^13 Akkor ezt mondjad az Úr elõtt, a te Istened elõtt: Kitakarítottam a
   szent részt a házból, és oda adtam azt a lévitának, a jövevénynek, az
   árvának és az özvegynek minden te parancsolatod szerint, a melyet
   parancsoltál nékem; nem hágtam át egyet sem a te parancsolataidból, sem
   el nem felejtettem!

   ^14 Nem ettem belõle gyászomban, nem pusztítottam belõle tisztátalanul,
   és halottra sem adtam belõle. Hallgattam az Úrnak, az én Istenemnek
   szavára; a szerint cselekedtem, a mint parancsoltad nékem.

   ^15 Tekints alá a te szentségednek lakóhelyébõl a mennyekbõl, és áldd
   meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint
   megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.

   ^16 E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e
   rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és
   cselekedjed azokat teljes szívedbõl és teljes lelkedbõl!

   ^17 Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked,
   hogy járhass az õ útain, megtudhassad az õ rendeléseit, parancsolatait
   és végzéseit, és engedhess az õ szavának;

   ^18 Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az õ tulajdon
   népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden õ parancsolatát
   megtartod,

   ^19 Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket
   teremtett, dícséretben, névben és dicsõségben, és hogy szent népévé
   lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.
     __________________________________________________________________

  Chapter 27

   ^1 Mózes pedig és Izráel vénei parancsot adának a népnek, mondván:
   Tartsátok meg mind e parancsolatot, a melyet én parancsolok ma néktek.

   ^2 És a mely napon általmentek a Jordánon arra a földre, a melyet az
   Úr, a te Istened ád néktek: nagy köveket állíts fel, és meszeld be
   azokat mészszel.

   ^3 És mihelyt általmégy, írd fel azokra e törvénynek minden ígéjét,
   hogy bemehess arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked, a
   tejjel és mézzel folyó földre, a miképen megígérte néked az Úr, a te
   atyáidnak Istene.

   ^4 Mihelyt azért általmentek a Jordánon, állítsátok fel azokat a
   köveket, a melyeket én e mai napon parancsolok néktek, az Ebál hegyén;
   és meszeld be azokat mészszel.

   ^5 És építs ott oltárt az Úrnak, a te Istenednek; olyan kövekbõl való
   oltárt, a melyeket vassal meg ne faragj.

   ^6 Ép kövekbõl építsd az Úrnak, a te Istenednek oltárát; és áldozzál
   azon egészen égõáldozatokat az Úrnak, a te Istenednek.

   ^7 Áldozzál hálaáldozatokat is, és egyél ott, és vigadozzál az Úr
   elõtt, a te Istened elõtt.

   ^8 És írd fel a kövekre e törvénynek minden ígéjét igen világosan!

   ^9 És szóla Mózes és a Lévi nemzetségébõl való papok az egész
   Izráelnek, mondván: Figyelj és hallgass Izráel! E mai napon lettél az
   Úrnak, a te Istenednek népévé.

   ^10 Hallgass azért az Úrnak, a te Istenednek szavára, és cselekedjél az
   õ parancsolatai és rendelései szerint, a melyeket, én parancsolok ma
   néked.

   ^11 És parancsola Mózes azon a napon a népnek, mondván:

   ^12 Ezek álljanak fel a népnek megáldására a Garizim hegyén, mikor
   általmentek a Jordánon: Simeon, Lévi, Júda, Izsakhár, József és
   Benjámin.

   ^13 Ezek pedig az átkozásra álljanak fel az Ebál hegyén: Rúben, Gád,
   Áser, Zebulon, Dán és Nafthali.

   ^14 Szóljanak pedig a léviták, és ezt mondják az egész Izráel népének
   felszóval:

   ^15 Átkozott az ember, a ki faragott és öntött képet csinál, útálatára
   az Úrnak, mesterember kezének munkáját, és rejtve tartja [azt]! És
   feleljen az egész nép és mondja: Ámen!

   ^16 Átkozott a ki kevésre becsüli az õ atyját vagy anyját! És mondja az
   egész nép: Ámen!

   ^17 Átkozott, a ki elmozdítja az õ felebarátjának határát! És mondja az
   egész nép: Ámen!

   ^18 Átkozott, a ki félrevezeti a vakot az úton! És mondja az egész nép:
   Ámen!

   ^19 Átkozott, a ki elfordítja a jövevénynek, árvának és özvegynek
   igazságát! És mondja az egész nép: Ámen!

   ^20 Átkozott, a ki az õ atyjának feleségével hál, mert feltakarja az õ
   atyjának takaróját! És mondja az egész nép: Ámen!

   ^21 Átkozott, a ki közösül valamely barommal! És mondja az egész nép:
   Ámen!

   ^22 Átkozott, a ki az õ leánytestvérével hál, az õ atyjának leányával
   vagy az õ anyjának leányával! És mondja az egész nép: Ámen!

   ^23 Átkozott, a ki az õ napával hál! És mondja az egész nép: Ámen!

   ^24 Átkozott, a ki megöli az õ felebarátját titkon! És mondja az egész
   nép: Ámen!

   ^25 Átkozott, a ki ajándékot fogad el, hogy ártatlan lélek vérét ontsa!
   És mondja az egész nép: Ámen!

   ^26 Átkozott, a ki meg nem tartja e törvénynek ígéit, hogy cselekedje
   azokat! És mondja az egész nép: Ámen!
     __________________________________________________________________

  Chapter 28

   ^1 Ha pedig szorgalmatosan hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára,
   és megtartod és teljesíted minden õ parancsolatát, a melyeket én
   parancsolok ma néked: akkor e földnek minden népénél feljebbvalóvá tesz
   téged az Úr, a te Istened;

   ^2 És reád szállanak mind ez áldások, és megteljesednek rajtad, ha
   hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára.

   ^3 Áldott leszesz a városban, és áldott leszesz a mezõben.

   ^4 Áldott [lesz] a te méhednek gyümölcse és a te földednek gyümölcse,
   és a te barmodnak gyümölcse, a te teheneidnek fajzása és a te juhaidnak
   ellése.

   ^5 Áldott [lesz] a te kosarad és a te sütõ tekenõd.

   ^6 Áldott leszesz bejöttödben, és áldott leszesz kimentedben.

   ^7 Az Úr megszalasztja elõtted a te ellenségeidet, a kik reád támadnak;
   egy úton jõnek ki reád, és hét úton futnak elõled.

   ^8 Áldást parancsol melléd az Úr a te csûreidben és mindenben, a mire
   ráteszed kezedet; és megáld téged azon a földön, a melyet az Úr, a te
   Istened ád néked.

   ^9 Az Úr felkészít téged magának szent néppé, a miképen megesküdt
   néked, ha megtartod az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, és az õ
   útain jársz.

   ^10 És megérti majd a földnek minden népe, hogy az Úrnak nevérõl
   neveztetel, és félnek tõled.

   ^11 És bõvölködõvé tesz téged az Úr [minden] jóban: a te méhednek
   gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek
   gyümölcsében, azon a földön, a mely felõl megesküdt az Úr a te
   atyáidnak, hogy néked adja azt.

   ^12 Megnyitja néked az Úr az õ drága kincsesházát, az eget, hogy esõt
   adjon a te földednek alkalmas idõben, és megáldja kezednek minden
   munkáját, és kölcsönt adsz sok népnek, te pedig nem veszesz kölcsönt.

   ^13 És fejjé tesz téged az Úr és nem farkká, és mindinkább feljebbvaló
   leszesz és nem alábbvaló, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek
   parancsolataira, a melyeket én parancsolok ma néked, hogy tartsd meg és
   teljesítsd azokat;

   ^14 És ha el nem térsz egyetlen ígétõl sem, a melyeket én parancsolok
   néktek, se jobbra, se balra, járván idegen istenek után, hogy azokat
   tiszteljétek.

   ^15 Ha pedig nem hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, hogy
   megtartsad és teljesítsed minden parancsolatát és rendelését, a
   melyeket én parancsolok ma néked: reád jõnek mind ez átkok, és
   megteljesednek rajtad:

   ^16 Átkozott leszesz a városban, és átkozott a mezõn.

   ^17 Átkozott [lesz] a te kosarad és a te sütõ tekenõd.

   ^18 Átkozott lesz a te méhednek gyümölcse és a te földednek gyümölcse,
   a te teheneidnek fajzása és a te juhaidnak ellése.

   ^19 Átkozott leszesz bejöttödben, és átkozott leszesz kimentedben.

   ^20 Bocsát az Úr te reád átkot, bomlást és romlást mindenben, a mit
   kezdesz vagy cselekszel; mígnem eltöröltetel és mígnem gyorsasággal
   elveszesz a te cselekedeteidnek gonoszsága miatt, a melyekkel elhagytál
   engem.

   ^21 Hozzád ragasztja az Úr a döghalált, mígnem elemészt téged arról a
   földrõl, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.

   ^22 Megver téged az Úr szárazbetegséggel hidegleléssel, gyulasztó és
   izzasztó betegséggel, aszálylyal, szárazsággal és ragyával; és üldöznek
   téged, mígnem elveszesz.

   ^23 Eged, a mely fejed felett van, rézzé, a föld pedig, a mely lábad
   alatt van, vassá válik.

   ^24 Az Úr esõ helyett port és hamut ád a te földedre; az égbõl száll
   reád, mígnem elpusztulsz.

   ^25 Az Úr megszalaszt téged a te ellenségeid elõtt; egy úton mégy ki õ
   reá, és hét úton futsz elõtte, és a föld minden országának rettentésére
   leszel.

   ^26 És eledelévé lesz a te holttested az ég minden madarának és a föld
   vadainak, és nem lesz, a ki elûzze [azokat.

   ^27 Megver téged az Isten Égyiptomnak fekélyével, és sülylyel, varral
   és viszketegséggel, a melyekbõl ki nem gyógyíttathatol.

   ^28 Megver téged az Úr tébolyodással, vaksággal és elme- zavarodással;

   ^29 És tapogatni fogsz délben, a mint tapogat a vak a setétségben; és
   szerencsétlen leszel a te útaidban, sõt elnyomott és kifosztott leszel
   minden idõben, és nem lesz, a ki megszabadítson.

   ^30 Feleséget jegyzesz magadnak, de más férfi hál azzal; házat építesz,
   de nem lakol benne; szõlõt ültetsz, de nem veszed annak hasznát.

   ^31 A te ökröd szemed elõtt vágatik le, és nem eszel abból; a te
   szamarad elragadtatik elõled, és nem tér vissza hozzád; a te juhaid
   ellenségeidnek adatnak, és nem lesz, a ki megszabadítson.

   ^32 A te fiaid és leányaid más népnek adatnak, és a te szemeid néznek
   és epekednek utánok egész napon, és nem lesz erõ a te kezedben.

   ^33 A te földednek gyümölcsét, és minden fáradságos szerzeményedet oly
   nép emészti fel, a melyet nem ismertél, sõt elnyomott és megnyomorított
   leszel minden idõben.

   ^34 És megtébolyodol a látványtól, a melyet látni fognak a te szemeid.

   ^35 Megver téged az Úr gonosz kelésekkel a te térdeiden és czombjaidon,
   a melyekbõl ki nem gyógyíttathatol, talpadtól fogva a koponyádig.

   ^36 Az Úr elvisz téged és a te királyodat, a kit magad fölé emelsz, oly
   nép közé, a melyet nem ismertél sem te, sem a te atyáid; és szolgálni
   fogsz ott idegen isteneket: fát és követ.

   ^37 És iszonyattá, példabeszéddé és gúnynyá leszel minden népnél, a
   melyek közé elûz téged az Úr.

   ^38 Sok magot viszel ki a mezõre, de keveset takarsz be, mert
   felemészti azt a sáska.

   ^39 Szõlõket ültetsz és míveled [azokat], de bort nem iszol, meg sem
   szeded, mert elemészti azokat a féreg.

   ^40 Olajfáid lesznek minden határodban, de nem kened magadat olajjal,
   mert olajfádnak gyümölcse lehull.

   ^41 Fiakat és leányokat nemzesz, de nem lesznek tiéid; mert fogságra
   jutnak.

   ^42 Minden fádat és földednek minden gyümölcsét megemészti a sáska.

   ^43 A jövevény, a ki közötted van, feljebb-feljebb emelkedik feletted,
   te pedig alább-alább szállasz.

   ^44 Õ fog néked kölcsönt adni, és nem te kölcsönzöl néki; õ fej lesz,
   te pedig fark leszel.

   ^45 És ez átkok mind reád szállanak, és üldöznek téged és
   megteljesednek rajtad, míglen elpusztulsz; mert nem hallgattál az
   Úrnak, a te Istenednek szavára, hogy megtartottad volna az õ
   parancsolatait és rendeléseit, a melyeket parancsolt néked;

   ^46 És rajtad lesznek jelül és csudául, és a te magodon mind örökké.

   ^47 A miatt, hogy nem szolgáltad az Urat, a te Istenedet örömmel és jó
   szívvel, mindennel bõvölködvén:

   ^48 Szolgálod majd a te ellenségeidet, a kiket reád bocsát az Úr, éhen
   és szomjan, mezítelen és mindennek szûkiben; és vasigát vet a te
   nyakadra, míglen elpusztít téged.

   ^49 Hoz az Úr ellened népet meszszünnen, a földnek szélérõl, nem
   különben, a mint repül a sas; oly népet, a melynek nyelvét nem érted;

   ^50 Vad tekintetû népet, a mely nem tiszteli a vén embert, és a
   gyermeknek nem kedvez:

   ^51 És felemészti a te barmodnak tenyészését és a te földednek
   gyümölcsét, mígnem kipusztulsz; a mely nem hágy néked a te gabonádból,
   borodból, olajodból, és a te teheneidnek fajzásából, juhaidnak
   ellésébõl, mígnem kiveszít téged.

   ^52 És megszáll téged minden városodban, míglen leomolnak a te magas és
   erõs kõfalaid, a melyekben bízol, minden te földeden: megszáll téged
   minden városodban, minden te földeden, a melyet az Úr, a te Istened ád
   néked.

   ^53 És megeszed a te méhednek gyümölcsét, a te fiaidnak és leányidnak
   húsát, a kiket ád néked az Úr, a te Istened - a megszállás és
   szorongattatás alatt, a melylyel megszorongat téged a te ellenséged.

   ^54 A te közötted való finnyás és igen kedvére nevekedett férfi is
   irígy szemmel tekint az õ atyjafiára, az õ szeretett feleségére és
   fiainak maradékrészére, a kik megmaradtak [még].

   ^55 Hogy ne kelljen adnia azok közül senkinek az õ fiainak húsából, a
   mit eszik, mivelhogy semmi egyebe nem marad a megszállás és
   szorongattatás alatt, a melylyel megszorongat téged a te ellenséged
   minden városodban.

   ^56 A közötted való finnyás és kedvére nevekedett asszony (a ki meg se
   próbálta talpát a földre bocsátani az elkényesedés és finnyásság miatt)
   irígy szemmel tekint az õ szeretett férjére, fiára, leányára.

   ^57 Az õ mássa miatt, a mely elmegy tõle és gyermekei miatt, a kiket
   megszül; mert megeszi ezeket titkon, mikor mindenbõl kifogy, a
   megszállás és szorongattatás alatt, a melylyel megszorongat téged a te
   ellenséged a te városaidban.

   ^58 Hogyha meg nem tartod [és] nem teljesíted e törvény minden ígéjét,
   a melyek meg vannak írva e könyvben, hogy féljed e dicsõséges és
   rettenetes nevet, az Úrét, a te Istenedét:

   ^59 Csudálatosakká teszi az Úr a te csapásaidat, és a te magodnak
   csapásait: nagy és maradandó csapásokká, gonosz és maradandó
   betegségekké.

   ^60 És reád fordítja Égyiptomnak minden nyavalyáját, a melyektõl
   irtóztál vala, és hozzád ragadnak [azok.]

   ^61 Mindazt a betegséget és mindazt a csapást is, a melyek nincsenek
   megírva e törvénynek könyvében, reád rakja az Úr, míglen kipusztulsz.

   ^62 És kevesen maradtok meg, a kik annak elõtte oly sokan voltatok,
   mint az égnek csillagai; mivelhogy nem hallgattál az Úrnak, a te
   Istenednek szavára.

   ^63 És a miképen örvendezett az Úr rajtatok, hogy jót tett veletek és
   megsokasított titeket: akképen fog örvendezni az Úr rajtatok, hogy
   kiveszt és kipusztít titeket; és ki fogtok gyomláltatni arról a
   földrõl, a melyre te bemégy, hogy bírjad azt.

   ^64 És szétszór téged az Úr minden nép közé, a földnek [egyik] végétõl
   a földnek [másik] végéig; és szolgálni fogsz ott idegen isteneket, a
   kiket sem te nem ismertél, sem a te atyáid: fát és követ.

   ^65 De e nemzetek között sem pihensz meg, és nem lesz a te talpadnak
   nyugodalma; mert rettegõ szívet, epedõ szemeket és sóvárgó lelket ád
   ott néked az Úr.

   ^66 És a te életed kétséges lesz majd elõtted: és rettegni fogsz éjjel
   és nappal, és nem bízol életedben.

   ^67 Reggel azt mondod: Bárcsak estve volna! estve pedig azt mondod:
   Bárcsak reggel volna! - a te szívednek rettegései miatt, a melylyel
   rettegsz, és a te szemeidnek látása miatt, a melyet látsz.

   ^68 És visszavisz téged az Úr Égyiptomba hajókon, azon az úton, a
   melyrõl azt mondtam néked, hogy nem fogod azt többé meglátni! És
   áruljátok ott magatokat a ti ellenségeiteknek szolgákul és
   szolgálóleányokul, de nem lesz, a ki megvegyen.
     __________________________________________________________________

  Chapter 29

   ^1 Ezek annak a szövetségnek ígéi, a mely felõl megparancsolta az Úr
   Mózesnek, hogy kösse meg azt Izráel fiaival Moábnak földén, azon a
   szövetségen kivül, a melyet kötött vala velök a Hóreben.

   ^2 És elõhivatá Mózes az egész Izráelt, és monda nékik: Ti láttátok
   mind azt, a mit szemeitek elõtt cselekedett az Úr Égyiptom földén a
   Faraóval és minden õ szolgájával, és egész földével:

   ^3 A nagy kísértéseket, a melyeket láttak a te szemeid, a jeleket és
   ama nagy csudákat.

   ^4 De nem adott az Úr néktek szívet, hogy [jól ]értsetek, szemeket,
   hogy lássatok, és füleket, hogy halljatok, mind e mai napig.

   ^5 Mindamellett is vezérlettelek titeket a pusztában negyven
   esztendeig; nem koptak le a ti ruháitok rólatok, és a te sarud sem
   kopott le lábadról.

   ^6 Kenyeret nem ettetek, sem bort, sem részegítõ italt nem ittatok,
   hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek.

   ^7 És eljutottatok e helyre, és kijöve elõnkbe Szíhon, Hesbonnak
   királya, és Óg, Básánnak királya, hogy megütközzenek velünk, de
   megvertük õket.

   ^8 És elvettük az õ földjöket, és odaadtuk örökségül a Rubenitáknak,
   Gáditáknak és a Manassé-törzs felének.

   ^9 Tartsátok meg azért e szövetségnek ígéit, és a szerint
   cselekedjetek, hogy szerencsések legyetek mindenben, a mit
   cselekesztek.

   ^10 Ti e napon mindnyájan az Úr elõtt, a ti Istenetek elõtt álltok: a
   ti fõembereitek, törzseitek, véneitek és a ti tiszttartóitok, Izráelnek
   minden férfia;

   ^11 A ti kicsinyeitek, feleségeitek és a te jövevényed, a ki a te
   táborodban van, sõt favágóid és vízmerítõid is;

   ^12 Hogy szövetségre lépj[etek] az Úrral, a ti Istenetekkel, és pedig
   az õ esküjével [erõsített kötésre], a melyet ma köt meg veled az Úr, a
   te Istened;

   ^13 Hogy az õ népévé emeljen ma téged, õ pedig legyen néked Istened, a
   miképen szólott néked, és a miképen megesküdt a te atyáidnak,
   Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.

   ^14 És nem csak ti veletek kötöm én e szövetséges, és ez esküvéses
   kötést,

   ^15 Hanem azzal, a ki itt van velünk, [és] itt áll e mai napon az Úr
   elõtt, a mi Istenünk elõtt, és azzal is, a ki nincsen e mai napon itt
   velünk.

   ^16 (Mert ti tudjátok miképen laktunk Égyiptomnak földén, és miképen
   jöttünk által a nemzetek között, a kiken általjöttetek.

   ^17 És láttátok az õ undokságaikat és bálványaikat: fát és követ,
   ezüstöt és aranyat, a melyek nálok vannak.)

   ^18 Vajha ne lenne közöttetek férfi vagy asszony, nemzetség vagy törzs,
   a kinek szíve elforduljon e napon az Úrtól, a mi Istenünktõl, hogy
   elmenjen és szolgáljon e nemzetek isteneinek; vajha ne lenne köztetek
   méreg- és ürömtermõ gyökér!

   ^19 És ha lesz, a ki hallja ez esküvéses kötésnek ígéit, és boldognak
   állítja magát az õ szívében, ezt mondván: Békességem lesz nékem, ha a
   szívem gondolata szerint járok is, (hogy a részeg és a szomjas együtt
   veszszenek):

   ^20 Nem akar majd az Úr annak megbocsátani, sõt felgerjed akkor az
   Úrnak haragja és búsulása az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden
   átok, a mely meg van írva e könyvben, és eltörli az Úr annak nevét az
   ég alól.

   ^21 És kiválasztja azt az Úr veszedelemre, Izráelnek minden törzse
   közül, a szövetségnek minden átka szerint, a melyek meg vannak írva e
   törvénykönyvben.

   ^22 És ezt fogja mondani a következõ nemzedék, a ti fiaitok, a kik ti
   utánatok támadnak, és az idegen, a ki messze földrõl jön el, ha látni
   fogják e földnek csapásait és nyomorúságait, a melyekkel
   megnyomorította azt az Úr:

   ^23 Kénkõ és só égette ki egész földjét, be sem vethetõ, semmit nem
   terem, és semmi fû sem nevekedik rajta; olyan, mint Sodomának,
   Gomorának, Ádmának és Czeboimnak elsülyesztett helye, a melyeket
   elsülyesztett az Úr haragjában és búsulásában.

   ^24 Azt fogják majd kérdezni mind a nemzetek: Miért cselekedett az Úr
   így ezzel a földdel? Micsoda nagy felgerjedése ez a haragnak?

   ^25 És ezt mondják majd: Azért, mert elhagyták az Úrnak, az õ atyáik
   Istenének szövetségét, a melyet akkor kötött velök, a mikor kihozta
   õket Égyiptom földérõl;

   ^26 És elmentek, és szolgáltak idegen isteneket, és imádták azokat;
   [olyan] isteneket, a kiket nem ismertek volt és nem adott nékik [az
   Isten.]

   ^27 És felgerjedett az Úrnak haragja e föld ellen, hogy reá hozza
   mindazt az átkot, a mely meg van írva e könyvben.

   ^28 És kigyomlálta õket az Úr az õ földjökrõl haragjában, búsulásában
   és nagy indulatjában; és vetette õket más földre, a mint mai nap [is
   ]van.

   ^29 A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig
   a miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden ígéjét
   beteljesítsük.
     __________________________________________________________________

  Chapter 30

   ^1 És ha majd elkövetkeznek reád mind ezek: az áldás és az átok, a
   melyet elõdbe adtam néked; és szívedre veszed azt ama nemzetek között,
   a kik közé oda taszított téged az Úr, a te Istened;

   ^2 És megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az õ szavára
   mind a szerint, a mint én parancsolom néked e napon, te és a te fiaid
   teljes szívedbõl és teljes lelkedbõl:

   ^3 Akkor visszahozza az Úr, a te Istened a te foglyaidat, és könyörül
   rajtad, és visszahozván, összegyûjt majd téged minden nép közül, a kik
   közé oda szórt téged az Úr, a te Istened.

   ^4 Ha az ég szélére volnál is taszítva, onnét is összegyûjt téged az
   Úr, a te Istened, és onnét is felvesz téged;

   ^5 És elhoz téged az Úr, a te Istened a földre, a melyet bírtak a te
   atyáid, és bírni fogod azt; és jól tesz veled, és inkább megsokasít
   téged, mint a te atyáidat.

   ^6 És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak
   szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl és
   teljes lelkedbõl, hogy élj.

   ^7 Mind ez átkokat pedig rábocsátja az Úr, a te Istened a te
   ellenségeidre és gyûlölõidre, a kik üldöztek téged.

   ^8 Te azért térj meg, és hallgass az Úr szavára, és teljesítsd minden
   parancsolatát, a melyeket én e mai napon parancsolok néked.

   ^9 És bõvölködõvé tesz téged az Úr, a te Istened kezeidnek minden
   munkájában, a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és
   a te földednek gyümölcsében, a [te] jódra. Mert [hozzád] fordul az Úr
   és öröme lesz benned a [te] jódra, a miképen öröme volt a te atyáidban.

   ^10 Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az õ
   parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e
   törvénykönyvben, és ha teljes szívedbõl és teljes lelkedbõl megtérsz az
   Úrhoz, a te Istenedhez.

   ^11 Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem
   megfoghatatlan elõtted; sem távol nincs tõled.

   ^12 Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a
   mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy
   teljesítsük azt?

   ^13 Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át
   érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk,
   hogy teljesítsük azt?

   ^14 Sõt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van,
   hogy teljesítsed azt.

   ^15 Lám elõdbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a
   gonoszt.

   ^16 Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te
   Istenedet, hogy járj az õ útain, és tartsd meg az õ parancsolatait,
   rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged
   az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.

   ^17 Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sõt elhajolsz
   és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz;

   ^18 Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok
   ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy
   bírjad azt.

   ^19 Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az
   életet és a halált adtam elõtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért
   az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;

   ^20 Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az õ
   szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert õ a te életed és a te életednek
   hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felõl megesküdt az Úr a
   te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.
     __________________________________________________________________

  Chapter 31

   ^1 És méne Mózes, és ez ígéket mondotta vala az egész Izráelnek;

   ^2 Monda pedig nékik: Száz és húsz esztendõs vagyok ma, nem járhatok
   többé ki és be: az Úr pedig azt mondá nékem: Nem mégy át ezen a
   Jordánon.

   ^3 Az Úr, a te Istened maga megy át elõtted, õ pusztítja el e
   nemzeteket elõtted, hogy bírjad õket; Józsué az, a ki átmegy elõtted, a
   mint megmondotta az Úr.

   ^4 És akképen cselekeszik azokkal az Úr, a miképen cselekedett
   Szíhonnal és Óggal az Emoreusok királyaival, és azoknak földjökkel, a
   melyeket elpusztított vala.

   ^5 Ha azért elõtökbe adja õket az Úr, egészen a szerint a parancsolat
   szerint cselekedjetek velök, a mint parancsoltam néktek.

   ^6 Legyetek erõsek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tõlök, mert
   az Úr, a te Istened maga megy veled; nem marad el tõled, sem el nem
   hágy téged.

   ^7 Szólítá azért Mózes Józsuét, és monda néki az egész Izráel szemei
   elõtt: Légy erõs és bátor, mert te mégy be e néppel a földre, a mely
   felõl megesküdt az Úr az õ atyáiknak, hogy nékik adja, és te osztod el
   azt nékik örökségül.

   ^8 Az Úr, õ az, a ki elõtted megy, õ lesz te veled; el nem marad tõled,
   sem el nem hágy téged: ne félj és ne rettegj!

   ^9 És megírá Mózes e törvényt, és adá azt a papoknak, a Lévi fiainak, a
   kik hordozzák az Úr szövetségének ládáját, és Izráel minden vénjének.

   ^10 És megparancsolá nékik Mózes, mondván: A hetedik esztendõ végén, az
   elengedés esztendejének idejében, a sátorok innepén;

   ^11 Mikor eljön az egész Izráel, hogy megjelenjék az Úr elõtt, a te
   Istened elõtt azon a helyen, a melyet kiválaszt: olvasd fel e törvényt
   az egész Izráel elõtt fülök hallására.

   ^12 Gyûjtsd egybe a népet, a férfiakat, az asszonyokat, a kicsinyeket
   és a te jövevényedet, a ki a te kapuidon belõl van, hogy hallják és
   tanuljanak, és féljék az Urat, a ti Isteneteket, és tartsák meg és
   teljesítsék e törvénynek minden ígéjét.

   ^13 És az õ fiaik is, a kik nem tudják [még], hallják és tanulják meg,
   hogy az Urat, a ti Isteneteket kell félni mind addig, a míg éltek azon
   a földön, a melyre általkeltek a Jordánon, hogy bírjátok azt.

   ^14 Monda azután az Úr Mózesnek: Ímé elközelgettek a te napjaid, hogy
   meghalj; hívd elõ Józsuét, és álljatok fel a gyülekezetnek sátorában,
   hogy parancsolatokat adjak néki. Elméne azért Mózes és Józsué, és
   felállának a gyülekezet sátorában.

   ^15 És megjelenék az Úr a sátorban, felhõoszlopban, és megálla a
   felhõoszlop a sátor nyílása felett,

   ^16 És monda az Úr Mózesnek: Ímé te elaluszol a te atyáiddal, és ez a
   nép felkél, és idegen istenek után [jár és] paráználkodik azon a
   földön, a melyre bemegy, hogy [lakozzék] azon; és elhágy engem, és
   felbontja az én szövetségemet, a melyet én õ vele kötöttem.

   ^17 De felgerjed az én haragom õ ellene azon a napon, és elhagyom õt,
   és elrejtem az én orczámat õ elõle, hogy megemésztessék. És mikor
   utóléri a sok baj és nyomorúság, mondani fogja azon a napon: Avagy nem
   azért értek-é engem ezek a bajok, hogy nincsen az én Istenem én
   közöttem?

   ^18 Én pedig valóban elrejtem az én orczámat azon a napon az õ minden
   gonoszsága miatt, a melyet cselekedett, mivelhogy más istenekhez
   fordult.

   ^19 Most pedig írjátok fel magatoknak ez éneket, és tanítsd meg arra
   Izráel fiait; adjad azt szájokba, hogy legyen nékem ez ének bizonyságul
   Izráel fiai ellen.

   ^20 Mert beviszem õt arra a földre, a mely felõl megesküdtem az õ
   atyáinak, a tejjel és mézzel folyó földre; és eszik, jóllakik és
   meghízik, azután pedig más istenekhez fordul, és azoknak szolgál, és
   meggyaláz engem, és felbontja az én szövetségemet.

   ^21 Mikor pedig utóléri õt a sok baj és nyomorúság: akkor szóljon ez az
   ének elõtte bizonyságképen (mert nem megy feledésbe az õ maradékának
   szájából), mert tudom az õ gondolatát, a mely szerint cselekszik már
   most is, minekelõtte bevinném õt arra a földre, a mely felõl
   megesküdtem vala.

   ^22 Megírá azért Mózes ezt az éneket azon a napon, és megtanítá arra
   Izráel fiait.

   ^23 Azután parancsola [az Úr] Józsuénak, a Nún fiának, és monda: Légy
   erõs és bátor, mert te viszed be Izráel fiait arra a földre, a mely
   felõl megesküdtem nékik; és én veled leszek.

   ^24 Mikor pedig teljesen és mind végig beírta Mózes e törvény ígéit
   könyvbe:

   ^25 Parancsola Mózes a lévitáknak, a kik hordozzák vala az Úr
   szövetségének ládáját, mondván:

   ^26 Vegyétek e törvénykönyvet, és tegyétek ezt az Úrnak, a ti
   Isteneteknek szövetségládája oldalához, és legyen ott ellened
   bizonyságul;

   ^27 Mert én ismerem a te pártos voltodat, és kemény nyakadat. Ímé most
   is, holott még köztetek élek, pártot ütöttetek az Úr ellen; mennyivel
   inkább halálom után?

   ^28 Gyûjtsétek én hozzám a ti törzseiteknek minden vénjét és a ti
   elõljáróitokat, hadd mondjam el ez ígéket az õ füleik hallására, és
   hadd hívjam bizonyságul ellenök a mennyet és földet.

   ^29 Mert tudom, hogy halálom után mind inkább-inkább megromoltok és
   eltértek az útról, a melyet parancsoltam néktek; és utólér majd titeket
   a veszedelem a késõbbi idõben, mivelhogy gonoszt cselekesztek az Úrnak
   szemei elõtt, bosszantván õt kezeiteknek csinálmányával.

   ^30 Azután elmondá Mózes Izráel egész gyülekezetének füle hallására ez
   éneknek ígéit, mind végig.
     __________________________________________________________________

  Chapter 32

   ^1 Figyeljetek egek, hadd szóljak! Hallgassa a föld is számnak
   beszédeit!

   ^2 Csepegjen tanításom, mint esõ; hulljon mint harmat a beszédem; mint
   langyos zápor a gyenge fûre, s mint permetezés a pázsitra!

   ^3 Mert az Úr nevét hirdetem: magasztaljátok Istenünket!

   ^4 Kõszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden õ úta igazság! Hûséges
   Isten és nem csalárd; igaz és egyenes õ!

   ^5 Gonoszak voltak hozzá, nem fiai, a magok gyalázatja; romlott és
   elvetemült nemzedék.

   ^6 Így fizettek-é az Úrnak: balga és értelmetlen nép?! Nem atyád-é õ, a
   ki teremtett? Õ alkotott és erõsített meg.

   ^7 Emlékezzél meg az õs idõkrõl; gondoljátok el annyi nemzedék éveit!
   Kérdezd meg atyádat és megjelenti néked, a te véneidet és megmondják
   néked!

   ^8 Mikor a Felséges örökséget osztott a népeknek; mikor szétválasztá az
   ember fiait: megszabta a népek határait, Izráel fiainak száma szerint,

   ^9 Mert az Úrnak része az õ népe, Jákób néki sorssal jutott öröksége.

   ^10 Puszta földön találta vala õt, zordon, sivatag vadonban; körülvette
   õt, gondja volt reá, õrizte, mint a szeme fényét;

   ^11 Mint a fészkén felrebbenõ sas, fiai felett lebeg, kiterjeszti
   felettök szárnyait, felveszi õket, [és] tollain emeli õket:

   ^12 Egymaga vezette õt az Úr; idegen Isten nem volt õ vele.

   ^13 A föld magaslatain járatta õt, mezõk terméseivel étette,
   kõsziklából is mézet szopatott vele, kovaszirtbõl is olajat;

   ^14 Tehenek vaját, és juhok tejét bárányok kövérjével, básáni kosokat
   és bakkecskéket a buza java kövérjével; és szõlõ vérét, bort ittál.

   ^15 És meghízott Jesurun, és rúgódozott. Meghíztál, megkövéredtél,
   elhájasodtál. És elhagyá Istent, teremtõjét, és megveté az õ
   üdvösségének kõszikláját.

   ^16 Idegen [istenek]kel ingerelték, útálatosságokkal bosszantották.

   ^17 Ördögöknek áldoztak, nem Istennek; isteneknek, a kiket nem
   ismertek; újaknak, a kik csak most támadtak, a kiket nem rettegtek a ti
   atyáitok.

   ^18 A Kõsziklát, a ki szült téged, elfeledted; megfelejtkeztél
   Istenrõl, a ki nemzett téged.

   ^19 Látta ezt az Úr és megútálta bosszúságában az õ fiait és leányait.

   ^20 És monda: Elrejtem orczámat elõlök, hadd látom, mi lesz a végök?
   Mert elzüllött nemzetség ez, fiak, a kikben nincs hûség!

   ^21 Azzal ingereltek õk, a mi nem isten; hiábavalóságaikkal
   bosszantottak engem; én pedig azzal ingerlem õket, a mi nem népem:
   bolond nemzettel bosszantom õket.

   ^22 Mert tûz lobban fel haragomban és leég a Seol fenekéig; megemészti
   a földet és gyümölcsét, és felgyújtja a hegyek alapjait.

   ^23 Veszedelmeket halmozok reájok, nyilaimat mind rájok fogyasztom.

   ^24 Éhségtõl aszottan, láztól emésztetten és keserû dögvésztõl - a
   vadak fogait is rájok bocsátom, a porban csúszók mérgével együtt.

   ^25 Kivül fegyver pusztít, az ágyasházakban rettegés: ifjat és szûzet,
   csecsszopót a vén emberrel együtt.

   ^26 Mondom: Elfuvom õket, eltörlöm emlékezetöket az emberek közül.

   ^27 Ha nem tartanék az ellenség bosszantásától, hogy szorongatóik a
   dolgot félremagyarázzák, és hogy ezt mondják: A mi kezünk a hatalmas,
   és nem az Úr cselekedte mind ezt! -

   ^28 Mert tanács-vesztett nép ez, és nincs bennök értelem.

   ^29 Vajha eszesek volnának, megértenék ezt, meggondolnák, hogy mi lesz
   a végök!

   ^30 Miképen kergethetne egy ezeret, és kettõ hogyan ûzhetne tízezeret,
   ha az õ Kõsziklájok el nem adja õket, és ha az Úr kézbe nem adja õket?!

   ^31 Mert a mi Kõsziklánk nem olyan, mint az õ kõsziklájok; ellenségeink
   is megítélhetik!

   ^32 Mert az õ szõlõjök Sodoma szõlõje és Gomora mezõsége; bogyóik
   mérges bogyók, keserûek a gerézdjeik.

   ^33 Sárkányok mérge az õ boruk, áspiskígyóknak kegyetlen epéje.

   ^34 Nincsen-é ez elrejtve nálam, lepecsételve az én kincseim között?

   ^35 Enyém a bosszúállás és megfizetés, a mikor lábuk megtántorodik;
   mert közel van az õ veszedelmök napja, és siet, a mi rájok vár!

   ^36 Mert megítéli az Úr az õ népét, és megkönyörül az õ szolgáin, ha
   látja, hogy elfogyott az erõ, s védett és védtelen oda van.

   ^37 És ezt mondja: Hol az õ istenök? a Kõszikla, a melyben bizakodtak?

   ^38 A kik megették az õ véres áldozataik kövérjét, megitták az õ
   italáldozatuk borát: keljenek fel és segítsenek meg titeket, és
   oltalmazzanak meg titeket!

   ^39 Most lássátok meg, hogy én vagyok, és nincs Isten kivülem! Én ölök
   és elevenítek, én sebesítek és én gyógyítok, és nincs, a ki kezembõl
   megszabadítson.

   ^40 Mert felemelem kezemet az égre, és ezt mondom: Örökké élek én!

   ^41 Ha megélesítem fényes kardomat és ítélethez fog kezem: bosszút
   állok ellenségeimen és megfizetek gyûlölõimnek.

   ^42 Megrészegítem nyilaimat vérrel, és kardom jól lakik hússal: a
   legyilkoltak és foglyok vérével, az ellenség vezéreinek fejébõl!

   ^43 Ujjongjatok ti nemzetek, õ népe! Mert õ megtorolja az õ szolgáinak
   vérét, bosszút áll az õ ellenségein, földjének és népének megbocsát!

   ^44 Elméne azért Mózes és elmondá ez éneknek minden ígéjét a nép füle
   hallására, õ és Józsué a Nún fia.

   ^45 És mikor végig elmondá Mózes mind ez ígéket az egész Izráelnek,

   ^46 Monda nékik: Vegyétek szívetekre mind ezeket az ígéket, a melyekkel
   én bizonyságot teszek ellenetek e mai napon; és parancsoljátok meg
   fiaitoknak, hogy tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden ígéjét;

   ^47 Mert nem hiábavaló íge ez néktek; hanem ez a ti életetek, és ez íge
   által hosszabbítjátok meg napjaitokat azon a földön, a melyre
   általmentek a Jordánon, hogy bírjátok azt.

   ^48 És ugyanezen a napon szóla az Úr Mózesnek, mondván:

   ^49 Menj fel ebbe az Abarim hegységbe, a Nébó hegyére, a mely Moáb
   földén van és pedig Jérikhóval átellenben; és nézd meg a Kanaán földét,
   a melyet én Izráel fiainak adok örökségül.

   ^50 És halj meg a hegyen, a melyre felmégy, és takaríttassál a te
   népedhez, a miképen meghalt Áron, a te testvéred a Hór hegyén, és
   takaríttatott az õ népeihez;

   ^51 Mivelhogy vétkeztetek ellenem Izráel fiai között a versengésnek
   vizénél, a Czin pusztájában Kádesnél: mert nem szenteltetek meg engem
   Izráel fiai között.

   ^52 Mert szemközt látod a földet; de arra a földre, a melyet én adok
   Izráel fiainak, oda nem mégy be.
     __________________________________________________________________

  Chapter 33

   ^1 Ez pedig az áldás, a melylyel megáldá Mózes, az Istennek embere,
   Izráel fiait az õ halála elõtt.

   ^2 Monda ugyanis: Az Úr a Sinai [hegyrõl] jött, és Szeirbõl támadt fel
   nékik; Párán hegyérõl ragyogott elõ, tízezer szent közül jelent meg,
   jobbja felõl tüzes törvény vala számukra.

   ^3 Bizony szereti õ a népeket! Mind kezednél vannak az õ szentjei, oda
   szegõdnek, a te lábaidhoz, és hallgatják a te beszédeidet.

   ^4 Törvényt parancsolt nékünk Mózes, örökségül Jákób községének.

   ^5 És király lõn Jesurunban, mikor összegyûltek a népnek fejei, és
   együtt voltak Izráel törzsei.

   ^6 Éljen Rúben és meg ne haljon; és száma legyen embereinek.

   ^7 Ez pedig a Júda [áldása]; és monda: Hallgasd meg Uram a Júda szavát,
   és vidd be õt az õ népéhez. Az õ keze elégséges legyen néki, de légy
   segítsége az õ szorongatói ellen.

   ^8 Lévirõl pedig monda: A te Thummimod és Urimod a te kegyes férfiadé,
   a kit megkísértél Masszában, a kivel perbe szálltál Mériba vizeinél.

   ^9 A ki azt mondta az õ atyjáról és anyjáról: Nem láttam õt; és az õ
   atyjafiait nem ismerte, fiaival sem gondolt; mert megtartották a te
   beszédedet, és ragaszkodtak szövetségedhez.

   ^10 Tanítják a te végzéseidre Jákóbot, és a te törvényedre Izráelt;
   füstölõt tesznek a te orczád elé, és égõáldozatot a te oltárodra.

   ^11 Áldd meg Uram az õ erejét, és az õ kezének munkája legyen kedves
   elõtted! Törd meg derekukat a reá támadóknak és az õ gyûlölõinek, hogy
   fel ne kelhessenek!

   ^12 Benjáminról monda: Az Úrnak kedveltje! Bátorságban lakozik
   mellette, fedezi õt minden idõben, és az õ vállai között lakik.

   ^13 Józsefrõl pedig monda: Áldott az Úrtól az õ földe az égnek
   kincseivel, a harmattal és az alant elterülõ mélységes vizekkel;

   ^14 A nap érlelte drága terméssel, és a hold sarjasztotta
   drágaságokkal;

   ^15 És az õs hegyek javaival, és az örök halmok drágaságaival;

   ^16 A földnek drágaságaival és bõségével. A csipkebokorban lakozónak jó
   kedve szálljon Józsefnek fejére, az õ atyjafiai közül kiválasztottnak
   koponyájára!

   ^17 Tehenének elsõ fajzása dicsõségére van; szarvai bivalyszarvak;
   népeket öklel azokkal mindenfelé a földnek széléig. És ezek Efraim
   tízezrei és Manassé ezrei.

   ^18 És Zebulonról monda: Örvendj Zebulon a te kimentedben, és te
   Izsakhár a te sátraidban.

   ^19 Népeket hívogatnak a hegyre, igaz áldozattal áldoznak ott; mert a
   tengerek bõségét szopják, és a fövénynek rejtett kincseit.

   ^20 És Gádról monda: Áldott az, a ki kiterjeszti Gádot! Mint nõstény
   oroszlán, úgy lakik, és szétszaggat kart és koponyát.

   ^21 Az elejét nézte ki magának, mert ott volt elrejtve a törvényadó
   osztályrésze. De elméne a népnek fejedelmeivel, az Úrnak igazságát
   cselekedte, és az õ végzését Izráellel együtt.

   ^22 És Dánról monda: Dán oroszlánnak kölyke, a mely Básánból szökik ki.

   ^23 És Nafthaliról monda: Ó Nafthali, a ki az Úrnak jó kedvével
   bõvölködöl és áldásával vagy teljes! Vedd birtokba a tengert és a délt.

   ^24 És Áserrõl monda: Áldott a többi fiak felett Áser! Legyen az õ
   atyjafiai elõtt kedves, és áztassa lábát olajban.

   ^25 Vas és réz legyenek a te záraid; és élteden át tartson erõd.

   ^26 Nincs olyan, mint a Jesurun Istene! Az egeken száguld segítségedre,
   és fenségében a felhõkön.

   ^27 Hajlék az örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai; elûzi
   elõled az ellenséget, és ezt mondja: Pusztítsd!

   ^28 És bátorságban lakozik Izráel, egymaga lesz Jákób forrása a gabona
   és a bor földén, és az õ egei harmatot csepegnek.

   ^29 @Boldog vagy Izráel!] @Kicsoda olyan mint] @te? Nép, a kit az Úr
   véd, a te segítségednek pajzsa, és a ki a te dicsõségednek fegyvere!
   Hízelegnek majd néked a te ellenségeid, és te azoknak magaslatait
   taposod.
     __________________________________________________________________

  Chapter 34

   ^1 És felméne Mózes a Moáb mezõségérõl a Nébó hegyére, a Piszga
   tetejére, a mely átellenben van Jérikhóval; és megmutatá néki az Úr az
   egész földet, a Gileádot Dánig;

   ^2 És az egész Nafthalit, Efraim és Manassé földét, az egész Júda
   földét a túlsó tengerig;

   ^3 És a déli tartományt, és Jérikhónak, a pálmafák városa völgyének
   környékét, Czoárig.

   ^4 És monda néki az Úr: Ez a föld az, a mely felõl megesküdtem
   Ábrahámnak, Izsáknak, Jákóbnak, mondván: a te magodnak adom azt.
   Megengedtem néked, hogy szemeiddel lásd, de oda nem mégy át.

   ^5 És meghala ott Mózes, az Úrnak szolgája a Moáb földén, az Úr szava
   szerint.

   ^6 És eltemeték õt a völgyben, a Moáb földén, Béth-Peórral átellenben;
   és senki sem tudja az õ temetésének helyét e mai napig.

   ^7 Mózes pedig száz és húsz esztendõs volt, mikor meghalt; nem
   homályosodott vala meg az õ szeme, sem el nem fogyatkozott vala az õ
   ereje.

   ^8 És siraták Izráel fiai Mózest a Moáb mezõségén harmincz napig; és
   eltelének a Mózes siratásának, [azaz] gyászolásának napjai.

   ^9 Józsué, a Nún fia pedig beteljesedék bölcseségnek lelkével; mert
   Mózes tette vala õ reá kezeit; és hallgatának reá Izráel fiai, és úgy
   cselekedének, a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek.

   ^10 És nem támadott többé Izráelben olyan próféta, mint Mózes, a kit
   ismert volna az Úr színrõl-színre:

   ^11 Mindazokban a jelekben és csudákban, a melyekért küldötte vala õt
   az Úr, hogy véghez vigye [azokat] Égyiptom földén, a Faraón, minden õ
   szolgáján, és az õ egész földén;

   ^12 És mindama hatalmas erõben, és mindama nagy rettenetességben, a
   melyeket véghez vitt Mózes az egész Izráel szemei elõtt.
     __________________________________________________________________

Joshua
     __________________________________________________________________

  Chapter 1

   ^1 És lõn Mózesnek, az Úr szolgájának halála után, szóla az Úr
   Józsuénak, a Nún fiának, Mózes szolgájának, mondván:

   ^2 Mózes, az én szolgám meghalt; most azért kelj fel, menj át ezen a
   Jordánon, te és mind ez a nép arra a földre, a melyet én adok nékik, az
   Izráel fiainak.

   ^3 Minden helyet, a melyet talpatok érint, néktek adtam, a miképen
   szólottam Mózesnek.

   ^4 A pusztától és a Libánontól fogva a nagy folyóvízig, az Eufrates
   folyóvízig, a Khitteusoknak egész földe és a nagy tengerig napnyugat
   felé lesz a ti határotok.

   ^5 Meg nem áll senki elõtted életednek minden idejében; a miképen
   Mózessel vele voltam, teveled is veled leszek; el nem hagylak téged,
   sem el nem maradok tõled.

   ^6 Légy bátor és erõs, mert te teszed majd e népet annak a földnek
   örökösévé, a mely felõl megesküdtem az õ atyáiknak, hogy nékik adom
   azt.

   ^7 Csak légy bátor és igen erõs, hogy vigyázz és mindent ama törvény
   szerint cselekedjél, a melyet Mózes, az én szolgám szabott elõdbe;
   attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess
   mindenben, a miben jársz!

   ^8 El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál
   arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, a mint
   írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor
   boldogulsz.

   ^9 Avagy nem parancsoltam-é meg néked: légy bátor és erõs? Ne félj, és
   ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, a miben
   jársz.

   ^10 Parancsola azért Józsué a nép elõljáróinak, mondván:

   ^11 Menjetek által a táboron, és parancsoljátok meg a népnek, mondván:
   Készítsetek magatoknak útravalót, mert harmadnap mulva átmentek ti ezen
   a Jordánon, hogy bemenjetek és bírjátok azt a földet, a melyet az Úr, a
   ti Istenetek ád néktek birtokul.

   ^12 A Rúben és Gád nemzetségének pedig, és a Manassé nemzetség felének
   szóla Józsué, mondván:

   ^13 Emlékezzetek meg a dologról, a mit megparancsolt néktek Mózes, az
   Úrnak szolgája, mondván: Az Úr, a ti Istenetek megnyugtatott titeket,
   és néktek adta ezt a földet.

   ^14 Feleségeitek, gyermekeitek és barmaitok maradjanak e földön, a
   melyet adott néktek Mózes a Jordánon túl; ti pedig fegyveres kézzel
   menjetek át atyátokfiai elõtt, mindnyájan, a kik közületek erõs
   vitézek, és segéljétek meg õket;

   ^15 A míg megnyugosztja az Úr a ti atyátokfiait is, mint titeket, és
   bírják õk is a földet, a melyet az Úr, a ti Istenetek ád nékik: akkor
   aztán térjetek vissza a ti örökségtek földére és bírjátok azt, a melyet
   Mózes, az Úr szolgája adott néktek a Jordánon túl, napkelet felõl.

   ^16 Azok pedig felelének Józsuénak, mondván: Mindent megcselekszünk, a
   mit parancsoltál nékünk, és a hová küldesz minket, oda megyünk.

   ^17 A mint Mózesre hallgattunk, épen úgy hallgatunk majd te reád, csak
   legyen veled az Úr, a te Istened, a miképen vele volt Mózessel.

   ^18 Mindenki, a ki ellene szegül a te szódnak, és nem hallgat a te
   beszédedre mindabban, a mit parancsolsz néki, megölettessék. Csak bátor
   légy és erõs!
     __________________________________________________________________

  Chapter 2

   ^1 És Józsué, a Nún fia, elkülde Sittimbõl titkon két férfiút kémekül,
   mondván: Menjetek el, tekintsétek meg azt a földet és Jérikhót. Azok
   pedig elmenének, és bemenének egy parázna asszonynak házába, a kinek
   Ráháb vala neve, és ott hálának.

   ^2 Mikor pedig megjelentették ezt Jérikhó királyának, mondván: Íme,
   férfiak jöttek ide ez éjszaka az Izráel fiai közül e földnek
   kémlelésére;

   ^3 Akkor külde Jérikhó királya Ráhábhoz, mondván: Hozd ki a férfiakat,
   a kik bementek hozzád, a kik házadba mentek, mert azért jöttek, hogy
   kikémleljék az egész földet.

   ^4 Az asszony pedig fogá a két férfiút, és elrejté vala õket, és monda:
   Úgy van! Bejöttek hozzám a férfiak, de azt sem tudom, honnan valók
   voltak.

   ^5 És kimentek e férfiak kapuzáráskor a setétben; nem tudom, hová
   mentek a férfiak; siessetek gyorsan utánok, mert utólérhetitek õket.

   ^6 Pedig õ felhágatta õket a házhéjára, és elbujtatta õket a száras len
   közé, a mely néki a házhéjára volt kirakva.

   ^7 És utánok sietének a férfiak a Jordánhoz vivõ úton a rév felé; a
   kaput pedig bezárták, azután, hogy kimenének azok, a kik õket üldözik
   vala.

   ^8 Õk pedig még le sem feküvének, a mikor felméne õ hozzájok [az
   asszony] a házhéjára,

   ^9 És monda a férfiaknak: Tudom, hogy az Úr néktek adta ezt a földet,
   és hogy megszállt minket a félelem miattatok, és hogy e földnek minden
   lakosa megolvad elõttetek.

   ^10 Mert hallottuk, hogy megszárította az Úr a Veres tenger vizét
   elõttetek, a mikor kijöttetek Égyiptomból, és hogy mit cselekedtetek az
   Emoreusok két királyával, a kik túl voltak a Jordánon, Szíhonnal és
   Óggal, a kiket megöltetek.

   ^11 És a mint hallottuk, megolvadott a mi szívünk, és nem támadt többé
   bátorság senkiben sem miattatok. Bizony az Úr, a ti Istenetek az Isten
   fenn az égben és alant a földön!

   ^12 Most azért esküdjetek meg kérlek, nékem az Úrra, hogy a mint én
   irgalmasságot cselekedtem veletek, ti is irgalmasságot cselekesztek
   majd az én atyámnak házával, és igaz jelt adtok nékem,

   ^13 Hogy életben hagyjátok az én atyámat és anyámat, férfi és
   nõtestvéreimet, és mindent, a mi az övék, és megmentitek a mi lelkünket
   a haláltól.

   ^14 És mondának néki a férfiak: A mi lelkünket érje helyettetek a
   halál, ha meg nem jelentitek ezt a mi dolgunkat. És ha nékünk adja az
   Úr ezt a földet, irgalmasságot és igazságot cselekszünk veled.

   ^15 Alábocsátá azért õket kötélen az ablakon (mert az õ háza a
   kõkerítés falán vala, és õ a kõkerítésen lakik vala).

   ^16 És monda nékik: A hegyre menjetek, hogy rátok ne találjanak az
   üldözõk, és ott rejtõzködjetek három napig, a míg visszatérnek az
   üldözõk; azután pedig menjetek a magatok útján.

   ^17 A férfiak pedig mondának néki: Ártatlanok leszünk ezen te
   esketésedtõl, a melylyel te megeskettél minket!

   ^18 Ha bejövünk mi erre a földre, kösd e veres fonalú zsinórt ahhoz az
   ablakhoz, a melyen alábocsátottál minket; atyádat, anyádat és
   atyádfiait pedig, és atyádnak egész háznépét gyûjtsd be magadhoz a
   házba.

   ^19 És akkor, ha akárki kijön a te házadnak ajtain, annak vére az õ
   fején lesz, mi pedig ártatlanok leszünk; mindannak vére pedig, a ki te
   veled lesz a házban, a mi fejünkön legyen, ha valakinek keze lenne
   azon.

   ^20 Ha pedig megjelented ezt a mi dolgunkat, akkor mi fel leszünk oldva
   az eskü alól, a melylyel te megeskettél minket.

   ^21 Monda pedig amaz: A mint szólottatok, úgy legyen! Ekkor elbocsátá
   õket, és elmenének; a veres zsinórt pedig reáköté az ablakra.

   ^22 És elmenének és eljutának a hegyre, és ott maradának három nap,
   mígnem visszatérének az üldözõk. Keresék ugyanis õket az üldözõk minden
   úton, de nem találták vala.

   ^23 Akkor a két férfiú visszatére, és leszállának a hegyrõl, és
   átmenének a [Jordánon], és eljutának Józsuéhoz, a Nún fiához, és
   elbeszélének néki mindent, a mi történt vala velök.

   ^24 És mondának Józsuénak: Bizony kezünkbe adta az Úr azt az egész
   földet; meg is olvadt már a földnek minden lakosa miattunk.
     __________________________________________________________________

  Chapter 3

   ^1 Felkele azért Józsué jó reggel, és elindulának Sittimbõl, és
   eljutának a Jordánhoz, õ és Izráel fiai mindnyájan, és meghálának ott,
   mielõtt általmentek volna.

   ^2 Lõn pedig három nap mulva, hogy általmenének a vezérek a táboron;

   ^3 És parancsolának a népnek, mondván: Mihelyt meglátjátok az Úrnak, a
   ti Isteneteknek frigyládáját és a Lévi [nemzetségébõl való] papokat, a
   kik hordozzák azt, ti is induljatok meg a ti helyetekrõl és menjetek
   utána.

   ^4 Csakhogy legyen köztetek és a között mintegy kétezer singnyi
   távolság; közel ne menjetek ahhoz, hogy megismerhessétek az útat, a
   melyen mennetek kell, mert nem jártatok ezen az úton soha ez elõtt.

   ^5 Józsué pedig monda a népnek: Tisztítsátok meg magatokat, mert holnap
   az Úr csudákat cselekszik köztetek.

   ^6 A papoknak is szóla Józsué, mondván: Vegyétek fel a frigyládát, és
   menjetek át a nép elõtt. Felvevék azért a frigyládát, és mennek vala a
   nép elõtt.

   ^7 Az Úr pedig monda Józsuénak: E napon kezdelek téged felmagasztalni
   az egész Izráel szemei elõtt, hogy megtudják, hogy a miképen vele
   voltam Mózessel, te veled is veled leszek.

   ^8 Te azért parancsolj a papoknak, a kik a frigyládát hordozzák,
   mondván: Mikor bementek a Jordán vizének szélébe, álljatok meg a
   Jordánban.

   ^9 Ekkor monda Józsué Izráel fiainak: Járuljatok ide, és halljátok meg
   az Úrnak, a ti Isteneteknek szavait!

   ^10 És monda Józsué: Ebbõl tudjátok meg, hogy az élõ Isten van
   köztetek, és hogy kétség nélkül elûzi elõletek a Kananeust, a
   Khittheust, a Khivveust, a Perizeust, a Girgazeust, az Emoreust és a
   Jebuzeust:

   ^11 Íme az egész föld Urának frigyládája elõttetek megy át a Jordánon!

   ^12 Most azért válaszszatok magatoknak tizenkét férfiút Izráel
   nemzetségeibõl, egy-egy férfiút egy-egy nemzetségbõl.

   ^13 És mihelyt megnyugosznak majd a Jordán vizében a papok talpai, a
   kik az Úrnak, az egész föld Urának ládáját hordozzák: a Jordán vize
   ketté szakad, és a felülrõl aláfolyó víz megáll egy rakásban.

   ^14 És lõn, hogy a mint megindula a nép az õ sátraiból, hogy
   általmenjen a Jordánon, és a papok, a frigyládának hordozói, a nép
   elõtt:

   ^15 És a mint a láda hordozói a Jordánhoz jutának, és a ládahordozó
   papok bemárták lábaikat a víznek szélébe (a Jordán pedig az egész
   aratási idõ alatt telve vala minden õ partja felett):

   ^16 Megálla a víz, a mely felülrõl foly vala alá, és álla egy rakásban,
   nagy messzire Ádám városánál, a mely Czarthan mellett vala; a puszta
   tengere, a Sóstenger felé aláfolyó [víz] pedig egészen elfuta, és
   általméne a nép Jérikhó elõtt.

   ^17 A papok pedig, az Úr frigyládájának hordozói, ott állának a
   szárazon a Jordán közepében bátorsággal, és az egész Izráel szárazon
   megy vala át, mindaddig, míg az egész nép teljesen általméne a
   Jordánon.
     __________________________________________________________________

  Chapter 4

   ^1 Mikor pedig az egész nép teljesen általment vala a Jordánon, szóla
   az Úr Józsuénak, mondván:

   ^2 Vegyetek magatokhoz a népbõl tizenkét férfiút, egy-egy férfiút
   egy-egy nemzetségbõl.

   ^3 És parancsoljátok nékik, mondván: Vegyetek fel innét a Jordán
   közepébõl, arról a helyrõl, a hol bátorsággal állanak a papok lábai,
   tizenkét követ, és vigyétek át azokat magatokkal, és tegyétek le a
   szálláson, a hol megháltok ez éjszaka.

   ^4 Elõhivá azért Józsué a tizenkét férfiút, a kiket az Izráel fiai
   közül rendelt vala, egy-egy férfiút egy-egy nemzetségbõl;

   ^5 És monda nékik Józsué: Menjetek át az Úrnak, a ti Isteneteknek
   frigyládája elõtt a Jordán közepébe, s vegyen fel mindegyikõtök egy-egy
   követ az õ vállára, az Izráel fiai nemzetségeinek száma szerint,

   ^6 Hogy legyen ez jelül köztetek. Ha kérdezik majd ezután a ti fiaitok,
   mondván: Mire valók néktek ezek a kövek?

   ^7 Mondjátok meg nékik, hogy kétfelé vált a Jordánnak vize az Úr
   frigyládája elõtt, mikor általment a Jordánon; ketté vált a Jordánnak
   vize, és ezek a kövek emlékeztetõül lesznek az Izráel fiainak
   mindörökre.

   ^8 És úgy cselekedének Izráel fiai, a mint megparancsolta vala Józsué,
   és felvevének a Jordán közepébõl tizenkét követ, a mint megmondotta
   vala az Úr Józsuénak, az Izráel fiai nemzetségeinek száma szerint, és
   általhozák magokkal az éjjeli szállásra és ott letevék azokat.

   ^9 Tizenkét követ állíta fel Józsué a Jordán közepén is, azon a helyen,
   a hol állottak vala a frigyládát vivõ papok lábai; ott is vannak mind e
   mai napig.

   ^10 A papok pedig, a ládának hordozói, állanak vala a Jordán közepén, a
   míg végbe mene mind az a dolog, a mit parancsolt vala az Úr Józsuénak,
   hogy mondja meg a népnek, egészen úgy, a mint Mózes parancsolta vala
   Józsuénak. A nép pedig sietett és általméne.

   ^11 És a mint véget ére az egész nép általmenetele, általméne az Úr
   ládája is és a papok is, a nép elõtt.

   ^12 Általmentek vala a Rúben fiai, a Gád fiai és Manassé félnemzetsége
   is felfegyverkezve az Izráel fiai elõtt, a miképen szólt vala nékik
   Mózes.

   ^13 Mintegy negyven ezernyi fegyveres vitéz ment vala át az Úr elõtt a
   harczra, Jérikhónak sík mezejére.

   ^14 Azon a napon felmagasztalá az Úr Józsuét az egész Izráel szemei
   elõtt, és félék õt, a mint félték vala Mózest, életének minden
   napjaiban.

   ^15 Mert szólt vala az Úr Józsuénak, mondván:

   ^16 Parancsold meg a papoknak, a kik a bizonyság ládáját hordozzák,
   hogy jõjjenek fel a Jordánból.

   ^17 És parancsola Józsué a papoknak, mondván: Jõjjetek fel a Jordánból!

   ^18 És lõn, hogy a mint a papok, az Úr frigyládájának hordozói,
   feljöttek vala a Jordán közepébõl, és érintik vala a papok talpai a
   szárazt: visszatére a Jordán vize az õ helyére, és folyt vala, mint az
   elõtt, minden partja felett.

   ^19 A nép pedig az elsõ hónak tizedik napján jöve fel a Jordánból, és
   tábort üte Gilgálban, Jérikhónak keleti határán.

   ^20 Azt a tizenkét követ is, a melyeket a Jordánból hoztak vala,
   Gilgálban állatá fel Józsué.

   ^21 És szóla Izráel fiainak, mondván: Ha fiaitok kérdezik majd
   apáiktól, mondván: Mire valók ezek a kövek?

   ^22 Tudassátok majd a ti fiaitokkal, mondván: Szárazon jött át Izráel
   ezen a Jordánon.

   ^23 Mert kiszárította az Úr, a ti Istenetek a Jordán vizét ti
   elõttetek, míg általjövétek rajta, a miképen cselekedett vala az Úr, a
   ti Istenetek a Veres tengerrel, a melyet megszárított elõttünk; míg
   általjövénk rajta.

   ^24 Hogy megismerje a földnek minden népe az Úrnak kezét, hogy bizony
   erõs az; hogy féljétek az Urat, a ti Isteneteket minden idõben.
     __________________________________________________________________

  Chapter 5

   ^1 Lõn pedig, a mint meghallák az Emoreusok minden királyai, a kik a
   Jordánon túl laknak napnyugot felé, és a Kananeusok minden királyai, a
   kik a tenger mellett laknak vala, hogy kiszáraztotta az Úr a Jordánnak
   vizét az Izráel fiai elõtt, a míg általjöttünk vala; megolvada az õ
   szívök, és nem vala többé bátorság bennök Izráel fiai miatt.

   ^2 Ez idõben monda az Úr Józsuénak: Csinálj magadnak kõkéseket, és
   másodszor is metéld körül az Izráel fiait.

   ^3 És csinála Józsué magának kõkéseket, és körülmetélé Izráel fiait a
   körülmetéletlenség halmán.

   ^4 Az ok pedig, a miért körülmetélé õket Józsué, ez: Mindaz a nép, a
   mely kijött vala Égyiptomból; a férfiak, a hadakozó emberek mindnyájan
   meghaltak vala a pusztában, útközben, a míg jöttek vala Égyiptomból.

   ^5 Mert körül volt ugyan metélve mindaz a nép, a mely kijött vala; de
   azt a népet, a mely a pusztában született, útközben, a míg jöttek vala
   Égyiptomból, nem metélték vala körül;

   ^6 Mert negyven esztendeig jártak Izráel fiai a pusztában, mialatt
   elemészteték a hadakozó férfiaknak egész népsége, a kik Égyiptomból
   jöttek vala ki, mivelhogy nem hallgattak vala az Úr szavára; a kiknek
   megesküdt az Úr, hogy nem láttatja meg velök a földet, a mely felõl
   megesküdt vala az Úr az õ atyáiknak, hogy nékünk adja azt a tejjel és
   mézzel folyó földet.

   ^7 Fiaikat állította vala azért helyökbe, ezeket metélé körül Józsué,
   mert körülmetéletlenek valának, mivelhogy nem metélék vala körül õket
   az útban.

   ^8 Miután pedig mind az egész nép körülmetéltetett vala, veszteg lõnek
   az õ helyökön a táborban, míglen meggyógyulának.

   ^9 És monda az Úr Józsuénak: Ma fordítottam el rólatok Égyiptom
   gyalázatát; ezért hívják e hely nevét Gilgálnak mind a mai napig.

   ^10 És Gilgálban táborozának Izráel fiai, és megkészíték a páskhát a
   hónapnak tizennegyedik napján, estve, Jérikhónak mezején.

   ^11 És evének a föld termésébõl a páskhának másodnapján kovásztalan
   kenyeret és pörkölt gabonát, ugyanezen a napon.

   ^12 És másnaptól kezdve, hogy ettek vala a föld termésébõl, megszûnék a
   manna, és nem volt többé mannájok az Izráel fiainak; hanem Kanaán
   földének gyümölcsébõl evének abban az esztendõben.

   ^13 Lõn pedig, a mikor Józsué Jérikhónál vala, felemelé az õ szemeit,
   és látá, hogy íme egy férfiú áll vala elõtte meztelen karddal kezében.
   És hozzá méne Józsué, és monda néki: Közülünk való vagy-é te, vagy
   ellenségeink közül?

   ^14 Az pedig monda: Nem, mert én az Úr seregének fejedelme vagyok, most
   jöttem. És leborula Józsué a földre arczczal, és meghajtá magát, és
   monda néki: Mit szól az én Uram az õ szolgájának?

   ^15 És monda az Úr seregének fejedelme Józsuénak: Oldd le a te saruidat
   lábaidról, mert szent a hely, a melyen állasz. És úgy cselekedék
   Józsué.
     __________________________________________________________________

  Chapter 6

   ^1 Jérikhó pedig be- és elzárkózott vala az Izráel fiai miatt, se ki
   nem jöhetett, se be nem mehetett senki.

   ^2 És monda az Úr Józsuénak: Lásd! kezedbe adtam Jérikhót és királyát a
   sereg vitézeivel [együtt.]

   ^3 Azért járjátok körül a várost mind ti hadakozó emberek, megkerülvén
   egyszer a várost. Így cselekedjél hat napon át.

   ^4 És hét pap hordozzon hét kos-szarvból való kürtöt a láda elõtt; a
   hetedik napon azonban hétszer kerüljétek meg a várost, a papok pedig
   kürtöljenek a kürtökkel.

   ^5 És ha majd belefúnak a kos-szarvba, mihelyt meghalljátok a kürtnek
   szavát, kiáltson fel az egész nép nagy kiáltással, és leszakad a város
   kõfala magától, és felmegy arra a nép, kiki az elõtte való helyen.

   ^6 Elõhívá azért Józsué, a Nún fia, a papokat és monda nékik: Vegyétek
   fel a frigyládát, hét pap pedig vigyen hét kos-szarvból való kürtöt az
   Úr ládája elõtt.

   ^7 A népnek pedig monda: Menjetek el, és kerüljétek meg a várost, a
   fegyveresek pedig menjenek az Úr ládája elõtt.

   ^8 És úgy lõn, a mint mondotta vala Józsué a népnek. A hét pap ugyanis,
   a kik a kos-szarvból való hét kürtöt vivék, az Úr elõtt megy vala, és
   kürtölt vala a kürtökkel, az Úrnak frigyládája pedig utánok megy vala.

   ^9 A fegyveresek pedig elõttök mennek vala a kürtölõ papoknak, és a
   köznép követi vala a ládát, menvén és kürtölvén kürtökkel.

   ^10 A népnek pedig parancsolt vala Józsué, mondván: Ne kiáltsatok,
   hangotokat se hallassátok, és szó se jõjjön ki szátokból addig a napig,
   a míg azt mondom néktek: Kiáltsatok; és akkor kiáltsatok.

   ^11 Körüljárák azért az Úrnak ládájával a várost, egyszer megkerülvén;
   azután visszatérének a táborba, és az éjszakát a táborban tölték.

   ^12 Józsué pedig felkele jó reggel, és felvevék a papok az Úrnak
   ládáját.

   ^13 És a hét pap, a kik a kos-szarvból való hét kürtöt vivék, az Úr
   ládája elõtt megy vala folyton, és kürtöl vala a kürtökkel, a
   fegyveresek pedig elõttök mennek vala, és a köznép követi az Úrnak
   ládáját, menvén és kürtökkel kürtölvén.

   ^14 A második napon is egyszer kerülék meg a várost, azután
   visszatérének a táborba. Így cselekedének hat napon át.

   ^15 És lõn a hetedik napon, hogy felkelének, mihelyt a hajnal feljöve,
   és megkerülék a várost a szokott módon hétszer; csak ezen a napon
   kerülék meg a várost hétszer.

   ^16 És lõn, hogy a hetedik forduláskor kürtölnek vala a papok a
   kürtökkel, Józsué pedig monda a népnek: Kiáltsatok, mert néktek adta az
   Úr a várost!

   ^17 És legyen a város maga, és minden, a mi benne van, teljesen az
   Úrnak szentelve; csak a parázna Ráháb maradjon életben, õ és mindazok,
   a kik vele vannak a házban, mert elrejtette a követeket, a kiket
   küldöttünk volt.

   ^18 Mindazáltal ti óvjátok meg magatokat a teljesen [Istennek ]
   szentelt dolgoktól, hogy miután [néki] szentelitek, el ne vegyetek a
   teljesen [néki] szentelt dolgokból, hogy Izráel táborát átkozottá ne
   tegyétek, és bajba ne keverjétek azt.

   ^19 Hanem mivel minden ezüst- és arany-, meg réz- és vasedény az Úrnak
   van szentelve, az Úrnak kincse közé jusson.

   ^20 Kiálta azért a nép, mihelyt kürtölének a kürtökkel. Lõn ugyanis, a
   mint meghallá a nép a kürtnek szavát, kiálta a nép nagy kiáltással, és
   leszakada a kõfal magától, és felméne a nép a városba, kiki az elõtte
   való helyen, és bevevék a várost.

   ^21 És teljesen kipusztítának mindent, a mi csak vala a városban, a
   férfitól az asszonyig, a gyermektõl az öregig, sõt az ökörig, juhig és
   a szamárig, fegyver élivel.

   ^22 A két férfiúnak pedig, a kik megkémlelték vala a földet, monda
   Józsué: Menjetek be a parázna asszonynak házába és hozzátok ki onnét az
   asszonyt és mindazt, a mije van, a miképen megesküdtetek néki.

   ^23 Bemenének azért a kémlõ ifjak, és kihozák Ráhábot, és az õ atyját,
   anyját és az õ atyjafiait, és mindazt, a mije vala, és minden cselédjét
   is kihozák, és helyezék õket Izráel táborán kivül.

   ^24 A várost pedig megégeték tûzzel, és mind azt, a mi benne vala;
   csakis az ezüstöt és aranyat és a réz- és vasedényeket rakták az Úr
   házának kincsei közé.

   ^25 A parázna Ráhábot pedig, és az õ atyjának háznépét és mindenét, a
   mije vala, élni hagyta vala Józsué, és ott lakik az Izráel között mind
   e mai napig; mert elrejtette vala a követeket, a kiket küldött volt
   Józsué, hogy kikémleljék Jérikhót.

   ^26 És átkot szóla Józsué azon a napon, mondván: Átkozott legyen az Úr
   elõtt az a férfiú, a ki felkél, hogy megépítse e várost, Jérikhót! Az õ
   elsõ szülöttjére rakja le annak alapját s legifjabb fiára állítsa fel
   annak kapuit!

   ^27 És vala az Úr Józsuéval, és lõn híre az egész földön.
     __________________________________________________________________

  Chapter 7

   ^1 De az Izráel fiai hûtlenül bántak vala a teljesen [Istennek
   ]szentelt dolgokkal, mert elvõn a teljesen [Istennek] szentelt
   dolgokból Ákán, Kárminak fia (ki a Zabdi fia, ki a Zéra fia a Júda
   nemzetségébõl); felgerjede azért az Úrnak haragja Izráel fiai ellen.

   ^2 Külde ugyanis Józsué férfiakat Jérikhóból, Aiba, a mely Bethaven
   mellett van, Bétheltõl napkelet felé, és szóla nékik, mondván: Menjetek
   fel és kémleljétek ki azt a földet. És felmenének a férfiak és
   kikémlelék Ait.

   ^3 Majd visszatérének Józsuéhoz, és mondának néki: Ne menjen fel az
   egész nép; mintegy kétezer férfi, vagy mintegy háromezer férfi menjen
   fel, és megverik Ait. Ne fáraszd oda az egész népet, hiszen kevesen
   vannak azok!

   ^4 Felméne azért oda a népbõl mintegy háromezer férfi; de elfutának Ai
   férfiai elõl.

   ^5 És megölének közülök Ai férfiai mintegy harminczhat férfit, és
   üldözék õket a kaputól kezdve egész Sébarimig, és levágták õket a
   lejtõn. Azért megolvada a népnek szíve, és lõn olyanná, mint a víz.

   ^6 Józsué pedig megszaggatá az õ ruháit, és földre borula arczczal az
   Úrnak ládája elõtt mind estvéig, õ és Izráel vénei, és port hintének a
   fejökre.

   ^7 És monda Józsué: Ah Uram Istenem! Miért is hozád által ezt a népet a
   Jordánon, hogyha az Emoreus kezébe adsz minket, hogy elveszítsen? Vajha
   úgy akartuk volna, hogy maradtunk volna túl a Jordánon!

   ^8 Óh Uram! mit mondjak, miután meghátrált Izráel az õ ellenségei
   elõtt!

   ^9 Ha meghallják a Kananeusok és e földnek minden lakói, és ellenünk
   fordulnak, és kiirtják nevünket e földrõl: mit cselekszel majd a te
   nagy nevedért?

   ^10 És monda az Úr Józsuénak: Kelj fel! Miért is borulsz te arczra?

   ^11 Vétkezett Izráel, és általhágták szövetségemet is, a melyet
   rendeltem nékik, mert elvettek a teljesen [nékem] szentelt dolgokból
   is, és loptak is és hazudtak is, és edényeik közé is dugdostak.

   ^12 Ezért nem bírtak megállni Izráel fiai az õ ellenségeik elõtt, hátat
   fordítottak ellenségeiknek, mert átkozottakká lettek. Nem leszek többé
   veletek, ha ki nem vesztitek magatok közül azt a [nékem] szentelt
   dolgot.

   ^13 Kelj fel, és tisztítsd meg a népet, és mondjad: Tisztítsátok meg
   magatokat holnapra, mert ezt mondá az Úr, Izráelnek Istene: [Istennek]
   szentelt dolog van közötted, Izráel! Nem állhatsz meg a te ellenségeid
   elõtt, míg el nem távolítjátok közületek az [Istennek] szentelt dolgot.

   ^14 Azért jõjjetek elõ reggel nemzetségeitek szerint; a nemzetség
   pedig, a melyet bûnösnek jelent az Úr, jõjjön elõ családonként; a
   család pedig, a melyet bûnösnek jelent az Úr, jõjjön elõ házanként, a
   ház pedig, a melyet bûnösnek jelent az Úr, jõjjön elõ férfianként.

   ^15 És lészen, hogy a ki az [Istennek] szentelt dologban bûnösnek
   találtatik, tûzzel égettessék meg, õ és mindene, a mije van, mivelhogy
   megszegte az Úrnak szövetségét, és mivel alávaló dolgot cselekedett
   Izráelben.

   ^16 Felkele azért Józsué és jó reggel elõállítá Izráelt az õ
   nemzetségei szerint, és bûnösnek jelenteték a Júda nemzetsége.

   ^17 Ekkor elõállítá a Júda családjait, és bûnösnek jelenteték a Zéra
   családja; azután elõállítá a Zéra családját férfianként, és bûnösnek
   jelenteték a Zabdi [háza.]

   ^18 És elõállítá az õ házát férfianként, és bûnösnek találtaték Ákán,
   Kárminak fia, a ki Zabdi fia, a ki a Júda nemzetségébõl való Zérának
   fia.

   ^19 Monda azért Józsué Ákánnak: Fiam, adj dicsõséget, kérlek, az Úrnak,
   Izráel Istenének, és tégy néki vallást, és add tudtomra, kérlek, nékem,
   mit cselekedtél, és el ne titkoljad tõlem!

   ^20 Ákán pedig felele Józsuénak, és monda: Bizony én vétkeztem az Úr
   ellen, Izráel Istene ellen, és ezt s ezt cselekedtem!

   ^21 Láték ugyanis a zsákmány közt egy jó babiloni köntöst, kétszáz
   siklus ezüstöt és egy arany vesszõt, a melynek súlya ötven siklus vala,
   és megkivántam ezeket, és elvevém ezeket, és ímé elrejtve vannak a
   földben, a sátoromnak közepében, az ezüst pedig alatta van.

   ^22 Ekkor követeket külde Józsué s ezek a sátorba futának, és ímé,
   elrejtve vala az az õ sátorában, és az ezüst is alatta vala.

   ^23 Kivivék azért azokat a sátor közepébõl, és vivék Józsuéhoz és
   Izráelnek minden fiához, és lerakák azokat az Úr elõtt.

   ^24 Józsué pedig fogá Ákánt, a Zéra fiát, az ezüstöt, a köntöst és az
   aranyvesszõt, az õ fiait és leányait, az õ ökreit, szamarait és juhait,
   sátorát és mindent, a mije vala, és vele lévén az egész Izráel is,
   vivék azokat Akor völgyébe.

   ^25 És monda Józsué: Miért rontottál meg minket? Rontson meg téged e
   napon az Úr! És elborítá õt egész Izráel kövekkel, és megégeték õket
   tûzzel, miután megkövezték vala õket.

   ^26 És nagy kõhalmot rakának feléje; [megvan ]mind e napig. És
   megszûnék az Úr haragjának gerjedezése. Ezért nevezik ezt a helyet Akor
   völgyének mind e napig.
     __________________________________________________________________

  Chapter 8

   ^1 És monda az Úr Józsuénak: Ne félj és ne rettegj! Vedd magadhoz mind
   a fegyverfogható népet, és kelj fel és menj fel Aiba, meglásd: kezedbe
   adom Ainak királyát és az õ népét, városát és földét.

   ^2 Úgy cselekedjél Aival és az õ királyával, a mint cselekedtél
   Jérikhóval és az õ királyával; de zsákmányolni valóját és barmait
   magatoknak zsákmányolhatjátok! Vess lest a városnak, annak háta megett!

   ^3 Felkele azért Józsué és az egész fegyverfogható nép, hogy
   felmenjenek Aiba, és kiválaszta Józsué harminczezer erõs férfiút és
   elküldé õket éjjel.

   ^4 És parancsola nékik, mondván: Vigyázzatok! Ti lest vettek a
   városnak, a város háta megett; igen messzire ne menjetek a várostól, és
   mindnyájan készen legyetek!

   ^5 Én pedig és az egész nép, a mely velem van, megközelítjük a várost.
   És ha kijönnek ellenünk, mint elõször, akkor megfutamodunk elõttök.

   ^6 És utánunk jönnek, mígnem elszakasztjuk õket a várostól, mert azt
   fogják mondani: Futnak elõlünk, mint elõször. És a míg futunk elõttök,

   ^7 Ti támadjatok elõ a leshelybõl, és foglaljátok el a várost, mert az
   Úr, a ti Istenetek adja azt a ti kezetekbe.

   ^8 És ha majd beveszitek a várost, gyújtsátok fel a várost tûzzel. Az
   Úrnak szava szerint cselekedjetek, vigyázzatok, megparancsoltam néktek!

   ^9 Elküldé azért õket Józsué, és elmenének a leshelyre, és megszállának
   Béthel és Ai között, Aitól napnyugat felé; Józsué pedig ez éjszakán a
   nép között hála.

   ^10 És felkele Józsué, jó reggel, és megszemlélé a népet, és felméne õ
   és Izráelnek vénei a nép elõtt Aiba.

   ^11 És felméne a fegyverfogható nép is mind, a mely vele vala, és
   elközelítének és jutának a város elé, és táborba szállának Aitól
   északra, a völgy pedig köztök és Ai közt vala.

   ^12 És võn mintegy ötezer férfiút, és lesbe állítá õket Béthel és Ai
   között a városnak nyugati részén.

   ^13 Így állíták fel a népet, az egész tábort, a mely Aitól észak felé,
   utócsapatja pedig a várostól napnyugot felé vala. Józsué pedig beméne
   ez éjszakán a völgynek közepébe.

   ^14 És lõn, hogy mikor meglátta vala Ainak királya, sietve felkelének,
   és kijövének a város férfiai Izráel ellen a harczra; õ és egész népe a
   megszabott helyre, a síkság elejére, mert nem tudja vala, hogy lest
   vetének néki a város háta mögött.

   ^15 Józsué pedig és az egész Izráel mintha megverettek volna elõttök
   futnak vala a puszta felé [vivõ] úton.

   ^16 És felriasztaték az egész nép, a mely a városban vala, hogy üldözze
   õket. És üldözék Józsuét, és elszakadának a várostól.

   ^17 És nem marada ember Aiban, sem Béthelben, a ki nem jött volna
   Izráel után, és ott hagyák a várost kinyitva, és üldözék Izráelt.

   ^18 Az Úr pedig monda Józsuénak: Emeld fel a kopját, a mely kezedben
   van, Ai felé, mert kezedbe adom azt. És felemelé Józsué a kopját, a
   mely kezében vala, a város felé.

   ^19 A lesben levõk pedig nagy hamarsággal felkelének helyökrõl, és a
   mint felemelte vala kezét, futásnak eredének, és bemenének a városba,
   és bevevék azt, és nagy hamarsággal tûzbe boríták a várost.

   ^20 Ai férfiai pedig hátratekintének, és láták, hogy ímé a városnak
   füstje felszáll vala az ég felé, és hogy nincsen módjukban imide vagy
   amoda elfutni, mert a nép, a mely fut vala a pusztának, visszafordul
   vala az üldözõ felé.

   ^21 Józsué ugyanis és az egész Izráel látták vala, hogy a lesben levõk
   bevették a várost, és hogy a városnak füstje felszállott vala:
   visszafordulának azért és vágák Ainak férfiait.

   ^22 Amazok pedig a városból jövének ki ellenök, és így közben valának
   Izráelnek: ezek innen, amazok meg amonnan, és vágák õket mindaddig, a
   míg egy sem marada közülök élve, vagy a ki elszaladt volna.

   ^23 Ainak királyát is elfogák élve, és elvivék õt Józsué elé.

   ^24 Mikor pedig leöldösé Izráel Ainak minden lakosát a mezõn, a
   pusztában, a hol üldözték vala õket, és mikor mindnyájan elhullottak
   vala az utolsóig fegyver éle alatt: visszafordula az egész Izráel Ai
   ellen, és vágá azt fegyver élével.

   ^25 Mindazok pedig, a kik e napon elhullottak, férfiak és asszonyok
   együtt, tizenkét ezeren valának; Ainak minden embere.

   ^26 Józsué ugyanis nem voná vissza a kezét, a melyet a kopjával együtt
   felemelt vala, míglen megölék Ainak minden lakosát.

   ^27 A barmot azonban és a mi zsákmányolni valója volt ennek a városnak,
   magának zsákmányolá el Izráel az Úr rendelete szerint. A mint
   utasította vala Józsuét.

   ^28 Ait pedig felgyujtatá Józsué és tevé örökkévaló kõhalommá,
   pusztassággá mind e napig.

   ^29 Ainak királyát pedig felakasztá fára [és ott vala] estvéig; de
   naplementekor parancsolt Józsué, és levevék annak holttestét a fáról,
   és veték a város kapujának bejáratához, és nagy rakás követ hordának
   fölébe, mind e napig.

   ^30 Majd oltárt építe Józsué az Úrnak, Izráel Istenének Ebál hegyén,

   ^31 Miképen megparancsolta vala Mózes, az Úrnak szolgája Izráel
   fiainak, a mint meg van írva Mózes törvényének könyvében; oltárt ép
   kövekbõl, melyeket vas nem érintett és vivének arra egészen
   égõáldozatot az Úrnak, és áldozának hálaáldozatokat.

   ^32 És felírá ott kövekre a Mózes törvényének mását, a melyet az írt
   vala Izráel fiai elé.

   ^33 Az egész Izráel pedig és az õ vénei, vezérei és bírái ott álltak
   vala kétfelõl a láda mellett, a Lévita-papok elõtt, a kik az Úrnak
   frigyládáját hordozták vala, úgy a jövevény, mint a benszülött, fele a
   Garizim hegye felé, fele pedig Ebál hegye felé, a mint megparancsolta
   Mózes az Úr szolgája, hogy megáldaná az Izráel népét elõször.

   ^34 Azután pedig felolvasta a törvénynek minden ígéjét, az áldást és az
   átkot, mind úgy, a mint meg van írva a törvény könyvében.

   ^35 Nem volt egy íge sem azok közül, a melyeket Mózes parancsolt vala,
   a melyet fel nem olvasott volna Józsué, az Izráelnek egész gyülekezete
   elõtt, még az asszonyok, gyermekek, jövevények elõtt is, a kik járnak
   vala közöttök.
     __________________________________________________________________

  Chapter 9

   ^1 Lõn pedig, hogy mikor [ezt] meghallották mind ama királyok, a kik a
   Jordánon túl a hegyeken és síkon és a nagy tengernek egész
   partja-mentén valának a Libánon ellenében: a Khittheus, az Emoreus, a
   Kananeus, a Perizeus, a Khivveus és a Jebuzeus:

   ^2 Egybegyülekezének, hogy megvívjanak Józsuéval és Izráellel egy
   akarattal.

   ^3 De meghallák Gibeon lakosai is, a mit Józsué Jérikhóval és Aival
   cselekedett vala.

   ^4 És õk is ravaszul cselekedének. Elmenének ugyanis és követekül adák
   ki magokat. Szerzének azért szamaraikra ócska zsákokat, és ócska,
   megrepedezett és összekötözött boros tömlõket;

   ^5 És ócska, megfoltozott sarukat lábaikra, és ócska ruhákat magokra;
   az útravaló kenyerök is mind száraz és penészes vala.

   ^6 Így menének el Józsuéhoz a táborba Gilgálba, és mondának néki, és
   Izráel férfiainak: Messze földrõl jöttünk, most azért kössetek frigyet
   mi velünk.

   ^7 Izráel férfiai pedig mondának a Khivveusnak: Hátha közöttem lakol
   te; hogyan kössek azért frigyet te veled?

   ^8 Azok pedig mondának Józsuénak: Szolgáid vagyunk mi! És monda nékik
   Józsué: Kik vagytok, és honnan jöttetek?

   ^9 És mondának néki: Igen messze földrõl jöttek a te szolgáid, az
   Úrnak, a te Istenednek nevéért, mert hallottuk az õ hírét és mindazt, a
   mit Égyiptomban cselekedett;

   ^10 Mindazt is, a mit cselekedett az Emoreusok két királyával, a kik
   valának túl a Jordánon, Szíhonnal, Hesbon királyával és Óggal, Básán
   királyával, a ki Astarótban vala.

   ^11 Ezért szólának nékünk a mi véneink és földünk lakosai is mind,
   mondván: szerezzetek magatoknak eledelt az útra, és menjetek eléjök, és
   mondjátok nékik: Szolgáitok vagyunk mi, most azért kössetek frigyet mi
   velünk!

   ^12 Ez a mi kenyerünk meleg volt, a mikor eleségül elhoztuk a mi
   házainkból elindulván, hogy hozzátok jõjjünk; most ímé, száraz és
   penészes lett.

   ^13 Ezek a boros tömlõk is, a melyeket új korukban töltöttünk vala meg,
   íme, de megszakadoztak; e mi ruháink és saruink pedig megavultak az
   útnak igen hosszú volta miatt!

   ^14 És võnek a férfiak azoknak eledelébõl, az Úr tanácsát pedig nem
   kérték vala.

   ^15 És békességesen bánt velök Józsué, és frigyet köte velök, hogy
   életben hagyja õket, a gyülekezet fejedelmei pedig megesküdének nékik.

   ^16 De harmadnap múlva azután, hogy frigyet kötöttek vala velök,
   meghallják, hogy közel valók azok hozzájok, sõt közöttök lakoznak azok.

   ^17 Elindulának azért Izráel fiai, és eljutának azoknak városaihoz
   harmadnapon. Városaik pedig valának: Gibeon, Kefira, Beéróth és
   Kirjáth- Jeárim.

   ^18 De nem bánták õket Izráel fiai, mivelhogy megesküdtek vala nékik a
   gyülekezet fõemberei az Úrra, Izráel Istenére, és zúgolódék az egész
   gyülekezet a fõemberek ellen.

   ^19 Mondának azért mind a fõemberek az egész gyülekezetnek: Mi
   megesküdtünk nékik az Úrra, Izráel Istenére, most hát nem bánthatjuk
   õket.

   ^20 Ezt cselekedjük velök, hogy életben hagyjuk õket, és így nem lesz
   harag ellenünk az esküvésért, a melylyel megesküdtünk nékik.

   ^21 Mondának azért a fõemberek nékik: Ám éljenek! És lõnek favágóivá és
   vízhordozóivá az egész gyülekezetnek, a mint szólottak vala nékik a
   fõemberek.

   ^22 Hívatá ugyanis õket Józsué, és szóla nékik, mondván: Miért
   csaltatok meg minket, ezt mondván: Igen messzirõl valók vagyunk mi
   tõletek, holott ti közöttünk laktok?

   ^23 Most azért átkozottak legyetek, és ne fogyjon ki közületek a
   szolga, a favágó és vízhordó az én Istenemnek házába.

   ^24 Azok pedig felelének Józsuénak, és mondának: Mivelhogy nyilván
   tudtokra esett a te szolgáidnak az, a mit az Úr, a ti Istenetek
   parancsolt vala Mózesnek, az õ szolgájának, hogy néktek adja ezt az
   egész földet, és hogy kiirtja elõletek a földnek minden lakosát: igen
   féltettük tõletek a mi életünket, ezért cselekedtük ezt a dolgot.

   ^25 És most ímé, a te kezedben vagyunk, a mint cselekedni jónak és
   igaznak tetszik elõtted, úgy cselekedjél mivelünk!

   ^26 És úgy cselekedék velök, és kiszabadítá õket Izráel fiainak
   kezébõl, és nem ölék meg õket.

   ^27 És tevé õket Józsué azon a napon favágókká és vízhordókká a
   gyülekezethez és az Úr oltárához, mind e napig, azon a helyen, a melyet
   választánd.
     __________________________________________________________________

  Chapter 10

   ^1 Lõn pedig, hogy a mikor meghallá Adonisédek, Jeruzsálemnek királya,
   hogy bevette vala Józsué Ait, és elpusztította azt, [és] hogy a mint
   cselekedett vala Jérikhóval és annak királyával, úgy cselekedett Aival
   és annak királyával, és hogy békességre léptek Gibeon lakói Izráellel,
   és közöttük vannak:

   ^2 Igen megijedének, mivelhogy nagy város vala Gibeon, olyan mint egy a
   királyi városok közül, sõt nagyobb vala az Ainál, férfiai pedig mind
   vitézek valának.

   ^3 Külde azért Adonisédek, Jeruzsálemnek királya Hohámhoz, Hebronnak
   királyához és Pireámhoz Jármutnak királyához és Jáfiához, Lákisnak
   királyához és Debirhez, Eglonnak királyához, mondván:

   ^4 Jõjjetek fel hozzám, és segéljetek meg engem, és verjük meg Gibeont,
   mert békességre lépett Józsuéval és Izráel fiaival!

   ^5 Összegyülének azért, és felméne az Emoreusoknak öt királya:
   Jeruzsálemnek királya, Hebronnak királya, Jármutnak királya, Lákisnak
   királya, Eglonnak királya, õk magok és minden seregök, és tábort ütének
   Gibeonnál, és hadakozának ellene.

   ^6 Küldének azért Gibeon férfiai Józsuéhoz a táborba, Gilgálba,
   mondván: Ne vond meg kezeidet a te szolgáidtól! Jõjj fel hozzánk hamar
   és ments meg minket, és segíts rajtunk, mert mind felgyûltek ellenünk
   az Emoreusok királyai, a kik a hegyen lakoznak.

   ^7 Felméne azért Józsué Gilgálból, õ maga és az egész hadakozó nép
   vele, és a seregnek minden vitéze.

   ^8 Monda pedig az Úr Józsuénak: Ne félj tõlök, mert kezedbe adtam õket;
   senki sem áll meg közülök elõtted.

   ^9 És rájok töre Józsué nagy hirtelen, [miután] egész éjszaka ment vala
   Gilgálból.

   ^10 És megrettenté õket az Úr Izráel elõtt, és megveré õket Gibeonnál
   nagy vereséggel, és ûzé õket a Bethoronba vivõ úton, és vágá õket
   egészen Azekáig és Makkedáig.

   ^11 Mikor pedig futnak vala õk Izráel elõtt a bethoroni lejtõn, az Úr
   nagy köveket hullata rájok az égbõl egész Azekáig, és meghalának.
   Többen valának, a kik a jégesõ kövei miatt haltak vala meg, mint azok,
   a kiket fegyverrel öltek meg Izráel fiai.

   ^12 Akkor szóla Józsué az Úrnak azon a napon, a melyen odavetette az Úr
   az Emoreust Izráel fiai elé; ezt mondotta vala pedig Izráel szemei
   elõtt: Állj meg nap, Gibeonban, és hold az Ajalon völgyében!

   ^13 És megálla a nap, és vesztegle a hold is, a míg bosszút álla a nép
   az õ ellenségein. Avagy nincsen-é ez megírva a Jásár könyvében? És
   megálla a nap az égnek közepén és nem sietett lenyugodni majdnem teljes
   egy napig.

   ^14 És nem volt olyan nap, mint ez, sem annakelõtte, sem annakutána,
   hogy ember szavának engedett volna az Úr, mert az Úr hadakozik vala
   Izráelért.

   ^15 Ezután visszatére Józsué és vele az egész Izráel a táborba,
   Gilgálba.

   ^16 Ez az öt király pedig elfutott vala, és elrejtõzék Makkedában a
   barlangban.

   ^17 És megizenék ezt Józsuénak, mondván: Megtaláltatott az öt király,
   elrejtõzve a makkedai barlangban.

   ^18 És monda Józsué: Hengergessetek nagy köveket a barlang szájához és
   rendeljetek mellé férfiakat, hogy õrizzék õket.

   ^19 Ti pedig meg ne álljatok, nyomuljatok ellenségeitek után és
   vágjátok utócsapataikat, és ne engedjétek õket bejutni az õ városaikba,
   mert kezetekbe adta õket az Úr, a ti Istenetek.

   ^20 Minekutána pedig elvégezték Józsué és Izráelnek fiai azoknak igen
   nagy vereséggel való verését, egészen azok megsemmisítéséig, és az
   élvemaradtak a megerõsített városokba vonultak:

   ^21 Visszatére az egész nép Józsuéhoz a táborba, Makkedába békességgel;
   nyelvét se mozdította senki Izráel fiai ellen.

   ^22 És monda Józsué: Nyissátok fel a barlang száját, és hozzátok ki
   hozzám ezt az öt királyt a barlangból!

   ^23 És akképen cselekedének, és kihozák hozzá a barlangból ezt az öt
   királyt: Jeruzsálem királyát, Hebron királyát, Jármut királyát, Lákis
   királyát, Eglon királyát.

   ^24 Mikor pedig kihozták vala ezt az öt királyt Józsuéhoz, elõhívatá
   Józsué Izráelnek minden férfiát, és monda a hadakozó nép vezéreinek, a
   kik vele mentek vala: Jõjjetek elõ, tegyétek lábaitokat e királyoknak
   nyakára. Eljövének azért és tevék lábaikat azoknak nyakára.

   ^25 És monda nékik Józsué: Ne féljetek, és meg ne rettenjetek; legyetek
   bátrak és erõsek, mert ekképen cselekszik az Úr minden ellenségetekkel,
   a kik ellen ti hadakoztok.

   ^26 Azután pedig megveré õket Józsué, és megölé õket, és felakasztatá
   õket öt fára, és felakasztva maradtak a fákon mind estvéig.

   ^27 Lõn pedig a nap lementének idején, parancsola Józsué, és levevék
   õket a fákról, és behányák õket a barlangba, a melyben elbújtak vala,
   és nagy köveket rakának a barlang szája elé, mind e napig.

   ^28 Makkedát is bevevé Józsué ugyanazon a napon, és fegyver élére hányá
   azt és annak királyát, és megölé õket és egy lelket sem engedett
   menekülni azokból, a melyek benne valának. Úgy cselekedék Makkedának
   királyával, a mint cselekedett vala Jérikhónak királyával.

   ^29 Általméne annakutána Józsué és vele az egész Izráel Makkedából
   Libnába, és hadakozék Libnával.

   ^30 És kezébe adá az Úr azt is Izráelnek, és annak királyát; és fegyver
   élére hányá azt, és egy lelket sem engede menekülni azokból a melyek
   benne valának. És úgy cselekedék annak királyával, a mint cselekedett
   vala Jérikhónak királyával.

   ^31 Libnából pedig általméne Józsué és vele az egész Izráel Lákisba, és
   táborba szálla mellette, és hadakozék ellene.

   ^32 És kezébe adá az Úr Izráelnek Lákist és bevevé azt másodnapon, és
   fegyver élére hányá azt, és minden lelket, a mely benne vala, egészen
   úgy, amint cselekedett vala Libnával.

   ^33 Akkor feljöve Hórám, Gézernek királya, hogy megsegélje Lákist, de
   megveré Józsué õt és az õ népét annyira, hogy egy menekülõt sem hagya
   meg néki.

   ^34 Lákisból pedig általméne Józsué és vele az egész Izráel Eglonba, és
   táborba szállának ellene, és hadakozának ellene.

   ^35 És bevevék azt ugyanazon a napon, és fegyver élére hányák azt; és
   megöle minden lelket, a mely benne vala, ugyanazon a napon, egészen
   úgy, amint cselekedett vala Lákissal.

   ^36 Felméne azután Józsué Eglonból és õ vele az egész Izráel Hebronba,
   és hadakozának az ellen.

   ^37 És bevevék azt, és fegyver élére hányák azt, és annak királyát és
   minden városát, és egy lelket sem engede menekülni azokból, a melyek
   benne valának, egészen úgy, a mint cselekedett vala Eglonnal,
   elvesztvén azt és minden lelket, a mely benne vala.

   ^38 Fordula azután Józsué, és vele az egész Izráel Debirnek, és
   hadakozék az ellen.

   ^39 És bevevé azt és annak királyát és minden városát, és fegyver élére
   hányá õket, és megölének minden lelket, a mely benne vala, nem hagyott
   menekülni valót. A miképen cselekedett vala Hebronnal, úgy cselekedék
   Debirrel és annak királyával, avagy a miképen Libnával és annak
   királyával cselekedett vala.

   ^40 Megveré azért Józsué az egész földet; a hegységet és a déli
   vidéket, a síkságot és a lejtõket és mindazoknak királyait, menekülni
   valót sem hagyott; és megöle minden élõt, a mint megparancsolta vala az
   Úr, az Izráelnek Istene.

   ^41 Megveré pedig õket Józsué Kádes Barneától fogva egész Gázáig, a
   Gósennek is minden földét, egész Gibeonig.

   ^42 És mindezeket a királyokat és azoknak földjét egy útban hódítá meg
   Józsué, mivelhogy az Úr, Izráelnek Istene hadakozott vala Izráelért.

   ^43 Azután visszatére Józsué és vele az egész Izráel a táborba,
   Gilgálba.
     __________________________________________________________________

  Chapter 11

   ^1 Mikor pedig meghallotta [ezt] Jábin, Hásornak királya, külde
   Jobábhoz, Mádonnak királyához, és Simronnak királyához, és Aksáfnak
   királyához,

   ^2 És azokhoz a királyokhoz, a kik [laknak vala] észak felé a
   hegységben, és a pusztában Kinneróttól délre, és a síkságon, és Dór
   magaslatain a tenger felé;

   ^3 A Kananeushoz napkelet és napnyugat felé, és az Emoreushoz, a
   Khittheushoz, a Perizeushoz, a Jebuzeushoz a hegyek közé, és a
   Khivveushoz a Hermon alá, Mispának földére.

   ^4 És kijövének õk és velök az õ egész táboruk, sok nép, olyan sok,
   mint a fövény, a mely a tenger partján van, és igen sok ló és szekér.

   ^5 És összegyülének mindezek a királyok, és megindulának, és táborba
   szállának együttesen Méromnak vizeinél, hogy hadakozzanak Izráel ellen.

   ^6 Ekkor monda az Úr Józsuénak: Ne félj tõlök, mert holnap ilyenkorra
   mindnyájokat átdöfötten vetem az Izráel elé; lovaikat bénítsd meg,
   szekereiket pedig égesd meg tûzzel.

   ^7 Elméne azért Józsué és vele az egész hadakozó nép azok ellen a Mérom
   vizeihez nagy hirtelen, és reájok rohanának.

   ^8 És adá õket az Úr Izráelnek kezébe, és verék õket és ûzék õket
   egészen a nagy Sidonig és Miszrefót-Majimig, és Mispának völgyéig
   napkelet felé, és leverék õket annyira, hogy senki sem maradt közülök
   életben.

   ^9 És úgy cselekedék velök Józsué, a mint megmondotta vala néki az Úr:
   az õ lovaikat megbénítá, szekereiket pedig tûzzel égeté el.

   ^10 Majd visszafordula Józsué ugyanazon idõben és bevevé Hásort,
   királyát pedig fegyverrel megölé (Hásor ugyanis mindezeknek az
   országoknak feje volt az elõtt);

   ^11 És levágának minden lelket, a mely benne vala, megölvén õket
   fegyver élével; nem maradt meg egy élõ sem; Hásort pedig tûzzel égeté
   meg.

   ^12 És e királyoknak minden városát és minden királyukat is
   meghódoltatá Józsué, és megölé õket fegyver élével, kipusztítván õket,
   a mint megparancsolta vala Mózes, az Úrnak szolgája.

   ^13 Csak épen azokat a városokat nem égeté meg Izráel, a melyek
   halmokon állottak vala, kivéve Hásort, egyedül ezt égeté meg Józsué.

   ^14 És e városoknak minden zsákmányolni valóját, és a barmokat is
   magoknak zsákmányolák el Izráel fiai; csak az embereket hányák mind
   fegyver élére, míglen kipusztíták õket. Nem hagytak meg egy élõt sem.

   ^15 A mint parancsolt az Úr Mózesnek, az õ szolgájának, úgy parancsolt
   Mózes Józsuénak, és úgy cselekedék Józsué, semmit el nem hagyott
   mindabból, a mit az Úr parancsolt vala Mózesnek.

   ^16 És elfoglalá Józsué mindazt a földet, a hegységet, az egész déli
   vidéket, az egész Gósen földét, úgy a síkságot, mint a pusztát, és
   Izráel hegyét és annak síkságát.

   ^17 A kopasz hegytõl fogva, a mely Szeír felé emelkedik, egészen
   Baál-Gádig, a Libanon völgyében, a Hermon hegye alatt; királyaikat
   pedig mind elfogá és megveré és megölé õket.

   ^18 Sok napon át viselt hadat Józsué mindezekkel a királyokkal.

   ^19 Nem volt város, a mely békességre lépett volna Izráel fiaival,
   kivéve a Gibeonban lakó Khivveusokat; haddal vették azt meg mind.

   ^20 Mert az Úrtól volt az, hogy megkeményítvén szíveiket, haddal
   menjenek Izráel ellen, hogy eltörölje õket; hogy ne legyen nékik
   irgalom, hanem hogy elpusztítsa õket, a mint megparancsolta vala az Úr
   Mózesnek.

   ^21 Majd elméne Józsué ez idõben, és kiirtá az Anákokat a hegyek közül
   Hebronból, Debirbõl, Anábból és Júdának minden hegyébõl, és Izráelnek
   minden hegyébõl; városaikkal együtt törlé el õket Józsué.

   ^22 Nem maradtak Anákok Izráel fiainak földén, csak Gázában, Gáthban és
   Asdódban hagyattak meg.

   ^23 Elfoglalá azért Józsué az egész földet egészen úgy, a mint az Úr
   mondotta vala Mózesnek, és adá azt Józsué örökségül Izráelnek,
   osztályrészeikhez képest, nemzetségeik szerint. A föld pedig
   megnyugovék a harcztól.
     __________________________________________________________________

  Chapter 12

   ^1 Ezek pedig ama földnek királyai, a kiket levertek Izráelnek fiai, és
   a kiknek földjét birtokba vették a Jordánon túl, napkelet felé, az
   Arnon pataktól fogva a Hermon hegyéig, és az egész mezõséget kelet
   felõl:

   ^2 Szíhon, az Emoreusok királya, a ki lakik vala Hesbonban, a ki
   uralkodik vala Aróertõl fogva, a mely van az Arnon patak partján, és a
   patak közepétõl és a Gileád felétõl a Jabbok patakig, az Ammon fiainak
   határáig.

   ^3 És a mezõségtõl a Kinneróth tengerig napkelet felé, és a puszta
   tengeréig, a Sóstengerig napkelet felé, a Béth-Jesimothi útig, és
   délfelé a Piszga hegyoldalainak aljáig.

   ^4 És Ógnak, a Básán királyának tartománya, a ki Refaim maradékai közül
   való, a ki Astarotban és Edreiben lakozik vala.

   ^5 És uralkodik vala Hermon hegyén, Szalkhában és az egész Básánban, a
   Gesurnak és Maakhátnak határáig, és a fél Gileádon, Szíhonnak, Hesbon
   királyának határáig.

   ^6 Mózes, az Úrnak szolgája és Izráelnek fiai verték le õket, és oda
   adta azt [a földet] Mózes, az Úrnak szolgája örökségül a Rúben és Gád
   [nemzetségeknek] és a Manassé nemzetség felének.

   ^7 Ezek pedig ama földnek királyai, a kiket levertek vala Józsué és az
   Izráelnek fiai a Jordán másik oldalán napnyugat felé, Baál-Gádtól
   fogva, a mely van a Libánon völgyében, egészen a kopasz hegyig, a mely
   Szeír felé emelkedik. És oda adá azt Józsué örökségül az Izráel
   nemzetségeinek, az õ osztályrészeik szerint:

   ^8 A hegységben és a síkságon, a mezõségen és a hegyoldalakon, a
   pusztán és a déli vidéken, a Khittheus, Emoreus, Kananeus, Perizeus,
   Khivveus és Jebuzeusok [földjét.]

   ^9 Jérikhónak királya egy; Ainak, a mely oldalra vala Béthel felé,
   királya egy;

   ^10 Jeruzsálemnek királya egy, Hebronnak királya egy;

   ^11 Jármutnak királya egy, Lákisnak királya egy;

   ^12 Eglonnak királya egy, Gézernek királya egy;

   ^13 Debirnek királya egy, Gédernek királya egy;

   ^14 Hormáhnak királya egy, Aradnak királya egy;

   ^15 Libnának királya egy; Adullámnak királya egy;

   ^16 Makkedának királya egy, Béthelnek királya egy;

   ^17 Tappuáhnak királya egy, Héfernek királya egy;

   ^18 Afeknek királya egy, Lassáronnak királya egy;

   ^19 Mádonnak királya egy, Hásornak királya egy;

   ^20 Simron Meronnak királya egy, Aksáfnak királya egy;

   ^21 Taanáknak királya egy, Megiddónak királya egy;

   ^22 Kedesnek királya egy, a Kármelen levõ Jokneámnak királya egy;

   ^23 A Dór magaslatán levõ Dórnak királya egy, a Gilgál népeinek királya
   egy;

   ^24 Tirczának királya egy; összesen harminczegy király.
     __________________________________________________________________

  Chapter 13

   ^1 Mikor Józsué megvénhedett és igen megidõsödött vala, monda az Úr
   néki: Te megvénhedtél, igen megidõsödtél, pedig még igen sok föld
   maradt elfoglalni való.

   ^2 Ez az a föld, a mi fennmaradt: A Filiszteusoknak minden tartománya
   és az egész Gesur.

   ^3 A Sikhórtól fogva, a mely Égyiptom felett [foly], egészen Ekronnak
   határáig északra, [mely] a Kananeushoz számíttatik; a Filiszteusok öt
   fejedelemsége: a Gázáé, Asdódé, Askelóné, Gáthé, Ekroné és az
   Avveusoké.

   ^4 Délrõl a Kananeusnak egész földe és Meára, a mely a Sídonbelieké,
   Afékáig, az Emoreusok határáig.

   ^5 Továbbá a Gibli földe és az egész Libanon napkelet felé, Baál-Gádtól
   fogva, a mely a Hermon hegy alatt van, egészen addig, a hol Hamáthba
   mennek.

   ^6 A hegységnek minden lakosát a Libanontól Miszrefóth-Majimig, a
   Sídoniakat mind, magam ûzöm ki õket Izráel fiai elõl, csak sorsold ki
   Izráelnek örökségül, a mint megparancsoltam néked.

   ^7 Mostan azért oszd el ezt a földet örökségül kilencz nemzetségnek, és
   a Manassé nemzetség felének.

   ^8 Õ vele együtt a Rúben és Gád [nemzetségek] elvették örökségöket, a
   melyet adott vala nékik Mózes, túl a Jordánon, napkelet felé, a miképen
   adta vala nékik Mózes, az Úrnak szolgája.

   ^9 Aróertõl fogva, a mely az Arnon patak partján van, úgy a várost, a
   mely a völgynek közepette van, mint Medebának minden sík földét
   Dibonig.

   ^10 És minden városát Szíhonnak, az Emoreusok királyának, a ki
   uralkodik vala Hesbonban, az Ammon fiainak határáig.

   ^11 És Gileádot és Gesurnak és Maakátnak határát, az egész Hermon
   hegyet és az egész Básánt Szalkáig.

   ^12 Básánban Ógnak egész országát, a ki uralkodik vala Astarótban és
   Edreiben. Ez maradt vala meg a Refaim maradékai közül, de leveré és
   kiûzé õket Mózes.

   ^13 De Izráel fiai nem ûzék ki a Gesurit és a Maakhátit, és ott is
   lakik a Gesuri és Maakháti az Izráel között mind e mai napig.

   ^14 Csak Lévi nemzetségének nem adott örökséget; az Úrnak, Izráel
   Istenének tüzes áldozatai az õ öröksége, a mint szólott vala néki.

   ^15 Adott vala pedig Mózes [örökséget] a Rúben fiai nemzetségének az õ
   családjaik szerint.

   ^16 És lõn az õ határuk Aróertõl fogva, a mely az Arnon folyó partján
   van, úgy a város, a mely a völgy közepette van, mint az egész sík föld
   Medeba mellett;

   ^17 Hesbon és annak minden városa, a melyek a sík földön vannak; Dibon,
   Bámoth-Baal és Béth-Baál-Meon;

   ^18 És Jahcza, Kedemót és Méfaát;

   ^19 És Kirjáthaim, Szibma és Czeret-Sáhár a völgy mellett való hegyen:

   ^20 És Béth-Peór, a Piszga hegyoldalai, és Béth-Jesimóth.

   ^21 És a sík föld minden városa és Szíhonnak, az Emoreusok királyának
   egész országa, a ki uralkodik vala Hesbonban, a kit megvert vala Mózes,
   õt és a Midiánnak fejedelmeit: Evit és Rékemet, Czúrt és Húrt és Rébát,
   Szíhonnak fejedelmeit, a kik e földön laktak vala.

   ^22 A jövendõmondó Bálámot is, Beórnak fiát, megölék Izráel fiai
   fegyverrel, azokkal együtt, a kiket levágtak vala.

   ^23 Vala tehát a Rúben fiainak határa a Jordán és melléke. Ez a Rúben
   fiainak öröksége az õ családjaik szerint, a városok és azoknak falui.

   ^24 A Gád nemzetségének, a Gád fiainak is adott vala [örökséget] Mózes,
   az õ családjaik szerint.

   ^25 És lõn az õ határuk Jaázer és Gileádnak minden városa és az Ammon
   fiai földjének fele Aróerig, a mely Rabba felett van.

   ^26 És Hesbontól fogva Ramath-Miczpéig és Betónimig, meg Mahanáimtól
   Debir határáig.

   ^27 A völgyben pedig Béth-Harám, Béth-Nimra, Szukkóth és Czáfon,
   Szíhonnak, Hesbon királyának maradék országa, a Jordán és melléke, a
   Kinnereth tenger széléig a Jordánon túl napkelet felé.

   ^28 Ez a Gád fiainak örökségök, az õ családjaik szerint, a városok és
   azoknak falui.

   ^29 A Manassé nemzetség felének is adott vala Mózes [örökséget]. És lõn
   a Manassé fiainak félágáé, az õ családjaik szerint;

   ^30 És lõn az õ határuk: Mahanáimtól fogva az egész Básán, Ógnak, Básán
   királyának egész országa és Jairnak minden faluja, a melyek Básánban
   vannak, hatvan város.

   ^31 És pedig Gileádnak fele és Astarót és Edrei, Óg országának városai
   Básánban, a Manassé fiának, Mákirnak fiaié, Mákir feléé, az õ
   családjaik szerint.

   ^32 Ezek azok, a miket örökségül adott vala Mózes a Moáb mezõségén, a
   Jordánon túl Jérikhótól napkelet felé.

   ^33 A Lévi nemzetségének pedig nem adott vala Mózes örökséget. Az Úr,
   Izráelnek Istene az õ örökségök, a mint szólott vala nékik.
     __________________________________________________________________

  Chapter 14

   ^1 Ezek pedig azok, a miket örökségül võnek el Izráel fiai a Kanaán
   földén, a miket örökségül adtak nékik Eleázár, a pap, Józsué, a Nún fia
   és az atyai fejedelmek, a kik valának Izráel fiainak nemzetségei
   felett;

   ^2 Sorsvetés által való örökségökül, (a mint megparancsolta vala az Úr
   Mózes által) a kilencz nemzetségnek és a félnemzetségnek:

   ^3 Mert két nemzetségnek és fél nemzetségnek a Jordánon túl adott vala
   Mózes örökséget, a Lévitáknak pedig nem adott vala örökséget õ
   közöttök.

   ^4 Mert a József fiai két nemzetség voltak: Manassé és Efraim; a
   Lévitáknak pedig nem adtak osztályrészt a földbõl, hanem csak városokat
   lakásul és az azokhoz való legelõket barmaik és marháik számára.

   ^5 A mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek, úgy cselekedének az
   Izráel fiai, és úgy oszták fel a földet.

   ^6 Hozzámenének pedig Józsuéhoz Júdának fiai Gilgálba és monda néki a
   Kenizeus Káleb, Jefunné fia: Te tudod azt a dolgot, a melyet beszélt
   vala az Úr Mózesnek, az Isten emberének én felõlem és te felõled
   Kádes-Barneában.

   ^7 Negyven esztendõs valék én, mikor elküldött engem Mózes az Úrnak
   szolgája Kádes-Barneából, hogy kikémleljem a földet, és úgy hoztam néki
   hírt, a mint az én szívemben vala.

   ^8 Atyámfiai pedig, a kik feljöttek vala velem, elrémítették a népnek
   szívét, de én tökéletesen követtem az Urat, az én Istenemet.

   ^9 És megesküvék Mózes azon a napon, mondván: Bizony a föld, a melyet
   megtapodott a te lábad, tiéd lesz örökségül, és a te fiaidé mind
   örökké, mivelhogy tökéletesen követted az Urat, az én Istenemet.

   ^10 Most pedig, ímé megtartott engem az Úr életben, a mint szólott
   vala; most negyvenöt esztendeje, a mióta szólott vala az Úr e dologról
   Mózesnek, a mi alatt Izráel a pusztában bolyongott vala; és most ímé,
   nyolczvanöt esztendõs vagyok!

   ^11 Még ma is olyan erõs vagyok, a milyen azon a napon voltam, a mikor
   elküldött engem Mózes; a milyen akkor volt az én erõm, most is olyan az
   én erõm a harczoláshoz és járásra-kelésre.

   ^12 Most azért add nékem ezt a hegyet, a melyrõl szólt vala az Úr azon
   a napon; mert magad is hallottad azon a napon, hogy Anákok vannak ott,
   és nagy, erõsített városok; hátha velem lesz az Úr, és kiûzöm õket, a
   mint megmondotta az Úr.

   ^13 És megáldá õt Józsué, és odaadá Hebront Kálebnek, a Jefunné fiának
   örökségül.

   ^14 Azért lõn Hebron a Kenizeus Kálebé, a Jefunné fiáé, örökségül mind
   e mai napig, a miért hogy tökéletesen követte vala az Urat, Izráelnek
   Istenét.

   ^15 A Hebron neve pedig annakelõtte Kirjáth-Arba volt; a ki a
   legnagyobb ember volt az Anákok között. A föld pedig megnyugodott a
   harcztól.
     __________________________________________________________________

  Chapter 15

   ^1 A Júda fiai nemzetségének sors által való része pedig az õ
   családjaik szerint [ez] vala: Edomnak határa felé a Czin pusztája
   délre, a déli határnak végén.

   ^2 Vala pedig az õ déli határuk a Sóstengernek szélétõl, a
   tengernyelvtõl fogva, a mely délfelé fordul.

   ^3 És halad délre az Akrabbim hágónak, majd átmegy Czin felé, és
   felmegy délrõl Kádes-Barneának, átmegy Hesronnak, felmegy Adárnak és
   kerül Karka felé;

   ^4 Majd átmegy Asmonnak és halad Égyiptom patakának. A határ szélei
   pedig a tengernél vannak. Ez a ti határotok délre.

   ^5 Napkelet felé pedig a Sóstenger a határ a Jordán végéig; az északi
   rész határa pedig a tengernyelvtõl, a Jordán végétõl [kezdõdik.]

   ^6 És felmegy ez a határ Béth-Hoglának, és átmegy északra Béth-Arabán
   majd felmegy ez a határ Rúben fiának, Bohánnak kövéhez.

   ^7 És felmegy ez a határ Debirbe is az Akor völgyébõl, és északnak
   fordul Gilgál felé, a mely átellenében van az Adummim hágójának, a mely
   a pataktól délfelé esik. És átmegy a határ az Én-semes vizeire és tova
   halad a Rógel forrása felé.

   ^8 Azután felmegy a határ a Hinnom fiának völgyén, Jebuzeusnak, azaz
   Jeruzsálemnek déli oldala felé; felmegy továbbá e határ a hegynek
   tetejére, a mely átellenben van a Hinnom völgyével napnyugat felé, a
   mely északra van a Refaim völgyének szélén.

   ^9 És hajlik e határ a hegynek tetejétõl a Neftoáh víznek kútfejéhez és
   kimegy az Efron hegyének városai felé; majd hajlik e határ Baalának,
   azaz Kirjáth-Jeárimnak.

   ^10 Baalától pedig fordul e határ napnyugotnak a Szeír-hegy felé, és
   átmegy északnak a Jeárim-hegy oldala felé, azaz Kesalon felé és alámegy
   Béth- Semesnek és átmegy Timnának.

   ^11 Majd tova megy e határ Ekron északi oldala felé, és hajlik e határ
   Sikkeronnak, és átmegy a Baala hegynek, és tova megy Jabnéel felé. A
   határ szélei pedig a tengernél vannak.

   ^12 A napnyugati határ pedig a nagy tenger és melléke. Ez Júda fiainak
   határa köröskörül az õ házoknépe szerint.

   ^13 Kálebnek, a Jefunné fiának pedig a Júda fiai között ada részt, az
   Úrnak Józsuéhoz való szavai szerint; Kirjáth-Arbának, Anák atyjának
   [városát], azaz Hebront.

   ^14 És kiûzé onnan Káleb Anáknak három fiát: Sésait, Ahimánt és
   Tálmait, Anák gyermekeit.

   ^15 És felméne innét Debir lakói ellen, Debirnek neve pedig azelõtt
   Kirjáth- Széfer volt.

   ^16 És monda Káleb: A ki megveri Kirjáth-Széfert és elfoglalja azt,
   néki adom Akszát, az én leányomat feleségül.

   ^17 Elfoglala pedig azt Othniél, Kénáznak, a Káleb testvérének fia; és
   néki adá Akszát, az õ leányát feleségül.

   ^18 És lõn, hogy a mikor eljöve az, biztatá õt, hogy kérjen az õ
   atyjától mezõt. Leszálla azért a szamárról; Káleb pedig monda néki: Mi
   bajod?

   ^19 Õ pedig monda: Adj áldást nékem! Mivelhogy száraz földre helyeztél
   engem, adj azért nékem vízforrásokat is. És néki adá a felsõ forrást és
   az alsó forrást.

   ^20 Ez a Júda fiai nemzetségének öröksége az õ családjaik szerint.

   ^21 A Júda fiai nemzetségének városai pedig a déli végtõl kezdve Edom
   határa felé valának: Kabseél, Éder és Jágur;

   ^22 Kina, Dimóna és Adada;

   ^23 Kedes, Hásor és Ithnán;

   ^24 Zif, Télem és Bealóth;

   ^25 Hásor-Hadatha és Kerioth-Hesron, azaz Hásor;

   ^26 Amam, Séma és Móláda;

   ^27 Hasar-Gaddah, Hesmón és Béth-Pelet;

   ^28 Hasar-Suál, Beer-Seba és Bizjotheja;

   ^29 Baála, Ijjim és Eczem;

   ^30 Elthólád, Keszil és Hormah;

   ^31 Siklág, Madmanna és Szanszanna;

   ^32 Lebaóth, Silhim, Ain és Rimmon. Összesen huszonkilencz város és
   ezek falui.

   ^33 A síkságon: Esthaól, Czórah és Asnáh;

   ^34 Zanoah, Én-Gannim, Tappuáh és Énám;

   ^35 Jármut, Adullám, Szókó és Azéka;

   ^36 Saáraim, Adithaim, Gedéra és Gederóthaim. Tizennégy város és azok
   falui.

   ^37 Senán, Hadása és Migdal-Gad;

   ^38 Dilán, Miczpe és Jokteél;

   ^39 Lákis, Boczkát és Eglon;

   ^40 Kabbon, Lahmász és Kitlis;

   ^41 Gedéróth, Béth-Dágon, Naama és Makkéda. Tizenhat város és ezeknek
   falui.

   ^42 Libna, Ether és Asán;

   ^43 Jifta, Asná és Neczib;

   ^44 Keila, Akzib és Marésa. Kilencz város és ezeknek falui.

   ^45 Ekron, ennek mezõvárosai és falui.

   ^46 Ekrontól fogva egész a tengerig mind azok, a melyek Asdód mellett
   vannak, és azoknak falui.

   ^47 Asdód, ennek mezõvárosai és falui; Gáza, ennek mezõvárosai és
   falui; Égyiptom patakjáig, és a nagy tenger és melléke.

   ^48 A hegységen pedig: Sámír, Jathír és Szókó;

   ^49 Danna, Kirjáth-Szanna, azaz Debir;

   ^50 Anáb, Estemót és Anim;

   ^51 Gósen, Hólon és Giló. Tizenegy város és ezeknek falui.

   ^52 Aráb, Dúma és Esán;

   ^53 Janum, Béth-Tappuah és Aféka;

   ^54 Humta, Kirjáth-Arba, azaz Hebron és Czihor. Kilencz város és
   ezeknek falui.

   ^55 Maón, Karmel, Zif és Júta;

   ^56 Jezréel, Jokdeám és Zánoah;

   ^57 Kajin, Gibea és Timna. Tíz város és ezeknek falui.

   ^58 Halhul, Béth-Czúr és Gedor;

   ^59 Maarát, Béth-Anóth és Elthekon. Hat város és ezeknek falui.

   ^60 Kirjáth-Baál, azaz Kirjáth-Jeárim, és Rabba. Két város és ezeknek
   falui.

   ^61 A pusztában: Béth-Arábá, Middin és Szekáka;

   ^62 Nibsán, Ir-Melah és Én-Gedi. Hat város és ezeknek falui.

   ^63 De a Jebuzeusokat, Jeruzsálemnek lakóit, Júda fiai nem bírták
   kiûzni, azért laknak ott a Jebuzeusok Júda fiaival együtt
   Jeruzsálemben, mind e mai napig.
     __________________________________________________________________

  Chapter 16

   ^1 A József fiainak sors által való része pedig juta a jérikhói
   Jordántól fogva, Jérikhó vizei felé napkeletnek a pusztára, a mely
   felmegy Jérikhótól a Béthel hegyének.

   ^2 És tovamegy Béthelbõl Lúzba, és átmegy az Arkiták határára,
   Ataróthra.

   ^3 Majd lemegy a tenger felé a Jafleteus határának, az alsó Bethoronnak
   határáig és Gézerig, a szélei pedig a tengernél vannak.

   ^4 Elvevék azért az õ örökségöket Józsefnek fiai: Manassé és Efraim.

   ^5 Efraim fiainak határa is az õ családjaik szerint vala, és pedig az õ
   örökségöknek határa napkelet felé, Atróth-Adártól felsõ Bethoronig
   vala.

   ^6 És kimegy a határ a tengerre; Mikhmethattól észak felé, és fordul a
   határ kelet felé Thaanath-Silónak és átmegy azon napkelet felé
   Janoáhnak.

   ^7 Janoáhtól pedig lemegy Ataróthba és Naaróthba, és éri Jérikhót, és
   kimegy a Jordánnak.

   ^8 Tappuahtól tovamegy a határ a tenger felé a Kána patakjának, a
   szélei pedig a tengernél vannak. Ez az Efraim fiai nemzetségének
   öröksége az õ családjaik szerint.

   ^9 És a városok, a melyek kiválasztattak Efraim fiai számára a Manassé
   fiai örökségének közepette, mind e városok és ezeknek falui.

   ^10 De ki nem ûzék a Kananeust, a ki lakik vala Gézerben; azért ott
   lakik a Kananeus az Efraim között mind e napig, és lõn robotos
   szolgává.
     __________________________________________________________________

  Chapter 17

   ^1 Lõn sors által való része Manassé nemzetségének is, mert õ vala
   elsõszülötte Józsefnek, Mákirnak, a Manassé elsõszülöttének, Gileád
   atyjának, mivelhogy hadakozó férfiú vala, juta néki Gileád és Básán.

   ^2 Manassé többi fiainak is juta az õ családjaik szerint: Abiézer
   fiainak, Hélek fiainak, Aszriél fiainak, Sekem fiainak, Héfer fiainak
   és Sémida fiainak. Ezek Manassénak a József fiának fiúgyermekei, az õ
   családjaik szerint.

   ^3 De Czélofhádnak, Héfer fiának (ez Gileád fia, [ez] Mákir fia, [ez]
   Manassé fia) nem valának fiai, hanem csak leányai. Ezek valának pedig
   leányainak nevei: Makhla, Nóa, Khogla, Milkha és Thircza.

   ^4 Ezek odajárulának Eleázár pap elé, Józsuénak, a Nún fiának eleibe és
   a fejedelmek elé, mondván: Az Úr megparancsolta Mózesnek, hogy
   örökséget adjon nékünk a mi atyánkfiai között. Adott vala azért nékik
   örökséget az Úr beszéde szerint, az õ atyjoknak bátyjai között.

   ^5 Tíz rész esék azért Manassénak, Gileád és Básán földén kívül, a
   melyek túl vannak a Jordánon.

   ^6 Mert a Manassé leányai örökséget kaptak az õ fiai között; Gileád
   földe pedig a Manassé többi fiaié lõn.

   ^7 A Manassé határa pedig Ásertõl Mikmetháth felé vala, a mely Sikem
   elõtt van. És méne a határ jobbkéz felé, Én-Tappuahnak lakói felé.

   ^8 Manasséé volt Tappuah földe, de Tappuah a Manassé határa felé az
   Efraim fiaié vala.

   ^9 És alámegy a határ a Kána patakjára, a pataknak déli részére. Ezek a
   városok Efraiméi a Manassé városai között. Manassé határa pedig a
   pataktól észak felé és a széle a tengernél vala.

   ^10 Délrõl Efraimé, északról pedig Manasséé, és ennek határa a tenger
   vala. De észak felõl Áserbe ütköznek, napkelet felõl pedig Issakhárba.

   ^11 És a Manasséé vala Issakhárban és Áserben: Béth-Seán és
   mezõvárosai, Jibleám és mezõvárosai, Dórnak lakosai és mezõvárosai,
   Én-Dórnak lakosai és mezõvárosai, Thaanaknak lakosai és mezõvárosai, és
   Megiddó lakosai és mezõvárosai, három hegyi tartomány.

   ^12 De nem bírták elfoglalni Manassénak fiai ezeket a városokat, és
   sikerült a Kananeusnak ott maradni azon a földön.

   ^13 De mihelyt megerõsödtek vala Izráel fiai, robot alá veték a
   Kananeust, de teljességgel nem ûzék ki õket.

   ^14 József fiai pedig szóltak vala Józsuéval, mondván: Miért adtál
   nékem egy sors szerint való örökséget és egy osztályrészt, holott én
   sok nép vagyok, mivelhogy ez ideig megáldott engem az Úr?!

   ^15 Józsué pedig monda nékik: Ha sok nép vagy te, menj fel az erdõre,
   és írts ott magadnak a Perizzeusoknak és Refaimnak földén, ha szoros
   néked az Efraim hegye.

   ^16 És mondának a József fiai: Nem elegendõ nékünk ez a hegy, a
   Kananeusoknak pedig, a kik a völgyi síkon laknak, mindnek vas-szekerök
   van ; úgy azoknak, a kik Béth-Seanban és mezõvárosaiban, mint azoknak,
   a kik a Jezréel völgyében vannak.

   ^17 Szóla pedig Józsué a József házának, Efraimnak és Manassénak,
   mondván: Sok nép vagy te és nagy erõd van néked, nem lesz néked [csak]
   egy sors szerint való részed;

   ^18 Mert hegyed lesz néked. Ha erdõ az, úgy írtsd ki azt, és annak
   szélei is a tieid lésznek; mert kiûzöd a Kananeust, noha vas-szekere
   van néki, [s] noha erõs az.
     __________________________________________________________________

  Chapter 18

   ^1 Izráel fiainak egész gyülekezete pedig összegyülekezék Silóban és
   oda helyhezteték a gyülekezetnek sátorát, minekutána meghódola elõttök
   a föld.

   ^2 De maradtak vala még Izráel fiai között, akiknek nem osztották vala
   ki az õ örökségöket: hét nemzetség.

   ^3 Monda azért Józsué Izráel fiainak: Meddig vonakodtok még elmenni,
   hogy elfoglaljátok a földet, a melyet néktek adott az Úr, a ti
   atyáitoknak Istene?

   ^4 Hozzatok elõ három-három férfiút nemzetségenként, és elküldöm õket,
   hogy keljenek fel és járják el a földet, és írják fel azt az õ
   örökségük szerint, és térjenek vissza hozzám;

   ^5 Azután oszszák fel azt magok közt hét részre. Júda maradjon meg a
   maga határaiban dél felõl, József háza pedig maradjon meg a maga
   határaiban észak felõl.

   ^6 És ti írjátok le a földet hét részre, és hozzátok ide hozzám, hogy
   sorsot vessek itt néktek az Úr elõtt, a mi Istenünk elõtt.

   ^7 Mert a Lévitáknak nincs részök ti közöttetek; mivelhogy az Úrnak
   papsága az õ örökségök; Gád pedig és Rúben és Manassé fél nemzetsége
   megkapták az õ örökségöket a Jordánon túl napkelet felé, a mit Mózes,
   az Úrnak szolgája adott vala nékik.

   ^8 És felkelének azok a férfiak, és elmenének. Parancsola pedig Józsué
   azoknak, a kik elmenének, hogy leírják a földet, mondván: Menjetek el
   és járjátok el a földet, és írjátok le azt, azután térjetek vissza
   hozzám, és itt vetek néktek sorsot Silóban, az Úr elõtt.

   ^9 Elmenének azért a férfiak, és által menének a földön, és leírák azt
   városonként hét részre, könyvben, azután visszatérének Józsuéhoz a
   táborba, Silóba.

   ^10 És sorsot vete nékik Józsué Silóban az Úr elõtt, és elosztá ott
   Józsué a földet Izráel fiai között az õ osztályrészeik szerint.

   ^11 És kijöve a Benjámin fiai nemzetségének sors szerint való része az
   õ családjaik szerint; és pedig esék az õ sors szerint való részöknek
   határa a Júda fiai és a József fiai közé.

   ^12 Vala pedig az õ határok az északi oldalon a Jordántól fogva, és
   felméne a határ Jérikhó háta mögé észak felé, azután felméne a hegyre
   napnyugat felé, a szélei pedig Béth-Aven pusztájánál valának.

   ^13 Onnan pedig átmegy a határ Luz-felé, Lúznak azaz Béthelnek háta
   mögé dél felõl; azután alámegy a határ Ataroth-Adárnak a hegyen, a mely
   dél felõl van alsó Béth-Horontól.

   ^14 Majd tovább megy a határ, és kerül a nyugoti oldalnak dél felé,
   attól a hegytõl, a mely átellenben van Béth-Horonnal délrõl; a szélei
   pedig Kirjáth-Baál, azaz Kirjáth-Jeárim felé, a Júda fiainak városa
   felé vannak. Ez a napnyugoti határ.

   ^15 A déli oldala pedig van Kirjáth-Jeárim szélétõl kezdve, és megy a
   határ napnyugot felé, megy a Nefthoa vizének kútfejéhez.

   ^16 Azután alámegy a határ a hegynek széléhez, a mely átellenben van a
   Hinnom fiának völgyével, a mely észak felé van a Refaim völgyében;
   alámegy a Hinnom völgyébe is a Jebuzeus mellett dél felé, és alámegy a
   Rógel forrásához.

   ^17 És kerül észak felõl, és megy Én-Semesnek, azután megy Gelilothnak,
   a mely átellenben van az Adummimba felvivõ úttal; majd alámegy
   Bohánnak, a Rúben fiának kövéhez.

   ^18 És átmegy az Arabával átellenben levõ oldalra észak felé, és
   alámegy Arabába is.

   ^19 Átmegy a határ azután Béth-Hogla oldalára észak felé; a határ
   szélei pedig északnak a Sóstenger csúcsánál, délnek a Jordán végénél
   vannak. Ez a dél felé való határ.

   ^20 A Jordán pedig határolja azt a napkelet felõl való oldalról. Ez a
   Benjámin fiainak öröksége az õ határaik szerint köröskörül, az õ
   családjaik szerint.

   ^21 A Benjámin fiai nemzetségének városai pedig az õ családjaik szerint
   [ezek]: Jérikhó, Béth-Hogla, és Emek-Keczicz;

   ^22 Béth-Arábá, Czemaraim és Béthel;

   ^23 Avvim, Pára és Ofra;

   ^24 Kefár-Amóni, Ofni és Gába. Tizenkét város és azoknak falui.

   ^25 Gibeon, Ráma és Beéroth;

   ^26 Miczpe, Kefira és Mócza;

   ^27 Rekem, Jirpeél és Thareala;

   ^28 Czéla, Elef és Jebuzeus, azaz Jeruzsálem, Gibeath, Kirjáth.
   Tizennégy város és ezeknek falui. Ez a Benjámin fiainak öröksége az õ
   családjaik szerint.
     __________________________________________________________________

  Chapter 19

   ^1 A sors által való második rész juta Simeonnak, a Simeon fiai
   nemzetségének az õ családjaik szerint, és lõn az õ örökségök a Júda
   fiainak öröksége között.

   ^2 És lõn az övék az õ örökségökül: Beer-Seba, Seba és Móláda;

   ^3 Haczar-Sual, Bála és Eczem;

   ^4 Eltolád, Bethul és Horma;

   ^5 Cziklág, Béth-Markaboth és Haczar-Szusza;

   ^6 Béth-Lebaoth és Sarúhen. Tizenhárom város és ezeknek falui.

   ^7 Ain, Rimmon, Ether és Asán. Négy város és ezeknek falui;

   ^8 És mindazok a faluk, a melyek e városok körül valának
   Baalath-Beérig, délen Rámatig. Ez a Simeon fiai nemzetségének öröksége
   az õ családjaik szerint.

   ^9 A Júda fiainak osztályrészébõl lõn a Simeon fiainak örökségök, mert
   a Júda fiainak osztályrésze nagyobb vala mint illett volna nékik; ezért
   öröklének Simeon fiai azoknak öröksége között.

   ^10 A sors által való harmadik rész juta a Zebulon fiainak az õ
   családjaik szerint, és lõn az õ örökségöknek határa Száridig.

   ^11 És felmegy az õ határuk nyugotnak, Mareala felé, és éri
   Dabbasethet, és éri a folyóvizet is, a mely átellenben van Jokneámmal.

   ^12 Száridtól pedig napkelet felé fordul Kiszloth-Tábor határára, és
   tova megy Daberáthnak, és felmegy Jafiának.

   ^13 Innen pedig átmegy kelet felé Gittha-Héfernek és Ittha-Kaczinnak,
   és tova megy Rimmonnak, kerülvén Néa felé:

   ^14 És ennél kerül a határ északról Hannathonnak; a széle pedig a
   Jiftah-Él völgye.

   ^15 Továbbá Kattáth, Nahalál, Simron, Jidealá és Bethlehem. Tizenkét
   város és azoknak falui.

   ^16 Ez a Zebulon fiainak öröksége az õ családjaik szerint; ezek a
   városok és ezeknek falui.

   ^17 A sors által való negyedik rész Issakhárnak, az Issakhár fiainak
   juta, az õ családjaik szerint.

   ^18 És lõn az õ határuk: Jezréel, Keszuloth és Súnem:

   ^19 Hafaráim, Sion és Anaharath;

   ^20 Rabbith, Kisjon és Ébecz;

   ^21 Remeth, Én-Gannim, Én-Hadda és Béth-Paczczécz.

   ^22 És éri a határ Tábort, Sahaczimát és Béth-Semest, a határuknak
   széle pedig a Jordán. Tizenhat város és ezeknek falui.

   ^23 Ez az Izsakhár fiai nemzetségének öröksége, az õ családjaik
   szerint: a városok és ezeknek falui.

   ^24 A sors által való ötödik rész pedig juta az Áser fiai nemzetségének
   az õ családjaik szerint.

   ^25 És lõn az õ határuk: Helkath, Háli, Beten és Aksáf;

   ^26 Alammelek, Ameád és Misál, és éri Karmelt nyugot felé és Sihór-
   Libnáthot.

   ^27 Azután visszafordul napkelet felé Béth-Dágonnak, és éri Zebulont és
   a Jiftah-Él völgyét észak felõl, Béth-Émeket és Neiélt, és tovamegy
   Kabulnak balkéz felõl;

   ^28 És Ebronnak, Rehobnak, Hammonnak és Kánának a nagy Czidonig.

   ^29 Azután visszafordul a határ Rámának, Tyrusnak erõs városáig; és
   újra fordul a határ Hósznak, a szélei pedig a tengernél vannak Akzib
   oldala felõl;

   ^30 És Umma, Afék és Rehób. Huszonkét város és ezeknek falui.

   ^31 Ez az Áser fiai nemzetségének öröksége az õ családjaik szerint:
   ezek a városok és ezeknek falui.

   ^32 A sors által való hatodik rész juta a Nafthali fiainak, a Nafthali
   fiainak az õ családjaik szerint.

   ^33 Lõn pedig a határuk: Heleftõl, Elontól fogva Czaanannimnál
   Adámi-Nekebig és Jabneél-Lakkumig; a széle pedig a Jordán vala.

   ^34 Azután fordul a határ nyugot felé Aznoth-Tábornak; innen pedig
   tovamegy Hukkóknak, és éri Zebulont dél felõl, Ásert pedig éri nyugot
   felõl, és a Júdát is; a Jordán napkelet felé vala.

   ^35 Erõsített városok [ezek]: Cziddim, Czér, Hammath, Rakkath és
   Kinnereth;

   ^36 Adáma, Ráma és Hásor;

   ^37 Kedes, Edrei és Én-Hásor;

   ^38 Jireon, Migdal-Él, Horem, Béth-Anath és Béth-Semes. Tizenkilencz
   város és ezeknek falui.

   ^39 Ez a Nafthali fiai nemzetségének öröksége az õ családjaik szerint:
   a városok és ezeknek falui.

   ^40 A sors által való hetedik rész juta a Dán fiai nemzetségének az õ
   családjaik szerint.

   ^41 És lõn az õ örökségüknek határa: Czóra, Estháol és Ir-Semes;

   ^42 Saalabbin, Ajjálon és Jithla;

   ^43 Élon, Timnatha és Ekrón;

   ^44 Eltheké, Gibbethon és Baaláth;

   ^45 Jehud, Bené-Bárak és Gath-Rimmon;

   ^46 Mé-Jarkon és Rakkon, a Jáfó átellenében levõ határral.

   ^47 De tovább méne ezeknél a Dán fiainak határa. Felmenének ugyanis a
   Dán fiai, és hadakozának Lesem ellen, és el is foglalák azt, és veték
   azt fegyver élére, és birtokba vevék azt, és lakozának benne, és
   nevezék Lesemet Dánnak, az õ atyjoknak Dánnak nevére.

   ^48 Ez a Dán fiai nemzetségének öröksége az õ családjaik szerint: ezek
   a városok és ezeknek falui.

   ^49 Mikor pedig elvégezték vala a földnek örökbe vételét annak határai
   szerint, akkor adának Izráel fiai örökséget Józsuénak, a Nún fiának õ
   közöttök.

   ^50 Az Úr rendelése szerint adák néki azt a várost, a melyet kért vala:
   Timnath-Szeráhot az Efraim hegyén, és megépíté azt a várost, és abban
   lakozék.

   ^51 Ezek azok az örökségek, a melyeket örökül adának Eleázár, a pap és
   Józsué, a Nún fia és az atyáknak fejei az Izráel fiai nemzetségeinek
   sors szerint, Silóban, az Úr elõtt, a gyülekezet sátorának nyílásánál.
   Így végezék el a földnek felosztását.
     __________________________________________________________________

  Chapter 20

   ^1 Majd szóla az Úr Józsuénak, mondván:

   ^2 Szólj az Izráel fiainak, mondván: Válaszszatok magatoknak
   menekülésre való városokat, a melyekrõl szóltam néktek Mózes által,

   ^3 Hogy oda szaladjon a gyilkos, a ki megöl valakit tévedésbõl, nem
   szándékosan, és legyenek azok menedékül nékik a vérbosszúló elõl.

   ^4 A ki pedig beszalad valamelyikbe e városok közül, álljon [az] a
   város kapujába, és beszélje el az õ dolgait a város véneinek hallatára,
   és vegyék be õt magok közé a városba, és adjanak néki helyet, hogy
   velök lakozzék.

   ^5 Hogyha pedig kergeti azt a vérbosszúló, ki ne adják a gyilkost annak
   kezébe, mert nem szándékosan ölte meg az õ felebarátját, és nem
   gyûlölte õ azt annakelõtte.

   ^6 És lakozzék abban a városban mindaddig, a míg ítéletre állhat a
   gyülekezet elé, a míg meghal a fõpap, a ki abban az idõben lesz, azután
   térjen vissza a gyilkos, és menjen haza az õ városába és az õ házába,
   abba a városba, a melybõl elfutott vala.

   ^7 És kiválaszták Kedest Galileában a Nafthali hegyén, Sikemet az
   Efraim hegyén és Kirjáth-Arbát, azaz Hebront a Júda hegyén.

   ^8 Túl a Jordánon pedig Jérikhótól napkelet felé választák Beczert a
   pusztában, a sík földön Rúben nemzetségébõl; Rámothot Gileádban, a Gád
   nemzetségébõl, és Gólánt Básánban a Manassé nemzetségébõl.

   ^9 Ezek voltak a meghatározott városok mind az Izráel fiainak, mind a
   jövevénynek, a ki közöttük tartózkodik vala, hogy oda szaladjon mindaz,
   a ki megöl valakit tévedésbõl, és meg ne haljon a vérbosszúlónak keze
   által, míg oda nem áll a gyülekezet elé.
     __________________________________________________________________

  Chapter 21

   ^1 És hozzámenének a Léviták atyai fejedelmei Eleázárhoz, a paphoz, és
   Józsuéhoz, a Nún fiához és az atyai fejedelmekhez, a kik valának Izráel
   fiainak nemzetségei felett,

   ^2 És szólának nékik Silóban, a Kanaán földén, mondván: Az Úr
   megparancsolta Mózes által, hogy adjatok nékünk városokat lakóhelyül,
   és azokhoz való legelõket barmaink részére.

   ^3 Adák azért Izráel fiai a Lévitáknak az õ örökségökbõl, az Úrnak
   rendelése szerint, ezeket a városokat és azoknak legelõit.

   ^4 Esék pedig a sors a Kehátiták családjaira, és juta a Léviták közül
   való Áron pap fiainak a Júda nemzetségétõl, a Simeon nemzetségétõl és a
   Benjámin nemzetségétõl sors szerint tizenhárom város;

   ^5 Kehát többi fiainak pedig az Efraim nemzetségének családjaitól, Dán
   nemzetségétõl és Manassé fél nemzetségétõl sors szerint tíz város.

   ^6 A Gerson fiainak pedig az Issakhár nemzetségének családjaitól, az
   Áser nemzetségétõl, a Nafthali nemzetségétõl és Manassénak Básánban
   levõ fél nemzetségétõl sors szerint tizenhárom város;

   ^7 Mérári fiainak az õ családjaik szerint a Rúben nemzetségétõl, Gád
   nemzetségétõl és Zebulon nemzetségétõl tizenkét város.

   ^8 Adák azért Izráel fiai e városokat és ezeknek legelõit a Lévitáknak,
   a miképen megparancsolta vala az Úr Mózes által, sors szerint.

   ^9 Adák pedig a Júda fiainak nemzetségébõl és Simeon fiainak
   nemzetségébõl ezeket a városokat, a melyek névszerint olvashatók.

   ^10 És lõn, hogy esék a sors elõször a Lévi fiai közül való Kehátnak
   családjaiból az Áron fiaira.

   ^11 És adák nékik az Anák atyjának [városát], Kirjáth-Arbát, azaz
   Hebront a Júda hegyén, és annak körülötte levõ legelõit;

   ^12 A városnak szántóföldjét és faluit pedig Kálebnek, a Jefunné fiának
   adák birtokául.

   ^13 Az Áron pap fiainak pedig adák a gyilkosok menekülésének városát,
   Hebront és annak legelõjét, Libnát és annak legelõjét.

   ^14 Jatthirt és annak legelõjét; Estemoát és annak legelõjét;

   ^15 Holont és annak legelõjét, és Debirt és annak legelõjét;

   ^16 Aint és annak legelõjét, Juttát és annak legelõjét, Béth-Semest és
   annak legelõjét. Kilencz várost e két nemzetségbõl.

   ^17 A Benjámin nemzetségébõl pedig Gibeont és annak legelõjét, Gébát és
   annak legelõjét;

   ^18 Anathótot és annak legelõjét, Almont és annak legelõjét: négy
   várost.

   ^19 Az Áron fiainak, a papoknak városai összesen tizenhárom város és
   azoknak legelõi.

   ^20 A Kehát fiai családjainak pedig, [s] a Kehát fiai közül való többi
   Lévitáknak városai, az õ sorsuk szerint, az Efraim nemzetségébõl
   valának.

   ^21 Nékik adák ugyanis a gyilkosok menekülésének városát, Sikemet és
   annak legelõjét az Efraim hegyén, és Gezert és annak legelõjét;

   ^22 Kibczaimot és annak legelõjét, Béth-Horont és annak legelõjét: négy
   várost.

   ^23 A Dán nemzetségébõl pedig Elthekét és annak legelõjét, Gibbethont
   és annak legelõjét;

   ^24 Ajjálont és annak legelõjét; Gath-Rimmont és annak legelõjét; négy
   várost.

   ^25 A Manassé fél nemzetségébõl pedig: Taanákot és annak legelõjét,
   Gath- Rimmont és annak legelõjét: két várost.

   ^26 Összesen tíz várost és azoknak legelõit a Kehát fiai többi
   családjainak.

   ^27 A Gerson fiainak pedig, a kik a Léviták családjaiból valának,
   [adák] a Manassé fél nemzetségébõl a gyilkosok menekülésének városát,
   Gólánt Básánban és annak legelõjét, és Beesterát és annak legelõjét:
   két várost.

   ^28 Az Issakhár nemzetségébõl pedig: Kisjont és annak legelõjét,
   Dobráthot, és annak legelõjét,

   ^29 Jármutot és annak legelõjét, és Én-Gannimot és annak legelõjét:
   négy várost.

   ^30 Az Áser nemzetségébõl pedig: Misált és annak legelõjét, Abdont és
   annak legelõjét,

   ^31 Helkathot és annak legelõjét, és Rehobot és annak legelõjét: négy
   várost.

   ^32 A Nafthali nemzetségébõl pedig: a gyilkosok menekülésének városát,
   Kedest Galileában és annak legelõjét, Hammoth-Dórt és annak legelõjét,
   és Karthant és annak legelõjét: három várost.

   ^33 A Gersoniták összes városai, az õ családjaik szerint, tizenhárom
   város és azoknak legelõi.

   ^34 A Mérári fiai családjainak pedig, e még hátralevõ Lévitáknak,
   [adák] a Zebulon nemzetségébõl: Jokneámot és annak legelõjét, Karthát
   és annak legelõjét,

   ^35 Dimnát és annak legelõjét, Nahalált és annak legelõjét; négy
   várost.

   ^36 A Rúben nemzetségébõl pedig: Béczert és annak legelõjét, Jahczát és
   annak legelõjét,

   ^37 Kedémothot és annak legelõjét, és Méfaathot és annak legelõjét:
   négy várost.

   ^38 A Gád nemzetségébõl pedig: a gyilkosok menekülésének városát,
   Rámothot Gileádban és annak legelõjét, Mahanaimot és annak legelõjét,

   ^39 Hesbont és annak legelõjét; Jaézert és annak legelõjét: összesen
   négy várost.

   ^40 A Mérári fiainak városai az õ családjaik szerint, a kik a Léviták
   családjai közül maradtak fel, valának az õ sorsuk szerint összesen
   tizenkét város.

   ^41 A Lévitáknak összes városai az Izráel fiainak birtoka között:
   negyvennyolcz város azoknak legelõivel.

   ^42 Valának ezek a városok a [tulajdonképeni] város és körülöttök
   azoknak legelõi. Így vala ez mind e városoknál.

   ^43 Megadá azért az Úr Izráelnek mindazt a földet, a mely felõl
   megesküdött vala, hogy odaadja azt az õ atyáiknak. És bírák azt, és
   lakozának abban.

   ^44 Nyugodalmat is ada nékik az Úr mindenfelõl, szintén úgy, a mint
   megesküdött vala az õ atyáiknak. És senki nem állott meg ellenökben
   valamennyi ellenségeik közül; minden ellenségöket kezökbe adá az Úr.

   ^45 Nem esett el csak egy szó is mindama jó szóból, a melyet szólott
   vala az Úr az Izráel házának. Mindaz betelt.
     __________________________________________________________________

  Chapter 22

   ^1 Akkor hivatá Józsué a Rúbenitákat, a Gáditákat és a Manassé fél
   nemzetségét,

   ^2 És monda nékik: Ti megtartottátok mindazt, a mit Mózes, az Úrnak
   szolgája parancsolt néktek, és hallgattatok az én szómra mindenben, a
   mit parancsoltam néktek;

   ^3 Nem hagytátok el a ti atyátokfiait immár sok nap óta mind e mai
   napig, és megtartottátok a megtartandókat, az Úrnak, a ti Isteneteknek
   parancsolatját.

   ^4 Most pedig nyugodalmat adott az Úr, a ti Istenetek a ti
   atyátokfiainak, a mint megmondta vala nékik; most azért térjetek
   vissza, és menjetek a ti sátraitokba, a ti örökségteknek földére, a
   melyet Mózes, az Úrnak szolgája adott vala néktek túl a Jordánon.

   ^5 Csak igen vigyázzatok, hogy teljesítsétek a parancsolatot és a
   törvényt, a melyet parancsolt néktek Mózes, az Úrnak szolgája, hogy
   szeressétek az Urat, a ti Isteneteket, és járjatok minden õ útján, és
   tartsátok meg az õ parancsolatait, és ragaszkodjatok hozzá, és
   szolgáljatok néki teljes szívetekbõl és teljes lelketekbõl.

   ^6 És megáldá õket Józsué, azután elbocsátá õket, és elmenének az õ
   sátraikba.

   ^7 Mert a Manassé nemzetsége felének Mózes adott vala [örökséget]
   Básánban; a másik felének pedig Józsué adott az õ atyjafiaival a
   Jordánon innen napnyugot felõl. És a mikor elbocsátá is õket Józsué az
   õ sátraikba, akkor is megáldá õket,

   ^8 És szóla nékik, mondván: Nagy gazdagsággal térjetek vissza
   sátraitokba, és igen sok barommal, ezüsttel, arannyal, rézzel, vassal
   és igen sok ruhával. Az ellenségeitektõl vett zsákmányt oszszátok meg a
   ti atyátokfiaival.

   ^9 Visszatérének azért, és elmenének a Rúben fiai, a Gád fiai és a
   Manassé fél nemzetsége Izráel fiaitól, Silóból, a mely Kanaán földén
   van, hogy menjenek Gileád földére, az õ örökségüknek földébe, a melyben
   örökséget võnek az Úr rendelése szerint Mózes által.

   ^10 Mikor a Jordán mellékére értek, a mely még Kanaán földén van,
   építének a Rúben fiai, Gád fiai és Manassé fél nemzetsége ott a Jordán
   mellett oltárt, nagy, láttatós oltárt.

   ^11 Meghallák pedig Izráel fiai, hogy ezt mondják vala: Ímé a Rúben
   fiai, Gád fiai és Manassé fél nemzetsége oltárt építettek átellenben a
   Kanaán földével, a Jordán mellékén, Izráel fiainak oldala felõl.

   ^12 A mint meghallák Izráel fiai, egybegyûle Izráel fiainak egész
   gyülekezete Silóban, hogy hadakozni induljanak fel ellenök.

   ^13 Küldék pedig Izráel fiai a Rúben fiaihoz, Gád fiaihoz és a Manassé
   fél nemzetségéhez Gileád földére Fineást, Eleázárnak, a papnak fiát;

   ^14 Tíz fejedelmet is vele, egy-egy fejedelmet az õsök háza szerint
   Izráelnek minden nemzetségébõl. Ezek mind fejedelmei valának az õ õseik
   házának, Izráelnek ezerei között.

   ^15 És eljutának a Rúben fiaihoz, a Gád fiaihoz és a Manassé fél
   nemzetségéhez a Gileád földére, és szólának õ velök, mondván:

   ^16 Így szól az Úrnak egész gyülekezete: Micsoda vétek ez, a melylyel
   vétkeztetek Izráelnek Istene ellen, hogy immár elfordultatok az Úrtól,
   építvén magatoknak oltárt, hogy pártot üssetek immár az Úr ellen?!

   ^17 Avagy kevés-é nékünk a Peór miatt való hamisságunk, a mibõl ki sem
   tisztultunk még mind e napig, és a miért csapás lõn az Úrnak
   gyülekezetén?

   ^18 És ti elfordultatok immár az Úrtól; pedig ha ti pártot üttök ma az
   Úr ellen: holnap majd Izráelnek egész gyülekezetére haragszik meg.

   ^19 Ha pedig tisztátalan[nak tetszik elõttetek] a ti örökségeteknek
   földje: úgy jõjjetek át az Úr örökségének földjére, a hol ott áll az
   Úrnak sátora, és legyetek örökösökké mi közöttünk; de az Úr ellen ne
   üssetek pártot, és ellenünk se üssetek pártot, építvén magatoknak
   oltárt, az Úrnak, a mi Istenünknek oltárán kivül.

   ^20 Avagy nem Ákán, a Zéra fia vétkezék-é nagy vétekkel az [Istennek]
   szentelt dolog ellen; mégis az Izráelnek egész gyülekezete ellen lõn a
   harag! És az a férfiú nem egymaga halt meg az õ bûnéért!

   ^21 Felelének pedig a Rúben fiai, a Gád fiai és a Manassé fél
   nemzetsége, és szólának az Izráel ezereinek fejeihez:

   ^22 Az Istenek Istene az Úr, az Istenek Istene az Úr: õ tudja, és az
   Izráel is megtudja. Ha pártütésbõl és ha az Úr ellen való vétekbõl van
   ez: ne tartson meg minket e napon!

   ^23 Ha azért építettünk magunknak oltárt, hogy elforduljunk az Úrtól,
   vagy pedig hogy áldozzunk azon egészen égõáldozatot és ételáldozatot;
   vagy hogy tegyünk arra hálaadásnak áldozatját: - lássa meg [ezt ]õ maga
   az Úr!

   ^24 Hát nem inkább a miatt való féltünkben cselekedtük-é ezt, hogy így
   gondolkoztunk: Maholnap így szólhatnak a ti fiaitok a mi fiainkhoz,
   mondván: Mi közötök van néktek az Úrhoz, Izráel Istenéhez?

   ^25 Hiszen határt vetett az Úr mi közöttünk és ti közöttetek Rúben fiai
   és Gád fiai - a Jordánt; nincsen néktek részetek az Úrban! És
   elidegeníthetnék a ti fiaitok a mi fiainkat, hogy ne féljék az Urat!

   ^26 Mondottuk azért: Nosza fogjunk hozzá, hogy építsünk oltárt, se nem
   egészen égõáldozatra, se nem véres áldozatra;

   ^27 Hanem hogy bizonyság legyen az mi közöttünk és ti közöttetek, és a
   mi utánunk való nemzetségeink között, hogy szolgálni akarjuk az Urat õ
   elõtte a mi egészen égõáldozatainkkal, véres áldozatainkkal és
   hálaáldozatainkkal, és hogy ne mondhassák a ti fiaitok maholnap a mi
   fiainknak: Nincs néktek részetek az Úrban.

   ^28 Mondottuk azért: Ha így szólanának maholnap nékünk vagy a mi
   nemzetségeinknek, ezt mondjuk majd: Lássátok az Úr oltárának mássát, a
   melyet a mi atyáink készítettek, nem egészen égõáldozatra, sem nem
   véres áldozatra, hanem hogy bizonyság legyen mi közöttünk és ti
   közöttetek!

   ^29 Távol legyen tõlünk, hogy pártot üssünk az Úr ellen, és
   elforduljunk immár az Úrtól, építvén oltárt égõáldozatra, ételáldozatra
   és véres áldozatra az Úrnak, a mi Istenünknek oltárán kivül, a mely az
   õ sátora elõtt van!

   ^30 Hallván pedig Fineás, a pap és a gyülekezetnek fejedelmei és Izráel
   ezereinek fejei, a kik vele valának, a beszédeket, a melyeket szólottak
   vala a Rúben fiai, a Gád fiai és a Manassé fiai; tetszésre találtak
   vala elõttök.

   ^31 És monda Fineás, az Eleázár pap fia a Rúben fiainak, Gád fiainak és
   a Manassé fiainak: Ma tudtuk meg, hogy köztünk van az Úr, mivelhogy nem
   vétkeztetek e vétekkel az Úr ellen. Most megszabadítottátok Izráel
   fiait az Úr kezébõl.

   ^32 Visszatére azért Fineás, az Eleázár pap fia és a fejedelmek a Rúben
   fiaitól, a Gád fiaitól a Gileád földérõl a Kanaán földére Izráelnek
   fiaihoz, és megbeszélék nékik e dolgot.

   ^33 És tetszésre talált e dolog Izráel fiai elõtt [is], és áldák az
   Istent Izráel fiai, és nem mondák, hogy hadakozni menjenek fel ellenök,
   hogy elveszessék a földet, a melyben lakoznak a Rúben fiai és a Gád
   fiai.

   ^34 Az oltárt pedig így nevezék Rúben fiai és a Gád fiai: "Bizonyság ez
   közöttünk, hogy az Úr az Isten."
     __________________________________________________________________

  Chapter 23

   ^1 Lõn pedig sok nappal azután, hogy nyugodalmat adott vala az Úr
   Izráelnek minden õ körülötte lévõ ellenségeitõl: megvénhedék Józsué és
   megidõsödék.

   ^2 Elõhívá ekkor Józsué az egész Izráelt, annak véneit, fejeit, biráit
   és felügyelõit, és monda nékik: Én megvénhedtem és megidõsödtem.

   ^3 Magatok is láttatok mindent, a mit az Úr, a ti Istenetek mind eme
   népekkel cselekedett ti elõttetek; mivelhogy maga az Úr, a ti Istenetek
   harczolt érettetek.

   ^4 Ímé elosztám néktek sors által a fennmaradt népeket örökségül a ti
   nemzetségeitek szerint, a Jordántól kezdve, és mindazokat a népeket, a
   melyeket kipusztítottam, és a nagy tengert is napnyugat felõl.

   ^5 Az Úr pedig, a ti Istenetek kiûzi õket a ti orczátok elõl, és kiûzi
   õket ti elõletek, hogy örököseivé legyetek az õ földüknek, a mint
   megmondotta vala néktek az Úr, a ti Istenetek.

   ^6 Legyetek azért igen erõsek, hogy megtartsátok és megcselekedjétek
   mind azt, a mi meg van írva a Mózes törvényének könyvében; hogy el ne
   távozzatok attól se jobbkézre, se balkézre;

   ^7 Hogy össze ne elegyedjetek ezekkel a népekkel, azokkal, a melyek
   fenmaradtak közöttetek; isteneiknek nevét ki se ejtsétek, azokra ne
   esküdjetek, se ne szolgáljatok nékik, se elõttök meg ne hajoljatok;

   ^8 Hanem ragaszkodjatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, a miképen e mai
   napig cselekedtetek!

   ^9 Ezért ûzött ki az Úr elõletek nagy és erõs népeket: a mi pedig
   titeket illet, senki meg nem állhatott ellenetekben mind e napig.

   ^10 Egy férfiú közületek elûz ezeret, mert az Úr, a ti Istenetek az, a
   ki harczol érettetek, a miképen megmondta vala néktek.

   ^11 Azért igen vigyázzatok magatokra, hogy szeressétek az Urat, a ti
   Isteneteket!

   ^12 Mert ha elfordulván elfordultok [tõle] és ragaszkodtok e népek
   maradékaihoz, a melyek itt maradtak ti közöttetek; és sógorságot köttök
   õ velök és összeelegyedtek velök és õk veletek:

   ^13 Bizonynyal megtudjátok majd, hogy az Úr, a ti Istenetek ki nem ûzi
   többé e népeket ti elõletek; sõt inkább lésznek ti néktek tõrré és
   hurokká, oldalaitokban ostorrá, szemeitekben pedig tövisekké, míglen
   kivesztek errõl a jó földrõl, a melyet az Úr, a ti Istenetek adott ti
   néktek.

   ^14 Én pedig ímé megyek már a minden földinek útján: Tudjátok meg azért
   teljes szívetek és teljes lelketek szerint, hogy egy szó sem esett el
   mindama jó szóból, a melyeket az Úr, a ti Istenetek szólott vala
   felõletek. Minden betelt rajtatok, egy szó sem esett el azokból!

   ^15 De a miképen betelt rajtatok mind az a jó szó, a melyeket az Úr, a
   ti Istenetek szólott vala felõletek: akképen teljesíti majd rajtatok
   mind a gonosz szót [is] az Úr, míglen kipusztít titeket e jó földrõl, a
   melyet az Úr, a ti Istenetek adott ti néktek.

   ^16 Ha általhágjátok az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségét, a melyet
   parancsolt néktek, és elmentek és szolgáltok idegen isteneknek, és
   meghajoltok azok elõtt: akkor felgerjed ellenetek az Úrnak haragja, és
   hamar kivesztek e jó földrõl, a melyet õ adott néktek.
     __________________________________________________________________

  Chapter 24

   ^1 Józsué pedig összegyûjté Izráelnek minden nemzetségét Síkembe, és
   elõhívá Izráelnek véneit, fejeit, biráit és felügyelõit, és oda állának
   az Úr elébe,

   ^2 És monda Józsué az egész népnek: Ezt mondja az Úr, Izráelnek Istene:
   A folyóvizen túl lakoztak régenten a ti atyáitok: Tháré, Ábrahámnak
   atyja és Nákhórnak atyja, és idegen isteneknek szolgáltak vala.

   ^3 De áthozám a ti atyátokat, Ábrahámot a folyóvíz túlsó oldaláról, és
   elhordozám õt az egész Kanaán földén, és megsokasítám az õ magvát; és
   adám néki Izsákot.

   ^4 Izsáknak pedig adám Jákóbot és Ézsaut. És Ézsaunak a Szeír hegyét
   adám birtokul, Jákób pedig és az õ fiai alámenének Égyiptomba.

   ^5 Majd elküldém Mózest és Áront, és megverém Égyiptomot úgy, a hogy
   cselekedtem vala közöttök; azután pedig kihoztalak vala titeket.

   ^6 És kihoztam a ti atyáitokat Égyiptomból, és jutátok a tengerhez, és
   ûzék az égyiptomiak a ti atyáitokat szekerekkel és lovasokkal a Veres
   tengerig.

   ^7 Akkor az Úrhoz kiáltának, és homályt vete ti közétek és az
   égyiptomiak közé, és rájok vivé a tengert és elborítá õket. Szemeitek
   is látták azt, a mit cselekedtem vala az égyiptomiakkal; ti pedig sok
   ideig lakoztatok a pusztában.

   ^8 Majd elhozálak titeket az Emoreusok földére, a kik túl laktak vala a
   Jordánon, és hadakozának ellenetek; de kezetekbe adám õket, és bírátok
   az õ földüket, õket pedig eltörlém a ti orczátok elõl.

   ^9 Majd felkele Bálák, a Czippor fia, Moábnak királya, és hadakozék
   Izráellel, és elkülde és hivatá Bálámot, a Beór fiát, hogy átkozzon meg
   titeket.

   ^10 De nem akarám meghallgatni Bálámot, ezért áldva áldott vala
   titeket, és megszabadítálak titeket az õ kezébõl.

   ^11 Majd általjövétek a Jordánon, és jutátok Jérikhóba, és hadakozának
   veletek Jérikhónak urai: az Emoreus, Perizeus, Kananeus, Khittheus,
   Girgazeus, Khivveus és Jebuzeus; de kezetekbe adám õket.

   ^12 Mert elbocsátám elõttetek a darázsokat, és ûzék azokat elõletek: az
   Emoreusok két királyát, de nem a te fegyvered által, de nem a te
   kézíved által!

   ^13 És adék néktek földet, a melyben nem munkálkodtál, és városokat, a
   melyeket nem építettetek vala, mégis bennök laktok; szõlõket és
   olajfákat, a melyeket nem ti ültettetek, de esztek [azokról.

   ^14 Azért hát féljétek az Urat, és szolgáljatok néki tökéletességgel és
   hûséggel; és hányjátok el az isteneket, a kiknek szolgáltak a ti
   atyáitok túl a folyóvizen és Égyiptomban, szolgáljatok az Úrnak.

   ^15 Hogyha pedig rossznak látjátok azt, hogy szolgáljatok az Úrnak:
   válaszszatok magatoknak még ma, a kit szolgáljatok; akár azokat az
   isteneket, a kiknek a ti atyáitok szolgáltak, a míg túl valának a
   folyóvizen, akár az Emoreusok isteneit, a kiknek földjén lakoztok: én
   azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk.

   ^16 A nép pedig felele, és monda: Távol legyen tõlünk, hogy elhagyjuk
   az Urat, szolgálván idegen isteneknek!

   ^17 Sõt inkább az Úr, a mi Istenünk az, a ki felhozott minket és
   atyáinkat Égyiptom földébõl, a szolgák házából, és a ki ezeket a nagy
   jeleket tette a mi szemeink elõtt, és megtartott minket minden
   útunkban, a melyen jártunk, és mind ama népek között, a melyek között
   általjöttünk;

   ^18 És kiûzött az Úr minden népet, az Emoreust is, e földnek lakóját, a
   mi orczánk elõl: Mi is szolgálunk az Úrnak, mert õ a mi Istenünk!

   ^19 Józsué pedig monda a népnek: Nem szolgálhattok az Úrnak, mert szent
   Isten õ, féltõn szeretõ Isten õ; nem bocsátja meg a ti vétkeiteket és
   bûneiteket;

   ^20 Hogyha elhagyjátok az Urat, és szolgáltok idegen isteneknek: akkor
   elfordul és roszszal illet benneteket, és megemészt titeket, minekutána
   jól cselekedett veletek.

   ^21 Akkor monda a nép Józsuénak: Nem, mert mi az Úrnak szolgálunk!

   ^22 Józsué pedig monda a népnek: Bizonyságok vagytok magatok ellen,
   hogy ti választottátok magatoknak az Urat, hogy néki szolgáljatok. És
   mondának: Bizonyságok!

   ^23 Most azért hányjátok el az idegen isteneket, a kik köztetek vannak,
   és hajtsátok sziveteket az Úrhoz, Izráelnek Istenéhez.

   ^24 És monda a nép Józsuénak: Az Úrnak, a mi Istenünknek szolgálunk, és
   az õ szavára hallgatunk.

   ^25 Szerze azért Józsué szövetséget a néppel e napon, és ada eleibe
   rendelést és végzést Síkemben.

   ^26 És beírá Józsué e dolgokat az Isten törvényének könyvébe, és võn
   egy nagy követ, és oda helyhezteté azt a cserfa alá, a mely vala az
   Úrnak szent házában.

   ^27 És monda Józsué az egész népnek: Ímé ez a kõ lesz ellenünk
   bizonyságul; mert ez hallotta az Úrnak minden beszédét, a melyet
   szólott vala nékünk; és lesz ellenetek bizonyságul, hogy ne hazudjatok
   a ti Istenetek ellen.

   ^28 És elbocsátá Józsué a népet, kit-kit a maga örökségébe.

   ^29 És lõn e dolgok után, hogy meghala Józsué, a Nún fia, az Úrnak
   szolgája, száztíz esztendõs korában,

   ^30 És eltemeték õt az õ örökségének határában Timnat-Szerában, a mely
   az Efraim hegyén van, a Gaas hegytõl észak felé.

   ^31 Izráel pedig az Urat szolgálta vala Józsuénak minden idejében, és a
   véneknek is minden idejökben, a kik hosszú ideig éltek Józsué után, és
   a kik tudják vala minden cselekedetét az Úrnak, a melyet cselekedett
   vala Izráellel.

   ^32 A József csontjait pedig, a melyeket felhoztak vala Izráel fiai
   Égyiptomból, eltemették Síkemben, a mezõnek abban a részében, a melyet
   szerzett vala Jákób Hámornak, a Síkem atyjának fiaitól száz pénzén; és
   lõnek a József fiainak örökségévé.

   ^33 Meghala Eleázár is, Áronnak fia, és eltemeték õt Gibeathban, az õ
   fiának Fineásnak [városában], a mely néki adatott az Efraim hegyén.
     __________________________________________________________________

Judges
     __________________________________________________________________

  Chapter 1

   ^1 És lõn Józsué halála után, hogy megkérdék az Izráel fiai az Urat,
   mondván: Ki menjen legelõször közülünk a Kananeusra, hogy hadakozzék õ
   ellene?

   ^2 És monda az Úr: Júda menjen! Ímé az õ kezébe adtam [azt] a földet.

   ^3 Ekkor monda Júda az õ atyjafiának Simeonnak: Jer velem együtt a
   nékem sors által jutott örökségbe, hogy hadakozzunk a Kananeus ellen,
   és én is elmegyek veled a néked sors által jutott örökségbe. És Simeon
   elméne vele.

   ^4 És felméne Júda, és kezökbe adá az Úr a Kananeust és a Perizeust, és
   levágtak közülök Bézekben tízezer embert.

   ^5 És találák Adonibézeket Bézekben, és hadakozának õ ellene, és
   megverék a Kananeust és a Perizeust.

   ^6 És megfutamodott Adonibézek, de ûzõbe vevék, és elfogván õt,
   elvágták kezeinek és lábainak hüvelykújjait.

   ^7 Ekkor monda Adonibézek: Hetven király szedeget vala asztalom alatt,
   a kiknek elvágattam kezeik és lábaik hüvelykujjait; a mint én
   cselekedtem, úgy fizetett nékem az Isten. Azután elvivék õt
   Jeruzsálembe, és ott meghala.

   ^8 Azután Jeruzsálem ellen hadakoztak a Júda fiai, és elfoglalván azt,
   [lakosait] levágták fegyvernek élivel, a várost pedig lángba
   borították.

   ^9 Azután pedig alámenének a Júda fiai, hogy harczoljanak a hegységen,
   a déli tartományban és a lapályon lakó Kananeus ellen.

   ^10 És elment Júda a Hebronban lakó Kananeus ellen, - Hebron neve
   azelõtt Kirjáth-Arba volt, - és megverték Sésait, Achimánt és Thalmáit.

   ^11 Onnan pedig méne Debir lakói ellen. Debir neve pedig azelõtt
   Kirjáth- Széfer volt.

   ^12 És monda Káleb: A ki Kirjáth-Széfert megveri és elfoglalja, annak
   feleségül adom az én leányomat, Akszát.

   ^13 És elfoglalá azt Othniel, Kénáz fia, Káleb öcscse, és néki adá
   Akszát, az õ leányát feleségül.

   ^14 És lõn, hogy a mikor eljöve az, biztatá õt, hogy kérjen mezõt az õ
   atyjától. Leszálla azért a szamárról, Káleb pedig monda néki: Mi bajod
   van?

   ^15 Õ pedig monda néki: Adj áldást nékem: mert déli vidékre
   helyheztettél engem, adj most vízforrásokat is. És néki adá Káleb a
   felsõ forrást és az alsó forrást.

   ^16 És Keneusnak, a Mózes ipának fiai is felmentek a pálmák városából a
   Júda fiaival a Júda pusztájára, mely délre van Aradtól, és elmentek és
   letelepedtek a nép között.

   ^17 És elment Júda az õ atyjafiával, Simeonnal, és megverék a Czéfátban
   lakó Kananeust, és elpusztították azt, és elnevezték a várost Hormának.

   ^18 Azután elfoglalta Júda Gázát és annak határát, Askelont és annak
   határát, Ekront és annak határát.

   ^19 Vala pedig az Úr Júdával, és kiûzé a hegység [lakóit]; de a völgy
   lakóit nem lehetett kiûzni, mert vas-szekereik voltak.

   ^20 És Kálebnek adták Hebront, a mint meghagyta volt Mózes, és kiûzé
   onnan Anák három fiát.

   ^21 De a Jebuzeust, Jeruzsálemnek lakóját nem ûzték el a Benjámin fiai,
   és ezért lakik a Jebuzeus a Benjámin fiaival Jeruzsálemben még máig is.

   ^22 És felméne a József háza is, Béthel ellen, és az Úr volt õ vele.

   ^23 És kikémlelteté a József háza Béthelt. A város neve pedig régenten
   Lúz volt.

   ^24 És látának a kémek egy férfiút, a ki a városból jött vala, és
   mondának néki: Mutasd meg a város bejárását, és irgalmasságot
   cselekszünk veled.

   ^25 És mikor ez megmutatta nékik a város bejárását, a várost fegyver
   élére hányták; de azt a férfiút és egész házanépét elbocsáták.

   ^26 És elment az a férfiú a Khitteusok földére, és várost épített, és
   elnevezé azt Lúznak. Ez annak neve mind e mai napig.

   ^27 És nem ûzte el Manassé [a lakosokat] sem Béthseánból és annak
   mezõvárosaiból, sem Taanakból és mezõvárosaiból, sem Dórból és
   mezõvárosaiból, sem a Jibleámnak és mezõvárosainak lakosait, sem
   Megiddónak és mezõvárosainak lakosait. És a Kananeusnak tetszett ott
   lakni azon a földön.

   ^28 És mikor Izráel megerõsödött, adófizetõjévé tette a Kananeust; de
   elûzni nem ûzte el.

   ^29 És Efraim sem ûzte ki a Kananeust, a ki Gézerben lakott; hanem a
   Kananeus ott lakott közöttük Gézerben.

   ^30 Zebulon sem ûzte el sem Kitron lakosait, sem Nahalólnak lakóit,
   hanem közöttük lakozott a Kananeus, és adófizetõikké lettek.

   ^31 Áser sem ûzte el sem Akkó, sem Sidon, sem Akhláb, sem Akzib, sem
   Helba, sem Afik, sem Rehob lakóit.

   ^32 És ott lakott Áser a Kananeusok, a föld lakói között, mert nem ûzte
   el õket.

   ^33 Nafthali sem ûzte el sem Béth-Semes lakosait, sem Béth-Anath
   lakóit, hanem [ott] lakott a Kananeusok, a föld lakói között, és
   Béth-Semes és Béth-Anath lakói adófizetõikké lettek.

   ^34 Az Emoreusok pedig felszorították a Dán fiait a hegységbe, mert nem
   engedték meg, hogy lejõjjenek a völgybe.

   ^35 És az Emoreusoknak tetszett ott lakni a Héresz hegységen, Ajalonban
   és Saalbimban; de mikor a József házának keze rájok nehezedett,
   adófizetõkké lettek.

   ^36 Az Emoreusok határa pedig az Akrabbim hágójától és Sélától fölfelé
   volt.
     __________________________________________________________________

  Chapter 2

   ^1 Felméne pedig az Úrnak angyala Gilgálból Bókimba, és monda: Én
   vezettelek fel titeket Égyiptomból, és hoztalak benneteket erre a
   földre, a mely felõl megesküdtem a ti atyáitoknak, és mondék: Nem
   bontom fel az én szövetségemet ti veletek soha örökké.

   ^2 Csakhogy ti se kössetek frigyet ennek a földnek lakosival, rontsátok
   le az õ oltáraikat; de ti nem hallgattatok az én szómra. Miért
   cselekedtétek ezt?

   ^3 Annakokáért azt mondom: Nem ûzöm el õket elõletek, hanem legyenek
   néktek [mint tövisek] a ti oldalaitokban, és az õ isteneik legyenek ti
   néktek tõr gyanánt.

   ^4 És lõn, hogy mikor az Úrnak angyala ezeket mondá az Izráel minden
   fiainak: felemelé a nép az õ szavát és síra.

   ^5 És elnevezték azt a helyet Bókimnak, és áldozának ott az Úrnak.

   ^6 És elbocsátá Józsué a népet, és elmenének az Izráel fiai, kiki az õ
   örökségébe, hogy bírják a földet.

   ^7 És a nép az Urat szolgálta Józsuénak egész életében, és a véneknek
   minden napjaiban, a kik hosszú ideig éltek Józsué után, a kik látták az
   Úrnak minden dolgait, melyeket cselekedett vala Izráellel.

   ^8 És meghalt Józsué, a Nún fia, az Úr szolgája, száztíz esztendõs
   korában.

   ^9 És eltemeték õt örökségének határában, Timnat-Héreszben, az Efraim
   hegyén, északra a Gaas hegyétõl.

   ^10 És az az egész nemzetség gyûjteték az õ atyáihoz, és támadott más
   nemzetség õ utánok, a mely nem ismerte sem az Urat, sem az õ
   cselekedeteit, melyeket cselekedett Izráellel.

   ^11 És gonoszul cselekedtek az Izráel fiai az Úrnak szemei elõtt, mert
   a Baáloknak szolgáltak.

   ^12 És elhagyák az Urat, atyáik Istenét, a ki kihozta õket Égyiptom
   földébõl, és más istenek után jártak, a pogány népek istenei közül, a
   kik körülöttük voltak, és azok elõtt hajtották meg magukat, és haragra
   ingerelték az Urat.

   ^13 És elhagyták az Urat, és szolgáltak Baálnak és Astarótnak.

   ^14 És felgerjedett az Úrnak haragja Izráel ellen, és adá õket a
   ragadozók kezébe, és elragadozák õket, és adá õket a körülöttük való
   ellenségeik kezébe, és még csak megállani sem bírtak ellenségeik elõtt.

   ^15 A hova csak kivonultak, mindenütt ellenök volt az Úr keze
   rontásukra, a mint megmondotta volt az Úr, és a mint megesküdt volt az
   Úr nékik. És igen megnyomorodának.

   ^16 És támasztott az Úr bírákat, a kik megszabadíták õket
   szorongatóiknak kezébõl.

   ^17 De bíráikra sem hallgattak, hanem más istenekkel paráználkodtak, és
   azoknak hajtották meg magukat, [és] hamar letértek az útról, a melyen
   atyáik jártak, kik az Úrnak parancsára hallgattak; õk nem cselekedtek
   így.

   ^18 Mert mikor bírákat támasztott az Úr nékik, az Úr maga volt a
   bíróval, és megszabadította õket ellenségeik kezébõl a biró egész
   idejére, mert megindult az Úr panaszaikon, [melyeket emeltek] elnyomóik
   és szorongatóik miatt.

   ^19 De [mihelyt] a bíró meghalt, visszatértek, és jobban megromlottak,
   mint atyáik; más istenek után jártak, azoknak szolgáltak, és azok elõtt
   hajtották meg magukat, föl nem hagytak cselekedeteikkel és nyakas
   magaviseletökkel.

   ^20 Ezért felgerjedett az Úrnak haragja Izráel ellen, és monda:
   Mivelhogy általhágta ez a nemzetség az én szövetségemet, melyet
   atyáiknak parancsoltam, és nem hallgatott az én szavamra:

   ^21 Én sem ûzök ki többé senkit sem elõlük azon pogányok közül, a kiket
   meghagyott Józsué, a mikor meghalt;

   ^22 Hanem azok által kísértem Izráelt, ha [vajjon] megtartják-é az
   Úrnak útát, járván azon, a miképen megtartották az õ atyáik, avagy nem?

   ^23 Ezért hagyta meg az Úr ezeket a pogányokat, és nem [is] ûzte ki
   hamar, és nem adta õket Józsué kezébe.
     __________________________________________________________________

  Chapter 3

   ^1 Ezek pedig a pogányok, a kiket meghagyott az Úr, hogy azok által
   kísértse Izráelt, azokat a kik nem ismerték a Kanaánért való harczokat,

   ^2 Csak azért, hogy az Izráel fiainak nemzetségei megismerjék, hogy
   tanítsa õket hadakozásra, csak azokat, a kik azelõtt ezt nem tudták:

   ^3 A Filiszteusok öt fejedelemsége, a Kananeusok mindnyájan, és a
   Sidoniusok, meg a Khivveusok, a kik a Libánon hegyén laknak, a
   Baálhermon hegyétõl fogva Hamath bemeneteléig.

   ^4 Kik azért hagyattak meg, hogy megkísértse általok az Úr Izráelt,
   hogy meglássa, vajjon engedelmeskednek-é az Úr parancsolatainak
   melyeket parancsolt az õ atyáiknak Mózes által?

   ^5 Így az Izráel fiai a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok,
   Khivveusok és Jebuzeusok között laktak,

   ^6 És azok leányait vették magoknak feleségül, a saját leányaikat pedig
   oda adták azok fiainak, és szolgálák azoknak isteneit.

   ^7 És gonoszul cselekedtek az Izráel fiai az Úr szemei elõtt, és
   elfelejtkezének az Úrról, az õ Istenökrõl, és a Baáloknak és Aseráknak
   szolgáltak.

   ^8 Ezért felgerjedett az Úrnak haragja az Izráel ellen, és adá õket
   Kusán- Risathaimnak, Mesopotámia királyának kezébe, és nyolcz évig
   szolgáltak az Izráel fiai Kusán-Risathaimnak.

   ^9 Ekkor az Úrhoz kiáltának az Izráel fiai, és az Úr szabadítót
   támasztott az Izráel fiainak, aki megszabadítá õket: Othnielt, Kénáz
   fiát, Káleb öcscsét.

   ^10 És az Úrnak lelke vala õ rajta, és biráskodott Izráelben, és a mint
   kiméne a hadra, az Úr kezébe adta Kusán-Risathaimot, Mesopotámia
   királyát, és ránehezült keze Kusán-Risathaimra.

   ^11 És megnyugovék a föld negyven esztendeig, és meghalt Othniel, a
   Kénáz fia.

   ^12 De az Izráel fiai ismét gonoszul cselekedének az Úr szemei elõtt,
   és megerõsítette az Úr Eglont, Moáb királyát Izráel ellen, azért, mert
   gonoszul cselekedtek az Úrnak szemei elõtt.

   ^13 Ez magához gyûjtötte Ammonnak és Amáleknek fiait, és elment, és
   megverte Izráelt, és elfoglalták a pálmák városát.

   ^14 És szolgálák az Izráel fiai Eglont, a Moáb királyát tizennyolcz
   esztendeig.

   ^15 Ekkor [megint] az Úrhoz kiáltottak Izráel fiai, és az Úr szabadítót
   támasztott nékik: Ehudot, Gérának fiát, ki Jemininek volt a fia, a ki
   suta volt. És mikor az Izráel fiai ajándékot küldének általa Eglonnak,
   Moáb királyának,

   ^16 Ehud szerze magának egy kétélû kardot, egy singnyi hosszút, és azt
   az õ ruhája alatt a jobb tomporára övezé.

   ^17 És bemutatá az ajándékot Eglonnak, Moáb királyának. Eglon pedig
   igen kövér ember vala.

   ^18 És lõn, hogy mikor elvégezé az ajándék bemutatását, elbocsátá az
   embereket, a kik az ajándékot vitték vala.

   ^19 Õ maga pedig visszatért a Gilgál közelében lévõ kõbányáktól és
   monda: Titkos beszédem van veled, óh király! És ez monda: Hallgass! és
   kimenének elõle mindnyájan, kik állanak vala körülötte.

   ^20 És Ehud akkor ment be hozzá, mikor épen az õ hûsölõ felházában ült
   magányosan, és monda Ehud néki: Istennek beszéde van nálam te hozzád.
   És fölkele [az] a királyi székbõl.

   ^21 Akkor kinyújtá Ehud az õ balkezét, és kirántá kardját a jobb
   tomporáról, és beleüté azt annak hasába.

   ^22 És beméne még a markolatja is a vasa után és berekeszté a háj a
   fegyver vasát, mert nem vonta ki a kardot annak hasából, sõt átment
   annak vékonyán.

   ^23 Általméne pedig Ehud a csarnokon, minekutána bevonta maga után a
   felház ajtait, és bezárta.

   ^24 A mint õ kiméne, jövének annak szolgái, és láták, hogy ímé a felház
   ajtai be vannak zárva, és mondának: Bizonyára szükségét végzi a hûsölõ
   kamarájában.

   ^25 De mikor váltig várakoztak és ímé nem nyitotta meg a felház
   ajtaját, fogák a kulcsot és megnyiták: és ímé az õ urok ott feküdt a
   földön halva.

   ^26 Ehud pedig elmenekült vala, míg azok késedelmezének, és elhaladván
   a kõbányák mellett, Szeiráhba futott.

   ^27 És a mikor [oda] megérkezett, kürtjébe fújt az Efraim hegyén, és
   alámenének õ vele az Izráel fiai a hegyrõl, és õ elõttük.

   ^28 És monda nékik: Jertek utánam, mert kezetekbe adta az Úr a ti
   ellenségeteket, Moábot. És levonultak õ utána, és elfoglalák a Jordán
   réveit, [melyek] Moáb felé [vezettek,] és nem engedtek azokon senkit
   általkelni.

   ^29 És leöltek a Moábiták közül akkor mintegy tízezer embert, mind erõs
   és vitéz férfiakat, úgy hogy egy sem menekült el.

   ^30 Így aláztatott meg Moáb abban az idõben Izráel keze alatt. És
   megnyugovék a föld nyolczvan esztendeig.

   ^31 Õ utána pedig Sámgár, Anáthnak fia volt [bíró], a ki hatszáz
   Filiszteus férfiút ölt meg egy ökörösztökével, és megszabadítá õ is
   Izráelt.
     __________________________________________________________________

  Chapter 4

   ^1 De az Izráel fiai azután is gonoszul cselekedének az Úrnak szemei
   elõtt, mikor Ehud meghalt.

   ^2 Azért adá õket az Úr Jábinnak, a Kanaán királyának kezébe, a ki
   Hásorban uralkodott; seregének vezére pedig Sisera volt. Ez a pogányok
   [városában], Harósethben lakott.

   ^3 És kiáltának az Izráel fiai az Úrhoz, mert kilenczszáz vas-szekere
   volt, és húsz esztendeig zsarnokoskodott az Izráel fiai felett
   erõszakkal.

   ^4 Ebben az idõben Debora, a prófétanõ, a Lappidoth felesége volt biró
   Izráelben.

   ^5 És õ a Debora-pálmája alatt lakott Ráma és Béthel között, az Efraim
   hegyén, és [ide] jöttek fel hozzá az Izráel fiai törvényre.

   ^6 És elkülde és hivatá Bárákot, az Abinoám fiát, Kedes- Nafthaliból,
   és monda néki: Avagy nem parancsolta-é meg az Úr, Izráelnek Istene:
   Menj és vonulj fel a Thábor hegyére, és végy magadhoz tízezer embert a
   Nafthali és a Zebulon fiai közül?

   ^7 És te ellened kihozom a Kison patakjához Siserát, Jábin hadvezérét,
   az õ szekereit és seregét, és kezedbe adom õt.

   ^8 És monda néki Bárák: Ha velem jösz, elmegyek; de ha nem jösz el
   velem, én sem megyek.

   ^9 Ki felele: Elmenvén elmegyek te veled, csakhogy nem a tied lesz a
   dicsõség az útban, a melyre mégy, mert asszony kezébe adja az Úr
   Siserát. És felkele Debora, és elméne Bárákkal Kedes felé.

   ^10 Összegyûjté annakokáért Bárák Zebulont és Nafthalit Kedesbe, és
   elvive magával tízezer embert, és elméne vele Debora is.

   ^11 A Keneus Héber pedig elvált a Keneusoktól, Hobábnak, a Mózes ipának
   fiaitól, és sátorát a Saanaim tölgyesénél vonta fel, mely Kedes mellett
   van.

   ^12 Hírül vivék pedig Siserának, hogy Bárák, az Abinoám fia felvonult a
   Thábor hegyére.

   ^13 Egybegyûjté azért Sisera minden szekereit, a kilenczszáz
   vas-szekeret, és egész népét, mely vele volt, a pogányok [városából],
   Harósethbõl, a Kison patakjához.

   ^14 És monda Debora Báráknak: Kelj fel, mert ez a nap az, a melyen
   kezedbe adja az Úr Siserát! hisz [maga] az Úr vezet téged! És alájöve
   Bárák a Thábor hegyérõl, és a tízezer ember õ utána.

   ^15 És megrettenté az Úr Siserát minden szekereivel és egész táborával
   fegyvernek élivel Bárák elõtt, anynyira, hogy Sisera leugrott
   szekerérõl, és gyalog futott.

   ^16 Bárák pedig a szekereket és a tábort egész Harósethig, a pogányok
   [városáig] ûzé, és Siserának egész tábora elhulla fegyvernek éle miatt,
   még csak egyetlen egy sem maradt meg.

   ^17 Sisera pedig gyalog futott Jáhelnek, a Keneus Héber feleségének
   sátoráig, mert béke volt Jábin között, Hásor királya között, és a
   Keneus Héber háznépe között.

   ^18 És kiméne Jáhel Sisera elé, és monda néki: Jõjj be Uram, jõjj be
   hozzám, ne félj! És betére õ hozzá a sátorba, és betakará õt lasnakkal.

   ^19 [Az] pedig monda néki: Adj kérlek innom egy kis vizet, mert
   szomjúhozom. És megnyita ez egy tejes tömlõt, és ada néki inni, és
   betakará õt.

   ^20 És [az annakfelette] monda néki: Állj a sátor ajtajába, és ha
   valaki jõne és kérdezne, és ezt mondaná: Van-é itt valaki? mondjad:
   Nincsen!

   ^21 Ekkor Jáhel, a Héber felesége vevé a sátorszöget, és põrölyt võn
   kezébe, és beméne õ hozzá halkan, és beveré a szöget halántékába, úgy
   hogy beszegezõdék a földbe. Amaz pedig nagy fáradtság miatt mélyen
   aludt vala, és így meghala.

   ^22 És ímé, a mint Bárák ûzve [keresné] Siserát, Jáhel kiméne elébe, és
   monda néki: Jöszte és megmutatom néked az embert, a kit keressz. És
   beméne õ hozzá, és ímé Sisera ott feküdt halva, és a szög halántékában.

   ^23 Így alázá meg Isten azon a napon Jábint, a Kanaán királyát az
   Izráel fiai elõtt.

   ^24 Az Izráel fiainak keze pedig mind jobban ránehezedék Jábinra, a
   Kanaán királyára, mígnem kiirták Jábint, a Kanaán királyát.
     __________________________________________________________________

  Chapter 5

   ^1 Énekelt pedig Debora és Bárák, az Abinoám fia azon a napon, mondván:

   ^2 Hogy a vezérek vezettek Izráelben, &Hogy a nép önként kele föl:
   áldjátok az Urat!

   ^3 Halljátok meg királyok, figyeljetek fejedelmek! &Én, én az Úrnak
   éneket mondok, &Dícséretet zengek az Úrnak, az Izráel Istenének.

   ^4 Uram, mikor Szeirbõl kijövél, Mikor lépdelél Edom mezejérõl:
   &Megrendült a föld, csepegett az ég, &A föllegek is víztõl áradának.

   ^5 A hegyek megrendültek az Úrnak orczája elõtt, &Még ez a Sinai is, az
   Úrnak, az Izráel Istenének színe elõtt.

   ^6 Sámgárnak, az Anath fiának napjaiban, &Jáhel idejében pihentek az
   utak, &És az útonjárók tekervényes ösvényekre tértek.

   ^7 Megszüntek a kerítetlen helyek Izráelben, megszüntek végképen,
   &Mígnem én Debora felkelék, &Felkelék Izráel anyjaként.

   ^8 Új isteneket ha választott [a nép,] &Mindjárt [kigyúlt] a harcz a
   kapuk elõtt; &De paizs, és dárda avagy láttatott-é &A negyvenezereknél
   az Izráel között?

   ^9 Szívem azoké, kik parancsolnak Izráelben, &Kik a nép közül önként
   ajánlkoztak: áldjátok az Urat!

   ^10 Kik ültök fehér szamarakon, &Kik ültök a szõnyegeken &És a kik
   gyalog jártok: [mind] énekeljetek!

   ^11 Az íjászok szavával a vízmerítõk között, &Ott beszéljék az Úrnak
   igazságát, &Az õ faluihoz való igazságit Izráelben. &Akkor [újra] a
   kapukhoz vonul az Úr népe!

   ^12 Kelj fel, kelj fel Debora! &Serkenj fel, serkenj fel, mondj éneket!
   &Kelj fel Bárák és fogva vigyed foglyaidat, Abinoám fia!

   ^13 Akkor lejött a hõsök maradéka; &Az Úrnak népe lejött hozzám a
   hatalmasok ellen.

   ^14 Efraimból, kiknek gyökere Amálekben, &Utánad Benjámin, a te néped
   közé; &Mákirból jöttek le vezérek, &És Zebulonból, kik a vezéri pálczát
   tartják.

   ^15 És Issakhár fejedelmei Deborával, &És mint Issakhár, úgy Bárák &A
   völgybe rohan követõivel. &[Csak] a Rúben patakjainál &Vannak nagy
   elhatározások.

   ^16 Miért [maradtál] ülve a hodályban? &Hogy hallgasd nyájad
   bégetéseit?! &Rúben patakjainál nagyok voltak az elhatározások!

   ^17 Gileád a Jordánon túl pihen. &Hát Dán miért idõzik hajóinál? &Áser
   a tenger partján ül és nyugszik öbleinél.

   ^18 [De] Zebulon, az halálra elszánt lelkû nép, &És Nafthali, a mezõség
   magaslatain!

   ^19 Királyok jöttek, harczoltanak; &Akkor harczoltak a Kanaán királyai
   &Taanaknál, Megiddó vizénél; &[De] egy darab ezüstöt sem vettenek.

   ^20 Az égbõl harczoltak, &A csillagok az õ helyökbõl vívtak Siserával!

   ^21 A Kison patakja seprette el õket; &Az õs patak, a Kison patakja!
   &Végy erõt én lelkem!

   ^22 Akkor csattogtak a lovak körmei &A futás miatt, lovagjaik futásai
   miatt.

   ^23 Átkozzátok Mérozt - mond az Úr követje, - &Átkozva-átkozzátok annak
   lakosait! Mert nem jöttek az Úrnak segítségére, &Az Úrnak segélyére
   vitézei közé.

   ^24 De áldott legyen az asszonyok felett Jáhel, &A Keneus Héber
   felesége, &A sátorban [lakó] nõk felett legyen áldott!

   ^25 [Az] vizet kért, õ tejet adott, &Fejedelmi csészében nyújtott
   tejszínét.

   ^26 Balját a szegre, &Jobbját pedig a munkások põrölyére nyújtotta, &És
   ütötte Siserát, szétzúzta fejét, &És összetörte, általfúrta halántékát,

   ^27 Lábainál leroskadt, elesett, feküdt, &Lábai között leroskadt,
   elesett; &A hol leroskadt, ott esett el megsemmisülve.

   ^28 Kinézett az ablakon, és jajgatott &Siserának anyja a rostélyzat
   mögül: &"Miért késik megjõni szekere? &Hol késlekednek kocsijának
   gördülései?"

   ^29 Fejedelemasszonyinak legokosabbjai válaszolnak néki; &Õ egyre csak
   azok szavait ismételgeti:

   ^30 "Vajjon nem zsákmányra találtak-é, s mostan osztozkodnak? &Egy-két
   leányt minden férfiúnak; &A festett kelmék zsákmányát Siserának; &Tarka
   szövetek zsákmányát, tarkán hímzett öltözeteket, &Egy színes kendõt,
   két tarka ruhát nyakamra, mint zsákmányt."

   ^31 Így veszszenek el minden te ellenségid, Uram! &De a kik téged
   szeretnek, [tündököljenek] mint a kelõ nap az õ erejében! &És
   megnyugovék a föld negyven esztendeig.
     __________________________________________________________________

  Chapter 6

   ^1 És gonoszul cselekedének az Izráel fiai az Úrnak szemei elõtt, azért
   adá õket az Úr a Midiániták kezébe hét esztendeig.

   ^2 És hatalmat võn a Midiániták keze az Izráelen, és a Midiánitáktól
   [való féltökben] készítették magoknak az Izráel fiai [azokat] a
   barlangokat, rejtekhelyeket és erõsségeket, a melyek a hegységben
   vannak.

   ^3 Mert ha vetett Izráel, [mindjárt ott] termettek a Midiániták, az
   Amálekiták és a Napkeletnek fiai, és rájok törtek.

   ^4 És táborba szálltak ellenök, és pusztították a földnek termését
   egész addig, a merre Gázába járnak, és nem hagytak élésre valót
   Izráelben, sem juhot, sem ökröt, sem szamarat.

   ^5 Mert barmaikkal és sátoraikkal vonultak föl; csapatosan jöttek, mint
   a sáskák, úgy hogy sem nékik magoknak, sem tevéiknek nem volt száma, és
   ellepték a földet, hogy elpusztítsák azt.

   ^6 Mikor azért igen megnyomorodott az Izráel a Midiániták miatt, az
   Úrhoz kiáltának az Izráel fiai.

   ^7 Mikor pedig kiáltottak vala az Izráel fiai az Úrhoz Midián miatt:

   ^8 Prófétát külde az Úr az Izráel fiaihoz, és monda nékik: Azt mondja
   az Úr, Izráel Istene: Én vezettelek fel titeket Égyiptomból, és
   hoztalak ki titeket a szolgálatnak házából,

   ^9 És én mentettelek meg benneteket az Égyiptombeliek kezébõl, és
   minden nyomorgatóitoknak kezökbõl, a kiket kiûztem elõletek, és néktek
   adtam az õ földjüket.

   ^10 És mondék néktek: Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek; ne féljétek az
   Emoreusok isteneit, kiknek földén laktok; de ti nem hallgattatok az én
   szómra.

   ^11 És eljöve az Úrnak angyala, és leüle ama cserfa alatt, a mely
   Ofrában van, a mely az Abiézer nemzetségébõl való Joásé vala, és az õ
   fia Gedeon épen búzát csépelt a pajtában, hogy megmentse a Midiániták
   orczája elõl.

   ^12 Ekkor megjelenék néki az Úrnak angyala, és monda néki: Az Úr veled,
   erõs férfiú!

   ^13 Gedeon pedig monda néki: Kérlek uram, ha velünk van az Úr, miért
   ért bennünket mindez? és hol vannak minden õ csoda dolgai, a melyekrõl
   beszéltek nékünk atyáink, mondván: Nem az Úr hozott-é fel minket
   Égyiptomból?! Most pedig elhagyott minket az Úr, és adott a Midiániták
   kezébe.

   ^14 És az Úr hozzá fordula, és monda: Menj el ezzel a te erõddel, és
   megszabadítod Izráelt Midián kezébõl. Nemde, én küldelek téged?

   ^15 És monda néki: Kérlek uram, miképen szabadítsam én meg Izráelt? Ímé
   az én nemzetségem a legszegényebb Manasséban, és én vagyok a legkisebb
   atyámnak házában.

   ^16 És monda néki az Úr: Én leszek veled, és megvered Midiánt, mint egy
   embert.

   ^17 Õ pedig monda néki: Ha kegyelmet találtam a te szemeid elõtt,
   kérlek, adj nékem valamely jelt, hogy te szólasz én velem.

   ^18 El ne menj kérlek innen, míg vissza nem jövök hozzád, és ki nem
   hozom az én áldozatomat, és le nem teszem elõdbe. Az pedig monda: Én
   itt leszek, míg visszatérsz.

   ^19 Gedeon pedig elméne, és elkészíte egy kecskegödölyét és egy efa
   lisztbõl kovásztalan pogácsákat, [és] betevé a húst egy kosárba, és a
   [hús] levét fazékba, és kivivé hozzá a cserfa alá, és felajánlá néki.

   ^20 És monda néki az Isten angyala: Vegyed a húst és a kovásztalan
   kenyereket, és rakd erre a kõsziklára, és a hús levét öntsd rá. És úgy
   cselekedék.

   ^21 Ekkor kinyújtá az Úrnak angyala pálczájának végét, mely kezében
   vala, és megérinté a húst, és a kovásztalan kenyeret; és tûz jött ki a
   kõsziklából, és megemészté a húst és a kovásztalan kenyereket. Az Úrnak
   angyala pedig eltünt az õ szemei elõl.

   ^22 Látván pedig Gedeon, hogy az Úrnak angyala volt az, monda Gedeon:
   Jaj nékem Uram, Istenem! mert az Úrnak angyalát láttam színrõl színre!

   ^23 És monda néki az Úr: Békesség néked! ne félj, nem halsz meg!

   ^24 És építe ott Gedeon oltárt az Úrnak, és nevezé azt Jehova-Salomnak
   [(azaz: az Úr a béke),] mely mind e mai napig megvan az Abiézer
   nemzetségének [városában,] Ofrában.

   ^25 És lõn ugyanazon éjjel, hogy monda az Úr néki: Végy egy tulkot
   atyádnak ökrei közül, és egy másik tulkot, a mely hét éves, és rontsd
   le a Baál oltárát, a mely a te atyádé és a berket, a mely a mellett
   van, vágd ki.

   ^26 És építs oltárt az Úrnak, a te Istenednek, ennek a megerõsített
   helynek tetején alkalmatos helyen, és vedd a második tulkot, és áldozd
   meg égõáldozatul a berek fájával, a melyet kivágsz.

   ^27 Ekkor Gedeon tíz férfiút võn [maga mellé] az õ szolgái közül, és a
   képen cselekedék, a mint megmondotta vala néki az Úr. De [miután] félt
   atyjának háznépétõl és a városnak férfiaitól ezt nappal cselekedni,
   éjszaka tevé meg.

   ^28 Mikor aztán felkeltek reggel a városnak férfiai, íme [már] össze
   volt törve a Baál oltára, és levágva a mellette levõ berek, és a
   második tulok égõáldozatul azon az oltáron, a mely építteték.

   ^29 És mondának egyik a másikának: Ki cselekedte ezt? És [mikor] utána
   kérdezõsködtek és tudakozódtak, azt mondották: Gedeon, a Joás fia
   cselekedte ezt a dolgot.

   ^30 Akkor mondának a városnak férfiai Joásnak: Add ki fiadat, meg kell
   halnia, mert lerontotta a Baál oltárát és mert kivágta a berket, a mely
   mellette volt.

   ^31 Joás pedig monda mindazoknak, a kik körülötte állának: Baálért
   pereltek ti? Avagy ti oltalmazzátok-é õtet? Valaki perel õ érette,
   ölettessék meg reggelig. Ha isten õ, hát pereljen õ maga, hogy oltára
   lerontatott!

   ^32 És azon a napon elnevezték õt Jerubbaálnak, mondván: Pereljen õ
   vele Baál, mert lerontotta az õ oltárát.

   ^33 És mikor az egész Midián és Amálek és a Napkeletiek egybegyûlének,
   és általkeltek [a Jordánon], és tábort jártak a Jezréel völgyében:

   ^34 Az Úrnak lelke megszállotta Gedeont, és megfúván a harsonákat,
   egybehívá az Abiézer [házát,] hogy õt kövesse.

   ^35 És követeket külde egész Manasséba, és egybegyûle az is õ utána; és
   követeket külde Aserbe és Zebulonba és Nafthaliba, és feljövének
   eleikbe.

   ^36 És monda Gedeon az Istennek: Ha [csakugyan] az én kezem által
   akarod megszabadítani Izráelt, a miképen mondottad,

   ^37 Íme egy fürt gyapjat teszek a szérûre, [és] ha csak maga a gyapjú
   lesz harmatos, míg az egész föld száraz leénd: errõl megtudom, hogy
   [valóban] az én kezem által szabadítod meg Izráelt, a mint mondottad.

   ^38 És úgy lõn. Mert mikor másnap reggel felkelt, és megszorítá a
   gyapjat, harmatot facsart ki a gyapjúból, egy tele csésze vizet.

   ^39 És monda Gedeon az Istennek: Ne gerjedjen fel a te haragod én
   ellenem, hogy még egyszer szólok. Hadd tegyek kísérletet, kérlek, még
   egyszer e gyapjúval. Legyen, kérlek, szárazság csak a gyapjún, és
   harmat az egész földön.

   ^40 És úgy cselekedék Isten azon az éjszakán, és lõn szárazság csak
   magán a gyapjún, míg az egész földön harmat lõn.
     __________________________________________________________________

  Chapter 7

   ^1 Felkele pedig jó reggel Jerubbaál - ez Gedeon - és az egész nép,
   mely vele volt, és táborba szállának a Haród kútjánál, és a Midián
   tábora tõle északra volt, a Moré halomtól fogva, a völgyben.

   ^2 És monda az Úr Gedeonnak: Több ez a nép, mely veled van, hogysem
   kezébe adhatnám Midiánt; Izráel [még] dicsekednék velem szemben,
   mondván: Az én kezem szerzett szabadulást nékem!

   ^3 Azért kiálts a népnek füle hallatára, mondván: A ki fél és retteg,
   térjen vissza, és menjen el a Gileád hegységrõl. És visszatérének a nép
   közül huszonkétezeren, és [csak] tizezeren maradának [ott.

   ^4 És monda az Úr Gedeonnak: Még ez a nép is sok; vezesd õket le a
   vízhez, és ott megpróbálom õket néked, és a melyikrõl azt mondom néked:
   Ez menjen el veled, az menjen el veled; de bármelyikrõl azt mondom: Ez
   ne menjen el veled, az ne [is] menjen.

   ^5 És levezette a népet a vízhez, és monda az Úr Gedeonnak: Mindazokat,
   a kik nyelvökkel nyalnak a vízbõl, mint a hogyan nyal az eb, állítsd
   külön, valamint azokat is, a kik térdeikre esnek, hogy igyanak.

   ^6 És lõn azoknak száma, a kik kezökkel szájokhoz [véve] nyaldosák a
   [vizet,] háromszáz férfiú; a nép többi része pedig mind térdre esve
   ivott.

   ^7 És monda az Úr Gedeonnak: E háromszáz férfiú által szabadítlak meg
   titeket, a kik nyaldosták vala [a vizet,] és adom Midiánt kezedbe; a
   többi nép pedig menjen el, kiki a maga helyére.

   ^8 És õk kezökbe vevék a népnek útravalóját és kürtjeit. Az Izráel
   [többi] férfiait pedig mind elküldötte, mindeniket a maga hajlékába, és
   [csak] a háromszáz férfiút tartotta meg. A Midián tábora pedig alatta
   feküdt a völgyben.

   ^9 És monda néki az Úr azon az éjszakán: Kelj fel, menj alá a táborba,
   mert kezedbe adtam õket.

   ^10 Ha pedig félsz lemenni, menj le te és Púra, a te szolgád a táborba.

   ^11 És hallgasd meg, mit beszélnek, hogy annakutána megerõsödjenek a te
   kezeid, és menj alá a táborba. És lement õ és Púra, az õ szolgája a
   fegyveresek szélsõ részéhez, a kik a táborban voltak.

   ^12 És a Midiániták és az Amálekiták és a Napkeletiek minden fiai [úgy]
   feküdtek a völgyben, mint a sáskák sokasága, és tevéiknek nem volt
   száma sokaságuk miatt, mint a fövenynek, mely a tenger partján van.

   ^13 Mikor pedig Gedeon [oda] ment, ímé az egyik férfiú [épen] álmát
   beszélte el a másiknak, és monda: Ímé álmot álmodtam, hogy egy sült
   árpakenyér hengergett alá a Midiániták táborára, és mikor a sátorig
   jutott, megütötte azt, úgy hogy eldõlt, és felfelé fordította azt, és a
   sátor ledõlt.

   ^14 A másik aztán felele és monda: Nem egyéb ez, mint Gedeonnak, a Joás
   fiának, az Izráelbõl való férfiúnak fegyvere, az õ kezébe adta az Isten
   Midiánt és egész táborát.

   ^15 És mikor hallotta Gedeon az álomnak elbeszélését és annak
   magyarázatát, meghajtá magát, és visszatére az Izráel táborába, és
   monda: Keljetek fel, mert kezetekbe adta az Úr a Midián táborát.

   ^16 És a háromszáz embert három csapatba osztá el, és mindeniknek
   kezébe egy-egy kürtöt adott, és üres korsókat és fáklyákat e korsókba.

   ^17 És monda nékik: Én reám vigyázzatok, és úgy cselekedjetek. És ímé
   én bemegyek a tábornak szélibe, és akkor, a mint én cselekszem, [ti is]
   úgy cselekedjetek.

   ^18 Ha én a kürtbe fúvok és mindazok, a kik velem vannak, akkor ti is
   fújjátok meg a kürtöket az egész tábor körül, és ezt kiáltsátok: az
   Úrért és Gedeonért!

   ^19 És leméne Gedeon, és az a száz férfiú, a ki vele volt, a tábor
   széléhez a középsõ éjjeli õrség kezdetén, a mikor épen az õrség
   felváltatott, és kürtölének a kürtökkel és összetörék a korsókat, a
   melyek kezökben [valának.]

   ^20 És kürtölt [mind] a három csapat a kürtökkel, és összetörték a
   korsókat, és balkezükben tartották a fáklyákat, jobb kezükben pedig a
   kürtöket, hogy kürtöljenek, és kiáltának: Fegyverre! Az Úrért és
   Gedeonért!

   ^21 És mindenik ott állott a maga helyén a tábor körül. Erre az egész
   tábor futásnak eredt, és kiáltozott, és menekült.

   ^22 És mikor a háromszáz [ember] belefújt kürtjébe, fordítá az Úr
   kinek- kinek fegyverét az õ felebarátja ellen az egész táborban, és
   egész Béth- Sittáig futott a tábor, Czererah felé, Abelmehola határáig,
   Tabbathon túl.

   ^23 És egybegyûjtettek az Izráel férfiai Nafthaliból, Áserbõl és az
   egész Manassébõl, és úgy ûzék a Midiánitákat.

   ^24 És követeket külde Gedeon az egész Efraim hegységbe, [ezt ]izenvén:
   Jõjjetek alá a Midiániták ellen és foglaljátok el elõttök a vizeket
   Béthbaráig, és a Jordánt. És egybegyûle Efraimnak minden férfia, és
   elzárák a vizeket Béthbaráig, és a Jordánt [is].

   ^25 És elfogák Midiánnak két fejedelmét, Orebet és Zéebet, és megölék
   Orebet az Oreb kõszikláján, és Zéebet megölék a Zéeb pajtájában, és
   ûzték a Midiánitákat. Orebnek és Zéebnek fejét pedig elvivék Gedeonnak
   a Jordánon túl.
     __________________________________________________________________

  Chapter 8

   ^1 És mondának az Efraim férfiai néki: Miért cselekedted azt mi velünk,
   hogy el nem hívtál minket, mikor a Midián ellen való hadakozásra
   indultál? És erõsen feddõzének vele.

   ^2 Õ pedig monda nékik: Vajjon cselekedtem-é én olyan dolgot, mint ti?
   Nem többet ér-é Efraim szõlõmezgerlése, mint Abiézer [egész] szüretje?

   ^3 Kezetekbe adta az Isten Midiánnak fejedelmeit, Orebet és Zéebet; hát
   mit cselekedhettem én olyat, mint ti?! Akkor lecsendesedék az õ
   felháborodott lelkök, mikor e beszédet mondotta vala.

   ^4 Mikor pedig Gedeon a Jordánhoz ére, átkele azzal a háromszáz
   férfiúval, a kik vele valának, az üldözéstõl kifáradottan.

   ^5 És monda a Sukkót férfiainak: Adjatok, kérlek, e népnek, mely engem
   követ, kenyeret, mert fáradtak, én pedig ûzöm Zébát és Sálmunáht,
   Midiánnak királyait.

   ^6 És mondának Sukkót elõljárói: Zébának és Sálmunáhnak öklét már
   kezedben tartod-é, hogy kenyeret adjunk a te seregednek?

   ^7 Gedeon pedig monda: Ha kezembe adja az Úr Zébát és Sálmunáht, a
   pusztának tüskéivel és csalánjaival csépelem meg testeteket.

   ^8 És felmenvén onnan Pénuelbe, hasonlóképen szóla azoknak is, és
   Pénuel férfiai [épen] úgy feleltek néki, a mint feleltek volt a Sukkót
   férfiai.

   ^9 És szóla a Pénuel férfiainak is, mondván: Mikor békességben
   visszatérek, lerontom ezt a tornyot.

   ^10 Zéba pedig és Sálmunáh Kárkorban valának, és az õ seregök velök,
   mintegy tizenötezeren, mind a kik megmaradtak a Napkeletieknek egész
   táborából. Az elesettek [száma] százhúszezer fegyverfogható férfiú
   [volt.]

   ^11 És felméne Gedeon a sátorban lakók útján keletre Nobahtól és
   Jogbehától, és szétverte a tábort, pedig a tábor biztonságban [érezte
   magát].

   ^12 És Zéba és Sálmunáh elfutottak; de õ utánok ment, és elfogta a
   Midián két királyát: Zébát és Sálmunáht, és szétszórta az egész tábort.

   ^13 Mikor pedig Gedeon, a Joás fia, visszatért a harczból a Heresz
   hágójától:

   ^14 Megfogott egy gyermeket a sukkótbeliek közül, és tudakozódott tõle.
   Ez pedig felírta néki Sukkótnak elõljáróit és véneit, hetvenhét
   férfiút.

   ^15 Mikor aztán a Sukkót férfiaihoz ment vala, monda: Ímhol Zéba és
   Sálmunáh, a kik miatt gúnyolódtatok velem, mondván: Vajjon Zéba és
   Sálmunáh öklét már kezedben tartod-é, hogy kenyeret adjunk kifáradott
   embereidnek?

   ^16 És elõfogá a város véneit, és a pusztának töviseit és csalánjait
   [vévén], megtanítá azokkal Sukkótnak férfiait.

   ^17 Azután Pénuel tornyát rontá le, és a város férfiait ölte meg.

   ^18 És monda Zébának és Sálmunáhnak: Milyenek voltak azok a férfiak, a
   kiket a Thábor [hegyén] megöltetek? Õk pedig mondának: Mint a milyen te
   vagy, olyanok voltak õk is, és mindenik olyan arczú, mint egy-egy
   királyfi.

   ^19 És monda: Az én atyámfiai, az én anyámnak fiai voltak azok. Él az
   Úr! ha életben hagytátok volna õket, én sem ölnélek meg titeket!

   ^20 És monda Jéthernek, az õ elsõszülöttjének: Kelj fel, öld meg õket.
   De a fiú nem húzta ki kardját, mert fél vala, mivelhogy még gyermek
   vala.

   ^21 És monda Zéba és Sálmunáh: Kelj fel te és [te] ölj meg minket, mert
   a milyen a férfiú, olyan az õ ereje. És felkele Gedeon, és megölé Zébát
   és Sálmunáht, és elvevé az õ tevéiknek nyakán levõ ékességeket.

   ^22 És mondának az Izráel férfiai Gedeonnak: Uralkodjál felettünk te és
   a te fiad és a te fiadnak fia, mert megszabadítottál bennünket a
   Midiániták kezébõl.

   ^23 És monda nékik Gedeon: Én nem uralkodom felettetek, sem az én fiam
   nem fog uralkodni rajtatok. Az Úr uralkodik ti felettetek!

   ^24 Azután monda nékik Gedeon: Egyet kívánok [csak] tõletek, hogy adja
   nékem mindenikõtök a zsákmányul ejtett fülön függõket; mert arany fülön
   függõik voltak azoknak, mivelhogy Izmaeliták valának.

   ^25 És mondának: Örömest néked adjuk. És leterítettek egy ruhát, és
   mindenki arra dobá a fülön függõket, melyeket prédául ejtett.

   ^26 Az arany fülön függõknek pedig, a melyeket elkért, súlya
   ezerhétszáz arany [siklus] volt, amaz ékességeken, függõkön és
   bíborruhákon kívül, a melyek a Midián királyain voltak, és az
   aranylánczok nélkül, a melyek tevéik nyakán valának.

   ^27 És készíte abból Gedeon efódot, és helyhezteté azt a maga
   városában, Ofrában, és ott paráználkodott azután az egész Izráel, és
   lõn [ez] Gedeonnak és házanépének tõrbeejtésére.

   ^28 Így aláztattak meg a Midiániták az Izráel fiai elõtt, és nem is
   emelték fel azután már fejüket, és megnyugovék a föld negyven
   esztendeig Gedeon idejében.

   ^29 És [haza]tért Jerubbaál, a Joás fia, és megtelepedett otthon.

   ^30 És Gedeonnak volt hetven fia, kik az õ ágyékából származtak, mert
   sok felesége volt néki.

   ^31 És az õ ágyasa is, a ki Sikemben volt, szült néki egy fiat, és
   nevezé azt Abiméleknek.

   ^32 És meghala Gedeon, a Joás fia, késõ vénségében, és eltemetteték
   atyjának, Joásnak sírjába, Ofrában, Abiezer [városában.

   ^33 Lõn pedig, hogy mikor meghalt Gedeon, elfordulának az Izráel fiai
   [az Úrtól], és a Baálokkal paráználkodának, és a Baál-Beritet tevék
   istenökké.

   ^34 És nem emlékezének meg az Izráel fiai az Úrról, az �